Készült: 2024.03.29.02:14:52 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

266. ülésnap (2005.11.15.), 102. felszólalás
Felszólaló Dr. Wekler Ferenc (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:47


Felszólalások:  Előző  102  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is ahhoz a sokat emlegetett módosító csomaghoz szeretnék hozzászólni, amelyet előttem szóló kormánypárti képviselők már megemlítettek, de előtte egy, itt a vitában felmerült témakört hadd hozzak szóba, ez pedig az önkormányzatok költségvetési koncepciógyártása, amelyet november 30-áig el kell fogadni minden önkormányzatnak.

Az itt elhangzott érvek kapcsán felvetném, hogy ennek a törvényi rendelkezésnek van-e értelme. Az elmúlt 15 évben hasonló zajlik a parlamentben. Nem új ez, Kovács képviselőtársamnak mondom, minden évben az önkormányzati lobbi megpróbál valamennyit visszahozni abból, vagy valamit rátenni arra, amelyet az éppen aktuális kormányzat beterjeszt a Házban, és azt gondolom, hogy ez így teljesen rendjén van. Ez történik most is, viszont tíz-egynéhány éve, amióta a költségvetési törvény az önkormányzatoknak előírja azt a rendelkezést, mármint azt, hogy koncepciót kell gyártaniuk, az önkormányzatok mindig olyan koncepciót gyártanak, aminek semmi köze nincsen vagy nagyon kevés köze van a később elfogadandó tényleges költségvetési rendeletükhöz, ugyanis ezek most vitaszámok, amelyekről beszélünk.

Az önkormányzatok ugyan - ezt Jauernik képviselőtársamnak mondanám - meghallgathatják azt, amit most szóban elmondunk és beterjesztettünk módosító javaslatként, de nekik otthon az internetről letölthető és a kormány által beterjesztett javaslatból kell dolgozniuk, mert azok a pillanatnyilag hivatalos számok. Értelemszerűen legtöbb esetben e költségvetési koncepciók elfogadása formálissá válik önkormányzatonként, mert mindenki tudja, hogy amikor a parlament majd decemberben megszavazza a végleges költségvetést, utána kell ténylegesen elkezdeni dolgozni az önkormányzati költségvetésen. (Dr. Kovács Zoltán: A bért sem ismerjük még!) Így van, képviselőtársam, a bért sem ismerjük még, és egy csomó dolgot nem ismerünk ebben a pillanatban. Ez csak egy javaslat, talán érdemes végiggondolni a költségvetési vita után, hogy abban a sorban, ami az önkormányzati rendszer modernizálását szolgáló törvénycsomagot jelenti, és most a szövetségek, valamint a parlamenti pártok képviselői megegyeztek abban, hogy a következő hetekben erről gondolkodnak, talán ezt is érdemes beleilleszteni, mármint az olyan formális kötelezettségek eltörlését, amelyek munkát adnak, de igazából hozadékuk nincs az önkormányzati világban.

A módosító javaslatok közül három témáról szeretnék beszélni egy kicsit részletesebben. Az egyiket csak megemlítve: örülök annak, hogy a módosító javaslat tartalmazza a nemzetiségi normatívák visszaállítását a jövő évi szintre. Értetlenül álltam magam is az előtt, hogy vannak olyan… (Zaj, közbeszólások: Jövő évi?) - az idei szintet értem természetesen alatta, a jövő évben válnak esedékessé ezek a normatívák, ezért használtam a múlt időt, az idei szintre. Egy kicsit értetlenül álltam ez előtt, és valószínűleg nem megfelelő körültekintés miatt kerültek ezek ki a kormány-előterjesztésből. Nincs semmi indok arra, hogy a nemzetiségi normatívákat csökkentsük, és bízom benne, hogy a közösen beterjesztett módosító javaslatot a parlament minden frakciója támogatni fogja, és így a nemzetiségi nyelvi oktatás az alapszinten ugyanúgy folyhat tovább, mint ahogy eddig folyt.

A másik témakör, amelyről egy kicsit részletesebben beszélnék, ez az alapszintű szociális ellátás témaköre. Ez az öt egész néhány tized milliárd, amelyről tegnap a miniszter asszony is beszélt, és amely a módosító javaslatokban megjelent, fontos dolog, ugyanis visszaállít bizonyos elemeket az idei költségvetéshez képest. De engedjék meg, hogy arra tegyek próbálkozást és javaslatot, hogy próbáljunk meg forrásokat találni arra, hogy ezen a területen vissza tudjunk állni bizonyos ellátási formák esetében szintén az idei szintre. Mik ezek a formák?

Saját példámat hozom, mert természetesen az ember azokkal a számokkal tud dolgozni, amit jobban ismer. Az én településemen, Mecseknádasdon, a gondozási központban látjuk el a szociális étkeztetést, a házigondozást, az idősek klubját, a bentlakásos ellátást és magát a gondozási központ működtetését, és mindjárt hozzáteszem: természetesen kistérségi összefogással, kistérségi intézményben. A beterjesztett javaslat alapján itt mínusz 9 millió forintot számoltam ki az ez évihez képest. A mínusz 9 millió forint önmagában persze nem sok, hogyha nagyon sokról van szó, de ennek az intézménynek a költségvetése 29 millió 994 ezer forint volt ebben az évben, most ehhez képest ez egy drasztikus csökkenés.

Az az emelés, amiről beszélünk, ez az öt egész valahány tized milliárd, ez ebből visszahoz körülbelül 20 százalékot, de 20 százalék ténylegesen hiányzik még. És ami miatt szót kértem, az az, hogy úgy látom a kommunikációból, hogy nem mindenki ugyanazt mondja, vagy legalábbis nem mindenki ugyanazt a szociális ellátási formát érti egy-egy kategória alatt. Itt a legnagyobb probléma az úgynevezett emelt szintű szociális ellátás területén van, és erre a hivatkozás, a tegnapi napon is sokszor elhangzott az, hogy vannak luxuskörülmények között működő ilyen intézmények. De hadd tegyem hozzá, hogy a miénk attól emelt szintű, mert lecsökkentettük a szobákban lakók számát egy szobában két emberre. Tehát attól, hogy két idős egy szobában lakik, az még nem egy luxusellátási forma. Azt gondolom, az is normális lenne, az lenne a kiindulópont, ha egy idős ember egy szobában egyedül tudna lakni, legfeljebb házaspárok esetében lenne elfogadható a két embernek az egy szobában lakása.

Tehát nem azokról az intézményekről beszélek, amelyek magánberuházásban, tízmillió forintos beszállással és egyéb luxusfelszereltséggel rendelkeznek, hanem azokról a kisebb településeken működő önkormányzati intézményekről, amelyek az adott kistérségben, az adott régióban hiányt pótolnak, és egyszerűen egy olyan feladatot látnak el, amit a magántőke nem vállal, mert itt nem éri meg ezeket a nagy intézményeket működtetni, és nincs az a vásárlóerő vagy fizetőképes kereslet, amely képes lenne ezekbe az intézményekbe tízmillió forinttal beszállni.

Itt is azt vetném fel, mint sok minden más esetben, hogy talán nem is a költségvetési számokban kellene gondolkodni, hanem a szabályzókban kellene gondolkodni. Be kell vezetni esetleg egy új kategóriát, amely kiszűri a rendszerből azokat a visszásságokat, amelyeket a kormány szeretne kiszűrni. Itt egy normatív támogatás visszafogásával történik ez meg, én inkább a szabályozórendszer átalakítását javasolnám, és tényleg, aki meg tudja fizetni, az fizesse meg a szolgáltatást, viszont azokat az intézményeket, ahol a bentlakók ezt nem tudják megfizetni, azokat nem szabadna egy kalap alá venni a tehetősebbekkel.

Ebben a szociális szférában van egy csomó olyan előírás - és talán azért érdemes erről most részletesebben beszélni, bár egy más törvény kapcsán lenne rá lehetőség -, a szociális törvény átalakítása is napirenden van, amelyek olyan kötelezettséget rónak az önkormányzatokra, amelyek teljesíthetetlenek, a kistérségi szervezés kapcsán egyes ellátási formák ellátásához például 10-11 embert kellett felvenni kistérségenként, ami irracionális. Ha valaki most kistérségi szinten be akarja vezetni a támogató szolgálat című ellátást, minimum négy embert kell felvennie, köztük egy vezetőt, egy gépkocsivezetőt és két alkalmazottat, aminek nincs értelme, amikor ezt két ember is elláthatná, mert egy alkalmazott lehet egy személyben vezető és lehet gépkocsivezető is természetesen.

Tehát azt javaslom, hogy itt a következő hetekben még gondolkodjunk azon, hogy milyen feladatokat írunk elő az önkormányzatoknak, és ebben a viszonylatban akkor talán a források elosztása ésszerűbben történhet, és az a nagymérvű hiány egyes intézménytípusoknál csökkenthető, és a jövő évi működéseket nem veszélyezteti ez a költségvetési koncepció.

(12.10)

Ezek lettek volna azok a felvetések, tisztelt képviselőtársaim, amelyeken érdemes még gondolkodni, és érdemes még gondolkodni azon is természetesen, hogy hol tudunk még forrásokat találni úgy, hogy közben a költségvetés kereteit ne tágítsuk, ne szűkítsük, mert azt gondolom, hogy kormánypárti oldalon semmiképpen nem az a cél, hogy a költségvetési hiányt növeljük, hanem az, hogy a rendelkezésre álló forrásokat racionálisabban tudjuk szétosztani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  102  Következő    Ülésnap adatai