Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH BALÁZS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Rendkívül nagy jelentőségű törvényjavaslat-csomag került elénk; két okból nagy jelentőségű. Egyrészt történetfilozófiai szempontból gondolkodásmódunkat a jövőben e törvénycsomag elfogadása meghatározza - helyesbítek: nem meghatározza, alakítja -, másrészt ezen alakítás következtében integrál bennünket - gondolkodásmódunkat, viselkedésünket, létezésünket - az Unióban, a Közösségben. Ez az ország, ez a nemzet, ez a haza mindig befogadó volt - emlékezzünk Szent István intelmeire: fogadd be az idegent! -, ugyanakkor saját integritására, függetlenségére mindig meghatározó módon ügyelt.

Már akkor, amikor az Unió még csak csíráiban létezett, amikor még csak gazdasági közösség volt, felismerte az agytröszt, hogy az integrációval párhuzamosan fut egy dezintegrációs folyamat is, egymás fölött szintekben elcsúszva, és ez a dezintegrációs folyamat a gazdasági felemelkedéssel párhuzamosan fogja hívni a Közösséghez nem tartozó embereket. Tulajdonképpen ennek a felismerése indította meg azt az aránylag határozott "menekült-ügyi politikát", amit az Unió vagy az Európai Közösség - ahogy tetszik - évtizedek óta folytat.

Erre a térségre - Európára és hazánkra is - két irányú rendkívül komoly migrációs nyomás nehezedik. Az egyik migrációs nyomás a déli, amelynek Franciaország az ütközőpontja, és akkor, amikor ezekkel a törvényekkel, törvényjavaslatokkal foglalkozunk, célszerű megnézni a francia gyakorlatot és összehasonlítani a majdani magyar gyakorlattal. A másik migrációs nyomás a délkeleti, részben dél-ázsiai, amelynek az ütközőpontja és felvevőpiaca Magyarország. Mindezekből az következik, ha úgy döntünk - és úgy döntöttünk -, felhasználjuk a lehetőséget ahhoz, hogy az Unióhoz, a Közösséghez csatlakozzunk, akkor ennek a migrációs nyomásnak a kezelésére a törvények erejénél fogva is fel kell készülnünk.

A most tárgyalandó törvénycsomag pontosan ezért kétfelé bontható, annak ellenére, hogy logikailag egynek számít. Az egyik az integráció - amely most már közösségi - Schengenen alapuló védelme, a másik pedig a védelem kezelésén belül a menekültügy olyan formában történő feldolgozása és jogszabályi szabályozása, amely egyrészt a humanitárius szempontoknak, másrészt a közösségi elvárásoknak megfelel. Tulajdonképpen itt van a Fórum alapvető gondolkodásmódbeli eltérése az imént hallott szabad demokrata gondolkodásmódtól.

Amikor azt mondom a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében, hogy e törvénycsomag alapvetően és meghatározott módon a védelmünk mellett jogharmonizációs logikájú, akkor nem azt mondom, hogy a tételes - a jogtörténeti históriát ismerjük, elég részletesen hallottunk róla az imént előadást - jogot akarjuk bedolgozni, hanem a menekültügy jogi megoldásának a logikáját követjük, és a jogharmonizáció nem egy tételes joganyag beépítése, hanem a mi tételes joganyagunk olyan formában történő megszerkesztése, amely a jövőben megalkotandó közösségi normákkal harmonizál. Ebből a contrario az következik, hogy az első pillérbe került közösségi jog megalkotása során értelemszerűen és logikusan a közösségi jogi normák logikáját követő magyar jogszabályokat, törvényeket figyelembe fogják venni. Tehát van egy nagyon egyszerű taktikai magyarázata is annak a mostani szlogennek - ami lehet, hogy szlogennek tűnik, szerintem nem -, hogy jogharmonizációs attitűdű e törvényalkotás.

Tisztelt Országgyűlés! Nem röstellem, hogy az utóbbi időben a Belügyminisztérium törvény-előkészítő és törvényalkotói munkájában komoly minőségi javulást tapasztalok, és ezt a törvény-előkészítőknek, a normaszöveg-alkotóknak és a jogszabályok szerkezetei kigondolóinak külön meg is köszönöm. Az imént elmondottakból következik az, hogy a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja ezt a törvénycsomagot támogatja, támogatásra ajánlja, és értelemszerűen meg fogja szavazni.

Államtitkár Úr! Bár az előbb elmondottakat szükségtelennek tűnik megismételni, nem mehetek el amellett, hogy vannak olyan technikai jellegű fenntartásaink, amelyeket módosító indítványokkal kísérelünk meg a helyére tenni, vagy szeretnénk elégtételt kapni e fenntartásokkal szemben. Ez két csoportra osztható, és a részletes vitába bele nem menve néhányat példálózó jelleggel felhoznék.

Például a határőrizeti törvény módosításába becsúszott egy lapszus - erről beszéltünk már a technikai előkészítőkkel -, ami nyilván elírás. Van még egy-két fenntartásunk. Kihangsúlyozva azt, hogy az egész törvénycsomag, egyébként nagyon helyesen, rendészeti attitűdű, jellegű törvénymódosítás - jó értelemben mondom, hogy rendészeti jellegű -, lesznek olyan indítványaink, amelyek az eljárást egyrészt striktebbé, más vonatkozásban pedig rugalmasabbá teszik.

Nem akarok a részletekbe belemenni, de olyan érzésünk van, mintha a menekültügy kezelése kapcsán pontosan azért, hogy a mindenkitől elvárható humanitárius szempontokat figyelembe vegyék, és talán a szelet is kifogják a vitorlából - ne haragudjanak a kifejezésért -, túlságosan megengedő lett a törvényjavaslat. Ugyanakkor némely esetben olyan rövid határidőt állapít meg a törvényjavaslat módosítása, amely lehet, hogy az érintettre nézve - hiszen a lebonyolítás mindig az érintettnek kedvező - kedvező lehet, de a rövid időből következően technikailag rendkívül nehezen kivitelezhető. Módosító indítványt fogunk benyújtani két hatáskör áttelepítésére, hiszen az illegálisan beszökővel kapcsolatban a határőrség őrizeti hatásköre e kényszerintézkedés tekintetében olyan technikai akadályokba ütközik, amit a jelen jogszabály alapján nehezen lehet feloldani.

Amikor most néhány fenntartásunkat elmondtam, nem azt akartam mondani - remélem, nem is azt a következtetést vonták le -, hogy a csomag logikájával nem értünk egyet és azt nem tartjuk szükségesnek. Ismételten hangsúlyozom, szükségesnek tartjuk a következők miatt. A belső integrációnk és a Közösség felé irányuló integrációnk védelme megköveteli ezeket a módosításokat, ugyanakkor a saját jogalkotási méltóságunk és rangunk megköveteli azt, hogy a majdani közösségi jog trendjét felismerve, azzal szinkronban futó törvényt alkossunk.

(11.00)

Én magam egy pillanatig nem vitatom azt, hogy a későbbiek során szükségszerűen lesznek olyan szakaszai e törvénycsomagnak, melyeket módosítanunk kell majd, azonban azt vallom mint gyakorló jogász és mint törvényalkotó, hogy a jogszabályoknak nem kell csak szükségszerűen követni a társadalom mozgását; a jogszabályokkal a társadalom mozgását bizonyos mélységig irányítani, formálni is kell, lehet és szükséges. Ezért kell megszavaznunk ezt a törvényt, és ezért fogjuk megszavazni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)