Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ülésen megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetője Bauer Tamás képviselő úr.

BAUER TAMÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Rákos Tibor képviselő úr majdnem elvette a kenyeremet, amikor azt is elmondta, hogy mi miért tartózkodtunk. Ezt korrekt módon tette, szeretném hangsúlyozni, de azért engedtessék meg nekem, hogy én is szóljak erről egypár szót.

Megismétlem azt, hogy azok a szocialista és szabad demokrata képviselők, akik tartózkodó szavazatot adtak le - és a törvény jelenlegi állása szerint valószínűleg így lesz ez a végszavazásnál is -, elismerték a javaslat részleteinek a korrekt és értékes voltát, ugyanakkor úgy gondoltuk, hogy bizonyos dolgokkal itt komoly probléma van.

Azzal kezdeném, hogy nagyon el van rejtve, de azért mégiscsak benne van a jogalkotási törvénynek az a módosítása, amit egy évvel ezelőtt már kétharmados törvény lévén nem tudtunk támogatni: az úgynevezett pénzügyi felügyeleti rendelkezés bevezetése. Nem kellett volna ezt beledugni, továbbra sem helyeseljük, nem tartjuk indokoltnak a jogszabályok körének azt a kibővítését, amit a javaslat tartalmaz.

Másodszor, az ellenzéki képviselők szóvá tették, hogy a felügyeleti ellenőrzési lehetőségnek az a kiszélesítése és részletezése, megerősítése, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz, jóval nagyobb, sokszoros adminisztratív terhet ró azokra, akik a tőkepiacon szerepelnek, ami más szóval azt jelenti, hogy nehezíti, drágábbá, költségesebbé teszi a tőkepiacra való belépést. Ez pedig egy olyan fiatal tőkepiac esetében, mint a magyar, nem jó dolog.

Harmadszor, megemlítettük azt is, hogy a kormány néhány hónappal ezelőtt még arról beszélt, hogy különféle intézkedéseket készít elő a tőkepiac élénkítésére, a tőzsde, hogy úgy mondjam, magához térítésére. Igaz, ezekről akkor inkább a Gazdasági Minisztérium, mint a Pénzügyminisztérium nyilatkozott. Nos, azóta kiderült, hogy a kormány letett erről a szándékáról, nem olyan fontos neki a tőzsde, mint ahogy ezt néhány hónapja, legalábbis szavakban mondta.

A fő kifogásunk, problémánk azonban a következő volt: a kormány részletesen szabályozza a tőkepiacot, és közben olyan lépések sorozatát tette az elmúlt években, amelyek aláássák a magyar tőkepiac fejlődését. Olyan dolog ez, tisztelt képviselőtársaim, mintha valaki alaposan újraszabályozná az autók, motorkerékpárok és biciklik közlekedésének szabályait egy városban, és közben tankoszlopokat vezényelne ugyanannak a városnak az utcáira. Ezt csinálta a kormány az elmúlt három évben.

Gondoljunk csak arra, hogy beeresztette az államot az ÁPV Rt. formájában a tőkepiacra - ahol az államnak nincs keresnivalója -, gondoljunk arra, hogy a magyarországi tőkepiacnak egy olyan fontos részét, mint a magánnyugdíjpénztárak, egy három éve kitartóan folytatott hadjáratban igyekszik ellehetetleníteni, és gondoljunk arra, ahogy a tőkeszámlán történő befektetések adókedvezményét élénk szakmai és ellenzéki tiltakozás ellenére megszüntette, ragaszkodott a tavalyi adótörvény-módosításkor ennek a megszüntetéséhez. Mindez gyengítette a magyar tőkepiac fejlődésének lehetőségeit. Ehhez képest, hogy odavezényeljük a tankhadoszlopokat, lehet a KRESZ-t módosítani, csak ezt egy olyan időpontban tesszük, amikor senki sem mer biciklivel az utcára menni, mert fél, hogy keresztülmegy rajta egy tank.

Úgyhogy ezért gondoljuk azt, hogy ez a KRESZ-módosítás önmagában lehet kulturált, lehet korrekt, csak éppen a funkciója nincs meg az adott helyzetben. Ez indokolta az ellenzéki képviselők tartózkodását a bizottsági ülésen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Horváth János úrnak, a gazdasági bizottság előadójának.

DR. HORVÁTH JÁNOS, a gazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság megtárgyalta a tőkepiacról szóló T/5127. számú törvényjavaslatot. A kormány képviseletében jelen lévő főtisztviselő részletesen ismertette az anyagot, és a jelen lévő bizottsági tagok aktív részvételével és érdek-képviseleti személyek hozzájárulásával folyt az ismertetés és a vita.

A törvényjavaslat a tőkepiac minden területére kiterjedően egy egységes törvényi szabályozásra tesz javaslatot. A törvény igen átfogó; tartalmazza az értékpapírok forgalomba hozatalára vonatkozó szabályokat, a vállalatfelvásárlási szabályokat, a befektetési szolgáltatásokra és a befektetési szolgáltatókra vonatkozó szabályokat, a befektetési alapokra vonatkozó szabályokat; a tőzsde, az elszámolóház szabályozását, valamint a felügyeletre vonatkozó szabályokat is.

(18.40)

Hangsúlyos célja a törvényjavaslatnak - ez ismételten téma volt -, hogy nagyon egyértelműen elhatárolja egymástól az ügyfél és a bróker vagyonát, és az ügyfélvagyon számára megfelelő csődjogi védelmet biztosít a bróker csődje esetére.

A felügyeletre vonatkozóan átfogó módon tartalmaz szabályozást a törvény, különösen a felügyelet eszközeit tekintve, amelyek a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének rendelkezésére állanak. A továbbiakban a bizottság meghallgatta az érdekképviseletek részéről különösképpen a Befektetési Szolgáltatók Szövetsége hozzájárulását. Tőlük hallottuk, hogy igen komoly munkának tekintik a törvény előkészítését, amiben ők maguk is részt vettek; bár megjegyezték, hogy volt néhány olyan téma, amely számukra nyitva maradt, amelyet nem sikerült nekik teljes mértékben és pontossággal végigtárgyalni, de írásba foglalták nézetüket és eljuttatták a bizottsághoz, ez nyilván anyaga lesz a további vitának és a Házban való beterjesztésnek.

Ugyancsak meghallgatta a bizottság a Budapesti Értéktőzsde képviselőjét, ahonnan szintén nem hallottunk koncepcionális problémákat.

Mindent összevéve, ezt az igen összetett és sokféle témával foglalkozó törvényjavaslatot az Országgyűlés gazdasági bizottsága általános vitára és elfogadásra ajánlja az Országgyűlésnek. A szavazatarány 16 igen és 10 tartózkodás volt.

Köszönöm, tisztelt Ház. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Kovács Tibor úr ismerteti. Megadom a szót.

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Ahogy az előttem szóló képviselő úr elmondta, a gazdasági bizottságban nem alakult éles vita e törvényjavaslatról. Mégpedig azért nem, mert ahogy a miniszter úr is említette, egy rendkívül nagy terjedelmű és szakmai jellegű jogszabályról van szó. Itt kell megjegyeznünk azokat az első észrevételeket, amelyeket a gazdasági bizottság ülésén is megfogalmaztunk.

Tehát ahogy a miniszter úr is elmondta, körülbelül két évig készítették elő a jogszabályt, de a szakmai szervezetek azt is elmondták a bizottság ülésén, hogy az utolsó időszakban rendkívül nagy rohammunkával fejezték be úgymond a jogszabály egyes részeit. E tekintetben nem is volt egyeztetés a szakmai szervezetekkel, és még inkább nem volt egyeztetés - és ezt már Fidesz-gyakorlatnak tekintem - az ellenzéki pártokkal annak ellenére sem, hogy vannak a jogszabálynak, ahogy már az előttem szóló képviselőtársak említették, kétharmados részei is. Bár a miniszterelnök úr gyakran hangoztatja, hogy lehet az ellenzék nélkül is kormányozni, de ilyen jellegű jogszabályok esetén, úgy gondoljuk, illene egyeztetni, különösen az ilyen nagy terjedelmű jogszabályok esetén.

A képviselők bajban voltak amiatt is, hogy rendkívül rövid idő állt rendelkezésére e terjedelmes jogszabály áttekintésére, és kevés idő állt rendelkezésére a szakmai vélemények begyűjtésére is. Kicsit anakronisztikusnak tűnik a jogszabálynak az a része, a miniszter úr is hivatkozott rá, amelyet jogharmonizációs igény miatt kellett módosítani. Egy '96-ban megszületett jogszabályt egy '93-as EU-direktívához kell úgymond harmonizálni, és e tekintetben a szabályozás nem tekinthető a szakmai szolgáltatók szövetségének véleménye szerint sem a legkorszerűbb jogszabálynak.

A törvényjavaslat legnagyobb problémájának tartjuk, hogy a befektetési szolgáltatókra rendkívül nagy terhet rak ez a jogszabály. Sőt, egyesek azt a véleményt is megfogalmazzák, hogy a befektetési szolgáltatók jelentős részét ez akár el is lehetetleníti. Nekünk is az a véleményünk, hogy a Befektetővédelmi Alap helyzetét, bár valóban az elmúlt időszakban voltak problémák, és rendkívül jelentős forrásbevonásra volt szükség, hogy a kisbefektetőket kártalanítani tudják, nem ezen a módon kell konszolidálni. A költségvetésnek rendelkezésre állnak erre a célra a bevételei, a konszolidációt a bankkonszolidációnál lényegesen alacsonyabb összegből meg lehetne oldani, és ez nem lehetetlenítené el a befektetési szolgáltatókat.

Az is elhangzott már Bauer képviselő úr részéről, hogy egy jó tőkepiaci törvény szükséges, de nem elégséges feltétele a tőkepiac problémáinak megoldására. E tekintetben a bizottság ülésén is elhangzott, bizony a kormánynak jócskán van adóssága. A tőzsde problémái ismertek, és elhangzottak nyilatkozatok, hogy ezt a kormány megpróbálja kezelni, de valójában a hangzatos ígéreteket tettek nem követték. Az a vélemény fogalmazódott meg, hogy olyan helyzetet kell teremteni, hogy a befektetők és különösen a több százezer kisbefektető a néhány százezer vagy egy-két millió forintos vagyonát ne csak a bankokba, állampapírokba fektethesse, hanem e tekintetben megbízható tőkepiaci befektetések is rendelkezésükre álljanak. Ehhez jó tőkebefektetői hálózatra van szükség. Még egyszer visszautalnék arra, hogy nem lehet ellehetetleníteni terhekkel ezeket a szolgáltatókat.

Az a vélemény fogalmazódott meg, hogy a törvényjavaslatot csak számos módosító javaslat elfogadásával tudja az ellenzék támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 20-20 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Dancsó Józsefnek, aki a Fidesz-képviselőcsoport nevében szólal fel. (Jelzésre reagálva:) Cseréltek? Akkor Boros Imre úr következik, a Független Kisgazdapárt vezérszónoka, ha a Fidesz egyetért vele. (Dr. Dancsó József: Igen.)

DR. BOROS IMRE, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság kormánya egységesített törvényjavaslatot nyújtott be a tisztelt Házhoz a tőkepiacról. A törvényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy a tőkepiacra vonatkozó számos jogszabályt ennek az új törvénynek a keretében egységesen újrakodifikált formában fogadtassa el a Házzal.

A benyújtott tervezet a hatályos értékpapírtörvényt, az árutőzsdetörvényt és a befektetési alapokról szóló törvényt váltja fel. Részint tehát az a célja, hogy kedvezőbb keretet teremtsen a hazai tőkepiac szereplőinek, másrészt hogy tovább növelje a hazai tőkepiacon befektetőként megjelenők védelmét, egyúttal azonban eleget tegyen a tőkepiacokra vonatkozó európai uniós elvárásoknak is.

Mielőtt azonban a törvénytervezetet részletesen elemezném, tisztelt képviselőtársaim, engedjék, hogy a most már több mint egy évtizedre visszatekintő gyakorlattal is foglalkozzam néhány szó erejéig. A rendszerváltást Magyarország is, hasonlóképpen a többi kelet-európai rendszerváltó társadalmakhoz, fejlett és szervezett tőkepiac nélkül és értelemszerűen minden különösebb szabályozás nélkül élte meg. Pontosabban, a rendszerváltás hajnalán felmerült az igény a szabályozásra, hiszen a társaságokról szóló törvény már '89-től lehetővé tette részvénytársaságok létrehozását, ennek megfelelően részvények kibocsátását is, és a nyolcvanas évek végén már megjelentek a vállalati kötvények is a piacon.

(18.50)

Az akkori történeteket visszalapozva, a közvetlen rendszerváltást megelőző másfél-két évben a szabályozatlanságból eredően létrejöttek és károkat okoztak az első visszaélések, elsősorban vállalati kötvényügyekben. Gondolhatunk a korábban állami garanciával és az OTP-betéteknél magasabb kamatozással kibocsátott vállalati kötvények körüli, a kisembereket károsító visszaélésekre, vagy például arra a körülményrendszerre, ami miatt 1989-ben az akkori Tungsram Rt.-ben lévő állami vagyont egy ügyes trükkel pénzintézeti vagyonná lehetett átvarázsolni, majd a spontán privatizáció tárgyává tenni.

A tőkepiac transzparens működését szabályozó törvények hiánya a rendszerváltás hajnalán a Magyarországra történő tőkebehozatalnak is akadálya volt. A szabályozás hiánya által okozott homályos helyzetben az első fénysugarat az értékpapírtörvény megjelenése jelentette, amely alapján 1990-ben, szinte a demokratikusan megválasztott kormány első aktusaként létrejött a Budapesti Értéktőzsde, és megkezdték működésüket a brókercégek is.

Tekintettel arra, hogy a tőkepiac jól szabályozott működésében több mint negyvenéves szünet állt be, és a kilencvenes évek viszonyai sem voltak már összehasonlíthatók a negyvenes évek viszonyrendszerével, az 1990-ben létrejövő szabályok és intézmények a létrejöttüket követő években elég gyakran változtak. Szinte nincs olyan év, hogy a tőke, a hitel, az értékpapírtörvények, valamint az azokhoz kapcsolódó intézmények működését - jórészt az éves költségvetési törvény vagy néha külön törvénymódosítás keretében - a Háznak ne kellett volna változtatnia.

Folyamatos változásokon ment keresztül szinte minden évben a pénzintézetek működését szabályozó törvény, a jegybanki törvény és az értékpapír-forgalmat szabályozó törvény is. Tekintettel arra, hogy ezek a törvények egymással szoros kapcsolatban vannak, az egyik vagy másik ponton végrehajtott változások kihatással vannak szinte az egész rendszerre. Azt is mondhatnánk, hogy a kilencvenes években a piacgazdaságot szabályozó e fontos törvényekben egyetlenegy dolog volt állandó, a folyamatos változás.

Ami konkrétan a tőkepiaci szabályozást illeti, 1996-ban a törvényt a Ház újrakodifikálta, szabályozta a befektetési szolgáltatók működését, az értéktőzsde és az elszámolóház funkcióit is. Az új kodifikáció ellenére az 1996-ban elfogadott törvény is többször módosult az elmúlt négy év alatt. 1998-ban a külföldi befektetési szolgáltatók fióknyitását tette lehetővé, 2000-ben magába foglalta már a piaci kockázatok kezelésére vonatkozó keretszabályokat, és legutóbb keretek közé szorította a nyilvános részvénytársaságokban történő befolyásszerzés szabályait is. Annak megfelelően, hogy a tőkepiac egyes részterületei Magyarországon is teret nyertek, újabb és újabb résztörvények keletkeztek. 1991-ben a parlament elfogadta a befektetési alapokról szóló törvényt, 1994-ben pedig az árutőzsdetörvényt.

Elismerve a mindenkori törvényhozás igyekezetét arra, hogy a piacgazdaság működésének ezt a fontos területét aktuális szabályokkal lássa el, fejet hajtva az igyekezet előtt is, hogy ebben a buzgalomban a törvényhozók gondolkodását és vitáit a társadalom érdekei vezérelték, mindenképpen szót kell ejteni arról is, hogy a területen végbement és nagy erőfeszítéseket igénylő törvénykezéssel a kívánt célok csak részben voltak elérhetők. Hiszen ki ne emlékezne arra, hogy miközben a társasági törvényünk már megvolt, és a pénzintézeti törvény is pontosan szabályozta a tőkekövetelményeket, sor került arra, hogy a jegybankból 1987-ben kivált kereskedelmi bankok mindegyike nemcsak hogy elvesztette saját tőkéjét, de több száz milliárd forintos nagyságrendben a betétesek pénzét is veszélybe sodorta. Ki ne emlékezne arra, hogy ugyanezt tette a jegybank is. A törvények ugyanis lehetővé tették, hogy 1991 után a jegybank pult alatt szelektív ügyfélkörnek kereskedelmi bankként is tovább működjön és súlyos százmilliárdokat veszítsen.

Ki ne emlékezne itt fel nem sorolt olyan tőkepiaci műveletekre, amikor kis számú bennfentes - köztük vezető társaságok vezető tisztségviselői - visszaélve információikkal, vezetőként és tisztségviselőként a piac befektetőinek rovására - legtöbbször a kisbefektetők rovására - szellemi és fizikai teljesítmény nélkül, pusztán abból a tényből, hogy ők valamit tudnak helyzetükből, beosztásukból adódóan, vagyonokat kerestek. Kinek ne lenne hiányérzete abban a tekintetben, hogy a törvények és azok folyamatos változásai közepette - amit minden esetben korszerűsítésnek neveztek a törvényhozók és alkalmazók - lehetőség volt arra, hogy 1998-ig az állami vagyon jelentős részét úgy magánosítsák, hogy a tulajdonos, az állam a valóságos piaci értéknek csak egy töredékéhez jutott. Ki ne emlékezne arra, hogy bizonyos gyógyszeripari cégek privatizációjakor alkalmazott árfolyam a privatizációt követően és tőzsdére kerülve, immáron az új tulajdonosok kezébe jutva a tőzsdén megötszöröződött?

Nos, nem vitatom, hogy a történetek még ennél is rosszabbul alakulhattak volna, létrejöhetett volna egy teljes bizalomvesztés, a befektetők visszahúzódhattak volna Magyarországról, és lehetett volna a megtörténteknél lényegesen több botrány, bennfentes kereskedés és hasonló negatív jelenség. A polgári kormányzat - ismerve és tapasztalva a tőkepiac és a tőkepiaci törvények korábbi működését, beleértve a működési zavarokat is, figyelembe véve azt a körülményt, hogy a tőkepiacok zavarmentes működése egyben uniós tagságunk egyik kiemelt követelménye is - a jelen törvénytervezet elé több célt is kitűzött:

Legyen az új törvény egységes szerkezetű, foglalja tehát magába az értékpapírok forgalomba hozatalának, a befektetési szolgáltatásoknak, a szolgáltatóknak, az árutőzsdei szolgáltatóknak, a befektetéskezelési tevékenységet végzőknek, a befektetési alapoknak, a tőzsdének, valamint az elszámolóház működésének és felügyeletének szabályait. Szűnjön meg az a korábbi helyzet, amikor egyes részterületeket külön törvények szabályoztak, és nem volt ritka az a helyzet, amikor az egyik szabály üti a másikat, illetve a törvények közötti belső logikai zavarok megnehezítik a felügyeleti munkát, vagy törvény által rögzített módon akadályokat teremtenek a felügyeleti hatóság hatékony működésével szemben.

Mindenképpen pontos és átfogó törvénykezésre van szükség ahhoz is, hogy a tőkepiaci szabályainkban megfeleljünk az uniós előírásoknak, vagy legalábbis annak a hányadának, ami ma ismert. A tőkepiacok ugyanis világszerte jelentős fejlődésen, szabálybeli módosuláson is átestek az utolsó időkben, és ez várhatóan ezután sem lesz másként. A törvényalkotóknak és a javaslattevőknek ezt a körülményrendszert is figyelembe kellett venniük, amikor egységes szabályrendszereket dolgoztak ki.

Az alapos munkát mi sem jellemzi jobban, mint hogy az új egységes törvénytervezet korábbi jogszabályok egész sorát módosítja, még hosszabb sorát hatályon kívül helyezi. Érdekes tapasztalatokra lehet szert tenni, ha a jelen törvénytervezet kapcsán a módosuló és hatályukat vesztő jogszabályok eredeti hatálybalépésének idejét is megnézzük. Furcsa módon a megszűnő jogszabályok legnagyobb része nem a rendszerváltozást megelőző időkből, de nem is az első demokratikus kormány által megalkotott szabályok köréből adódik, hanem az 1994-98-as kormányzati ciklus idején hozott szabályokat kellett garmadával megsemmisíteni. E szabályok megsemmisítése alapvetően a piacok zavarmentes működését szolgálja, másrészt azért volt ezeknek a megsemmisítésére szükség, hogy eleget tegyünk az uniós jogkódex, az acquis communautaire magyarországi harmonizációs követelményeinek.

Ebből a megfigyelésből rögtön adódik két következtetés. Az 1994-98 között hozott nagy számú és szinte évente ismétlődő szabálytömkeleg sok esetben homályos, áttekinthetetlen viszonyokat eredményezett, olyanokat például, amikor a korábbi értékpapír-felügyeleti emberek csak kezüket tördelve toporoghattak az éppen ügyfeleik pénzét lázasan síboló brókerek ajtaja előtt, de hatékony intézkedéseket nem nagyon tehettek, s aztán fizethetett a Betétbiztosítási Alap. Minden szabályos volt, büntetőjogi felelősség nem keletkezett.

A szabályozó és ellenőrzési hatóság csetlés-botlását és tehetetlenségét tovább fokozta a kettősség, ami a devizát a legutóbbi időkig hermetikusan elkülönítette a forinttól a szabályozás oldaláról, zsilipet biztosítva az off-shore státusúak Budapesten, éppen a devizahatóság jóvoltából fenntartott jól szelektált ügyfélkörének.

(19.00)

Csak hab a tortán, hogy mindez két MSZP-s sztárpénzügyminiszter regnálása idején történt. Egyikük éppen a lengyeleket készül újabb csomaggal riogatni, a másik éppen kormányfőjelölt az MSZP-nél.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! (Keller László: Ennél a témánál egy miniszter így beszél?) Ezek vannak. Az előbbiekben elmondott, folyamatos törvényi módosításokkal teletűzdelt időszakot egy olyan törvénykezéssel célszerű lezárni, ami hosszabb időszakra biztosítja a zavartalan működést, végképp kiiktatja a tőkepiac szétszabdalt szabályaiból adódó inkonzisztenciákat, és megfelel az Unió jelenleg érvényes tőkepiaci követelményrendszerének. Véleményem szerint a beterjesztett javaslat rendelkezik ezekkel a kvalitásokkal.

Ami az egyik legfontosabb követelményrendszert, az európai uniós jognak való megfelelést illeti, az új egységesített törvénytervezetben ez alól a kötelezettség alól szinte alig van kivétel, talán csak egy körülmény: a tőkefejezetben a tárgyalások során öt év átmenetet kértünk és kaptunk a Befektetővédelemi Alap által biztosított követelések összegére vonatkozóan. Igényünket a Közösség támogatja, és 2007. december 31-éig kell elérnünk az irányelvek által rögzített 20 ezer eurós, körülbelül 6 millió forintos értékhatárt. Ez azt jelenti, hogy 2007. december 31-éig kötelezettséget vállalunk arra, hogy az alap által kisbefektetők részére juttatott kártérítés eléri a 20 ezer eurót, azaz a 6 millió forintot, vagyis ekkorra biztosítható a teljes magyar kisbefektetői körnek a piaci szereplők csődjéből adódó kockázatmentesítése.

Jelentős mértékben segítette az egységes szerkezetű és áttekinthető tőkepiaci szabályozást az időközben bekövetkezett devizaliberalizáció. Ez a lépés a hatályos szabályok egy részét eleve feleslegessé tette, ugyanakkor az így liberalizált piacon biztosítani szükséges a hazai befektetők és a hazai piac egységének és biztonságos működésének védelmét. Biztosítani szükséges azonban a devizaliberalizáció miatt szükségszerűen elszaporodó fedezeti ügyletekhez a piac likviditásának kialakulását, hiszen mit ér egy olyan rendszer, ahol ésszerű fedezeti ügyleteket ugyan lehet kötni, csak éppenséggel nincs, akivel megkössük.

Az értékpapírok forgalomba hozatala körül a leglényegesebb változás a papírok dematerializációja. Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban nem szükséges az értékpapírokat kinyomtatni magas költséggel, hiszen a számítógépes módszerekkel kezelt értékpapírok forgalmi költségei lényegesen alacsonyabbak, másrészt a számítógépes módszerek alkalmasabbak a pénzmosás megakadályozására is, így az azzal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeinket is jobban teljesíthetjük. A fizikai, anyagi megjelenésüktől megszabadított értékpapírjaink egységes rendszere a számlán történő forgalmazásnak is javára válik, nem szükséges a továbbiakban kétféle - fizikai és dematerializált - forgalmi szabályokat alkalmazni.

Különös hangsúlyt fektet a törvény a befektetők védelmére, a piaci szereplőkkel való bizalmi viszony helyreállítására. Azon túl, hogy a betétvédelmi alap által történő kártérítések összege is majd meg fog emelkedni, szükséges ez a befektetők érdekeit is növelő bizalomnövelés. Ennek tudható be, hogy az értékpapír-bizományosok esetén a jelenlegi 20 millió forintos tőkekövetelményt 50 millió forintra rendeli emelni a törvény, míg az értékpapír-kereskedők esetén a jelenleg 100 milliós összeghatárt 200 millióra kell majd felemelni.

A befektetési társaságoknál a hatályos 1 milliárd forintos tőkekövetelmény azonban nem fog változni. A bizományosokkal és kereskedőkkel szembeni megemelt tőkekövetelmények egyértelműen további biztosítékokat jelentenek a kisbefektetők részére. Reményeink szerint a helyreállított és megnövelt bizalmi körülmények a betétvédelmi alap jövőre bekövetkező kártérítési összegei és a növekvő lakossági megtakarítási kedv ismét jelentős összegeket vonz a tőkepiacra, és csökkenti a tőkepiac külföldi befektetőktől való túlzottan nagy függését. Ez például egy intézkedés arra, hogy a kormány törődik a tőzsdével.

Változások következnek be a tőkepiac legfontosabb működési terepe, a tőzsde területén is. A tőzsdei szabályozásban alapvető változást jelent, hogy a még jelenleg úgynevezett sui generis szervezetként működő tőzsde a jövőben részvénytársasági formában fog működni. A részvénytársasági forma rugalmasabb alkalmazkodást tesz lehetővé a piaci viszonyokhoz, a tőzsde mint a gazdasági törvény által definiált részvénytársaság ugyanis eredményesen működhet egy formálódó közép-európai, hosszú távon esetleg európai kereskedelmi platform tagjaként. Annak érdekében azonban, hogy a tőzsde ne válhasson egyik vagy másik tulajdonosa játékszerévé, a törvényben 10 százalékban korlátozni kívánjuk az egy tulajdonos által szerezhető tulajdonosi hányadot.

Az értékpapírok, különösen a tőzsdén forgók, úgynevezett likvid eszközök, azaz azokból könnyen lehet pénzt csinálni. A különböző értékpapír-elszámolások elég gyakran kapcsolatba kerülnek az értékpapír-tulajdonosok és a korábban adásvételben részt vevők csődeljárásaival, csődfelszámolásaival is. Sok zavar adódott és adódik abból, hogy a korábbi szabályozásokban nem volt egyértelműen biztosítva az ügyletek teljesítéséhez nyújtott biztosítékrendszer, ezért alapvetően fontosnak tekintjük, hogy az óvadéki biztosítékok elhelyezése, rendszeres kiegészítése rendben legyen, és hogy hat hónapon belül kikötött óvadék esetén is érvényesíteni lehessen a követeléseket. Fontos az is, hogy az elszámolóházban a szolgáltató vállalkozások és az ügyfelek eszközeit elkülönítetten kezeljék, ami az ügyfelet mentesíti attól az esettől, ha közben a szolgáltatója csődbe megy - ilyet egypárat láttunk, elvitték az ügyfelek pénzét a brókerek, az ügyfelek csődjei -, az ügyfelek érdekében letett papírokat emiatt a csődeljárásba, a bróker csődjébe ne lehessen bevonni.

Külön említést kell tenni a tőkepiaci felügyeleti rendszer változásairól is. A változások együttesen azt segítik elő, hogy a felügyeleti hatóságok a szabályok betartását független hatóságként végezzék. Az 1997. évi pénzügyi válságot követő tapasztalatok arra buzdították a nemzetközi közösséget, hogy az egyre univerzálisabbá váló pénzügyi piacokat a felügyeletek operatív önállóságának növelésével lehet csak ellenőrizni. Erre mind az IMF Világbank-csoport, mind az OECD-országok felügyeleti rendszerei, de az Unió is figyelmet fordított. A felügyelet átvilágítása az úgynevezett bázeli bizottság által meghatározott huszonöt alapelvnek megfelelően ez év júniusára megtörtént, a törvény pedig kilátásba helyezi a függetlenségi kritériumok betartását.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A több mint tízéves törvénykezési folyamat, valamint a jelenleg a Ház asztalára kerülő előterjesztés minden részlete egy parlamenti felszólalás keretében nem elemezhető, nem is teszünk erre kísérletet, azonban mindezt figyelembe véve a kormány előterjesztését a tőkepiaci törvényről a tisztelt Háznak megfontolásra és elfogadásra javaslom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Keller László úrnak, az MSZP-képviselőcsoport vezérszónokának.

KELLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az előző hozzászóláshoz két megjegyzést szeretnék fűzni. Nem terveztem, de nem lehet elmenni szó nélkül a hozzászólás mellett.

Tisztelt Boros Miniszter úr! Ha egyszer valaki majd összeveti az ön által említett két miniszternek a banki tevékenységét, miniszteri tevékenységét és az ön banki tevékenységét - ha egyszer valaki tényleg górcső alá veszi -, és a miniszteri munkáját is értékeli, valószínűleg nagy deficitet kell önnek elszenvednie.

A második megjegyzésem pedig arra vonatkozik, hogy a miniszter úr miniszterhez eléggé méltatlan módon szemezgetett abból a két oldalból, hogy milyen törvények kerülnek hatálytalanításra. Ő kiszemezgette az 1994-98 közötti törvényeket, én meg szeretném felhívni a figyelmét, hogy számos olyan törvény, amely 1999-ben, 2000-ben lett elfogadva... - de a 2001-2002-es költségvetésnek is bizonyos szakaszai hatályukat fogják veszíteni, sőt módosításra is kerül a Magyar Köztársaság 2001-2002-es költségvetése. Miniszter úr, más megközelítést vártam öntől.

Ami a benyújtott tőkepiaci törvényjavaslatot illeti, elöljáróban szeretném én is rögzíteni - ahogy azt a miniszter úr is megtette -, tudatában vagyok annak, hogy itt nem pusztán a tőzsdéről van szó, hanem sokkal tágabb intézményi struktúráról, a tőkepiac szabályozásáról.

(19.10)

Azt is szeretném rögzíteni, hogy a szocialista frakció egyetért azzal, hogy egy egységes szabályrendszert nyújtott be a kormány a tőkepiaccal összefüggésben. A tárgyalási móddal azonban egyáltalán nem tudunk egyetérteni. Nem elég, tisztelt miniszter úr, rögzíteni a preambulumban a fontos szabályozási célokat, hogy mennyire szükség van a tőkepiac fejlődésének elősegítésére, a versenyképesség javulásának elősegítésére, a befektetések biztonságának növelésére, a törvény megalkotását is ennek kellett volna alárendelni.

Többen szóltak már ellenzéki, bizottsági előadók arról, hogy bizony nem volt egyeztetés. 450 paragrafusból áll a törvény, hosszú időn át tartott az előkészítés, s úgy gondolom, hogy az lett volna a korrekt eljárás, ha ebbe a szakmai egyeztetési folyamatba az ellenzéki párok szakértőit bevonják. De azért is gondolom, hogy nagy szükség lett volna, hiszen egy olyan szabályrendszert alkotunk meg, amelynek hosszú távon stabil, kiszámítható szabályozásra van szüksége. S ezért nem közömbös, hogy a jelenleg ellenzéki pártok, jövőre nagy valószínűséggel kormánypártok hogyan viszonyulnak egy ilyen szabályozáshoz. Ez különösen most aktuális, amikor a magánnyugdíjpénztárak szétverésén fáradozik a kormányzat. Nem fordulhat elő az - meggyőződésünk szerint -, hogy az elkövetkezendő időben ilyen nagy súlyú törvényekbe csak azért, mert kormányváltás van, és nem az adott kormány alkotta meg a javaslatot, durva módon belenyúlunk.

Meg kell azt állapítanunk, tisztelt Ház, hogy bizony itt jelentős jogharmonizációs elmaradást pótol most a kormányzat, hiszen én magam megnéztem a felkészülés során az Igazságügyi Minisztériumnak az értékelését, amelyik az EU-jogharmonizációval kapcsolatos, és bizony az egyik legjelentősebb lemaradásként, elmaradásként rögzítette az Igazságügyi Minisztérium, hogy a pénzügyi szolgáltatások terén bizony többéves késedelmet szenvedett a tőkepiaci törvénycsomag kidolgozása és a beterjesztése. Mindenféle módosítást követően már 2001. március 31-éig ezt a javaslatot be kellett volna nyújtani.

Tisztelt Ház! Szeretnék arra kitérni, hogy milyen gazdaságpolitikai környezetben kerül sor most a törvény megtárgyalására. Nyilván arra nincs lehetőség, hogy itt most mély gazdaságpolitikai elemzésbe menjek, de utalni kell néhány mozzanatára a gazdasági fejlődésnek. Sajnos, azt kell megállapítani, hogy a világgazdasági helyzet a vártnál kedvezőtlenebb, és ez nem csak az sajnálatos terrortámadás miatt kedvezőtlen. Ebből az következik, hogy bizony a piaci kockázatok, a piaci bizonytalanság növekszik, és ez sajnálatos módon ennek a pénz- és tőkepiaci hatása kedvezőtlen.

A magyar gazdaság ilyen világgazdasági, gazdasági környezetben kiegyensúlyozottan fejlődik, de azt is kell látni és érzékelni - és ebbe se akarok nagyon mélyen belemenni, hiszen a zárszámadás során erről részletesen szóltunk -, hogy bizony a fejlődés üteme megváltozott, még akkor is, ha a mai vitán a gazdasági növekedésről - megítélésem szerint - nem a legreálisabban szóltak a kormány oldaláról, és az ígéretekhez képest is bizony ez a fejlődés mérsékelt.

A tőkepiac szempontjából azt kell látni, hogy a beruházások növekedési üteme bizony szintén kedvezőtlen. A pénzmegtakarítások elmaradnak a 2000. évi szinttől, a megtakarítási ráta 2000-ben sem érte el a tervezett szintet, és az idén várhatóan mérséklődik. Sajnálatosan kell azt is megállapítani, hogy az infláció és az inflációs várakozás is magas szinten áll. A hazai tőkepiac - meg kell állapítani - meglehetősen kedvezőtlen, azzal együtt is, hogy a nemzetközi pénz- és tőkepiac bizonytalanságának a hatása kisugárzik. De nemcsak erről van szó, hanem arról is szó van, hogy bizony a kormány is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a tőkepiac ilyen státust élvez. A Budapesti Értéktőzsdének a teljesítménye kifejezetten gyenge. Én azt gondolom, hogy tetézi a bajt az, hogy a kormány nem túlságosan szimpatizál magával a tőzsde intézményével.

Sajnos, azt érzékeltük az elmúlt évek során, hogy a gazdaságpolitikai döntéseknél a tőkepiaci hatások vizsgálata - a mi megítélésünk szerint - a kormány részéről háttérbe szorult. Gondolok itt akár a gázáremelésre, akár a villamosenergia-törvényjavaslattal kapcsolatos kormányzati viselkedésre, akár a most eldöntött Széchenyi pluszra. Itt is a kormány - egy meglehetősen etatista módon - saját maga próbálja élénkíteni a gazdaságot, ahelyett, hogy megfontolta volna azt, hogy milyen tőkepiaci eszközökkel lehetett volna ezt az élénkítést elősegíteni.

Azt lehet megállapítani, hogy sajnos a tőzsdén az alacsony forgalom, a csökkenő hozam, a több cég kivezetése és az új papírok hiánya általános jellemzőként rögzíthető. Valószínűsíthetőnek ítéljük, hogy ez a romló trend sajnos tovább tart. Önmagában a törvényjavaslat benyújtása nem állítja helyre a bizalmat. A gazdasági miniszter úr tavasszal a költségvetési bizottsági ülésen részt vett, ott egy meghallgatást tartottunk. Ő akkor ott kilátásba helyezte a befektetésösztönző lépéseknek a kidolgozását. Sajnos, ez mai napig nem következett be, pedig a tőzsde erősítése és általában a tőkepiacnak az erősítése nem önmagáért való feladat, hiszen ez jelentősen elősegítheti a magyar középvállalatok erősödését, s tulajdonképpen - ezt a "motor" szót állandóan használják - azt mondanám, hogy a gazdasági növekedés motorja is lehet.

Mindenképpen célként kell megfogalmaznunk, hogy több befektető legyen, több kibocsátó legyen, a hazai megtakarítások támogatását elő kell segíteni, s a megtakarítások szerkezetét is - úgy véljük - át kellene alakítani. Sajnos, miközben egy nagy léptékű törvényjavaslatról tárgyalunk, az ösztönző lépések nincsenek a törvényjavaslat mellé rakva.

Kilépett viszont a pénzügyminiszter úr nem oly régen egy javaslattal. Ma már ezt a miniszteri expozéban próbálta oldani, mert ma már fúzióról nem beszélt, hanem inkább együttműködésről beszélt. De azt tudni kell, hogy ami megriasztotta itt a tőkepiaci szereplőket, az a mozzanat volt, hogy miközben benyújtotta a kormányzat a tőkepiac szabályozásával összefüggő törvényjavaslatot, ő itt fölvetette három eltérő országban lévő tőzsdének az egyesítését. Ezt persze úgy tette meg, ahogy azt a Fidesz szokta, egyeztetés nélkül. Ez olyan mértékű meglepetést okozott, hogy még a Magyar Nemzeti Bank elnöke is csak magánemberként mert véleményt mondani.

Minden szakértőnek az egybehangzó véleménye az, hogy a fennálló problémákra nem lehet megoldás a tőzsdék egyesítése, viszont az együttműködés a külföldi tőzsdékkel kívánatos lenne. Tehát a megalapozatlan ötlet helyett szerencsésebb lett volna koncepciót kidolgozni arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne a Budapesti Értéktőzsde szerepét erősíteni, hogyan lehetne erősíteni a kapcsolatot a fejlett piacok tőzsdéivel, hogyan lehetne elősegíteni, hogy a régió befektetői és egyéb tőkepiaci szereplői könnyebben találjanak utat hozzánk, hogyan lehetne a kölcsönös forgalmat és az érdeklődést növelni. Ugyanis azt a spirált kellene feloldani, amelynek tulajdonképpen a lényege az, hogy nincs kedvező befektetés, a keresletcsökkenés csökkenti az árakat, és nem jelennek meg újabb papírok. Erre kellene valódi megoldást találni.

(19.20)

Új együttműködési lehetőségek feltételeit kellene kidolgozni, végiggondolni azt, hogy a vállalati papírok mellett hogyan lehetne bővíteni például a tőzsdék kínálatát, akár a kötvénypiac erősítésével is. A mögöttünk hagyott tíz esztendő kell hogy erősítsen bennünket abban, hogy nem nyugodhatunk bele a tőkepiac jelenlegi helyzetébe. No nem az utolsó három év, államtitkár úr, hanem az azt megelőző évek fejődése kell hogy erősítsen bennünket a cselekvés szükségességében.

Nem nagyon szeretnék a múltba révedni, de nem lehet nem szólni arról, milyen kedvező változásokat gerjesztett a tőzsde működése a gazdaság számára. Csak néhány mozzanatát szeretném megemlíteni annak, hogy milyen gazdaságerősítő következményei voltak a tőzsde erősödésének. Egyrészt a gazdaságban egy szigorú követelményrendszert vezetett be: folyamatos információnyújtásra késztette a tőzsdén lévő cégeket, minimumfeltételeket határozott meg a kereskedők számára, és tulajdonképpen meghonosította az üzletmenet értékelését. Ezek a pozitív vonások persze nem túl szimpatikusak a jelenleg kormányzók számára.

Nem nyugodhatunk bele abba, hogy a folyamatok veszélyes irányba fordultak. A kormánynak önkritikusan értékelnie kellett volna azt, hogy milyen cselekedetei segítették elő vagy okozták a jelenlegi helyzet kialakulását. Erre már szintén hallottunk példákat: az adóztatás, a MOL-hoz való viszonya, a magánnyugdíjpénztárral kapcsolatos lépései és az elmaradt befektetésösztönzések hatása. Meggyőződésünk, hogy összehangolt befektetésösztönzésre lenne szükség. Természetesen sok függ a kormány szándékától, hogy mit akar lépni az adóztatás területén. Lépéseket kellene kidolgozni a vezetői érdekeltség megteremtésére, hogy az egyes cégvezetők vezessék be a cégeket a tőzsdére. A magánnyugdíjpénztárakkal szembeni harcot abba kellene hagyni, bár erre vajmi kevés jel mutat. A kockázati tőketársaságokat erősíteni kellene; minden eszközzel támogatni szükséges a tőzsdei megjelenést, és elő kellene segíteni, hogy szövetségest találjon a magyar tőzsde. Erre példaként épp a napokban lehetett látni, hogy a Malévnál sikerült az ilyen szövetséges rendszert megoldani.

Tisztelt Ház! Itt van előttünk a tőkepiacról szóló törvény, amiről nagyon nehéz véleményt mondani, hiszen nagyon széles körű a szabályozás, amivel tulajdonképpen egyetértünk. El kellene döntenünk azt, hogy sikerült-e a tőkepiac minden szegmensének a szabályozását összehangoltan, kiegyensúlyozottan ezzel az egy törvénnyel megvalósítani, képes-e az új szabályozás új lendületet adni a tőkepiaci fejlődésnek. El kellene tudni dönteni, hogy melyek azok az új elemek, amelyek révén a piac képes a holtpontról kimozdulni, s hogy a szabályozás valóban szinkronban van-e az EU-s elvárásokkal. El kellene dönteni azt is, hogy a szabályozással valóban megszüntethetők-e a jelenleg fennálló jogi bizonytalanságok, és hogy egyáltalán a többi, jelenleg hatályos törvénnyel hogyan van ez szinkronban. Képtelenség azt várni, hogy ilyen segítséggel, mint amit a kormány nyújtott az ellenzék számára, megnyugtató választ találjunk.

Már szóltam arról, hogy 450 paragrafusból áll a törvény, hatástanulmány nélkül; annak a bemutatása, hogy tulajdonképpen mit is vár a kormány a tőkepiacról szóló szabályozástól, elmaradt. S tulajdonképpen az is elmaradt, hogy az EU miatti változásokat csokorba szedve bemutatta volna a kormány.

Ami az értékpapírok forgalomba hozatalával kapcsolatos szabályozási szakaszt illeti: mi úgy véljük, hosszú távon valóban korszerűvé teszik a szabályozást azzal, hogy az értékpapírok nyilvános forgalomba hozatalára kizárólag dematerializált formában kerülhet sor. Itt persze kérdésként merül fel a részünkről, hogy jelen pillanatban vajon felkészültek vagyunk-e erre az állapotra.

Sajnáljuk, hogy nem lett szélesebb körű a tájékoztatóban közölt adatokért felelősséget viselők köre. Sajnálatos, hogy a törvény nem ad megfelelő lendületet a magyarországi vállalati és önkormányzati kötvénypiac fejlődésének, fejlesztésének.

A nyilvános részvénytársaságok felvásárlásával kapcsolatos szakaszokkal egyetértünk; igaz, a befolyásszerzés fogalmi meghatározása kissé bonyolultra sikerült.

A befektetési szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatban helyesnek tartjuk az egységes, versenysemleges szabályozás irányába tett lépéseket. Megfontolandó, hogy a pénzügyi és a befektetési szolgáltatások éles elhatárolását milyen mértékben kell továbbfejleszteni, milyen mértékben kell kiterjeszteni az intézményi elkülönítést.

Azt gondoljuk, a vitában érdemes lenne még egyszer áttekinteni azt, a szabályozás hogyan illeszkedik a jelenleg hatályos hitelintézeti törvényhez. Úgy véljük, némi disszonanciát fel lehetne fedezni.

Azt is javasoljuk megvizsgálni, hogy milyen módon erősíthető az ügyféli követelések védelme. A felszámolási eljárásoknál, úgy gondolom, rendben van a törvényi szabályozás, de véleményünk szerint a végrehajtási eljárásoknál is hasonló védelmet kell biztosítani.

Sajnálatos, hogy nagyon sok területen alacsonyabb szintű szabályozást tesz lehetővé a törvényjavaslat.

A tőzsdei és az elszámolóházi szabályozás vonatkozásában úgy gondoljuk, indokolt az egységes tőzsdei szabályozás. Azt is indokoltnak tartjuk, hogy a tevékenységen keresztül történik a szabályozás, szakítva az eddigi gyakorlattal. Azt azért javasoljuk megfontolni, hogy az alaptőke vonatkozásában van-e értelme annak a megkülönböztetésnek, amit a törvényi szabályozás magában foglal.

A szocialista frakció úgy véli, hogy a felügyelet jogkörét túlságosan kiterjeszti a törvényjavaslat. Itt kell szólni arról a tényről, hogy a tőkepiacról szóló szabályozásban a jogalkotásról szóló törvény módosítását is kezdeményezte a kormány, amiről hosszú időn keresztül nem hajlandó érdemi egyeztetést folytatni a szocialista frakcióval. Folyamatosan jeleztük az egyeztetési szándékunkat; sajnos a kormányról ez az egyeztetési szándék lepereg, márpedig nélkülünk kétharmados törvényt elfogadni, azt gondoljuk, nem igazán lehetséges.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon nagy súlyú törvényről van szó, amelynek a hatásait, összefüggéseit más törvényekkel nem nagyon mutatta be a kormányzat. A kormányrendeletek iránya, tartalma nem került bemutatásra a Házban, éppen ezért mi tartózkodunk a szavazásnál. Jó lett volna, ha ez úgy kerül a Ház elé, hogy a szocialista frakció mint a legnagyobb ellenzéki frakció támogatni tudja a törvényjavaslatot, hiszen akkor ez még kiszámíthatóbb lett volna a tőkepiaci szereplők számára, de nyilván nem fogalmazunk meg olyan szándékot, hogy mi ezt kormányra kerülés esetén azonnal elkezdjük átgyúrni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Úgy gondolom, nyugodtan bízhatnak abban, hogy ez kiszámítható szabályozás lesz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Dancsó József úr, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselő.

DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tőkepiacról szóló törvény már a nevében is jelzi, hogy igen átfogó, részletes szabályozást tartalmaz mindazon piaci szereplőkre, akik a tőkepiacokkal kapcsolatba kerülhetnek, így különösen a befektetési szolgáltatókra, az árutőzsdei szolgáltatókra, a befektetési szolgáltatást nyújtókra, de itt kerülnek kodifikálásra a tőzsdére, az elszámolóházi és központi értéktári tevékenységre, a befektetővédelmi alapra vonatkozó jogszabályi passzusok is; továbbá szó van benne a felügyeleti tevékenységre, az értékpapír forgalomba hozatalára, illetve a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzésre vonatkozó különös szabályokról.

Miért van szükség egy ilyen átfogó, a tőkepiac egészét érintő új törvényre? Úgy vélem, a kérdés helyénvaló, hiszen ilyen nagy horderejű változást kellőképpen meg kell indokolni.

(19.30)

Ma már mindenki előtt világos, hogy a magyar gazdaság és ezen belül a hazai tőkepiac az elmúlt tíz évben rendkívül nagy fejlődésen ment keresztül. Kialakultak és létrejöttek azok az intézmények, amelyek egy piacgazdaság szinte definíciószerű ismérvei. Gondoljunk csak az értéktőzsde és az árutőzsde megszületésére, a befektetési szolgáltatásokat végzők tucatjaira vagy a befektetési alapokra, az önkéntes és magánnyugdíjpénztárakra.

Ezek az intézmények létrejöttük után többé-kevésbé betöltik szerepüket, ám ennyi év után szükségszerű és célszerű végiggondolni eddigi működésüket, és egy koherens, összefüggésekben gondolkodó új szabályegyüttest megalkotni, úgy, hogy a szakma képviselői szélesebb körben is elfogadhassák azt. Határozottan kijelenthetem, hogy az egyeztetések során újra bebizonyosodott az, hogy lehet olyan törvényt alkotni, amely igen széles konszenzuson alapszik, szinte a piac valamennyi szereplője egyetért a benne foglaltakkal.

További indoka a szabályozásnak az, hogy a tőkepiacról szóló fejezetet sikeresen lezártuk az Európai Unióval történt tárgyalások során, és az ott kölcsönösen elfogadott direktívákat be kell emelni a hazai jogrendszerbe is.

Ezen áttekintés után választ kaphatunk arra, hogy mi is a törvényjavaslat célja. A Fidesz frakciója szerint nem más, mint olyan jogszabályi környezet kialakítása, amely korszerűbb és kedvezőbb keretet teremt a hazai tőkepiac működéséhez, ugyanakkor biztosítja a befektetők védelmét. A javaslat elfogadásával nagyobb lehetőséget biztosítunk a tőkepiac fejlődésének, esélyt adunk a globalizálódó tőkepiacok kihívásaihoz történő rugalmas alkalmazkodásra, mindezek révén hozzájárulhatunk a tőkepiac élénküléséhez.

Persze botorság lenne azt gondolni, hogy ennek a szabályozónak a bevezetésétől majd újra szárnyalni fog a budapesti tőzsde. Természetesen ez a javaslat jelenthet ez irányba történő segítséget, de az extraprofit eléréséhez ennél azért jóval több kell, mondjuk, egy világpiaci konjunktúra, egy tőzsdei hosszra spekuláló befektetői pszichés hangulat, várakozás. Mindezek mellett az új szabályozás hozzájárul a befektetői bizalom növeléséhez, fokozottabb hangsúlyt fektet a befektetők, fogyasztók érdekeinek védelmére, és amint már utaltam is rá, megteremti a teljes összhangot az Európai Unió hatályos tőkepiaci szabályozásával.

A törvényi szabályozás elején fogalmi meghatározások sora biztosítja az egységes értelmezést. Különösen fontosnak érzem a "befolyásoló részesedés" meghatározásait vagy az "elfogadott ország" definícióját, amelynek olyan fontos ismérvei vannak, mint a befektetési szolgáltatási tevékenység prudens folytatása; az ilyen, mármint elfogadott országnak rendelkeznie kell a pénzmosást megelőző megfelelő jogszabályi előírásokkal, adatvédelmi előírásokkal, és a magyar felügyeletnek az illetékes felügyelettel együttműködési megállapodása legyen. Bevezetésre kerül továbbá az értékpapír-kölcsönzés fogalma is, de megemlíthetjük a kollektív befektetési értékpapírt, a pozíciólezáró nettósítást vagy az üzletszerű tevékenység pontos definícióit.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat szövegéből kiolvasható az, hogy az értékpapír fogalma nem változik, megmarad a Ptk. azon megközelítése, amely szerint értékpapír az, amit jogszabály ilyenként határoz meg. Az értékpapírok vonatkozásában nagy horderejű változás a dematerializált, azaz csak elektronikus adat formájában létező értékpapírok elterjedésének előmozdítása. Szemben a fizikailag kinyomtatott értékpapírokkal, a csak számítógépes jelként létező értékpapírok kezelése olcsóbb, gyorsabb, biztonságosabb, emellett ezek révén a pénzmosás megakadályozására vállalt nemzetközi kötelezettségeink is teljesíthetőek.

Az értékpapírok kibocsátása során az egyértelműség érdekében a tervezet csak a zárt körű kibocsátás fogalmát határozza meg, és úgy rendelkezik, hogy minden egyéb esetben a nyilvános forgalomba hozatalra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Fontos elem az értékpapírok nyilvános forgalomba hozatala, amelynek feltétele tájékoztató és nyilvános ajánlattétel közzététele, illetve a forgalomba hozatal előkészítésével és lebonyolításával befektetési szolgáltatót kell megbízni.

Speciális szabály vonatkozik a kötvények nyilvános forgalomba hozatalára, ugyanis itt további feltétel, hogy a kibocsátó legalább egy teljes üzleti éve működjön, ha nincs mögötte állami készfizető kezesség. Jelentős ösztönző lehet a kibocsátások növelésére az, hogy ha a kibocsátó hiteltartozása meghaladja a saját tőkéjét, a kibocsátónak elég a felügyelet által elismert hitelminősítő szervezettel minősítést készíttetni.

A kormány döntése alapján 2001. június 15-étől teljeskörűen megszűntek az adminisztratív korlátozások a nemzetközi értékpapír-forgalmazás területén. Ez az új helyzet több ponton igényli a szabályozás módosítását. Egyrészről hatályon kívül kell helyezni a devizahatósági engedélyezésre vonatkozó előírásokat; másrészt a piac kiegyensúlyozott, biztonságos működése megköveteli a prudenciális szabályok fokozott érvényesítését.

Befektetővédelmi szempontból fontos az az előírás, hogy Magyarországon csak idehaza bejegyzett bróker igénybevételével lehet mind a belföldön, mind a külföldön kibocsátott értékpapírt megvásárolni, illetőleg egyéb befektetési szolgáltatást igénybe venni.

A törvényjavaslat biztosítja továbbá a magyar piacon kibocsátott, illetőleg forgalmazott értékpapírok esetében a befektetők megfelelő, azaz magyar nyelven történő tájékoztatását, befektetéseik védelmét.

A javaslat negyedik része szól a befektetési szolgáltatási és árutőzsdei szolgáltatási tevékenységekről. Fontos módosulás a tőkekövetelmények szigorodása: értékpapír-bizományos esetében a jelenlegi 20 millió forintról 50 millió forintra, értékpapír-kereskedő esetében a jelenlegi 100 millió forintról 200 millió forintra; befektetési társaság esetében a hatályos 1 milliárd forintos tőkekövetelmény ugyanakkor nem változik. Árutőzsdei szolgáltatók esetében sem változik a részvénytársasági formánál a 20 millió forintos tőkekövetelmény. Könnyítést jelent viszont az, hogy a befektetési vállalkozások esetén csak egy engedélyre van szükség, tehát nem kell külön alapítási és működési engedély.

Részletes szabályok foglalkoznak a befektetési vállalkozások belső ellenőrzésével és könyvvizsgálatával, továbbá lehetővé válik egyes ügyviteli tevékenységek kiszervezése is.

Teljesen egyértelműsítve lett, hogy az ügyfél eszközeit el kell különíteni a befektetési vállalkozás sajátszámlás ügyleteitől; ezek nem részei a befektetési vállalkozás vagyonának, következésképpen csőd, felszámolás esetében sem vehetők igénybe a hitelezők kielégítésére.

Részletesen szabályozásra kerülnek egyes befektetési szolgáltatási tevékenységek, illetőleg ügyletek. Ezek közül a részvényesi meghatalmazottra vonatkozó szabályok, valamint az értékpapír-kölcsönzés intézménye a legjelentősebb. A részvényesi meghatalmazott az a letétkezelő, aki az értékpapír tulajdonosával kötött szerződés alapján a saját nevében, de a részvényes javára gyakorolja a tulajdonosi jogokat egy részvénytársasággal szemben.

A szabályozás szerint a részvényesi meghatalmazott kétféleképpen járhat el. Ha a részvénykönyvben nem tulajdonosként, hanem részvényesi meghatalmazottként szerepelteti magát, akkor a tulajdonosok által adott utasításoknak megfelelően jár el a társasági események alkalmával, a felügyelet felszólítására pedig fel kell tárnia a tényleges tulajdonosok aktuális személyeit. Ha viszont részvényesként jegyezteti be magát a részvénykönyvbe, akkor őt kell tulajdonosnak tekinteni.

Az értékpapír-kölcsönzés lehetővé tétele egyik sarkalatos feltétele a tőkepiac további fejlődésének. Alkalmazása meglehetősen sajátos, bár a piaci szereplők részéről igény mutatkozik a használatára. A javaslat szerint értékpapír-kölcsönzés esetén a Ptk. pénzkölcsönre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, azzal a megkötéssel, hogy a kölcsönadott értékpapír tulajdonjoga a kölcsönvevőre száll át. A kölcsönadónak meg kell viszont kapnia a kölcsön ideje alatt esedékes kamatokat, esetleges más járandóságokat. Garanciális okokból a törvény előírja, hogy befektetési szolgáltató az ügyfelek tulajdonát képező értékpapírt csak az ügyfél kifejezett hozzájárulásával adhatja kölcsön.

Fontos eleme a jelenlegi szabályozási javaslatnak a kereskedési könyvhöz kapcsolódó pozíciólezáró nettósítás alkalmazása. Ennek révén lényegesen csökkenthetők a pénz- és tőkepiaci ügyletek elszámolási és partnerkockázatai, a biztosítékok érvényesíthetőségének javítása következtében pedig növekszik a befektetők biztonsága, tehát csökken a rendszerkockázat, továbbá csökken a szavatolótőke-szükséglet a befektetési szolgáltatóknál, ezáltal csökkenhetnek a forgalmazási költségek.

(19.40)

A pozíciólezáró nettósítás elve egyébként kimondja, hogy a szerződő felek között pénzügyi ügyletek alapján fennálló összes kötelezettség lejárttá és esedékessé válik bármelyik szerződő fél hitelképességét érintő, valamely előre meghatározott esemény és az annak alapján gyakorolt felmondás esetén oly módon, hogy az egymással szemben fennálló követelések pénzben kifejezett ellenértékét a felek egymással szemben beszámítják, majd a fennmaradó nettó különbözetet a kötelezett pénzben megfizeti.

Befektetési vállalkozás felszámolását a felügyelet is kezdeményezheti, ha a befektetési vállalkozás a nem vitatott tartozását az esedékességet követő öt napon belül nem egyenlítette ki, vagy megállapítja, hogy eszközei az ismert hitelezők követelésének kielégítésére nem nyújtanak fedezetet. A javaslat szerint a befektetési vállalkozások és befektetéskezelők felszámolását a felügyelet által létrehozott közhasznú társaság végezné, mint a hitelintézetek esetében.

Tisztelt Ház! A Befektetővédelmi Alap szabályozása a gyakorlati tapasztalatok alapján lényeges átdolgozást igényel. Pontosítani kell, hogy mire terjed ki a védelem. A javaslat szerint az ügyfélnek csak a befektetési szolgáltatónál lévő vagyonára - pénz és értékpapír - vonatkozna, nem pedig a befektetési szolgáltató kötelezettségeire. Az alapnak kártalanítási kötelezettsége akkor keletkezik, ha bíróság elrendeli az alap tagjának felszámolását.

Az alap által nyújtott biztosítás - már csak az összeg nagyságára tekintettel is - nem terjed ki többek között az állam, a helyi önkormányzat, az intézményi befektető, az OBA vagy az MNB követeléseire. A kártalanítás összeghatára jelenleg egymillió forint. Az EU szabályai által megkövetelt 20 ezer eurós, csaknem hatmillió forintos szintet legkésőbb 2007. december 31-éig kell biztosítanunk. A csatlakozási tárgyalásokon a magyar kormány azt a kötelezettséget vállalta, hogy a kártalanítási összeghatárt 2005. december 31-éig 2 millió forintra, majd 2007. december végéig 6 millió forintra emeli fel.

Tekintettel arra, hogy az alap az elmúlt években felhalmozott kötelezettségei miatt - 2,4 milliárd forint - ez évben hitelfelvételre kényszerült, aminek visszafizetése még évekig terheli a költségvetést, sajnos így nincs mód a kártalanítási összeghatár ennél gyorsabb ütemű felemelésére. Szükségessé válik itt is - hasonlóan az OBA-hoz - az egymillió forint feletti kártérítési összegnél a 10 százalékos önrész bevezetése a "moral hazard" jelensége miatt.

Új elemként jelenik meg a törvényjavaslatban a befektetéskezelési tevékenység. E fogalom körébe tartozik a befektetésialap-kezelés, valamint a portfólió-kezelés. Ez utóbbinak része az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak és a magánnyugdíjpénztárak vagyonának kezelése, a biztosítóintézet által a befektetési egységekhez kötött, biztosításokhoz kapcsolódóan végzett vagyonkezelés, illetőleg az egyéni portfóliók kezelése.

Elengedhetetlenné vált egy olyan egységes szabályozás kialakítása, amely az általános elemeket tekintve egyformán vonatkozik mindenkire, aki az adott tevékenységet végzi. A javaslat megfogalmazza a befektetéskezelő általános felelősségi szabályait; kimondja, hogy mindenkor a megbízó érdekében köteles eljárni és a különböző portfóliókat egymástól elkülönítve kell kezelnie.

A befektetéskezelés speciális területe a befektetésialap-kezelés. Az 1991-es szabályozáson túllépve a jövőben mód nyílik különleges alapok létrehozására is, amelyeknél a befektetési szabályok eltérhetnek az általános előírásoktól. Így például befektetési alapba befektető alap, származtatott ügyletekbe befektető befektetési alap, indexkövető befektetési alap, valamint európai befektetési alap is létrehozható.

A tőkepiac legfontosabb működési területe a tőzsde, ahol a kereslet és a kínálat koncentráltan találkozik. A jövőben részvénytársasági formában kell működnie, igen szigorú tulajdonszerzési korlátokkal, hiszen egyetlen tulajdonos sem rendelkezhet 10 százalékot meghaladó szavazati és tulajdonjoggal. Bár itt kell megjegyezni azt, hogy egy tőzsdének képesnek kell lennie nemzetközi kooperációra, illetőleg valamely globalizálódó tőzsdéhez történő csatlakozásra is.

A részvénytársasági formával elválik egymástól a tulajdonjog és a kereskedési jog. Ezért a jelenlegi tőzsdetagság helyett a kereskedési jogosultság kérdését kell szabályozni.

A tőzsdei és tőzsdén kívüli értékpapír- és egyéb pénzügyi ügyletek elszámolását az elszámolóház végzi. A jelenlegi szabályozás erősen korlátozó, ezért célszerű megengedni, hogy az elszámolóház szakosított hitelintézetként akár tőzsdei ügylethez kapcsolódó kötelezettségvállalást is tehessen, de mindezek mellett, részvénytársasági formában tőzsde is végezhesse. Természetesen ugyanúgy, mint a tőzsde esetében, az elszámolóház is önszabályozó szervezet marad, működési szabályait belső szabályzataiban maga határozza meg.

A törvényjavaslat az utolsó fejezeteiben egységes rendszerbe foglalva tartalmazza a felügyeletnek a tőkepiac különböző területein meglévő feladatait, jogkörét. Előírásra kerül, hogy a felügyelet minden befektetési vállalkozásnál, befektetéskezelőnél, tőzsdénél és elszámolóháznál legalább kétévente átfogó helyszíni ellenőrzést tart. A tőkepiaci szolgáltatások globalizációjára tekintettel nagy fontossága van annak, hogy a felügyelet nemzetközi együttműködési megállapodásokat kössön más országok tőkepiaci felügyeleteivel.

Mindezek alapján, tisztelt képviselőtársaim, elmondhatjuk azt, hogy egy nagy horderejű és átfogó törvény általános vitáját kezdhetjük meg ma. Mindenképpen látható az, hogy a törvényalkotó igyekszik a tőkepiacokat egységesen kezelni, szem előtt tartva a befektetések védelmét, ezáltal a megtakarítások ösztönzését, és olyan pénzügyi közvetítők, mint a tőzsde, működési feltételeit javítani igyekszik.

Ebből is látszik, hogy egy átláthatóbb, a kockázatokat jobban felmérő és kezelő, a globalizáció kihívásainak megfelelni tudó magyar tőkepiac lehetőségét adja a javaslat. S hogy ne csak lehetőség maradjon, ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat is, hogy támogassák a benyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Tardos Márton úrnak, az SZDSZ-képviselőcsoport vezérszónokának.

TARDOS MÁRTON, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. A jelen levő képviselőket és az előterjesztőt, a távol levő minisztert és az őt helyettesítő államtitkárt üdvözlöm innen, a pulpitusról.

Azzal kezdem mondanivalómat: nagyon sajnálom - mivel eddig minden felszólaló aláhúzta, hogy a tőkepiac szabályozásának kérdése a magyar gazdasági és társadalmi élet alapkérdése, amelyet az elénk került törvényjavaslat szabályoz -, hogy ezt itt, az esti órákban, ha nagyon optimista vagyok, tíz képviselő jelenlétében tárgyaljuk meg. A miniszter a vitában már nem vesz részt, csak a bevezető szöveget mondta el, és a képviselők arra koncentrálnak, különösen a kormánypárti képviselők, hogy a miniszter úr által az előterjesztésről már elmondott érveket támogassák, s annak részleteit taglalják.

Itt egy nagyon lényeges kérdésről van szó; méghozzá olyan problémáról, amelynél egyetértek azzal, hogy a miniszter úr a bevezetőjében annak a tőkepiacnak jelentőségét próbálta jellemezni, amely tőkepiac Magyarországon nagyon nehéz helyzetben van. Jóindulatúan nem használom azt a szót, hogy válságban van. És a válságot vagy visszaesést, vagy nehéz helyzetet nem az jellemzi elsősorban, hogy a BUX-index, tehát a tőzsde mint a tőkepiac egyik legfontosabb részegysége tevékenységét kifejező és helyzetét jellemző mutató alacsony színvonalon áll; és már hosszú idő óta visszaesőben van olyan időszakban, amikor az infláció még mindig 9-10 százalékos nagyságrendben van. Tehát nemcsak az inflációval nem tart lépést az árfolyamok emelkedése, hanem az árfolyamok csökkennek, amikor az infláció még évi 10 százalékos nagyságrendben van.

(19.50)

Ennél is nagyobb a probléma. Nagyobb a probléma azért, mert ha megnézzük, kik vesznek részt a beruházásokban az országban, hogy kik vesznek részt a tőkepiaci tevékenységben, az értékpapír-kereskedelemben, kiknek az akkumulációja az, ami belekerül a gazdasági élet körforgalmába, akkor azt kell tapasztaljuk, hogy ebben - hogy divatos szóval fejezzem ki magamat - a magyar polgárok pénze nem jelentős mértékben szerepel. A tőzsdeforgalom zömét a Magyarországra települt, külföldi központú cégek végzik el, és a befektetések zöme is a Magyarországra települt külföldi cégekben bonyolódik.

A magyar nagy-, közép- és kisvállalkozók beruházási szintje alacsony. A tőkepiacnak ebben a nagyon jelentős és a magyar társadalom szempontjából meghatározó rétegében - és nem is egy rétegben, hanem rétegeiben - a befektetési hajlam, a tőkepiac iránti érdeklődés, a tőzsdén való részvétel nagyon alacsony színvonalú. Ez baj. És akkor, amikor a tőketörvénnyel foglalkozunk, nem egyszerűen a racionális, a világpiacon kialakult vagy az európai országokban kialakult szabályozási normák magyarországi érvényesítésével kell foglalkozzunk, hanem azzal kell foglalkozzunk, hogyan tudunk ezen a helyzeten változtatni. Nyilvánvaló dolog, hogy az a mindnyájunk számára kívánatos cél, hogy Magyarország fenn tudja tartani az Európai Uniónál és a vezető tőkésországoknál gyorsabb gazdasági növekedési ütemét, ahhoz nagyon jelentős beruházásokra van szükség, és ahhoz, hogy ezek a beruházások megvalósuljanak, akkumulációra van szükség - ez pedig a tőkepiacon bonyolódik. Ha itt baj van, ha ez nem megy jól, akkor hosszabb távon nem tartható az a gazdasági kedvező helyzet, hogy az EU átlagos növekedésénél gyorsabb a magyar gazdaság növekedése, és ha ez nem tartható, akkor az a probléma, hogy mi lényegesen meghaladjuk a tíz évvel ezelőtti gazdasági színvonalunkat, és a nyugati országokhoz fölzárkózunk gazdasági teljesítőképességünk minden szempontjából, az egyszerűen elveszti a lehetőséget. Ez egy nehéz helyzet, és ezekkel a kérdésekkel sajnos a szabályozás módosítása nem foglalkozik.

Rátérve arra, amiről eddig tulajdonképpen szó volt, hogy mi az, amit a törvény szabályoz, jól teszi-e vagy nem: én úgy gondolom, nekünk alapvetően azokkal a javaslatokkal, amiket a kormány megtett, nincsenek igazán kifogásolnivaló gondolataink. A probléma az, amivel a rendelet, a törvény nem foglalkozik, és amivel foglalkozni kellene.

Van egy kérdés, amivel a törvény ugyancsak nem foglalkozik, de lényeges kérdése a tőkepiacnak: nevezetesen, hogy a tőkepiac az állam, a piacgazdasági gondolkodás jellegének megfelelően mint szabályozó vesz részt. De nem ez a helyzet Magyarországon, és nem ez a helyzet Magyarországon az elmúlt két évben végrehajtott változások következtében. Két jelenségre hívom csak föl most a figyelmet, mert nem akarom az időt lopni avval, hogy fölöslegesen érveljek itt önök előtt.

Az egyik ilyen jelenség, hogy az Állami Fejlesztési Bank szabad kezet kapott arra, hogy a tőkepiacon működjön. Ez nem állami feladat. Ez a vezető ipari országokban, az Egyesült Államokban, Európában nem szokásos megoldás, és ez itt most Magyarországon divattá válik.

A másik ilyen kérdés, hogy a megtakarításoknak a világon mindenütt egy jelentős része a biztosítótársaságokon keresztül kerül a tőzsdére, a tőkepiacra. Azok az intézkedések, amelyek az utolsó időszakban a biztosítótársaságok tevékenységét visszafogják, és a biztosítótársaságok helyett újra az állami biztosítási rendszert preferálják és teszik előnyös helyzetbe, ez azt jelenti, hogy a tőkepiaci mozgásokban ez a jelentős akkumulációs forrás nem fog szerepet játszani, vagy nem fog olyan szerepet játszani, mint ami kívánatos lenne.

Az utolsó kérdés, amit még föl akarok vetni a fölszólalásomban, az, hogy megfelelően egyeztetve van-e ez az előterjesztés az itt illetékesekkel, a tőkepiac kérdésével foglalkozó szakértőkkel. Természetesnek lehet venni, hogy egy ilyen nehéz kérdésben, ami érdekeket sért, nem teljes az egyetértés, de a kezemben van a Befektetési Szolgáltatók Szövetségének, tehát a tőkepiacon részt vevő szakembereknek és intézményeknek vagy vállalkozásoknak egy alapvető, meghatározó szövetségének a kifogása a törvénnyel kapcsolatosan. Nem akarom az ő kritikai megjegyzéseiket itt most elmondani, de számtalan ilyen kritikai megjegyzést vagy nagyon nagy számú kritikai megjegyzést fogalmaznak meg.

Egy ügyet akarok csak fölvetni. Egy olyan országban, ahol az inflációs ráta megközelíti a 10 százalékot, szabad-e a tőkepiaci bevételek adójaként egy átlagos 20 százalékos adót megfogalmazni? Nem jelenti-e ez azt, hogy a tőkepiaci bevételeket, amelyek esetleg csökkenést jelenthetnek vagy alig valami növekedést jelentenek, azt ez az adó elviszi? Miért vetem föl ezt a kérdést? Nem azért, mert a jól kereső befektetők megadóztatását hibás lépésnek tartanám, hanem abban az időszakban, amikor a társadalom akkumulációs készségét fokozni kellene, kérdés, hogy ilyen intézkedéssel szabad-e belépni.

Az utolsó probléma, amit fölvetek, az állam nevében szabályozó intézmény helyzetének az ügye. Teljesen egyetértek avval, hogy itt egy EU-konform javaslatot kell előterjeszteni, és ugyanakkor az EU-konform javaslatot a tőkepiacon részt vevő intézményekkel harmonizálni kell. Félek attól, hogy éppen az előkészítés bizonytalanságai és a résztvevőkkel való egyeztetés hiánya miatt ez nem következett be. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi szabályozó szervezet növekvő jogai diszkrecionális beavatkozásra adnak lehetőséget, amelyek ugyancsak veszélyeztetik a tőkepiac fejlődésének ütemét.

A dolog fontos. Teljesen egyetértek azzal, hogy a szabályozásnak itt nagy szerepe van, de tudnunk kell, mire való a szabályozás. A szabályozás arra való, hogy a társadalom tagjainak a befektetési készségét és a befektetéssel kapcsolatos biztonságát, tehát kockázati mértékét, a kockázatot csökkentsük, a biztonságát növeljük. Ez akkor lehetséges, ha társadalmi konszenzus alakul ki arról, hogy mikor, hogyan lehet beavatkozni. Szükséges a beavatkozás, de ez alaposan meggondolt, a szakemberekkel és a piacon részt vevő szakemberek véleményével egyeztetett módon lehetséges csak.

(20.00)

Örülnék annak az EU-konform szabályozás érdekében, ha a törvény minél előbb elfogadásra kerülne, de szükségesnek tartom, és a szabad demokraták egységesen szükségesnek tartják azt, hogy az itt felvetett kérdésekben a mainál világosabb álláspont alakuljon ki, a mainál nagyobb konszenzus alakuljon ki, mert csak akkor lehet az EU-konform szabályozás bevezetésétől igazi pozitív hatásokat elvárni.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Herényi Károly úr, az MDF képviselőcsoportjának vezérszónoka.

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvénytervezet, lássuk be, nem egyszerű törvény a maga 450 paragrafusával, a maga vaskos terjedelmével, és úgy tűnik, hogy ez egy olyan szakmai törvénytervezet, amely nehezen tűri, hogy politikai vitát próbáljunk kovácsolni belőle. Úgy gondolom, ez idáig sikerült is ezt a csapdát elkerülnünk, de nem biztos, hogy ez így marad. A Magyar Demokrata Fórum részéről szeretnék - szakértők által felkészítve - kizárólag szakmai alapon beszélni erről a törvénytervezetről, erről a javaslatról.

A magunk részéről kizárólag azt vizsgáltuk, hogy a tervezett változtatások hogyan hatnak a pénzpiacra, miben segítik a tőke jó irányú mozgását, azt hogyan szorítják olyan korlátok közé, hogy ez mindenki hasznát szolgálja, de ugyanakkor hogyan garantálja a biztonságot a befektetőknek, és nem utolsósorban azt, hogy ez a művelet, ez a beavatkozás hogyan hat a magyar gazdaság fejlődésére, azzal szinkronban van-e. Bizton állíthatom, hogy a tervezet ezeket a kritériumokat, úgy tűnik, teljesíteni képes.

Amikor 1990-ben, az első tőkepiaci szabályozást követően megindult a Budapesti Értéktőzsde, 1991-ben megszületett a befektetési alapokról szóló törvény, '94-ben beindult az árutőzsde, kevesen gondolták, hogy rohamléptekkel nőjük ki ezeket a törvényi szabályokat, és ahogyan fejlődött a magyar gazdaság, úgy kellett lépten-nyomon ezeket a területeket szabályozó törvényeket is módosítani, miközben új feltételként az uniós szabályokat is figyelembe kell venni. Ahogy Bacsó Péter "A tanú" című filmjében Pelikán József gátőr mondja: "Akkor még nem sejtettem." Bizony, sokan nem sejtették 1990-ben, hogy 2001-re elérünk egy olyan tőkepiaci szintre, amit más országok 20-30 év alatt értek el. Ez a fejlődés kényszerítette, hogy az egymástól függetlenül megjelenő törvényi szabályozásokat összehangolva, újrarendezve egy közös gyűjteménybe kell szerkeszteni. Ez a tőkepiacról szóló törvény, amely több mint két évig készült, és ezen időszak alatt az összes érintett szakmai szervezettel a konzultáció, az egyeztetés folyamatos volt.

Az egyesített törvényjavaslat három törvény helyét váltja fel, az értékpapírról szólót, a befektetési alapokról szólót és az árutőzsdéről rendelkezőt. Ezek a jelenleg még külön életet élő törvények rendkívül változatosan szabályozták a tőkepiacot, azonban némely részük már elavult. A cél egy átlátható tőkepiac megteremtése, amely egyben biztosítja a versenysemlegességet. Ebbe a versenysemlegességbe az MDF beleérti, hogy a liberalizálódó piacon a magyar piaci szereplők ne szenvedjenek hátrányt bármely külföldi szereplővel szemben. Úgy tűnik, a tervezet ennek eleget tesz, de van egy működési terület nem ennek a törvénynek a hatálya alatt, nevezetesen az adózás, ahol a magyar befektetők sajnos igen komoly versenyhátrányban vannak, mert az ellenfeleik, külföldi versenytársaik többéves adókedvezményt kapnak, amíg a honiak nem.

Ha már ebben a ciklusban nem is, de a következőkben ezt feltétlenül felül kell vizsgálni, ugyanis a külföldieknek nyújtott adókedvezményt tévesen értelmezzük, azt nem a hazai befektetőkkel szemben kell nekik megadni, hanem más, tőkecsábító országokkal szemben kell alkalmaznunk, hogy továbbra is vonzó befektetőhely legyen Magyarország. De természetesen hasonló feltételeket kell biztosítani a hazai befektetőknek is.

Magáról a javaslatról: merész lépés az értékpapír-forgalmazás területén a dematerializáció bevezetése, azaz az eddigi hagyományos nyomdai úton előállított értékpapír mellett megjelenik az elektronikus úton kibocsátott is. Nyilvánvaló, az eljárás egyszerűbb, olcsóbb, korszerűbb, és talán a pénzmosás ellen is fel lehet használni. A kérdés az, mennyi lesz a visszaélés. Természetesen értjük mindazokat a szabályozó részeket, amelyek egyben a csalás ellen hatnak, csak Magyarországon láttunk már néhány csodát, hiszen jó néhány olyan dologgal találkozunk, amely külföldön kitűnően működik, nálunk pedig e területeken visszaélések sorát követik el. Csak egy példa: a bankkártyák. Jellemzően félnek is az emberek a használatától itthon, holott Nyugaton már alig találkozni készpénzes vásárlással, néhány szállodában már el sem fogadják a készpénzt.

A kötvénykibocsátást, a pénzpiac élénkülését talán ösztönözni fogja az a terv, amely szerint a kibocsátó saját tőkéjén felül is kibocsáthat kötvényt, természetesen kellő hitelminősítés esetén. A továbbiakban pedig megkülönböztetett módon kell majd tájékoztatást adni a tőkén felüli kibocsátásról, jelezve annak fokozatos kockázatát. Ez azért fontos, mert az állampapírokon kívül vállalati kötvények alig forognak a piacon. Ugyanígy segítheti az élénkülést, hogy a későbbiekben már nemcsak két éven túl működő cégek bocsáthatnak ki részvényt. További segítség lehet majd e téren, hogy a tervezet szerint eszközök fedezetével is lehet majd értékpapírt kibocsátani, például hitelportfólió fedezetével.

Nagy terjedelemben foglalkozik a tervezet a befektetési szolgáltatásokkal. Teljes egészében azonosul a Magyar Demokrata Fórum a tervezet azon részével, amelyben fontos cél a befektetők védelmének biztosítása, azok széles körű tájékoztatása a befektetés folyamatáról. E területen komoly változás fog beállni, amely az árutőzsdei brókercégeket fogja érinteni. Rájuk is vonatkoznak majd azok a szabályok, amelyeket már az értéktőzsdék alkalmaznak, ugyanis az árutőzsde pénzügyi szekcióján hasonló tartalmú műveleteket lehet végezni, mint az értéktőzsdén, de a szabályozás ez idáig nem volt egységes.

A szabályozások egyébként sokkal részletesebbek és egyértelműbbek lesznek, mint eddig voltak, így például az értékpapír-kölcsönzésről. A kölcsönzés eddig is elvégezhető volt, de a biztonsághoz kell a javasolt szabályozás, azaz az értékpapír-kölcsönzés nem más, mint a polgári törvénykönyvben leírt kölcsönzés és az arra vonatkozó feltételrendszer. Csakhogy a bróker olyan valamit kölcsönöz, ami nem az övé, hanem a befektetőé, ehhez természetesen a tulajdonos beleegyezése és sok-sok garanciális elem és kikötés kell.

A befektetési szolgáltatás mellett jelentős a befektetési alapokra vonatkozó tervezet is. Az 1991-es törvényalkotás óta jelentősen átalakult ez a terület. A befektetési alapkezelők ezek után lehetőséget kapnának más típusú vagyonkezelési tevékenység végzésére is. Egy liberalizáltabb piacon változatos befektetési formák alakulhatnak ki, de mindezek mellett a befektetők védelmét is garantálni kell. Várhatóan a későbbiekben sokkal könnyebben lehet majd befektetési alapot létesíteni, ami elősegítheti a piac élénkülését.

Egy ma sokat emlegetett terület, árutőzsde, értéktőzsde is szabályozásra kerül. Jelenleg a tőzsdék önálló szervezetek, a későbbiekben várhatóan gazdasági formában fognak működni, részvénytársaságként.

Elgondolkodtató az az elképzelés, hogy csak 10 százalékig szerezhet egy-egy befektető tulajdont a részvénytársaságban, azonban a puding próbája az evés. Az viszont biztos, hogy e korlátozással megakadályozható, hogy öncélú felvásárlás áldozata legyen a tőzsde.

Ma nem lehet végső változatról beszélni, hiszen nem tudjuk, merre fejlődnek, merre alakulnak a tőzsdék Európában, ki kell várni és folyamatosan szabályozni kell a beállt változásokhoz képest a hazai törvényeket is.

A tervezet az összes tőkepiaci műveletre és intézményre egy újrakodifikált szabályozást vezet be, a felügyelet eszköztára kibővül. Új elem, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a következő költségvetésben már önálló fejezetet képezne, addig viszont önálló fejezeti jogosultságot kapna, ezzel biztosítható lenne függetlensége, és garantálható, hogy a későbbiekben sem lehet feladatvégzésre utasítani őket. Ugyanakkor a Magyar Demokrata Fórumnak gondjai, fenntartásai vannak ezzel a résszel, hiszen kétharmados támogatást igénylő szakasz ez, és nem vagyunk benne biztosak, hogy garantálható lesz a kétharmados többség, és az Országgyűlés ezt a szakaszt elfogadja. Bízzunk benne!

(20.10)

Néhány gondolat az eddigi ellenzéki felvetésekről. A tőzsde jelenlegi stagnálását ellenzéki képviselőtársaink igyekeznek a kormányra hárítani. Mindenféle beavatkozásról, tőzsdeélénkítésről, annak a hiányáról beszélnek, de egyben azt is elvárják, hogy a kormány maradjon távol a tőzsdétől. Természetesen a tőzsde stagnál. De ha valaki veszi a fáradságot és megnézi az utóbbi másfél év amerikai tőzsdeindexeinek az alakulását, és összehasonlítja annak folyamatdiagramjait a magyar tőzsdével, akkor érdekes dolgokat fog tapasztalni. A két diagram szinte tizedmilliméternyire hasonlóan mozog. Ennek az oka nyilvánvalóan az, hogy a magyar tőzsdét döntő többségben külföldi pénzek uralják, ezen belül is az amerikai tőke dominál. Ugyanúgy, ahogy a világ más tőzsdéit is az amerikai befolyásolja, a kisebb tőzsdéket, mint például a magyart, még inkább. Tehát a kormány, ha még akarná, akkor sem tudná befolyásolni a magyar tőzsdét. Erre indirekt módon egyedül az Országgyűlésnek van módja, és úgy van módja, ha a törvényjavaslatot elfogadásával törvényre emeli.

Ezért alaptalanok a kormány elleni vádak. Természetesen nagy baj a befektetőknek és a részvénykibocsátóknak a veszteség, a tőzsdei árzuhanás. Azonban mi is történik ilyenkor? A már említett döntő többségű külföldi pénz kiáramlik az országból, mert eladják a részvényeket. De ilyenkor a részvényekért kapott forintot átváltják saját valutájukra, azaz váltási veszteséget szenvednek, és ezen az alacsony árú tőzsdepiacon helyet kaphat a magyar tőke, mert egyes részvények az alacsony áraik miatt elérhetők lesznek. Amikor viszont felfelé mozdul a tőzsdeindex, a külföldi ismét megjelenik, egy átváltási veszteséget újra elszenved, igaz, ezt az MNB nyeri meg, majd megveszi a már nagyobb részben magyar tulajdonú részvényeket. Ezzel csak azt a folyamatot akarom érzékeltetni, hogy a zuhanásnak nemcsak árnyoldala, habár döntően ez van, de vannak ebből adódó kisebb előnyök is.

Ugyancsak hangzatos vád, hogy ebben a tervezetben nincs semmiféle inspiráció, amely a tőkepiac jelenlegi stagnáló helyzetét kimozdítaná erről a pontról. Lehetséges, hogy ezt nehéz kiolvasni ebből a tervezetből, de akkor meg kell említeni a Széchenyi gazdasági programot, a Széchenyi plusz gazdaságélénkítő csomagot, amelyhez hasonlót egyelőre az Egyesült Államok is kezd alkalmazni a magyar elképzelésekhez hasonlóan, pontosan a visszaesés megakadályozására.

Természetesen tudom, hogy egy törvénymódosítás, illetve egy új törvény elfogadása nem fogja a magyar pénzpiacot alapvetően, azonnal fejlődési pályára indítani, de úgy gondolom, ha ezt a most előttünk fekvő törvényt elfogadjuk, akkor a pénzpiac fejlődését, a pénzpiac jövőjét fogja garantálni. Ezért a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényjavaslatot a módosítókkal együtt - amelyeket majd be fogunk nyújtani a részletes vita során - az Országgyűlésnek tisztelettel elfogadásra javasolja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lentner Csaba úr, a MIÉP képviselője.

DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A tőkepiacokról szóló törvényjavaslat alapvetően az ezredfordulón bekövetkezett pénzügyi változásokat, azok magyar gazdaságra gyakorolt hatását kívánja szinten tartani, kezelni, befolyásolni. Mondhatnám, hogy amikor első ránézésre a törvényjavaslatot átvizsgáltam, elolvastam, a jelenlegi szabályozási kört magában foglaló öt-hat törvényjavaslat összegzését tartottam a kezemben.

Összegzésről van szó, hiszen ez egy egységes szabályozási gyakorlatot takar, egységes kötetbe foglalás révén elő kívánja segíteni Magyarországon a tőkepiacok működését, szabályozását és a felügyeleti ellenőrzését. A törvényjavaslat elfogadása vagy nem elfogadása tulajdonképpen akörül forog a részünkről, hogy alkalmas-e ez a törvényjavaslat arra, hogy a felgyorsult pénzpiaci műveleteket, a derivatívákat, a spekulációs műveleteket valamilyen szinten nyomon tudja követni, illetve állami eszközökkel a befolyásolásra van-e lehetőség.

Ebben a körben gondolkodva, ha visszatekintést teszünk, az 1970-es évekig visszamegyünk, olyan fejleményeknek lehetünk tanúi most már harminc éve, amikor a pénzügyek jelentős része kikerül a világ számos országában, szinte mindegyik országban a kormányok ellenőrzése alól. A mozgó árfolyamok bevezetése, az OPEC által két ízben is végrehajtott olajárrobbantás, a könnyelmű hitelezések meghonosítása és a tőkemozgások liberalizálása az az együttes folyamat, amelynek következtében a kormányzati pénzügyi politikai eszközök ráhatásai lecsökkennek a pénzügyi piacok mozgásaira. Vagyis a kormányok elveszítették pénzpiaci szabályozó eszközeik jelentős részét, és a nemzetközi pénzpiacok váltak az állami pénzügyi politikák legfőbb minősítőivé. Ezt a folyamatot csak erősítette az elmúlt évtizedekben, években a feketepiac térhódítása és ezzel az illegális jövedelmek növekvő szerepe a nemzetközi tőketranzakciókban.

Napjainkban a tőkeáramlás korábban soha nem tapasztalt méreteket ölt. Összehasonlító viszonyszámokkal elemezve a folyamatot, 1992-ben a nemzetközi gazdasági reálfolyamatok volumene csak az 5 százalékát adta a nemzetközi devizakereskedelemnek, ez a részesedés azonban napjainkra, az ezredfordulóra az ötödére, azaz 1 százalékra csökkent. Nem másról van szó, mint arról, hogy az arany demonetizálódása elindított egy folyamatot, a valutaválságot. A pénzügyi termékek, a derivatívák növekvő részesedése a nemzetközi tőkeáramlásban tűzte napirendre azokat a vitákat, amelyek a pénz szférájának a gazdaság reálszférájától való elszakadása körül bontakoztak ki. Mindezen idevágó lehetséges körülmények aligha tehetik kétségessé, hogy egy nemzetközi monetáris válságjelenséggel van dolgunk, amely a XX. század utolsó évtizedeiben növekvő arányban vont el tőkét az árutermelés szférájától, és növekvő mértékben vont el tőkét az állami közkiadások teljesítésétől, és ezzel bevezette a gazdasági növekedési ráta csökkenésének az irányzatát. A XXI. század első évtizedeire prognosztizált évi 2 százalékos világátlag GDP-növekedés már ennek a válságnak a kifejeződése.

Ebben a világgazdasági pénzügyi erőtérviszonyban fejlődnek a magyarországi pénzügyi piacok, tőkepiacok, lényegében néhány tíz évvel ezelőtti... - klasszikus szóval fogalmazva, begyűrűztek ide a negatív pénzügyi tendenciák, mint ahogy a pozitív tendenciák is begyűrűztek. A külkereskedelmi és az államháztartási pozíciók romlása mellett újabb kihívás a magyar pénzpolitika számára így, hogy a tőzsdei és a pénzintézeti szektorban végbemenő változásokra megfelelő megoldást találjon.

A kilencvenes évtizedben a pénz- és tőkepiacokon részt vevő intézmények döntő többségben magántulajdonba kerültek. A meghatározó magyarországi bankok tulajdonosi szerkezetében 68 százalékkal a külföldi pénzintézetek vannak jelen. A biztosítótársaságoknál ez az arány 60 százalékos. A tulajdonosi szerkezet alapján a pénz- és tőkepiac összes intézményi körét és az értékítéletét a tőkehaszon-realizálás elve mozgatja elsődlegesen, míg az állami akarat érvényesítése a magyar kormány részéről eleve háttérbe szorult, illetve bevethető politikai eszközök nélkül maradt lényegében. A nyugat-európai bankvilág integráns részévé vált magyar bankszektor a válságágazatok és a válságterületek részére biztosított hitelkínálata erős restrikciót mutatott az elmúlt évtizedben. A magyar tulajdonosi háttérrel működő, versenyképes pozíciókat kereső vállalkozások hiteltőke-ellátása megoldatlan maradt, így a magyar vállalkozói kör bruttó hazai termékének exportdinamikába való érdemi bekapcsolása a mai napig is várat magára.

(20.20)

Ha a törvény pénzügyi-gazdasági hátterét vizsgáljuk, mondhatnánk azt, hogy a bankpiacon ilyen tendenciák vannak, azonban a bankorientált finanszírozás mellett még mindig adott vállalat-gazdaságtani szempontból a tőkepiaci finanszírozás lehetősége. Ezek alapvetően a tőzsdéken keresztül történnek meg, a részvénytőke-emeléseken, új részvények kibocsátásával történik meg a bevonás.

Mielőtt rátérnék a tőkepiac elemzésére, illetve a tőkepiac hanyatlásából fakadó változtatási kényszerekre, néhány gondolatban a bankszektor elégtelen működésére, illetve a bankszektor működéséből fakadó azon jelzésekre, kihívásokra szeretnék utalni, amelyek a tőkepiaci törvényre - még ha közvetetten is - rányomták a bélyegüket.

A bankok adózás előtti eredménye előzetes becslések szerint az 1999. évi 37 milliárd forintról 100 milliárd forint fölé emelkedett. Az eredmény növekedésében többek között szerepet játszott a nettó kamateredmény, a nettó céltartalékképzés és az egyéb pénzügyi befektetési szolgáltatások eredményének 1999. évinél kedvezőbb alakulása. A bankok összességét tekintve a nettó kamateredmény nominálisan ugyan lényegesen nőtt, ám a növekedési ütem elmaradt a mérlegfőösszeg bővülésétől, a nettó kamateredmény mérlegfőösszeghez viszonyított aránya valamelyest romlott, ugyanakkor jelentősen javult a fajlagos nettó céltartalékképzés és a működésiköltség-hatékonyság.

Ám azt is el kell mondani, hogy a pénzintézetek eredményessége javulásának mértékével egyenes arányban nem következett be a bankszektor közteherviselő képességének a fokozódása. Ez egy fontos érv. A másik pedig a már utalt válságágazatok banki hiteltőkeeszközökkel való meg nem finanszírozása. Ezen jelenségek a pénzpiacon fölvetik a tőkepiacokra való fokozott ráutaltságot. Azonban 2000-ben minden tekintetben jelentős mértékben zsugorodott a magyar tőkepiac. Az azonnali tőzsdei forgalom 47 százalékkal esett vissza, ezen belül a részvényforgalom gyakorlatilag stagnál, az állampapír-forgalom viszont csaknem teljesen átterelődött az OTC-piacra. A határidős kereskedés a korábbi években döntő mértékben szintén az OTC-n, jellemzően a bankközi piacon zajlott, az arbitrázs és a spekulációs lehetőségek megszűnésével azonban jelentős csökkenés történt, a jelenlegi kötések pedig többségükben fedezeti célúak.

A BUX-index az elmúlt évben 11 százalékkal csökkent, dollárban pedig 20,6 százalékkal az 1999. év végi állapothoz képest. A kialakult negatív hozam jelentős mértékben hozzájárult a befektetői aktivitás visszaeséséhez, amire szintén kedvezőtlenül hatott a tőzsdei cégek körül kialakult számos bizonytalanság. A tőkepiaci forrásszerzés visszaszorulását jelzi, hogy a részvény- és kötvénykibocsátások értéke 2000-ben nominálisan 22 százalékkal kisebb volt, mint 1999-ben. Mindezek nemcsak a Budapesti Értéktőzsdénél jelentenek problémát, hanem a befektetési vállalkozásoknál is visszatükröződnek, ami egyfajtaképpen a szektor kedvezőtlen teljesítményeit mutatja.

A BUX-index csökkenése nemzetközi összehasonlításban is számottevő. Az európai és az amerikai indexek kevesebb veszteséget mutatnak, kivéve a technológiai papírok, a Nasdaq Composite indexét, amely 28 százalékkal csökkent, míg az ázsiai részvénypiacon a 225 részvényportfóliót magába foglaló Nikkei 22 százalékkal esett vissza. A kedvezőtlen mértékű adatok mellett lényeges, hogy a fejlett piacgazdaságok stabil tőkeerős vállalatai által befolyásolt tőzsdeindexek csökkenése - leszámítva a technológiai védelmi papírokat - szerényebb mértékű volt. A frankfurti XETRA DAX mindössze 4 százalékot, a Dow Jones IA 7 százalékot, az FTSE 100 részvényportfóliós index 9 százalékot, sőt a prágai PX50 index is csak 9 százalékot csökkent. Ezzel szemben a budapesti több mint 10 százalékot, dollárban számolva pedig több mint 20 százalékot.

A világ tőzsdéinek a 2000. évi változásai alapján látható, hogy a feltörekvő külső fundamentum vezérelte piacgazdaságok tőzsdei vállalatainak piaci cégérték alakulására a külső tőkét juttató piaci szegmensek kedvezőtlen változásai rányomják a bélyegüket, sőt a válságtendenciák felerősödése esetén a magyar piacon jelen lévő vállalatok a saját származási országaik szerinti tőkepiacokat erősítik, mégpedig úgy, hogy kivonják a tőzsdéken keresztül befektetett tőkét a feltörekvő piacgazdaságok piacairól. Tehát a külföldi befektetők a legjobb közgazdasági barométernél is jobban érzékelik a változásokat, amelyek a magyar államháztartási pénzügyi rendszerből fakadnak.

A magyar tőzsdei teljesítmények romlása mögött óhatatlanul a piacgazdaság, illetve a tőzsdei kereskedés extenzív szakaszának lezárulása áll úgy, hogy a minőségi igények kielégítésére viszont a felfelé ívelő extenzív szakaszban nem készült fel a Budapesti Értéktőzsde. A megváltozott, merőben új helyzetben a befektetőknek, a brókercégeknek és magának a tőzsdének is a nagyobb forgalom, a szélesebb kínálat lenne az érdeke. A belső erőforrások hiánya és az autonóm módon vezérelt magyar pénzügypolitika elégtelen működése következtében azonban a kilábolás a meglévő keretek közötti reorganizációval elképzelhetetlen. Várható, hogy a befektetők alternatív lehetőséget keresnek, vagy nem Magyarországon fektetik be a pénzüket.

Megoldásként jöhet szóba a cseh, a lengyel, a szlovén és a magyar tőzsde összekapcsolása. Ez a törvényjavaslat alapvetően ezt a lehetőséget, annak technikai kezelését tálcán kínálja. A regionális formában újjászervezett tőzsde előnyét az adná, hogy a közép-európai hasonló fejlettségű piacokon egy piaci fellendülés még mindenképpen várható, továbbá nagyobb forgalmú blue chip részvényeket egyszerre lehet majd elérni a főbb régióközpontokban. Nem elhanyagolható körülmény, hogy a kis- és középvállalkozások számára ezentúl is a helyi tőzsde marad a tőkebevonás elsődleges terepe.

A regionális tőzsde kialakítását elvető szempont ugyanakkor, hogy a globális piacokon befektetők nem magyar vagy közép-európai részvényeket keresnek, hanem szektorokat, befektetési típusokat. Az egyre kedvezőtlenebbé váló pénzügyi folyamatokat erősíti - véleményünk szerint egyébként saját magával szemben - a kormány közelmúltban tett devizaliberalizációs intézkedési csomagja. Elmondható, hogy a tőke- és pénzpiaci, a külkereskedelmi és fizetési mérlegbeli problémákra, illetve az államháztartási tartós válságjelenségekre a magyar pénzügypolitikának ez idáig még tartós javulást kiváltó gazdasági, pénzügyi válasza nem volt. Ám a tőkepiaci törvényjavaslat a javulás jogi lehetőségeit, intézményi kereteit keresi.

A 2001. évi forintkonvertibilitás bevezetésével, a forintsáv-szélesítéssel, majd október 1-jétől kezdve a csúszóárfolyam-rendszer megszüntetésével a hivatalos magyar monetáris és pénzügyi politika lényegében válaszokat adott a világgazdasági és az ország fejlődése szempontjából időszerű kihívásokra. Az alulértékelt forintból rövid idő alatt jelentősen felülértékelt nemzeti valuta lett, mindez azonban egy laza költségvetési politika mellett történt meg. A veszélyek, a kilengések kézzelfoghatók, hiszen az erősödő forint által kárt szenvedő hazai exportőröket az alacsony inflációszorzók alkalmazása miatt alultervezett, de valójában majd az ebből következő költségvetési többletbevételekből kell kompenzálni.

A pénzügyi mozgások, a liberalizáció következtében előálló veszteségek és a kampányszerű segítségnyújtások értéktételei a valós reálgazdasági naturáliáktól és a reális értékkifejeződéseiktől mind jobban eltérnek. A kormány részéről megnyilvánuló monetáris politika - egyes elemzők szerint monetáris agresszió - azonban könnyen eredményezhet súlyos, akár a néhány évvel ezelőtti malajziai eseményekhez hasonló megrázkódtatásokat a magyar nemzetgazdaságban. A gazdaság szereplői közül mindazok, akik a valószínűleg nem tartós forintfelértékelődés és a devizaleértékelődés következtében az olcsó dollár, márka, frank vagy euró bűvöletében devizahiteleket vesznek fel rövid lejáratra, és az erős forint következtében olcsónak gondolt importtételekkel hozzájárulnak a magyar kereskedelmi mérleg további romlásához, rövid időn belül azt tapasztalhatják, hogy a törlesztő részletükért sokkal több forintot kell fizetniük, mint amikor a devizahitelt felvették.

(20.30)

A drága forintban rejlő veszélyeket tovább növelhetik a spekulánsok, akik mindig is olyan helyzetre spekuláltak meg spekulálnak ezentúl is, ahol a kockázat egyoldalú a javukra. Éppen ebből kifolyólag szükség van erre a tőkepiaci szabályozásra, hogy a folyamatokat nyomon kövesse, és a felügyelet eszközeivel, ha indokolt, be tudjon avatkozni.

A világgazdasági változásokra adott vagy inkább azokkal együtt mozgó magyar pénzügy-politikai intézkedések gazdasági, pénzügyi értelemben bizonytalanságot és a külső fundamentumokra a regionális gazdasági övezetek helyett jobbára globalizált pénzügyi aggregátumokra való növekvő ráutaltságot mutatnak. Ezzel a liberalizációs intézkedéscsomaggal, ami az utóbbi évben bekövetkezett, a belső erőforrásokra építő, a saját elhatározásokból fakadó gazdasági fejlődés lehetőségei a magyar államháztartásban, a magyar nemzetgazdaságban jelentősen lecsökkentek.

Mit mondunk azonban a jelenlegi helyzetben konstruktív szakmai érveinket számba véve, megfogalmazva és itt elmondva? Figyelemre méltó a kormány törekvése. Figyelemre méltó, mert egy egységes szabályozásra való törekvés jelenik meg ebben a törvényjavaslatban. A felügyeleti jogkör erősítését látjuk, hiszen zilált pénzügyi viszonyok, romló nemzetgazdasági és világgazdasági pénzügyi tendenciák közepette a felügyeleti kormányzati intézkedésekre az igény folyamatosan megemelkedik. A belső piacok védelme is benn van a törvény által megfogalmazott jogi lehetőségekben, intézkedési keretekben. Az is érzékelhető, hogy a magyar állampapírpiac, amely a portfólió-befektetői körével jelentős pénzügyi mozgásokat kulminál a magyar tőkepiacon, akkorává nőtte ki magát, hogy igényli az egységes szabályozást.

1997-hez képest a magyar államháztartás bruttó finanszírozási igénye 175 százalékkal emelkedett meg, tehát az 1997. évi 2017,4 milliárd forintról 2001-re 3496 milliárd forint lett a bruttó finanszírozási igény. Igen, állampapírpiac, tőkepiac; szükség van az áttekintésre, szükség van arra, hogy a felelős magyar pénzügypolitika ezen folyamatokat ne csak látni, hanem szabályozni is tudja az elkövetkezendő években és évtizedekben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP és a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom, folytatására következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik a takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/5042. számon, a bizottság ajánlásait T/5042/1-2. számon kapták kézhez. Megadom a szót Kékkői Zoltán államtitkár úrnak 15 perces időtartamban.