Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egyre gyakrabban hallani olyan jogerősen elítélt bűnelkövetőkről, akik nem vonulnak be önként a számukra megjelölt büntetés-végrehajtási intézetbe az előírt határidőre, hanem külföldre mennek, vagy itthon tűnnek el a nyilvánosság elől.

Amennyiben az elítélt nem jelenik meg az előírt helyen és az előírt időben, elrendelik az elővezetését, amit a lakhelyén illetékes városi rendőrkapitányságnak kell egyéb feladata mellett végrehajtania. Ha a 15 napos határidő lejár, és az elővezetés nem jár eredménnyel, akkor elfogatóparancsot kell kiadni az elítélt ellen, ami az országos körözés szokásos költségeit figyelembe véve szintén megterheli a rendőrség költségvetését. Szűkebb pátriámban, Bács-Kiskun megyében a tavalyi adatok szerint az elítéltek 27 százalékát kellett elővezetni, mert nem jelentek meg az előírt helyen és időben.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nyilván valahol hiba van a jogszabályokban, mert ma a törvények nem büntetik azt a személyt, aki nem vonul be önként szabadságvesztéssel járó büntetésének a letöltésére. Jelenleg, amikor az állami költségvetés megszorító intézkedései érzékenyen érintik mind a rendőrség, mind a büntetés-végrehajtó intézmények költségvetését, milliós költségeket viselünk a törvényi szabályozatlanság miatt. Ha valaki megszökik a büntetés-végrehajtó intézetből, akkor komoly következményekkel számolhat. Ha el sem kezdi a büntetését, mert be sem megy, akkor legfeljebb szabálysértési büntetéssel sújtható. Ez a büntetés aránytalanul csekély mértékű mind az elővezetés költségeihez, mind az országos körözés költségeihez mérten.

Mit kíván tenni a tárca az egyre általánosabbá váló, a jogerősen kirótt szabadságvesztés büntetését szándékosan elkerülni szándékozó elítéltekkel szemben?

Várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm szépen.