Felszólalás adatai

DR. HEGEDŰS MIHÁLY, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Ha csatlakozni akarok a zárszóhoz, én azt mondom, ezt a törvényt ne feledjük el, hanem a jelen helyzetet, amely sok javítanivalót hagy maga után, tegyük jobbá, hozzunk olyan törvényt, a szocialista képviselőtársaim segítségével együtt, amely megfelel mindegyikünk várakozásának.

Tényleg nagy előzetes várakozás előzte meg ezt a törvényt. Nyilatkoztak az érintettek, a szereplők, a közszolgáltatást nyújtók, nyilatkoztak azoknak a nevében az önkormányzatok, az Egészségügyi Minisztérium, az egyetemek, az egészségügyben dolgozók közül előzetes véleményt fejtettek ki az orvosok az Orvosi Kamarán keresztül, véleményt fejtettek ki az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetén keresztül az egészségügyben dolgozók. Ezen véleményeknek a túlnyomó része aggodalmat, pesszimizmust fejezett ki. Ez a pesszimizmus, én azt hiszem, talán megalapozott volt, hiszen az utóbbi évtizedek sikertelen egészségpolitikájára alapozták, a sikertelen egészségpolitika tapasztalataira alapozták.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mindannyian tudjuk, hogy hazánkban egy gazdasági, kulturális, társadalmi fejlődésünket korlátozó, súlyos politikai feszültségeket is okozó népegészségügyi válság van. Ezen népegészségügyi krízishelyzet megváltoztatásának egyik eszköze lehet a jogszabályokban rögzített változtatási irány. Ennek a várakozásnak megfelelően készítette el a kormány a jelen törvényjavaslatot, amely jelentős szerepet játszhat a népegészségügyi krízis felszámolásában. Üdvözölhetjük a bevezetőben szereplő szabályozási szándékot. Az egészségügyi közszolgáltatás szolgálja hatékonyan az egészségügyi törvényben meghatározott célok valóra váltását, a lakosság egészségügyi állapotának javulása, az egészséghez való jogának érvényesítése érdekében. Az egészségügyi közszolgáltatásban pozitív folyamatokat kell elindítani, a meglévőket tovább erősíteni, míg a negatív folyamatokat a jogszabályok erejével kell visszaszorítani.

A Független Kisgazdapárt támogatja a pozitív folyamatok érdekében hozott törvényt, így a jelen törvénytervezetet is, és módosító javaslataival segíteni kívánja egy jó törvény megszületését. Ebből következően támogatni kívánjuk a Magyar Orvosi Kamara ésszerű módosítási ajánlásait is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jól megalkotott törvény gazdasági fejlődésünkből eredően az egészségügyi ellátás finanszírozásának növelését teszi lehetővé, de úgy, hogy az a népegészségügy javulását eredményezze, tehát a növekvő forrásokat egészségpolitikai és nem üzletpolitikai célok megvalósulásának rendeli alá. Ha hibás szemléletű törvényt alkotunk, ez csak szűk üzleti körök érdekeit szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ne vegyék szerénytelenségnek, ha a saját, két évvel ezelőtt elhangzott parlamenti beszédemre hivatkozom, illetve abból idézek, amely az 1998. évi társadalombiztosítás pénzügyi alapjai zárszámadásának tárgyalásakor hangzott el. Idézek az Állami Számvevőszék akkori megállapításaiból: "Az OEP-nek nincs rátekintése azokra az esetekre, amikor az egészségügyi intézmény saját nevében, a tulajdonos hozzájárulásával vagy anélkül köt szerződést vállalkozással. A finanszírozás ilyenkor az intézményi teljesítmény alapján történik, a folyósítás címzettje és a kórház marad. A szerződéses vállalkozó díjazását egy belső szerződés rögzíti, aminek feltételei a tapasztalatok szerint eltérnek a finanszírozási szabályok által megengedettektől.

(10.30)

Az OEP-nél az említett megoldásokból, amit sokan funkcionális privatizáció vagy vadprivatizáció néven emlegetnek, nincs információ. Az adatszolgáltatás, bejelentési kötelezettség hiányában a folyamatok lényegében spontán zajlanak. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény szerint az egészségügyi szolgáltatások az OEP-pel finanszírozási szerződéssel rendelkező szolgáltatónál vehetők csak igénybe, ami ezekben az esetekben nem áll fenn. A szerződő intézmény működési engedélye és a finanszírozási szerződése ugyanakkor nem felel meg a valós helyzetnek."

Eddig az idézet a két évvel ezelőtti ÁSZ-jelentésből.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez röviden összefoglalva annyit jelent, hogy törvénytelen. Ha ezen folyamatokat összevetjük az elérni kívánt célok teljesülésének lehetőségével, akkor az alábbi következtetésre juthatunk. Attól függően, hogy a becsúszó vagy vadprivatizációban érdekeltek mihez férnek hozzá, kialakulhatnak a szolgáltatási prioritások, így az egészségügyi szükségletek háttérbe szorulhatnak, tehát a közvetlen népegészségügyi célok érvényesítésének egyre kisebb lesz az esélye. A megszerzett funkcióhoz kapcsolódó tulajdoni jogok monopóliumot eredményezhetnek, ami az árak és egyéb feltételek egyoldalú meghatározásával járhat. Az így megterhelt közintézmények tönkremenetele gyorsulhat, ezzel további teret kaphatnak a vadprivatizációban érdekeltek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt ezért támogatja a jelen törvényjavaslatot, mert az ezen törvényjavaslat által szabályozni kívánt folyamatok hosszú évek óta szabályozott kereteket kérnek, követelnek. Hadd idézzem még egyszer saját beszédemet 1999-ből: "A megszerzett funkcióhoz kapcsolódó tulajdoni jogok monopóliumot eredményezhetnek, amely az árak és egyéb feltételek egyoldalú meghatározásával járnak."

Az idézet mondanivalóját az élet bizonyítja. Közismert, hogy a művesekezelő állomások több mint 80 százaléka már 1995-ben magánkézben volt. 1994-ben 2300 krónikus vesebeteg részesült művesekezelésben. Számukra 250 ezer kezelést nyújtottak, amelynek ára közel két és fél milliárd forint volt. 1995-ben a művesekezelő vállalkozások már együtt tettek árajánlatot, amelyben lényeges tarifaemelést kértek. Indoklásukban német, svéd és egyesült államokbeli példákra és árakra hivatkoztak. Így 1996-ban már több mint 100 százalékkal többet fizetett a költségvetés a művesekezelésekre. Ezek a változások valóban a művesekezelésre szoruló betegek érdekeit szolgálták. Ma már minden rászoruló beteg megfelelő színvonalú kezelésben részesül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Súlyos kérdéseket kell felvetnem. Miért növekszik a vesebetegek aránya évente 10-12 százalékkal? Mit tettünk ez ellen? Elegendő pénzt fordít a költségvetés a cukorbetegek, a magas vérnyomásban szenvedők gondozására? A válasz: nem. Pedig ezen betegségekből ered a dialízisre szoruló vesebetegek betegségének túlnyomó része. Feltehetjük a kérdést, mi az olcsóbb: a nagy kárt okozó tüzek eloltása, vagy pedig a megelőzése? Feltehetjük még egyszer a kérdést: ki érdekelt a megelőzési szolgáltatásokban, és ki érdekelt a profitot hozó művesekezelésekben?

Tisztelt képviselőtársaim, nem akartam kisarkítani a gyógyítás egyetlen kis szegletére, de ez a példa alátámasztja, hogy a rosszul sikerült privatizáció során kartellbe tömörülő befektetők zsarolási pozícióba kerülhetnek. Ennek a megakadályozására van szükség ezen törvény, egy jó törvény meghozatalára.

Az egészségügy reformja a rendszerváltás óta folyamatos kérdése a magyar társadalomnak. Az eredmények értékelése ellentmondásos. A szakértők egy része a térségben példa nélkülinek tartja a magyar reform folyamatos építkezését, mások úgy vélik, hogy nem történt semmi. Igaz az is, hogy az ágazat folyamatos válsággóc, nem történt meg az úgynevezett szerkezetváltás, az ellátó szervezet sem méretében, sem szerkezetében nem követte a szükségletek és igények változását, és az is igaz, hogy ma nem jobb betegnek lenni, mint tíz évvel ezelőtt. Az ellátó szervezet nemcsak a megbetegedési viszonyok változására és az orvostudomány fejlődésére nem reagált megfelelően, de nem képes kielégíteni a megváltozott igényeket és elvárásokat sem. Az egészségügyi szolgáltatásokban nem ment végbe mindaz a differenciálódás sem, ami alkalmas lenne a létező és jogos rétegigények kielégítésére.

Az egészségügyi ágazat, tisztelt képviselőtársaim, a fejlett országokban mindenütt innovatív, húzó ágazat, amelybe komoly befektetés történik. Magyarországon a szerkezet és a szabályozás zártsága miatt a szektorba igen szerény invesztíció történik, ami az ágazat fejlődésére, színvonalára erősen visszahat. Mindez fokozza a különben is fennálló folyamatos alulfinanszírozottságot. Az egészségügyi reform kulcskérdése a szerkezetváltás és az egészségügyi ellátó szervezet méretének, belső arányainak és aktivitási irányainak megváltoztatása oly módon, hogy alkalmazkodjon a megváltozott szükségletekhez és környezethez.

Egészségügyi rendszerünk fejlődésének legnagyobb erénye, hogy alapvetően sikerült megőrizni az értékeit, a társadalmi változások ellenére jó a közegészségügyi, a járványügyi helyzet, jó és általános a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a rendszer nem esett szét, nem lett a vadprivatizáció, a becsúszó privatizáció áldozata, az általános piacosítási és privatizációs hullám nem söpörte el a rendszer eredményeit.

Egészségügyi rendszerünk a legfontosabb és legkorszerűbb alapelvekre épül fel. Ezek: a közfinanszírozás dominanciája, szabályozott verseny a szolgáltatók között, a hozzáférhetőségi esélyegyenlőség elsősége, relatív költséghatékonyság és az állami kontroll lehetősége. Ezek mint alapelvek hosszú távon is fenntartandók.

Mindezek ellenére azt is látni kell, hogy a fenti elvek és a jelen gyakorlat bemerevítése nem tartható. Ha a rendszer tartósan ellenáll minden piacosítási kísérletnek, akkor a kérdést a politika helyett az élet oldja meg. A differenciált igények kielégítésére létrejön egy második ellátórendszer, az egészségügy kettészakad, a források egy része az alternatív szféra felé áramlik, a joggal támogatott és megerősíteni vágyott közszolgálati egészségügyi rendszer még inkább ellehetetlenül, a lakosság egészségi állapota tovább romolhat. Tehát szerintem a rendszer mindenáron való stabilizálása pont a szétesést, a túlzott piacellenesség pedig a túlliberalizált piacot fogja előkészíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy az egészségügyi rendszer sem a teljes centralizáció, sem csak a piaci szabályozás alapján nem működhet. A jól működő modellek az irányított piac elvén működhetnek, nálunk is ezt kell megcélozni. A változás kényszere adott, az egészségügyi rendszerrel való elégedetlenség igen széles körű. A szereplők egyike sem elégedett: nem jó ma sem ellátónak, sem betegnek lenni. A politikát viszont végtelenül ingerli az egyre többe kerülő és mégis elégedetlenséget szülő egészségügy. Mindehhez hozzájárul az a kormányprogram, amely alapján egy erős várakozás és elvárás irányul az egészségügyi ellátórendszerek javulása felé.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt támogatja egy jó törvény megszületését. Vitatni és javítani kívánunk több törvényszakaszt, míg egyes meghatározott pontokhoz feltétlenül ragaszkodunk, még annak az árán is, hogy ha ezek nem valósulnak meg, az egész törvényt elvetjük.

Köszönöm türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(10.40)