Felszólalás adatai

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az agrárpiac rendtartásáról szóló 1993. évi VI. törvény módosításáról szóló tervezetet tárgyaljuk, mint már annyiszor, ismét az alapproblémával találjuk magunkat szembe; nevezetesen azzal, hogy mi jellemzi ma az agrárgazdaságot. Mindenekelőtt talán az, hogy nincs az Európai Uniót megcélzó, azzal koherens, konszenzus alapján kialakított programja, mármint agrárprogramja a kormányzatnak, és így a különböző törvényjavaslatok, illetve módosítások nem igazán vannak összhangban sem egymással, sem pedig a szándékolt agrárprogrammal.

Azt is tapasztaljuk nap mint nap, hogy valójában mi is a legnagyobb problémája a mezőgazdaságnak. Nem állok messze az igazságtól, amikor azt állítom, hogy a legnagyobb gondunk az, hogy nincs az agrárgazdaságban jövedelemtermelő-képesség, tehát nincs jövedelem. Ez összefügg a már említett stratégia-, koncepcióhiánnyal, a földbirtok-politika gondjaival, a földtörvény hiányosságaival, a támogatási rendszer zavaraival, tehát azzal, hogy a támogatásoknál a szociálpolitikai kérdéseket a kormány keveri a versenyszféra támogatásával. Erről már szó volt a délelőtti vitában is.

Az is nyilvánvaló, hogy az agrárágazat lebegtetett, zavaros állapotát jól ki tudják használni saját hasznukra a magántulajdonban lévő kereskedő és pénzügyi szervezetek, vállalatok. Erről is szó volt a délelőtti vitában. Ez egyébként természetes folyamat, hiszen ha a piac nincs korrektül szabályozva, nincsenek meg a kellő garanciák, akkor miért cselekednének másként.

(11.40)

A tét viszont nagy, hiszen maholnap Brüsszelből irányítják Európa, így hazánk mezőgazdaságát is. Addig viszont nem mindegy, hogy miként, milyen formában hozzuk helyzetbe az agrárágazat szereplőit. A problémát még tetőzi az a tény is - ahogy az idős parasztok mondják -, hogy utoljára talán 1952-53-ban volt ekkora válság a mezőgazdaságban, mint az elmúlt esztendőben.

Nézzük tehát, hogy a törvénymódosítás milyen eszközrendszert biztosít a termelő számára! Az a tény, hogy a garantált ár az önköltség 70 százalékát teszi ki, elgondolkodtató, vajon ki, minek alapján állapítja meg ezt az önköltséget. Tehát nem világos számomra, hogy a kormány mit akar ezzel elérni. Annyi bizonyos viszont, hogy a termelő biztonságát nem fogja szolgálni.

Az irányár meghirdetése alapjában véve nem lenne rossz, de az intervenciós árak kérdése, nevezetesen az, hogy mikor lép be a termelő érdekében, kérdéses. Az sem világos előttem egyértelműen, hogy az intervenciós ár kezeléséhez mennyi forrást tud biztosítani a kormány, hogy ezt le is tudja vezényelni, amennyiben ez szükségessé válik. Az eszközrendszer bővítésével, nevezetesen azzal, hogy a pénzintézeti hitelfelvételnél állami kezességvállalás lép be, egyet lehet érteni, bár meg kívánom jegyezni, hogy az elgondolás pozitívuma mellett komoly aggályok merülnek fel a tekintetben, hogy amikor egy ágazat mélyponton van, nincs benne jövedelem, akkor a pénzintézetek is többször meggondolják, hogy egyáltalán nyújtsanak-e finanszírozási lehetőséget. Akkor kit is támogatunk?

Ugyanakkor pozitívumként kell megemlítenem az állat-egészségügyi, illetve hatósági díjtámogatások törvénybe iktatását.

A törvénymódosítás szabályozni kívánja a terméktanácsok és a miniszter viszonyrendszerét. Ez alapjában véve kedvezőnek tűnik, bár itt is felmerülnek vitatható kérdések. Magában a terméktanács összetételében is érzékelhetők bizonyos arányeltolódások, erről is szóltak a képviselőtársaim délelőtt. Ez az egyik probléma. De mi van akkor, ha a terméktanács az irányár mértékére nem tud időben javaslatot tenni? Ez esetben a miniszter állapítja meg az irányárat. Akkor is ő, amennyiben nem hajlandó elfogadni a terméktanács javaslatát. Izgalmas kérdés merül fel, hogy vajon ki fog jól járni ebből a huzavonából. Egy mindenképpen bizonyos számomra: a termelő biztosan veszíteni fog.

Összegzésképpen szeretném elmondani, hogy magam is azon az állásponton vagyok, hogy az agrárpiacot szabályozni kell korrektül, mégpedig úgy, hogy a termékpálya szereplői biztos jövedelemhez jussanak, legalábbis ahhoz hozzá kell őket segíteni ezzel, ehhez megfelelő garanciákat kell teremteni, de szükséges az is, hogy a már említett agrárstratégia kimunkálása és az ezzel koherens támogatási rendszer mellérendelésre kerüljön. Az ágazat csak is így lehet sikeres, de az előttünk lévő törvénymódosítási javaslat ezt nem garantálja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)