Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi és a mai vitát is, ha végighallgatom, mint régi képviselőnek, olyan érzésem van, hogy kampány, kampány, kampány. Egyszerűen tényleg, mintha nem akarnánk hallani arról, vagy nem akarnánk megérteni egymás szavait.

Néhány mondatot a hitelek állományáról. Csak egy rövid mondatot hadd mondjak arról: 2006-ban még Orbán Viktor, a jelenlegi miniszterelnök is jó dolognak tartotta, hogy a magyar emberek észreveszik, hogy árfolyamnyereséget érhetnek el akkor, ha devizában vesznek fel hitelt. Mára a helyzet megváltozott. Az államadósság kérdése: akkor, amikor olyan lehetőség volt, hogy valóban kedvező kamaton lehetett hitelhez jutni, könnyelműség lett volna, ha nem használjuk ki azt a lehetőséget, hogy forráshoz jutunk, és beruházásokat hajtunk végre. Sajnálom, mert jó néhány képviselőnk van akár Szabolcsból vagy Csongrád megyéből, mondhatom Zala megyét és végig a Balaton-partot, akik az autópályákat használják, azokat a gyerekeket, akik azokban az iskolákban tanulnak, ahol a fejlesztések megtörténtek. Nem akarok erről beszélni, csak azt gondolom, ezt önök is látják, de úgy tesznek, mintha erről nem akarnának beszélni.

Folytatódik az a kampány, amit önök nyolc évig folytattak. Azt nem értem, miközben nagy valószínűséggel mindenki egyetért abban, hogy nehéz helyzet van, és források kellenek, akkor miért kell mégis betegesen ragaszkodni ahhoz, és számtalanszor akár Cséfalvay államtitkár úr vagy képviselők az arányos adórendszer, az egykulcsos 16 százalékos adórendszer mellett érvelnek, miközben ezt a forrást valójában sok minden másra lehetett volna fordítani.

Ne higgyék már azt, és mi, politikusok mindannyian ne higgyük már azt, hogy az átlagpolgár nem veszi észre, hogy miközben a 16 százalékos egykulcsos adó a havi félmilliónál nagyobb jövedelműeknél hagy rendkívül összeget, eközben... - és hadd citáljam ide, amit Mátrai Márta képviselő asszony mondott, hogy senki nem jár rosszabbul, vagy senki nem érhet veszteség, ahogy ezt mondták 2011-re is. Én viszont azt mondanám: azt érzem, érezném megalázónak, hogy azok a 100 és 200 ezer forint között kereső közszolgák, pedagógusok, tűzoltók, rendőrök, akiknek sorban kell állni a kompenzációért, miközben tisztes munkát végeznek, semmivel nem kevesebbet, mint más, semmivel nem rosszabbul, mint más, de nekik azért, hogy a reálpozíciójuk ne romoljon, sorba kell állni egyfajta kompenzációért, amíg másoknál semmivel nem nagyobb teljesítményért, csak mert véletlenül olyan pozícióban vannak, az ölükbe hull havonta százezres nagyságrendű többletjövedelem.

Mi ezért azt mondjuk, és mondjuk továbbra is, hogy a második kulcs bevezetésével - mert így nem lett egyszerűbb a rendszer sem, mert önöknél ugyanúgy létezik, 2 millió forint fölött kell az 1,27-es szorzót alkalmazni vagy használni, mielőtt a 16 százalékos adót kiszámítanák -, ebből lehetne forrásokat találni. Úgy látom, hogy nem értették meg, még Cséfalvay államtitkár úr sem, vagy szándékosan nem akarta megérteni, amikor Kovács László azt mondta, hogy az élőmunka terheit kell csökkenteni. Ez nálunk azt jelenti... - és szeretnék arra hivatkozni, ülnek itt még a teremben olyanok, akiknek emlékezni kell arra, hogy az előző kormány, a szocialista kormány idején Varga Mihály milyen nagy vehemenciával követelte a bérre rakódó járulékok csökkentését. A Bajnai-kormány ezt megtette az utolsó évben, és mi azt reméltük, hogy a következő kormány ezen az úton megy tovább.

Vitatkoznék mindenkivel, aki mást állít, hogy a munkavállaló nem tudja fehéríteni a jövedelmét, a munkáltató viszont igen. Az, ami most történik, megdöbbenve olvasom azokat a módosító javaslatokat, amelyeket az adótörvényhez benyújtottak. Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ez abba az irányba megy, hogy vagy feketefoglalkoztatás a mainál jóval szélesebb körben, vagy kis- és középvállalkozások, egyéni cégek tucatjai mennek tönkre a következő évben, mert egyszerűen nem fogják tudni azokat a terheket fizetni, amit számukra jelent az a pénzbehajtás, ami ennek a költségvetésnek a bevétele mögött meghúzódik, pont azért, mert olyan helyről veszik el, ahonnan éppen nem kellene.

(17.20)

Az oktatási rendszert több képviselő érintette. Én szeretném önöket emlékeztetni arra - megint csak kampány, ugyanúgy, mint ahogy Hiller miniszter úr is beszélt oktatásról, meg a vizitdíj kérdéséről -, hogy önök akkor lázasan mindennek ellenálltak. Szeretném az önök figyelmébe idézni a tegnapi Zalai Hírlapot, amely azt jelenti, hogy eltűnnek a 150-200 gyereket nevelő iskolák, mert kisiskolaként nem fognak tudni életben maradni, mert nem tudnak megfelelni annak a követelménynek, amelyet önök meg tetszettek fogalmazni az oktatási koncepciójukban. Valóban, úgy, ahogy azt már tegnap valaki elmondta, ezek között van jó néhány olyan iskola, ahol bizony 100 millió forintot meghaladó fejlesztést hajtottak végre, pont azért, hogy a gyerekek helyben maradjanak, a pedagógusok helyben maradhassanak.

Tehát azt gondolom, hogy van adósságuk. Fogalmazhatnám úgy is, hogy önök nem ezt ígérték. Önök nyolc éven keresztül valami egészen mást ígértek, és most valami egészen mást tesznek. Nagyon látványos ez, hogy országvédelmi költségvetésnek nevezik, azt mondják, hogy nincsenek megszorítások, miközben az adótörvényeknél és itt a költségvetésben kiderül, hogy a 400 milliárdot messze meghaladó jövedelmet fognak elvonni magánemberektől és vállalkozásoktól. Önök ezt nem nevezik megszorításnak. Ha ezt más kormány tette, akkor ez megszorítás. Ahogy a tegnapi vitában is elhangzott, már több adójuk van, mint volt. Nem lett egyszerűbb a rendszer.

Kell hogy beszéljek, valaki beszélt itt ma - nem tudom név szerint, bocsánatot kérek - a MÁV kérdéséről. Igen, a Széll Kálmán-tervben is megjelent, önök ugyanúgy tudják, mint tudta a Bajnai-kormány, hogy nem lehet az adófizetők pénzéből vég nélkül finanszírozni a MÁV-ot, átalakítás kell, tehát ott is következik a lépés. Tehát ha végigmegyünk: oktatás, MÁV, egészségügy.

A mai hírekből lehet hallani, hogy az országot nyolc részre osztják az egészségügyi ellátás szempontjából. Engedjenek meg nekem egy pikírt kérdést befejezésül: vajon elgondolkodtak-e azon, ha azokat a nagy ellátórendszeri reformokat kettő-három évvel ezelőtt végrehajtottuk volna, akkor ma mennyivel tarthatnánk előrébb? És önök sem lennének beszorulva abba a helyzetbe, hogy akkor tiltakoztak, most pedig ki kell találni mindenféle csavart mondatot annak érdekében, hogy valahogy ezeket a dolgokat megpróbálják eladni a társadalomnak, ami nem sikerül.

Végül összesen hadd mondjak még két adatot! Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalomban a várakozás hónapról hónapra borúlátóbb, egyre rosszabbul látják egyre többen a saját helyzetüket. Csökken azoknak a száma, akik valamennyi tartalékkal rendelkeznek, nem egy évre, néhány hónapra, és ez látványos. Ez nagyon nagy baj. Ugyanakkor csökken azoknak a száma, akik képesek megtakarításokat elérni, és önök ezekre a megtakarításokra akarnak építeni, legalábbis a vitából ez is hallatszott, amikor az egykulcsos személyi jövedelemadóról beszéltek.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.