Készült: 2024.03.29.05:41:52 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

326. ülésnap (2013.11.19.), 6. felszólalás
Felszólaló Tóbiás József (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:08


Felszólalások:  Előző  6  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy mindenkor közös, megerősített döntése a magyar állampolgároknak, hogy az egészségügyi rendszer finanszírozását közös befizetéseikből intézik, ennek hatékony elosztását és igazságos elosztását pedig az államra bízzák. A magyar polgárok arról is döntöttek közel negyedszázada, hogy felelősséget vállalnak a szegényebb, betegebb társaikért, megosztják a kockázatokat, és cserébe elvárják az államtól, hogy a XXI. századi Európában szokásos egészségügyi ellátást kapja meg minden magyar állampolgár. Elvárják, hogy korszerű és könnyen elérhető intézményekben, megfelelő fizetésért dolgozó egészségügyi alkalmazottak a lehető legjobb egészségügyi ellátásban részesítsék őket. Elvárják, hogy a gazdasági válságok, a politikai kudarcok dacára mindennél előbbre való legyen, hogy az aktuális kormányok az egészségügyet tekintsék - úgy, ahogy a törvényben - kötelező feladatai fő primátusának.

Ehhez képest van olyan feladat, tisztelt képviselőtársaim, amely nem rendelkezik sem törvényi szabályozással, sem az alaptörvényi felhatalmazással, mégis jól látszik, hogy mi történik az egészségügyben az elmúlt 3,5 évben, és mely prioritások fontosak a jelenlegi kormány számára ugyanabból a költségvetésből. Az első ilyen intézkedése az elmúlt 3,5 évben mégis azzal kezdődött, hogy a kormánypárt arról döntött, hogy a politikusok számára biztosítsa a kiemelt ellátást két fővárosi intézményben, eközben minden statisztikai adat igazolja, hogy a társadalom döntő többsége kiszolgáltatott, ha az egészségügyi intézménytől annak területi elhelyezkedésében szeretne szolgáltatásokat kapni. Mégsem hallom ma Lázár János hangját, aki korábban egyetlenegy késő mentő okán kormányzati emberölést vizionált. Nem hallom az önök felháborodását, amikor kórházak, szakrendelők lehetetlenülnek el finanszírozási hiba miatt, amikor másfél száz orvosi praxis betöltetlen, amikor korszerű gyógyszerek helyett egyre több helyen csak gyenge minőségű megoldások elérhetők a betegek számára.

Ma stigmává vált, hogy hová születtél, rövidebb és betegebb életre számíthatsz, ha a családod szegény, kapcsolatok nélküli és a fővárostól távol eső településen él. Az egészségügyben dolgozók egyre nagyobb számban kényszerülnek elhagyni hazánkat azért, mert egy olyan országba költöznek, ahol elismerik az ő tudásukat, megbecsülésüket, és egzisztenciális biztonságban érzik magukat. A maradókat, akik nem tudnak elmenni, azokat pedig úgymond szájpereccel látja el a kormányzat, mert nincs még egy olyan ország Európában, tisztelt képviselőtársaim, ahol a gyógyítást ellehetetlenítő vagy korlátozó, finanszírozásában korlátozó kormányzást kritizáló orvos kockáztatja, hogy a kamarai kizárás, a szakmája gyakorlásától való eltiltás lehet a büntetése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az egészségügy finanszírozását nézzük, akkor az a szomorú tény, hogy azzal szemben, hogy 2010-ben egy mindenkinek járó színvonalas, könnyen elérhető ellátást ígért a kormányzat, a valóság az, hogy az elmúlt három évben 300 milliárd forintot vontak ki az egészségügyből.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2011-ben 373 milliárd forint került az OEP-ből a gyógyszerkassza támogatására. 2013-ban ez 177 milliárd forint. Fölteszem a kérdést: milyen egészségügyi ellátás az, amely változatlan társadalomban 200 milliárd forintot úgymond ki tud dobni az ablakon? Ennyire nem lehettünk gyorsan gyógyultak, ennyire nem lett jobb az életminőség Magyarországon. Tehát valahonnan ez a 200 milliárd forint hiányzik. Az egészségügyi ellátásból kivont források leginkább a várólistákban mutatkoznak meg.

Tehát ha látleletet akarunk venni úgy, hogy nem vagyunk orvosok, akkor mégiscsak azt kell mondani, hogy akkor, amikor egy diagnosztikus szívkatéterezés 2053 várakozó számára 41 nap átlagos várakozási időbe kerül, ennyi idő alatt a túlélési esélye minimális. Amikor a nyitott szívműtétekről 876 várakozó 233 nap átlagos várakozási időt tölt el, vár arra, hogy talán megmenekül, talán segít neki az orvostársadalom, akkor ez önmagában forráshiányra vezethető vissza.

De ha a csípőprotézis 10 ezer várakozóját 437 nap átlagos várakozási idővel számoljuk, ha a térdprotézis10 ezer várakozóját 564 és a gerincstabilizáló műtéteknél 121 nap, az epekövesség miatti beavatkozásoknál átlagosan 51 napról beszélünk...

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez ma a szomorú valóság. Önök csak tönkretenni tudták az egészségügyet.

Köszönöm szépen. (Pál Béla tapsol. - Moraj a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  6  Következő    Ülésnap adatai