Felszólalás adatai

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már az iménti törvénytervezetben is érintettünk néhány kérdéskört, most a hitelintézeti, a csőd-, a biztosítási, a viszontbiztosítási, tőkepiaci törvények kérdéskörével szükséges foglalkozni, jogharmonizációs kötelezettségünknek megfelelően.

Most minden kérdéskört nem fogok külön-külön érinteni, hiszen részletesen elhangzott a biztosításról, a viszontbiztosításról szólóan, azonban amit nagyon fontosnak tartok - és a Szocialista Párt korábbi tevékenységéhez, a tavaszi jogalkotási munkájához -, a jelenlegi devizaadósokkal való foglalkozást illetően is szükségesnek tartom a hitelintézeti pénzügyi vállalkozásokról szóló 210. § (3) és (9) bekezdése közötti kérdések boncolgatását, hiszen ez a pénzügyi szolgáltatókról szóló tavaszi törvénytervezet végén, amikor a zárószavazás előtti, úgynevezett koherencia módosító indítványok érkeztek be, és azt már a költségvetési bizottság nem látta, csak a jogi és ügyrendi, akkor került be egy-két olyan zavaró tényező, amelyeket most korrigálni kell, illetve azóta történtek változások.

A magánvéleményem a kódexet illetően az, amelyről itt már szó volt, hogy jó lenne visszamenni 2008 júliusához, a banki zárások félévéhez, s megnézni, vajon a válság hatása hogyan is alakul, hogyan alakul az akkori árfolyam, az akkori nyereségesség, majd a későbbi változtatások, amelyek, mint mondom, most is vis maior, és nem lehetett volna ekkora terhet még a devizaadósság kapcsán sem a lakosságra terhelni. Ezen túl vagyunk, sajnos azt kell mondanom, ebben nagyon sokan borultak. Szeretnénk, ha itt a szabályozásokba egy pici humánum kerülne, olyan időintervallumok kitolásával, ami korábban mondjuk, a 15 nap volt, ott 60 napra. Van olyan lehetőség, ahol az értékesítés, egy előzetes kényszer-értékesítés előtti magánértékesítés kérdése bejöjjön.

Ugye, a kódexben sok mindent vállalnak a bankok. Én azt gondolom, a szerződési feltételeket a polgári jogi nagy kódexben, a polgári törvénykönyvben és az idevonatkozó speciális törvényben el kell helyezni. Nem kívánságműsor, hogy két fél hogyan szerződik, pontosabban az igen, az a két fél közös akarata, de az, hogy a felek egyoldalúan módosítják-e a szerződést, vagy nem, nem kívánságműsor, ennek megfelelően itt, mindjárt az 1. §-ban, a módosítások vonatkozásában nálam egy olyan is van, ahol külön törvényi javaslatként kezeltük ezt Hpt. 210. §-t, ugyanakkor a 210. § a jelenlegi törvénytervezet 15. §-a. Itt oda térek vissza, amely tételt már minden hozzászóló említett: kedvezőtlenül kizárólag kamatot, díjat vagy költséget lehet egyoldalúan módosítani. Én azt gondolom, hogy ez sem helyes így. Van olyan kérdés, amire azt kell mondani, hogy nem. Írjunk le minden esetleges variációt, azokat az objektív körülményeket, amelyekre számítani lehet, ami lehetőségként fennáll, és mindegyikhez rendeljük oda: "ha ez, akkor az". A vezetéselméletben van ilyen, hogy kontingenciaelmélet: ha ezt teszem, akkor az van és a többi.

(16.50)

Tehát valami hasonló módon hozzá kell rendelni a lehetőséghez az intézkedést is. Azt gondolom, ezt írásba is lehet foglalni. Nem könnyű a dolog, de minden egyes hitelszerződés minden egyes személynek a sorsát is jelenti.

Visszatérek az előző pontokhoz, a törvényjavaslathoz, ahol a tájékoztatás fontossága jelent meg. Részben most átültetjük a hitelintézeti törvénybe, és azt gondolom - nem szaporítva a szót, hiszen már gyülekeznek kollégáim a következő törvénytervezethez -, hogy az mindenképp támogatható, hogy a jogharmonizációs feltételeinknek eleget teszünk. Itt a kódex egy nagyon érdekes vonatkozásban került elő nyáron, most már idáig is, nem nevesítve, de azért nagyon sok pont bekerült a törvényi helyekre, és az ennek megfelelő eljárási módot követve, azt gondolom, szabályozottabb és átláthatóbb lehet a hitelintézetek működése és a hitelt felvevőkkel való kapcsolattartásuk is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)