Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Szabó Lukács képviselő úr, független: "Miért mondott le a legfőbb ügyész?" címmel. Tessék, képviselő úr!

SZABÓ LUKÁCS (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Amikor a második világháborút követően megbukott Hitler, a szabad Németországban senkinek nem jutott eszébe az, hogy legfőbb ügyésznek egy volt náci párti funkcionáriust jelöljenek. Amikor Magyarországon Szálasi Ferenc megbukott, itt sem egy volt nyilaskeresztes pártfunkcionáriust jelöltek Tildy Zoltánék a legfőbb ügyészi székbe, nem egy ilyen emberre bízták a felszabadult Magyarország törvényei fölött való őrködést, hanem egy olyanra, aki ízig-vérig elkötelezte magát a demokrácia mellett, a demokratikus fejlődés mellett. Ezzel szemben ismeretlen ok miatt Magyarországon - nem tudni, hogy milyen titkos paktummal a hátterében vagy titkos megállapodással; ügyetlenségre már nem is merek gondolni - az történt, hogy a legfőbb ügyész úr személyében olyan embert jelöltek és olyan ember került megválasztásra a magyar törvények fölötti legfőbb őrként, aki maga az MSZMP mellett nemcsak hogy el volt kötelezve, hanem funkcionáriusa is volt annak.

(22.00)

Ez önmagában természetesen nem bűn, de vannak olyan funkciók, amelyekkel kapcsolatban be kell látni, hogy egy párt mellett elkötelezett emberek nem tölthetik be. Ilyen például a Legfelsőbb Bíróság elnöke is, akivel kapcsolatban nem szerencsés, ha egy párt mellett elkötelezett, mert az egészet kell képviselnie, az egészet kell megtestesítenie személyében. Megfelelt-e azok várakozásának a legfőbb ügyész úr tízéves tevékenysége, akik őt ebbe a pozícióba segítették?

A legfőbb ügyész úr azzal kezdte, hogy a Lenin-szobor eltávolítóit 8 év börtönbüntetéssel fenyegetve fordult a parlamenthez, és kérte az eltávolító kiadását. Ugyanekkor nem bírálta felül elődjének azt a döntését, hogy nem emel vádat, büntetőjogi úton nem jár el például a KISZ Központi Bizottsága székházának elkótyavetyélői ellen. Az igazságtétellel kapcsolatban nemhogy semmit nem tett, mert én megkérdeztem őt a parlamentben, hanem a hatályos törvény - finoman fogalmazva - nem ismeretéről tett tanúbizonyságot, amikor a '45. évi VII. törvényről nem tett említést, mert aszerint a háborús bűnök, az '56-os bűnök is igenis büntethetők lettek volna.

Ugyanakkor A nietzschei birodalom szerzője - jelzem, A nietzschei birodalom című könyvet Izraelben, Svájcban és Franciaországban is szabadon lehet kapni - ellen eljárt, annak elrendelte az elfogását. Ha megnézzük, a bukott rendszer volt vezetői - KISZ-vezetők, pártvezetők, állami vezetők - közül igen sokan jogilag nagyon is kifogásolható módon hatalmas vagyonokhoz jutottak, és ehhez törvényes úton nem lehetett volna jutni, és nem tudok egyetlenegy ismert emberről sem közülük, akivel szemben a legfőbb ügyész úr eljárt volna.

Itt van az olajmaffia. Kik lehettek az olajmaffiában a fő maffiózók? Nyilvánvalóan azok, akik már hagyományosan jó kapcsolatot ápoltak a keleti szomszédainkkal. Ez Magyarországnak több mint 1000 milliárd forint kárt okozott, és azt az egyetlenegy megyei főügyészt, aki üldözni akarta az olajmaffiózókat, mondvacsinált ürüggyel a legfőbb ügyész úr eltávolította, ugyanis az volt a kifogás, hogy betöltötte a 60. évet, és ő ezt most vette észre, és nyugdíjazta. Kérdezem, hogy ha ez valós ok lett volna, akkor a legfőbb ügyész úr miért nem akkor mondott le, amikor betöltötte a 60. évet. Valójában a helyzet az volt, hogy valamilyen okból vagy valamilyen erő késztetésére a legfőbb ügyész úr megakadályozta az olajmaffia üldözését.

Nyilvánvalóan ebből az a következtetés, hogy a legfőbb ügyész úr valamilyen bukott erőnek - amit nyilván még az MSZP és az SZDSZ sem vállal és nem is vállalhat fel - a sugallatára vállalta fel akarva-akaratlan a háttér biztosításának a szerepét, vagyis ők a gazdasági pozíciókba nyugodtan visszavonultak, a legfőbb ügyész úr pedig tartotta a hátát. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) A privatizációnak vége van, most már ez a feladata megszűnt a legfőbb ügyész úrnak, tehát most már le lehet mondani.

Jelzem, egyetlenegy politikai erő (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - befejezem a mondatot - erő sem volt a parlamentben, aki kiállt volna a legfőbb ügyész úr tízéves büntetőügyi eljárásaival kapcsolatban, mert ezeket egyetlenegy politikai erő sem támogatta itt a parlamentben sem, és a parlamenten kívül sem.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Jézus Mária!)

ELNÖK: Még mielőtt a kormány képviselőjének megadnám a szót, a személyes érintettség címén két percben a legfőbb ügyész úrnak biztosítok lehetőséget. Tessék!

DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfőbb ügyész: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a lehetőséget, hogy itt szólhatok. Én valóban tagja voltam a Magyar Szocialista Munkáspártnak. 1990-ben, május hónapban a jogi kari dékáni szobában ültem, bejöttek, felkértek. Gondolkodtam, megkérdeztem, hogy komoly-e. Az információkat, amelyek ellenjavalltak, azokat előadtam, a felkérést megismételték, illetve fenntartották, majd 1990. június 26-án az Országgyűlés megválasztott. Azt megelőzően az alkotmányügyi bizottság meghallgatott, kikérdezett tevékenységemről, és egyebek között arról is, hogy mikor, milyen szervezetnek voltam a tagja.

Úgy gondolom, hogy a szabadon választott Országgyűlés kellő értelmi érettséggel rendelkezik és rendelkezett arról, hogy eldöntse, kit akar legfőbb ügyésznek. Én nem jelentkeztem, nem hirdetésre jöttem, engem felkértek, engem megválasztottak. Én igyekeztem ezt a tevékenységet tisztességesen ellátni. Nem hiszem, hogy egy bukott erőnek lennék az ügynöke, és miután most már mindent sikerült privatizálni, lemondhatok.

Azt gondolom, hogy a képviselő úr számomra nagyon kevéssé hízelgő minősítése helyett az Országgyűlés tavaly, március 23-án megejtett szavazására fogok visszagondolni, amikor itteni tevékenységem emlékét kívánom felidézni. Az Országgyűlés a legfőbb ügyész beszámolóját 96,4 százalékos arányban elfogadta. Erre fogok visszagondolni, és természetesen a képviselő úrra is, illő tisztelettel.

Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. A kormány nevében Hende Csaba igazságügyi minisztériumi államtitkár úr kíván válaszolni. Tessék, államtitkár úr!

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Nem könnyű megszólalni, és főleg nem könnyű azzal az eleganciával, ahogy Györgyi Kálmántól megszoktuk. Méltatlan szavakat hallottunk az imént, egy országgyűlési képviselő minősíthetetlen jelzőkkel illette a köztársaság egyik legfontosabb közjogi méltóságát.

Az én véleményem az, hogy Györgyi Kálmán legfőbb ügyész úr kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy az ügyészség a rendszerváltozás során megújult, és a pártállam hatalmi szervéből az alkotmányos jogállam egyik kulcselemeként működő, politikamentes intézménnyé formálódott. Vezetése alatt az ügyészség mindvégig a jogállami követelményeknek megfelelően és eredményesen látta el az alkotmányban megszabott jogvédelmi funkcióját. Mindezt azért szükséges elmondani, mert a legfőbb ügyész úr sajnálatos lemondásával kapcsolatos véleményformálás során is indokolt szem előtt tartani azt a teljesítményt, amelyet Györgyi Kálmán az ügyészség élén eltöltött tíz év során nyújtott.

Tisztelt Országgyűlés! Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló '94. évi LXXX. törvény 20. §-ának (5) bekezdése szerint a legfőbb ügyész a köztársasági elnök útján, az Országgyűlés elnökéhez intézett nyilatkozatával bármikor, indokolás nélkül lemondhat a megbízatásáról. A törvény szerint tehát a legfőbb ügyésznek nincs indokolási kötelezettsége. Ha a legfőbb ügyész úrnak az a személyes döntése, hogy lemondásának indítékait nem kívánja nyilvánosságra hozni, e döntését mindannyiunknak tiszteletben kell tartanunk.

Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy az ügyészség nem tartozik a kormány alárendeltségébe, miután az alkotmány szerint a legfőbb ügyész személyén keresztül a parlamentnek felelős. A kormánynak ezért semmiféle eszköze nincs arra nézve, hogy a legfőbb ügyész úr lemondásában esetlegesen szerepet játszó körülmények tekintetében, különösen azok ismerete nélkül bármit is tegyen. A kormány tiszteletben kívánja tartani Györgyi Kálmán legfőbb ügyész úr döntését, és nem kíván méltatlan módon véleményt nyilvánítani a kérdésben, annak leszögezése mellett, hogy a legfőbb ügyész úr lemondását a magam részéről igen sajnálatosnak tartom, őt mint volt tanáromat és mint legfőbb ügyészt is rendkívül nagyra becsülöm, és különösen nem szeretném kommentálni azokat a méltatlan szavakat, amelyek az ő személyét az imént itt érték.

Köszönöm szépen. (Taps.)