Készült: 2024.03.29.09:07:52 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

185. ülésnap (2016.11.10.), 136. felszólalás
Felszólaló Czibere Károly
Beosztás Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka előterjesztő nyitóbeszéde
Videó/Felszólalás ideje 30:44


Felszólalások:  Előző  136  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szociális és gyermekjóléti szolgáltatások terén a 2014 folyamán megkezdett átalakítási folyamat, az ellátórendszer átláthatóbbá, hatékonyabbá és igazságosabbá tétele érdekében megtett intézkedések további folytatása szükséges a célzottabb, hatékonyabb és eredményesebb szolgáltatások nyújtása érdekében. Ebből a célból kerül most módosításra ebben az őszi csomagban a szociális törvény és a gyermekvédelmi törvény, valamint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló törvény, illetve ez a törvényjavaslat ezen a három nagy törvényen túl több, számszerűen 11 törvényben vezet át pontosító, technikai jellegű módosításokat. A törvényjavaslatnak csak a nagyobb elemeit, a főbb lényegi pontjait szeretném kiemelni.

Először a szociális törvény tartalmi elemeit venném sorba és ismertetném. A kormány kiemelt figyelmet fordít a fogyatékossággal élő személyekre, és biztosítani kívánja számukra az élethelyzetük jobbítását szolgáló eszközöket, szolgáltatásokat. Önök is ismerik, hogy 2011-ben fogadta el a kormány az úgynevezett kiváltási vagy intézménytelenítési stratégiát, amelynek az első köre le is zárult, és amelynek eredményképp épp az idén év elején költözhettek megújult lakókörnyezetbe azok a fogyatékos emberek, akik korábban nagy intézményekben éltek. Ebben a körben, az első körben 6 milliárd forintos program keretében majdnem hétszáz fogyatékossággal élő személy ilyen típusú lakhatása oldódott meg és lett biztosítva.

A kormány prioritásként kezeli a szociális intézmények kiváltásának a folytatását, és miután az első kört eredményesnek tekintjük, értékeljük, úgy gondoljuk, felelősségünk, hogy folytassuk ezt a programot, csak nagyobb léptékben, ezért a kiváltási, intézménytelenítési program keretében a következő években további mintegy 4 ezer fogyatékos ember számára nyílik meg a lehetőség egy 35 milliárd forintos program keretében arra, hogy a korábbiaknál élhetőbb körülmények között tudjanak, többnyire támogatott lakhatási formában élni. A szociális törvény egyik lényegi módosítása ennek a folyamatnak a felerősítése, ösztönzése és felgyorsítása.

(18.30)

A törvénymódosítás a kiváltási stratégia megvalósítását támogatja, egyrészt a jelenleg már működő ellátásokra vonatkozó szabályok pontosításával, másrészt pedig olyan jövőbe mutató intézkedésekkel, amelyek előmozdítják az intézményesítettség kultúrájának, az intézményi kultúrának a fokozatos lebontását, és ezzel segítik a fogyatékossággal élő személyek társadalmi integrációját. A fogyatékos személyek nagy létszámú otthonainak kiváltása és az újonnan létrejövő támogatott lakhatás elnevezésű szolgáltatások működtetésének eddigi gyakorlati tapasztalatai alapján felülvizsgálatra kerültek a támogatott lakhatás szabályai.

Jelentős változás, hogy a lakhatási szolgáltatás, az esetvitel és a társadalom életében való részvételt segítő más szolgáltatások mellett biztosítandó szolgáltatási elemek meg lettek határozva, amelyek a komplex szükségletfelmérés eredménye alapján kerülnek kiválasztásra. A mostani új, tervezett szabályozás szerinti kilenc szolgáltatási elem ‑ ezek a felügyelet, az étkeztetés, a gondozás, a készségfejlesztés, a tanácsadás, a pedagógiai segítségnyújtás, a gyógypedagógiai segítségnyújtás, a szállítás és a ház­tartási segítségnyújtás ‑ lefedi a lehetséges tevékenységek átfogó csoportjait.

A jogalkalmazás megkönnyítése érdekében az is meg lesz határozva, hogy az egyes szolgáltatási elemeket mely alapszolgáltatások útján lehet biztosítani. Az a cél, a kiváltási stratégiával összhangban, hogy a tartós bentlakásos ellátásra várakozók ne az intézményi, ne a bentlakásos rendszer felé menjenek a továbbiakban, hanem a mostani szabályozással megújított, támogatott lakhatás típusú szolgáltatás felé. Ennek az átterelésnek az érdekében, ha szabad így fogalmazni, a törvényjavaslat előírja, hogy a fogyatékos személyek otthonában történő elhelyezés előtt elvégzett alapvizsgálattal egyidejűleg az igénylő komplex szükségletfelmérését is el kell végezni, és az igénylőt tájékoztatni kell a támogatott lakhatás igénybevételének lehetőségéről.

További változás az is, hogy a támogatott lakhatás igénybevétele előtt, a komplex szükségfelmérés mellett, el kell végezni a fogyatékos személyek alapvizsgálatát is annak érdekében, hogy valóban csak a támogatott lakhatás célcsoportjához tartozók részesüljenek ebben a szolgáltatásban.

Szintén a kiváltási stratégiához tartozó kérdés és módosítási javaslat, és a stratégiával való összhang megteremtését szolgálja, illetve a jövőben kiváltott férőhelyek számának növelését szolgálja az az új előírás, hogy ha az ellátott 50 férőhelyesnél nagyobb intézményből költözik támogatott lakhatásba, akkor ezzel egyidejűleg, ezzel párhuzamosan nem lehet feltölteni az intézményt. Az intézményi férőhelyek számát ennyivel csökkenteni kell, egész egyszerűen azért, hogy az intézményesítés, az intézményes struktúra ne tudjon visszaépülni. Ez egy fontos garanciális elem abban, hogy az intézményes struktúra lebontásra kerüljön, és ne épüljön vissza.

Új elemként jelenik meg a támogatott lakhatás esetében a havi ellátmány, amelynek biztosításával lehetővé válik a segítséggel történő pénzkezelés, például egyéni vásárlás keretében. Ennyit a támogatott lakhatásról.

A következő kérdéskör a hajléktalan személyek átmeneti szállása, ennek szolgáltatástartalma ugyanis differenciálásra kerül. A jövőben azoknak a hajléktalan személyeknek is biztosítható lesz önmagában a lakhatás és önmagában a lakhatási szolgáltatás, akik­nek már nincs szükségük magas intenzitású szociális segítségnyújtásra, de önerejükből piaci típusú lakhatást nem képesek még megfizetni.

A lakhatási szolgáltatás önmagában is nyújtható lesz, az intézmény épületén belül, illetve külső férőhelyeken is. Jelenleg csak a rehabilitációs intézmények esetében lehetséges ez, hogy az utógondozás külső férőhelyeken történhessen, ahol már nem az intézményi keretek között folyó ellátást biztosítanak, de az ott élők figyelemmel kísérésével még segítséget nyújtanak az önálló életvitellel járó problémák kezelésében.

A javaslat a hajléktalanellátás eddigi tapasztalatai alapján az ehhez hasonló lakhatási forma létrehozásának jogszabályi lehetőségét teremti meg a hajléktalanok átmeneti szállása esetében. A profiltisztítás és a szolgáltatások igénybevételének rugalmasabbá tétele érdekében hosszabb távú cél, hogy az átmeneti szolgáltatási formák mint önálló szolgáltatási típusok kerüljenek folyamatosan és fokozatosan kivezetésre a szociális szolgáltatások rendszeréből. Az átmeneti intézmény mint intézménytípus, mint ellátási forma megszüntetése és átalakítása az ellátottak szerzett jogainak figyelembevételével történik, illetve aki átmeneti időre kíván bentlakásos ellátási formát igénybe venni, annak erre lehetősége lesz a bentlakásos elhelyezési formák keretein belül határozott idejű megállapodással.

Tehát az átmeneti szolgáltatási formák kivezetése miatt az ellátottak nem maradnak ellátatlanul. 2023-ig kell átalakulniuk az intézményeknek, fogyatékos személyek, pszichiátriai betegek és szenvedélybetegek ellátása esetében vagy rehabilitációs intézményi formává, vagy támogatott lakhatássá, illetve idősek ellátása esetében idősotthonná. Ezt az átalakulást 3,8 milliárd forintos uniós forrás, program segíti „az átmeneti és rehabilitációs intézmények korszerűsítése” elnevezésű pályázat keretében.

A következő rész a házi segítségnyújtással kapcsolatos. 2014-ben kezdtük el a házi segítségnyújtás szabályozásának átalakítását a tapasztalt súlyos szakterületi torzulások kezelésére, illetve célzottabb és az idősek szükségleteihez jobban igazodó differenciálás megteremtése érdekében. Ez érintette a gondozási tevékenységek körét, érintette a ponthatárt és a jogosultsági feltételeket is. Ezek a módosítások 2016 januárjától tovább folytatódtak azzal, hogy a házi segítségnyújtáson belül ‑ ez az a bizonyos differenciálás ‑ két tevékenységi kör került kialakításra. Az egyik a szociális segítés, amelyhez alacsonyabb szintű szükséglet kielégítését szolgáló, szakképzettség nélkül is ellátható tevékenységek tartoznak; a másik pedig a személyi gondozás, amelynek keretében gondozási tevékenységeket végezhet szakképzett házi gondozó.

A jelen törvényjavaslat továbbfinomítja a rendszert az óraszám megszüntetésével; ez egy nagyon-nagyon régi kérés a szakma részéről. A másik pedig az önköltségalapú szolgáltatásnyújtás lehetővé tétele úgy, hogy a jogosultsággal rendelkezők ellátását ne tegye lehetetlenné, ne lehetetlenítse el. Megszűnik az óraalapú szolgáltatásnyújtás követelménye, a szabályozás a továbbiakban nem korlátozza a házi segítségnyújtás napi időtartamát. A módosítás célja az ellátott szükségleteihez igazodó, rugalmasan biztosítandó szolgáltatásnyújtás. A szolgáltatásra való jogosultság megállapítása, ezen belül is a szociális segítés és a személyi gondozás tevékenységi kategóriákba történő besorolás alapja továbbra is a szükséglet, a gondozási szükséglet felmérése során megállapított pontszám lesz, de óraszám meghatározása nélkül.

Ezzel egyidejűleg az idősek otthonába való bekerülésnél is megszűnik ‑ végre, tegyük hozzá ‑ az óraalapú ellátási szempont. Az alapszolgáltatás és a bentlakásos ellátás közötti választóvonal mostantól nem az óraszámban lesz meghatározva, nem a 4 órát meghaladó vagy meg nem haladó gondozási szükséglethez lesz igazítva, hanem az értékelő adatlap szerinti és annak alapján megállapított gondozási‑ellátási fokozat.

(18.40)

Ahogy tőlünk nyugatra, Európa nagyon sok országában pontosan ilyen önellátási fokozatokhoz van kötve a szolgáltatás tartalma, illetve finanszírozása is. A házi segítségnyújtás szolgáltatás esetében ezentúl lehetővé tesszük, hogy a gondozási szükséglettel nem rendelkező személyek részére is biztosítani lehessen házi segítségnyújtást, piaci alapon, állami támogatás nélkül, de két feltétellel, egyrészt a szakmai feltételeket teljesíteni kell, ha az igénylő vállalja az önköltség megfizetését, és fontos feltétel az is, hogy ez a vállalt szolgáltatás, ahogy említettem, a jogosultsággal rendelkező idősek ellátását ne veszélyeztesse, ne attól vonjon el forrásokat, kapacitásokat.

A következő fontos kérdés a szülőtartás kérdése és annak az alkotmány, illetve az Alaptörvény és a polgári törvénykönyv után most a szociális törvénybe történő beemelése. Az idős vagy rászoruló családtagjainkról való gondoskodás erkölcsi, de az Alaptörvényben is rögzített alapelv. A magyar állam biztonságot nyújt idős vagy rászoruló állampolgárainak, ahogy azonban a gyermeknevelés felelősségét, úgy az idős szülőről való gondoskodást sem vállalhatja át teljes egészében az állam, annak első számú felelőse a család volt és marad. A történelemben nem létezett olyan kultúra, társadalom, amely az idős szülőkről való gondoskodást elsősorban ne a családok feladatának tekintette volna. A többgenerációs családok hiánya sem változtathat ezen a morális kötelezettségen. Egész egyszerűen nem méltányos, nem igazságos és nem fogadható el, hogy az, akinek jogi és morális felelőssége, kötelezettsége lenne annak az apának és anyának a segítése, akik őt felnevelték, és akinek lenne elegendő jövedelme őket segíteni idős korukban, az az erőtlen, rászoruló szülei gondozását a társadalom többi tagjával fizetteti meg. Ez nem elfogadható.

Az Európai Unió 28 tagállamából 18 tagállamban jogi normák szabályozzák a tartási kötelmet. A jelen törvényjavaslat tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek szerint a nagykorú gyermekek felelőssége erősödik a gondoskodásra szoruló szüleik ellátása iránt. Az Alaptörvény előírja, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. A családok védelméről szóló törvény szerint a nagykorú gyermekeknek külön törvényben foglaltak szerint tartási kötelezettsége áll fenn azon szülővel szemben, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani. A Ptk. pedig a rokontartás általános szabályai között rendelkezik többek között a rokontartás feltételrendszeréről, a tartásra jogosult érdemtelenségének meghatározásáról, a tartásra kötelezettek köréről, a tartási kötelezettség sorrendjéről, a tartás mértékéről, módjáról, valamint a tartással kapcsolatos per szabályairól.

Jelen törvényjavaslat szerint, ha az ellátottnak sem jövedelme, sem vagyona nem fedezi az intézményi térítési díjat, illetve más személy sem vállalta önkéntesen annak megfizetését, az intézményvezető kezdeményezheti az ellátott nagykorú gyermekeivel megállapodás kötését az intézményi térítési díj és a személyi térítési díj közötti díjkülönbözet megfizetése céljából. Ha ez a megállapodás nem jön létre, a díjkülönbözet megtérítése bírói úton követelhető az ellátott nagykorú gyermekétől. Ez esetben a bíróság a Ptk. rokontartásra irányadó szabályai alapján a tartásra köteles és képes gyermeket a jövőre nézve kötelezheti ‑ tartási kötelezettsége és képessége mértékével arányban állóan ‑ a díjkülönbözet megfizetésére. A perben a tartásra köteles állapot és a tartásra való képesség megítéléséhez szükséges valamennyi körülményt vizsgálja a bíróság. Ehhez rendelkezésére áll a tartási perekben szerzett tapasztalat, szakértelem, illetve a családi jövedelmi viszonyok megalapozott feltárását biztosító jogi szervezeti háttér. A szülőtartás tehát mint méltányos jogintézmény természetesen nem veszélyeztetheti a nagykorú gyermek vagy családjának megélhetését. Az ellátás költségeit csak attól lehet kérni, aki anyagi helyzete alapján képes a szülő megsegítésére. Nem köteles a szülőjét eltartani az sem, aki ezzel saját vagy gyermekei tartását veszélyezteti. Ha a gyermek tartási kötelezettsége és képessége nem kerül megállapításra, a térítési díj kiszámítására a jelenlegi szabályok érvényesek, tehát az ellátott jövedelmének 80 százalékában állapítható meg.

A kormányzat elkötelezett abban, hogy a fogyatékos, megváltozott munkaképességű, illetve egészségkárosodott emberek számára esélyt teremt arra, hogy bekapcsolódjanak a munka világába, a munkaerőpiacra, hiszen a foglalkoztatásban való részvétel, az elsődleges munkaerőpiacon való részvétel tudja igazán garantálni és erősíteni a fogyatékos emberek társadalmi integrációját.

A KSH adatai szerint csaknem 200 ezer fogyatékossággal élő, egészségkárosodott, illetve megváltozott munkaképességű ember dolgozik valamilyen támogatott foglalkoztatásban, illetve nyílt munkaerőpiacon, mégpedig az elmúlt években megújított támogatási rendszernek köszönhetően. Öt évvel ezelőtt a fogyatékos emberek körében körülbelül 15-16-17 százalék volt a foglalkoztatási ráta, miközben most már 25 százalék fölött vagyunk. Meg kell próbálni még több megváltozott munkaképességű ember számára ezt a lehetőséget biztosítani. Meg kell próbálnunk elérni őket, aktivizálni, képezni, felkészíteni és bevonni a foglalkoztatásba, hogy az irántuk jelentkező munkaerőigényt ki lehessen elégíteni, így minél több fogyatékos embernek legyen munkából származó jövedelme.

Az intézménytelenítés és a kiváltás sem tud megtörténni eredményesen, ha a kiváltásban érintett személyek foglalkoztatási esélyeit nem javítjuk. Ezeket a törekvéseket segíti majd a szociális foglalkoztatás átalakítása, a fejlesztő foglalkoztatás bevezetése 2017. április 1-jétől. A fejlesztő foglalkoztatásban nagyobb hangsúly kerül a foglalkoztatott személy, az egyén képességeinek, készségeinek fejlesztésére. A fejlesztő foglalkoztatás szociális szolgáltatásokként fog működni.

Fejlesztő foglalkoztató szervezetet több szociális szolgáltató, intézmény együtt is létrehozhat, közösen megszervezve az általuk nyújtott ellátásban, szolgáltatásban részesülő személyek foglalkoztatását. Fejlesztő foglalkoztatásban részesülhet az öregségi nyug­­díjkorhatár eléréséig az a fogyatékossággal élő pszichiátriai beteg, szenvedélybeteg, hajléktalan személy, aki közösségi ellátást, támogató szolgáltatást vagy nappali ellátást, illetve a szakellátási formák közül ápolást, gondozást nyújtó intézményi ellátást, rehabilitációs intézményi ellátást, támogatott lakhatást vagy lakóotthoni elhelyezést vesz igénybe.

Ha a fejlesztő foglalkoztatásban a cél az önálló munkavégzést segítő képességek fenntartása, felkészítés a nyílt munkaerőpiacra, akkor a munka törvénykönyve szerinti határozott idejű munkaviszonyban történik a foglalkoztatás. Ha a cél az egyén testi és szellemi képességeinek és munkavégzéssel összefüggő készségeinek helyreállítása, akkor az érintett a szociális törvényben meghatározott szabályok szerinti fejlesztési szerződés alapján végzi a fejlesztési tevékenységet.

A törvényjavaslat szerint munkaviszonyban történő foglalkoztatás esetén a munkaidő nem haladhatja meg a napi 8 órát, heti 40 órát, fejlesztési szerződés esetén legfeljebb napi 6 órában, heti 30 órában történhet a fejlesztés. Az egyén egészségi állapotához igazodóan lehet a fejlesztő foglalkoztatásban részt vevőt havi munkaidő-keretben foglalkoztatni.

(18.50)

A fejlesztő foglalkoztatás finanszírozása pályázati formában fog megvalósulni. A támogatást a foglalkoztató fejlesztési foglalkoztatási díjra, bérjellegű kifizetésekre, személyi, dologi kiadásokra, tárgyi­eszköz-beszerzésre és egyéb költségekre fordíthatja.

A következő rész a gyermekvédelmi törvény módosítása. A kormányzat kiemelt társadalompolitikai célja az esélyteremtés, illetve a gyermekek Alaptörvényben garantált védelemhez való jogának biztosítása. Az a cél, hogy jóval összefogottabb, hatékonyabb és célzottabb segítséget kapjanak a családok és az őket segítő, gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek. Ezen túl cél, hogy a gyermekek minél fiatalabb korban megkapják azokat a javakat, szolgáltatásokat, amelyek szükségesek testi, lelki, szellemi, erkölcsi fejlődésükhöz. Ezen elvek mentén teszünk most javaslatot a gyermekvédelmi törvény módosítására.

A gyermekjóléti alapellátásokat illetően jelentős előrelépés, hogy 2018. január 1-jétől a családok átmeneti otthonai szolgáltatás keretében külső férőhelyek létesíthetők, ahol a rászoruló családok kedvezményes lakhatást, emellett szociális segítségnyújtást kaphatnak. Az a cél, hogy a biztonságos lakhatás megteremtésén túl a családok átmeneti otthonában élők az ellátórendszerből való minél sikeresebb és eredményesebb továbbvezetését, kivezetését segítsük a reszocializációval.

A másik téma a gyermekvédelmi jelzőrendszer, amely preventív gyermekvédelmünk alapköve. Ez kiemelt jelentőséggel bír, kiemelkedő szerepe van a gyerekek vér szerinti családban történő nevelkedésének elősegítésében, a problémák minél gyorsabb felismerésében, észlelésében. Ezért vált indokolttá, és ezért teszünk javaslatot a többszintű jelzőrendszer kialakítására. 2016. január 1-jétől már definiáltuk a jelzőrendszer helyi és járási szintjét, most pedig sor kerül a megyei és az országos szint kialakítására is, megyei szinten a kormányhivatalok, országos szinten pedig a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság számára alakítunk ki, határozunk meg feladatokat.

A gyermekvédelmi szakellátást illetően elmondható, hogy a törvény már hatálybalépése óta biztosítja a gyermekvédelmi szakellátásban részesülő gyermek esetében azt, hogy elsődlegesen a nevelőszülői elhelyezés érvényesüljön, így a fogyatékos gyermekek esetében is. Az elmúlt években a gyermekvédelmi szakellátásban részesülő fogyatékos gyermekek nevelőszülőnél történő elhelyezésének aránya folyamatosan növekszik, és ez örvendetes. A gyakorlat azt mutatja, hogy a nevelőszülőnél élő fogyatékos gyermekek aránya a bevezetett befogadó szülői ellátás eredményeképp folyamatosan tovább növekszik. Azonban a gyermek állapota lehet olyan súlyos, amely miatt felelősséggel nevelőszülőnél nem helyezhető el, csak intézményes keretek között, ezért szükséges egyértelművé tenni, hogy a befogadó szülőnél történő elhelyezéstől el lehet tekinteni, ha a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermek befogadó szülőnél történő elhelyezése nem áll a gyermek érdekében, vagy állapota miatt erre nincs lehetőség.

A törvényjavaslat megteremti továbbá a szervezetileg önálló és független gyermekvédelmi szakszolgálati feladatellátás lehetőségét, garanciát teremt a jelenlegi szervezeti struktúrából adódó akadályozó tényezők kiküszöbölésére, a gyermeki jogok érvényesülését szolgáló feladatok maradéktalan ellátására. A módosítás kiemeli az integrált gyermekvédelmi intézményekből a területi gyermekvédelmi szakszolgálati feladatokat, és azokat önálló szakmai egységekbe szervezi. Ezzel látjuk megvalósíthatónak azt, hogy megszűnnek azok az érdekütközések, azok a szerepzavarok, azok a döntési kényszerek, amelyek sokszor lelassítják a gyermekek elhelyezését a rendszerben, ezzel felgyorsulhat a gyermekek hazagondozása.

A törvényjavaslat továbbá bevezeti a helyettes gyermekvédelmi gyámság jogintézményét, amelynek célja a gyermekvédelmi gyámság alatt álló gyermekek törvényes képviseletének folyamatos biztosítása. Indokolt létrehozni az azonnali intézkedést igénylő ügyekben való eljárásra a helyettes gyermekvédelmi gyámság intézményét, ha a gyermekvédelmi gyám távollét vagy más akadályoztatás miatt nem tud eljárni, tekintettel arra, hogy a családban nevelkedő gyermekekhez képest gyakrabban fordul elő, hogy a gyermekvédelmi gyámnak azonnal intézkednie kell. Garanciális jelentősége van annak, hogy a helyettes gyermekvédelmi gyámügyi feladatokat csak a tegyesz, tehát a területi gyermekvédelmi szakszolgálat által foglalkoztatott gyermekvédelmi gyám láthatja el, nem lehet azt más munkakörben dolgozó szakemberrel biztosítani a szakszerűség érdekében.

2019-re befejeződik a magyar gyermekvédelem rendszerében a gyermekotthonok megújítása, a nagy gyermekotthonok lebontása. Erre a kormány 4,2 milliárd forintot fordít. Fontosnak tartjuk, hogy a nevelőszülőknél lesz biztosítva túlnyomóan a gyermekek ellátása. Ehhez rendelkezni kell speciális képesítéssel a nevelőszülőnek, annak érdekében, hogy ezt meg tudják szerezni. Ingyenesen legyen teljesíthető a nevelőszülők számára ez a képzés. A nevelőszülői foglakoztatási jogviszonyhoz szükséges képesítés megszerzésének határidejét szeretnénk kitolni 2018. december 31-ig.

Végezetül egy mondat a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló törvény módosításáról. Ez a módosítás szeretné rendezni azok helyzetét, akik nyugellátásra jogosító szolgálati idő szerzése céljából 2012. január 1-jét megelőzően kötött megállapodásukat az ellátórendszer átalakításával összefüggésben ’12. július 26. előtt megszüntették. A megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszerének átalakításával ugyanis az ellátások a nyugellátás köréből az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai közé kerültek, így a szolgálati idő és az ellátás megállapodás alapján történő megvásárlására már nincs lehetőség, és bár a törvény 2012. július 26-ától hatályos módosítása ismét lehetővé tette a korábbi megállapodások alapján szerzett szolgálati idők figyelembevételét, de csak abban az esetben, ha a megállapodást 2011. december 31. előtt kötötték. Tehát azok, akik időközben megszüntették a megállapodásukat, de ellátásra nem váltak jogosulttá, a megszerzett szolgálati időt már nem tudták kiegészíteni új megállapodás megkötésével. Ezt a problémát szeretnénk ezzel a módosítással orvosolni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a figyelmet, és kérem szépen, hogy támogassák a törvénymódosító javaslatot. Köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  136  Következő    Ülésnap adatai