Készült: 2024.03.28.16:17:55 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

207. ülésnap (2001.05.10.),  221-361. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 4:38:38


Felszólalások:   147-221   221-361   361-391      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Így, tisztelt Országgyűlés, az együttes általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében, a pénteki, azaz a holnapi ülésnap végén kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről és az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája. Az előterjesztéseket J/3919. és H/3920. számokon, a bizottságok ajánlásait pedig J/3919/1-7. és H/3920/1-7. számokon kapták kézhez.

Az expozé ismertetésére megadom a szót Kékkői Zoltán államtitkár úrnak, az ajánlás szerint 15 perces időtartamban.

 

KÉKKŐI ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt lévő jelentéssel a kormány két kötelezettségének tesz eleget.

A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény elrendeli, hogy a kormány kétévente számoljon be az Országgyűlésnek a területi folyamatok alakulásáról és a területfejlesztési politika érvényesüléséről. A törvény szerint az Országgyűlés által az 1998. évben elfogadott országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról is jelentést kell készíteni az Országgyűlés részére.

A jelentéssel együtt benyújtottuk az országgyűlési határozati javaslatot is, amelynek a célja, hogy meghatározza a területfejlesztési politika megvalósulását elősegítő további intézkedéseket a kormány számára.

A jelentés az 1991-98. évek közötti időszak területi folyamatait tekinti át, a területfejlesztési politika érvényesülése vonatkozásában pedig elsősorban a törvény hatálybalépését követő négy év történéseit öleli fel. Vizsgálja továbbá az országos területfejlesztési koncepcióban megfogalmazott fő stratégiai célok, valamint az ágazati fejlesztési prioritások érvényesülésének helyzetét, és javaslatokat tesz a legfontosabb intézkedésekre.

A területi folyamatok értékelésének előkészületi munkálatai már 1998-ban elkezdődtek. A jelentés, a területfejlesztésben érdekelt tárcák által elfogadott tematika alapján, a tárcák aktív bevonásával, az általuk biztosított háttéranyagok felhasználásával készült, kidolgozásában a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja is közreműködött.

A jelentést - minden témát érintően - tanulmányok, célorientált vizsgálatok, hatáselemzések alapozzák meg, amelyet 26 háttéranyag dokumentál. A háttéranyagok a kijelölt bizottságok titkárságain megtalálhatóak, és a tisztelt képviselők rendelkezésére állnak.

A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény és az országos területfejlesztési koncepció a következő stratégiai célokat fogalmazza meg: a területi egyenlőtlenségek mérséklése, a Budapest központú térszerkezet oldása, az innováció térbeli elterjedésének elősegítése, a természeti környezet állapotának és minőségének védelme, a természeti értékek megőrzése, a nemzetközi integráció elősegítése. A célok megvalósítását tekintve néhány területen előrehaladás történt, vannak azonban olyan célok, amelyek megvalósításához hosszabb időszakra és további intézkedésekre van szükség.

A területi folyamatok és intézkedések áttekintése alapján megállapítható, hogy a 90-es években a területfejlesztési politika elsődlegesen a területi egyenlőtlenségek mérséklését tűzte ki célul. A politika középpontjában az elmaradott területek és válságtérségek problémáinak a kezelése, ezen területek felzárkóztatása állt. A 90-es évek folyamatait elemezve két olyan szféra emelhető ki, amelyben a térszerkezet változásában határozott közeledés, regionális és települési egyensúlyjavulás vált érzékelhetővé. Az első ilyen terület a települési műszaki infrastruktúra - vezetékes víz, szennyvízrendszerek, villamosenergia- és földgázvezetékek -, ahol, a szennyvíz kivételével, minden térségben javultak az ellátottsági mutatók, a keleti országrész felzárkózásával csökkentek a területi különbségek. A másik terület a távközlési és kommunikációs alrendszer, amelyen belül mind a telefóniában, mind a tömegkommunikáció szervezetrendszerében határozott fejlődés és decentralizáció ment végbe.

Tisztelt Képviselők! Az 1990-es évek gazdasági-társadalmi területi folyamatait a politikai, majd azt követően a gazdasági rendszerváltozás határozta meg döntő mértékben. A gazdaság területi folyamatainak alakulásában meghatározó, hogy az iparban a privatizáció során megtörtént az állami tulajdon nagyarányú lebontása, teljessé vált a vállalkozások szabadsága, megnyílt az út a külföldi tőke beáramlására. Ezek legjelentősebb térségi megjelenési formái az új ipari beruházások.

A mezőgazdaság terén a kárpótlással végbement tulajdonrendezés ellenére tovább csökkent az ágazat nemzetgazdasági súlya, de országosan és egyes térségekben ma is jelentős foglalkoztatási és népességmegtartó szerepe van az agráriumnak.

A városok fejlődését nagymértékben elősegíti a szolgáltatások mennyiségi és minőségi növekedése. A különböző szolgáltatások terjedése már elérte a vidéki nagyvárosi kört is, amelynek jelentős létszámmegtartó szerepe van.

A 90-es éveket a társadalmi különbségek felerősödése jellemezte. A térszerkezet alakulásában - az öröklött területi egyenlőtlenségek mellett - meghatározó jelentősége van a piaci folyamatoknak. Az átalakulás adta lehetőségeket a lakosság elsősorban azokban a térségekben tudta kiaknázni, ahol magasabb iskolai végzettségű és vagyonosabb volt, valamint megfelelő szintű kapcsolati és szellemi tőkével rendelkezett.

 

(15.50)

 

Mint ahogy az önök előtt is ismert, az évtized legnagyobb társadalmi megrázkódtatását eredményező folyamat a tömeges munkanélküliség volt, amelyet sajátos időbeli és térbeli lefutás jellemzett. Főleg a periferikus földrajzi helyzetű és az ipari válságtérségekben lakó, képzetlenebb társadalmi csoportok vesztették el tömegesen a munkájukat.

Azonban nemcsak negatív jelenségek jellemezték hazánk társadalmi és gazdasági folyamatait a vizsgált időszakban, hanem optimizmusra alapot adó közelítési folyamatok is megfigyelhetők voltak, például a vándorlásban és a lakosság civilizációs folyamata viszonyaiban. Hiszen mind a közműellátottság, mind pedig a lakásfelszereltség terén csökkentek a különbségek.

Tisztelt Országgyűlés! Az ország jövőjét illetőn meghatározó folyamat az Európai Unióhoz való csatlakozásra való felkészülés. A regionális fejlesztéspolitika célkitűzései alapvetően összhangban vannak az EU társadalmi és gazdasági kohéziós politikájának céljaival, ami a területi egyenlőtlenségek mérséklésében, az elmaradott térségek felzárkóztatásában ölt testet.

A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény hatálybalépésével új típusú területfejlesztési tervezés kezdődött el. A régiók fejlesztési koncepciói az utóbbi két évben elkészültek, a programok készítése most kezdődött el. Valamennyi megye elkészítette a területfejlesztési koncepcióját, jelenleg folyamatban van a programok, valamint a területrendezési tervek készítése. A kistérségi társulások által készített tervek pedig csaknem az egész ország területét lefedik.

Az intézményrendszert a decentralizált döntési hatáskör, a partnerség elvének érvényesítése, valamint a nyilvánosság és a társadalmi részvétel biztosítása jellemzi. A magyar területfejlesztési intézményrendszer amellett, hogy decentralizációs folyamatokat indított el, és kereteket biztosít a különböző területi szintek és gazdasági szektorok együttműködéséhez, hozzájárul ahhoz, hogy országos szinten az ágazati dominancia mellett a területi szempontok megerősödjenek, a kormányzati koordináció érvényesülhessen az Országos Területfejlesztési Tanács munkáján keresztül.

A regionális szint megjelenésével a nagytérségi együttműködés intézményesüljön, amely a regionális fejlesztési tanácsok létrehozásában, valamint az önkéntes alapon szerveződő térségi fejlesztési tanácsok létrehozásának lehetőségében nyilvánul meg. Megyei szinten a decentralizáció és a partnerség elvének közvetlen érvényesülését biztosítja a megyei területfejlesztési tanácsok munkájában. A kistérségek szintjén növekedjen a készség az együttműködésre, ami a területfejlesztési önkormányzati társulások létrehozásának lehetőségében nyilvánul meg.

A strukturális és kohéziós támogatások fogadása céljából továbbra is jelentős tervezési és intézményfejlesztési kötelezettségek hárulnak az országra. Az ország fejlődését alapvetően meghatározó nemzeti fejlesztési tervet 2002-re ki kell dolgozni, nagy hangsúlyt fektetve az ágazati fejlesztések mellett a regionális fejlesztésre is. A tervezésben aktív szerepet vállaló intézmények megerősítése és az Európai Unió által támasztott követelményeknek való megfelelésre alkalmassá tétele elengedhetetlen feltétele a ránk váró feladatok végrehajtásának.

Tisztelt Képviselő Urak! Összefoglalóan elmondható, hogy a magyar területfejlesztési politika szervesen kapcsolódik a kormány gazdasági stratégiájához, amelyben megfogalmazásra került, hogy a társadalmi-gazdasági esélykülönbségek csökkentésének feltétele minden régióban a gazdaság tartós növekedésének biztosítása, a lakosság jövedelmi viszonyainak javítása, a munkaerő- és tőkepiaci hatékonyság növelése. A kormány programja széles mozgásteret biztosít a jövőben is a területfejlesztési politika megvalósításának tekintetében arra, hogy az EU közösségi politikájának is meghatározó eleme a regionális politika.

A jelentéshez benyújtott országgyűlési határozatban a kormány számára feladatként megjelenő intézkedéseket az alábbiak indokolják. Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása esetén a közösségi források elnyerése érdekében szükséges a nemzeti fejlesztési terv kidolgozása és benyújtása az Európai Bizottsághoz. Mivel ezen támogatások elnyerésének alapvető feltétele az addicionalitás elvének érvényesítése, mindez megköveteli a magyar társfinanszírozás biztosítását. A területfejlesztési folyamatok hatékony és folyamatos vizsgálatának pedig elengedhetetlen feltétele a területi alapú nyilvántartás, a területi információs rendszer továbbfejlesztése.

Tekintettel arra, hogy a területfejlesztést szolgáló intézkedések eredménye csak hosszabb időtávon értelmezhető, ezért indokolt az Országgyűlés részére benyújtandó jelentés időtávjának két évről négy évre való növelése.

Kérem az igen tisztelt képviselőket, hogy a területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről és az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról szóló jelentést szíveskedjenek elfogadni, valamint a határozati javaslatban foglaltakat támogatni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók felszólalására, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Balsay István képviselő úrnak, a területfejlesztési bizottság elnökének, a bizottság előadójának.

 

BALSAY ISTVÁN, a területfejlesztési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A területfejlesztési bizottság megtárgyalta a területi folyamatok alakulásáról és a területfejlesztési politika érvényesüléséről, továbbá az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról szóló jelentést.

A vita során a bizottságban ambivalens felszólalások alakultak ki, hiszen maga a jelentés tartalmas, részletes, egyesek elmondása szerint olvasmányos volt. Ugyanakkor az országgyűlési határozati javaslat, amely a területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről és az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról szól, már nagy vitára adott okot. Elsősorban a szakaszolás, elsősorban a polgári kormány által megtett intézkedések, valamint az európai uniós csatlakozással összefüggő tárgyalások voltak a vita témái.

Megállapítottuk a tárgyalás során, hogy a területi folyamatok vizsgálata 1991-98-as statisztikai adatokra épültek, a mellékletekkel együtt jó tájékozódási lehetőséget adtak azok számára, akik megismerték az anyagot. Továbbá a területfejlesztési politika érvényesülésének vizsgálata, ahol erre lehetőség nyílott, már a '99., illetve a 2000. évi adatokat is számításba vette. A vizsgálat területi szintjei általában a megyék - egyes témák esetében, ahol megyei adatok álltak csak rendelkezésre -, a megyén túl települési szintű adatok is megismerhetőek voltak, valamint agglomerációs szintekre szorítkozott.

A statisztikai kistérségeket illetően: mint agglomerációs lépték, ritkán került a vizsgálat fókuszába. Ahogy államtitkár úr ismertette, hangsúlyozni szeretném, hogy a célok tekintetében igen fontos szerepet kapott a területi egyenlőtlenségek mérséklésére tett intézkedések sorozata, az erősen egyközpontú térszerkezet oldása, az innováció térbeli elterjesztése, elterjedése, a természeti állapot és minőségének védelme, továbbá a nemzetközi integráció elősegítése.

Megállapította a bizottság, hogy egyértelműen csak hosszabb időtávban értékelhetőek azok az adatok, amelyek két év elmúltával csak néhány területen mutattak szignifikáns eltérést. Az is elhangzott a bizottság ülésén, amelyre érdemes mindannyiunknak odafigyelni, hogy néhány területen kiegészítő tájékoztatást kért a kormánytól a bizottság.

 

 

(16.00)

 

Elsősorban a közép-magyarországi régió lehatárolásával kapcsolatosan különböző információk jutottak a birtokunkba. Megnyugtató, hogy az európai uniós csatlakozás tárgyalásai során a közép-magyarországi régióval és általában a lehatárolásokkal kapcsolatban semmi olyan veszély nem fenyegeti Magyarországot, amely a társulást vagy egyáltalán az előcsatlakozást, majd később, a csatlakozást követően bármelyik térségre nézve is kedvezőtlen hatásokkal járna, annak fejlettsége vagy fejletlensége miatt.

Másrészt: kértük, hogy kapjon a bizottság és a parlament tájékoztatást a nemzeti fejlesztési terv egyes részleteiről és állásáról. Ezt mindannyian fontosnak tartottuk.

Megállapítható volt az is, hogy időközben a területfejlesztési bizottság módszeresen tájékoztatást hallgatott meg az EU-támogatási programok 2000. évi, továbbá egyes területeken a 2001. évi feladatok állásáról és előrehaladásáról, amely jól szolgálta a tájékoztatást, továbbá elfogadta a parlament azt a határozatot, amely a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szólt.

Tisztelt Ház! Olyan időszakban vagyunk, amikor ennek a témának a vizsgálata időszerű. Feltétlen fontos, hogy az országos rendezési tervvel, a budapesti agglomeráció koncepciójával és programjával, valamint tervével, továbbá a kiemelt térségekkel kapcsolatban is a parlament még ebben a ciklusban döntésre jusson.

Egyetértett a bizottság kormánypárti része azzal is, hogy szükséges módosítani két évről négy évre a megfigyelési időt, és fontosnak tartjuk, hogy a decentralizáció és a versenyképesség javítása minden területen, minden ágazatnál fő szempont és kérdés legyen. Az abszorpciós képességnek a fejlesztése, növelése mindannyiunk érdeke.

A területfejlesztési bizottságban 13 igen szavazattal általános vitára alkalmasnak találtuk a beszámolót és a jelentést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Baráth Etele képviselő úr ismerteti. Tessék!

 

DR. BARÁTH ETELE, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A kisebbségi véleményt az indokolta, hogy a bizottságban jelen lévő valamennyi ellenzéki képviselő, tehát a bizottság több mint egy harmada elutasította az országgyűlési határozatnak még a tárgysorozatba-vételét is.

Örülök annak, hogy a többségi véleményt elmondó elnök úr kitért egy-két olyan kérdésre, amit mi vetettünk föl, nevezetesen az elég nagy színvonalkülönbségre maga a jelentés és az országgyűlési határozat között. És ez nem egyszerűen színvonalkülönbség kérdése, hanem azt mutatja, hogy a tárcának gyakorlatilag semmilyen szándéka nincs a közvetlen jövőben, hogy a területfejlesztés tevékenységével foglalkozzon. Önmaga számára semmi olyan célt nem tűz ki, amely az előző kormány által összeállított területfejlesztési koncepciótól eltérő, azt meghaladó, azt valamilyen módon is korrigáló volna.

Ez lehetne egy nagyon jó dicsérete mindannak, amit az előző kormány időszakában elfogadtunk, de ennek ellenére mi azt érezzük, hogy oly mértékben gyorsul az idő ebben a tárgykörben, annyira közeledik a csatlakozás, és olyan óriási problémák vannak a területi fejlődési folyamatokban, hogy azt a fajta felületességet, és azt az abszolút üres semmitmondást, amit ez az országgyűlési határozat tartalmaz, teljes egészében, úgy ahogy van, vissza kell utasítanunk. Tehát nem az, hogy egyáltalán nem fogadjuk el, hanem ennél sokkal keményebb a kérdés.

Szeretném elmondani itt még, hogy sokkal rosszabbá tette az én véleményemet, amit itt Kékkői államtitkár itt fölolvasott. Nevezetesen: a magyar parlament nyilvánosan, jegyzőkönyvileg is egy olyan előadást hallgat meg, amiben egyetlenegy tény, egyetlenegy adat, egyetlenegy probléma nem merül föl, mintha ebben az országban minden fantasztikusan jól alakulna, mintha a falvak virágoznának, az infrastruktúra épülne, a városok dinamikája egyszerűen döbbenetes volna. Ezt azért kell elmondanom, mert ha fölolvasok egy-egy ilyen pontot abból, ami az országgyűlési határozatban van, akkor azt látom, hogy az emberek igazán nem is tudják, hogy miről szól.

Az 1. számú pont, hogy elfogadja magát a jelentést. Kérem szépen, a jelentést önmagában véve elfogadni akkor, amikor a jelentés összefoglalójában szereplő megállapítások nem szerepelnek a határozatban, tehát nem fogadja el tulajdonképpen a határozatot, az azt jelenti, hogy nem fogadta el magát a jelentést sem. Én azt gondolom, hogy ezek mindenféleképpen beemelendők volnának.

A 2. pontban gyakorlatilag azt írja, hogy az idő rövidsége miatt nem lehet értékelni a tevékenységet. Ez egy abszolút tévedés! Azt kell mondanom, hogy ez az országgyűlési határozat nagyon sok részből áll, természetesen vannak olyan területi folyamatok, amelyek évszázadok folyamán alakulnak ki, de ennek az országgyűlési határozatnak vannak olyan részei is, amelyek az intézményrendszer átalakításáról szólnak, az eszközrendszer átalakításáról szólnak. S ez a bizonyos eszközrendszer például az éves költségvetésekben jelenik meg, annak a tartalmáról szól. Erről bizony kétévente nyugodtan be lehet számolni.

Be lehetett volna számolni ebben az országgyűlési határozatban arról is, hogy két évvel az országgyűlési határozat elfogadását követően egy törvénymódosítás következett be, ami felborította a teljes magyar területfejlesztési rendszert, újraállamosított egy olyan rendszert, amely valóban a decentralizációt szolgálta, a partnerséget szolgálta, és ennek bizony kemény eredményei vannak. Tehát ha két év alatt mi törvényeket tudunk alkotni, intézményeket számolunk föl, eszközrendszert semmisítünk meg, akkor bizony két év alatt be lehetne számolni valamiről ilyen értelemben.

Arról nem beszélve, hogy az idő tényleg gyorsul, tehát az európai uniós csatlakozás nagyon közel van, és ha valaki is ebben a mai kormányzatban komolyan veszi - amiről egyébként a szövegben nagy általánosságban szó van -, hogy ki kell alakítani az addicionalitás rendszerét, a programfinanszírozás rendszerét, az ágazatközi koordinációt és így tovább, akkor évenként erről be kellene számolni, hogy évente adott esetben hogy ötszöröződik meg vagy tízszereződik meg a területfejlesztésre fordítható közvetlen források nagysága, ami nem az egész költségvetést módosítaná, hanem annak struktúráját. Tehát ennek a dolognak megint csak semmi értelme nincsen.

Örülök neki, hogy a többségi véleményt elmondó Balsay úr azt mondta, hogy igényli a bizottság, hogy a nemzeti fejlesztési tervet a parlament megismerhesse. Én azt javaslom, hogy egészen addig, amíg ezt meg nem ismerjük, gyakorlatilag ezt a pontot ne tárgyaljuk. Itt le van írva az, hogy a nemzeti fejlesztési terv vegye figyelembe azokat a prioritásokat, amikkel kapcsolatban nincs előterjesztés, vegye figyelembe a tervezési és statisztikai régió programjait, amiről most hangzott el, hogy még csak készülni fog, de nincsen még; koncepciók vannak. Azt gondolom, hogy olyan dolgot, amiről mi semmit nem tudunk, ne írjuk már elő a kormánynak mi, hogy azt vegye figyelembe, mert hátha tele van csacsisággal, butasággal, értelmetlenséggel, persze lehetnek ragyogó dolgok is benne.

Tehát én azt szeretném kérni, hogy az egész problémakört talán le kéne venni a napirendről, amíg ezeket az alapvető tényeket mi meg nem ismerhetjük, annál is inkább, mert az államtitkári beszámoló azzal kezdődött, hogy két kötelezettségnek tett eleget. Én azt gondolom, hogy ennek a kettőnek nem tett eleget. Egy: nem tavaly december 31-ig, hanem most, késve szállította le; kettő: tartalmilag egyetlenegy lényeges kérdésre sem válaszolt, amit az országgyűlési határozat előírt.

Azt gondolom, időt kéne hagyni arra, hogy egy rendes országgyűlési határozat elkészüljön, és kérnénk szépen a tárcát, hogy ezt terjessze a parlament elé.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Tóth Andrásnak, a mezőgazdasági bizottság előadójának.

 

TÓTH ANDRÁS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottság május 2-i ülésén tárgyalta meg a területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről és az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról szóló J/3919. számú előterjesztést, s az ehhez kapcsolódó H/3920. számú országgyűlési határozati javaslatot.

A bizottsági ülésen érdemi vita nem bontakozott ki az előterjesztett anyagokkal kapcsolatosan. Mindössze egyetlen, szocialista párti kritikai észrevétel hangzott el, az is pusztán azt kifogásolta, hogy az anyag csak 1998-ig dolgozza fel az adatokat.

A kormány képviselője már e megjegyzést megelőzően bemutatta ennek okát, mégpedig a területi információs rendszer gyengeségét. Kérte a bizottság segítségét abban, hogy ez a rendszer megerősödjön, és a későbbiekben készülő jelentés egy sokkal megbízhatóbb, sokkal naprakészebb, valamennyi fontos területi adatot tartalmazó információs rendszerre épülhessen.

Tisztelt Képviselőtársak! A területfejlesztésben határozott hangsúlyváltás történt az elmúlt négy-öt évben. Míg korábban a területfejlesztés a tűzoltásra, a válságjelenségek kezelésére, a növekvő területi különbségek csökkentésére irányult, és ilyen célokat és feladatokat támogatott, addig az utóbbi néhány évben ez ennél tágabb célrendszert jelent, történetesen: az innováció területi erősítését, nem pusztán munkahely, hanem korszerű munkahely teremtését, a tőkevonzó képesség erősítését.

Külön kiemelendőek az európai uniós csatlakozással összefüggő új típusú feladatok, ezeken belül elsősorban a kistérségi, a megyei és regionális szinten erősödő programozási gyakorlat, valamint a nemzeti fejlesztési terv elkészítése. A nemzeti fejlesztési terv elkészítésével a regionális és az ágazati programozási gyakorlat szerves egységgé válhat, tehát a területi és ágazati tervezésnek egy koordinált rendszere alakulhat ki.

Mindez a nemzeti fejlesztési terv céljaival összhangban segítené azt, hogy Magyarország az Európai Unió strukturális alapjait megfelelően tudja használni, ezekhez a pénzekhez hozzá tudjon jutni.

 

 

(16.10)

 

Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottság az előttünk fekvő jelentést és határozati javaslatot 14 igen, 4 nem szavazattal, 5 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Németh Imre ismertette volna, de ő nincs itt. Megadom a szót az idegenforgalmi bizottság előadójának, Bánki Erik képviselő úrnak.

 

BÁNKI ERIK, az idegenforgalmi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Az idegenforgalmi bizottság május 2-ai ülésén tárgyalta Vonza András miniszter úr előterjesztésében a parlament elé került jelentést a területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről és az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról, valamint egy, ezzel a jelentéssel kapcsolatos határozati javaslatot.

A jelentés igen tartalmas és mellékletekkel, kiegészítő anyagokkal gazdagon ellátott anyagát illetően mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők elismerően nyilatkoztak. A beszámoló értékeli azokat a tendenciákat, amelyek meghatározó alapját adhatják az elkövetkező időszak fontos tervezési munkáinak; olyan anyagoknak, mint a nemzeti fejlesztési terv, amely az Európai Unió strukturális alapjaiból elérhető támogatások megszerzését teszi lehetővé.

Magyarország gazdasági szerkezetének átalakulása kapcsán az anyag kiemelten megjeleníti, hogy abban a turizmusnak milyen jelentős szerepe van. A jelentés megerősíti ezt azzal is, amit a gazdasági és társadalmi térszerkezet átalakításában elért szerepéről, a turizmusnak a gazdasági, társadalmi szerkezetátalakításban elért eredményéről mond. Ha belegondolunk abba, hogy napjainkban a turizmusban foglalkoztatottak létszáma eléri a 300 ezer főt, és lassan jelentősebb szerepet vállal a foglalkoztatásban, mint például a mezőgazdaság, ha figyelembe vesszük azt, hogy az európai szinten is kiemelkedőnek számító 5-6 százalékos GDP-növekedéshez képest a turizmus teljesítménye évente 12-13 százalékkal nő, továbbá belegondolunk abba, hogy Magyarország turisztikai bevételei 2001-ben meghaladták a 3,7 milliárd eurót, a turizmus aktívuma pedig a 2,5 milliárd eurót, akkor jól láthatjuk, hogy ennek a szektornak a külkereskedelmi mérleg egyensúlyát tekintve is kiemelkedő szerep jut a magyar gazdaságban.

Hogy a legfrissebb adatokról is említést tegyek, a 2001. évi első negyedévi teljesítmények értékelése jól mutatja, hogy ez a trend, ez a tendencia, amely a turizmus dinamikus növekedését eddig kísérte, nemhogy nem állt meg, hanem továbbra is hasonló intenzitást mutat, hiszen az első negyedévben, 2001-ben, a 2000-es adatokhoz képest 21 százalékos növekedés mutatkozott a bevételek terén, 767 millió euró volt a turizmus idei, első negyedévi bevétele. Külkereskedelmi aktívum szempontjából ez több mint 16 százalékos növekedést jelent, a maga 456 millió eurójával. Arról nem is beszélve, hogy például a kereskedelmi szálláshelyek forgalma is 12 százalékkal nőtt, tehát az inflációt meghatározóan túllépő mértékben nőtt ebben az eltelt időszakban. Egyébként ha csak a tavalyi adatokat nézzük, akkor is a turizmus aktívuma tekintetében jelentősebb volt az elért eredmény, mint a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari export együttes eredményét tekintve.

A jelentés külön kiemeli a Balaton-üdülőkörzetet, megállapítja, hogy Magyarország egyes területeinek fejlettségét, speciális problémáit tekintve a pozitív oldalon helyezkednek el azok a területek, ahol a turizmusnak meghatározó szerepe van. Két fő területet emel ki a beszámoló: egyrészt Balatont és Budapestet mint a legjelentősebb turisztikai vonzerőket Magyarországon, hiszen ez a két terület bonyolítja a vendégforgalom kétharmadát, másrészt pedig azokat a társadalmilag, gazdaságilag elmaradott térségeket, ahol nincs más kiút a felzárkóztatásra és nincs más kiút a gazdasági kohézió megteremtésére, mint a turisztikai fejlesztések elősegítése. Én ehhez még egy harmadikat tennék hozzá: azok a vidéki területek, amelyeknek már komoly hagyományai vannak a turizmus területén, és olyan, Európában is kiemelkedő vonzerővel rendelkeznek, mit amilyen a magyar termálvízkészlet, vagy éppen a kastélyaink, váraink, kulturális hagyományaink.

Tehát én az elmondottak alapján és a bizottsági véleményeket ismerve mindenképpen úgy gondolom, hogy ez az anyag általános vitára alkalmas. Egyébként maga a jelentés egyhangú támogatást kapott a bizottsági ülésen a szavazáskor, a határozattal kapcsolatban voltak ellenvélemények az ellenzéki képviselők részéről, de a többségi szavazás ezt is elfogadta, és a parlament általános vitájára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Takács Imre képviselő úr ismerteti.

 

DR. TAKÁCS IMRE, az idegenforgalmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Mint ahogy Bánki Erik képviselőtársam mondta, valóban igaz az, hogy a jelentéssel teljes mértékben egyetértettünk mi is, mármint az ellenzék. Azonban a határozati javaslat és a jelentés kapcsolatát nem tartottuk megfelelőnek. Magyarul, a határozati javaslat nem tükrözi vissza azokat a nagyon jó megállapításokat, amelyek a jelentésben szerepelnek.

Most nem anonymusi módon akarok beszámolni ellenzéki képviselőként a bizottsági munkáról, hanem nevesíteni szeretném a dolgokat, tudniillik Bánki Erik képviselőtársam valóban arról szólt, ami a bizottságban is elhangzott, de voltak már bizony példák arra, hogy az Országgyűlésben bizottsági véleményként megfogalmaztak olyan gondolatokat is, amelyek a bizottságban nem hangzottak el. Akkor nem anonymusi vélemény, hanem nevesítés:

Korózs Lajos képviselőtársam, aki elsőként szólt hozzá a bizottsági ülésen a jelentéshez és a határozati javaslathoz, a következőket mondotta: "rendezetlen az olajfúrások kapcsán feltárt hévizek, gyógyvizek tulajdonosi helyzete, ez jelentősen gátolhatja a fejlesztéseket". Megemlítette a területrendezési tervek hiányát, megemlítette a millenniumi várfelújítási programról azt, hogy nem eléggé megalapozott. Összehasonlította a siroki és az egri vár kapcsán a helyzetet. Valóban, azt hiszem, akik itt ülünk, egyetértünk abban, hogy a siroki vár nem játszott olyan jelentős szerepet a magyar történelemben, mint az egri. Nagyon furcsa dolog, hogy a siroki vár fejlesztéséhez - elnézést azoktól, akik azon a környéken laknak - jelentős összegeket adnak, ugyanakkor az egri vár, ahogy fogalmazott Korózs képviselőtársam, egy fityinget nem kap. Megemlítette Tokajhegyalja vonatkozásában azt, hogy több pályázati lehetőségre lenne szükség. Aztán a Tisza-tó környékén nem történt meg a megfelelő fejlesztés. Bizonyos mellékhelyiségek, amelyek az ember számára különböző helyzetekben szükségesek, hiányoznak. Magyarul, beszélt az infrastruktúra elmaradottságáról.

Ennek kapcsán szóltam arról - elnézést, hogy erről is említést teszek -, hogy a Széchenyi-terv valóban jelentős fejlesztési forrásokat tartalmaz a turisztikában, a gyógyturizmusban s a többiben, de még hatékonyabban lehetne felhasználni ezt a fejlesztést akkor, ha az infrastruktúra összhangban lenne a Széchenyi-terv célkitűzéseivel. Kifogásoltam a tárcaközi egyeztetések hiányosságát, és a határozati javaslatban ezeknek szerepelniük kellett volna. Valóban igaz az, hogy 30 ezer kilométer út van Magyarországon, és ezeknek mintegy egyharmada azonnali beavatkozást igényel. 3500 kilométer nyomvályú van az úton, és ebből 550 kilométer igen balesetveszélyes. A tengelyterhelés sem éri el az uniós követelményeket. 15 ezer kilométer úton az útburkolatot meg kellene erősíteni, 8 ezer kilométeren keskeny az út, és 7-8 méteresre kellene kiszélesíteni. A hidak állapota igen rossz. A 6 ezer híd átlagéletkora 44 év, és van bizony olyan híd is, amely 80 éven felül teljesíti feladatát.

 

 

(16.20)

 

 

Ez az infrastruktúra, ez a fejletlen infrastruktúra egy idő múlva a növekedés akadályozója lehet, és a turizmusnak semmiképpen nem használ, mert hiába van Hajdúszoboszlón nagyon szép gyógyfürdő, ha egyszer a 4-es úton a német elmegy, nagyon meggondolja, hogy azon az úton másodszor elinduljon-e.

Erről volt szó. Lehet, hogy mi nem vagyunk olyan szépek, de azért elég okosak voltunk ahhoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - Kövér képviselőtársam szegedi gondolatát idézve -, hogy ehhez a témához néhány dolgot hozzátegyünk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Így van, képviselő úr. Most még nem tudok kétperces lehetőséget adni, hiszen még a bizottsági előadók következnek. Nincs itt Ékes József úr a környezetvédelmi bizottságtól. Kíván-e valaki a környezetvédelmi bizottságtól megszólalni, ismertetni a véleményt? (Senki sem jelentkezik.) Nem.

Akkor a gazdasági bizottság előadójának, Balla György úrnak adom meg a szót.

Tessék, képviselő úr!

 

BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr!

A területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről és az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról szóló jelentést, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatot 15 igen szavazattal, 6 tartózkodás mellett javasolta a gazdasági bizottság általános vitára alkalmasnak.

A gazdasági bizottság annak tudatában hozta meg határozatát, hogy a jelentés nem tartalmazza a régiók behatárolásával kapcsolatos információkat. A határ menti együttműködéssel kapcsolatos elemzés részben szerepel, de pontos és részletes elemzése nem tudott ebben a jelentésben megtörténni, hiszen a területi folyamatok ezen a területen egyrészt lassan változnak, másrészt az európai integrációs folyamatok határozzák meg döntően.

A jelentés az országos területfejlesztési koncepcióban megfogalmazott fő stratégiai célok, valamint az ágazati fejlesztési prioritások érvényesülésének helyzetét tekinti át, és javaslatokat tesz a legfontosabb intézkedésekre. Az országgyűlési jelentés melléklete bemutatja a gazdasági és társadalmi folyamatokat ágazat szerint, továbbá a környezeti állapotváltozást, a műszaki infrastruktúra területi alakulását, valamint a területfejlesztési intézményrendszer változását.

Különösen érdekes a gazdasági és társadalmi térszerkezetet közvetlenül alakító célok között a Budapest központú térszerkezet oldásával kapcsolatos elemzés. Rendkívül sok változás történt az áttekintett időszak alatt ebben a kérdéskörben, de az eredmények összegzése azt mutatja, hogy struktúrájában változott ugyan, de a főváros súlya és hatása a térszerkezetre inkább növekedett.

A területi információs rendszer országos szintjének kialakítása és adatfeltöltése kiemelt fontossággal bír, hiszen a területfejlesztés eszközeit enélkül lehetetlen hatékonyan kihasználni.

Gondoljunk csak a Phare-programok iránt támasztott követelményekre vagy a vállalkozási övezetek egyedi feladatainak... (A mikrofonja recseg.) Már délelőtt sem működött a mikrofon.

 

ELNÖK: Tessék megvárni a mozgatható mikrofont! Hosszú a hét még a technikának is, barátaim!

BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: (Hordozható mikrofonba:) Köszönöm szépen, elnök úr. Már délelőtt is volt ilyen probléma a mikrofonnal, úgyhogy ez nem új keletű.

Nos, az információs rendszerről beszéltem, és ezen információs rendszerrel is nagyon szigorúan bánik az idő. Tudjuk, hogy az adatvédelem kérdésétől a közérdekű adat fogalmának meghatározásáig, a korszerű szoftverek folyamatos rendelkezésre állásáig nagyon sok aktuális feladatot ad nap mint nap. Talán a legnehezebb munka ezen a téren a felhasználók felkészítése a rendszer igénybevételére.

A területfejlesztési programok közül kiemelendők a regionális Phare-programok, amelyek 1992 óta a nemzeti Phare-program részeként, motorként működnek a területfejlesztés jogi és intézményi hátterének kialakításában. A területfejlesztési Phare-programok forrásai az addicionalitás és a forráskoordináció elvének megfelelően egyre növekvő mértékben egészülnek ki a hazai társfinanszírozási programokkal is.

Az első regionális szintű kormányzati beavatkozási csomag az Alföldre készült, amely elsősorban ökológiai, környezetvédelmi problémák enyhítésére helyezte a hangsúlyt. Megállapítható a teljes anyag áttekintése után, hogy hazánk e legnagyobb tájegysége jogosan kapta elsőként e kiemelést.

Sajnos, azóta az ország más részei, különösen a Balaton térsége többszörösen elkerülték az Alföld-programot. Ez öröm azoknak, akik gyorsítani tudtak, és bánat azoknak, akik az Alföldért aggódnak.

Összességében megállapítható, hogy egy rendkívül értékes anyag került az Országgyűlés elé, mely hatékonyan segíti a nemzeti fejlesztési terv elkészítését. Az országgyűlési határozati javaslat tervezete reálisan értékel, és biztosan tűzi ki a feladatokat a jövőre vonatkozóan, ezért mindkét előterjesztést a gazdasági bizottság többségi véleménye alapján támogatom.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Göndör István mondja el. Tessék, képviselő úr.

 

GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy ironizálok, de szerintem a mikrofon mögött ülők közül valaki érezte azt, hogy a gazdasági bizottságban egyszerűen nem is volt kormánypárti hozzászóló. (Derültség.) A képviselő úr olyasvalamit ismertetett, ami nincs a jegyzőkönyvben. Elnézést kérek ezért a kis külön játékért.

A bizottságban a területfejlesztési folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről, az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról és az erre vonatkozó országgyűlési határozatról ellenzéki képviselők megfogalmazták a fenntartásaikat. A jelentéssel kapcsolatosakat majd a vitában elmondom, mert általános vitára való alkalmasságát az ellenzéki képviselők is támogatták azzal együtt, hogy vannak fenntartásaink.

Sokkal nagyobb gondunk van az országgyűlési határozati javaslattal; éppen azért, mert olyannak ítéljük meg, hogy egyrészt nincs is összhangban a jelentés és az országgyűlési határozati javaslat. A legfőbb gondunk, hogy ma sem átlátható a területfejlesztési politika, illetve ennek finanszírozási rendszere. Majd a részletes vitában komoly példákat fogunk elmondani arra vonatkozóan, hogy ugyanazt a forrást hogy adta oda egyszerre több tárca területfejlesztés címén ugyanannak a településnek.

Tehát a források nagyon nehezen azonosíthatók, és ez igaz egy-egy tárca költségvetésére is. Nem lehet tudni, hogy mely források szolgálják a területfejlesztés céljait, és melyek nem. Úgy gondoljuk, hogy a helyzet nem javult a két évvel ezelőtti állapothoz viszonyítva, a rendszer ma sem átlátható. Nem vizsgálják azt, hogy miért nem értek el eredményeket, hanem nagyon egyszerűen szőnyeg alá söprik az egészet azzal, hogy két év nagyon rövid idő arra, hogy értékelés történjen, és erre rögtön adódik a válasz a határozati javaslat 5. pontjában, hogy akkor négyévente kell. Ez számunkra teljesen elfogadhatatlan.

Nem akarom megismételni azokat a gondolatokat, amelyeket Baráth Etele elmondott, mert az ugyanígy szó szerint elhangzott a gazdasági bizottság ülésén - és ezt a jegyzőkönyv tükrözi -, hogy vannak folyamatok, és a forrásokról bizony lehet beszélni, meg lehet állapítani, hogy jó irányba van elmozdulás, vagy menet közbeni korrekcióra van szükség. Összefoglalva: számunkra elfogadhatatlan a határozati javaslatnak ez az 5. pontja. Külön kitértünk arra, hogy itt nem decentralizáció van, hanem igenis tetten érhető ezekben a folyamtokban a centralizáció, és ezen minden körülmények között változtatni kell.

Attól tartunk, hogy - figyelemmel a kétéves költségvetésre - egyre kevesebb információja lesz a tisztelt Háznak a területfejlesztés rendelkezésre álló forrásairól, és a képviselők egyre nehezebb körülmények között lesznek kénytelenek a szavazatukat adni a költségvetéshez és a területfejlesztés egyes céljaihoz.

Összefoglalva: az ellenzéki képviselők az országgyűlési határozattal kapcsolatban azt javasolják, hogy ezt a kormány vonja vissza, és helyette egy másik javaslatot nyújtson be.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kovács Ferencnek, a foglalkoztatási bizottság előadójának.

 

 

(16.30)

 

KOVÁCS FERENC, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Hölgyek! Tisztelt Urak! Képviselőtársaim! A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 7. §-ának j) pontja értelmében a kormány kétévente köteles beszámolni az Országgyűlésnek a területi folyamatok alakulásáról és a területfejlesztési politika érvényesüléséről.

Ugyanezen törvény 26. §-ának (8) bekezdése szerint a kormánynak kétévente beszámolási kötelezettsége van az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásával kapcsolatban is. A jelentés ezen törvényben foglalt kötelezettségnek tesz eleget. A területfejlesztési folyamatok időigényes volta indokolja a jelentés hosszabb időtávját.

Tisztem szerint a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság véleményét fejtem itt ki. A bizottságban teljes konszenzus alakult ki a fenti két javaslat elfogadásáról. Gondolom, ez elsősorban az elmúlt években beindult dinamikus gazdasági fejlődés és a céltudatos területfejlesztési politika örvendetes részeredményének, a hazánkban megteremtődött 200 ezer új munkahely következtében jöhetett létre.

Egy dolgot külön szeretnék kiemelni, amely az anyagból is érzékelhető ugyan, de talán nagyobb hangsúlyt lehetett volna adni annak, hogy a gazdasági növekedés beindulásával a területfejlesztési politikában is egy határozott hangsúlyeltolódás történik vagy történt. A tűzoltásról és a válságtérségek sajátos problémáinak kezeléséről a feladatok és a célok egyre inkább áthelyeződnek olyan feladatokra, mint például az innováció elterjesztése, a munkahelyteremtés helyett a korszerű munkahelyek megteremtésének segítése, a kistérségek, beleértve a korábbi válságtérségeket is, tőkevonzó képességének a növelése, és legfőképpen a programozás, amelyet most tanulnak a kistérségek, a megyék és a régiók is; azért, hogy az Európai Unió programozási és támogatási rendszerének megfelelő komplex társadalmi és gazdaságfejlesztési programokat készíthessenek, azért, hogy e programokkal szállhassunk majd versenybe az európai strukturális alapok megszerzéséért vívott harcban.

A legfontosabb programozási dokumentum, amely már elkészült: a nemzeti fejlesztési terv. A nemzeti fejlesztési tervről ez az anyag érthetően viszonylag még keveset mondhat, mert az utóbbi hónapokban indult be ez a munka. Ez a terv az, amely a régió programozását és az ágazati minisztériumoknál folyó középtávú programozást egységessé kovácsolja, és egy országos fejlesztési terv keretében produkál a strukturális támogatásokért ringbe szállni képes programot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Annak érdekében, hogy az ilyen típusú anyagok a jövőben még frissebb adatokra támaszkodhassanak, még naprakészebbek lehessenek, ebben nagyon nagy szerepet játszhat a területfejlesztési információs rendszer megerősítése, amelyet az anyag szintén tartalmaz. Kérem tisztelettel a képviselő hölgyeket és urakat, hogy a területfejlesztési és területszervezési információs rendszer megerősítését hagyják jóvá, szavazataikkal támogassák, mert ez az alfája és ómegája annak, hogy az Országgyűlés is a lehető legfrissebb és legmegalapozottabb információkkal rendelkezhessen.

A foglalkoztatási és munkaügyi bizottságban kisebbségi vélemény nem fogalmazódott meg, a bizottság egyhangú igen szavazattal elfogadásra javasolja a beterjesztett két javaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban. - Dr. Takács Imre közbeszól.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Lenártek Andrásnak, a költségvetési bizottság előadójának. Tessék, képviselő úr!

 

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság március 2-án tárgyalta a J/3919. számú jelentést és a H/3920. számú határozatot.

Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a bizottsági jegyzőkönyv alapján szeretnék beszámolni az elhangzottakról, már csak azért is, mert mindig visszakérdeznek bizottsági ülésen az ellenzéki képviselőtársaink, hogy vajon az elhangzottakról fogunk-e beszélni a plenáris ülésen; elsősorban Veres képviselőtársam és Bauer képviselőtársam. Sajnálom, hogy most Bauer képviselőtársunk nincs itt (Kiss Andor: Nem!), mert ő szokta leginkább számon kérni ezt rajtunk.

De ha már itt tartunk, véleményem szerint - és ebben megegyeztünk több szocialista képviselőtársammal, hogy bizottsági jegyzőkönyvből dolgozzunk - szerencsésebb lett volna Baráth Etele képviselőtársunknak is, ha ezt teszi, mert azért nem gondolhatja komolyan, hogy a kisebbségi véleményben előre tudták önök, hogy ma az államtitkár úr mit fog mondani, és mit kell önnek erre reagálnia.

A bizottság többsége támogatta, általános vitára alkalmasnak találta a jelentést és a határozati javaslatot. Egyetértés volt abban - talán az egész bizottságot is mondhatom ide -, hogy szakértők által összeállított fontos anyagról van szó, amelyből kiemelendő, hogy az anyag előkészítésében minden tárca részt vett, és a jelentéshez nagy, vaskos, 26 kötetes háttéranyag is társul.

Az első ilyen jelentés átfogó, az egyes területek arányosak benne. Fontosnak ítélte a többség, hogy egységes területi információs rendszerben jelenjenek meg a különböző költségvetési támogatások. Az összefoglalásból, illetve az előzetes anyagokból is kiderül az, hogy az ország térszerkezetében jelenleg jelen vannak azok a gyorsan fejlődő régiók, mint a lassan felzárkózó térségek, és az utóbbi évek tendenciáját alapul véve, ez a különbség a továbbiakban is megmarad. Éppen ezért fontos az az országgyűlési határozatban lévő rendelkezés, amely előirányozza a területfejlesztési típusú támogatások garantálását. Abban is egyetértett a bizottság, hogy bizonyos célelőirányzatok összehangolásához még ettől is többet kell megtenni.

A többségi vélemény alapján indokolt fontolóra venni az integrált finanszírozás kiterjesztését, hiszen vannak olyan térségek, ahol kifejezetten szükséges ez a forma. Olyan rendszerek működtetését kell életbe léptetni, ami a térségben egy minimális saját erőt feltételezve sokkal kedvezőbb hatásfokú. Ugyanis több pályázati rendszerre kell jelenleg beadniuk az ezen térségekből pályázni szándékozó vállalkozóknak és önkormányzatoknak a támogatási igényüket, és egy integrált finanszírozás ezt megkönnyítené. Ugyanilyen fontos a megnövekedett szereppel kapcsolatban a monitoringrendszer kidolgozása.

Végül a többség egyetértett azzal is, hogy a határozat szerinti hosszabb időtávú elemzés és értékelés szakmailag megokolt. Ha nem volt elég színes a beszámoló, akkor a bizottsági ülés hangulatából követhető az le.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Veres János képviselő úr ismerteti.

 

DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Természetesen én is a bizottsági ülés jegyzőkönyvéből fogom elmondani a kisebbségi véleményt annak érdekében, hogy konzekvensek legyünk egymáshoz. Már csak azért is, mert azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos dolog, hogy ha már egyszer ilyen vélemények elmondására kerül sor, akkor a bizottságban elhangzott vélemények hangozzanak el, és ne pedig ott el nem hangzottakra hivatkozzunk a későbbiekben.

Az is fontos persze, hogy a bizottságban elmondott képviselői vélemények hangozzanak el, hiszen a kormány képviselőjének az álláspontját hallhatjuk itt egy viszonylag bővebb időkeretben valamennyi kérdés megtárgyalásánál.

Szóval, a kisebbségi vélemény: a kisebbségi vélemény egy ponton egyezett a többségi véleménnyel, nevezetesen, hogy érdemes továbbgondolni azt a kérdéskört, amelyet Lenártek képviselő úr többségi véleményként úgy fogalmazott meg, hogy az integrált finanszírozás hogyan bővíthető, hogyan lehet az integrált finanszírozással a későbbiekben más területeken is élni, mint ahol a jelen pillanatban a szűkebb területen élünk.

A kisebbségi vélemény markánsan megfogalmazott a tekintetben, hogy az 1999. évi törvénymódosításkor bekövetkezett változások a regionális és megyei fejlesztési tanácsokban nem váltak előnyére ezen tanácsoknak. A tanácsok összetételét olyan negatív módon befolyásolja a törvénymódosítás, amelyről az előterjesztés meglehetősen szűkszavúan és szikáran emlékezik csak meg, és ezt a szűkszavú és szikár megemlékezést mindenképpen szükséges kritikai jelzőkkel is bővíteni, azon kritikai jelzőkkel, amelyek arra vonatkoznak, hogy túlságosan sok mind a regionális, mind a megyei fejlesztési tanácsokban a politikai szereplők szerepvállalása; a regionális tanácsokban többségi kormányzati szavazatarány van, míg a megyei fejlesztési tanácsokban is túlzott mértékű a minisztériumok képviseletében a politikusok jelenléte.

 

(16.40)

 

Elhangzott a kisebbség részéről az az elgondolás is, hogy miután a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetésében az elmúlt hónapokban komoly változások zajlottak le, remélhetőleg a minisztérium vissza fog térni arra, hogy szakmai részvétel történjen meg a tanácsok munkájának segítése céljából, azaz ne politikusok képviseljék a minisztériumot a megyei és regionális fejlesztési tanácsokban, hanem szakmai képviselők, azaz kormányzati alkalmazottak, köztisztviselők képviseljék a minisztériumot.

Elhangzott a bizottság kisebbségi álláspontjának ismertetésekor az is, hogy ez a tanácsi összetétel nemcsak a parlamenti pártok közötti vita tárgya, hanem az EU országjelentése is negatívan emlékezett meg erről a változtatásról. Fontos momentum volt a kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselőknek az a körülmény, hogy az elmúlt időszakban a törvény céljaival ellentétesen sajnálatos módon nem zajlott le olyan felzárkózás, amely például az egy főre eső GDP-mutatószám kedvező alakulásában lenne mérhető az országban. Az 1998-as utolsó ismert GDP-mutatószám figyelembevételével is azt lehet mondani, hogy az országos átlagnak mindössze 58 százalékát éri el a rangsorban utolsó három megye mutatószáma, és ez a mutatószám az azt megelőző három évvel mért mutatószámhoz képest 4 százalékpontos csökkenést jelent, azaz a területfejlesztésre fordított források, összegek, energiák nem hoztak e mutatószámban kifejezhető felzárkózást az ország különböző területei között, noha eredetileg a területfejlesztési törvénynek - mint ahogyan a jelentés mottójaként is megfogalmazott szándékában is le van írva - az lenne a célja, hogy ezt a fajta felzárkózást segítse elő mindenképpen.

 

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

 

 

Az országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban a bizottsági szavazásnál, illetve a jelentés bizottsági szavazásánál az ellenzéki képviselők tartózkodtak. Tartózkodtak azért, mert az imént elmondott aggályokat egyrészt a jelentés nem tükrözi megfelelő mértékben, és az országgyűlési határozati javaslatban nem szerepel azon szándék, hogy ha már - mint ahogy a javaslatban szerepel - meg kell változtatni a területfejlesztésről szóló törvényt vagy a területfejlesztési törvény módosítására utal a javaslat, akkor erre a bizonyos, az ellenzék által kritika tárgyává tett tanácsi összetétel módosítására is sort kellene keríteni. Úgy tartjuk korrektnek, hogy amikor az országgyűlési határozati javaslatban a területfejlesztési törvény módosításáról van szó, ne csak a beszámolás időpontjának változtatása szerepeljen, hanem az 1999. évi változtatás korrigálására is sort kell keríteni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy az egészségügyi bizottság kíván-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván előadót állítani.

Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerinti 10 perces időkeretben. Az írásban előre jelentkezők sorrendje a következő: Balsay István, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt követi majd Baráth Etele, a Szocialista Párt részéről.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt területfejlesztési csoportja és szakértői áttanulmányozták az elmúlt időszak területfejlesztési politikájának, a területfejlesztési koncepció hatásainak, érvényesülésének értékeit. Számunkra a területfejlesztés az országra és térségeire kiterjedő társadalmi, gazdasági és környezeti területi folyamatok figyelése, értékelése, a szükséges tervszerű beavatkozási irányok meghatározása - erről szól a törvény egyik szakasza is. Nagy szomorúsággal hallottam azokat az észrevételeket és kritikákat, amelyek az elmúlt tíz-tizenegy év vagy hat év folyamatairól kormányzati ciklusok tekintetében vagy egyes megtett kétéves intézkedések tekintetében várnak reakciókat és várnak előrelépéseket.

Különösen fontos, hogy a parlamentben, ahol a vitának helye van, néhány alapkérdésben konszenzusra jussunk, azokban a nemzeti kérdésekben és értékekben, amelyek a magyar társadalom, de minden közép-európai társadalom és nemzet számára létkérdés. Ez pedig a felemelkedés. A felemelkedésnek különböző eszközei vannak, és ezen eszközök egyike - nem a kizárólagos eszköze - Európa újraegyesítése, hogy kikerüljünk abból a gazdasági kényszerhelyzetből, amelybe az elmúlt időszakban kerültünk. Ennek különböző lehetőségei, céljai és elvei, intézményrendszere van, amelyet a magyar területfejlesztési politika, törvények, parlamenti határozatok az elmúlt időszakban összefogtak.

A területfejlesztés tehát egy folyamat, amelyet megfigyelni, befolyásolni, ellenőrizni szükséges. Nekünk, magyaroknak is fel kell venni azokat az elveket, intézményeket - ezeket alkalmazni kell, el kell sajátítani -, amelyekkel az Európai Unió már csatlakozott országai eredményesen fejlesztik gazdaságukat, társadalmukat. Az elmúlt időszak legfontosabb kérdése a Fidesz-Magyar Polgári Párt szerint a területfejlesztésben a területi egyenlőtlenségek mérséklése volt. Erre irányult az előző kormányzat politikája is, de megítélésem szerint néhány területen a válságjelenségeket, a válsággócokat az előző időszakban nem sikerült lokalizálni. A Fidesz-Magyar Polgári Pártnak és a kormánynak sikerült a területi egyenlőtlenségek néhány tekintetében előrelépést nyújtani: különösen a Balassagyarmat-Békéscsaba-vonaltól nyugatra eső térségekre, már a Duna vonalán is átlépett, egyértelműen kimutatható a fejlődés. A dél-dunántúli határ menti területeken még stagnálás mutatkozik, de kristályosodási pontszerűen az ország keleti részében is a nagyvárosi agglomerációkban elindult egy társadalmi-gazdasági fejlődés.

Miben mérhetők ezek a fejlődések? Elsősorban az infrastruktúrában. Néhány képviselőtársam feledékeny, amikor a szennyvíz-, ivóvíz-, egészséges ivóvízzel való ellátásnak nem a kétéves, hanem annál meghatározóbb időszakra visszanyúló eredményeiről kell beszélnünk. Természetes, hogy a szennyvizek tisztítása, gyűjtése és kezelése tekintetében rengeteg tennivalónk van, ami ma beláthatatlan nagyságrendben, több ezer milliárd forintban teszi próbára a magyar társadalom, a magyar költségvetés, a mindenkori kormány és parlament teljesítőképességét. Nem vagyunk egyedül, hiszen a Phare-, a SAPARD- és az ISPA-lehetőségek e tekintetben is lehetőséget adnak a programot készíteni tudó, makacsul, konokul ezeket végrehajtani képes települések, térségek és régiók számára.

Látható előrelépés van az infrastruktúra-fejlesztésben, a telefóniában, az informatika áramlásában. Az intelligens városok, intelligens megyék, régiók programjainak ismeretében szembeszökő az az igyekezet, ami az innováció térbeli kiterjesztésével az informatika területén Magyarországon, Európában és az egész világon megmutatkozik, de Magyarországon a kelet-magyarországi részekben is. Továbbá látható az a fejlődés, ami a megközelíthetőség, elérhetőség tekintetében beindult. Ez először egy tízéves, majd egy hétéves felgyorsított kormányprogramban meghatározza a gyorsforgalmi utak, az autópályák, az autópályává fejleszthető utak, az elkerülőutak rendszerét. Heroikus erőfeszítés ez, hiszen egyeztetnünk kell az európai ügyeket a nemzeti ügyekkel és a regionális kérdésekkel. Számíthatunk a közlekedés-infrastruktúra fejlesztése területén is a felzárkóztatásra, különösen a regionális repterek, valamint a vasúthálózat korszerűsítése terén.

Szembeszökő az a változás is, amelyet néhány képviselőtársam lebecsül. A tárgyilagosság kedvéért az elmúlt időszakban elfogadott kétéves költségvetésből néhány gondolatra hadd hívjam fel közgazdász, költségvetésben, gazdaságpolitikában érdekelt képviselőtársam figyelmét.

 

 

(16.50)

 

A gazdasági szerkezetátalakítás, munkahelyteremtés, beruházásösztönzés tekintetében a szociális és foglalkoztatási problémák kezelése, a támogatási célprogramok, fejezeti előirányzatok, például a gazdaságfejlesztési célelőirányzat két év alatt a polgári kormány idejében 15 milliárd forintról 20 milliárd forintra nőtt. Elindítottuk a regionális gazdaságépítési célelőirányzatot, amely az előző időszakban nem szerepelt, nem is szerepelhetett, hiszen a regionális intézményrendszer kialakítása a polgári kormány időszakára esik, arra az időszakra, amikor a sokat bírált területfejlesztési törvény, valamint jelentős koncepcióváltás következtében valóban kialakítottuk a regionális intézményrendszer lényegét, s elindultunk azon az úton, amely a kohéziós és a strukturális alapok megszerzését teszi lehetővé. Téves azoknak az interpretálása, akik nem ismerik a regionális programokat, akik csak koncepcióról beszélnek. Igenis, a Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács a közeljövőben fogadja el a fejlesztési programját, a többi régió már elfogadta a saját fejlesztési programját, és többszöri egyeztetést követően ezek szerves módon beépülnek a Gazdasági Minisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium által összefogott stratégiai programokba. A változás tehát egyes területeken szembeszökő.

Ilyen változásról beszélhetek ennek az anyagnak a birtokában és a Phare-ügyekért felelős miniszter tájékoztatása alapján az elmúlt időszakban a Phare-ügyekben is. Nagyon lényegesnek tartom, hogy az 1996. és 1997. évi programok lényegében befejeződtek, és nagyon sok tekintetben sikerült az előző kormányzati időszak néhány nem sikeres programját átmenteni és befejezni, valamint az 1999-es és a 2000-es programok szerződéskötései megtörténtek, és látható az is, hogy 2001-re a polgári kormány érvelése és intézkedései eredményeképpen mind a hét tervezési-fejlesztési-statisztikai régióban beindulhatnak azok a kezdeményezések, amelyek - a programkészítés, a stratégiai programok begyakorlása, valamint ezek célba juttatása - az addicionális képességek javítását szolgálják.

Meg kell emlékeznem néhány olyan területről is, amelyet én sem tartok kielégítőnek, hiszen ez egy folyamat, amit megfigyelnünk, befolyásolnunk, ellenőriznünk, kontrollálnunk kell. Olyan ez, mint amikor a gyermekét figyeli az anya, és az ő fejlődése érdekében igyekszik a legjobbat, a legkedvezőbb tulajdonságait, képességeit és készségeit kialakítani. Tehát mindannyiunknak erre kell koncentrálnunk.

Előző nap tárgyalhattunk - több parlamenti párt képviselőcsoportja tárgyalhatott - az Európa Tanács küldöttségével, tárgyalhattuk és megismerhettük a nemzeti fejlesztési terv egyes részleteit, elemeit, és láthatjuk azt az igyekezetet, amellyel mind a Phare-, mind a SAPARD-, mind az ISPA-támogatások tekintetében az európai normáknak igyekszik a köztársaság és a polgári kormány megfelelni. Azt tartom fontosnak, hogy a második sorban az infrastrukturális egyenlőtlenség kiegyenlítésével sikerült valamelyest oldani a Budapest-központúságot - például 1700 kutatóhely több mint 40 százaléka Budapesten volt -, intő jel azonban az, hogy az ország keleti részében is erősítenünk kell az egyetemeken-főiskolákon képzettek megmaradását, helyben maradását.

A területfejlesztési politika tehát nem két évre, nem is négy évre, hanem hosszabb időszakra szól. A Fidesz-Magyar Polgári Pártnak az az érdeke, hogy a soron következő törvényekben, parlamenti határozatokban rámutasson azokra a hiányosságokra, amelyek elősegíthetik a tárgyalásokat, egyes fejezetek lezárását, ebben a beszámolóban pedig hű képet kapjunk, ne csapjuk be magunkat, de ismerjük el azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt tíz évben az egyes kormányok elértek. A polgári kormány teljesítménye e tekintetben megítélésem szerint kimagasló, és minden lehetőség és adottság megvan ahhoz, hogy jó programok mentén, tárgyalások következtében Magyarország 2004. január 1-jén a csatlakozási szerződést aláírhassa, és sokkal gazdagabb lehetőségek birtokában elindulhasson egy kiegyenlítettebb társadalmi-regionális fejlődés útján.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Baráth Etele képviselő úrnak... - bocsánat, van egy kétperces hozzászólás. Veres képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak röviden szeretnék reagálni Balsay képviselő úr azon állítására, amely szerint a területi egyenlőtlenségek csökkentésében sikerült a Fidesznek eredményt elérni. Utolsó előtti mondatával éppen azt hangsúlyozta, hogy ezek a folyamatok meglehetősen komplex, hosszú távon érvényesülő folyamatok.

Az pedig - finoman fogalmazva - erősen egyoldalú beállítás, ami azt mondja, hogy az 1998-at követő időszakban bekövetkezett változások az 1998 nyarától kormányon lévők érdemeként tüntethetők fel, hiszen Magyarországon, a magyar gazdaságban nyilvánvalóan olyan folyamatok zajlottak le az 1990-es évek elejétől kezdődően, amelyben, úgymond, kódolva volt az, hogy 1997-től kezdődően 1998-99-2000-ben lényegesen kedvezőbb gazdaságfejlődési periódus lesz Magyarországon. Többletforrásokkal rendelkezik a magyar költségvetés is, és ennek eredményeként lehetőség van arra, hogy az ország bizonyos területein bizonyos mértékben - ahogy azt a képviselő úr meg is fogalmazta, hiszen ezt nem lehet általánosan kijelenteni - a területi folyamatok, a területi különbségek csökkentése bekövetkezhessen.

Ebből a szempontból még fontosnak tartom megemlíteni - amit ön pozitívumként kiemelt - a Balassagyarmat-Békéscsaba vonaltól nyugatra eső terület fejlődési gyorsaságát, illetve felzárkózási lehetőségét. Sajnálatos módon a megkésett autópálya-építés a keleti régiónak nem adja meg azt az esélyt, hogy ehhez a gyorsuló folyamathoz időben csatlakozhasson, és ezért is az ebben az időszakban kormányon lévő koalíciót terheli a felelősség, hiszen több mint egy évet késett az autópálya-építés folytatása. Sajnálom, hogy ez így alakult.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Újabb kétperces hozzászólás következik. Balsay István képviselő úrnak adom meg a szót.

 

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy tárgyilagosan mutattam, mutattuk be a területi folyamatok alakulását. Előrelépés történt a regionális politikában. Azt is elfogadom, hogy ez az előrelépés még nem elegendő. De soha nem lesz elegendő a fejlődés üteme az egyenlőtlenségek lemaradásának csökkentéséért. El fog telni húsz-harminc év, 2030-ra kialakul a magyar gyorsforgalmi úthálózat, autópálya-hálózat határtól határig, elkerülő utak hálózata, és akkor sem fogja senki azt mondani a magyar parlamentben, hogy megtörtént a felzárkózás, a társadalmi esélyek kiegyenlítődése.

Én arról beszéltem, hogy felgyorsultak ezek a folyamatok, és arról, hogy mindegyik területen figyelnünk kell a folyamatok alakulását. Így például a társadalmi folyamatokban is változás következett be. Lehet, hogy ez rövid távú változás, de engem nagyon nagy örömmel tölt el, hogy a nemzet fogyása megállt, és a születések számában kedvező változás következett be. Nagyon lényegesnek tartom azt is, hogy a kelet-magyarországi régióban kialakultak olyan kristályosodási pontok, amelyekre már fejlődést lehet felfűzni. Debrecen, Békéscsaba vagy akár Nyíregyháza térségéről ma már dinamikusan fejlődő régióként lehet beszélni. Az autópálya-építés tekintetében pedig az a polgári kormány célja, hogy mind a nemzeti finanszírozókat, mind pedig a kis- és középvállalkozókat bevonja a minőség biztosítása mellett ebbe a folyamatba, és az elérhetőségben, a használhatóságban, az autópályák igénybevételében alapvető változást érjen el, ne elkerülő utakat kelljen építeni, és a környező települések ne menjenek tönkre az átmenő forgalom által.

Ezekről a változásokról beszéltem. Néhány kedvezőtlen folyamatra oda kell figyelnünk. Mindannyian ismerjük Egyedi professzor úr három lehetőségét. Én úgy gondolom, a polgári kormány csökkentette a leszakadás mértékének az ütemét. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

(17.00)

 

ELNÖK: Megadom a szót Baráth Etele képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Pancza István, a Független Kisgazdapártból.

 

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Én a hatása alá kerültem Balsay úr utolsó mondatainak, de főleg az előző tíz perc végén elmondottaknak, és abból a szemszögből szeretném a kritikát is elmondani, hogy szerintem egy olyan nagyon súlyos kérdéskörről van szó a területfejlesztésről beszélve, amely tényleg nemcsak a következő tíz év területi kérdéseit, hanem valóban a társadalmi, gazdasági kohéziót jelentős mértékben javíthatja, gyorsíthatja.

Én tényleg azt gondolom, hogy ezen a téren egyszerűen nevetséges dolog különböző nagy politikai csatározásokat vívni, meg kellene keresni azt a konszenzust, amely alapján ezt a folyamatot gyorsíthatjuk, egyszerűen azért is, mert akik itt ülnek, képviselők, településeket, körzeteket képviselnek, mindenkinek felelőssége van azon a tájékon, ahol él, és ezen túlmenően persze van egy nemzeti felelőssége is. Én azt gondolom, hogy ez az egyetlenegy ügy lehet, ami minket egyfajta kohézióban tarthat, tehát, gondolom, állunk ennek elébe. Ezért az, amit én itt kritikaként elmondanék, tessék nekem elhinni, a jobbítás szándékával szól.

 

 

(Dr. Boda Ilonát a jegyzői székben Herényi Károly váltja fel.)

 

 

Az egyes számú kritika, amelyet kiemelnék, az, hogy ez a jelentés, amely az eredeti országgyűlési határozat keretei között elvégzett jelentés, korrekt, tisztességes munka, világos, mindenki számára iránymutatásul szolgálhat. A problémám ott van, és itt visszautalnék más képviselői hozzászólásokhoz, hogy nem elégséges. A politikának ki kell adni az adott pillanatokban az újabb és újabb feladatokat a kutatók és a tervezők felé, hiszen azért vegyük tudomásul, hogy a politika befolyásolja döntő módon az intézkedéseket, az eszközrendszert, mindezekre a folyamatokra ő tud ráhatni; a jelentés csak méri ezeket a folyamatokat.

Amiről már egyébként Veres kollégám itt az előbbiekben szólt, bizony, az Európai Unió országjelentésében a területfejlesztésről szóló fejezet a legnegatívabb. Kérem szépen, tessék elolvasni, tételesen végigvenni, olyan fogalmakat mond, hogy különleges aggodalomra ad okot. Máshol nem nagyon szerepel ez. Például az ágazatközi koordináció, a kooperáció színvonala, az egyes fejlesztési tanácsoknak az államosított rendszere, a decentralizáció hiánya, és sorolhatnám tovább, gyakorlatilag másfél oldalon keresztül súlyos negatívumokat ír le. Azt gondolom, a kormányzati politikának az lett volna a feladata, hogy megkérdezze a kutatókat, hiszen egy jelentés készül, hogy mi a véleményük erről az országjelentésről: igen, nem, mit tudunk felhozni a védelmünkben, ha hiba, hogyan kellene kijavítani? És amit ki kellene javítani ebből, azt egy országgyűlési határozatban behozni ide, és azt mondani, hogy korrigáljuk ezeket a folyamatokat.

Én azt egy szóval nem mondom, hogy az előző kormányzati ciklusban bármilyen módon magas színvonalú lett volna az ágazatközi koordináció, ezen belül a kooperáció, a programfinanszírozás rendszere és így tovább. Akkor a Borsod-Abaújról szóló kísérleti munkák indultak meg, megvoltak a csíraelemei ennek, most több régióra valóban Phare-ból, kiegészített programból készülnek a koncepciók, majd a későbbiekben a programok, ez egy lépésről lépésre, kormányról kormányra építkező folyamat. De ha egyszer leírják, hogy valami nagyon rossz, és súlyos aggodalomra ad okot, mert ezt írják, kérem elővenni, megvizsgálni, intézkedni, behozni a parlament elé, kérni a döntést, és előremenni. Ez nem kizárólag egy kormánynak a szégyene, ez az ország fejlődési folyamatának a jelentős akadálya lehet. Ez egy nagyon fontos dolog. Éppen ezért, én azt gondolom, ebben az országgyűlési határozatban úgy, ahogy van, hibás - ezt előzetesen már más formában elmondtam - az 5. pontban megjelenő, és azt kell mondanom, hogy számomra teljesen megfoghatatlan mondat, hogy a soron következő módosítása annak a bizonyos XXI. számú törvénynek. Nem tudom, hogy ki milyen módon akarja ezt módosítani.

 

 

(Dr. Világosi Gábort a jegyzői székben Kocsi László váltja fel.)

 

 

Itt az ajánlatom, kérem elővenni a törvényt, megnézni, hogy az itt elhangzott kritikák alapján az országjelentésnek melyik elemeit kellene módosítani - tudom fejből mondani egyébként, hogy mit, például az állami szervek részvétele a területfejlesztési tanácsokban, például nagyon kevés közvetlen területi forrás -, be kell tenni ebbe a törvénymódosításba, és akár a jövő hónapban be lehet hozni, mert annyira világosak ezek az ellentmondások pillanatnyilag. És akkor azt mondom, hogy van értelme a soron következő módosításnak. Annak is volna értelme, hogy az országgyűlési határozat ezt a feladatot kiadja, hogy miért kell módosítani a törvényt. De csak egyszerűen leírni, hogy a soron következő módosítása, ez egyszerűen abszurd!

Van egy másik nagyon jelentős hiányossága, kérem szépen, a jelentésnek, illetve a jelentésből készült országgyűlési határozatnak, nevezetesen az, amire nagyon röviden már valaki utalt, ez a magyarországi tervezési-statisztikai régiók lehatárolása. Az országgyűlési határozat kőkeményen előírja, hogy 2000. december 31-éig ennek a felülvizsgálatát el kell végezni, és erről a parlamentnek be kell számolni. Egyetlenegy szó erről a dologról nincs, nem írjuk le itt az országgyűlési határozatban, hogy ennek a dolognak mije van és hogyan van, egy előrehozott törvényben történő rögzítés rendkívüli nehézségeket jelent. Kérem elővenni az Európai Unió országjelentését - nekem biztos nem hisznek a tisztelt kormánypárti képviselők -, leírja benne a körzete hatásával kapcsolatos alapvető kérdéseit; meg kell vizsgálni. Nem igaz az, ami Budapesttel kapcsolatban elhangzik, és óriási anyagi, gazdasági, társadalmi veszélyeket hordoz magában.

Kérem szépen, egy kicsit el kellene mélyedni elméletileg abban, hogy szabad-e támadnunk, és ha igen, miben kellene elkezdeni támadni Budapestet és ezt a fajta koncentrációt. Ha egy korszerű gondolatmenetben készülne a jelentés felülvizsgálata, tehát az azóta eltelt időszak politikai, szakmai és egyéb más dolgait figyelembe venné, akkor említést tenne önálló fejezetben a globalizáció folyamatáról, megvizsgálná, hogy mi folyik Európában és a világban, és rájönne, hogy a globalizáció egy abszolút koncentrációs folyamat, tőke, tudomány, technika, technológia, és így tovább, adott esetben, hogy Magyarország versenyképessége - ez egy olyan fogalom, ami sehol nincs meghatározva, hogy versenyképesség, pedig az ország leglényegesebb eleme - érdekében ez a koncentráció elengedhetetlen. Nem lebontani kell valamit, hanem a dolgok megtartása, erősítése mellett, hozzáviszonyítva a többit kell fejleszteni és javítani. Ennek egészen más eszköze van, mint a lebontásból próbáló kibontakozás.

Az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején, 1985-ben megszülettek azok a határozatok, amelyek adott esetben a tudomány, a kultúra, az oktatás decentralizációjáról szóltak. Kérem szépen, ennek ellenére a koncentráció folyamata haladt tovább; hadd ne beszéljek arról, hogy mi történt a felsőoktatásban végül is az univerzitások és mások létrehozásával, egyfajta koncentráció jön létre, akár akarjuk, akár nem, a világ ebbe az irányba megy. Ha viszont ezt politikainak elfogadjuk, akkor elképzelhető, hogy a Nyíregyháza és Budapest között megépítendő autópálya a koncentrációt segíti elő, és a koncentrációnak nagyon pozitív együvé tartozást kifejező jelenségi oka és magyarázata is van. Tehát nem volna szabad ezekről a kérdésekről felületesen és nagyon blöffösen beszélni.

A másik dolog, ami abszolút módon hiányzik, és ez hiányzik az egészből, hiába mondjuk büszkén, és ma már, komolyan mondom, a kis csecsemők az anyatejjel magukba szívják a Széchenyi-tervről szóló mindenfajta füzetet, híradást, azt a dicshimnuszt, hogy hány vállalatnál micsoda felvirágzás történt azért, mert tegnap átvették a támogatást; kérem szépen, a Széchenyi-terv parciális eszközöket tartalmaz a területi gazdaságfejlesztésre, olyan minimális kis pénzeket tartalmaz, amellyel érdemben területi gazdaságfejlesztést abszolút nem lehet befolyásolni, hasonlítsa össze a világ bármely forrásrendszerével.

De nem ez a lényege. A területfejlődési folyamatokban az úgynevezett társadalmi kohézió a gazdaságfejlesztéssel paralel jelenik meg, egy társadalompolitika megjelenik. Önöknél nem jelent meg sem ebben az anyagban, sem a Széchenyi-terv semmilyen elemében társadalompolitika, holott a területfejlesztés egyik alapvető kérdése, hogy a magyar társadalom szegregációját, a társadalomszerkezet átalakulását, egyáltalán a társadalmi viszonyokat ezekkel a települési viszonyokkal összevetve milyen módon lehet megváltoztatni, előnyösen előremozdítani, azt, ami nem három, nyolc, negyven év, hanem évszázadok folyamán lassan, rosszul, nehezen alakult át, és amibe a beavatkozás minden egyes kormánynak alapvető feladata. Egyetlenegy szó ebben nincs, sem ezekben a bizonyos tervezetekben nincs, semmifajta eszköz erre vonatkozóan a hatásaiban nincs.

Tudom, hogy munkahelyet kell teremteni, és ez egy nagyon fontos eszköz, az Európai Unió ajánlásában ez van, a Szociális Chartában ez van, mindezt tudom. De akkor kérem leírni ebben az országgyűlési határozatban, hogy ennek érdekében, a munkahelyteremtés fokozása érdekében az ország melyik térségében, milyen eszközökkel, mit akarunk csinálni. Egyetlenegy szó erről nincs. Egy szándék nincs arra vonatkozóan, hogy aktív területfejlesztési politikát folytassunk, és ez pedig közös nemzeti érdek. Nem kell szégyellni, mi is úgy gondoljuk, hogy ez az, kérem szépen. És ez nem a cél- és címzett támogatási rendszernek a szubjektív elosztásán alapul, hanem egy olyan stratégián, amely a parlament előtt megvitatott, amely társadalompolitikai célkitűzések területi vetületeit egyértelműen tartalmazza. Tehát én azt gondolom, hogy ezek olyan ügyek, amelyeket ki kellene egészíteni.

Befejezésül hadd mondjam el, hogy azért tessék nekem elhinni, hogy van egy minisztérium, amelyet úgy hívnak, hogy Vidékfejlesztési Minisztérium, többek között, hogy egy olyan jelentést tegyen le országgyűlési határozatként, amelyben egyetlenegy szó nincs a vidékfejlesztésről! Kérem szépen, a területfejlesztés egyik legfontosabb eleme a vidékfejlesztés. Ha jól gondolom, és szeretném idézni a volt miniszter urainkat, és mindenkit, az ajánlásokban megfogalmazottakat, a magyar népesség 70 százaléka olyan térségben él, amelyet a vidékfejlesztés valamilyen módon érint.

 

(17.10)

 

A területfejlesztés csak a 30 százalékról szól, vagy az egész 100 százalékról? Mert ha az egész 100 százalékról szól, akkor a vidékfejlesztéssel részletesen, komolyan kellene foglalkozni. Ebben a vonatkozásban egyetlenegy szó nem jelenik meg.

Megköszönve a figyelmet, azt szeretném javasolni, hogy egy lélegzetvételre - ha már úgyis elmúlt december, ha már úgyis el van késve minden ebben a dologban - álljunk meg ebben a folyamatban, állítsuk meg ennek a tárgyalási menetét. Készüljön egy olyan határozati javaslat, amelyik előveszi az itt megfogalmazott összefoglalókban megjelenő előirányzatokat, és azokra tételesen visszatér. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Most nincs idő elmondani ezt - 11 percen túl beszélt Balsay úr, úgyhogy szeretnék még 30 másodpercet kérni -, ha szükséges, oldalanként felolvasom, hogy miket mond ez az anyag. Például a vállalkozási övezetekkel kapcsolatban konkrétan elmondja, hogy mit kell csinálni: a kedvezmények radikális megváltoztatása kell. Ha egy anyagban ez van leírva, és ez nem jelenik meg a határozati javaslatban, akkor semmit nem ér a határozati javaslat és az anyag sem! Vegyék végig, hogy mit kell csinálni, és támogatni fogjuk.

Köszönöm szépen a türelmet és a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tekintsük akkor kiegyenlítettnek a legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt között ezt az időtúllépést, ami az imént történt (Derültség az MSZP padsoraiból.), és azt kérem a következő felszólalóktól, innentől próbáljuk meg betartani a tízperces időkeretet. Utána természetesen mindenkinek lesz még módja, ha nem tudta elmondani a mondandóját, újból szót kérni.

Pancza István képviselő úr következik, a Független Kisgazdapártból; őt majd T. Asztalos Ildikó képviselő asszony követi.

 

PANCZA ISTVÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az a téma, amely most az Országgyűlés előtt van, kiemelkedő fontosságú úgy az ország további fejlődése, mint lakói munka- és életkörülményei alakulása szempontjából az elkövetkezendő évtizedekre vonatkozóan.

Előre kívánom bocsátani, hogy a jelentés korrekt, és valóban arról a közel nyolc-tíz évről szól, amelynek az eseményei a szemünk előtt peregtek le. Ezért magát a jelentést mindenképpen elfogadom, és azt az FKGP-frakció nevében elfogadásra javaslom.

Nem tudom elfogadni azonban azokat a jelentésben leírt és szinte megváltoztathatatlannak feltüntetett megállapításokat, amelyek az ország területfejlesztési eredményeinek és további fő stratégiai irányvonalainak a meghatározásával foglalkoznak.

Mik ezek? A megjelölt fő stratégiai célok közül egyik se valósult meg maradéktalanul, sőt nyugodtan elmondhatjuk, hogy ismerjük ugyan a célok megvalósítását gátló körülményeket, de azok közül egyik sem fogadható el az elkövetkezendő időkre vonatkozóan.

A gazdasági-társadalmi térszerkezetet közvetlenül alakító célok közül a területi egyenlőtlenségek mérséklése nem sikerült, sőt tovább nőtt az ország különböző területeinek egyenlőtlen fejlődési üteme. A Budapest központú térszerkezet oldása egyáltalán nem sikerült. Az innováció térbeli fejlődésének elősegítése csak igen kis részben sikerült.

Mik okozták, mik okozzák azt, hogy egy jól végiggondolt és országgyűlési határozatban is rögzített országos területfejlesztési politika és az országos területfejlesztési koncepció ilyen nagy mértékben nem valósulhatott meg? A válasz igen sokrétű és összetett problémakört takar, melyből a magam részéről csak egy olyan részt kívánok kiemelni és azzal részletesen foglalkozni, amelyet, ha jól végigolvassuk a jelentést, annak minden ténymegállapító része és táblázata egyértelműen alátámaszt. Úgy gondolom, a közlekedéspolitikánk az, amelyet igen alaposan át kell gondolnunk, és amelynek a további fejlesztése egyértelműen meghatározhatja az elkövetkezendő harminc-ötven évben azt, hogy országunk hova fog fejlődni.

A gazdasági-társadalmi térszerkezetet közvetlenül alakító folyamatok mindegyike szorosan kapcsolódik a közlekedéspolitikánkhoz. Mindaddig, amíg a közlekedéspolitikai irányelvek továbbra is egyértelműen az ország Budapest-centrikusságát támogatják, amelyet már egyre nyilvánvalóbban bírálnak az Európai Unió szakemberei is, addig lényegi áttörésről a közlekedéspolitikánkban nem beszélhetünk.

Az ország sugaras, centrum felé irányuló közlekedési forgalmi rendszere oly mértékben terheli Budapestet és környékét, ami már most is elviselhetetlen. Ezt a körülményt sem a már meglévő M0-s körgyűrűrészek, sem annak teljes kiépítése nem fogja és nem is tudja megoldani. Már jelenleg is olyan mértékben terhelt az egyébként is szűk forgalmi keresztmetszettel tervezett és épített M0-s autóút, hogy azon nagyobb a balesetveszély, mint azt bármikor is elképzelhettük volna.

Mindezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy nincs szükség az M0-s körgyűrű Budapest körüli teljes megépítésére, mert úgy gondolom, ez alapvető feltétele annak, hogy a főváros némiképpen felszabaduljon a jelenleg szinte már tarthatatlan közlekedési nyomás alól, azt azonban bárki beláthatja, hogy ez a körgyűrű nem lehet az országi közlekedési rendszerének a központja.

Mi tehát a megoldás? Az országos közlekedési tervek között - a sugaras autópálya- és főforgalmi közútrendszer előzőekben említett ellentmondásának feloldásaként - különböző gyűrű irányú gyorsforgalmi utakra vonatkozó megoldási javaslatokkal már találkozhattunk. Ezek azonban az ország közúti közlekedésében lényegi áttörést a közeljövőben nem fognak jelenteni. Lényegi változást csak egy olyan, az ország legelmaradottabb részein átmenő autópálya építése eredményezhetne, melynek hatása nemcsak a közlekedésben, hanem az ország területfejlesztésében is radikálisan érezhető majd.

Ez a déli autópálya megépítése lenne, mely a nyugati országrészt kötné össze a keleti országrésszel. Egy ilyen autópálya megépítését már 1990-ben javasolta tíz megye 148 önkormányzata azzal, hogy egy autópálya-építő részvénytársaságba tömörültek. Az itt élő vidéki szakemberek és vezetők igen részletesen kidolgozták a javaslataikat, melyeket az országos területfejlesztési koncepció kialakításának előzetes egyeztetése során minden esetben hangsúlyoztak. Javaslataiknak és kéréseiknek mind a tíz megye önkormányzati gyűlésén hangot adtak, és már 1996-ban határozatot fogadtak el arra vonatkozóan, hogy kérik egy ilyen autópálya terveinek a befogadását az országos területfejlesztési koncepcióba. Ez nem történt meg.

1998-ban ismételten fellángolt a vita az országos területrendezési terv előkészítési tárgyalásai során, mivel a tervet készítő minisztériumok és országos vezető szervek ismét nem vették figyelembe a tíz vidéki megye kérését. Ismételten szavazás történt mind a tíz megye közgyűlésén, és mindannyian határozatban javasolták egy ilyen autópálya megépítésének a szükségességét. Amikor ez a kérdés mind ez idáig szóba került a különböző fórumokon, akkor a szakmai vezetés részéről a legkülönbözőbb válaszok hangzottak el, amelyek leglényegesebb eleme, hogy egy ilyen jellegű nyomvonallal az országos közlekedésfejlesztési tervek is rendelkeznek, és esetleg harminc éven belül megépülhet majd ezen a nyomvonalon, szakaszosan, egy gyorsforgalmi autóút. Ez a megoldás helytelen; újra elővéve a J/3919. számú jelentés megállapításait, azok ezt az állítást igazolják is.

Felsorolnék néhányat azok közül a tények közül, amelyek akadályozzák egy radikális közlekedéspolitikai területfejlesztés-változtatás végrehajtását. Magyarországon jelenleg csak Budapesten találhatók olyan hidak, amelyek gyorsforgalmi autóút vagy autópálya forgalmának az átvezetésére alkalmasak. Ezek minimum kétszer kettő vagy ennél több sávosak.

Az elkövetkezendő harminc évben Budapesten kívül nincs is tervbe véve olyan hídépítés a Dunán vagy a Tiszán, amely autópálya-forgalom átvezetését tenné lehetővé úgy, hogy mellette még helyi forgalmi rendszer lebonyolítására is lehetőség nyílna. Budapesten kívül jelenleg csak két félhíd van az országban a Dunán; az egyik a dunaföldvári híd, amely kétszer egysávos, és ezen belül még vasúti iparvágány-átvezetést is tartalmaz. A másik jelenleg meglévő Duna-híd a bajai, amely ugyancsak szűk forgalomáteresztő képességgel rendelkezik, kétszer egysávos, és ezen belül még vasútisín-átvezetéssel is rendelkezik.

A kétszer egysávos folyami híd megoldását a XXI. században nemcsak elméletileg lehet helyteleníteni, hanem gyakorlati példa is mutatja az elv hibás voltát. A szolnoki elkerülő útszakaszba beépített kétszer egysávos hidak példája: ezekkel egy olyan, közel 13 kilométeres, Szolnok városát elkerülő útszakaszt építettünk meg az elmúlt tíz évben, melyet a kamionosok és a közlekedésben részt vevők csak szolnoki lassítónak hívnak.

Mindezeket a konkrét példákat azért említem, mert a jelentésben a Budapesten kívüli közlekedés fejlesztésében szinte csak ezek jelentkeznek eredményként az elmúlt időszakban.

 

 

(17.20)

 

Mielőtt bárki azzal vádolhatna, hogy csak egyoldalúan szemlélem az országos közlekedési rendszer fejlődését és csak a negatívumokat látom, el szeretném mondani, hogy nagyon komoly előrelépésnek tartom azt, hogy az országos autópálya-hálózat fejlesztését és -építését kivette a kormány a Közlekedési Minisztérium hatásköréből, és erre egy önálló, új szervezetet hozott létre, a Nemzeti Autópálya Részvénytársaságot. Ezzel lehetővé válik ugyanis, hogy azok a Közlekedési Minisztériumban dolgozó szakemberek, akik az elmúlt harminc évben az országos közútrendszer javításával, karbantartásával mint alacsonyabb rendű útfejlesztéssel foglalkoztak, mentesülnek az autópálya-építési, -tervezési feladatok alól.

Természetesen az új szervezet is csak azokat a feladatokat látja el, amelyeket rábízunk. Ezért nekünk, országgyűlési képviselőknek kell olyan döntéseket hoznunk, amelyek meghatározzák az elkövetkezendő évtizedekben az országos közlekedési fejlődést, és mindazt, ami ezzel kapcsolatos.

Tisztelt Országgyűlés! Több tudományos kutatóintézet vizsgálatai alapján bizonyított tény, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedben zöldmezős vagy nagyberuházás csak megépülő autópályák mentén történt. Amennyiben el akarjuk kerülni az északkelet- és kelet-magyarországi és dél-dunántúli közlekedési rendszerben a további nagyfokú lemaradást, hogy ez ne következzen be, úgy feltétlenül a jelenlegi tízéves közlekedésfejlesztési programon túlmenően valamennyi formában biztosítanunk kell a lehetőségét annak, hogy ebben a térségben egy gyűrű irányú autópálya-rendszer megépülhessen.

Tisztelt Ház! Végezetül az FVM által benyújtott jelentést elfogadásra javaslom azzal, hogy a jelentésben rögzítettek mindegyikőnk számára legyenek nagyon tanulságosak az elkövetkezendő időben meghozandó helyes döntéseink érdekében.

Köszönöm figyelmüket.

 

ELNÖK: Megadom a szót T. Asztalos Ildikó képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége, akit majd Lezsák Sándor követ.

 

T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Először arról az országgyűlési határozati javaslatról szólnék pár szót, amely előttünk van, és ennek a jelentésnek a kapcsán készült. Nem fogok újat mondani, előttem már Baráth Etele képviselő úr és egypár bizottsági felszólaló is elmondta, hogy nem tartjuk jónak a határozati javaslatot. Nem tartjuk jónak, mert nem ad válaszokat bizonyos kérdésekre. Ezeket a kérdéseket majd el fogom mondani a jelentéssel kapcsolatban.

Nem tartjuk jónak, hogy négyévenként kíván beszámolni az Országgyűlésnek azokról a kérdésekről, amelyek évenkénti beszámoló szükségességét vetik fel ebben az időszakban, ami úgy kezdődik, ugye, hogy új ezredévbe léptünk, és olyan nagy hatású folyamatoknak leszünk majd részei, mint például az EU-csatlakozás. De természetesen a világgazdasági folyamatokban való részvétel is nagyon lényeges, és ezek a folyamatok Magyarországra nézve nagyon gyorsak, nekünk is gyorsan kell felkészülni, és gyors és megfelelő válaszokat kell ezekre a kihívásokra adni.

Ez a határozati javaslat nem ad választ olyan kérdésre, hogy vajon Magyarországon a gazdasági növekedés és a társadalmi fejlődés összhangba hozható-e. Nem mondja meg, hogy milyen közvetlen feladatok vannak az elkövetkezendő években arra vonatkozóan, hogy a magyar társadalomban elindulhat-e a területfejlesztés kapcsán is az a hosszú távon fenntartható fejlődés, amire mindenképpen szüksége van Magyarországnak.

Ezzel befejezném a határozati javaslatra vonatkozó észrevételeket. Ezt tehát semmiképpen nem fogadja el a Szabad Demokraták Szövetsége.

A jelentéssel kapcsolatban többen elmondták már, hogy összefogott adatsort tartalmaz, amely statisztikai adatokra hivatkozik. Természetesen a jelentés összefoglalója bizonyos részleteket is tárgyal. Nekem azonban mégis hiányérzetem van! Megmondom, képviselőtársaim, az én olvasatomban a területfejlesztés azt jelenti, hogy a területfejlesztési folyamatok kapcsán a térségekben - kicsi, nagy, közepes térségekben - élő emberek életfeltételei javulnak; illetve kérdés, hogy hogyan alakulnak az ott élő emberek életfeltételei.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor azt mondjuk, hogy a területi egyenlőtlenségek kiegyensúlyozása a fő cél, el kell mondani - erre több tudományos intézet ad ma választ, illetve adatokat -, hogy Magyarországon a területi kiegyenlítődés, a kiegyenlítés lehetősége igazából nem oldódott. A nyugat-keleti lejtő ugyanolyan mértékű, mint volt, azaz csak picit változott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az anyagban nem találom azokat a kérdéseket feszegetni, amely alapvetően lényeges lenne, hiszen a területfejlesztés három olyan nagy kérdés köré csoportosul, hogy egy-egy térségnek milyenek a természeti adottságai, másodsorban milyen a földrajzi fekvése, és a harmadik nagyon nagy kérdéskör a humán erőforrás kérdése.

Arról, hogy egy-egy térségnek milyenek a természeti erőforrásai, túl sokat nem kell beszélni, de a fejlesztését nyilván lehet korrigálni. A fejlesztési lehetőségeket - és az idegenforgalomban sok-sok lehetőség rejlik - fel kell mutatni. Egypár gondolat van az anyagban erről, de azt gondolom, hogy ez sokkal erőteljesebben hangsúlyozandó, hiszen az idegenforgalom egy olyan fejlődésben lévő ágazat, amely az elkövetkezendő években óriási lehetőségeket rejt Magyarország számára.

A másik lényeges kérdés a földrajzi fekvés. Ennek a földrajzi fekvésnek az oldását, illetve a megközelíthetőség lehetőségeit segítendő, az infrastrukturális fejlesztésekről kell beszélni. Ugye, azt tudjuk, hogy az autópálya-építés több mint egyéves késéssel indult meg az elmúlt év végén, és ez bizony Kelet-Magyarország egyébként is leszakadó térségeinek nagy-nagy problémát okozott.

A harmadik, amit én nagyon-nagyon fontosnak tartok, a humán infrastruktúra - és erről esik igazából a legkevesebb szó! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma azt tudjuk mondani, hogy tíz év alatt a magyar társadalomban körülbelül 6 százalék az a népesség, amely az életkörülményeit lényegesen tudta javítani, a többi vagy megpróbálta fenntartani a lehetőségeit, vagy az alatt van. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor azt mondjuk, hogy a humán erőforrás lényeges a területfejlesztés szempontjából, akkor bizony figyelembe kell vennünk, hogy milyen a magyar társadalomban az egészségi állapot, milyen az oktatási szerkezet, illetve milyen az iskolázottság, tehát figyelembe kell vennünk a kulturáltságot is. Hiszen a lehetőség a fejlődésre ezekben benne rejlik, tisztelt képviselőtársaim! Egy tőkevonzó képesség mindenképpen fontos és meghatározó abból a szempontból, hogy a humán erőforrás milyen állapotban van abban a térségben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a lakosság egészségi állapota aggasztó. Számos olyan betegség van, amelyben világelsők vagyunk, és a magyar lakosság élettartama bizonyos tekintetben nagyon szomorú, hiszen 6-10 évvel kevesebb időt élhetünk mi, mint a fejlett országokban élők. De a legfontosabb ezen túl az oktatás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha azt mondjuk, hogy az információs társadalom kihívásaival kell szembenéznünk az elkövetkezendő időben, akkor bizony az oktatás, a képzés az, ami a legfontosabb a tekintetben - és természetesen a kutatás-fejlesztés, amiről itt már képviselőtársaim beszéltek -, hogy vajon az elkövetkezendő évek kihívásaira a magyar társadalom hogyan tud majd megfelelő válaszokat adni.

Az anyagban is, a jelentésben is lehet látni, hogy az iskolázottság színvonala, az iskolázottság szintje hogyan oszlik meg Magyarországon. És hát sokszor talán már unalmas is hallani, hogy a fejlettebb térségekben az iskolázottsági arány magasabb, mint a fejletlenekben, és ez persze a lehetőségeinkben nagyon-nagyon behatárol minket. Nyilván én kelet-magyarországiként sokkal érzékenyebben élem meg a diplomások elvándorlását, de vajon azok a térségek hogyan tudnak majd lehetőséghez jutni az elkövetkezendő időben, ha az oktatás, a képzés, a kutatás-fejlesztés ezeken a területeken nem lesz jóval erőteljesebb, nem lesz sokkal vonzóbb lehetőség az emberek számára?

Tisztelt Képviselőtársaim! Az információs társadalomba való belépés természetesen azoknak az embereknek, azoknak a területeknek ad majd lehetőséget, ahol az oktatás, az iskolázottság, a kulturáltság magas színvonalon van jelen.

 

 

(17.30)

 

Hiszen ezek az emberek, ezek a térségek tudnak csak majd igazából a versenybe beszállni. Ahogy Baráth Etele mondta, a versenyképességünk az, ami itt lényeges, és ez az, ami megtámaszthat minket, alátámaszthatja a mi versenyképességünket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon lényeges dolog az, amiről talán már volt szó, hogy Magyarországon az agrárgazdaság visszaszorulóban van. Nincs Magyarországon ma olyan térség, ami az agrárium tekintetében, a gazdaságfejlődést tekintve kiemelkedő volna, de mégis tudjuk, hogy az agrárgazdaságból számosan élnek ma Magyarországon. Éppen ezért a vidékmegtartó képességet erősítendő, ebben is bizonyos fajta gondolkodásváltásra van szükség. Az elmúlt két és fél év nagy-nagy hibája, hogy ez az agrárgazdaság tulajdonképpen egyáltalán nem fejlődött, sőt visszafejlődött, és azokat a kihívásokat, amelyeket majd meg kell élnie a magyar agrárgazdaságnak, bizony nagyon nehezen fogja viselni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg még, hogy Balsay képviselőtársam gondolatára hivatkozva mondjam azt, hogy nagyon szomorú vagyok, amikor olvasom a Világgazdaságban, hogy a SAPARD-program által nyújtott lehetőségek - egy éve már halljuk ezt a gondolatot - elveszni látszanak egy év tekintetében, mert hiszen Magyarországon csak jövő januárban tudjuk majd igénybe venni a SAPARD-pénzeket. Ez nagyon lényeges a vidékfejlesztés tekintetében.

Van még egy nagyon lényeges gondolat, hogy bizony a területfejlesztés kapcsán a középszinten lévő szakemberek felkészültsége nagyon lényeges, nagyon fontos, és ezzel is hátrányos helyzetben vagyunk. Ezekről a kérdésekről az anyag tulajdonképpen nem igazából szól. Én ezt nagyon fontosnak tartottam volna. És persze a környezetvédelemről is beszélni kellene, hiszen a fenntartható fejlődés nagyon fontos, lényeges lehetőségei itt alapozódhatnának meg, és tisztelt képviselőtársaim tudják, hogy az elmúlt két évben mi történt Magyarországon a környezetvédelem tekintetében, és ez bizony nem ad nagy derűlátásra okot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum; őt majd Rozgonyi Ernő követi, a MIÉP részéről.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A jelentést és a hozzá kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatot a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja általános vitára alkalmasnak tartja, és elfogadását támogatja.

Az MDF valamennyi képviselője egyéni választókerületben megválasztott képviselő, ezért véleményünket, észrevételeinket, politikai megjegyzéseinket elsősorban szűkebb hazánk, választókerületünk tapasztalatai alapján fogalmazzuk meg.

A jelentés szerkezetével, az adatok, területi folyamatok elemzésének tagolásával én is egyetértek, de úgy érzem, hogy nagyobb figyelmet érdemelt volna a Duna-Tisza közének területfejlesztési politikája, az itteni, az átlagosnál mostohább természeti körülmények közötti megélhetés gondja, a tanyavilág nehezen fenntartható közellátása és közbiztonsága. Attól tartok, hogy ha ezek a gondok nem jelennek meg nyomatékosabban a jelentésben, akkor a szükséges intézkedések is elmaradhatnak.

A jelentés 14-15. oldalán közölt táblák megfelelően érzékeltetik egy-egy megye gazdasági helyzetének a változását. Bács-Kiskun megye sajnos kárvallottja volt az elmúlt évtized gazdasági-társadalmi folyamatainak. Például az egy főre jutó bruttó hazai termék 1994-ben az országos átlag 77 százalékát tette ki, '98-ban már csak 71 százalékát. A terület lassú süllyedésére, szegényedésére jellemző adat az is, hogy 1992-ben az egy főre jutó adóköteles jövedelem az országos átlag 82 százaléka volt, '98-ban már csak 75 százaléka. A foglalkoztatottsági arány tartósan kedvezőtlenebb, mint máshol az országban. A megye iparitermelés-csökkenése 1990-hez mérten az egyik legnagyobb mértékű visszaesés az országban, azaz a fővárosban s az ország 16 megyéjében ennél kevésbé csökkent vagy azóta nőtt az ipari termelés volumene.

Mindezekből azt a következtetést lehetne levonni, hogy ezt a süllyedő folyamatot csakis területre célzott gazdaságfejlesztéssel és az átlagosnál jelentősebb területfejlesztési támogatással lehetne lefékezni.

Sajnos - a 38. oldal adatai szerint - a megye egy lakosára jutó területfejlesztési célú állami támogatás nem éri el az országos átlagot, azaz a segélyek terén is hátrányos helyzetű a megye. Ezen a ponton kell nekem azon töprengeni, hogy a jelentés megállapításait hogyan kellene hasznosítani a gyakorlatban. Például a területfejlesztési célú állami támogatások milyen irányú átrendezését kellene nekem is mint felelős országgyűlési képviselőnek szorgalmaznom annak érdekében, hogy legalább az átlagosnak megfelelő támogatásokhoz juthasson ez a hátrányos helyzetű megye?

Az adatok átnézése, elemzése során döbbentem arra rá, hogy ha regionális szemléletű lesz a területfejlesztési politika, azaz Bács-Kiskun megye eddig elemzett adatait Békés és Csongrád megyék hasonló mutatóival vonják majd össze, akkor szinte semmilyen használható tendenciát nem lehet majd ezekből az összevont adatokból kiolvasni. Még ez a megyei elemzés is túl összevont, hiszen Bács-Kiskun megyén belül is érezhető különbségek érzékelhetőek a területi fejlettség szintjében, de sajnos a kistérségek, a volt járások szintjén nem készült számunkra egyetlen statisztikai táblázat sem. Csak a mellékelt térképek részleteiből következtethetünk arra, hogy léteznek ilyen adatok. Véleményem szerint egy területfejlesztésről, a területi folyamatok alakulásáról szóló, Országgyűlés elé terjesztett kormányjelentés háttéranyagaként nem nélkülözheti a megyei adatoknál részletesebb kistérségi adatokat.

A 25. oldal helyesen említi, hogy az autópálya-építések térségformáló ereje és befolyása kiterjedt a Duna-Tisza közére is. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy ennek pozitív jelei ugyan Kecskemétig követhetőek, de a pályahasználat irreálisan magas költségei miatt egyéb feszültségek keletkeztek.

A jelentés 26. oldala megnevezi a bűnözés gócpontjait, az urbanizációs centrumokat és a Balaton térségét. Ki kellene ezt a képet egészíteni a tanyás területek közbiztonsági nehézségeivel is. A rendőrség példás járőrözése és gyorsasága ellenére is ez a terep, az itt lakó magányos emberek kiszolgáltatottsága növekvő mértékben csábítja a bűnelkövetőket, és ismételten hangsúlyozom, hogy bár méltányolom a rendőrség erőfeszítéseit s a tanyákat fosztogatók elleni sikereit Bács-Kiskun megyében, épp ezeknek az eseménynek a megmaradása érdekében érzem fontosnak hangsúlyozni ennek a speciális bűnözésnek a jelenlétét.

Tisztelt Ház! Örömömre szolgált, hogy a jelentés 38. és 47. oldalai néven nevezték az Alföld-programot mint a kormányzati feladatokhoz kapcsolódó, sikeres helyi kutatást. Itt is meg kell jegyeznem, hogy ha a minisztériumok magasságában is ismert ennek a kutatásnak a sikeressége, akkor miért kellett olyan sokat lobbizni, alkudozni a költségvetési vita idején, hogy meghagyják ennek a műhelynek a korábbi állami támogatását.

A jelentés tartalmazza sokunk régi szívügyét, a Duna-Tisza közi homokhátság vízvisszatartását és vízpótlását tartalmazó tízéves programot, a természeti rendszerek és természeti értékek megóvását célzó legfontosabb intézkedések között. Örömmel olvastam a vízgazdálkodással foglalkozó alfejezetben, hogy a további talajvízszint-csökkenés megállítása érdekében intézkedési terv és beruházási program is készült. Ennek a programnak a félidejében megkezdődtek a vízvisszatartási és tárolókapacitás-növelő beruházások.

Tisztelt Ház! A jelentés csak nagyon érintőlegesen, véleményem szerint stratégiai jelentőségéhez viszonyítva méltatlanul csekély terjedelemben, mindössze fél oldal terjedelemben foglalkozik a közoktatási rendszerben meglévő területi különbségekkel, az esélyegyenlőtlenséggel és a kistelepülések iskoláit megszüntető, a gyermekeket bejárásra kényszerítő folyamattal.

 

 

(17.40)

 

A jelentés melléklete már nagyobb teret szán a közoktatás területi különbségeinek az elemzésére, és hangsúlyozza azt, hogy a kisiskolák megtartásának kulcsszerepe van egy-egy település életképessége, a lakónépesség megtartása és a helyi életminőség szempontjából. Nagyon jó lenne, ha ezeket a megállapításokat megszívlelnék a kisiskolák bezárását fontolgató helyi önkormányzati képviselők is.

Az ország aprófalvas településein nagyon hamar elfogadták és megszerették a falugondnoki rendszert. A jelentés kiemeli - és ez egyezik saját tapasztalataimmal is -, hogy a Duna-Tisza közén és az alföldi tanyás térségekben előszeretettel alkalmazzák ezt az új szociális ellátási programot. Csak remélni tudom, hogy a falugondnoki rendszer finanszírozásának tavaly megváltozott feltételei nem veszélyeztetik ezt a tendenciát.

Tisztelt Ház! Az említett észrevételeim mellett támogatom a jelentés és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozat elfogadását.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Baráth Etele képviselő úr kétperces hozzászólásra jelentkezett.

 

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Lezsák Képviselőtársam! Csak egy rövid kérdést szeretnék feltenni. A jelentést támogatja, mert gazdag, tényleg részletes, nagyon sok problémára felhívja a figyelmet; tökéletesen osztom ezt a véleményt. De az elmondottakból pontosan kicsendült az, ami az Alföld-programról, a Duna-Tisza köze, a homokhátság problémáiról, az aprófalvak, a tanyák kérdéséről, az oktatás, közoktatás területi különbségeiről és egyebekről szól. Nem érzi-e a képviselőtársam azt, hogy az országgyűlési határozatot esetleg ki kellene egészíteni az ezzel kapcsolatos tennivalókkal, amelyekkel a kormány három éve teljes mértékben adós?

 

ELNÖK: Lezsák Sándor képviselő úr kíván válaszolni, feltételezem.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm Baráth Etele képviselőtársamnak ezt a kérdését. De érzem, mindenképpen szükség van a nemzeti fejlesztési tervezetre, ennek mielőbbi előterjesztésére. Még annyit ehhez, hogy egy-egy falu, város népességmegtartó képessége függ a képességmegtartó népességtől és tulajdonképpen egy képességmegtartó kormányzattól is. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megadom a szót Rozgonyi Ernő képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja; őt követi majd Zsikla Győző.

 

ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdaság, az infrastrukturális ellátottság, az életkörülmények és életminőségi adottságok polarizálódási folyamatának megállítása, a területi kiegyenlítődés elősegítése nem új keletű probléma, és az egész ügy nem egy új keletű kihívás.

Sajnos azt kell mondanom, több évtizede különböző megközelítésekben készültek, készülnek erre vonatkozó tervek, programok. Az ilyen jellegű törekvéseknek azonban alapvetően nem sok sikere volt, hiszen a helyzet lényegét illetően nem történt áttörés, a mai állapotok és arányok, de a fejlődési tendenciák sem mutatnak olyan változást, ami bárkit is megnyugtathatna. A retorika szintjén különösen sokat foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, mert ez kitűnő propagandaeszköz, egy kitűnő mozgósító cél, sokirányú felhasználási lehetőséggel ráadásul. És mint tudjuk, minden összefügg mindennel. Így aztán összefügghet a földművelésügy vagy a mezőgazdaság a vidékfejlesztéssel, a területfejlesztéssel és a területi kiegyenlítődés kérdéseivel. De ezzel összefügghet bármely infrastrukturális terület vagy ágazat is, a vízgazdálkodástól az oktatásig, a közlekedéstől és hírközléstől a környezetvédelemig. Egy-egy államigazgatási csúcsszerv súlya pedig nem kis mértékben függ manapság attól is, hogy az eredeti alárendeltségi kört milyen mértékben képes bővíteni, mi mindent tud maga alá kaparni, és nem utolsósorban mennyi pénzt tud elkölteni; itt már az is majdnem mindegy, hogy mire, csak valami neve legyen a gyereknek.

Jó néhány éve sajnos már itt tartunk több területen is, úgy általában is. A jelenlegi helyzet ismeretében nem a legjobb helyen van ez a terület, mert így tulajdonképpen azt látjuk, hogy nem működik az agrárium, nem működik a vidékfejlesztés, de a pénzt azért elköltik. Ez a jelentés - ez kétségtelen, ezt meg kell adni ennek - az adott minisztérium egyéb általunk ismert és tárgyalt jelentéseihez képest mindenképpen elismerést érdemel azért, mert az önmagukban rendkívül ösztövér és vérszegény "eredmények" ellenére egy olvasmányos és kulturált előadás - igaz, majdnem a semmiről, de azt legalább jól adja elő. Amiben némi előrelépést lehetne látni, vagy tapasztalni lehetne, az az intézményi háttér kiépülése, de a különböző szervezetek és intézmények gründolásában, azt kell mondanom, mi mindig is nagy szakértők voltunk. Végigcsináltuk ötvenegynéhány éven keresztül a centralizálás, decentralizálás és megint centralizálás műveleteit, úgyhogy ebben is szakértők vagyunk. Csak azt is tudjuk, hogy nem ezen múlik a dolgoknak a valódi megoldási lehetősége, hanem valami egészen máson. Ezek arra ürügyek, hogy mindig a másikra rá lehessen mutatni, hogy: ja, ez decentralizált, ez egy idióta, ez centralizált, hát kérem, ez egy tragédia. És akkor kezdődhet megint a decentralizáció, persze mindig más elvek alapján és mindig nagyobb költségek mellett.

Világosan kell látni azt is, hogy előrelépés tulajdonképpen ott volt, és ott, azt kell mondanom, még látványosnak is nevezhető ez az előrelépés, ahol az üzleti érdek vitte előre az eseményeket. Ezt el kell ismernem, például a kommunikáció területén: gyors megtérülés, nagy haszon. Ahol ez garantált, ott valóban - megint idézőjelben - "segít" az idegen tőke. Persze nem azért, hogy segítsen, de itt ilyen területeken összekapcsolható valahogy a mi saját érdekünk és az idegen befektető érdeke. Igen ám, de ilyen terület sajnos vajmi kevés van. Vagy csak olyan feltételek mellett volna összehangolható, hogy az a bennszülöttek kárára, a gyarmati infrastruktúrákra jellemző módon valósulna meg. És itt van tulajdonképpen a bibi! Kiderül ugyanis, hogy erőteljes és célzott állami beavatkozás nélkül nem lehet az ország egészére nézve kedvező területi folyamatokat beindítani és megvalósítani. Enélkül még a segélyeket sem tudjuk igénybe venni. Bizony, ha valamiféle kedvező területi kiegyenlítődést el akarunk érni, azt nekünk kell megoldani. Hozzáteszem, ez végső soron megint mindenre igaz.

Ma hazánk olyan állapotban van, mint egy vesztett háború után, évtizedes lemaradásban. Ezért olyan módszerekkel, mint amire rákényszerültünk, vagy mint amit kívülről sugalmaztak nekünk, vagy amit a legfejlettebb országokban ma működtetnek, mi nem boldogulunk. Ide az kell, amit a Magyar Igazság és Élet Pártja régóta hirdet: nemzetépítő állam. Ehhez azonban szemléletváltásra és ebből eredően módszerváltásra van szükség. Nem kell nekünk senkit sem majmolni. Nem kell nekünk senki akaratának és érdekeinek alávetni magunkat. Nem kell mások vállveregetése, a problémáinkat nekünk kell megoldani!

Persze, ahol ez ésszerű, ahol ez nem fordulhat később ellenünk, ott élni kell minden külső eszközzel is. Nem arról van szó, hogy ne vegyük ezeket igénybe. De lássuk be, igaz az a régi magyar közmondás: segíts magadon, az Úristen is megsegít. A szemléletváltáson kívül természetesen és azzal párhuzamosan teljes államháztartási költségvetési átalakulásra van szükség és az erők koncentrálására, különben soha nem fogunk tudni előrelépni. Nem húsz, harminc, negyven vagy ötven év múlva, soha! Sőt, a relatív elmaradottságunk egyre csak nőni fog. Változásra van szükség az adórendszertől a kiadási szerkezetig, a fiskális politikától a monetáris politikáig.

 

 

(17.50)

 

Ha ezt a fordulatot - mert ez az lenne - nem képesek vagy nem vállalják megtenni kormányaink, akkor Európa ide, Európa oda, ez az ország, ez a nemzet csak egyre lejjebb csúszik a gyarmati létben. Ha valaki figyelmesen elolvassa ezt a jelentést, és csak egy kicsit is tisztában van a legfejlettebb országok helyzetével, annak be kell látnia: az eddigi módszerekkel az égadta világon semmire nem jutunk.

Ne haragudjanak, ahelyett, hogy a semmit elemeztem volna, nekem - éppen az ügy érdekében - ilyen dolgok jutottak az eszembe. Örülnék, ha képviselőtársaim, a kormányzat, a vezető politikusok egy kicsikét ilyen irányba gondolkoznának, hátha többre jutnánk.

Ezért, mármint az elmondottak alapján, a Magyar Igazság és Élet Pártja elfogadja ezt a jelentést mint egy jelentést, mint egy jelentési kötelezettséget, bár szemléletével igen sok helyen nem ért egyet, de a határozati javaslatot ebben a formában olyan kívánságcsomagnak kell tekintünk, ami - még ha teljesülne is, de nem fog - a világon semmit sem változtat a területfejlesztés - valljuk be - szomorú és eléggé elkeserítő állapotán.

Meg aztán olyan programokat, olyan elképzeléseket, amelyeket nem ismerünk, nem lehet támogatni, kérem. Nem lehet a jövőbeni ígérvényekre, homályos ígérvényekre azt mondani, hogy igen, megvoksoljuk most előre. Ezért a Magyar Igazság és Élet Pártja ezt az országgyűlési határozati javaslatot nem támogatja, és nem fogja megszavazni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megadom a szót kétperces hozzászólásra Balsay István képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló képviselő úr a területfejlesztési bizottság tagja, minden információ a rendelkezésére áll. Kodolányi János szavával élve: Magyarország emelkedő nemzet. Magyarországon nemcsak a gazdaság teljesítménye, hanem a beindult társadalmi-gazdasági folyamatok is azt példázzák, amit a Fidesz-Magyar Polgári Párt jelmondatául is választott, hogy a jövő megkezdődött.

Mindannyian tudjuk, hogy mi a célunk, hova szeretnénk eljutni. Azt is tudjuk, hogy milyen eszközök és milyen intézmények vezetnek ehhez a célhoz. Nemzeti érdekünk az, hogy ismét utolérjük Európát. Utolérjük azokban a fejlettségi mutatókban és főleg a társadalom, a nemzet építésében, amelyet célul tűztünk ki.

Arra szeretnék választ adni még ezen túlmenően, ami itt vita során elhangzott, néhány tévedésre. Elkezdődött a déli autópálya építése, hiszen a szekszárdi Duna-híd és az odavezető 20 kilométer építésével a polgári kormány megtette a szükséges intézkedéseket, sőt, egy belső gyűrű is, ami az M8-as, M4-es és a dunaújvárosi híd következő ciklusban való megépítésével egy belső gyűrűt tesz lehetővé.

Lehetőségünk van arra is, hogy az úgynevezett lehatárolást, a régiók másként való alakítását megtegyük. Elvégeztük azt a vizsgálatot, amely ennél csak kedvezőtlenebb adottságokat hoz. Egy olyan szerelvényhez, egy olyan vonathoz kívánunk csatlakozni, amely maga is alakítja, változtatja a struktúráját, szerkezetét. Higgyék el nekem, lényeges, hogy belátható, tervezhető időn belül ne állandóan a lehatárolásokkal, megyehatárok változtatásával foglalkozzunk, hanem hagyjunk magunknak időt a stratégiai programok, az operatív programok kialakítására.

A NUTS rendszere, a nómenklatúra, a besorolás a NUTS II-ben korlátlan lehetőségeket ad 2004-et követően, hiszen több tíz milliárd euró, több tíz milliárd forint áll a közlekedésfejlesztés rendelkezésére.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Zsikla Győző képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről és az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról szóló jelentés elkészítésével a kormánynak az volt a célja, hogy átfogó képet nyújtson az elmúlt évtized területfejlesztésében lezajlott legmeghatározóbb folyamatokról, valamint a bekövetkezett reformokról és változásokról.

A jelentés egyaránt tartalmazza - hangsúlyosan és tényekkel alátámasztva - azokat a problémákat, amelyekkel szembesülni kellett az elmúlt évtizedben a magyar társadalomnak. De ezzel párhuzamosan olvashatók benne a bekövetkezett reformok és eredmények is, amelyek optimizmusra adnak alapot a jövőben.

A területi folyamatok és intézkedések alapján megállapítható, hogy a területfejlesztési politika a '90-es évtizedet tekintve elsődlegesen a területi egyenlőtlenségek mérséklése céljából hozta létre új intézményrendszerét, és elsősorban az elmaradott területekre és válságtérségekre koncentrált. E téren két olyan terület van, ahol jelentős a javulás.

Az egyik ilyen terület a műszaki infrastruktúra, ahol csökkentek a regionális különbségek. A teljesség igénye nélkül néhány olyan területet szeretnék kiemelni a műszaki infrastruktúra-rendszerek legjelentősebb változásai közül, amelyek számottevőek voltak a vizsgált időszakban. Az ország vezetékes vízzel való ellátása már a '80-as években elkezdődött; 1998-ra gyakorlatilag - 21 település kivételével - 100 százalékossá vált az ellátottság. A lakásbekötési arány pedig a települések felénél meghaladta a 90 százalékot.

Az évtized második felétől a szennyvízelvezetés és -kezelés terén is jelentős fejlődés volt tapasztalható. Ennek tudható be, hogy a közműolló nem nyílt tovább. A közlekedés terén főként a vasúti fejlesztéseket illetően szintén voltak fejlesztések.

A másik terület, ahol a leglátványosabb változás ment végbe, a távközlés. Az egy főre jutó telefonvonalak számát illetően Európa középmezőnyéhez zárkózott fel az ország. A területfejlesztési stratégiai célok megvalósítása érdekében folytatott területfejlesztési politika, valamint a '90-es évek változásai együtt alakították az ország térszerkezetét.

A jelentés tartalmaz információkat az 1998. év után történt területfejlesztésben lezajlott változásokról is. Ezek közül kiemelném a következőket. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk, valamint a csatlakozást követően elnyerhető támogatások alapvető feltétele, hogy az Európai Unió tervezési szintjének megfelelő regionális intézményrendszer alakuljon ki. A regionális és megyei területfejlesztési tanácsok készítsék el programjaikat, kezdődjön el és gyorsuljon fel a régióknak a strukturális alapok felhasználására való felkészítése.

Az 1996. évi XXI. törvény 1999 októberében elfogadott módosításával megreformálódott és megerősödött a területfejlesztési intézményrendszer. A tervezési-statisztikai régióknak megfelelő hét regionális fejlesztési tanács és munkaszervezeteik megalakultak. Ez alapját képezi a strukturális alapok igénybevételéhez szükséges nemzeti fejlesztési terv kidolgozásának is.

Fontos fejleménynek tartom, hogy a regionális fejlesztési tanácsok 1999-ben létrehozták képviseleti irodájukat Brüsszelben. Ennek következtében már jelenleg is érzékelhető a régiók jobb érdekérvényesítése az Európai Unió szervezeteinél. Az ország fejlődését alapvetően meghatározó nemzeti fejlesztési tervet 2002-ig kell kidolgozni.

A régiók fejlesztési koncepciói az utóbbi két évben elkészültek, a programok készítése a közelmúltban kezdődött el, és így lehetővé vált a programfinanszírozás bevezetése. A vizsgált időszakban jelentősen nőtt a területfejlesztést közvetlenül szolgáló állami források összege, és megemelkedett az ezt a célt szolgáló nemzetközi támogatás is. A regionális gazdaságfejlesztést segítette a vállalkozási övezetek és az ipari parkok rendszerének kialakítása. 1999-ben befejeződött a 11 vállalkozási övezet kijelölése. A 2000. év végéig pedig a vállalkozási övezetek működési feltételeinek javítása céljából 133 parkcím került kijelölésre, elfogadásra.

Jelentős eredménynek tartom azt is, hogy a programkészítés során nőtt a helyi társadalom aktivitása mind a feladatok meghatározásában, mind azok megvalósításában. Ezt a tevékenységet hivatott szolgálni, hogy a kormány biztosította a decentralizált területfejlesztési támogatások összegének növelését.

A területfejlesztési támogatások megújítását szolgálja a decentralizáció elveiről és a kedvezményezett térségek besorolásáról szóló 1997. évi országgyűlési határozat reformja is.

(18.00)

 

Az Országgyűlés által a közelmúltban elfogadott új határozat az EU gyakorlatában alkalmazott programfinanszírozással, a régiók decentralizált forrásainak a megteremtésével és összehangolásával teljesíti azokat a feltételeket, amelyek szükségesek az Európai Unió strukturális alapjainak fogadásához.

A módosított országgyűlési határozat szerint a területfejlesztési célelőirányzat decentralizált keretének 35 százalékát regionális, 30 százalékát megyei szintre kell decentralizálni. A Phare 2000. évi programjához kapcsolódóan elkészült és elfogadásra került az előzetes nemzeti fejlesztési terv. A három, Phare által is támogatott régió mellett további négy régió felkészülését regionális programok végrehajtásával a 2001. évi költségvetésben a területfejlesztési célelőirányzat megemelt mértéke is segíti, ennek összege 5 milliárd 519 millió forint.

A jelentéshez kapcsolódóan benyújtásra került az országgyűlési határozati javaslat, amely több kritikát kapott, de feladatokat is meghatároz a kormány számára a területfejlesztési politika hatékonyabb érvényesítésével kapcsolatban. Ezek közül a legmeghatározóbbak a következők. A kormánynak biztosítania kell azt, hogy az Európai Unióhoz benyújtandó nemzeti fejlesztési terv kellő mértékben reflektáljon a területfejlesztés fő céljaira, valamint a régiók programjaira. Talán a legfontosabb momentum azonban az, hogy a felzárkóztatási programok folytatásához biztosítsa a 2003. évben és az azt követő években a központi költségvetések során a szükséges forrásokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetközi gyakorlat is azt mutatja, hogy a felzárkóztatás, valamint a gazdaság és a társadalom szerkezeti átalakítása hosszú távú, bonyolult, anyagi-szellemi források koncentrálását igénylő nehéz feladat. Szükséges a már meglévő pozitív tendenciák megerősítése, és a programozás, valamint a tervek készítésének felgyorsítása.

Az önkormányzati és a privát szféra közötti összhang fokozása is elengedhetetlen annak érdekében, hogy a területi közelítés elve még hatékonyabban érvényesülhessen az Európai Unió tagországaihoz való felzárkóztatásban, illetve a régiók, megyék, kistérségek területi különbségeinek mérséklésében.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Rozgonyi Ernő képviselő úrnak.

 

ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Valami mindig épült, és épül az országban, ez így volt a szocializmus építésének vidám időszakában is. Akkor azt kellett fejleszteni, amit a szovjet uralom akart, egy főre eső acél, beton, szén és a többi. Mert - mondtuk - így érjük utol, sőt elhagyjuk fejlődésében a kapitalistákat, s akkor kijutunk a Kánaánba. Tönkrement bele az ország, és még jobban kettészakadt, mint addig volt.

Most Európa a nyomvonal, a követelmény, módszerben, célokban, a szólam szintjén; valójában pedig a nemzetközi tőke urainak útját sepergetjük, építgetjük verejtékesen. Ebbe is tönkre fog menni az ország. Tudomásul kellene venni, hogy a saját nemzeti érdekeinknek kell megfelelnünk, és akkor majd fejlődünk is, akkor majd nagyon sok problémát meg is fogunk tudni oldani mi. Ha ez egybeesik az EU-követelményekkel, nagyon örülünk, de nekünk a saját gondjainkat saját magunknak kell megoldanunk. Itt kezdődne, itt kezdődik az a szemléletváltás, amiről próbáltam néhány szót ejteni.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Az írásban bejelentett felszólalások végére értünk, most újabb felszólalók jelentkeztek. Korózs Lajos képviselő úrnak adom meg a szót.

 

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A napirendi pont tárgyalása kapcsán a jelentés egy eleméhez szeretnék hozzászólni, mégpedig a turizmushoz. Felszólalásomban annak két aspektusára térek ki: egyrészről a turisztikai fejlesztések további lehetőségeire a falusi turizmus kapcsán, másrészről a turisztikai infrastruktúra meglétére, illetve hiányosságaira.

A turizmus gazdasági jelentőségén belül a falusi turizmust úgy szokás definiálni, hogy a következő területeken bővíti ki az általános szolgáltatásokat: a falusi övezetekre, a természeti erőforrásokra, a kulturális örökségre, a vidéki településekre, a helyi hagyományok és különféle országspecifikus termékekre. Ezen túlmenően a regionális identitást illusztráló márkás termékekre, amelyek a fogyasztók igényeit az elszállásolás, az éttermek, az üdülési lehetőségek, a pihenés és a különféle kiegészítő szolgáltatások komplex kínálatával elégítik ki. A fenntartható helyi fejlesztés céljaira, valamint megfelelő válaszként a modern társadalom üdülési igényei részét alkotva a város és a vidék között új társadalmi szerződés lehetőségét teremti meg.

Bizonyára ismeretes képviselőtársaim előtt, hogy a jelentésnek voltak különböző mellékletei, és a VÁTI által készített anyag, amelyet a turisztikai bizottság megkapott, illetve megtárgyalt, részletesen foglalkozik a turizmus kérdésével a 11/3-as háttéranyagban. Tehát a falusi régiók idegenforgalmi fejlesztése a helyi természeti és kulturális erőforrások turisztikai célokra való kiaknázásán alapszik. Más szóval, a falusi turizmus alapja a tér, mindebből következik a helyi lakosság aktív részvállalása a turisták ellátásában, és mindez különféle idegenforgalmi termékekben, szolgáltatásokban ölt testet.

A tárgyalandó napirendi ponthoz mindebből következően két dolog szorul vizsgálódásra. Az egyik az infrastruktúra megléte vagy hiánya, a másik a természeti erőforrások kiaknázása, hasznosítása. Különbséget kell tenni az úgynevezett vonalas, országos hálózatú infrastruktúra és a lokális, illetve az épületek, szálláshelyek, éttermek infrastruktúrája között. Sajnálatos, hogy az Orbán-kormány hatalomra kerülése után két évre leállt az autópálya-építési program. Amennyiben folytatták volna, mára autópályán elérhető lehetne a szatmári, a beregi térség, Zemplén és a szegedi Fehértó. Ez sajnos nem történt meg.

Következésképpen nem történhetett meg a települések felfűzése az autópályákra, hiszen az autópálya önmagában nem sokat ér. Évek óta bizonytalan a polgári repülőterek hasznosítása a turizmus számára. Ahol üzemel, ott bizonyította jótékony hatását a gazdaságra, lásd: Sármellék. Nem tudjuk, mi a kormány szándéka a debreceni, mezőkövesdi, miskolci repülőterekkel, pedig a legjobb falusias környezetet szolgáltathatná ki, mint a Hortobágyot, a Tisza-tavat, Zemplént, Abaújt és Gömört.

A pénzügyi infrastruktúra megfelelő színvonalú kiépítettsége csak a városokban van meg. A Tisza-tó jobb partján például lehetetlen pénzváltó automatából pénzt kivenni, mert nincs ATM, pedig a nagyszámú külföldi, legtöbbjük nem is egy-két hétre jön, ezt igényelné, de még a hazai vendégek is, hiszen az emberek már nem járnak nagy mennyiségű készpénzzel.

A falusi turizmus termékei egy sor szolgáltatást jelentenek, amelyek célja a látogatók és turisták szükségleteinek kielégítése az alábbiak szerint: elszállásolás magánházakban, tanyákon, üdülőkben, falusi szállókban, vendégházakban, fogadókban, kempingekben; szabadtéri sportok és más tevékenységek, mint a kerékpározás, a kalandozás, a lovaglás, a horgászás, a vadászat, az úszás, a kenuzás és a többi. A helyi kulturális tevékenységek között az ökomúzeumok, tanösvények, népi hagyományok, kézműipari műhelyek, szellemi és pihenésorientált elfoglaltságok biztosítása. Ezen túlmenően az idegenforgalomi tájékoztatás: Tourinform-irodák, ügynökségek, helyi egyesületek.

Ha a fentiek szempontjából vizsgáljuk a felvetett problémakört, az alábbi megállapításokat tehetjük. Jó hatással van a vidék infrastrukturális ellátottságára a rendszerváltás óta elindított csatornázási és gázprogram. Igaz, a falusi turizmus lényege nem az, hogy mindenütt angol WC és gázbojler legyen, hiszen a gémeskútnál való mosakodás olyan romantikus, mint a tehénfejés az istállóban.

Ugyanakkor a 2. pontban megfogalmazottak szerint kialakított horgászhelyen, mint például az egész Tisza-tó, a mobil WC hiánya komoly probléma, lévén horgászni senki sem félórára megy. Ugyanez a probléma mondható el a vadászat kapcsán. Egy vadkacsázás bizony 6-10 órán át tart. A pihenni vágyók komfortérzetét nagyban növelné a mobil illemhelyek megléte. A települési önkormányzatok ezt önerőből nem tudják megvalósítani, de ha még lenne is lehetőség, akkor is gondot jelentene a telepítésük, mert rendszerint nem az övék a terület. Ugyanis a magyar gyakorlat szerint a közvetlen vízpart a vízügy tulajdonában van.

 

 

(18.10)

 

Az elégedetlenkedők rendszerint az önkormányzatokat hibáztatják. A kerékpárosok irányában lehetne komoly gesztust tenni, ha a Tisza teljes gátrendszerét a kerékpáros turizmus rendelkezésére bocsátanánk. Az amatőr ornitológusok számára madárfigyelők kiépítése is a pihenés szolgálását jelentené. Ezeket nevezhetjük ötletrohamnak, de komoly segítség nélkül megvalósíthatatlanok.

A felsorolásom utolsó pontja az idegenforgalmi tájékoztatással foglalkozik. A Tourinform-irodák hálózata jól kiépült az országban, ugyanakkor az irodák technikai ellátottsága igen alacsony színvonalú. A kormány többször tett ígéretet a hálózatok fejlesztésére, melyhez több mint 500 millió forint támogatást is ígért. Sajnos, ez a mai napig nem valósult meg. A parlament idegenforgalmi bizottsága kétszer vette le a napirendről a téma megtárgyalását, számomra érthetetlen okokból. Talán még sincs rá pénz vagy már elköltötték másra - várom az illetékesek válaszát.

A bevezetőmben említettem, hogy az infrastruktúra mellett a természeti erőforrásokkal is kívánok foglalkozni, pontosabban annak egy elemével, a termálvizek hasznosításával. Tekintettel arra, hogy Európában hazánk a leggazdagabb lelőhelyekkel rendelkezik, vétek lenne ezzel a természeti erőforrással nem foglalkozni.

Én csupán a vizek turisztikai hasznosításával kapcsolatosan szeretném kifejteni a véleményemet. Az itt ülők által is ismert, hogy a legtöbb termálvízlelőhely Magyarországon a kőolajkutatás eredményeként került felszínre. A kutak 99 százalékban az állam tulajdonában, kisebb részben önkormányzati tulajdonban vannak, lefojtva hasznosíthatatlanok. A települések azon része, ahol befektetőt találtak vagy maguk kívánnak vállalkozni, szándékuktól elállni kényszerülnek, mert a kutakat nem tudják tulajdonba kapni sem vétel, sem tartós bérlet formájában, az állam ugyanis ezen kutakat a MOL Rt.-nek adta, és ott nem vállalkoznak semmilyen tranzakció lebonyolítására. A válaszuk az, hogy hamarosan átkerül a Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz. Oda még nem érkezett meg.

Szóval, a vizeink vagy a földben maradnak, vagy elfolynak. Egy biztos: nem a turizmust szolgálják, kivétel ez alól természetesen Zalakaros vagy Lenti, Bük vagy Sárvár. A fürdés mellett ivókúrákra, iszapkezelésre is alkalmas vizeink maradnak hasznosítás nélkül. Az idegenforgalmi hasznosítás mellett egy szép fürdő a helyi lakosság igényeit is kielégíthetné, az egészségmegőrzés mellett az életminőség emelkedését is szolgálja.

Tisztelt Országgyűlés! Röviden ennyiben kívántam a jelentéssel foglalkozni. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Balsay Istvánnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokszor nem értem azt a dühöt, támadást, amit az ellenzék az autópálya-építési programmal kapcsolatban tesz, ezért néhány szóval szeretnék rávilágítani a koncessziós autópálya-építés elhibázott voltára.

Azok szólnak a koncessziós autópálya-építés mellett, akik nem látják világosan, hogy ez elsősorban a külföldi multinacionális pénzintézetek számára hozott igen jelentős eredményt. Olyan összegek, autópálya-használati díjak alakultak ki, amelyek például ma is az M5-ösön egyes térségeket, ha nem is zárnak el a központoktól és az esélyegyenlőséget biztosító szolgáltatásoktól, de igen költségessé teszik a közlekedést. Szükségessé teszik olyan átkelési szakaszok, elkerülőutak megépítését, amelyek tovább növelik ennek a térségnek a közlekedési költségeit. Nem beszélve arról, hogy a polgári kormány azt a célt tűzte maga elé, hogy Duna-hidak, Tisza-hidak építésével az elérhetőséget javítani fogja. Átállási idő kellett, amíg a koncessziót kiváltottuk, és megfizethető autópályadíjakat határoztunk meg.

Ma a vita elsősorban arról szól, hogy az intézményfejlesztésben, valamint az elmaradott térségeknél mit tettünk. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a MEH-ben, kormányzati szinten a miniszterelnök úr határozott intézkedéseket jelentett be, a területfejlesztési programirányító iroda létrehozását a VÁTI Kht. keretén belül, amely a területfejlesztési programokat kezeli. Az európai szociális alap ügynökséget kell megszerveznünk, a Kincstárban működő központi pénzügyi és szerződéskötő egységet, valamint a környezetvédelmi, a közlekedési és az ISPA-programokat irányító főosztályok munkájának összehangolását. Ez az igazi lényeges kérdés annak érdekében, hogy alkalmasak legyünk az európai uniós támogatások felvételére és finanszírozására.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a FKGP soraiból.)

 

ELNÖK: Bánki Erik képviselő urat illeti a szó.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Korózs Lajos képviselő úr előző hozzászólásához feltétlenül néhány gondolatot kell fűznöm, hiszen így fogalmazott, hogy vizeink vagy a földben maradnak, vagy elfolynak a szabadba. Itt nyilvánvalóan hévízkészleteinkre gondolt, amelyben hál' istennek majdhogynem egyedülállóak vagyunk a világon, hiszen az ötödik legnagyobb termálvízkészlettel rendelkező ország vagyunk a világon. Úgy gondolom, ez olyan feltétlenül különleges és nagyon fontos jelentőségű tény, amelynek minél hatékonyabb kihasználását ez a polgári kormány a zászlajára tűzte.

Csakhogy néhány adatot mondjak arra vonatkozóan, hogy mit teljesített ezen a téren az önök kormánya, és mit teljesít ezen a téren a mi kormányunk. Igen szembetűnőek az adatok, hiszen amíg 1997-ben mindössze 100-200 millió forintot fordított az akkori kormány gyógy- és termálturisztikai beruházások támogatására, addig a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezette kormány ebben az évben 10 milliárd forintot fordít vissza nem térítendő támogatás formájában az egészségturizmus fejlesztésére. Ez százszoros nagyságrendbeli különbség, ami azt hiszem, mindenképpen jól érzékelhető.

El kell mondanom - tudom jól, hiszen rengeteg elfojtott és kihasználatlan termálhőforrás van a vidéki településeken -, hogy a mai napon éppen az Európai Gyógyfürdő Szövetség kongresszusán Matolcsy György miniszter úr is kifejezte azon szándékát, hogy szívesen támogat beruházásokat, de amíg nem készülnek el pályázatok, addig nincs mire pénzt adni. Szorgalmaznám azt, hogy igyekezzenek, gyártsanak koncepciókat, akkor lehet támogatást adni, ha van olyan kezdeményezés, és van olyan önerő-előteremtő képesség egy adott településen, amihez egy kormányzati támogatás hatékonyan hozzájárulhat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Lasztovicza Jenő képviselő úrnak.

 

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm. Én is Korózs képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni. Nekem teljesen úgy tűnt, mintha a képviselő úr nem is az idegenforgalommal foglalkozna a parlamentben mint bizottsági tag. Egy olyan nyilatkozata volt, ami szerintem most az utóbbi egy-két évben már folyamatban van Magyarországon. Mi ezeket a területeket fejlesztjük, amiket ön éppen hiányol.

Most csak példát szeretnék mondani. Az önök idejében az idegenforgalmi fejlesztésekre a maximális támogatás, amit egy évben adtak, körülbelül 2-2,5 milliárd forint volt. Ennyi volt a turisztikai célelőirányzatban, amely fejlesztésre ment. Ha most megnézzük, hogy ez a kormány ebben az évben közel 20 milliárd forintot ad, ég és föld a különbség! Úgy, ahogy Bánki Erik képviselőtársam mondta, egyszerűen a tények ellentmondanak annak, amit ön propagandisztikusan itt el szeretne mondani a parlamentben. Egyszerűen nem értem az ön hozzászólását.

A másik kérdés az idegenforgalom és a vidékfejlesztés. Önök például a lovasturizmusra egy fillért nem áldoztak annak idején; ez a kormány volt az, amely tényként is bizonyíthatóan százmilliókat költ a lovasturizmus fejlesztésére, ami a vidéki turisztika egyik legfontosabb eleme. Vagy itt vannak a műemlékeink, a várak és kastélyok, ezeknek a fejlesztésére sem költöttek, egyszerűen koncepciójuk nem volt arra, hogy ezeket a műemlékeket hogyan lehetett volna használni. Ez is a vidéki turizmus szerves része. Meg kell nézni, hogy a Széchenyi-terv programjaiban kiemelten szerepel, és több százmillió forint támogatást ad az ország erre.

Van egy kiemelt terület, amit kisebb programként lehet mondani, a balatoni régió turisztikai fejlesztési terve: a Balatoni Fejlesztési Tanács most már több százmillió forintot, milliárdot fog kapni arra, hogy önállóan, a településekkel közösen ezeket a fejlesztéseket megvalósítsák.

 

(18.20)

 

Azt hiszem, hogy az, amit önök hiányolnak... - egyszerűen az önök idejében semmiféle regionális fejlesztési terv nem készült el, ezek is most készültek állami támogatásból! Egyszerűen azt hiszem, az ön felszólalásával mintha azt a programot szerette volna számon kérni, ami már most folyamatban van és megy.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a FKGP soraiból.)

ELNÖK: Még négyen jelentkeztek kétperces hozzászólásra. Korózs Lajos képviselő urat illeti a szó.

 

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Két reflexióm lenne. Én nem azt vitattam el, hogy a kormány milyen összeget bocsát a turizmus fejlesztésére, hiszen a kétéves költségvetésben elfogadott irányszámok meglehetősen imponálóak, nekem különösen tetszenek. De egy ellenzéki képviselőnek a hiányosságokra kell rámutatnia, és ezt a jogot nem vitathatják el tőlem. Tehát egyrészről elismertem azokat a tényeket, amelyeket ez a kormány megtett, ugyanakkor pedig kritikával kell illetnem, mert bizony nem igazán oda megy minden pénz, ahová kéne.

Említette Lasztovicza képviselőtársam a lovasturizmus fejlesztését. 1994-ben a Horn-kormány olyan gazdasági állapotokat talált ebben az országban, hogy nem az volt fontos, hány ló nyerít egy istállóban, nem az volt fontos, hogy a legények ki tudnak-e lovagolni a pusztába, hanem szinte az országot kellett szanálni. Ez az egyik dolog. A másik pedig, ha már a lovasturizmus támogatásánál tartunk, el kell ismerni, hogy valóban tiszteletre méltó ez a támogatás, csak azt nem értem, hogy a lovasturizmus támogatása címén miért kell több tucat millió - 80-100 millió - forintért agyament kilátókat építeni a Bükk-fennsíkon, ami senkinek az érdekét nem szolgálja, leginkább a turizmusét nem, mert eddig még öt ember se ment fel rajtuk, és őrző-védő kft.-ket üzemeltetnek azért, hogy megvédjék a kilátók épségét. De ez csak egy mellékzönge volt ebben az egészben.

Természetesen nem azt vitattam el, hogy a termálturizmusra nem fordít a kormány kellő pénzösszegeket - hiszen ezt elismerem -, arról beszéltem, hogy a kutak tulajdonviszonyai rendezetlenek, ebben lépéseket kellene tenni, és természetesen önök a kormányzati hatalomból adódóan ezt megtehetik, én meg nem, legfeljebb csak hetente telefonálgathatok, van-e lehetőség arra, hogy egy kempinget ellássunk termálvízzel, mert mellette ott bugyog a 62 fokos, kiváló minőségű víz.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Veres János tapsol.)

 

ELNÖK: Nyilván a lelkes taps hatására is szaporodik a kétperces hozzászólók száma. Borkó Károly képviselő úr következik.

 

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is a Korózs képviselőtársam által elmondottakhoz szeretnék hozzászólni. Az autópálya-építéssel kapcsolatban szeretném megjegyezni, a jelenlegi kormányzat elsődleges célja, hogy olyan autópályák épüljenek ebben az országban, amelyek megfizethetők az autósok számára. Nem lehet cél olyan autópályák létesítése az országban, amelyeket senki nem használ, az olyan autópálya a nagy magyar laposon, mint az 5. számú, amelyik egyszerűen irreálisan magas autópályadíjakkal használható csak, és inkább letérnek róla az autósok és az alsóbbrendű utakon közlekednek, iszonyú terhelést jelentve az autópálya-környéki településeknek.

A termálvízzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a Széchenyi-terv külön programban foglalkozik ezzel a kérdéssel, tehát lehetőség van a termálkincs kihasználására.

A képviselő úr kerékpárutakkal kapcsolatos hozzászólását azzal egészíteném ki, hogy a Felső-Tisza mentén a gáterősítések nyomán a gátkoronákon kerékpárutak létesülnek. A tavaly megerősített gátakon szinte mindenütt megépítették a gátkoronákon a kerékpárutakat is, ezzel jelentősen jobb lehetőséget teremtve az ottani falusi turizmusnak.

A lovasturizmussal kapcsolatban pedig csak annyi megjegyzésem lenne, hogy a lovasturizmus fejlesztése elsősorban üzlet, nem pedig közjóléti vagy népjóléti intézmény, tehát a lovasturizmusra nem csak azért kell külön hangsúlyt helyezni, mert a lovaglás egészséges - ismerünk olyan pártelnököket, akik már az országot is körbelovagolták (Bánki Erik: Csak akarták.), csak akarták, bocsánat -, hanem azért, mert ez elsősorban üzlet és pénzkereseti lehetőség a vidéken élő embereknek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Bánki Erik képviselő úr következik.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem szeretnék vitát gerjeszteni, de nem is nagyon tudok, mert ahogy látom, Korózs Lajos képviselőtársam időközben kiment az ülésteremből. S különösen azért sem szeretnék, mert az idegenforgalmi bizottság a parlament azon kevés bizottságai közé tartozik, ahol szakmai kérdésekben nagyon gyakran egybeesik a kormánypárti és az ellenzéki képviselők véleménye. Azt gondolom, ez azt jelzi, hogy az a tevékenység és az az irány, amit a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett polgári kormány kezdeményezett a turisztikai fejlesztések terén, széles körű társadalmi összefogáson és egyetértésen nyugszik.

Amire választ szerettem volna adni a képviselő úrnak, az a Tourinform-irodák fejlesztésének kérdése. A bizottságban valóban többször foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Őszintén megvallom, egy rendkívül nagy jelentőségű hálózatról van szó, elsősorban a belföldi, de természetesen a külföldi turistáknak kiadott programajánlatok és a turisták útbaigazítása terén. Úgy van, ahogy képviselő úr is elmondta: többször jeleztük, hogy a Tourinform-hálózat, a Tourinform-irodák technikai és informatikai hátterének fejlesztésére többletforrásokat kívánunk biztosítani. Árva László úr, a Magyar Turizmus Rt. vezérigazgatója éppen egy hétfői sajtótájékoztatón jelentette be, hogy ebben az évben 140 millió forintot fordít erre a Magyar Turizmus Részvénytársaság, ami azt jelenti, hogy közel kétszeresét annak, mint tavaly. Úgy gondolom tehát, az a hangsúlyos támogatási igény, amit a Tourinform-irodák jeleztek, és az a szándék, amely kormányzati oldalról megnyilvánult, most realizálódott is. Erről szerettem volna megnyugtatni a képviselő urat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Balsay István következik.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy filozófiai kérdéshez szeretnék hozzászólni, amely ehhez az anyaghoz kapcsolódik, hogy képes-e a magyar társadalom, a magyar polgári kormány és a parlament megfelelni azoknak a területfejlesztési követelményeknek, amivel az ország esélyegyenlőségét, felzárkóztatását biztosítjuk. Én úgy gondolom, hogy igen. Kemény erőfeszítések szükségesek ehhez. A parlament ezért fogadta el a köztisztviselőkről szóló törvény tervezetét, s abban előnyt biztosít azok számára, akik felkészültek, több nyelvet beszélnek, akik alkalmasak az európai jogszabályok nem átvételére, hanem alkalmazására, hiszen a közeljövőben, a csatlakozás előtt és azt követően a támogatások nagysága a jelenlegi szintnek akár a tíz-tizenkétszeresére is emelkedhet, a jelenlegi néhány száz helyett egyszerre akár több tízezer projekt - azaz terv, egység - készülhet és juthat célba.

Erre fel kell készülnünk. Nem elegendő csak helyi mikro - települési és kistérségi - szinten, hanem olyan regionális programokat kell készítenünk, amelyek alkalmasak lesznek a nemzeti fejlesztési terven keresztül, azzal együtt célba jutni az Unió nagy regionális versenyében. Erről szól tehát a decentralizáció és a versenyképesség. Ehhez a felkészüléshez továbbá szükséges az is, hogy a magyar közigazgatási reform, a magyar közigazgatás fejlesztése tovább haladjon, és ehhez nagy politikai konszenzusra van szükség.

Arra mindenki vágyódik - vagy sokan -, hogy önkormányzati típusú régiók jöjjenek létre, vagy hogy az önkormányzati törvény módosítható legyen megfelelő irányban, vagy a választójogi törvény átalakításával alkalmasabbakká váljunk. Nincs ilyen európai uniós kényszer. Nincs! Belső indíttatásunk van, és erre képesnek tartom a magyar területfejlesztést, a magyar társadalomfejlesztést és a Magyar Köztársaság polgári kormányát, hogy ezeket a jogszabályokat kialakítsa és létrehozza.

Ez a legnagyobb kérdés. Kevésbé fontos az, hogy a lovasturizmusban vagy egy-egy kistérségi szinten milyen programok készülnek. Természetesen lényeges ez is. De a döntő az, hogy magunkat alkalmasnak találjuk ezen társulási folyamatok elkészítésére, a programok megtervezésére.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Lasztovicza Jenő képviselő úr következik.

 

 

(18.30)

 

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Én azt hiszem, hogy Balsay képviselő úr elég fontos kérdéseket vetett fel itt a programok készítésénél. Én a programokat nemcsak különféle olyan területfejlesztési programokban látom, amelyek ipari üzemek, ipari parkok létesítéséről szólnak és ilyen jelleggel, hanem például olyan vidéki programokat is értsünk ez alatt, amelyek több száz vagy több ezer embert megmozgatnak, és - most turisztikáról szeretnék még egy picit beszélni - több vendégnek az odacsalogatásához is vezetnek.

Szerencsére az elmúlt években rengeteg olyan program készült, nagyon komoly állami támogatással, országos szinten, amely tényleg tömegeket mozgatott meg, és várhatóan a programok nagy része minden évben ismétlődő, folyamatossá váló programmá válhat. Hiszen az ilyen programoknál sok ezer ember odalátogat, akár belföldi turista, akár külföldi, és általában azt a vidéket gazdagítja, ahol ezek a programok megvannak.

Hogy miért is vetem ezt fel - azért, mert ez elég sok pénzbe kerül, és ilyenkor van jelentősége például a tárcaközi koordinációknak, amit itt Korózs képviselő úr is hiányolt, hiszen ha a tárcaközi koordináció jól működik, akkor adott esetben adott programokra lényegesen több forrást lehet koncentrálni. És én azt hiszem, hogy a vidékfejlesztésnek ez is egy lényeges momentuma, és a regionalitásnak is.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak; ez már nem kétperces hozzászólás.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés 35/1998. határozata alapján a Magyar Köztársaság kormányának kétévente beszámolási kötelezettsége van az Országgyűlés előtt az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról és a területi folyamatok alakulásáról.

Az előttünk fekvő beszámoló teljes terjedelmében foglalkozik a turizmusnak a területfejlesztésre gyakorolt jótékony hatásával. Megerősíti azt a ma már hazai és nemzetközi szinten is elfogadott elismerést, amely a turizmus munkahelyteremtő, népességmegtartó és devizakitermelő képességét illeti. Meggyőződésem, hogy Magyarországon, de hozhatnám a szomszédos országok példáját is, akár Ausztriát, akár Szlovéniát, akár Csehországot, a vidékfejlesztés elképzelhetetlen a turizmus fejlesztése nélkül.

A gazdaságnak ez az egyik legkomolyabb multiplikátor hatást kifejtő ágazata. A turizmusba befektetett minden egyes forintnyi állami támogatás legalább 4-5 foritnyi magántőkét vonz. Emellett kiemelten fontos szempont az is, hogy minden egyes, a turizmusban realizálódó fejlesztésre fordított központi költségvetési támogatás közel 50 százaléka azonnal megtérül adó és egyéb járulékok formájában.

Tisztelt Uraim! A turizmus vidékfejlesztésre gyakorolt pozitív hatásai közül talán az egyik legfontosabb a munkahelyteremtő képessége, és az elsősorban vidéken, a kistelepüléseken és a kistérségekben kifejtett lakosságmegtartó ereje.

Ez kiemelten fontos azokon a kistelepüléseken, amelyek a rendszerváltozás vesztesei lettek, és amelyeken a korábbi kormányok elsősorban segélyekre épített támogatásai sem tudtak segíteni. Munkalehetőséget és megélhetési feltételeket kell biztosítani részükre, olyan körülményeket kell teremteni, amelyek lehetővé teszik a fiatalok számára a helyben maradást és a kitörést a jelenlegi kilátástalanságból.

Kékkői Zoltán államtitkár úr tudja talán a legjobban, hogy egy hozzám közel álló példát hozzak, az Ormánság jelenlegi helyzetét, azt az elhagyatott és infrastrukturális szempontból talán az ország leghátrányosabb térségét, amely számára én a mai napon és a mostani időkben nem látok más kitörési pontot, mint a turizmus, az ökoturizmus fejlesztését, a falusi vendéglátást, esetleg az ott lévő termálvízkincshez kapcsolódó beruházásokat és fejlesztéseket. De nemcsak az Ormánság példáját hozhatnám, hanem számos olyan kistérséget, ahová nem érnek el az autópályák, ahol nincsenek repterek, viszont van gyönyörű természeti környezet, vannak kulturális és történelmi emlékek, olyan turisztikai vonzerők, amelyekért bármely európai turista, akinek ez irányban affinitása van, hajlandó elmenni akár több órán át utazva, és nagy örömmel tölt el ott néhány napot vagy akár heteket is.

A beszámoló külön felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenleg prosperáló területek mellett, amelyekről már korábban szó volt, elsősorban a Balatonra és Budapestre gondolok, amelyek a magyar turizmus forgalmának közel kétharmadát teszik ki, ezek mellett a kiemelt területek mellett a társadalmilag, gazdaságilag elmaradott térségekre kell kiemelt figyelmet fordítani. Nagyon fontosnak tartom, és amikor Baráth Etele elmondta itt korábban, hogy a beszámolóban nem talál igazán vidékfejlesztési elképzeléseket, én azt hiszem, ez kifejezetten olyan törekvés, amely a vidéki elmaradott területek, elmaradott régiók felhozatalára, erősítésére és a kilátástalanságból való kitörésre irányuló támogatását jelenti. Tehát nem áll meg ez a kijelentés, hogy az anyag nem foglalkozna ilyen vidékfejlesztési elképzelésekkel, és ekkor még ennek a közel 250 oldalnyi terjedelmű beszámolónak csak egy szegmenséről, a turisztikai fejlesztésekről beszéltem.

Azt gondolom, hogy a jelenlegi tapasztalatok alapján méltán bízhatunk a turizmusnak a vidék felzárkóztatásában betöltött jelentős szerepében. Az ökoturizmus, nemzeti parkjaink hatékony és aktív kihasználásának lehetősége, Magyarország kiemelkedő turisztikai vonzerejének hasznosítása, a falusi és a lovasturizmusban rejlő tartalékok, a turizmus fenntartható fejlesztése, mind-mind olyan törekvések, amelyeknek vidékfejlesztő szerepét ma már senki nem vonja, nem vonhatja kétségbe. Ezért meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy a Széchenyi-terv kiemelkedő pályázati lehetőségeinek központi költségvetési forrásai mellé, amelyek a mostani polgári kormány működése alatt soha nem látott mértéket értek el - hiszen ha számokról beszélünk, akkor meg kell említenem azt, hogy míg a turisztikai célelőirányzat, amely a Magyar Köztársaság költségvetésében a turisztikai fejlesztések támogatását hivatott elősegíteni, 1998-ban még csak mintegy 4,6 milliárd forintot tett ki, addig 2001-ben ez az összeg már 25 milliárd, 2002-ben 28 milliárd forint lesz -, tehát kormányunk működése idején meghatszoroztuk az e területre irányított és ma már teljes egészében vissza nem térítendő támogatás formájában elérhető támogatásokat. Tehát ezek mellett a központi költségvetési források mellett rendkívül fontos szerepe lenne az európai uniós források megszerzésének.

Az anyag beszél a nemzeti fejlesztési terv jelentőségéről. Azt gondolom, ez az egyik lehetséges megoldás arra, hogy az európai uniós forrásokat a vidékfejlesztés tekintetében kiemelkedő jelentőségű turisztikai fejlesztésekre fordíthassuk. Ha megnézzük megint csak például egy szomszédos országunk, a hozzánk legközelebb eső európai uniós ország, Ausztria példáit, akkor azokon a burgenlandi területeken, ahol a mezőgazdasági termelés visszaszorításával és visszafogásával a lakosság jó része munkanélkülivé vált, igen komoly európai pénzekkel és kormányzati támogatással olyan csodálatos fürdőket építettek, amelyeknek csodájára jár ma már Európa. Azokon a területeken ma már nem beszélhetünk munkanélküliségről, nem beszélhetünk elmaradott térségekről és nem beszélhetünk leszakadt kistérségekről.

Azt gondolom, hogy ez a példa mindenképpen olyan motiváció lehet számunkra, amelyben bízvást bízhatunk. A feladatunk az, hogy ehhez a komoly áldozatvállaláshoz, amelyet a kormány a központi költségvetésből a turisztikai fejlesztések támogatására fordít, legalább ilyen mértékű, de ha lehet, még ennél nagyobb és komolyabb európai uniós forrásokat is szerezzünk.

Matolcsy György miniszter úr az idegenforgalmi bizottsági meghallgatása során kifejtette, hogy nem szeretne és nem akar lemondani ennek a lehetőségéről. Korábban, a kormányzásunk elején, felmerült az, hogy az Európai Unió nem kívánja támogatni a magyarországi turisztikai fejlesztéseket, hiszen komoly konkurenciája lehetünk az uniós tagországoknak.

 

(18.40)

 

Azt hiszem, ezen jó lenne túllépni és nem feladni ezt a lehetőséget: megkeresni azokat a kiskapukat, amelyekkel Spanyolország, Portugália vagy éppen Írország - a hozzánk hasonló adottságokkal és hasonló népességgel rendelkező államok - élni tudtak, és ki kellene használnunk ezt a lehetőséget. Ezt még az európai uniós csatlakozásunk előtt kell megtenni, hiszen akkor olyan versenyhelyzetbe kerülünk, amikor lehet, hogy már késő lesz, és komoly hátrányt szenvedünk a versenyben.

Ami a határozati javaslatot illeti, én annak három pontjával szeretnék kiemelten foglalkozni: a 2. pontjával, amely a befektetések arányosabb területi elosztását kívánja kezdeményezni - azt hiszem, ezzel mindenki mindenképpen egyetérthet. Amiről már beszéltem, a három alpont a nemzeti fejlesztési terv területfejlesztési céljairól, prioritásairól - azt hiszem, ezt is mindenképpen támogatnunk kell. S végül az 5. pont a beszámolási kötelezettséget négy évre tolja ki. Azt hiszem, ilyen volumenű gazdaságfejlesztési kérdésekben a két év túlságosan rövid időszak, a négy év viszont elegendő arra, hogy a parlament folyamatosan kontrollálja és esetleges javaslataival befolyásolhassa a mindenkori kormányzatot a vidékfejlesztési, területfejlesztési elképzelések lehető leghatékonyabb megvalósítása érdekében.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Veres János képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársak! Elsőként az imént elhangzottak közül egyre reagálnék: azért némi félreértés lehet, hiszen a felsorolt három ország nem az európai uniós csatlakozást megelőzően kapott lehetőséget arra, hogy idegenforgalmi fejlesztéseket csináljon, hanem azt követően. Ilyen értelemben azért szerintem ez egy fontos disztinkció, magyarul: ne mondjunk le arról sem, hogy miután már csatlakoztunk, utána is fejlesszünk.

Visszatérve az eredeti, fő napirendhez, a jelentést már többen illették különböző jelzőkkel. Azt gondolom, ez korrekt szakmai anyag, azonban van néhány olyan pontja, amelyikhez azért érdemes néhány kommentárt hozzáfűzni, már csak a pontosítás okán is.

A 83. oldalon azt mondja a jelentés: a pályázat útján kinevezett megbízottak működési területei a statisztikai kistérségek lennének, itt nevezetesen a Miniszterelnöki Hivatal térségfejlesztési megbízottjairól van szó. Szóval ők nem pályázat útján lettek kinevezve, maradjunk ennyiben; ez annak idején már elég nagy vitát váltott ki, és megítélésem szerint ezt érdemes pontosítani legalább itt, a vitában, ha már az anyagban ez így szerepelt. Tehát egészen más elvek alapján, egészen más módon lettek kinevezve. Ebben interpelláció hangzott el, illetve ez a fajta gyakorlat meglehetősen nagy vitákat is váltott ki. Nem vitatva ugyanakkor azt, hogy a kistérségek megerősítéséhez szükség van olyan személyekre, akik szakmailag megfelelő felkészültséggel rendelkeznek, de maradjunk annyiban, hogy ezen hálózat kialakításánál nem a szakmai megfelelés volt a legfontosabb ismérv.

Ugyanezen az oldalon foglalkozik ez a jelentés azzal is, eléggé szikáran úgy fogalmaz, hogy a '99-es területfejlesztési törvénymódosításnál módosult a területfejlesztési tanácsok összetétele, minden intézményi szinten. Azt gondolom, a módosulás teljesen szerencsétlen volt. Helytelen, hogy míg korábban valamennyi kistérség képviseltethette magát a tanácsokban, ezt követően megyénként csak három kistérség képviseletére nyílik lehetőség. Ez meglehetősen nagy vitákat vált ki, és a mai napig nincs végrehajtási rendelet arról, hogy a kistérségek egymás között vajon milyen elvek alapján, milyen módon kell hogy eldöntsék, ki az a három, aki képviselheti a kistérségeket a tanácsokban. Ma sem tisztázott az, hogy ez a képviseleti elv mennyi időszakra szól, mennyi időtartamra szól. Mint tudjuk, ebből az ország nyugati végén már olyan jogvita is keletkezett, amely jogvita mind a mai napig nem került megnyugtató módon rendezésre.

Vitatom azt is, hogy helyes lett volna a módosításnak az a része, amely a reálszférát teljes mértékben kihagyta a tanácsokból. Megítélésem szerint elfogadhatatlan az, hogy ma sem a munkavállalók, sem a munkaadók semmilyen módon nem képviseltethetik magukat sem a megyei fejlesztési tanácsokban, sem pedig a regionális fejlesztési tanácsokban. Vitatható az is, hogy a regionális fejlesztési tanácsokban egyértelmű kormányzati szavazati többséget hozott létre ez a módosítás; és a megyei fejlesztési tanácsokban is több esetben olyan összetétel jött létre, amelyben kormánypárti politikusok képviselnek minisztériumokat, és ilyen módon jön létre szavazati többség a kormány mellett.

Vitatom azt is, hogy a kialakult gyakorlat szerint - bár ez nem a törvénymódosítással függött össze - a miniszter képviseletében egyértelműen politikai megbízottak töltenek be szerepet, ez helytelen. Megítélésem szerint az FVM új vezetésének felül kell bírálnia, felül kell vizsgálnia ezt a gyakorlatot. Bízom benne, hogy lesz ereje felülbírálni és megváltoztatni a kialakult delegálási szabályokat, mert megítélésem szerint ezt követően sokkal inkább szakmai munka folyhatna a tanácsokban.

Szintén a jelentés 95. oldalán szerepel egy fontos körülmény, nevezetesen az a körülmény, amely a munkanélküliséggel foglalkozik. Leírja, hogy területi szempontból ez egyenlőtlenül alakul, és leírja azt is, hogy ez hogyan és mint van. Szeretném ezt megerősíteni, nevezetesen olyan módon, hogy egyoldalú az a beállítás, ami sokszor elhangzik itt, a parlamenti vitákban is, hogy miután Magyarországon immár 6 százalékos a mért munkanélküliség, ezért mi tulajdonképpen az Európai Unió átlaga alatti munkanélküliségi mutatóval büszkélkedhetünk, és ez a probléma már nem probléma.

Azt hiszem, nagyon komoly a probléma, nevezetesen az egyenlőtlenség miatt, hiszen míg az 1,3 százalékos munkanélküliségi mutatóval rendelkező térség az egyik legpozitívabb mutatószámmal rendelkező térséget jelenti, eközben 23-24 százalékos munkanélküliségi mutatóval rendelkező térségek is vannak mind a mai napig az országban. Ez a nagy differenciálás azt jelenti, hogy rendkívül erőteljes feszültségek jönnek létre azokban a térségekben, amelyekben huszon-százalékos mutatószámokkal mérhető a munkanélküliség.

Mindannyian tudjuk, hogy ez a mutatószám természetesen nem a valóságos munkanélküliséget mutatja, ettől lényegesen nagyobb munkanélküliségi mértékek vannak ezekben a térségekben, csak a regisztrációban nincs bent mindenki, és hadd ne mondjam most végig a különböző körülményeket. Ha csak a beregi, árvíz által sújtott térségre gondolok, ahol a 22 kitelepítendő településnél kimutatható volt az, hogy a települések többségében magasabb mint 50 százalékos volt a munkanélküliségi mutató - a tényleges, munkával nem rendelkezők aránya -, s volt olyan település, ahol összességében csak az önkormányzat és az intézményei voltak a foglalkoztatók, akkor azt hiszem, a probléma valóságos voltára talán kellő mértékben felhívtuk a figyelmet.

Szeretnék még egy idézettel foglalkozni. Az idézet nevezetesen így szól - és ez nem más, mint az Európai Unió országjelentése -: a módosítások megnövelték a NUTS II szintnek megfelelő régiók fontosságát, és egyértelműbbé tették a különböző intézmények szerepét. A regionális döntéshozatali keretek azonban komoly aggodalomra adnak okot a hatékony döntéshozatali képesség és a programozási alapelvek figyelembevétele vonatkozásában.

Az Európai Unió országjelentése meglehetősen diplomatikus fogalmazásokat alkalmaz az összes területtel kapcsolatban. Ha itt azt írja, hogy komoly aggodalomra adnak okot, akkor az azt jelenti, ha magyarra akarjuk ezt lefordítani, a köznapi nyelvhasználatra, hogy nagyon nagy veszély van. Ezért mindenkinek a figyelmébe ajánlom, hogy ha az Unió is úgy ítél meg egy területet, akkor természetesen az az országgyűlési határozati javaslat, ami most itt szerepel előttünk, minimum megérdemelné azt, hogy az országjelentésnek erre a mondatára markánsabban reagáljon.

Ebben az 5. pontban, amelyre képviselőtársaim már többször hivatkoztak a mai vitában, célszerű lenne sokkal inkább kibővítve érinteni a területfejlesztési törvény módosításának azokat a részeit, amelyek jelen pillanatban nem szerepelnek benne. Nagyon remélem, hogy ezt a kormánypártok is így fogják látni, hiszen ha kívülről ilyen jellegű figyelmeztetés érkezik a részünkre, akkor ezen a figyelmeztetésen érdemes minimum elgondolkodnunk.

Szeretnék még két rövid reagálást tenni az eddig elhangzottak kapcsán. Nevezetesen: az nem teljesen valós beállítás, miszerint lovasturizmusra korábban nem adtak pénz. Én személyesen tudok három olyan lovasturizmus-fejlesztési pályázatról, amely 1995-97 között támogatásban részesült Kelet-Magyarországon. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Mind a három?) Pályázattal, természetesen. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Megyei területfejlesztési tanács.) Természetesen a megyei területfejlesztési tanács pályázatával, így van, pontosan. Tehát ami itt most elhangzott, az azt gondolom, nem volt valóságos. (Borkó Károly: Phare-pályázat!) Phare-pályázatból is van, így igaz, az is kapott. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Phare-pályázat! - Bánki Erik közbeszólása.) Nem, nem ő kapott, ez nagyon nagy tévedés, hogy ő kapott volna. Mondjuk, az ő fejlesztése talán saját erőből valósult meg, ha itt megyei példákat kívánunk hozni, mert nemcsak a mi megyénkben, hanem Borsod megyében is kapott. Ha megkérdezzük a Borsod megyei Területfejlesztési Tanács elnökét, Ódor Ferenc urat, akkor ő is meg tudja azt hivatkozni, hogy a korábbi időszakban az ő megyéjében is több ilyen fejlesztés kapott támogatást. Tehát azt gondolom, ezt másként kellene fogalmazni.

A következő: az is szerencsétlen dolog és szakmailag nem fogadható el, hogy a korábbi évek támogatási adatait úgy hasonlítja össze valaki, hogy nem veszi figyelembe egyrészt az inflációt, másrészt azt, hogy azokban az években Magyarország gazdasági helyzete milyen volt. (Tóth István: Ah!) Itt már elhangzott Korózs Lajostól, hogy 1994-ben nem az volt a fontos ebben az országban, hogy vajon milyen célra milyen forrásokat fordítunk, hanem az volt a fontos, hogy máról holnapra hogyan tud az ország egyenesbe kerülni, hogyan tud megküzdeni azzal a teherrel, amely terhet Magyarország akkori kormánya az előző kormánytól megörökölt.

Mint ahogyan megörökölt egy másik terhet is, és azt gondolom, a pontossághoz ez is hozzátartozik, nevezetesen: koncessziós autópálya ügyében nem 1994 után köttettek szerződések, hanem az 1994 előtti kormány írt alá szerződéseket. Ezeknek a szerződéseknek a betartása a jogfolytonosság jegyében minden következő kormány kötelezettsége.

 

(18.50)

 

És az, hogy most - itt Balsay úr hivatkozott rá - ennek a kormánynak sikerült kivásárolni egy koncessziós társaságot abból a jogából, amit annak idején a szerződés számára biztosított, az megint csak annak tudható be, hogy 1995 után Magyarországon olyan gazdaságpolitika folyt, amely lehetővé tette azt, hogy a magyar gazdaság lényegesen jobban fejlődjön, mint a környező gazdaságok 1997-től folyamatosan (Tóth István: Ez nem lehet igaz!). Lehetővé tette azt, hogy a magyar költségvetésbe többletbevételek folyjanak be, és ez a többletbevétel tette azt lehetővé a jelenlegi, Fidesz által dominált kormánynak, hogy meg tudja tenni azt a koncesszióstársaság-kivásárlást, ami bekövetkezett egy évvel ezelőtt vagy másfél évvel ezelőtt.

Tehát azt kérem csak képviselőtársaimtól, hogy akkor, amikor összehasonlítanak bizonyos dolgokat, vegyék egyrészt figyelembe az inflációt, vegyék figyelembe azt, hogy más jogcímeken is történtek támogatások különböző ágazatokban, és vegyék figyelembe azt, hogy nem lehet 1995-öt és 1999-et ilyen alapon összehasonlítani, mert '95-ben sajnálatos módon - a mi legnagyobb sajnálatunkra, ezt elhihetik nekem, az akkori kormánypártiak legnagyobb sajnálatára - Magyarországon olyan kényszerhelyzet volt, amelyben nem az volt a kérdés, hogy hová osztjuk el a többletet, hanem az volt a kérdés, hogy honnan fizetjük vissza azt, amit muszáj visszafizetni ennek az országnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek megint csak. Borkó Károly képviselő urat illeti a szó.

 

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! - illetve uraim, bocsánat. Veres János képviselő úr hozzászólása inspirált arra, hogy én is hozzászóljak.

A munkanélküliséggel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a tavalyi évben több mint 200 ezer fővel többen dolgoztak ebben az országban, mint az azt megelőző időszakban. Senki nem mondja, azt gondolom, és nem is mondhatja, hogy a munkanélküliség Magyarországon ma nem probléma, nem téma. Mind a kormány, mind pedig a parlament is azon munkálkodik, hogy ebben az országban minél többen dolgozzanak.

Számtalanszor előkerül az a kérdés a szocialista képviselők között, hogy a munkanélküliségi ráta nem felel meg a valóságnak. Szeretném képviselőtársamnak is jelezni, hogy ezeket a mutatókat az Európai Unióban megszokott módon méri a KSH. Tehát ha ez a mutató nem valós, akkor valószínűleg az Unióban sem valós alapon mérik a munkanélküliséget.

Valóban magas az inaktívak aránya az aktív népességhez viszonyítva, hiszen hozzávetőleg ötmillió aktív korú polgár él ebben az országban, és sajnálatos módon alig négymillió embernek van ma munkája. Az, hogy ez így van, nemcsak a kormány felelőssége, hanem a saját házunk táján is körbe kell nézni. Hiszen például ahhoz, hogy ez a mutató így alakul, az is hozzájárul, hogy adott esetben a megyei területfejlesztési tanácsok olyan döntéseket hoznak - amit egyébként a gazdasági miniszter úr is kifogásolt -, amelyek révén elavult agrárszerkezetet konzervál egy adott megyében egy adott fejlesztési tanács.

Tehát azt gondolom, hogy a probléma sokrétű, és azon vagyunk, hogy ezekre a problémákra megoldást találjunk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Bánki Erik képviselő úr következik.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Veres János képviselő úrnak tényleg igaza van, igaza lehet abban, hogy nem '95-ös és '99-es adatokat kell összehasonlítani. Szándékosan nem is ezt tettem. Én 1998-ról és 2002-ről beszéltem, tehát arról az évről, amelynek a költségvetését még a Szocialista Párt vezette kormány fogadta el, illetve arról az utolsó költségvetésről beszéltem, amit még ebben a ciklusban a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett kormány fogadott el.

Tehát az önök működésének a végéről, a mi kormányunk választások előtti utolsó évéről beszélek. És ezekben az adatokban van százszoros különbség az egészségturizmus fejlesztését illető pályázatokban. És van hatszoros különbség általában a turisztikai fejlesztések tekintetében. Azt gondolom, hogy nem elsősorban a gazdaság teljesítőképességéről van szó, és nem lehet inflációs jelenségről beszélni ebben az esetben, hiszen tudjuk azt, hogy '98 óta az infláció olyan jelentősen szorult le, iIlletve ha '98-tól 2002-ig megvizsgáljuk az inflációt, nem tehet ki hatszoros különbséget! 600 százalékos növekedést csak nem eredményezett! - hiszen nem hiperinfláció van Magyarországon, nem Brazíliáról vagy éppen az orosz válság előtti gazdaságról beszélünk.

Itt célokról, elszántságról és akaratról van szó. Arról, hogy a magyar kormány ígért valamit a választóknak, egyeztetett a társadalom turizmus iránt érdeklődő rétegeivel, és együttműködve kidolgoztuk azt, hogy az ő igényeik és a kormány teherbíró képessége szerint milyen fejlesztéseket tudunk véghezvinni. És ez elkezdődött, a Széchenyi-terves pályázatok eredményhirdetései megkezdődtek, hiszen ma már a pályázati bírálatok második fordulóját jelentette be a miniszter úr, és ez így fog folyni a hátralévő időben is.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Tóth István következik, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagyon sajnálom, hogy Veres képviselő úr a múltba ment vissza, ugyanis ez általában mindig vitát szül, és legfőképp akkor, ha csak a szépre emlékezünk, és arra nem, ami a '95-ös sokk után történt. Ugyanis ön is nagyon jól tudja, hogy a '95-ös Bokros-csomag mennyire visszavágta az ország fejlődését, és legalább két év kellett, mire az infláció mértéke 20 százalék körülire szorult le a 30-ról, valamint a gazdasági növekedés 1 százalékos mértékét szintén az önök programja hozta. Ezt nem szabad elfelejteni!

Nem szabad azzal takarózni, hogy a koncessziós autópálya-szerződést az MDF kötötte. Azért az önök kormányzati tényezőinek is igen nagy ráhatása volt arra, hogy a jelenlegi autópályadíj milyen nehezen kifizethető, illetve milyen mértékben kell kiegészíteni ezt.

Ezenfelül szeretném azt a figyelmébe ajánlani, hogy a polgári kormány autópálya-építési programja nem a kormányzati tehetetlenség okán húzódott el, hanem például az M7-esnél azt a nyomvonalvitát, amely évekig zajlott az önkormányzatok között, nem igazán szerencsés a kormány rovására írni. Ugyanis amíg az önkormányzatok egymás között, vagy a kormányzattal, illetve a minisztériummal fél éven, éven keresztül csak egy-egy egyeztetést tartanak, és nem hajlandók kompromisszumra, akkor természetes, hogy elhúzódik a program megvalósítása.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Lezsák Sándor tapsol.)

 

ELNÖK: Balla György képviselő úr következik.

 

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Megpróbálnám nagyon kicsit, és kétségkívül egy bizonyos szempontból megközelíteni azt a vitát, ami most a parlamentben folyik. Azt hiszem, hogy van egy közös nevező mind az ellenzéki, mind a kormánypárti oldalon. Mert ha jól figyeltem a vita menetét, azt senki nem vonta kétségbe, hogy milyen fontos a területfejlesztés, milyen fontos az idegenforgalom, és hogy azok a források, amelyek erre a területre mennek, milyen jótékony hatással vannak a gazdaságra, és milyen nagyon rövid annak a megtérülési ideje, amíg ez a jótékony hatás a gazdasági növekedésben, egyébként forrásként az állami költségvetés bevételi oldalán is megjelenik.

Éppen ezért merem azt állítani - mert sem Veres János képviselő úr, a Szocialista Párt részéről, sem más ezt nem kifogásolta -, hogy ez nem más, tisztelt képviselőtársaim, mint az, hogy önök most bebizonyították azt, hogy az a gazdaságpolitika, amely csak és kizárólag egyetlenegy szempontot volt hajlandó figyelembe venni négy éven keresztül, elhibázott, rossz, a hazai kisvállalkozások érdekeit messze lebecsülő, csak és kifejezetten a multinacionális cégek érdekeit szolgáló, rossz gazdaságpolitika volt.

Ennek volt a következménye az, tisztelt képviselőtársam, hogy önöknek, ahogy ön mondta, nem volt pénzük arra, hogy, mondjuk, az autópályába beleavatkozzanak. De szeretném fölhívni a figyelmét arra, hogy ehhez egyébként két dologra van szükség: szándékra és pénzre. Pénz azért nem volt, amit a gazdaságpolitikában csináltak, szándékuk pedig egyáltalán nem volt rá.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

(19.00)

 

ELNÖK: Lenártek András képviselő urat illeti a szót.

 

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Veres János képviselő úr hozzászólásában két olyan dolgot említett, amivel nem értek egyet; a többivel a képviselőtársaim már foglalkoztak.

Az egyik az, hogy a megyei területfejlesztési tanácsok összetételében kifogásolja azt, hogy három fő a kistérségi képviselő. Nyilván, ez az adott helyzetben, ahol többen vannak - a mi megyékben 11 kistérség volt azt megelőzően (Göndör István: Nálunk 21 van.) -, problémákat jelenthet. De szeretném azt is megjegyezni, hogy az azelőtti időszakban az is problémát jelentett önmagában, hogy ez a dolog nem volt rendezve, mert a 11 képviselő egy megyénél szemben állt egy másik megyével, ahol csak hatan voltak. Az egyik megyében többségben voltak a területi képviselők, egy másik megyében pedig többségben voltak azok, akik úgynevezett megyei érdekvédelmi vagy egyéb szervezetek képviselői. Én azt gondolom, nem volt homogén az előző rendszer sem.

A másik: az rft esetében a kormányzati többség baj-e? Véleményem és nézőpontom szerint nem az. Nem az azért, mert nyilván azt önök is elfogadják, hogy egy Országgyűlésnél a törvényalkotásban, illetve bizonyos pénzalapok kezelésében a kormánynak van döntő szava. Mi történik az rft-k esetében? Bizonyos pénzeszközöket decentralizál a kormány, de úgy teszi ezt, hogy közben bizonyos felügyeletet gyakorolnak az egyes ágazatok, mert az egyes ágazatoknak igenis feladata az, hogy az ágazati célok hasznosulását nyomon kövesse.

Mi a helyzet a megyéknél? A megyéknél viszont szó sincs arról, amit ön állít, hogy kormányzati befolyásolás alatt lennének a megyék, hiszen ha kiszámolja, a 8 főből 3 kistérségi, 1 megyei önkormányzati, 1 megyei jogú városi, tehát öten vannak a nyolcból, akik helyiek. Ha Heves megyére ezt leképezi, akkor ki a többség?

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Veres János képviselő urat illeti a szó.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tisztelt Képviselőtársak! Elsőként: én azt gondolom, hogy nem lehet éveket összehasonlítani. Teljesen téves az egyes évek összehasonlítása, mert a kormányzati ciklus utolsó éve alapvetően azáltal determinált, hogy az előző időszakban milyen lehetősége volt a kormánynak. Nekünk az a lehetőségünk volt, amilyen lehetőségünk volt, aki ezt nem ismeri el, azt nagyon sajnálom, de a tény mégiscsak tény.

A következő dolog: akarat, cél, elszántság, szándék - nagyon szép szavak, csak hát, kérem szépen, azt gondolom, hogy ha egyszer pénzügyi lehetőség nincs, akkor itt baromi szépen lehet beszélni mindenfajta szándékos dolgokról, meg elképzelésekről, de ha egyszer nincs meg az anyagi alapja valaminek, akkor nem lehet megteremteni. És ne felejtsék el, hogy '94-95-ben nem az volt a kérdés, hogy mi a szándékunk és mi az akaratunk. Az volt a kérdés, hogy milyen kényszerpályán mozog Magyarország. A '95-ös csomag nem visszavágta az országot, hanem úgy csinált Magyarországon stabilizációt, hogy megmaradt az 1 százalékos növekedés. Ez egy óriási eredmény, ezt mindenütt elismerték a világban. Nagyon sajnálom, hogy önök ezt még mindig nem ismerik el, de hát majd tanulnak egyszer gazdaságtörténetet, és akkor majd el fogják ismerni.

A következő dolog: az autópálya-építés elhúzódása azért következett be, mert Fidesz-közeli céget nehezen találtak addig, ameddig meg nem találták azt Simicska Lajos szervezésében, teljesen nyilvánvaló dolog. Sajnálatos módon Kelet-Magyarországon ezt mind a mai napig keserűen kell hogy konstatáljam, mert ma én nagyon későn fogok hazaérkezni azért, mert csak addig tart a pálya, ameddig tart, és nem tart tovább. Úgyhogy a mai napra is megvan a magunk penzuma.

Az rft-kben a kormányzati többség nem jó. Ha valaki így értelmezi a decentralizációt, azt csak sajnálom. (Lenártek András felé:) És akkor elmondom a másik megye példáját, mert Szabolcs megyében nem úgy van a számolás, András, ahogyan most itt elhangzott, mert Szabolcs megyében úgy van a számolás, hogy nyolc a kormányoldali képviselők száma, mert a megyében nemcsak azok a minisztériumok képviselnek, akik törvény hatályánál fogva teszik azt, hanem még ezen kívül másik három minisztérium is képviselettel rendelkezik. Érdekes módon ezek közül természetesen kettő a Kisgazdapárthoz tartozik, egy pedig a Fideszhez. Ha ilyen értelemben nézem, akkor a megyei szereplők immár kisebbségben vannak a megyei fejlesztési tanácsban, sajnálatos módon.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Lasztovicza Jenő képviselő urat illeti a szó.

 

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm. Kicsit eltértünk ugyan a tárgytól, de én azt hiszem, hogy érdemes erről beszélni, mert Veres képviselőtársam egészen felháborodva mondja, de én azt hiszem, a különbség a két ciklus között csak annyi, hogy önök teljesen másképp képzelték el a gazdaság irányítását, mint a mostani kormány. Önök úgy szerették volna élénkíteni és stabillá tenni a magyar gazdaságot, a fogyasztást minél jobban visszafogatni, kevés bérkiáramlással. Azt meg mindannyian tudjuk, hogy ha kevés a pénz, a vásárlóerő kevés, a termékekből kevés fogy, az üzemek, a kisvállalkozások, a cégek kevesebbet termelnek, utána küldik el a dolgozókat munkanélküliségre, bezárják az üzemeket. Ehhez vezetett volna az önök gazdaságpolitikája.

Ezzel szemben a Fidesz vezette kormány meg úgy gondolta, hogy a gazdaságot úgy lehet élénkíteni, ha a belső keresletet növeljük, ami a termelés növeléséhez vezet, fejlesztésekhez vezet, s a többi.

Amit ön mond az egyensúllyal kapcsolatban; úgy tűnik, hogy a gazdasági elemzők is azt mondják, hogy a gazdasági egyensúly megvan, sőt fejlődik az ország. Így van? (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból.) De ez nem az önök érdeme, hanem a Fidesz vezette kormány másképp értékelte a gazdaságpolitikáját, és ez vezetett ide. (Bauer Tamás: Éljen a Fidesz kormánya! Éljen! Éljen! Éljen!)

 

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A pénzügyi lehetőségekről meg annyit, Veres képviselő úr azt mondja, hogy az önök pénzügyi lehetőségei nagyon rosszak voltak. Uraim, akkor most vezessük vissza '98-ra, hogy a mostani kormány pénzügyi lehetőségei milyenek voltak, amikor a tb-ből eltűnt egy csomó pénz, a bankokat konszolidálni kellett! Amióta a Fidesz van kormányon, árvizek vannak, belvizek vannak, és ez rengeteg pénzt, több száz milliárdot von ki a gazdaságból. Önöknek ezekkel nem kellett szembenézni! (Bauer Tamás: Ne viccelj már!) Úgyhogy, ha azt nézzük, hogy a pénzügyi lehetőségek milyenek voltak, önöknek meg nekünk, azt hiszem, a mi helyzetünk sokkal rosszabb volt, mint az önök vezette kormányzás idején. (Bauer Tamás: Micsoda? - Közbeszólások és derültség az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Annyi kétperces van, már rá se fér a monitorra. Megpróbálkozunk! Két percre megadom a szót Tóth István képviselő úrnak, Fidesz.

 

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előbb már említettem Veres képviselő úrnak, hogy nem szerencsés visszafelé mutogatni, mert ez nagyon nagy vitát gerjeszt, és látható, hogy a képviselőtársaim is ezt a visszamutogatást nem tudják elfogadni. (Dr. Veres János: Ti kezdtétek! Onnan hangzott el az első visszamutogatás!) És teljesen jogosan, ugyanis azokat az induló feltételeket, amelyeket az önkormányzásoknál említ, mi többszörösen megszenvedtük ezelőtt három évvel, a konkrét forráskivonásokkal és ezekkel a hiányzó tb-forrásokkal, egyebekkel. Tehát én nem azt mondom, hogy az induló feltételek mennyiben különböztek a szocialista kormány indulása és a Fidesz-kormány indulása között, hanem azt tudom helyeselni, amit Balla képviselő úr mondott az előzőekben, hogy a szándék az, hogy a belső piacot, a belső vállalkozásokat megerősítsük.

Azt hiszem, az autópálya-építés is teljesen erre szolgált, teljesen ezt az ügyet képviseli, és hiába is kötözködnek ezzel, hiába is kezdik hétről hétre ezt a vitát, és most főleg ezzel a Fidesz-közeli céggel. Egyetlen egy Fidesz-közeli cég nincs az autópálya-építésnél, hanem az autópálya-építést végző konzorcium bevonja a környék alvállalkozásait. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Akit javasol nekik Tállai András.) Így van, akit javasolnak a környékbeliek a referenciájuk és egyebek alapján. (Bauer Tamás: És a párttagkönyvük alapján.) De ezek nem Fidesz-közeli cégek! Szeretném fölhívni a figyelmét, hogy MSZP-közeli cégek pedig bíróságon buknak be milliárdos tartozásaikkal. Én nagyon nem szeretem ezt a visszamutogatást (Közbeszólás az MSZP soraiból: Más sem.), éppen ezért felejtse el ön is a Fidesz-közeli cégek emlegetését, és mi se fogjuk fölhozni Máté László úr egyéb vállalkozásainak bebukott milliárdjait!

Köszönöm szépen, elnök úr.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szintén két percre kért szót Lezsák Sándor képviselő úr.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az M5-ös autópályával kapcsolatban jutott eszembe, hogy van, aki számára a jövő kezdődött el, de vannak, akik a múltat próbálják újra és újra átépíteni.

Mi is történt 1994-ben? Az MSZP-SZDSZ hatalomra került, összeálltak, s kilenc hónap múlva kiderült, hogy csak egy Bokros-csomagot képesek az országnak adni.

A történeti hűség kedvéért: az koncessziós autópálya-szerződések két részből álltak. Az első rész az építés, a kivitelezés részleteit foglalta magába. Ezeket a szerződéseket valóban az MDF-kormányzat kötötte. Az üzemeltetést és a használati díjakat tartalmazó szerződések megkötésének ideje már a Horn-kormányzat idejére estek, ezeken a szerződéseken már az MSZP-SZDSZ-kormány kézjegye található. Tessék utánanézni!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre kért szót Veres János képviselő úr.

 

(19.10)

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tóth képviselőtársamnak mondom, hogy nem én kezdtem az előző időszakra történő visszamutogatást, hanem az ön mögött lévő képviselőtársa kezdett el két évet összehasonlítani. A mi kormányunk utolsó évét, illetve a Fidesz leendő utolsó évét. (Lasztovicza Jenő: Helyesen!) Gondolom, hogy a leendő utolsó éve lesz a Fidesz-kormánynak. Erre mondtam én azt, hogy nem lehet a négyéves periódust így összehasonlítani, mert egészen más indulólapot vettek át önök és egészen mást vettünk át mi 1994-ben. Ha ezt nem veszik figyelembe - még egyszer mondom -, lehet ezt csinálni, de majd akkor meg fogják tanulni gazdaságtörténetből néhány év múlva, amire egyébként valamennyi külföldi szakértő egyértelmű megállapítása már vonatkozik, hiszen nincs véleménykülönbség a tekintetben, hogy Magyarországon 1994-ben stabilizálni kellett a gazdaságot, Magyarország fizetőképességét helyre kellett állítani, Magyarország számára meg kellett teremteni annak a lehetőségét, hogy folyamatosan finanszírozni tudja a magyar gazdaságot, a magyar költségvetést.

Nem az volt a kérdés, hogy mi a szándéka az akkori magyar kormánynak. Nem az volt a kérdés, hogy mi a szándéka a tekintetben, hogy kiket akar, hogy fogyasztásélénkítést akar-e bevezetni Magyarországon, mert nem volt honnan fedezni, nem volt honnan finanszírozni a fogyasztást Magyarországon. Az volt a kérdés, hogy a stabilizációt milyen módon tudja akkor Magyarország megtenni. Úgy gondolom, a lehető legoptimálisabb módon sikerült megcsinálni a stabilizációt, hiszen ezt elismeri minden független szakértő. Az más kérdés, hogy ez Magyarországnak abba került, amibe került az elmúlt években. 1998-ban önök egy növekedésben lévő gazdaságot vettek át, egy csökkenő inflációjú országot vettek át. Ehhez képest az infláció az utóbbi három évben stagnál. Igaz, hogy a növekedés továbbment, de a növekedés lassulása mára már bekövetkezett.

Úgy gondolom, hogy ezzel kell összehasonlítani az 1994-98 közötti időszakot és a '99-2002 közötti időszakot. Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm. Még mindig nagyon sok kétperces van... - szaporodnak. Bánki Erik képviselő úrnak adom meg a szót.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ígérem, hogy ez az utolsó hozzászólásom, mert tényleg - én is úgy érzem - nagyon jelentős kanyart téve eltértünk a tárgytól, eltértünk attól az előterjesztéstől, amelynek a parlamenti vitája folyik. Azonban feltétlenül fontosnak érzem még egy elhangzott érv tisztázását, amely Veres János szocialista képviselőtársamtól érkezett.

Ő azt mondta, hogy '95-ben sikerült stabilizálni a gazdaságot - amit egyébként elfogadok -, és emellett 1 százaléknyi GDP-növekedést is sikerült elérni, aminek tapsolt a világ. Ez azt jelenti, képviselő úr, ha jól értelmezem, hogy sikerült egyensúlyt teremteni úgy, hogy közben gazdasági növekedés is volt. Jól értelmezem? (Dr. Veres János: Jól!) Csak egy bólintást! (Dr. Veres János: Jól!) Jól értelmezem. Ehhez képest, amikor a Fidesz választási programjában a gazdaságfejlesztési elképzelésünk címe az volt, hogy "Egyensúly és növekedés", olyan támadási hullámot én még nem láttam, mint ami bennünket ért azokon a fórumokon, ahol elsősorban az önökhöz közel álló gazdasági társaságok vezetői, illetve elemzők megfordultak. Azt mondták, hogy ez nonszensz (Bauer Tamás: Nem!), egyensúlyt és növekedést nem fogunk tudni megvalósítani. (Németh Imre: A 7 százalékot nem!) Ezt mondta mindenki. (Bauer Tamás: Nem mondta senki! - Németh Imre: 7 százalékot!) Elő kell venni!

A másik a 7 százalékos gazdasági növekedés volt egyébként, amiről megint csak bebizonyosodott, hogy megvalósítható (Dr. Veres János: Hogyan?), ha a világgazdasági folyamatok optimálisan alakulnak. (Bauer Tamás: Ha nagymamámnak kerekei lennének, villamos lenne!) A világgazdasági folyamatok alakítására nemcsak nekünk, hanem egyetlen kormánynak sincs, Európában legalábbis, lehetősége, de azt gondolom, hogy komoly ellentmondásba keveredett ezzel, képviselőtársam. Én örülök, mert végül is igazolódott az a program, amit mi elkezdtünk és amit meg is tudtunk valósítani. Tehát egyensúly mellett tudtunk igen komoly gazdasági növekedést elérni. Valóban szemléletbeli változás van a két kormány között. Azt gondolom, a választók nagyon jól és bölcsen döntöttek, amikor a jövő programját, azaz a Fidesz-Magyar Polgári Párt választási programját, majd kormányprogramját fogadták el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Nem akarom senkibe belefojtani a szót, de ha visszakanyarodnánk mégiscsak a J/3919. és a H/3920. számokkal jelzett határozati javaslathoz és jelentéshez, én nagyon megköszönném. Még sok törvény van, nagyon sok felszólaló van - mindnyájunknak jobb lenne. Erre kérem mindkét oldalt. Azért szóltam egy kormánypárti felszólalás után, nehogy elfogultsággal vádoljanak, a lovagiasság ezt kívánja.

De két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Balla, Bánki Erik, Lasztovicza Képviselő Urak! Nem mondom azt, hogy olvassák el, mert úgyis tudom, hogy tudják. Tudják, mert az önök pénzügyminisztere, Járai pénzügyminiszter úr értékelte a '95-ös gazdaságpolitikai dolgokat. Valamennyire meg is értem, hogy önök csak erről a lábáról beszélnek és szándékosan nem beszélnek, mondjuk, a vámpótlékról és egyéb olyan dolgokról, amelyek igen... (Tóth István közbeszólása.) Igen, ez kellett például ahhoz, hogy megvédjük a magyar vállalkozásokat, hogy lendületet adjunk a magyar vállalkozásoknak, és elkezdődjön a gazdasági növekedés.

Veres János beszélt az egy százalékról. Én most tisztelettel azt kérdezem, hogy hány százalék volt '98-ban, amikor át tetszettek venni. (Tóth István: Kettő!) Nem! (Dr. Veres János: Öreg, 4,3 volt! - Bánki Erik: Négy!) 4,3! És mennyi most, kedves Tóth képviselő úr? (Lasztovicza Jenő: 5,2! - Tóth István: Öt és fél!) Ugyanannyi! Tehát mi erről beszéltünk, és itt van a válasz Bánki Eriknek: nem a kettő összekapcsolásáról volt szó. A 7 százalékról, kedves képviselőtársam! Mert az a 7 százalék, ma már úgy látszik, irreális. De ráérünk, az idő nekünk dolgozik, már nem sok idő kell és ki fog derülni.

De beszéljünk arról a részéről, amikor Balla képviselő úr azt mondja, hogy fogyasztásélénkítés. Kedves képviselő úr, az infláció az önök kormányzása alatt alig 3 százaléknyit csökkent. Ehhez tessék hozzátenni azt a gazdasági növekedést, ami azóta folyamatosan megvan. És ezzel szemben mennyit változtak a bérek, a bérek reálértéke? Ezt tessék hozzátenni! Miközben arról beszélnek, hogy fogyasztást élénkítenek és a belső fogyasztást növelik.

Azt gondolom, hogy tényleg abba kellene hagynunk ezt a vitát, mert így két percekben lehet fél mondatokat mondani és lehet vagdalkozni. Igaz, hogy a forrásnak része van, nagyon fontos szerepe van ebben a területfejlesztési kérdésben, de tényleg térjünk vissza oda.

Köszönöm szépen. (Lasztovicza Jenő: A béreket a zsebükön érezték az emberek!)

 

ELNÖK: Közös az akarat. Két percre megadom a szót Danka Lajos képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Igazán nem akartam hozzászólni, de ha már a gazdaságpolitika alapjai első óra első percénél tartunk, akkor egy-két dolgot tisztázni kellene. Az egyik az, hogy mindenki tudja, az elvonás mértékének növelése egy idő után csökkenti a fogyasztást és csökkenti a bevételt is. Az is bizonyított tény, hogy a '94-98-as időszakban túlelvonás volt (Bauer Tamás: Hol? - Göndör István közbeszólása.), tehát csökkentek az állami bevételek annak következtében, hogy nőttek az állami terhek. Ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy nem érdemes ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Tényleg vissza kellene térni az autópályákhoz.

Az autópályák szempontjából azért érdekesek ezek a gazdasági témák, amelyeket önök felvetettek, mert mindenki tudja, mekkora a különbség a friedmani és keynesi elvek között. A keynesi elvek alapján építettek Dániában hidakat, építettek az Egyesült Államokban a második világháború után reptereket, nemzeti parkokat, egyéb beruházásokat, aminek következtében a belső piacot növelték, és magához tért a gazdaság. Ez a szemléletbeli különbség ahhoz a friedmani elvhez képest, amit az MSZP-SZDSZ-kormányzat megvalósított annak idején.

A fogyasztás csökkenésének következtében a belső vállalkozások ellehetetlenültek. Azok a kisvállalások, amelyek a belső piacból élnek, lehetetlen helyzetbe kerültek. '98-ra szinte megszűnt a belső piac, uraim! Nem voltak a vállalkozásoknak belül piacai, ahova termeljenek.

Ami a stabilizációval kapcsolatos dicséretet illeti, uraim, el kell hogy mondjam, persze, hogy dicsérik, mert ez a külső cégeket hozta piaci előnybe. Teljesen egyértelmű!

Ami a reálbéreket, illetve az infláció csökkenését illeti, minden gazdasági szakember elismeri, hogy az alsó szektorban lévő inflációcsökkentés a legnehezebb, a 10 százalék alatti infláció csökkentése. Mellette a bérek reálértékének csökkenése az önök idejében elérte a 20-30 százalékot, és a nyugdíjaké is.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre kért szót Bauer Tamás képviselő úr.

 

 

(19.20)

 

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Én értem, hogy önök minden adódó alkalommal, ahogy Lasztovicza képviselő úr és Bánki Erik képviselő úr tette most, előadják ezt a történetet arról, hogy önök teremtették meg a növekedést, miközben a növekedés elindult '95-ben. Előadják, hogy felesleges volt mindaz, amit mi csináltunk (Lasztovicza Jenő: Ezt senki nem mondta!), miközben nem volt felesleges. Rendben van, mondják el minden alkalommal. (Bánki Erik: Nem mondtuk!) Csak egyet kérek önöktől: ne higgyék el maguknak, mert nem igaz!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre kért szót Lenártek András képviselő úr, Fidesz.

 

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Az rft-vel kapcsolatos véleményem elmondásakor derültek a szocialista képviselők, pedig én ezt halálosan komolyan mondtam. Az rft esetében ez nem magyar módszer, Angliában is alkalmazzák ezt a fajta technikát a munkáspárti kormány esetében, hogy a regionális fejlesztési tanácsokban a kormány képviselői vannak. Ez nem baj. Nem hiszem, hogy ez baj lenne, ez dekoncentrációt jelent lényegében véve, és szerintem ez kormányokon túlmutatóan bármely kormánynak jó. És nem ez a lényeg benne, nem ez a lényeg.

Azt gondolom, hogy a területfejlesztés végül is egy szép, érdeklődést felkeltő szakma, de nem mindenre képes, és számon kérni rajta például nem lehet ágazati politikákat. Azt gondolom, hogy térjünk vissza oda, hogy ne ilyenekről vitatkozzunk, hanem például tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az elmaradott térségek - mert ez a lényege a területfejlesztési szakmának - fejlődjenek. Ehhez a határozati javaslatban és a jelentésben szereplő folyamatokat kell segíteni. Azt, hogy a decentralizált források egyre nagyobb számban érkezzenek helybe, hogy minél magasabb fokú legyen ezek összehangolása, és a programfinanszírozás és az integrált források felhasználása pedig legyen minél teljesebb körű.

Ezt azért tartom fontosnak, mert Baráth Etele a legelején azt mondta, hogy a globalizáció felé halad a világ, és a koncentráció az, ami megoldhat mindent. Úgy érzem, hogy a szocialista frakcióban is ellenvélemény alakult ki ezzel kapcsolatban. Vidéken mi úgy éljük meg a koncentrációt, hogy az annyit jelent a mi számunkra, hogy minden Budapesten van. Én azt gondolom, hogy pont ellenkező folyamatokat kell erősíteni.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Veres János képviselő úr, MSZP.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Gazdasági növekedés megvalósítható úgy is, ahogyan annak idején az vita tárgyaként elhangzott. Nem hiszem, hogy bárki azt vitatta volna a Fidesz programjából. Azt vitatták, hogy 7 százalékos növekedés megvalósítható-e vagy sem. Megítélésem szerint tehát ezen a vitán túlvagyunk.

Az átlagos elvonás mértékének csökkenése '94-98 között több mint 5 százalékpontos volt Magyarországon. Ezt csak azért mondom, mert a statisztikai adatokra érdemes visszatekinteni, és az nem valós tény, hogy Magyarországon a költségvetés azért volt olyan helyzetben, amilyen helyzetben, mert magas lett volna az elvonás mértéke. 1994 és '98 között jelentős mértékben csökkent az átlagos elvonás Magyarországon. Mondom még egyszer: 5 százalékpont fölötti mértékben csökkent.

Visszatérnék az országgyűlési határozati javaslathoz, mert természetesen azzal nem nagyon értek egyet, Lenártek András, hogy az jó-e úgy, hogy dekoncentrált szervként működjék ez a bizonyos regionális fejlesztési tanács, mert szerintem a helyi szereplők szervezeteinek kell lenni, a helyi szereplőknek kell benne megfelelőképpen képviselettel rendelkezni, és a helyi szereplőknek kell a döntéshozatalban többséggel rendelkezni. Ezzel a kitétellel, ezzel a pontosítással értek csak ezzel egyet, és úgy gondolom, hogy ez ideillik az országgyűlési határozat 5. pontjához, nevezetesen ahhoz az 5. ponthoz, ami arról szól, hogy fölkéri a kormányt, hogy a törvénymódosításban majdan mit rendezzen. Ne csak azt, ami itt most benne van, hanem azt is, ami úgy gondolom, hogy a '99-es törvénymódosítást követően nem szerencsésen változott meg ezekben a tanácsokban, nem szerencsésen változott meg a területfejlesztés egész intézményrendszerében Magyarországon.

Ha ez bele fog kerülni, akkor megítélésem szerint el lehet azon gondolkodni, hogy az ellenzék is meg tudja szavazni az országgyűlési határozati javaslatot. Így természetesen, számunkra elfogadhatatlan.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Balla György képviselő úr, Fidesz.

 

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Tisztelt időközben eltávozott Bauer Képviselő Úr! Megértem, én megértem, hogy ön és önök minden egyes alkalmat megragadnak arra, hogy elmondják azt, hogy milyen rózsás állapotban adták át 1998-ban az ország kormányzását, csak nagyon kérem, hogy ne felejtsék el azt, hogy pont az önök szakértői és önök személyesen is folyamatosan 1999-ben végig egy újabb Bokros-csomagot követeltek rajtunk. És ezt nem tették másért, csak azért tették, mert ők pontosan azt látták kódolva abban a rendszerben, amit ránkhagytak, hogy újabb csomagra van szükség. Csak mi ezt nem léptük meg, hanem egy más gazdaságpolitikát folytattunk ebben az országban.

Megértem, hogy önök ezt mindig elmondják, önigazolásnak jó, csak arra kérem önöket és önt, tisztelt Bauer képviselő úr, hogy ezt el ne higgye.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Zsikla Győző képviselő úrnak adom meg a szót, Független Kisgazdapárt.

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Elhangzott itt az elmaradott kistérségek problémája, és ezt nagyon fontosnak tartom. Ugyanis fejlettebb régiókban, főleg fejlettebb megyékben is előfordul az, hogy egy-egy kistérség a megyei átlaghoz képest sokkal elmaradottabb és fejletlenebb.

A jelenlegi rendszer nem igazán kezeli ezt a problémát. Még önkormányzati szinten született erre legutóbb lehetőség, hogy a megyei területfejlesztési tanácsok az önerőt is tudják ilyen esetekben biztosítani - az elvi lehetősége megszületett -, de a céltámogatásoknál, mely beruházást, munkahelyteremtést céloz meg - és ez nagyon fontos, mert az önkormányzat hiába fog infrastruktúrát kialakítani egy területen, ha nincs az elmaradott térségben megtartó erő, munkahelyek nincsenek, az ott tartó erőt jelentő munkahelyek, a megélhetést biztosító munkahelyek nincsenek, akkor el fog vándorolni onnan a lakosság, legalábbis a fiatalok.

Tehát nagyon fontosnak tartanám a jövőre nézve, hogy külön az ilyen, elmaradott statisztikai kistérségekre ezeknél a beruházást célzó céltámogatásoknál szülessenek kedvezőbb pályázati feltételek, amelyek ösztönzik a vállalkozókat ezeknek a kedvezőbb pályázati lehetőségeknek köszönhetően, hogy ott, abban az elmaradott térségben valósítsanak meg beruházásokat, és ezzel tudjuk a megyéken belüli leszakadt kistérségeket is azonos szintre felfejleszteni, hiszen a megyei és a regionális tanácsokon belül nem lehet differenciálni, mert a tanácsok úgy vannak vele, hogy minden fiamat egyformán szeretem, minden kistérségnek egyformán igyekeznek forrásokat juttatni. Igyekeznek az ottani polgármesterek és a területi képviselők igazságosan, lakosságarányosan vagy területarányosan elosztani a forrásokat, ezért erre valamilyen központi megoldást kellene találni, hogy ezt a problémát lehessen a jövőben orvosolni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Normál felszólalások következnek. Németh Imre képviselő úr, MSZP.

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A területfejlesztési politika érvényesüléséről és az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról szóló kormányjelentés kapcsán ígérem, hogy nem fogok közgazdasági elméleti vitát gerjeszteni és ilyet folytatni a képviselőtársaimmal.

Úgy gondolom, hogy egy ilyen jelentésnek az az értelme, hogy áttekintsük azt a szakaszt, azt a folyamatot, amely lezajlott ez alatt az idő alatt, levonjuk ebből a tanulságokat, és a területfejlesztési rendszert javítsuk ki olyan értelemben, hogy érvényesüljenek azok a prioritások, amelyek az országtervben, a regionális tervekben és a kistérségi tervekben megfogalmazást nyertek.

A jelentéssel kapcsolatban egy furcsa dologra azért fel kell hívnom a figyelmet. Gondosan áttanulmányozva látható, hogy ez a jelentés nagyon sok fejezet esetében véget ért 1998-nál, tehát úgy tűnik, mintha ez '99-ben elkészült volna, csak most került volna a Ház elé. Itt pedig a megelőző vitából azt a következtetést tudtam levonni, hogy az elmúlt két évről is élénk vita folyt.

Ilyen értelemben értetlenül állok ez előtt. Úgy gondolom, hogy egy 2001 áprilisában beadott jelentésnek legalább a 2000. év végéig fel kellett volna dolgozni a folyamatokat.

A jelentésnek rendkívül fontos része az, hogy bizonyos ágazatfejlesztési prioritások érvényesülését is értékelje. Úgy gondolom, hogy kevés olyan ágazat van, amelynek a környezetre és az ország területére olyan nagy hatása van, mint az agráriumnak. Ebben a szakaszban sajnos az agrárium katasztrofális évtizedet zárt. Én ebbe természetesen beleértek minden kormányzati ciklust, és ez a területi helyzetre, az egyes régiókban élők életminőségére is rendkívüli kihatással volt.

 

 

(19.30)

 

Úgy gondolom, hogy amikor egy ilyen ágazatfejlesztési prioritási kérdést napirendre veszünk, mindenképpen abból kellene kiindulni, hogy milyen célokat tűztünk magunk elé e területen. Tehát világos programok kellenek, s azon programok érvényesülését kellene értékelni. Itt kezdődnek a problémák, hogy születtek kiváló kormányprogramok '98-ban is, sajnos azóta ezzel totálisan ellentétes folyamatok zajlanak, és semmiféle középtávú fejlesztési stratégiában ennek a kiigazítására nem került sor.

Meglehetősen furcsán olvastam a jelentésben, hogy eléggé lekezeli a mezőgazdaságot mint ágazatot. A GDP arányát '98-ra a korábbi időszakhoz, a kilencvenes évek elejéhez képest a felére értékeli, 7,8 százalékra. Ez a valós adat, de ha folytatnánk ezt a sort, akkor láthatnánk, hogy a 2000. év végére ez a hozzáadott értékarány már csak 4,5 százalék. Úgy gondolom, hogy ez semmit nem von le az ágazat értékéből és a területre, a vidékre való hatásából.

Örülök annak, hogy az ipari termelés száguld, hiszen ha az elmúlt évet tekintem, akkor 18 százalékos növekedés volt, 27 százalékkal nőtt az exportja. Sajnos, annak viszont már kevésbé örülök, hogy ezzel teljesen ellentétes tendencia érvényesült az agrárágazatban, ahol 7,5 százalékkal csökkent a termelés. Ez nem abból a szempontból probléma, hogy mennyi árut lehet piacra vinni, hanem abból a szempontból, területfejlesztési szempontból is probléma, hogy mennyivel kevesebb embernek tud megélhetést adni pont a kritikus régiókban ez az ágazat.

A mezőgazdaság, úgy gondolom, nem csak egy termelő ágazat, és nem így kell értékelni. Nagyon nagy mértékben függ a kistelepülésen élők sorsa, a megélhetésük ettől, akik viszonyát ehhez az ágazathoz nem minden esetben mint termelőnek, mint az árut piacra vivő embernek kell nézni, hanem úgy, hogy ez az egyetlen kapaszkodási lehetőségük a tisztes megélhetéshez, a jövedelemszerzéshez.

Ezenkívül a környezetünk gondozása vonatkozásában is rendkívül fontos. Gondoljunk csak arra, hogy mennyivel nőtt az elmúlt időszakban a parlagterületek nagysága, és hány ember betegszik meg a parlagfű és más ártalmaktól ennek kapcsán. Ha nem folyik okszerű mezőgazdasági tevékenység, annak az a következménye, hogy külön költségvetési forrásokat kell majd a környezetgondozásra elkülöníteni. Említhetném az egészséges élelmiszerhez való hozzájutást a mostani nyugat-európai hisztéria tükrében.

Rendkívül kedvezőtlennek tartom tehát az agrárválság ilyen fokú elhúzódását a vidéki térségben élő emberek megélhetése vonatkozásában, és rendkívül kedvezőtlennek tartom azt, hogy az elmúlt két évben az agrárfoglalkoztatottság ilyen mértékben csökkent: tavalyelőtt 7,5 százalékkal, tavaly pedig 8 százalékkal. Itt a területfejlesztés kapcsán is súlyos milliókat kell kifizetni egy-egy munkahely létrehozására - akár a turizmus, amelyet a kormánypárti képviselőtársaim oly gyakran emlegetnek -, ugyanakkor nem vesszük észre a másik oldalon, hogy bizonyos térségekben katasztrofális mértékben megszűnnek a munkahelyek a mezőgazdaságban. A kisvállalkozók, az őstermelők jövedelmi helyzete is hasonlóképpen katasztrofális.

A vidékfejlesztésről is méltánytalanul kevés szó esik. Az előző földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úr mindig nagyon büszkén emlegette, hogy Európa is fölnéz arra a tényre, hogy ő a kormányzati ciklus elején kibővítette a minisztérium hatáskörét, a mezőgazdaság mellett a vidékfejlesztéssel. Annak örülnünk kell, hogy ennek hátterét nem vizsgálják meg azok a nyugati szakemberek, akik ezt a megjegyzést megtették, mert sajnálattal kellene megállapítaniuk, hogy a vidékfejlesztésről csak beszéltünk, de igazából e tekintetben az elmúlt három évben szinte semmi nem történt.

Egyetlen példát szeretnék hozni. Úgy gondolom, hogy vidékfejlesztés szempontjából - és az egyik kormánypárti képviselőtársam helyesen említette, hogy ágazati problémákat és koncepciókat nem területfejlesztéssel kell megoldani - olyan kérdésekről, mint például a kedvezőtlen termőhelyi adottságú régiók, kistérségek helyzetét igenis területfejlesztési eszközökkel is kezelni kell. Olyan támogatáspolitikát kell folytatni, amely nem eredményezi ezen térségek ellehetetlenülését. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az elmúlt évek támogatáspolitikája éppen ezzel ellentétesen alakult, a kedvezőtlen adottságú területek támogatását az idei évben is 300 hektár fölött megvonták. Ennek az a következménye, hogy egyre több földhaszonbérletet mondanak fel, s azok a tulajdonosok, akik megszerezték ezeket a földeket, semmit nem tudnak kezdeni ezzel, és tízezer hektárokkal nő a parlagterületek nagysága. Ez igenis területfejlesztési kérdés is.

Hasonlóképpen tudnám említeni az egyes régiókban például a Duna-Tisza közötti homokhátság problémáját. E tekintetben készültek koncepciók, azonban a végrehajtás tekintetében szinte semmi nem történt, és ezekben a térségekben sajnos a mezőgazdasági termelők a jelenlegi közgazdasági feltételrendszer mellett képtelenek jövedelmet termelni, de sajnos oda vannak kötve az adott kistelepüléshez, mert mozdulni sem tudnak, ugyanis a korábban fölépített házukért annyit sem kapnak, amiből egy garzonlakást tudnak olyan településen venni, ahol esetleg munkahelyet tudnának szerezni. Tehát az ő problémájukat ott helyben ezen kérdések kezelésével kell megoldani.

Meg kell említenem a mezőgazdaság tekintetében a humán erőforrások elfecsérlésének a kérdését is. Nagyon helyesen említette egyik képviselőtársam, hogy a területfejlesztésnek szerves része az oktatás. Magyarország ilyen vonatkozásban gazdag, hiszen csaknem százezer kiművelt agrárszakembere van, a szakmunkástól a mérnökig bezárólag. Nagyon sajnálatos, hogy ennek csaknem fele nem tudja kihasználni a tudását, hiszen egy olyan változás történt a rendszerváltást követően, hogy a legkülönfélébb területekre elmentek, vagy netán munkanélküliek ezek az emberek.

A különféle fejlesztési programok vonatkozásában nagyon rossznak tartom a helyzetet a mezőgazdaság szemszögéből. A Széchenyi-tervet is sajnos ezek közé kell sorolnom, hiszen az agrárfejlesztés tekintetében szinte semmit nem nyújt. Természetesen bizonyos forrásokhoz hozzáférhetnek agrártermelők is, de úgy gondolom, hogy azt a generális gondot, amely Magyarországon kialakult e tekintetben, abszolút nem kezeli. Magyarul, lekezeli ezt az ágazatot ez a fejlesztési terv. (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) SAPARD-ügyben is sajnos nagyon sanyarú tapasztalataink vannak. Úgy néz ki, hogy e kormányzati ciklusban ebből már nem fognak hozzájutni a régiók és a termelők forrásokhoz.

Az utolsó megjegyzésem az országgyűlési határozati javaslatra vonatkozik. Érthetetlenül állok a négyévenkénti beszámolás előtt. Úgy gondolom, hogy ez fontos téma annyira, hogy a területfejlesztés kérdéseiről legalább kétévente tárgyaljon a parlament.

Köszönöm a szót, elnök úr, és elnézést. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre Megadom a szót Borkó Károly képviselő úrnak, Fidesz.

 

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A képviselőtársam mondandója inspirált arra, hogy én is hozzászóljak. A mezőgazdaság helyzetéről elég sanyarú képet festett, amivel egyrészt magam mint kormánypárti képviselő, másrészt mint a mezőgazdaságban ténykedő nem tudok egyetérteni, nem látom ennyire szomorúnak a helyzetet.

Az, hogy a GDP-n belül a mezőgazdaság részaránya csökkent, azoknak, akik a mezőgazdasághoz érzelmileg is kötődnek, valószínűleg problémát jelent, azonban ez minden fejlett országban majdhogynem így van. Még az általunk mezőgazdasági nagyhatalomnak tekintett Hollandiában sincs 10 százalék az élelmiszeriparral együtt a mezőgazdaság teljesítménye a GDP-n belül. Tehát azt gondolom, hogy a nemzeti össztermékben a mezőgazdaság relatíve alacsony volta a fejlettségnek egy mutatószáma.

 

 

(19.40)

 

 

Azt gondolom, annak, aki ebből él, és érzelmileg kötődik a mezőgazdasághoz, ez valószínűleg fájdalmas dolog, de ettől ez még sajnálatos módon tény. Azon túl, hogy 2000-ben 7 százalékkal csökkent a termelési érték, ahhoz az is hozzájárult, hogy volt itt egy rendkívül jelentős aszály, és voltak itt belvizek, árvizek, minden, ami csak elképzelhető.

Az is tény, hogy a foglalkoztatás jelentősen csökkent a mezőgazdaságban, bár hozzá kell tenni, hogy ennek a mérése rendkívül nehéz, hiszen hogyan értékeljük azokat az embereket, akik, mondjuk, őstermelőként a mezőgazdaságból élnek, vagy abból kiegészítő jövedelmet remélnek, de rokkantnyugdíjasok, nyugdíjasok, vagy esetleg másodállásban kiegészítő tevékenységként folytatják ezt.

A vidékfejlesztéssel kapcsolatos problémákat úgy értékelem, hogy a falu- vagy a vidékfejlesztés egyik legfontosabb tényezője a magángazdaságok megerősítése lenne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hiszen az a foglalkoztatásra is és a helyben maradásra is rendkívül jó hatással lenne.

Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Zsikla Győző képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetértek Németh Imre képviselőtársammal abban, hogy elsősorban a kistelepüléseken a területfejlesztés, vidékfejlesztés szempontjából a mezőgazdaság helyzete meghatározó. Azt én is hasonlóképpen látom, mint az előttem felszólaló képviselőtársam, hogy abban, hogy az elmúlt években csökkent a mezőgazdaság produktuma, az igazsághoz valóban hozzátartozik, hogy milyen természeti csapások voltak, az ilyen mértékű aszály és előtte a belvíz-, árvízkárok jelentős mértékben szerepet játszottak.

Ezek a természeti csapások területfejlesztési szempontból is felvetnek egy súlyos problémát, ugyanis egy-egy ilyen természeti csapást egy adott térséget, régiót érint elsősorban. Az árvíz a folyó melletti térséget érinti, a belvíz bizonyos mély talajjal rendelkező térségeket érint. Úgy gondolom, ezeket területfejlesztési szempontból is figyelembe kell venni, és megemlíthetjük, hogy a Tisza sajnálatos ciánszennyezése következtében a területfejlesztési tanácsok is szerepet vállaltak a helyreállításnál, és erre szükség van a jövőben is. Az ilyen természeti csapásokkal sújtott területeken... - amibe még például a Mizo-ügy is beletartozik, ha nem is természeti csapás, vagy az, hogy a felvásárló cég csődje miatt egy adott termelői kört milyen kár ér, és ugyanúgy önhibáján kívül ér károsodás -, ezekben az esetekben bizony jó volna, ha a területfejlesztés a maga eszközeivel is segítséget nyújtana a jövőben.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem tudom, Borkó képviselőtársam kinek a felszólalását hallgatta, hiszen éppen azt szerettem volna érzékeltetni, hogy nem a GDP-részarány a fontos, hanem a mezőgazdaságnak az a vetülete, amely a területgondozásra és a társadalmi kérdésekre vonatkozik. Ilyen tekintetben látni kell az óriási lemaradásunkat, hiszen egy ilyen adottságú ország, mint Magyarország, ahol az Európai Unióhoz képest csaknem háromszoros a jól művelhető szántóterületek fajlagos nagysága, ugyanakkor ha megnézzük, hogy a hozzáadott érték termelésében szintén fajlagosan egy hektárra vetítve hol tartunk, akkor nem is Hollandiához és Dániához hasonlítom magunkat, hanem az Európai Unió átlagához - és annak ez mindössze a 20 százaléka. Területfejlesztési vonatkozásban is rendkívül elgondolkodtató, hogy szükségszerű-e, hogy a vállalkozók ilyen lehetetlen jövedelmi helyzetben legyenek, és miért nem tudtuk a mezőgazdaság intenzitását növelni az ültetvénytelepítéssel, a kertészetfejlesztéssel, de ide sorolnám az állattenyésztés kérdését is.

Önök emlegetik az elemi károkat. Sajnos, ezek sajnálatosak és kivédhetetlenek a mezőgazdaság szempontjából, azonban ha a mezőgazdaság fejlődésének tendenciáját az állatállományon keresztül nézzük, akkor csak a tavalyi évben 500-700 ezer darabbal csökkent a szarvasmarha- és a sertésállomány. Ezt nehéz az aszálykár számlájára írni, bár nyilván a takarmányárak befolyást gyakorolnak rá. Ez egy elfogadhatatlan tendencia, ezen változtatni kellene, mert ismét hangsúlyozom, egyes régiókban a megélhetést teszi kérdésessé a mezőgazdaság ilyen mélyrepülése.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kékkői Zoltán államtitkár úr kért soron kívül szót. Tessék, államtitkár úr!

 

KÉKKŐI ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a lehetőséget, hogy a területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről szóló jelentés általános vitájához hozzászólhatok.

Munkánk pozitív minősítését jelenti, hogy a jelentést megtárgyaló kilenc bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztésünket. A vitában hozzászóló képviselők többsége is elismerően szólt magáról a jelentésről, de a mögötte lévő munkáról is. Tapasztalatom szerint ritka az olyan napirend az Országgyűlés bizottságaiban és az Országgyűlésben is, amellyel kapcsolatban a tisztelt ellenzéki képviselők is elismerik a kormány munkáját. A mostani vitát ilyen ritka alkalomnak tekintem. Számomra ez azt jelenti, hogy a jelentésünkben sikerült reálisan összefoglalnunk a területfejlesztés elért eredményeit, és kritikusan számot adni arról, hol vannak még elmaradásaink.

Ezúton is szeretném megköszönni a társtárcák, a kutatóműhelyek, a szakértők közreműködését a jelentés összeállításában. Nagyon fontosnak tartom, hogy az Országgyűlés előtt rendszeresen beszámoljon a kormány az egyes területeken elért eredményekről, a törvényekben, országgyűlési határozatokban előírt feladatok végrehajtásáról.

Tájékoztatni szeretném az Országgyűlést, hogy már készítjük az agrárgazdaság 2000. évi eredményéről szóló jelentésünket, elkészült és a közeljövőben a kormányhoz benyújtjuk a régiók, a megyék és a kistérségek társadalmi, gazdasági és infrastrukturális térbeli kapcsolatrendszereinek alakulásáról, valamint a régiók lehatárolásának vizsgálatáról szóló jelentést. Ez utóbbit terveink szerint a közeljövőben benyújtjuk az Országgyűléshez is.

A jelentés az elmúlt évtized történéseit, eredményeit mutatja be. Meg szeretném ragadni a lehetőséget, hogy hozzászólásomban a polgári kormány intézkedéseiről, valamint a közeljövő feladatairól tájékoztassam önöket. A kormányprogram a kormányzati filozófia egészét érintő, átfogó feladatként határozza meg a területfejlesztési politikát, amelyet a területi egyenlőtlenségek mérséklését szolgáló, a gazdasági növekedés egyik motorját jelentő, célokat és eszközöket összehangoló gazdaságpolitikának tart. E felfogásnak megfelelően az elmúlt két évben jelentős változás történt a területfejlesztés intézmény- és eszközrendszerében.

A területfejlesztési törvény 1999. évi módosítása alapján megalakultak a tervezési-statisztikai régióknak megfelelően a regionális fejlesztési tanácsok és munkaszervezeteik, ezzel a magyar területfejlesztési intézményrendszer azonossá vált az Európai Unióban működő rendszerekkel. Megnyílt a régiókat képviselő iroda Brüsszelben, továbbfejlődtek a Phare által támogatott regionális, valamint határ menti együttműködési programok, megkezdődött és összehangoltan folyik a régiók tervezése, a stratégiai és operatív programok kidolgozása. A megindult folyamatot segíti központi és regionális szinten a tervezési egységek létszámának növelése és megerősítése. Nőtt a területfejlesztést közvetlenül szolgáló állami források összege, jelentősen megemelkedtek a területfejlesztést közvetlenül, illetve közvetve szolgáló nemzetközi támogatások, területfejlesztési Phare-programok, előcsatlakozási alapok.

Folytatódott jelentősen nagyobb többlettámogatással a legkedvezőtlenebb helyzetű megyék támogatása. A költségvetési törvény alapján öt megye - Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg - 2001-ben 10,3 milliárd forint, 2002-ben 11,3 milliárd forint többlettámogatásról dönthet, amelynek több mint egyharmadát az FVM adja.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás keretében sikeres átvilágítási fordulók voltak. A tárgyalásokon és az évenkénti országjelentésekben az Európai Bizottság elismerte a magyar regionális politikában történő előrehaladást. A kormány átnyújtotta a magyar tárgyalási pozíciót, amely lehetővé tette a regionális politika fejezet megnyitását a 2000. április 6-i főtárgyalói fordulón.

 

 

(19.50)

 

 

A Phare 2000 programhoz kapcsolódóan elkészült és az EU által elfogadásra került az előzetes nemzeti fejlesztési terv. A három, Phare által is támogatott régió mellett a további négy régió felkészülését a kormány azonos nagyságrendű forrásokkal segíti. Erre a közelmúltban az önök által elfogadott határozat teremtette meg a lehetőséget.

Néhány bizottsági ülésen a hozzászólók a benyújtott határozati javaslattal kapcsolatban fogalmaztak meg kritikai észrevételeket, természetesen a mai nap folyamán is. A területfejlesztés célját, feladatait az Országgyűlés részletesen meghatározta a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvényben, valamint az országos területfejlesztési koncepcióról szóló 35/1998. számú OGY-határozatban. Úgy ítélem meg, hogy újabb részletes feladatmeghatározás nem indokolt.

Szükségesnek tartom viszont, hogy az Országgyűlés meghatározza azokat a főbb intézkedéseket, amelyek biztosítják a regionális programok Európai Bizottság által történő elfogadásának feltételeit, az Európai Unió támogatásainak elnyeréséhez szükséges magyar társfinanszírozást a költségvetés tervezése során. Mindezek egy tervszerű, tudatos munka lépései, amelyek alapvető elveket határoznak meg a kormány számára. Azzal, hogy a határozati javaslatban benyújtandó jelentés időtávjának négy évre való növelését kezdeményezzük, nem szándékoztunk korlátozni az Országgyűlés ellenőrző tevékenységét. Azt kívánjuk elérni ezzel a módosítással, hogy a következő jelentésben a hosszabb időtáv miatt valóban érdemi változásokról számolhassunk be.

Tisztelt Országgyűlés! A közeljövőben alapvető feladat a tervezés, valamint a területfejlesztés intézményrendszerének megerősítése, a monitoring- és ellenőrzési rendszer EU-konform átalakítása és a fokozatos áttérés a programfinanszírozásra. E feladatok megvalósítása során el kell érni, hogy az Európai Unió szolidaritásra épülő politikáját követve a területfejlesztési politikában a társadalmi-gazdasági kohézió megteremtése, a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek és térségek felzárkóztatása még hangsúlyosabban jelenjen meg. A tervezés területén a csatlakozásig indokolt elkészíteni az ország gazdasági-társadalmi tervét. E tervbe kell illeszteni az Európai Unió által támogatható nemzeti fejlesztési tervet, amelyben viszonylag kevés, de a társadalomra és a gazdaságra alapvető befolyást gyakorló ágazati prioritások mellett meg kell jelenni az ország területfejlesztési tervének, valamint a hét tervezési-statisztikai régió stratégiai és operatív programjainak.

Középtávon a területfejlesztési munka elsősorban a programok, tervek megvalósítására, figyelemmel kísérésére, pénzügyi ellenőrzésére irányul, amely mellett az időszak második felében a következő tervezési ciklus előkészítése lesz a meghatározó. A regionális szintű területfejlesztési intézményrendszer megerősítése lehetőséget ad az állami támogatások, az EU-források decentralizálásához, a programfinanszírozás kiteljesítéséhez, a kistérségek közötti különbségeket mérséklő regionális felzárkóztatási programok hatásának felerősítéséhez és gyorsításához. A régiók súlyának növekedése nem sérti a megyék funkcióit a települések és kistérségek közötti felzárkóztatásban, a decentralizált állami források felhasználásában és a helyi gazdaságfejlesztésben betöltött szerepének gyakorlásában. Ebben a rendszerben szükséges a kistérségek szerepének növelése, az állami támogatások összehangolt és koncentrált allokálása, a kistérségi önszerveződések ösztönzése.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Felszólalásra megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor ön beszélt, sokáig azon gondolkodtam, hogy felállok és azt fogom mondani, hogy úgy legyen, de ön két olyan kulcsmondatot is mondott, amelyek a mondanivalóm lényegére tapintanak rá. Rendkívül aggasztó a helyzet, és ezt részletesen ki fogom fejteni.

Az egyik: ön az intézményrendszer megerősítéséről beszélt. Erre szeretnék majd egy nagyon súlyos példát hozni a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvénnyel kapcsolatban. Akkor nagyon erős küzdelmet folytatott az ellenzék azért, hogy a kistérségek bent maradhassanak a megyei területfejlesztési tanácsokban, sajnos eredménytelenül - így jött létre, hogy legfeljebb három kistérség. Szomorúan hallottam ma délután, amikor a vita egy szakaszában arról beszéltek, hogy szükség van a kormány, illetve a kormány képviselőjének a jelenlétére azért, hogy egyensúlyt teremtsenek. Ezt tragikusnak érzem, mert ez azt jelenti, önök hallani sem akarnak arról, hogy a konszenzust az adott megyében, az adott régióban kellene megteremteniük az ottani közszereplőknek, és nem valakinek kívülről megmondani, hogy mit tegyenek és mit ne.

Ehhez hozzáteszem az állami támogatás koordinált felhasználását, ami többször szerepel a jelentésben is. Kedves képviselőtársaim, ez annyit jelent, hogy önök a költségvetési törvényben kapott felhatalmazás alapján tesznek pénzt az egyik zsebükből a másikba, és a megyékben ezt osztogatják. (Tóth István: Ne magadból indulj ki!) Nem magamból, mert én nem vagyok tagja ennek a tanácsnak, kedves Tóth képviselő úr, de elmondom, hogy jelenleg - s tudom, hogy ez nemcsak a mi megyénkben van így - kormánypárti képviselők, akiknek ellenőrizniük kellene eme források felhasználását, a kormány képviseletében tagjai a megyei területfejlesztési tanácsnak. Ezen tessék egy kicsit elgondolkodni!

De továbbmegyek. Amikor ezt a törvényt elfogadtuk, akkor ádázul küzdöttünk azért, hogy megfelelő jogorvoslati rendszer kerüljön a törvénybe beépítésre. Csak azért nem említem az akkori jegyzőkönyvből a tanult és jogot nagyon értő kormánypárti képviselőtársaimat név szerint, mert ők most éppen más elfoglaltságuk miatt nem lehetnek jelen, de akkor feleslegesnek ítélték az összes aggodalmat. Mi azt mondtuk, ha valakinek véletlenül hátsó szándéka van, e törvény alapján a kormánypárti többség bármikor bárkit - a jog ernyője alá bújva - kimacerálhat a területfejlesztési tanácsból.

Képviselőtársaim, ez így történt Zala megyében. A megyei területfejlesztési tanácsban egy patikamérlegen nagyon kimért egyensúly volt. A kormánypárti képviselők tüntető távolmaradásával idestova fél éve nem működik a megyei területfejlesztési tanács. Az az érdekes, hogy ők tüntetőleg kimennek, előáll a határozatképtelenség. A következmény az, hogy egy kormányhoz közeli hivatal - jelesül a megyei közigazgatási hivatal - nem a tanács működését, csak a tanács elnökét függeszti fel. A tanács elnöke jogorvoslatért fordul a bírósághoz, és a bíróság közli vele, hogy ő személy szerint nem fellebbezhet, csak a tanács, az a tanács, amely egyébként határozatképtelen a kormánypárti képviselők nélkül. Ha pedig visszamennek, azt nem azért teszik, hogy ezt a fellebbezést megtámogassák! Hanem azért, hogy... - elmondom, mi következik. Amíg a jogi huzavona zajlik, addig az éppen illetékes miniszter tájékoztatja a tanácsot, hogy célszerű lenne kiegészíteni két kisgazda és két Fideszhez tartozó tárca képviselőivel 14-re a tanács létszámát. Ebből az következik, hogy az önök által ebben a jelentésben leírt területi, elosztási, decentralizált meg önkormányzatisági elv ellenére 8 olyan tagja lesz ennek a tanácsnak - mert nincs kétségem, hogy az a biztos, akit most megbíztak, egyrészt kizárja azt a kistérségi képviselőt, aki számukra nem kedvező, akit a kistérségek delegáltak, és egy pillanat alatt elő tud állítani olyan helyzetet, hogy megszavazzák az alapszabály módosítását, amely alapján 14-re emelik a létszámot -, és mint mondtam, a 14-ből 8 olyan tagja lesz ennek a tanácsnak, akinek... (Tóth István: Akik biztosítják a határozatképességet.), igen, de semmi köze a megyéhez, kedves képviselő úr!

 

(20.00)

 

Ez azt jelenti, igen, hogy a forrást innen csepegtetik, ott pedig osztogatják, vagy lehet, hogy fosztogatják. Mert, gondolom, nem véletlen az, hogy ilyen kényesen ügyeltek arra, hogy két fideszes és két kisgazda képviselőt delegáljanak a továbbiakban. (Közbeszólás az FKGP soraiban: Nem Moszkvában vagyunk!) Lehet, hogy nem ott vagyunk, ez Magyarországon van, és ezt a törvényt önök csinálták, képviselő úr, úgyhogy erről, azt hiszem, kár beszélni.

Amiről még szeretnék néhány szót említeni, az a koordináció kérdése, ugyanaz, amit az államtitkár úr is elmondott. Nemrég vettem részt egy fórumon - és tessék megkapaszkodni, véletlen, hogy részt vett három tárca képviselője -, ahol mind a három tárca képviselője elmondta, hogy X millió forinttal járult hozzá egy adott probléma megoldásához. Az érdekes csak az volt, hogy a közönség soraiban valakinek feltűnt, hogy mind a hárman ugyanazt a számot mondták, még fillérre is. A végén megszólalt a polgármester, aki azt mondta, hogy neki háromszor ez nem kellett volna, mert ez már meghaladja a beruházás teljes értékét, de ha kettőt adtak volna, az jó lett volna. Tehát a koordináció, az elszámolás ennyire hiányzik, államtitkár úr, hogy előfordulhat az, bennem már az a képzet van, hogy ha az országban így végigmennénk, akkor lehet, hogy kiderülne, hogy a költségvetésnek a háromszorosát osztottuk el, vagy osztották önök el papíron. Tehát ezzel kapcsolatban mindenképpen valamit tenni kellene, hogy koordináció legyen.

És nem kértem szót a kétpercesek idején, amikor Tóth képviselő úr a 7-es autópályát említette. Képviselő úr, az, hogy a Balaton-parti térségben a mai napig huzavona van a nyomvonal körül, nem akadályozott meg senkit abban, hogy egyébként jogilag rendezett és tisztázott helyen, például Budapest és Zamárdi között, vagy például Letenyétől visszafelé haladjanak az előkészületek, és elkezdődjön az építkezés. (Közbeszólás a Fidesz soraiban.) Ez nem így van, mert én tudom, hogy Lotz miniszter úrnál léteztek azok a tervek, amelyek ezt szakaszokra bontották, úgyhogy meg lehetett volna tenni, valamiért ez a folyamat megállt, túl sokat vártunk, most egyébként nagyon lázas építkezés folyik, de én azt gondolom, hogy semmi nem marad titokban, az idő mindent megold.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Zsikla Győző képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Göndör István képviselőtársam a koordináció és az összehangolás kérdését feszegette. Én azon a véleményen vagyok, hogy igenis szükséges a koordináció, hiszen ha figyelembe vesszük, hogy hány pályázati kiírás van, hány területről - FVM, Gazdasági Minisztérium, területfejlesztési tanács, EU-s támogatások - millió és egy lehetőség van különböző támogatásoknál, ezeknek az összehangolása csak területfejlesztési szempontok alapján kell hogy történjen, és nagyon helyesnek tartom például, hogy az FVM az új beruházási pályázatoknál kikéri a területfejlesztési tanácsok támogatását, véleményét, sőt ez feltételként meg van szabva. Tehát a koordinációra szükség van.

Amit itt az egyebekben feszegetett, hogy át van politizálva a területfejlesztés a tagokon keresztül, lehet, hogy akkor Zala megye egy rossz példa, de én úgy gondolom, azt nem lehet kizárni, hogy csak azoknak a döntéshozó tagoknak, akikből a területfejlesztési tanácsok állnak, ne legyen valamilyen politikai meggyőződésük; ezt eddig se lehetett kizárni, eddig is volt, és valószínűleg ezután is lesz. Mindenesetre nyilván a térséget ismerő tagokra van szükség, és én nem hiszek abban, hogy a forráselosztást politikai szempontok alapján meg lehet valósítani az ilyen területfejlesztési tanácsokban; ezt nem hiszem el. Hiszen miről van szó?

Ha a politikai szempontok alapján az egyik terület több pénzt kap, mint a másik, akkor nézzük meg a politikai hatását ennek; lehet, hogy adott területen az adott politikai csoport több szavazatot szerez majd a választáskor, viszont ahova kevesebb jut, onnan többet veszít, tehát kiegyenlítené egymást. Ez alapján teljesen értelmetlen, ha valaki ilyet... - lehet, hogy van egyes területeken, hogy elfogultságból esetleg ez érzékelhető, de teljesen értelmetlen, és az ország legtöbb területén szerintem a legtöbb területfejlesztési tanácsban ez nem is így működik.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Még több kétperces jelentkező van. Megadom a szót Tóth András képviselő úrnak, Fidesz.

 

TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt négy órán keresztül számos képviselőtársam megnyilvánult, hogy mi is a jó összetétele egy területfejlesztési tanácsnak. Én úgy gondolom, nem az a döntő kérdés, hogy milyen az összetétele ennek a területfejlesztési tanácsnak, hanem az, hogy mit produkál.

És nagyon különös volt számomra közel négy órával ezelőtt, amikor - még a bizottsági vélemény előadása közben - Veres János képviselő úr példát hozott, hogy akkoriban három kitüntetett megye volt kiemelt forrással, azzal a céllal, hogy felzárkóztassák ezeket a megyéket, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Borsod és Nógrád megye, és példával élt arra vonatkozóan, hogy 1998-ban ennek a három megyének a GDP-je az országos átlagnak mindössze 58 százaléka volt, és négy év alatt ez a százalék 4 százalékponttal csökkent. Ha azt mérlegeljük, hogy tulajdonképpen ezeknek a fejlesztési tanácsoknak ebben az időszakban az lett volna a feladatuk, hogy ezt a lemaradást fékezzék, ezt a lemaradást csökkentsék, akkor nem jó példa annak az alátámasztására, hogy az akkori, az olyan összetételű tanácsok voltak alkalmasak arra, hogy ezt a feladatukat megvalósítsák. Tehát ezzel szerintem nagyon nehezen lehet érvelni az ellen, hogy ezek a tanácsok, amelyek a mostani összetétellel vannak, nem fogják betölteni a szerepüket. Én azt mondom, hogy várjuk meg az eredményét, várjuk meg, hogy az ilyen összetételű tanácsok munkájának eredményeképpen milyen változások fognak generálódni. Én úgy gondolom, hogy az mindenképpen ennél az összetételnél azért biztosított, hogy a kormányzati szándék, a kormány által kijelölt fő irányok éppen a kormányzati részvétel kapcsán közvetítve legyenek a regionális, illetve megyei fejlesztési tanácsok irányába, tehát egyfajta összehangoltságot azért én itt érzek.

A másik az, hogy nem helyi emberekről van szó, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a minisztériumoknak a delegáltjai is valamennyien helyi emberek, helyi ismerettel rendelkeznek. Nekem meggyőződésem, hogy ők tényleg a megye erőforrásainak az optimális elosztásán munkálkodnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre kért szót Göndör István képviselő úr, MSZP.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Először Zsikla képviselő úr azt mondta, hogy a koordináció. Én elfogadom, én magam is azt mondtam, hogy kell egyfajta koordináció, mert arra mondtam egy rossz példát, ami történt, sőt a rossz példát én még tovább folytatom, az ilyen példáknak a vége lett az, amikor Perlaki képviselő úr benyújtotta azt az indítványát, hogy a torzókat hogyan kell megszüntetni vagy befejezni. Tehát ettől áll elő ez a helyzet, mert az az önkormányzat, amely önerőből nem tudja összehozni a megfelelő forrást, pályázik több helyre, ugyanarra a célra, és a végén, ha csak egy helyről nem kapta meg a pénzt, nem állt össze a forrás, nem tudja elvégezni, nem tudja befejezni a beruházását, tehát ez a baj.

És Tóth képviselő úrnak mondom, hogy nekem azzal nincs bajom, ha közvetítő szerepet játszik, de az, amikor túlsúlyban van a döntéshozatalban a helyiekkel szemben, nekem nagyon nem tetszik. Amikor a nem odatartozó emberek száma nyolc a tizennégyen belül, akkor a döntést ők hozzák, akkor a döntést már nem a helyiek hozzák. A helyeiek ugyanúgy tálcára tehetik a problémájukat, mint akkor, amikor pályáznak egy címzett támogatásra vagy bármire, odateszik, és valakik döntenek róla helyettük. És én azt gondolom, hogy ez a Fidesz választási programjában sem volt benne.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Talán az utolsó kétperces következik, Tóth István képviselő úr, Fidesz.

 

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kénytelen vagyok Göndör képviselőtársam felszólalására reagálni. Azért az önök időszaka alatt a megyei területfejlesztési tanácsokban lévő úgymond civil résztvevők, kamarák és egyéb résztvevők, bizony, eléggé külsős szereplői voltak ennek a területfejlesztési játszmának, és gyakorlatilag függetlenként bementek, de mitől voltak függetlenek, ez a kérdés. A valódi területfejlesztési politikától vagy a benti résztvevőktől? És gyakorlatilag ez volt a fő ok, hogy a területfejlesztési tanácsokba olyan felelős személyek kerüljenek be, akik a minisztériumi felelős politikát tudják a helyi, megyei feladatokra adaptálni. Ez volt a lényeg.

 

 

(20.10)

 

Egyébként az M7-esről röviden annyit, hogy ez egy teljesen előkészítetlen csomag volt a minisztériumban, amely Lotz úr ideje alatt valamelyest alakult. Amikor kiadták a tendert, akkor derült ki, hogy az M7-esnek mind a 19 hídját fel kell újítani Budapest és Siófok között, mert sajnos azokban sem volt cement, mint ahogy az útalapban nem volt cement, és ezért ment tönkre az egész. Nyilvánvaló, hogy az a harmincvalahány milliárd ezért lett annyi, mert 19 kicsi vagy nagy átkelőhidat felújítani nem kevés pénzbe kerül. Természetesen ennek a felülvizsgálata és a betervezése mind idő - ezzel ön nyilvánvalóan nem számol.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre kért szót Orosz Sándor képviselő úr, MSZP.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, ha az Európai Unió jelentését összeállító nyugati szakértők és politikusok ezt a vitát, most leginkább Tóth képviselőtársam kétpercesét végighallgatták, akkor talán nem fogalmaztak volna olyan diplomatikusan, hogy ez a döntési mechanizmus különös aggodalomra ad okot, hanem azt hiszem, félretettek volna minden diplomáciai ügyet. Egész egyszerűen az lett volna a véleményük, hogy ez tragikus.

Tragikus, különösen azért, mert azt gondolom, Magyarország számára létkérdés a vidék sorsa. Ha a vezető politikai erő úgy gondolja, hogy a vidék sorsát központban kitalált, központból irányított akármilyen játékkal - mert ehhez képest akkor már csak játék ez az egész területfejlesztés, amiről itt beszélünk - lehet megvalósítani, súlyosan téved. A leginkább azért, mert a vidékfejlesztés lényegét rekeszti ki ebből, ez pedig a helyi kezdeményezés.

Azt kérdezi képviselőtársam, vajon mitől voltak függetlenek és most is mitől függetlenek ezek a civil szerveződések: éppen ettől a fajta, a központ dominanciáját valló és a központ dominanciájának egyeduralkodóságát valló nézetektől - ettől mindenképpen függetlenek. Ennek megfelelően ez a függetlenség biztosítja a számukra azt, hogy például az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusához sokkal alkalmazkodóbb és illeszkedőbb módon tudjanak mindezekről a kérdésekről gondolkodni. De ennél sokkal lényegesebb az, hogy ők egészen pontosan, ilyen befolyásoktól mentesen tudják, hogy mit akarnak ott, helyben, és azt kívánják beleilleszteni azokba a fejlesztési folyamatokba, amelyeket egyébként jól ismernek mint szakmát - sokszor jobban, mint a pártkatonaként működő komisszárok.

Köszönöm a figyelmüket.

 

ELNÖK: Újabb kétpercesek - Balla György képviselő úr, Fidesz!

 

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretnék reagálni mindarra, ami itt elhangzott.

Az egyik, meg kell állapítsam, hogy nincsen a tisztelt ellenzéki képviselőtársaimnak új érve ahhoz képest, amit annak idején elmondtak a vitában, amikor a területfejlesztési tanácsok egész rendszere átalakult. Ami persze nem baj, hiszen akkor nagyon sok mindent elmondtak, de ez egyetlenegy dolgot bizonyít indirekten, hogy a tanácsok működésével egyébként nincsen probléma. Hiszen akkor semmi másról nem szólt volna a történet, mint hogy konkrét példákat lehetett volna mondani, hozni arra vonatkozóan, hogy mitől működnek rosszul a tanácsok. Tehát magyarul, minthogy ilyen példák egyébként nincsenek, pláne nincsenek nagy számban, ez azt jelenti, hogy a tanácsoknak - mindegy, hogy milyen az összetételük, önök szerint is - azok a konkrét döntései, amelyeket meghoznak, valójában mindenhol az adott terület érdekeit szolgálják, annak megfelelőek. Hiszen ha ez nem így történne, akkor a napirend előtti hozzászólások, interpellációk s a többik értelemszerűen hemzsegnének a tanács döntéseire vonatkozó észrevételektől, és erre az elmúlt három évben nem volt példa.

A másik pedig: szeretném, ha kicsit őszintén is beszélnénk - ez nem feltétlenül szokása a Háznak itt, a Ház falai között. Annak idején jó néhány példát lehetett volna arra elmondani, konkrétan Szolnok megyében tudok is ilyen példát, ahol mondjuk, kvázi külsősként a tanács tagjai közé bekerült kamarai elnöknek semmi más nem volt fontos, csak hogy ezekből a közpénzekből egyébként a saját cégének tudjon különböző forrásokat biztosítani. Az égegyadta világon semmiféle más helyi érdek, mint az önös, nem vezérelte. Én azt gondolom, az nem volt probléma és nem baj, ha ennek a folyamatnak egyébként gátat vetettünk.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Két percre kért szót Zsikla Győző képviselő úr, Független Kisgazdapárt.

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Balla képviselő úr mondandójához annyit fűznék hozzá, hogy a korrupció kérdése, úgy gondolom, külön kategória. Ez ettől teljesen független, és ez sajnos itt is megjelenhet, de ezzel törvényhozói szinten nem tudunk mit kezdeni, ez hatósági feladat.

Amit viszont Orosz képviselőtársam mondott, azt a problémafelvetést, hogy a döntőtanácsok milyen mértékben tudják megjeleníteni a helyi elképzeléseket a döntésükben, vagy hogy a központi elképzelés érvényesüljön: én úgy gondolom, hogyha az egyik irányba eltolódik ez a kérdés, az nem helyes - sem az egyik irányba, sem a másik irányba. Én úgy gondolom, hogy akkor a helyi elképzeléseket valamilyen szinten, kompromisszum útján meg kell találni azért, hogy ezek a központi elképzelésektől ne teljesen függetlenül, hanem a központi koncepciókba beilleszkedően történjenek.

Szerintem a tanács akkor működik jól, ha ez az érdekegyeztetés a tanács munkájában tulajdonképpen megtörténik, összhangba kerülnek a helyi elképzelések, a helyi igények, a központi elképzeléstől nem szakadnak el, mert valamilyen szinten azért központilag is tervezni kell a területfejlesztés kérdéseit. Azt én is úgy gondolom valóban, hogy hibás, ha a tagokon keresztül az egyik irányba túlzottan eltolódik a hangsúly.

Tehát én nem támogatom azt, hogy a most meglévő megyei területfejlesztési tanácsok túlzott mértékben kibővüljenek, és a 8 fő helyett 14 vagy afölötti létszám alakuljon ki, mert ha ez túlzott mértékben eltolódik egy irányba, akkor ez az egyeztető mechanizmus esetleg valóban csorbát szenved a működésben.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre kért szót Göndör István képviselő úr.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Kedves Balla Képviselő Úr! Tényleg erről van szó. Ön is azt mondja, hogy beszéljünk a realitásokról, a valóságról, és közben kiemel egy simlis egyedet, és ezért az egész rendszert tetszettek kidobni - nem akarok visszamenni.

Én pedig arról beszéltem, hogy adva van egy területfejlesztési tanácsi elnök, akit felfüggesztenek, és saját magának nem tud jogorvoslatot találni, mert a bíróság azt mondja, hogy neki nincs ehhez joga, és hivatkozik erre a törvényre, amit önök el tetszettek fogadni. Nem az lenne a korrekt, hogy elmehet a bíróságra, elmondja az érveit, megvizsgálják azokat, és döntenek pro vagy kontra? Nem! Nem tud mit csinálni, nem tudja érvényesíteni a jogait sem. Akkor miről beszélünk?

Akkor lehet azt mondani a kormányhivatalokban, hogy egyébként nem működik a rendszer, és majd hátrányba fognak kerülni azok, akik, mert nem jutnak hozzá a forrásokhoz.

Az a furcsa, hogy miközben a labdának minden egyes pattanása a kormányzati térfélen történik, lehet labdázni egy megye területfejlesztési tanácsával. Köszönöm szépen, csak erről beszéltem.

 

ELNÖK: Köszönöm. Orosz Sándor képviselő úr kért szót.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Zsikla képviselőtársam gondolataihoz szeretnék csatlakozni - a többségükkel egyetértve, egy nagyon lényeges ponttal azonban, valószínűleg a vitatkozva egyetértés jegyében, vitatkozva. Ez pedig a helyinek és a központinak a viszonya.

Hogy érthető legyek: amikor a központ diktál, és a pénzek ennek megfelelően kerülnek elosztásra, akkor épülhetnek például olyan házak vidéken, amelyekbe bekerül a fürdőszoba, csak éppen nem használja senki őket, mert nem volt igényük rá, mondjuk, azért. De a központból vezényelték: kell hogy legyen fürdőszoba, és van is rá pénz. Ez ismerős valahonnan, azt gondolom, nem teljesen életszerűtlen ez az elmúlt évtizedekből vett példa.

Abban az esetben azonban, amikor a helyi kezdeményezés a döntő, és azt karolja fel a központ, mert helyben az az igény, hogy legyen fürdőszoba, akkor ez a fürdőszoba ott nemcsak egy objektumként jelenik meg, hanem azok az emberek ezt használni is fogják. Na kérem, ez a különbség egy központból vezényelt területfejlesztés, és a vidékfejlesztés lényegét is értő és a civileket a döntéshozatalba is beengedő területfejlesztési intézményrendszer hatásmechanizmusa között!

Azt szeretnénk elkerülni, hogy miközben súlyos-súlyos milliárdok kifolynak Magyarországon, soha használatba nem vett fürdőszobákkal lenne tele a vidék. Azt szeretném, ha összkomfortosan szeretnének élni az emberek. Ehhez pedig az is szükséges, hogy azokkal a technikákkal is megismerkedjenek, amelyek egyébként az Európai Unióban teljesen szokványosak. Ez pedig azt is jelenti, hogy be kell vonni őket, és döntési helyzetbe kell hozni a pénzek elosztásában, és azoknak a programokban a kialakításában is, amelyekre utána ezeket a pénzeket fordítani lehet.

Köszönöm a figyelmüket.

 

 

(20.20)

 

 

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem Kékkői Zoltán államtitkár urat, kíván-e röviden válaszolni a vitában elhangzottakra.

KÉKKŐI ZOLTÁN, földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr, most nem.

 

ELNÖK: Majd a határozathozatal előtt. Igen, köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében holnap, az ülésnap végén kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. A mezőgazdasági bizottság önálló indítványát (Kékkői Zoltán elhagyja az üléstermet. - Dr. Orosz Sándor: Kis technikai szünet.) T/4171. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4171/1-5. számokon kapták kézhez.

Megadom szót Tóth András képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerint 10 perces időtartamban. Tessék, képviselő úr!

 




Felszólalások:   147-221   221-361   361-391      Ülésnap adatai