Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Horváth János Horváth János helyett fog beszélni. Örülök, megtiszteltetés - éppúgy, mint más képviselőtársaim számára -, hogy a témához hozzászólhatok.

Valóban igen fontos témáról van szó, talán nem is mindig érezzük, nem is látjuk. Az, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről a kormány javaslatot hoz elénk, rendjén van, bár vita tárgya lehet, hogy miért így és miért most. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetségben ismételten és újra végiggondoltuk és gondoljuk ezeket a témákat. Nem is lehet nem látni, a vak is látja, mi történik az országban: demonstrációk, panaszok, a falvakban, az agrárközösségekben a széthúzás és a leépülés jelenségeit látjuk.

Miért is van ez? Engedtessék meg, hogy különvéleményt jelentsek be; nem is különvéleményt, hanem azt a nézetet fejtsem ki, ami itt természetes: lehetőség van a magyar agráriumot, a magyar mezőgazdaságot újból talpra állítani, mert most nem áll a talpán. Engedtessék meg, hogy mást mondjak, mint amit pár perccel ezelőtt a Szocialista Párt szónoka, Gráf József képviselő úr mondott, valami ilyesmit is mondott, hogy lehetetlen egy konszenzuson alapuló agrárpolitika.

Tisztelt Képviselő Úr! A politika igenis a konszenzusok, az egyezségek mestersége, és az, hogy ki mennyire és hogyan képes megvilágítani a helyzetet, és ennek alapján milyen tárgyalási pozícióra tesz szert, nagymértékben attól függ, hogy mennyire készült fel, és honnan jön, és hová kíván eljutni a magyar mezőgazdaságban.

Honnan jövünk? Hol vagyunk? Hová kívánunk elmenni? A nagy gondunk, a nagy bajunk abban gyökeredzik, hogy a magyar mezőgazdaság struktúrája, intézményrendszere nem optimális, és ezt enyhén fogalmaztam, messze van az optimálistól. Elnök úr, tudom, hogy e tekintetben újból és újból vitázunk - a mezőgazdasági bizottság elnökét szólítom meg, Magda Sándor képviselő urat -, én is és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről számtalanszor elmondjuk, kifejezzük, hogy a családi gazdaság, a kis- és középgazdaság igen lényeges eleme a magyar mezőgazdaságnak. Valaki mondhatja, hogy ez egyfajta ideológia. Lehet ideológia, de a valóság kemény talajára épült gondolatrendszer. Mert mi is a valóság? Az, hogy az a mezőgazdasági üzem, amelyik kisebb méretű, tehát kevesebb hektárt foglal magába, annak a termelékenysége magasabb.

Nem ezt szokásos gondolni; van ma is Magyarországon, mint ahogy százötven éve létezett, hogy minél nagyobb, annál jobb. Ez volt a húszas-harmincas években az ország nagy vitája a nagybirtok felosztására és a parasztgazdaságok létrehozatalára. Nem ment, mert a nagybirtok, a nagyüzem, a nagyság varázsa és a politika ahhoz csatlakozva felülkerekedett. Aztán jött a kisbirtokok megteremtése, de az csak évekig tartott. És jött megint a nagy, a kolhoz, az állami gazdaság. Ebből most már évtizedek óta, fél évszázada se nőttünk ki, még mindig ott tartunk, valamiféle üzemgondolkozás nyomán, hogy minél nagyobb, annál jobb, mert akkor majd valamilyen csudálatos technológiai és üzemszervezési módok nyomán más lesz. És olyan példákat hozunk, ami a magyar valóságra, sőt az egész európai valóságra nem érvényes.

Európa, tisztelt Országgyűlés, paraszt-mezőgazdaságok kontinense. Van egypár nagy mezőgazdasággal működő ország, négy-öt az egész világon, az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, és ebben a klubban van Magyarország. Jól érezhetjük magunkat ebben? Nem, mert mások a természeti adottságaink, amit úgy mondunk, hogy a termelőeszközök aránya. Ilyen körülmények között Magyarország a nem optimális, a szuboptimális mezőgazdaságban termel, ebből kifolyólag nem éri el azt, ahol lehetne. Nem az szabja meg az emberek jólétét és boldogulását a mezőgazdaságban, hogy miféle ideológiákkal érvelnek azok, akik a gazdaságpolitikát csinálják, hanem az szabja meg, jól tudjuk, hogy mennyi az egy hektárra eső termék. Statisztikák, adatok mindenhol vita nélkül bizonyítják, hogy az egy hektárról - ismétlem, tisztelt Országgyűlés: az egy hektárról! - kitermelt érték több, amikor az az egy hektár föld a kisgazdaságnak része, a kisüzem része.

Ha ez újság sokak számára, kérem, tessék szíves lenni belenézni. Jobb volna, ha a Magyar Országgyűlésben ezt jobban tudnánk. Valahogyan megöröklöttük az évszázadok varázsát és annak a három-négy országnak a világból, ahol a nagy mezőgazdasági üzem a racionális. Nálunk a kisüzem, a kisgazdaság volna az, amikor az ország többet termelne, és olyan, de olyan termékeket, ami természetesen a kisüzemi termelésből származik, aminek a világban piaca van.

A példák, végtelen sok: Lengyelország - emlegettük az elmúlt napok során itt ebben az Országházban is, és halljuk, hogyhogy lengyel mezőgazdasági termékeket fogyaszt a mai magyar fogyasztó, hogyhogy Lengyelország versenyképes Magyarországon. Ugyanakkor lenézzük, és az agrárirodalmunk teli van ezzel félig sült irodalommal, hogy a lengyel mezőgazdaság, a lengyel agrárium kisparaszti gazdaságokon alapul, és annak ki kell nőnie abból. Tisztelt Barátaim! Tisztelt Országgyűlés! A lengyel mezőgazdaság intézménystruktúrája ideális, optimális, jó. Az is bizonyítja, éppen amit az előbb említettem, hogy Lengyelország versenyképes a mai Magyarországgal mezőgazdasági termékek dolgában.

Hogy csináljuk ezt? Nem lehet része az én rövid felszólalásomnak, hogy végigmenjek a témák részletein, azt azonban jó tudni, hogy az intézményes alapokra épül sok minden más. Az, hogy hogyan viselkedik, hogyan hozza a döntéseit a gazda, és annak folytán mi termelődik, az mennyire versenyképes, hogy ez aztán mennyi támogatást és milyen gazdaságpolitikát igényel, mi az optimális, az mind abból következik, hogy mi az intézményrendszer. Itt van a magyar gazdaságpolitika nagy fejfájása, itt van a nagy vaksága. És nem valami megmagyarázhatatlan babona ez, hiszen éppen azzal kezdtem a felszólalásomat, hogy rámutassak: megöröklöttünk valami átkot, mint a szamár a fülét, és azt hisszük, hogy ebben kell élni.

Tisztelt Országgyűlés! A szerkezetváltozás, a szerkezet újragondolása lehetne, kellene, hogy témája legyen ennek a törvényjavaslatnak, és sajnos ezzel nem foglalkozik, vagy csak olyan hiányosan, hogy ami most előttünk van, az bizony nem alkalmas arra, hogy ebből így törvény legyen.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz és a függetlenek soraiból.)

(10.10)