Készült: 2024.03.28.15:32:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

133. ülésnap (2000.04.12.), 319. felszólalás
Felszólaló Göndör István (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:27


Felszólalások:  Előző  319  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meglehetősen nagy gondban vagyok, mert ezzel a törvényjavaslattal feltehetően ugyanúgy járunk, mint a korábbival: minél keményebben támadjuk, annál rosszabb törvény lesz belőle.

De lehet, hogy ezt a törvényjavaslatot, a T/2401-es vitáját talán kezdhetném úgy, némi népmesei elemmel, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy törpe, aki egy egészen jóságos törpe volt, mindaddig, amíg meg nem gyűlt a baja a gazdasági kamarákkal. (Dr. Répássy Róbert: Horn Gyula?) Személyes, vélt vagy valós sérelmeinek megtorlásához nagyon magas politikai befolyást és összeköttetést is felhasznált. A kamarák önvédelmi reflexeit további megtorlásokkal viszonozta, és a történeteknek még mindig nincs végük: a boszorkányüldözés tovább folytatódik. A kamarai szervezetek lassan átalakulnak és beolvadnak, készülnek az új választásokra, a kormányhoz hű vezetőségek létrehozásának reményében.

De ami most történik, kedves képviselőtársaim, ahogy a kisebbségi véleményekből és a többségiből lehetett hallani: itt nemcsak feladatelvonásról, retorziókról van szó, hogy aki véletlenül önként akarná választani a kamarai tagságot, annak a számára nyilvánvaló és egyértelmű legyen, a kormány értésére adja minden vállalkozónak, hogy államosít, és nem tűr felkészült érdekvédelmi szervezeteket.

A tragédia, hogy ami most történik, már nemcsak a vállalkozókról - mindannyiunkról, az adófizetőkről szól. Ez már a fogyasztókat is elég lényegesen érinti, és igenis nem kicsi: kis terjedelmű, de nagyon súlyos gazdaságpolitikai kérdés az, ami most az asztalunkon szerepel.

A helyzetnek az a tragikomikuma, hogy valóban úgy, ahogy ezt tették kormánypárti képviselőtársaim, be lehet bújni egy hatályos törvény mögé, mely szerint adva van a nagyon olcsó szlogen: törvény írja elő, hogy meg kell tennünk azt, ami a törvényjavaslatban írva van. Nagyon nagy tisztelettel kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, gondoljuk végig még egyszer, hogy melyik úton megyünk tovább, továbbmenjünk-e ezen az úton.

1994-ben az Antall-Boross-kormány, az akkori parlament felismerte, hogy az államnak, a közigazgatásnak fokozatosan ki kell vonulnia az üzleti szférából, és létre kell hozni a gazdasági önkormányzatot. A Horn-kormány nagyon lassan, de folytatta ezt a megkezdett munkát, feladatokat adott át a gazdasági önkormányzatoknak, és ezzel megteremtette a feltételét az állami és a közigazgatási hivatali létszám csökkentésének. Nagyon fontos hangsúlyozni azt, hogy a feladatokat - úgy, ahogy Körömi képviselő úr is elmondta - a gazdasági kamarák résztvevői, a vállalkozók finanszírozták, és a közfeladatokat is ők. Éveken keresztül.

Gondoljuk meg: miért kell most ezzel a törvényjavaslattal elpazarolnunk azt a tárgyi és személyi bázist, amire készült ez a törvényjavaslat? Az erre fordítandó milliárdos nagyságrendű kiadás valószínűleg az élet számos más területén sokkal jobban felhasználható lenne.

1994 és '98 között a kormány, a parlament áttekintette a vállalkozói igazolványok kiadásának tapasztalatait. Szinte teljes volt az egyetértés ebben a Házban akkor, hogy a vállalkozásindításnak nem megfelelő helye az önkormányzat és a jegyzői apparátus. Nem volt garancia arra, hogy érdemben megvizsgálják a vállalkozás indításának személyi és tárgyi feltételeit, azok meglétét. A gazdaságban nagy számban működtek fantomvállalkozások és kontárok. Nem lehet kormánypárti képviselőtársaimnak ilyen rövid az emlékezetük, hogy ne tudnának visszaemlékezni! Az idő rövidsége miatt nem mondom el, de lehet, hogy újra fogok kérni 10 percet, hogy az akkori parlamenti vitából néhány felszólalást felolvassak, hogy a patkó mind a két oldalán milyen kritikával illették akkor a jegyzői hivatalokat.

A gazdasági kamarák a '94-ben elfogadott törvény alapján megalakultak, és fokozatosan erősítették a gazdasági önkormányzatukat. Most csak azokról az összefüggésekről beszélnék, amelyek ezzel a törvénnyel kapcsolatosak. A vállalkozók saját befizetéseikből és - nagyon hangsúlyozom - egyetlen költségvetési forint nélkül létrehozták azt a fejlett infrastruktúrát, ami ma behálózza az országot, össze van kötve; ezt azért hangsúlyozom, mert majd szeretnék a belügyminiszter úr egy nyilatkozatára visszahivatkozni.

Az egyablakos rendszert erre sikerült ráültetni, és ez szinte zökkenőmentesen végbement az országban. Megteremtették ennek a személyi és a tárgyi feltételeit, egyszerűen azt, hogy a vállalkozások ellenőrizhetővé váltak. A piacra lépés jogszabályban előírt feltételeinek ellenőrzése megteremtődött.

Kedves Képviselőtársaim! Ebben a törvényjavaslatban konkrét hivatkozás van arra, hogy a jegyzőnek csak az lesz a feladata, hogy a papír megvan-e. Ugyanoda megyünk vissza, ahonnan valamikor elindultunk!

Szó esett arról kisebbségi véleményekben, hogy hiányzik a hatásvizsgálat. Én most már értem, hogy miért, kedves képviselőtársaim! Azt hiszem, önök is észrevették, hogy két azonos számot nem mondtak. Ezeket nem akarom megismételni, csak hozzátennék újabb kettőt. Az egyik: Pintér Sándor belügyminiszter úrnak 9,1 milliárd forintba kerülnek az okmányirodák, amikor még azt is elmondja a helyettes államtitkár úr, hogy de ez nem alkalmas arra, hogy a vállalkozói igazolványokat kiadják, azt ők nem tudnák annyiból csinálni, mint a kamarák, tehát meg kell emelni a díját, ehhez több száz alkalmazottat kell felvenni, mert ez egy olyan speciális munka, hogy az okmányiroda, amit létrehoztak, erre nem alkalmas.

Így tehát teljesen érthető, hogy nem akarták, önök előtt sem akarták fölfedni, hogy itt a mi adóforintjainkból igenis egy nagyon súlyos pazarlás következik be, ami ezt a párhuzamosságot jelenti. Mert a kamara nem teheti meg, hogy ezt a rendszert, ami most van, kidobja, mert neki a tagjaira vonatkozó nyilvántartási rendszerét továbbra is meg kell tartani, nem lokálisan, hanem ugyanúgy hálózatban, az egész országra nézve. Most az önkormányzat felkészül ugyanerre a Belügyminisztérium központi informatikai rendszerén keresztül, amire Pintér miniszter úr azt mondta, hogy bizony erre nemcsak az okmányiroda a jelenlegi hardver-állapotban nem képes, hanem még a BM számítástechnikai rendszerét is meg kell változtatni, mert ilyen nagy tömegű adatforgalomra nincsenek felkészülve.

Ez tehát azt jelenti, úgy, ahogy Körömi úr elmondta: nem kerül semmibe. A csudát nem! A vállalkozó megfizeti, utána pedig majd mi fizetjük ezt meg a piacon, kedves képviselőtársam!

Aztán tovább folytatom, mert azt mondtam, hogy retorziók. Tessék belegondolni! Választási névjegyzéket kell csinálni ugyanezen törvény alapján majd a kamarának, viszont azért, hogy ehhez az információhoz hozzájusson, pénzt kell fizetnie a cégbíróságnak. Azok a kamarai tagok, akik vállalják az önkéntest, ők fizessék meg azoknak a díját, akik nem léptek be! Hát ne tessék már...! Tényleg paródia! Vicclapba illik, azt hiszem, ez a gondolat.

Azt hiszem, hogy ma már nagyon nehezen lesz folytatható az a gyakorlat, hogy a kormány nem járul hozzá a közigazgatási feladatok finanszírozásához.

 

 

(20.00)

 

De én azt gondolom, hogy mégiscsak meg kellene fontolni, amit Veres János képviselőtársam említett, hogy milyen feltételekkel lehetne azt a kiépített és működő infrastruktúrát igénybe venni, és önkormányzat és mindenki jusson hozzá ahhoz az információhoz, amelyre szüksége van, és ezt esetleg néhány száz millió forint kifizetésével finanszírozzuk; finanszírozza a költségvetés, akkor talán működő lesz a rendszer. Úgy, ahogy Körömi képviselő úr elmondta, ez a rendszer már nem egyablakos - én óvatosan azt mondanám, hogy három, de nagy valószínűséggel több. Amikor arról beszéltek a képviselőtársaim, hogy kevés... - nagyon furcsa volt, azt mondta az államtitkár úr, hogy kevesebb mint egy tucat, az alkotmányügyi bizottság képviselője azt mondta, hogy több tucat. Igen, több tucat, még akkor is, ha technikai jellegű, de több tucat törvényt érint, és azért van bent olyan - csak hadd említsem az Art. módosítását -, ahol bevallási határidőt és nyomtatványellátási kérdést is érintenek. Ez nem azokra a nyomtatványokra vonatkozik, amelyeken be kell jelentkezni.

Szeretném folytatni - ami még mindig hiányzik belőle. A cégjegyzékbe a kamarai váltást mint változásjelentést be kell írni. Tessék elgondolni, hány vállalkozásnak kell most elmennie majd a cégbírósághoz és fizetni a változások bejelentéséért. Most mondom, hogy újra kell időt kérnem, mert nagyon sok dolgot nem tudtam elmondani.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Tegnap átestek a tűzkeresztségen, amikor egy alig három hónapja elfogadott lényeges törvényjavaslatot kormánypárti képviselő javaslatára annulláltak. Arra kérem önöket, hogy ne menjünk tovább ezen az úton, próbáljunk meg ésszerű kompromisszumot kötni mindannyiunk érdekében, mert most olyan helyzet állhat elő, hogy egyszerűen nem lesz (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Magyarországon olyan szervezet, amelynek valamennyi társas és egyéni vállalkozással kapcsolatos információja megvan. Nem lesz hova fordulni!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  319  Következő    Ülésnap adatai