Készült: 2024.03.28.21:48:44 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

89. ülésnap (1999.09.29.), 48. felszólalás
Felszólaló Bernáth Ildikó (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:40


Felszólalások:  Előző  48  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1990-es évek elején, miközben az első szabad választások lezajlottak, kiépült a demokratikus jogállam intézményrendszere, eközben a gazdaságban óriási válság volt. Összeomlott a szocialista ipar, sorra dőltek meg a szocialista nagyvállalatok, a KGST mint olyan összeomlott, és azok a hagyományos piacok, amelyek korábban felvevői voltak a magyar termékeknek, megszűntek létezni.

Mindezek következménye volt, hogy 700 ezer ember vált munkanélkülivé. Az ország lakossága ekkor szembesült először a munkanélküliséggel. Hiszen egészen addig legfeljebb kapun belüli munkanélküliségről lehetett olvasni néhány közgazdász cikkében, aki a nyolcvanas években még csak álnéven publikált. Természetesen a munkanélküliség rendkívül fontos feladat, amelyet megfelelő módon kell kezelnünk. A munkanélküliség nemcsak ebből a szempontból nehéz és küzdelmes feladatok elé állítja az országot, hanem azért is nagyon fontos, mert olyan foglalkoztatáspolitikát kell kialakítanunk, amely összhangban áll az Európai Unió tagállamainak foglalkoztatáspolitikai elveivel.

Az utóbbi években a foglalkoztatottság és munkanélküliség elsőrendű politikai problémává vált, nemcsak hazánkban, hanem az Európai Unión belül is. A Közösség országaiban azt tapasztalták, és 1994-ben Essenben meg is fogalmazták, hogy a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés csupán feltétele a foglalkoztatás növekedésének, de nem oldja meg automatikusan a munkaerőpiacon jelentkező gondokat. A munkaerőpiacon felhalmozódó társadalmi-gazdasági gondok megoldása rendkívül nagy odafigyelést és erőfeszítést igényel a kormányoktól, mind a gazdasági, mind a szociális szabályozás területén.

Ez a felismerés vezetett oda, hogy az Európa Tanács 1997. évi novemberi rendkívüli luxemburgi ülését a foglalkoztatáspolitikának szentelte. A luxemburgi foglalkoztatási csúcsértekezlet a foglalkoztatási irányvonalak kitűzésével és számszerűsített követelmények megfogalmazásával a tagországok foglalkoztatáspolitikájának eddig soha nem tapasztalt mértékű és mélységű koordinációjára tett kísérletet. A tagállamok képviselői által egyhangúan elfogadott irányvonalak olyan közeledési folyamatot kívánnak elősegíteni, amelynek két fő jellemzője a növekvő foglalkoztatási színvonal és a csökkenő munkanélküliségi ráta.

A foglalkoztatási szint jelentős és tartós növelését célzó közösségi irányvonalak négy stratégiai cél, négy pillér mentén 19 konkrét feladatot jelölnek meg. A foglalkoztatási irányvonalak négy alappillére? a foglalkoztathatóság növelése, a vállalkozások fejlesztése, támogatása, a munkaerő-piaci viszonyokhoz való alkalmazkodó képesség elősegítése mind a munkaadóknál, mind a munkavállalóknál egyaránt, valamint az esélyegyenlőség érvényesülésének támogatása. A luxemburgi csúcsértekezleten a fő stratégiai célkitűzések megfogalmazásán túl elfogadásra kerültek az 1998. évi foglalkoztatási irányvonalak.

A tagállamok kötelezettséget vállaltak arra is, hogy az Európa Tanács 1998. évi júniusi cardiffi ülése előtt megfelelő időben előterjesztik első nemzeti foglalkoztatási akcióterveiket. Az Európa Tanács bécsi ülésén pedig az 1999. évi irányvonalakat kisebb kiegészítéssel elfogadták.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a teljesség igénye nélkül ezek közül az irányvonalak közül egyet-kettőt ismertessek önökkel: a foglalkoztathatóságnak és alkalmazhatóságnak a javítása, ennek érdekében az ifjúsági munkanélküliség kezelése és a tartós munkanélküliség megelőzése; továbbá a passzív munkaerő-piaci intézkedések helyett az aktív intézkedések alkalmazása. Ösztönözni kell a munkanélkülieket arra, hogy keressék és elfogadják a munkába állás vagy az átképzés lehetőségeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, hogy ezek az irányvonalak, amelyek ránk nézve ma még nem kötelezőek, de mindenképpen orientálják az előkészületeket, összhangban vannak a kormányprogrammal. Hiszen a munkanélküliség csökkentésének érdekében a polgári koalíció kormánya elsődlegesen aktív eszközöket kíván alkalmazni és támogatni. Tarthatatlannak tartjuk azt a támogatási és segélyezési formát, amely a munkától való távolmaradásra ösztönzi a munkavállalókat.

Ezért támogatjuk a képzési programokat, a pályakezdők munkatapasztalat-szerzését, a munkahelyteremtést - mint ahogy előttem az államtitkár úr is ismertette ezt -, valamint az önfoglalkoztatóvá és vállalkozóvá válást. A gazdasági növekedés mellett e támogatási eszközök és formák is nyilvánvalóan szerepet játszottak abban, hogy jelentősen csökkent a munkanélküliek száma. Míg 1998 januárjában 481 ezer fő volt, addig ez év januárjában 435 ezer fő, és a legfrissebb adatok szerint jelenleg 420 ezer fő a munkanélküliek száma. Ezzel az eredménnyel természetesen még nem lehetünk elégedettek, de a tendenciával igen.

Tisztelt Ház! A foglalkoztatáspolitika területén ebben az évben kezdődött meg a foglalkoztatáspolitikai áttekintés, amelynek eredményeként az EU-bizottság és a magyar kormány illetékesei közös értékelést készítenek. Ez a közös értékelés a csatlakozás várható időpontjáig előre meghatározza azokat a legfontosabb foglalkoztatáspolitikai prioritásokat, eszközöket, feladatokat, amelyek alkalmassá teszik hazánkat az uniós tagságra a foglalkoztatás, a munkaerőpiac területén.

 

(13.30)

 

Meggyőződésem, hogy felkészülésünk ezen a területen is eredményes és sikeres lesz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)




Felszólalások:  Előző  48  Következő    Ülésnap adatai