Készült: 2024.04.19.22:07:42 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

80. ülésnap (1999.06.21.), 30. felszólalás
Felszólaló Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:33


Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! - vagy legalábbis a maradéka.

A gyermekgondozási díjról szóló törvénytervezet általános vitáját már a múlt alkalommal megkezdtük; a mai nap folytatjuk. Így az év vége felé, pontosabban a ciklus ezen részének vége felé értékeléseket szoktunk hallani. Ma is hallottunk egyet.

Engedjék meg, hogy a gyermekgondozási díj kapcsán röviden áttekintsük, hogy mi is történt a családtámogatási rendszerrel, milyen javaslatokat, milyen kormányzati intézkedéseket hozott a koalíciós kormány, illetve fogadott el az Országgyűlés.

Talán a legelső, amellyel kezdtük, a tandíjak eltörlése volt. Ebben a rendszerben, ami a családokat érintette, és ennek keretén belül lehetővé vált, hogy azok a családok, akik egyébként nagyon helyesen, tehetséges gyermekeiket főiskolára, egyetemre járatják, körülbelül 70 ezer forintot takarítsanak meg. Ennyi lenne ma a tandíj átlagosan, egy felsőoktatási intézményben, ha meghagytuk volna, és nem töröltük volna el.

Alanyi jogúvá tettük a családi pótlékot, ennek következtében körülbelül 100-110 ezer olyan gyermek jogosult ma családi pótlékra, aki korábban nem. Hasonlóképpen a jövedelemtől függetlenül minden gyermek után elérhetővé tettük a gyest. Ez az intézkedés a családoknak azt a fajta jogát hivatott szolgálni, hogy minden gyermeket nevelő család számíthat az állam, a kormány támogatására, hiszen a gyermekvállalás az egyik legfontosabb dolog a véleményünk szerint.

A családi pótlék a tanköteles kor elérése után megváltozik, és iskoláztatási támogatássá alakítottuk, amelyben azt szabtuk feltételnek, hogy a szülők a gyermekeiket rendszeresen iskolába járassák. Ezt tettük abban a hitben, mert biztosítani szeretnénk minden gyermek számára a tudáshoz való hozzájutást, a tudás megszerzésének a lehetőségét, ami egyébként szerintünk alapfeltétele a sikeres felnőttkornak.

A tudáshoz való hozzájutás jegyében ugyanígy eltöröltük a tankönyvek áfáját. Ez korábban 12,5 százalék volt. Az eltörlésnek köszönhetően feltételezhetően a tankönyvek ára nem fog emelkedni. Ez szintén a családok kasszájában jelent megtakarítást.

Ezután elérkeztünk arra a pontra, ahol a gyermekgondozási díj bevezetése ismételten elénk kerülhet. Mondhatnánk, hogy ez a következő láncszem, de tulajdonképpen a gyöngyszeme is e támogatási rendszernek. Előttem szólók már a múltkori alkalommal részletesen elmondták, de azért mindig megismételhetjük, hogy a gyermekgondozási díj biztosításhoz kötött támogatási forma, amely a jövedelem 70 százalékát teszi ki. Sajnos egy felső korlátot be kellett építenünk, ami azért kell, mert a magyar költségvetés teherbíró képessége egyelőre ezt teszi lehetővé. Ez pedig a minimálbér kétszerese, tehát ez lehet a maximális összege a gyednek.

Nagyon sok fontos kérdés mellett egy érdekesség, ami szerintem szintén a nyitottságunkat jelzi, hogy már nemcsak az édesanyák, hanem a családban az édesapák is szükség esetén igénybe vehetik a gyedet, ugyanolyan joggal, mint az édesanyák, ami korábban nem volt lehetséges.

Még egy fontos dolog, amire szeretném felhívni a figyelmüket: a gyed bevezetése nem egy ötletszerű, hirtelen jött gondolat alapján történt, hanem egy - mint ahogy az előző felsorolásból láthatják - jól átgondolt, tervszerű családtámogatási rendszer kiépítésének a keretén belül, annak a következő lépése, eleme.

Amikor a gyermekgondozási díj bevezetéséről gondolkodtunk, beszélgettem egy fiatal baráti házaspárral, akik elmondták, hogy négyéves kislányukat nevelik, és szeretnének még egy gyermeket. De ahogy ők számolgattak, a szülés után, még a szülési szabadság alatt nem is lenne gond, de ezt követően az édesanya fizetésének a kiesése olyan összeg, amit nem tudnak vállalni. Mert akkor mit tehetne?

(14.30)

Vagy visszamegy dolgozni az édesanya - ezt nem szeretné, mert féléves gyermeket nem akar otthon hagyni, vagy bölcsődében még oly lelkiismeretes gondozókra bízni sem -, vagy a férjnek kellene megpróbálni valami jobb állást találni, esetleg többet keresni. Azt mondták, hogy így most egyet tudnak tenni: várnak, hátha történik valami.

Nos, azt hiszem, hogy nekik mondhatjuk el, és nekik mondhatja el a Magyar Országgyűlés, illetve a koalíció, hogy nem kell tovább várni, történt valami, és azt javaslom, hogy üljenek le, számolják újra, és vágjanak bele. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai