Készült: 2024.03.29.06:46:01 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

236. ülésnap (2001.11.06.), 20. felszólalás
Felszólaló Dr. Mikola István
Beosztás egészségügyi miniszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 13:44


Felszólalások:  Előző  20  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Vannak, akik azt mondják, hogy az önök által most megtárgyalásra kerülő törvényjavaslat az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról korszakos jelentőségű a magyar egészségügy számára, mivel kijelöli az egészségügyi intézmények átalakulásának útját, megteremti az ésszerű és ellenőrzött tőkebevonás lehetőségét a magyar egészségügyben, valamint teljesíti az orvosok, fiatal orvosok régi vágyát, hogy szabadfoglalkozású orvosként dolgozhassanak.

 

 

(9.20)

 

Felteszem a kérdést: korszakos jelentőségű a törvény? Lehet, bár semmi olyat nem ír elő, amit az egészségügyben ne lehetne jelenleg is megtenni. (Bauer Tamás: Akkor minek?) Az önkormányzatok ma is vállalkozásba adhatják kórházaikat. A törvény elfogadását követően azonban már csak nyílt pályázati formában, az Orvosi Kamara, a betegszervezetek véleményét kikérve tehetik meg ezt, és a pályázat elbírálásánál figyelembe kell venniük a pályázó szakmai felkészültsége és ígért befektetései mellett az ellátás biztonságát, sőt még az alkalmazottak továbbfoglalkoztatására vonatkozó kötelezettségvállalásokat is.

Az önkormányzatok eddig is gazdasági társasággá alakíthatták kórházaikat. Most a törvényjavaslat a nonprofit elvet rögzíti, és a közhasznú társasági formát részesíti előnyben, miközben alvállalkozások útján lehetővé teszi a tőkebevonást az egészségügybe.

A törvényjavaslat az intézményi átalakulás nyilvánosságának és törvényi garanciáinak megteremtésével hadat üzen a vadprivatizációnak, sőt az egyes jól fizető kórházi részlegek ellenőrizhetetlen alvállalkozásba adásának, az úgynevezett kimazsolázásnak is azáltal, hogy az alvállalkozói szerződés megkötését a fenntartó minisztérium, önkormányzat egyetértéséhez köti, és nem engedi meg, hogy egy szakfeladaton belül csak a jövedelmező tevékenységeket adják ki alvállalkozóknak. Sőt, a törvényjavaslat a már megkötött szerződések esetében is átlátható helyzetet kíván teremteni, amikor előírja, hogy azokat 2003. július 1-jéig felül kell vizsgálni, és összhangba kell hozni az új törvényi előírásokkal. Nem kórházi privatizációs törvényről van tehát szó, hanem egy olyan törvényjavaslatról, amely az alapvetően nonprofit elven működő egészségügy számára mutatja meg a kitörési pontokat.

Korszakos jelentőségű a törvényjavaslat? Lehet, bár az önkormányzatok jelenleg is eladhatják az egészségügyi ellátást szolgáló vagyontárgyaikat. A törvényjavaslat elfogadása után azonban már nem áll fenn az a veszély, hogy az egészségügyi közszolgáltatás céljára az egészségügyi vállalkozónak eladott ingatlant a vállalkozó más célra értékesíti, mivel a törvényjavaslat az ilyen ingatlanokat célvagyonnak minősíti, amit csak egészségügyi közszolgáltatás céljára lehet felhasználni, illetve továbbértékesíteni.

Első hallásra azt hihetnénk, hogy az egészségügyi intézmények vállalkozásba adásának és átalakulásának szigorú szakmai szabályozásával a törvényjavaslat lelassítja az egészségügyben szükséges szerkezetváltozást. Valójában azonban ennek az ellenkezője várható. Eddig is történtek ugyanis kísérletek arra, hogy kórházakat részvénytársaságként, közhasznú társaságként, külső befektetők bevonásával üzemeltessenek. Ezek a kísérletek azonban rendre megbuktak a helyi politikai ellenálláson, mivel megfelelő törvényi szabályozás híján az újat akarókat sandasággal, felelőtlenséggel lehetett vádolni.

A törvényjavaslat azonban garanciákkal bástyázza körül az átalakítási folyamatot, részletesen felsorolva mindazokat a témaköröket, amelyeket ilyen esetekben a szerződésben szabályozni kell, hogy se a betegek, se a dolgozók érdekei ne sérülhessenek. A törvényi szabályokat betartó önkormányzatok tehát nem fogják veszélyeztetni az érintett lakosság egészségügyi ellátását, azaz nem hagynak támadási felületet az új kezdeményezések kerékkötőinek.

Következésképpen a törvényjavaslat elfogadásától az várható, hogy a háziorvosi szolgáltatásban, a fogászati alapellátásban rövid időn belül szinte teljes körűvé válik a magánosítás, azaz a háziorvosok, fogorvosok a saját korszerűsített rendelőjükben fogadhatják majd a betegeket, a szakrendelők és kórházak jelentős része pedig közhasznú társasággá alakul, azaz érzékennyé válik a gazdasági eredményességre, a gyarapítás eszközeinek minél jobb kihasználtságára. Ezért joggal nevezhetjük ezt a törvényt a lehetőségek vagy a kitörés törvényének.

Korszakos jelentőségű a törvényjavaslat? Lehet, bár eddig sem tiltotta jogszabály azt, hogy az orvosképzést folytató egyetemek az egyetemi klinikákból közhasznú társaságot alapítsanak. Mégsem történt ez meg, így ma már az érintett egyetemek közül három súlyos eladósodottsággal küszködik. (Közbeszólás az MSZP soraiból: De nem ezért!)

A törvényjavaslat - elismerve az egyetemi integráció szükségességét és eredményességét - arra kínál megoldást, hogy az egyetemi klinikáknak valódi tulajdonosa, hatékony menedzsmentje és átlátható finanszírozása legyen. Mindeközben a felsőoktatási törvény egyidejű módosításával megteremti azt a jogi modellt, amelyben az egyetemen oktató orvosok úgy tudnak a klinikai központ közhasznú társaság keretei között főállásban gyógyító tevékenységet végezni, hogy közben egyetemi karrierjük nem sérül.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez az átalakulás nem kötelező. A döntés joga az egyetemi tanácsé. A klinikai központ közhasznú társaság megalakítása azonban alkalmas keretül szolgálhat a felhalmozott adósságok rendezésére - önkormányzati források bevonásával - az egyetemi klinikák gyógyító tevékenysége versenyképességének fenntartásához, a közkórházak jelenleg sok esetben jóval racionálisabban megszervezett tevékenységéhez képest.

Tisztelt Országgyűlés! Többen azért tartják korszakos jelentőségűnek ezt a törvényjavaslatot, mert megteremti a szabadfoglalkozású orvoslás jogi kereteit. Valójában eddig sem volt kötelező az orvosok számára, hogy a kórházban közalkalmazottként dolgozzanak, mégsem alakult ki hazánkban a szabadfoglalkozású orvoslás, szemben több európai országgal, ahol ez az orvosok foglalkoztatásának tipikus formája. Az orvosi gyógyító munka ugyanis tipikusan szabadfoglalkozás, mivel az orvos munkáját nagy szakmai önállósággal, a beteggel bizalmi viszonyban, magas fokú etikai szabályoknak megfelelve kell hogy végezze, és ezekkel a követelményekkel nehezen egyeztethető össze a munkáltatók utasítási joga, ami a munkaviszony, a közalkalmazotti jogviszony meghatározó sajátossága.

E tekintetben a törvényjavaslat két lényeges elemet tartalmaz. Egyfelől deklarálja, hogy a szakorvos szabadfoglalkozású orvosnak minősül, azaz szakvizsgájától kezdve mintegy alanyi joga az, hogy szabadfoglalkozású legyen. Ennek érdekében azonban további lépéseket kell tennie. Szerepelnie kell az orvosok működési nyilvántartásában, felelősségbiztosítási szerződéssel kell rendelkeznie, és úgynevezett orvosi tevékenység ellátására vonatkozó szerződést kell kötnie egy vagy több egészségügyi szolgáltatóval.

Ez utóbbi szerződéstípus bevezetése és részletes szabályozása a magyar jogban a törvényjavaslat másik lényeges eleme. A kórházi orvos ugyanis rendkívül bonyolult munkamegosztásban dolgozik, ezért az orvosi tevékenység ellátására vonatkozó szerződésnek részletesen kell szabályoznia az orvos döntési kompetenciáját, utasítási jogát a közreműködő szakdolgozókkal kapcsolatban, felelősségvállalását a betegnek vagy az egészségügyi szolgáltatónak okozott kárért. A törvényjavaslat mindezeket a feltételeket teljesíti, biztosítva, hogy rend legyen a kórházakban akkor is, ha reményeink szerint a törvény hatásaként megszűnnek az egészségügyben a merev, hierarchikus, már-már félfeudális viszonyok, és mindenki a saját gyógyító munkájáért lesz teljes mértékben és személyében felelős.

Nem feledkezhetünk meg arról sem a törvény-előkészítés során, hogy az orvosi tevékenység gyakran csoportmunkát igényel. Ezért a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a szabadfoglalkozású orvosok praxisközösséget alakítsanak, és ebben a formában az egyéni felelősség megtartása mellett vállalkozzanak egy összeszokott csoport munkáját igénylő orvosi beavatkozás elvégzésére.

Tisztelt Országgyűlés! Fontos hangsúlyozni, hogy a szabadfoglalkozású orvosi jogállás bevezetése nem érinti az orvosoknak azt a jogát, hogy vállalkozó orvosként tevékenykedjenek, illetve hogy alkalmazotti státusuk mellett magánorvosi praxist is fenntartsanak, sőt a törvényjavaslat szerint valaki lehet a saját rendelőjében vállalkozó orvos és egyúttal egy másik egészségügyi szolgáltatóval mint szabadfoglalkozású orvos köthet szerződést. A törvényjavaslat csak azt zárja ki, hogy valakinek egyidejűleg orvosként alkalmazotti és szabadfoglalkozású orvosi szerződése is legyen.

A vállalkozó orvost leginkább az különbözteti meg a szabadfoglalkozású orvostól, hogy a vállalkozó orvosnak működési engedéllyel kell rendelkeznie, azaz neki kell biztosítania az egészségügyi szolgáltatás nyújtásához szükséges tárgyi feltételeket is. Ezzel szemben a szabadfoglalkozású orvos úgy végezhet önálló orvosi tevékenységet, hogy nem neki, hanem a vele szerződésben álló egészségügyi szolgáltatónak kell az olykor több tíz millió forintos befektetést jelentő tárgyi feltételeket megteremtenie. Ezért jelent nagy előrelépést a fiatal szakorvosok számára a szabadfoglalkozású orvosi jogállás megteremtése.

Az orvos vállalkozók számára annyiban hoz újat a törvényjavaslat, hogy a jelenlegi rendeleti szintű szabályozás helyett törvényi szintre emeli az egyéni egészségügyi vállalkozás legfontosabb szabályait. Egyúttal a törvényjavaslat elfogadása garantálja majd minden egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy, azaz nemcsak az orvos, de az ápoló, gyógytornász, klinikai pszichológus és mások számára a jogot, hogy saját szakmájában egyéni egészségügyi vállalkozó legyen.

Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügy szereplői közül sokan felteszik a kérdést: miért nem az egészségügynek juttatandó többletpénzekről, a várva-várt pénzügyi konszolidációról szól ez a törvényjavaslat? Évek, évtizedek tapasztalatai alapján látnunk kell, hogy közpénzek rendszerbe történő juttatásával a jelenlegi struktúrák fenntartása mellett a gondok nem oldhatók meg.

 

(9.30)

 

Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a pénzről és konszolidációról is szól ez a törvényjavaslat. Nemcsak a befektetők előtt nyitja meg a kaput, hanem rendezett viszonyokat teremt az egészségügy állami konszolidációja számára is.

Örömmel tájékoztatom az Országgyűlést arról, hogy a tárcánknál már elkészült az egészségügy konszolidációs programjának első változata, amely ennek a törvényjavaslatnak az elemeire építve jelentős többletforráshoz juttatja az egészségügyet. Természetesen változatlan struktúrájú egészségügyi ellátásban senki nem hajlandó befektetni, ezért fontos, hogy párhuzamosan folyik az egészségügyi intézmények minőségbiztosítási, akkreditációs programjának megvalósítása is, amelynek révén elérhető, hogy a progresszív egészségügyi ellátást az egységes feltételek szerint működő, legfelkészültebb egészségügyi intézmények nyújtsák.

Tisztelt Országgyűlés! Gróf Széchenyi István mezőgazdasági reformprogramjában két fontos célkitűzés szerepelt: az agrárium hitelképessé tétele és a jobbágyfelszabadítás. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat célkitűzései, nevezetesen az egészségügyi intézmények alkalmassá tétele a tőke befogadására és a szabadfoglalkozású orvoslás bevezetése összecsengenek ezekkel. Meggyőződésem ugyanis, hogy a magyar egészségügyben csak akkor lesz igazi előrelépés, ha a ágazatot gazdaságpolitikai súlyának megfelelően kezeljük, és a megbomlott rend helyett magasabb szinten egy új rendet hozunk létre. Széchenyi tervei történelmi távlatból nézve inkább fontolva haladónak tűnnek, mégis fenekedtek ellene a régi rend hívei.

Kínosan hasonlít erre a jelenlegi helyzet, amikor egy kiegyensúlyozott törvényjavaslattal szemben egységfrontba tömörülnek a minden változástól rettegők, a régi, megszokott rend hívei és a jelenlegi rendetlenség haszonélvezői. Velük szemben az önkormányzati szövetségek, a betegek érdekképviseleti szervei, az orvostanhallgatók, a rezidensek és a fiatal orvosok képviselői, a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége, a Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége és számos más szakmai szervezet, köztük a Nemzeti Egészségügyi Tanács az új rend, vagyis a törvényjavaslat mellett szavazott.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Most önökön a sor, hogy vitassák meg a törvényjavaslatot, egészítsék ki jobbító szándékú módosító indítványokkal, mindent fontoljanak meg, de haladjunk. A törvénytervezet természetesen nem tökéletes abból a szempontból, hogy a későbbiekben a gyakorlat által implikált módosításokra szükség lehet, úgy, ahogy ez történt az elmúlt tíz évben a gazdasági átalakulást szolgáló jogszabályok esetében is.

A törvénytervezet elfogadása új lendületet, hitet és optimizmust kölcsönözhet az egészségügyi közszolgáltatásokról gondoskodó valamennyi intézménynek, az orvostársadalomnak és mindazoknak, akik ezen szolgáltatásokat igénybe veszik. Haladjunk, ezt kérem a betegek, az egészségügyben és az egészségügyért dolgozók, és minden magyar állampolgár érdekében.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  20  Következő    Ülésnap adatai