Készült: 2024.03.29.07:39:34 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

266. ülésnap (2005.11.15.), 48. felszólalás
Felszólaló Dr. Nagy Sándor (MSZP)
Beosztás a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:36


Felszólalások:  Előző  48  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlásban nagyszámú, a területpolitikát és a vidékpolitikát is érintő módosító indítványt találhatnak képviselőtársaim mindkét oldalról. Mielőtt ezeknek a konkrét említésére rátérnék, legyen szabad elmondanom hátteréül a dolognak azt, hogy tulajdonképpen a 2006. évi költségvetés egyik legjelentősebb problémaköréről van szó.

A fejlesztő-szolgáltató állam koncepciója tulajdonképpen azt jelenti, hogy a mindenkori kormányok egyik legalapvetőbb dilemmája, hogy a szakmai-ágazati fejlesztési stratégiák és a területpolitika szempontjából a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztéspolitikák között hogyan sikerül megtalálni a célszerű és szükséges összhangot. Ha hozzátesszük, hogy mindez Magyarország esetében messzemenően nem egy teoretikus probléma, mert a különböző kormányok kisebb vagy nagyobb erőfeszítései ellenére ugyan magasabb színvonalon, de a területi különbségek máig jelentősek Magyarországon, akkor azt kell mondjuk, hogy tulajdonképpen ez az ország egyik legalapvetőbb kérdése.

A jelenleg hivatalban lévő kormány kezdettől nagy jelentőséget tulajdonított ennek a problémának. Jellemző adat, hogy míg 2002-ben a költségvetés 19,3 milliárd forintot tartalmazott közvetlen területfejlesztési célokra, addig 2005-ben ez az összeg összesen 61 milliárd forintra tehető. De természetesen messzemenően nem pusztán a források nagyságáról van szó, hiszen a forrásokat el lehet jól és kevésbé jól, el lehet hatékonyan és kevésbé hatékonyan is osztani, illetve fel lehet ezeket így is, úgy is használni.

Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy megjelent a támogatáspolitikában a vállalkozási övezetek támogatása, a kiemelt jelentőségű térségek támogatása, és ami talán az említett téma szempontjából a legfontosabb, a leghátrányosabb helyzetű térségek és települések elkülönített forrásból történő támogatása. Ez azt jelenti, hogy a kormány minden korábbi kormánynál erőteljesebb lépéseket tett a felzárkóztató politika érdekében, de nemcsak ezt jelenti, hanem azt is jelenti, hogy egyúttal a források egyre nagyobb hányadát decentralizálta. Mert a decentralizáció természetesen nem pusztán divatkérdés és nem szépészeti probléma, hanem azt teszi lehetővé, hogy ott hozzanak döntést a források felhasználásáról, ahol arra a legtöbb információ rendelkezésre áll.

Csak megemlítem önöknek, hogy amíg 2002-ben a regionális és megyei fejlesztési tanácsok döntési hatáskörébe utalt források összege nem érte el a 25-30 milliárd forint közötti összeget, addig most, ebben az évben, 2005-ben 57 milliárd forintról dönthetnek a regionális és megyei fejlesztési tanácsok, és ahogy azt önök nagyon jól tudják, a benyújtott költségvetés 21. számú mellékletében látható, hogy jövőre 66 milliárd forintot irányoz elő a költségvetés ugyanebben a körben. Ami még ennél is fontosabb, hogy ezen a 66 milliárd forinton belül megjelenik egy 10 milliárd forintos tétel, aminél az szerepel, hogy csak a 48 leghátrányosabb helyzetű kistérség fejlesztésére fordítható.

Ezt azért hangsúlyozom, tisztelt képviselőtársaim, mert miközben azt hallja az ember ellenzéki képviselőktől, hogy a vidékpolitikára miért nem fordít nagyobb figyelmet ez a kormány, akkor azért meg kell említenem, hogy a korábbi kormánynak ilyenfajta forrása, előirányzata, amely célzottan a leghátrányosabb térségeket, településeket érintette volna, nem volt, egy fillér sem volt erre. Voltak fejlesztési források, azok hasznosultak úgy, ahogy hasznosultak. Ne csodálkozzunk, hogy egyébként a területi különbségek a hátrányos kistérségek esetében Magyarországon számottevően nem csökkentek, miközben egy kormányzati ciklusban átlagosan megközelítőleg 1000 milliárd forintot fordítottak a kormányok a különféle térségi érintettségű fejlesztési politikákra.

A decentralizáció egyébként nemcsak ebből a szempontból lényeges, azért is lényeges, mert tulajdonképpen a legjobb forráskoordináció az, hogyha a különböző ügyekkel kapcsolatos döntéseket ott hozzák, ahol ismerik az egyes kapcsolódó fejlesztési törekvéseknek az egymásra gyakorolt hatását.

Ha a különböző címeket összeadjuk, hogy mi minden történt a címzett és céltámogatások, a területfejlesztés, a kiemelt térségek támogatása körében - nem fogom fölsorolni -, durván eddig ebben a kormányzati ciklusban 550-560 milliárd forintot fordított a költségvetés ilyen célokra. Ha a folyamatban lévő uniós támogatásokat, az eddig szerződéssel megalapozott támogatásokat és ebből a területpolitikára, vidékpolitikára hatással lévő támogatásokat is hozzáadjuk, akkor hozzávetőleg 750-800 milliárd forintnál tartunk.

Lehet ezt az összeget kicsinek vagy soknak tartani, lehet kevesellni természetesen. A kérdés soha nem így merül fel, hanem úgy merül fel, hogy a létező szükségletek és a rendelkezésre álló források között hogyan sikerül a legjobb arányokat megtalálni. Ebből a szempontból kiemelt jelentősége van a vidéknek, a vidék helyzetének és egy formálódó vidékpolitikának.

Nyilvánvaló, hogy itt most hosszan, részletekbe menően nem kell arról szólni, hogy az elmúlt másfél évtized milyen változásokat hozott a vidék életében. Jót és rosszat egyaránt, hiszen ott is épültek utak, iskolák, különféle intézmények, létesültek munkahelyek, de az ellenkező folyamatra is van szép számmal példa.

Ezért aztán természetesen, kerülve mindenféle - hogy is mondjam csak - látszatleírását a vidék helyzetének, azt sajnálatos módon meg kell állapítani, hogy a vidék számos tekintetben sok-sok hátrányt mutat ebben a pillanatban a munkahelyek számát, az elérhető jövedelem nagyságát, a közszolgáltatások színvonalát illetően. Ennek nyomában sajnálatos módon természetesen nem túl szerencsés demográfiai folyamatok is elindultak, mint amilyen az elöregedés és az ennek nyomában járó szintén jó néhány más probléma.

A Gyurcsány-kormány az első kormány - mindezek alapján is mondom, ez alapján a nem túl szerencsés kép alapján -, amelyik eltökélte, elhatározta, hogy ezt a romló folyamatot megállítja, elhatározta, hogy merőben új alapokra helyezi a vidékpolitikát. Lehet ezen mosolyogni, lehet fejet csóválni, sok mindent lehet csinálni, ettől még a tény tény marad. (Moraj a Fidesz soraiban.) Nem ismerek a korábbi kormányzati ciklusból egyetlen olyan koherens dokumentumot sem, amelyik tételesen számításba vette volna, hogy a vidéknek mik a problémái, és elindított volna egy programot - nem ismerek ilyet.

Lehet azt mondani, hogy kérem szépen, miért nem volt ez korábban, miért nem indult a ciklus elején, sokféle kérdést föl lehet tenni, de azt gondolom, ezek álkérdések. A valóságos kérdés az, hogy ez a kormány átfogó, valóban a vidék életét döntően és jelentős mértékben javítani kívánó program megalapozásán és feladatterv elfogadásán dolgozik. Nem kevesebbről van szó - és ezt a leghatározottabban tudom mondani -, mint arról, hogy ennek a kormánynak az a szándéka, hogy a következő évtized javarészt és erőteljesen a vidékről szóljon. És ahhoz, hogy a vidékről szóljon a következő évtized, mint amennyiben erősebben a városokról szólt a megelőző másfél évtized, természetesen bizonyos alapvető kiindulópontokat is végig kell gondolni. (Hadházy Sándor: Mikor kezdődik a következő évtized?)

 

(10.30)

Két ilyen kiindulópont van: az egyik kiindulópont, hogy a vidék nem azonos az agráriummal, miközben természetesen sikeres vidékpolitika sikeres mezőgazdaság-politika nélkül elképzelhetetlen, de nincs azonosságjel a kettő között; a másik kiindulópont, hogy miközben a vidék számos hátrányát mérsékelni kell, egyebek mellett pénzeszközökkel, források biztosításával, mégis azt kell mondani, hogy az a vidékpolitikai program, amelyik pusztán úgy tekint a vidékre, mint a hátrányok gyűjteményére, és pusztán szolidarisztikus alapon, úgymond, ezeket mérsékelni kívánja, nem számíthat sikerre. Az a vidékpolitika számíthat sikerre, amelyik a vidék adottságaiból indul ki, és amelyik a vidékre mint Magyarország fejlesztési tartalékára, sajnálatos módon eddig esetleg igénybe nem vett fejlesztési tartalékára utal.

Ebből a nézőpontból kiindulva egy ilyen formálódó vidékpolitikai programnak természetesen a sarokpontjai a vidék gazdaságának fellendítése, munkahelyteremtés, munkahelyteremtés és munkahelyteremtés, ebben az érintett körben a kis- és középvállalkozások tevékenységének a támogatása, ösztönzése, segítése, az infrastruktúra-fejlesztés, a közszolgáltatások színvonalának növelése és elérhetőségének javítása, valamint a helyi kezdeményezések felkarolása és támogatása.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A kezemben tartok egy összeállítást, ami a 2006. évre benyújtott költségvetési törvényből bárki által, nem kevés munkával, de ugyanúgy elkészíthető, mint ahogy mi elkészítettük. Ez az összeállítás arról szól, hogy a benyújtott költségvetési törvényben szereplő előirányzatoknak azon elemeit és részeit, amelyekről nyilvánvaló, hogy vidékpolitikai célokat szolgál, összegyűjtöttük. Ez hozzávetőleg egy 400-410 milliárd forintos csomagot jelent. Félreértés ne essék, ebben nincs benne az autópálya- és a gyorsforgalmi útépítés, ebben nincs benne a családtámogatás új rendszere, ebben nincs benne, hogy a nyugdíjasoknak hogyan javul a nyugdíjszínvonala, és nem sorolom tovább. Tehát az ezeken a nagy, működő, ellátó-, jóléti rendszereken és a nagy fejlesztési programokon túli, a vidéket érintő, egyébként persze, az útépítésben, intézményfejlesztésben, különféle hálózatok működtetésében jelentkező források jelennek meg.

Ezzel kapcsolatban szeretném az önök figyelmét felhívni a költségvetési törvény szöveges részének két pontjára. Az egyik a 68. § (4) bekezdése, a másik pedig a 104. § e) pontja. Mindkettő arról szól, hogy a vidékpolitika céljait is szolgáló forrásokkal kapcsolatban a kormány felhatalmazást kap arra, hogy az e célt szolgáló források összehangolt felhasználásának szabályát kormányrendeletben állapítsa meg. Ez azért jelentős, mert a kormány törekszik a források koordinált, ésszerű, okszerű felhasználására. Nemcsak az összeg nagysága az érdekes, ahogy korábban is említettem, hanem az, hogy a felhasználása megfelelő legyen.

Ha már említettem, hogy ebben nincs benne az autópálya és a gyorsforgalmi út, tisztelt képviselőtársaim, alig lehet túlbecsülni az autópálya-építés vidékpolitikai jelentőségét. Alig lehet túlbecsülni azt, hogy munkahelyet teremt, hogy az embereknek és a gazdaságnak a mozgásterét javítja.

Ilyen szempontból a Fidesznek az a javaslata, hogy mérsékeljük vagy állítsuk le az autópálya-építést, határozottan ki merem jelenteni, az egyik legvidékellenesebb kijelentés, amit az elmúlt időben hallani lehetett. (Kárpáti Zsuzsa: Így van!) Milyen vidékpolitika az, amelyik el akarja zárni a településeket, a területeket attól, hogy a gazdaság, a befektetés, a munkahelyteremtés odamenjen, és milyen vidékpolitika az, amelyik nem akarja bekapcsolni az ország gazdasági, kulturális vérkeringésébe ezeket a térségeket?! (Dr. Horváth Zsolt: Államtitkár úr, nincs ilyen javaslat!) Természetesen ez egy olyan vidékpolitika, amelyik tulajdonképpen egészen más megfontolásokat szolgál, szavakban, retorikában a vidéket támogatja, konkrét, megvalósult formájában pedig éppen az ellenkezőjét teszi. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Nem szabad leállítani az autópálya-építést, nem szabad leállítani a gyorsforgalmi útépítést, még akkor is, ha közbeszólnak képviselőtársaim. Én értem az élénkség okát, önök is nagyon jól tudják, hogy az autópálya-építés elhalasztása az önök ciklusában hány embernek jelentett további munkanélküliséget, hány családnak jelentett megélhetési gondot, egyéb más problémákról nem is beszélve. Nagyon egyszerű és világos összefüggésekről van szó.

Mindezen túl, tisztelt képviselőtársaim, a módosító javaslatok között egy sor olyat találhatnak, ami a következő évben egyes konkrét, persze nem befejezhető, de nagyon is fontos programok elindulását jelzi. Ilyen a falugondnok-, tanyagondnok-hálózat fejlesztése, módosító indítvány van rá. Ilyen az életmentő készülékek kistelepüléseken történő elhelyezése, ilyen a többcélú hasznosítású közösségi terek funkciójának létrehívása és támogatása, hogy csak néhányat említsek ebből a körből.

Természetesen, tisztelt hölgyeim és uraim, a vidékpolitika nem csupán költségvetés és nem csupán támogatáspolitika. A vidékpolitika azt is jelenti, hogy számos jogszabály megváltoztatása van napirenden, amellyel a vidéken élők helyzetét kívánjuk segíteni. Ilyen például a kisárutermelést folytatók esetében e tevékenységnek és a piacra jutásnak a támogatása, ilyen a Nemzeti Földalapról szóló jogi szabályozás közösségi célú és az érintett települések közösségeit szolgáló módosítása, ilyen a szövetkezeti üzletrészprobléma kezelése, és ilyen többek között a megújuló energiatermelés - ami a vidék egyik legújabb és legfontosabb iparága lehet a jövőben - ösztönzése és támogatása.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel kérem önöket, hogy támogassák ezeket a javaslatokat, és persze, támogassák azt a javaslatot is, hogy közösen, a négy párt együttesen nyújtson be egy olyan törvényjavaslatot, amely a nemzeti vidékpolitikai tanács létrehozására irányul, amely politika fölött álló, kormányok fölött álló, az ország lelkiismeretét, a vidék érdekeit szolgáló intézmény lehetne. Ha együtt akarunk működni a vidék érdekében, akkor itt van rá a lehetőség.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  48  Következő    Ülésnap adatai