Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A Mi Hazánk Mozgalom álláspontja szerint ez a törvényjavaslat jelenlegi formájában teljességgel elfogadhatatlan. Növekvő sorrendben mondom az ezzel kapcsolatos ellenérveket. Egyrészt nagyon helytelen, hogy az agrárkamara súlya extrém mértékben növekszik, és a döntéshozatalt a korábbinál is nagyobb mértékben képesek akár politikailag motiváltan befolyásolni. Másrészt rendkívül helytelen, hogy a bíróságokat gyakorlatilag kiiktatják, a bíróságok szerepét jelentősen csökkentik azáltal, hogy érdemi jogorvoslatot a bíróság nem tud nyújtani, legfeljebb majd egy újabb eljárás indításában merül ki a bíróság mozgástere.Jelzem önök felé nagy tisztelettel, hogy akkor más törvényekhez kellett volna hozzányúlni, vagy másféleképpen kellene abba az irányba hatni, hogy a bíróságok ne csak azt vizsgálják, hogy adott személy 300 hektár mennyiségű vagy térmértékű földet, attól kevesebbet vagy attól többet tulajdonol vagy van a haszonbérletében. Hiszen azzal egyetértek, hogy a bíróságnak ez a fajta vizsgálati területe vagy vizsgálati hatóköre rendkívül szűk és félrevezető. Tehát valóban helytelen az, hogyha a bíróság vagy az eljáró bíró csak azt vizsgálja egy jogvitában, hogy egy adott személynek már 300 hektár földje vane avagy nincs. Viszont más törvények módosításával el lehetne érni ezt a célt, és akkor nem kellene gyakorlatilag kiherélni a bíróságok ilyen értelmű mozgásterét.

De a legcsodálatosabb, persze ezt ironikusan vagy cinikusan mondom, legveszélyesebb, legveszedelmesebb a 24. § (4) bekezdése, tisztelt képviselőtársaim, amit itt már többen érintettek. Én ebbe szeretnék mélyebben, kicsit gyakorlatiasabban is, a vitát egy kicsit gyakorlatiasabbra fordítva belemenni.

A földérték meghatározása: mesélhetünk egymásnak, mondhatunk egymásnak szép fogalmakat, de gyakorlatilag állami árszabályozásról van szó. Én most úgy érzékelem szóbeli egyeztetések alapján, hogy önökben van hajlandóság pozitív irányba elmozdulni, és képesek feladni a (4) bekezdésben foglalt eredeti álláspontjukat. Az nagyon jó, ha így van, de azért természetesen várjuk meg még a vita, illetőleg a módosító indítványok elbírálásának menetét, hiszen az, hogy a forgalmiérték-becslést gyakorlatilag kiiktatják az eredeti javaslat szerint, az teljességgel elfogadhatatlan, vérlázító, felháborító és döbbenetes.

Már abba bele sem akarok menni, hogy ha mondjuk, a lakóingatlanokkal kapcsolatban mernének bevezetni ilyen szabályokat, a forgalmiérték-becslést persze nem lehet összehasonlítani egy lakóingatlant termőfölddel, de ha egy kicsit távolabbi hasonlatot vagy példát akarok hozni, gondolják el, hogyha ott akarnánk kiiktatni vagy a parlament ott akarná megszüntetni a forgalmiérték-becslés szerepét.

Lehet, hogy közgazdászok vagy agrárközgazdászok számára világosabb az, ami ide le van írva, hogy hozamszámításon alapuló értékelési módszer. Csak néhány gyakorlati tényezőt hadd vessek föl! A föld hozama nyilván nem csak a föld minőségétől, aranykorona-értékétől függ. Egyszerűbb lett volna, ha azt írják le, az egy megfogható fogalom, hanem az alkalmazott technológiáktól, a gépesítettségtől, az alkalmazott vegyszerektől, a befektetett szaktudástól, számos tényezőtől függ. A hozamszámítást idehozza, aztán az erdő esetében pedig egy még bonyolultabb fogalmat alakítanak ki, ami gyakorlatilag erdőmérnököket vagy erdésztechnikusokat leszámítva az egyszerű erdőgazdálkodónak vagy erdőtulajdonosnak végképp követhetetlen.

Amit önök ide leírtak, az nemcsak nagyon nehezen betartható és gumifogalomként ide-oda értelmezhető nyilván a gazdaságilag potensebb fél javára, hanem gyakorlatilag majdnemhogy szakértők bevonását feltételezi a szerződéskötés folyamatába.

(13.00)

Kezdjük először, mondjuk, az erdővel, egy erdő értékének a meghatározásával! Hát, azért, hogy ott az erdőn milyen fafajok találhatóak, mennyi az erdő életkora, milyen fahasználatot írt elő az üzemtervben az erdőfelügyelőség, milyen az ipari- és tűzifaarány az erdőn belül, az mondjuk, a legszélesebb alku tárgyát kellene hogy képezze, ezt az alkufolyamatot engedni kellene az eladó és a vevő között. És milyen alapon fogja majd erre bárki azt mondani, hogy az adott vételár, az túlzóan magas? Hát, hogy lehet itt összehasonlítani, mondjuk, egy véghasználatos nemesnyarat, mondjuk, egy véghasználatos kocsányos vagy kocsánytalan tölggyel? Mert hogyha csak azt nézzük, mondjuk, egy keménylombos erdőnél véghasználat esetén, hogy hektáronként akár tízmilliókat is érhet, akkor az adott esetben félrevezető lehet, mondjuk, egy szántó vagy egy legelő árához képest, és egy, az erdőforgalmiérték-meghatározásban kevésbé jártas szereplő megtorpedózhat egy teljesen normális áron meghatározott vagy rögzített vételárú szerződést. De ugyanezt mondhatnám a szántóknál és a gyümölcsösöknél.

Három művelési ággal lesz nagyon nagy baj: a szántó, a gyümölcsös és az erdő művelési ágakkal. Majd bevonunk szakértőket a szerződéskötés folyamatába? Aztán jön egy másik szakértő, majd jön egy harmadik, aki vagy amelyik majd az első két szakértő szakvéleményében foglalt ellentmondásokat hivatott feloldani. Gyakorlatilag polgári peres eljárás nélkül egy kvázi polgári peres eljárást fogunk generálni, az amúgy is borzasztóan hosszú szerződéskötési folyamatot extrém mértékben elnyújtva. És higgyék el, ebben semmi túlzás nincs, semmi sarkítás. Gyakorlatilag már-már szakértőket kell majd bevonni ennél a három kiemelten fontos művelési ágnál annak a megállapítására, hogy az adott vételár túlzott mértékű, avagy teljes mértékben megfelel a terület valós értékének.

Vagy hány olyan tényező van egy szerződéskötési folyamatban, egy alkufolyamatban, amely nem is a föld értékétől, meg nem is a föld hozamától függ, tehát nemcsak az aranykorona-értéktől vagy a minőségétől, az alkalmazni kívánt technológiától, szaktudástól, vegyszerezéstől s a többi, hanem az eladó és a vevő személyes helyzetétől, akár gazdasági helyzetétől, akár pedig személyes, a mezőgazdasági pozíciójától teljesen független helyzetétől, hogy mennyire gyorsan akarja piacra dobni azt az adott területet, mennyire gyorsan van szüksége parázspénzre, készpénzre az egyéni élethelyzetéből adódóan. A föld fekvése, mondjuk, aszfaltozott úthoz való vagy onnan mért távolsága, birtokösszevonási céllal vagy birtokösszevonási cél vagy birtokegyesítési cél nélkül a vevő számára más szempontból fekszik kedvező helyen. Lehet, hogy mondjuk, az aranykorona-értéke alacsonyabb, de olyan jó a fekvése, olyan kedvezőek a fekvés által kínált szállítási útvonalak, hogy adott esetben érhet többet, mint egy nagyon nehezen megközelíthető helyen fekvő, de mondjuk, magasabba aranykorona-értékű föld.

Szóval, itt számos olyan gazdasági tényező, mezőgazdasági jellegű tényező és személyes tényező játszik szerepet, amely esetében azt mondom, hogy a forgalmiérték-becslést megszüntetni, kiiktatni, tiltani óriási hiba. Úgyhogy nagy tisztelettel arra buzdítom önöket, hogy ezt vegyék ki. Talán most  megint mondom  mutatkozik erre hajlandóság, de erre szeretnék ráerősíteni, hogy vegyék ki a norma szövegéből, mert ez egész komoly tiltakozást fog kiváltani, ugyanis gyakorlatilag az ár meghatározását az eladó és a vevő kezéből vagy kicsavarják, vagy jelentős mértékben csökkentik az eladónak és a vevőnek, a két legilletékesebb szereplőnek a lehetőségét, a mozgásterét az alkufolyamatban a vételár meghatározásánál.

Vagy hogy megint mondjak önöknek egy gyakorlati példát: ugye, egy körülbelül 4-5 vagy inkább 6 hónapos folyamat, alapesetben inkább fél évhez közelítő folyamat, míg a tulajdonjog-bejegyzés megtörténik  maradjunk az adásvételnél, és a cserébe akkor még bele sem mentünk. Nem mindegy, hogy mondjuk, a vételárat a szerződéskötéses folyamat végén fizetik ki, vagy adott esetben az eladó és a vevő úgy állapodnak meg, hogy már a szerződéskötéskor megtörténik a vételár kifizetése  ez akár egy több tíz százalékos alkupozíciót jelenthet a vevő, illetőleg az eladó oldalán, jellemzően, mondjuk, a vevő javára, hogy ő rögtön kifizeti a területnek a vételárát; szerződésbe foglalják, hogy ha elővásárlásra jogosult bejelentkezik, érvényes elfogadó nyilatkozatot tesz, vagy  egyszerűbben fogalmazva  leüti az elővásárlási jogát, él az elővásárlás jogával, akkor majd az eredeti vevő által már korábban kifizetett vételárat és ügyvédi költséget ügyvédi letétbe helyezi, ezáltal biztosítandó azt, hogy az eredeti vevő által kifizetett vételár ne vesszen kárba, és az elővásárlásra jogosult, aki a sorrendben előrébb helyezkedik el, az ilyen módon élhessen ennek az elfogadó nyilatkozatnak a megtételével az elővásárlási jogával. A vételár megfizetésének az időpontja is jelenthet egy olyan, vételárat befolyásoló tényezőt, amelyet eszerint, mivel az kívül esik a hozamszámítás hatókörén, majd figyelmen kívül kell hagyni. Tehát számos érv szól amellett, hogy ezt a (4) bekezdést alapvetően meg kell változtatni.

Vagy hadd kérdezzek önöktől nagy tisztelettel valamit, és akár az államtitkár úrtól, akár bármelyik más, jelen lévő kormánypárti szereplőtől egyenes választ várnék erre, mert hozzáteszem, hogy szóbeli elbeszélésekre tudok hagyatkozni akkor, amikor majd most társadalmi kapcsolatokat fogok említeni, de Bács-Kiskun megyei és Bács-Kiskun megyéhez közeli társadalmi kapcsolataimon keresztül tudomásomra jutott információk alapján Kecskemét környékén legalább 3 ezer hektárnyi gyümölcsültetvényt kívánnak létrehozni különböző gyümölcsfajtákból  3 ezer hektárnyit, tisztelt képviselőtársaim! , és állítólag ennek a tervezett beruházásnak a környékén Matolcsy György matat. Hát, jelzem, hogy ha ez igaz  nem vádaskodok, kérdezek , akkor ne nagyon matasson a jegybankelnök úr Kecskemét környékén. És esetleg nem arra megye ki a játék vajon, hogy az amúgy nagyon nagy költségen, nagyon nagy kivitelezési költségen létrehozható gyümölcsültetvényekhez szükséges földvásárláshoz a vételárakat önök le akarják szorítani? Ugyanis egy intenzív gyümölcsültetvény egy hektárja testvérek között is 12-15 millió forint, profi jéghálós jégvédelmet feltételezve, a föld vételára nélkül, tehát a 12-15 milliós kivitelezési költséghez, hektáronként kivitelezési költséghez még hozzá kell számítani adott esetben a föld vételárát, amely az én ismereteim szerint Kecskemét környékén nem éppen a, mondjuk, Csenger közeli egy-másfél milliós szántóhektáronkénti árak, hanem azok jóval magasabbak, jó eséllyel szántóföldet szeretnének gyümölcsművelési ággá tenni.

Kérdezném tehát, hogy ennek a társadalmi kapcsolatokon keresztül tudomásomra jutott információnak vane az önök legjobb tudomása szerint bármifajta valóságalapja. Mert hogyha van, akkor az súlyos kérdéseket vet fel. Az előbb elmondottak alapján a 3 ezer hektár kivitelezési költsége 30 és 45 milliárd forint közötti összeg, plusz ezen felül a szükséges föld vételára. Mert hogyha igaz, hogy Matolcsy Györgynek és Fidesz-prominenseknek ebben bármilyen szerepe van, akkor…  hát, akkor legalábbis Bács-Kiskun megyében a következő parasztfelkelést nagyjából beárazhatják, mert azért egy 3 ezer hektárnyi területnek az áron alul való felvásárlását nem fogja a helyi közösség sem olyan könnyedén benyelni.

Vagy  ismét kérdezek, nem vádaskodok, kérdezek  itt a kisajátítások kérdése mintha kimaradt volna ebből a normaszövegből, és itt az embernek a fejében elindulnak a hangyák, próbálja használni a józan paraszti eszét, ugye, bejelentették, hogy Debrecenben hamarosan BMW-gyárat fognak létrehozni. Az nagyon jó, tehát hogyha ez sok ezer munkahelyet hoz létre évtizedeken keresztül, természetesen nincs ellenünkre, de ehhez termőföldeket kell felvásárolni. Vajon nem lehete köze a 6-8 millió per hektár áron rebesgetett termőföldvásárlások esetén, ami az üzem létrehozásához szükséges, a vételárak leszorításának ehhez a javaslathoz?

Kérdezem önöket nagy tisztelettel, mert az elmúlt nyolc és fél évet ismerve  tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, ne vegye magára  azért rendkívül gyanúsak ezek a fajta hadmozdulatok, és adott esetben lehet, hogy még a javaslat beterjesztői sem tudnak feltétlenül mindenről. Én tehát egy szóval sem mondom azt, hogy ez mindenki részéről egy előre kitervelt folyamat, adott esetben lehet, hogy az önök jó szándékát is felhasználják az önök pártcsaládján vagy politikai közösségén belül jóval befolyásosabb szereplők. Hiszen azt azért nagyon-nagyon nem szeretnénk, hogy akár kisajátítások esetén, ahol mondjuk, már 68 millió forintot is érne egy hektárnyi szántóföld, azt erre a 24. § (4) bekezdésre hivatkozással majd töredékére szorítanák le, mert a folyamat megint ellenkező irányú, tehát megint pont az ellenkezőjét csinálják annak, mint amit kellene, mert nem arról van szó, hogy a kelet-magyarországi, a jelenlegi Románia és Ukrajna határához közeli alacsony árakat húznák fel a közép- és nyugat-magyarországi szintre, hanem pont fordítva: a magasabb árakat szeretnék ezáltal jelentősen csökkenteni  megint mondom nagy türelemmel: hogyha ez a normaszöveg így marad, amennyiben ez módosul, természetesen akkor ez a kritika enyhül vagy adott esetben megszűnik.

És még egy gondolat: ha már itt az állami meg a hatósági árszabályozás  mert ez jelenleg az, akármit is beszélünk  gondolata felmerült önökben, akkor tessék már nekem megmondani, hogy miért nem avatkoznak be ilyen elképesztő lendülettel és halált megvető bátorsággal a felvásárlási árakba!

(13.10)

Amikor arról beszélünk, hogy 14 forint a léalma ára, amikor arról beszélünk, hogy az idén katasztrofális helyzetben volt a gyümölcságazat döntő többsége, akkor azt mondják, hogy micsoda eretnek gondolat itt az uniós kötelezettségek meg egyebek közepette, meg azok figyelembevételével bármifajta hatósági vagy állami árszabályozásról beszélni.

Úgy látszik, hogy ami működne vagy legalábbis amit megkísérelnek az egyik oldalon, az hirtelen lehetetlenné válik egyébként a másik oldalon; mert nem akarok véletlenül se a demagógia talajára lépni, de azért az mégiscsak vérlázító, tisztelt képviselőtársaim, hogy odahaza, Szatmárban az első osztályú, meg osztályon felüli minőségű almát a termelők jó része a Szamos-partra borítja ki, jó esetben el tudja adni talán 50 forintért, olyat, amit Pesten látni se lehet. Pesten azt a lomot, amit mi szégyellünk beletenni a konténerbe meg a ládába, 300-400 forintos kilónkénti áron adják, amit tőlünk 50 forintért sem akarnak megvenni.

Inkább ezzel kellene foglalkozni, mintsem ilyen érdekes jogszabályokat alkotni. Köszönöm szépen.