Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr, a válaszát. Tisztelt Képviselőtársaim! Két képviselőtársam, Kovács Kálmán képviselő úr és Hende Csaba képviselő úr - különböző frakciókból - ügyrendben kért szót. Tájékoztatom önöket, hogy az 1995. június 21-ei állásfoglalás értelmében ügyrendi kérdés kapcsán csak az azonnali kérdések végén fogok tudni önöknek szót adni. Szeretném önöket tájékoztatni arról is, hogy a jelenlét felmerült kérdésében - pontosan azért, hogy a Házszabály 119. §-a maradéktalanul betartásra kerüljön - a miniszterelnök úrhoz, illetőleg a frakcióvezetőkhöz fogok levélben fordulni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Halmai Gáborné, a Magyar Szocialista Párt képviselője, kérdést kíván feltenni a belügyminiszternek: “Tudunk-e megelőzni, vagy maradunk a kárelhárításnál?ö címmel. A képviselő asszonyt illeti a szó.

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Belügyminiszter Asszony! Hazánkban közel négyszáz településen, köztük városomban, Szekszárdon is folyamatosan fennáll a pincebeszakadások, partfalomlások veszélye. A pincékkel 1975-től, a partfalakkal 1997-től foglalkozó tárcaközi bizottságok a minden év december végéig beadott, a minimumot tartalmazó pályázatok alapján döntöttek az ezek elhárításához adható forrásokról. A bizottság folyamatos helyszíni szemléken ellenőrizte a munkák megvalósulását, a program korrekt működését pedig a Számvevőszék éves ellenőrzései visszaigazolták.

A települések a februárban megkapott állami támogatásból és a költségvetésfüggő önrészből végezték a közterületeket, közösségi létesítményeket, sokszor országos jelentőségű főutakat érintő veszélyelhárítást.

(12.30)

Az előző kormányzat a 2002. évtől a két programot a címzett és céltámogatási törvény hatálya alá vonta, ezzel megszűnt a veszélyelhárítási jelleg, hiszen ez a törvény az országos vagy területi fontosságú fejlesztési jellegű beruházásokat támogatja. A veszélyelhárítás pedig nem fejlesztés, de jó esetben nem is kárelhárítás, hanem egy szisztematikus megelőzés. Mint ez a nyár is mutatta, az árvízvédelem országos ügy. Akkor például egy országos jelentőségű főközlekedési útvonal vagy egy településrészt veszélyeztető partfal védelméhez miért kell az ebben a törvényben meghatározott 20-40-60 százalékos önrészt kérni egy településtől?

A pincék és partfalak veszélyelhárítását csak részben lehet tervezni, inkább csak egy adott helyzetre vonatkozó beavatkozási sorrendet lehet felállítani, amelyet egy esőzés vagy egy közműárok megnyitása miatt bekövetkező omlás, földcsuszamlás miatt módosítani kell. A megyei, illetve az országos vis maior keretbe - bár az megnyílt az ilyen eseményekből keletkezett károk elhárítására is - nem tervezték évi 15-20 pincebeszakadásból, 20-50 partfalomlásból, földcsuszamlásból származó veszélyhelyzet finanszírozását, pedig ilyen vészhelyzetek előfordulnak.

Kérdezem, tervezi-e a tárca a vészhelyzetek további megkülönböztetését, vagy az ilyen veszélyhelyzetek kezelésére korábban 26, illetve 4 évig bizonyítottan jól működő rendszer modernizált felélesztését vállalja.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Mielőtt megadom a szót Lamperth Mónika belügyminiszter asszonynak, engedjék meg, hogy további jó és sikeres parlamenti munkát kívánjak a mai és a holnapi napra. Most elköszönök önöktől, és átadom az elnöklést Dávid Ibolya alelnök asszonynak. Szép napot és szép hetet kívánok önöknek. Viszontlátásra! (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter asszony, öné a szó.

DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Önnek teljesen igaza van abban, hogy a rendszert rugalmasabbá kell tenni, ezért a finanszírozásba olyan elemeket kell bevinni és azt úgy kell átalakítani, ami a rendszert rugalmasabbá teszi.

Kétségtelenül jogos az az elvárás is, hogy a kárelhárítási elem legyen jelen ebben a rendszerben. Ezt szolgálja a két jogcím összevonása is, ami a céltámogatási és a vis maior alap átjárhatóságát jelenti, amire ön is utalt. Ez mindenesetre lehetővé teszi azt, ha szükség van nagyobb pénzeszköz bevonására, akkor az megtörténjék. Ebben az évben 138 pályázat került támogatásra. Abszolút megértem önt, hogy Szekszárd érdekében aggódva figyeli ezt és kéri, legyen rugalmas a rendszer, mert ez Szekszárdon valóban nagyon komoly problémát jelent.

Ami az önerőre vonatkozó kérdését illeti: az önerőt a különböző pályázatoknál a jövőben is érvényesíteni kell, ennek a mértékéről azonban még lehet tárgyalni. Az önerőt azért is kell működtetni, mert ha nincs önerőelvárás, akkor egyfelől nagyon nehéz gátat szabni az igényeknek, másfelől pedig kénytelenek leszünk minden pályázati rendszernél tudomásul venni ezt a szisztémát, hiszen reményeink szerint rövidesen az Európai Unió tagjai leszünk, ahol a kofinanszírozási rendszer alapelv, tehát a saját erőt, az együttes finanszírozást meg kell valósítani valamennyi pályázatnál.

Azt az igényt, amit a kérdésében megfogalmazott, hogy a rendszeren valamelyest változtassunk, jó szívvel tudom támogatni, azonban a korábbi szisztémát, amire ön mint pozitív példára hivatkozott, nem javaslom bevezetni, és a hátralévő egy percben majd elmondom, hogy még mit javasolok.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Viszontválaszra megadom a szót Halmai Gáborné képviselő asszonynak.

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a választ, miniszter asszony. A program valóban rugalmatlan. Jelenleg is öt közterületi pincebeszakadást és partfalomlást kell kerülgetnünk otthon, hiszen a beadott pályázatok nem mindenre tudnak előre kitekinteni, vannak olyan esetek, amelyeket még a szakemberek sem láthatnak előre. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom a rugalmatlanság megszüntetését, de azt is fontosnak tartom, az önkormányzatok ne kerülhessenek olyan helyzetbe, hogy megvárják a kár megtörténtét, mert akkor a vis maior alaphoz fordulhatnak.

Köszönöm a választ, azt elfogadom, és kérem a további intézkedéseket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyperces viszontválasz illeti meg a miniszter asszonyt.

DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter: Tisztelt Képviselő Asszony! Ami az önrész és a vis maior alap összefüggéseit illeti: felmerült, hogy egy vis maior típusú kárelhárításnál hogyan lehet a megelőzés érdekében is lépni. Ezt jogosnak tartom, és erre is van megoldás akkor, amikor például a tényleges veszélyelhárítás során új érték keletkezik, amikor a megfogott partfalaknál vagy a pincéknél egy új, hangulatos tér jön létre, amit másra, értelmes funkcióra lehet használni. Tehát egyben van a veszélyelhárítás, és egyben van az új érték keletkeztetése. Azt a dilemmát, amit felvetett, ez a felfogás megoldja. Őszintén remélem, hogy Szekszárdon minél előbb megszűnnek ezek az anomáliák.

Örülök, hogy felvetette ezt a kérdést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)