Felszólalás adatai

Mi úgy fogadjuk ezt az europaktumot, amely a nemzeti szuverenitásunknak és a nemzeti gazdasági önállóságunknak a felszámolását jelenti. Már magát azt, ahogy ezt ma reggel is elmondtam, méltatlannak tartjuk már magát az eljárást is, hiszen itt lehet, hogy MSZP-s, fideszes, KDNP-s képviselőtársaimnak ez nem ritkaság vagy nem furcsa, de én még furcsának tartom azt az eljárást, hogy egy olyan szerződést és egy olyan határozati javaslatot, amely országunk szempontjából sorsdöntő jelentőségű, pénteken nyújtanak be, és hétfőn beszélünk róla itt a parlamentben. Lehet, hogy önöknek ez már egyáltalán nem jelent semmiféle fennakadást a lisszaboni szerződés olvasatlanul történő megszavazása óta. Számunkra ez még mindig megdöbbentő és sajnos méltatlan.

Ami a szerződés tartalmát illeti és magában a szerződésben foglaltakat és a fő irányát, azt látjuk, hogy ez egy komoly lépés a teljes centralizáló unió felé. Azt látjuk, hogy a közös pénz megteremtésével jó úton haladunk a közös költségvetési unió megteremtéséhez, ami aztán a gazdasági unió megteremtésével szinte a politikai unió előszobája. Látjuk ezt a folyamatot, érezzük azt a fajta hangnemet, amit az Európai Unió birodalmi központjaiban a gyarmatok és a periféria számára megfogalmaznak.

(20.50)

Ezt a tendenciát roppant károsnak tartjuk, és aggódunk ezen irány miatt. Már csak azért is, mert maga Orbán Viktor is - voltak olyan pillanatok és nem is olyan régen, kerek két hónappal ezelőtt, amikor még érezni véltük azt, hogy ő is látja ezt a folyamatot és ezt az irányt - megfogalmazta azt a kétségét ezzel a szerződéssel kapcsolatban, miszerint ez a nemzeti önrendelkezést és a szuverenitást is nagymértékben érinti, és ezért javasolta azt, hogy erről a Magyar Országgyűlés döntsön. Véleményünk szerint ez egy olyan kérdés, amiről - főleg a jelenlegi erőviszonyokat tekintve - az Országgyűlés nem hivatott dönteni. Ez egy olyan súlyú kérdés, amelyik nagymértékben felülírja Magyarországnak az Európai Unióhoz való viszonyát, ezt a viszonyrendszert, amelyről utoljára 2003-ban mondtak a magyar emberek véleményt, akkor is óriási félretájékoztatás mellett és egy manipulált kampány mellett.

Jó lenne, ha ebben a stádiumban, amikor elérkeztünk egy olyan ponthoz, ahonnan jól látszik az, hogy az Európai Unió nem a nemzetek Európája felé halad - ez még egyébként nem egy eldőlt vita volt 2003-ban, voltak, akik a föderalista álláspontot képviselték, voltak, akik a nemzetek Európájának az unióját szerették volna látni -, most a jelenlegi folyamatokat látva meg kell állapítanunk, hogy Magyarország lakossága nem erről az Európai Unióról mondott véleményt, azt gondoljuk, hogy erről és magáról az Európai Unióról is a magyar nemzetnek a véleményét kellene kikérni. (Taps a Jobbik soraiban.)

Az, hogy itt jelenleg egy háttéranyag formájában kerül megvitatásra ez a nagyon súlyos kérdés, azt hiszem, elég finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy degradáló, és az ügy súlyát tekintve méltatlan. Ha megnézzük azt, hogy egész pontosan milyen rendelkezéseket takar ez - és egyetértek Pálffy képviselőtársammal abban, hogy ez a preambulum bizony pontról pontra megvizsgálandó a tekintetben, hogy a nemzeti önrendelkezés milyen mértékben sérül ebben a szerződésben -, akkor én ezt megteszem, és végigmegyek egy-két ponton, amelyen keresztül meg szeretném mutatni azt, hogy igenis milyen mértékben sérül a magyar gazdasági szuverenitás.

Már magában a preambulumban arról van szó, hogy a GDP 60 százalékát meghaladó államadósságot viselő országoknak évente egyhuszad százalékkal csökkenteniük kell az adósságukat. Én végeztem egy kis háttérszámítást ezzel kapcsolatban: ha Magyarországot nézzük, ahol jelenleg a magyar államadósság GDP-arányos tekintetben a 80 százalékot meghaladja, akkor ez azt jelenti, hogy évi 4 százalékkal kell csökkenteni a magyar államadósságot. Ha ehhez a teherhez hozzávesszük azt, hogy jelenleg évi 7-9 százalékos kamatot fizetünk a jelenleg fennálló államadósságunk után, akkor egy ilyen 11-13 százalék közötti számot kapunk, és 11-13 százalékot fogunk az adósságszolgálatra elkölteni összesen. Ehhez még szeretném, ha figyelembe vennék azt, hogy Magyarországon a külföldi tőke hozamának az egyenlege 5 milliárd euró összeget tesz ki, ami körülbelül a GDP 4,5 százalékát teszi ki. Ez összesen azt jelenti, hogy éves szinten 15-18 százalékos pénzkivonás fog történni Magyarországról akár tőke-, akár kamatágon.

Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy például csak a jövő évre vonatkozóan nullához konvergáló gazdasági növekedéssel kell hogy számoljon a magyar gazdaság, és a jövő vonatkozásában sincsenek túl derűs kilátások, akkor úgy gondolom, hogy ez egy igen nagy teher, egy igen nagy dilemma a tekintetben, hogy Magyarország hogyan fogja vagy honnan szeretné kigazdálkodni ezt az évi 15-18 százalékos pénzkivonást a magyar gazdaságból, mert ha kitermelni nem tudjuk, akkor, tisztelt képviselőtársaim, egyetlenegy megoldás marad: Magyarországon hozzá kell nyúlni az állami még talán akadó vagyonokhoz, a magyar földhöz, a magyar nemzetgazdaság vagyontárgyaihoz, hiszen nincsen fedezete.

Az 5. cikkben szerepel - Volner képviselőtársam is szólt már az 5. cikkben foglaltakról -, hogy túlzotthiány-eljárás alatt van Magyarország, ami azt jelenti, hogy költségvetési és gazdasági partnerségi program lép életbe. Ennek a tartalmát és a formáját, mint jól tudják, az Európai Unió és az Európai Tanács határozza meg az Európai Bizottság jóváhagyásával. Ha ebben a tekintetben figyelembe veszik azt, amit az előbb elmondtam, hogy Magyarország képtelen fedezni a jövőben Magyarországról kiáramló tőkének és kamatnak a fedezetét, akkor az 5. cikkely alapján, ha jól értelmezem, majd az Európai Bizottság, az Európai Tanács és maga az Európai Unió fog dönteni arról, hogy milyen vagyontárgyakkal kell nekünk ezt a fedezetet ellátni.

A 6. cikkben szerepel a magyar gazdaságnak és a magyar államnak a teljes monetáris kiszolgáltatottságára vonatkozó rendelkezés, amely az állampapír-kibocsátási tervről szól. Más tagállamokkal együtt Magyarországnak is ilyen értelemben be kell nyújtani az Európai Tanácsnak és az Európai Bizottságnak az állampapír-kibocsátási tervet. Ebből a tervből a pénzpiac spekulációs tervet készíthet Magyarország vonatkozásában, a pénzpiac, a hangulat manipulálására használhatja fel Magyarországgal szemben ezt az államkötvény-kibocsátási tervet, CDS-felárakról és természetesen a pénz országok adósságai közötti mozgatásával a politikusok rövid pórázon tartásáról is rendelkezhet.

Az pedig ennek a jelenlegi háttéranyagnak egy teljes mértékben abszurd rendelkezése, miszerint az egyik szerződő fél a másikat feljelentheti a bíróságon, bíróságon elé viheti azt, ha ő maga úgy gondolja és úgy véli, hogy a másik fél nem teljesíti a paktum feltételeit. Ez a rendelkezés a pénzpiacnak tökéletes lehetőséget nyújt arra vonatkozóan, hogy egymásnak ugrassza a szerződés feleit. És tekintettel arra, hogy a bíróság ítélete kötelező lesz, ilyen értelemben elég borús képet kapunk erről a szerződésről.

Ezek után nem kérdéses az, hogy Magyarországnak ennek a szerződésnek az elfogadásával igenis döntő mértékben csorbul a szuverenitása és a gazdasági eszköztára, a monetáris politikájának a bekorlátozásával és a költségvetési politikájának a gúzsbakötésével. Ezért mondja azt a Jobbik, hogy ezt a szerződést, ezt a paktumot elfogadni Magyarország érdekeivel ellentétes, ezt Magyarországon a Magyar Országgyűlésnek nem szabadna megtárgyalnia, hanem a magyar nemzet véleményét kellene arról kikérnie, hogy továbbra is tagja szeretne-e maradni egy olyan Európai Uniónak, amelyben a gazdaságpolitika teljes centralizáció előtt áll.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)