Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Ezzel a törvénnyel két baj van: 1. nincs rá szükség, 2. nincs előkészítve. Ami az elsőt illeti: tudjuk, hogy a Fidesz hajlamos rá, hogy a közpénzt megfossza közpénzjellegétől, úgy is mondhatnám önöket parafrazeálva, hogy a kultúra pedig ezzel a törvénnyel elveszíti közjó jellegét. Szégyen, amit önök művelnek! Miközben arról ájtatoskodnak, hogy a kulturális örökség védelme a nemzeti identitásunk része, miközben sorra állítják a szobrokat kedvenc íróiknak, miközben a miniszterelnök a magyar épített örökség egyik remekművébe, a karmelita kolostorba költözik, szóval, ez idő alatt önök megszüntetik a kultúrát éltető, működtető intézmények dolgozóinak közalkalmazotti státuszát. Ezzel a törvénnyel önök lényegében azt mondják ki, hogy a múzeumi kutató semmiben nem különbözik egy multinacionális nagyvállalat recepciósától, a közjóhoz adott értéke éppen ugyanannyi, mint utóbbinak. Másrészt az sem érthető, miért kellett hirtelen átnyomni a parlamenten.

(10.30)

Hadd legyek finom és nőies! A valóság nem köszönne önöknek, mert amit önök az egyeztetésről összehordanak, az köszönőviszonyban nincs a valósággal. Fekete Péter államtitkár úr bő egyéves egyeztetésre hivatkozott, amikor rákérdeztem, hogy miért kell ezt most végigvinni. Vettem a bátorságot, és rákérdeztem néhány kulturális szakmai szervezetnél. Levelemre a szervezetek vezetői azt válaszolták, hogy voltak találkozók, csak éppen a Kjt. ilyen szintű változásairól nem esett szó.

Idézek az egyik levélből, név nélkül mielőtt rémhírterjesztés miatt kiszállna a rendőrség: „A 2019. április elején általunk elkészített stratégia anyaga tartalmazta az ágazat bérhelyzetére tett javaslatainkat is. Ezekben nem volt szó a Kjt. alóli kikerülésről. 2019 decemberében Fekete államtitkár úr vezetésével a szakmai érdekképviseleteknek tartott egyeztetésen a mi oldalunkról merült fel, rákérdezve a decemberben terjedő folyosói pletykákra kérdésként, hogy tervezike az Mt. bevezetését ágazatunkban. Akkor az hangzott el, hogy nem tervezik, legfeljebb az előadó-művészeti ágazatnál gondolkodnak rajta. Ezt követően semmilyen egyeztetés nem történt, tájékoztatást nem kaptunk, így ért minket húsvétkor az ominózus törvénytervezet.” Hát, ennyit az önök szavahihetőségéről.

Tőlem annyit hazudhatnak, amennyit akarnak, csak ne ártsanak, ne privatizálják a kultúrát, mert nem csak a haza nem eladó, Petőfi, Liszt, Bartók, Ady, de még Wass Albert sem lehet kufárkodás tárgya. Köszönöm, hogy meghallgattak.

És jelezném, hogy a KKDSZ sajtóközleményét éppen most kaptam meg. Az utolsó szó jogán, bátorság és felelősség, oda fogom vinni államtitkár úrhoz, és ha megengedik, akkor csak az utolsó mondatokat idézem: „Bátorság kell ehhez a döntéshez. A népfelség elvén alapuló Országgyűlésben a képviselők felelősek azért, hogy a köz javát előmozdító döntéseket hozzanak. A most elfogadott törvény nem szolgál közérdeket. A törvényt elfogadó képviselők kit is képviselnek és kinek tartoznak felelősséggel?” Várom megtisztelő válaszukat. (Taps az ellenzéki sorokból.)