Készült: 2024.03.28.21:50:09 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

221. ülésnap (2005.05.03.), 36. felszólalás
Felszólaló Dr. Horváth János (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:17


Felszólalások:  Előző  36  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség vezérszónoka, Szentgyörgyvölgyi képviselő úr kifejtette a nézeteinket, amelyek alakításában jó néhányan részt vettünk. De azt is mondhatnám, hogy gyakran nem is kellett részleteiben egyeztetni, mert azonos módon gondolkozunk ezekről a témákról, legalábbis nagy részükről.

(11.20)

Amivel én itt most hozzájárulni szeretnék az előttünk lévő törvényjavaslat megfontolásához és vitájához, az inkább egy-két specifikus téma. Az általános képet képviselőtársaim többen jól felrajzolták, és gondolom, továbbra is teszik. De mielőtt szólok, engedtessék meg, hogy mondjak valamit. Nevezetesen, mondanom kell valamit ahhoz, amit Fodor Gábor képviselő úrtól hallottunk. Engem igen meglepett Fodor Gábor képviselő úr állásfoglalása, érvelése. Ő egy elokvens, ékesszóló ember, és a logika mestere. Időnként valóban kíváncsian hallgatom felszólalásait itt, az ország Házában. Most azonban, amit mondott - hogy is mondjam? -, a logika metódusai szerint nem áll össze.

Miről is van szó? Azt mondja, Fodor Gábor képviselő úr, hogy a kettős állampolgárság, ahogy az fölvetődött december 5-én - és most nem részletezem -, az a gondolat hibás volt és téves volt. Ezeket a szavakat használta a képviselő úr: hibás volt és téves volt. És tovább azt mondja, hogy és Magyarországnak sikerült lejáratni magát - hol? - a világban, a magyarok között, itthon, a hazában lejáratni magát. Igen tisztelt képviselő úr - nincs módon itt most személyesen megszólítani, de remélem, hogy eljut hozzá az irományokon keresztül, amit gondolok -, ez nem lejáratás volt; a nemzeti szimpátiának, a humánumnak egy igen magasztos és jól meggondolt előhozatala és végigvitele. Hogy az eredmény az lett, ami lett, annak az elemzését jól ismerjük és hallottuk. Azért, mert egy kísérlet nem jár eredménnyel, az nem jelenti azt, hogy hibás és rossz; és nem is folytatom most itt Fodor Gábor képviselő úrral való majdnem vitámat, de ezek a gondolatok nem hagyhatók ki, és azt hiszem, hogy szükséges lesz, és sor kerül majd rá, hogy újból és újból emberek megvitassák.

Amihez én inkább szeretnék hozzászólni, az egy más vetülete az egész témának, amiről eddig nem volt szó, és talán nem is lesz. Miért is? Azért, mert amikor szükséges és lehetséges, legalábbis, amikor én úgy érzem, hogy szükséges, akkor a magam mesterségének a szemüvegén keresztül szólok hozzá. Közgazdász vagyok, közgazdaságtan-professzor, életemben ezzel a témával foglalkoztam, foglalkozom ma is. Szeretnék rámutatni arra itt - és gondolom, nem kell sokat érvelni, tisztelt Országgyűlés -, hogy az állampolgárság kérdése közgazdasági kérdés is, sőt jelentős mértékben közgazdasági kérdés. Miért is? Mert emberekről van szó, emberek életéről, az emberek fogyasztásáról és az embereknek mint termelő tényezőnek a megjelenéséről. A közgazdaságtan segédtudományai - így szoktuk mondani - is jelentősen hozzájárulnak a téma megvilágításához. Elsősorban a demográfia, aztán a szociológia és más oldalról, irányokból hasznos ismereteket hozhatunk a teljes közgazdasági képhez.

Miről is van szó? Azt hallottuk ismételten, hogy a magyarok, több ember bejövetele ide, ebbe a magyar honba, ebbe a magyar országba, az gondokat okoz, mert majd társadalombiztosítási teher és mi minden más nyomja az országot, és azzal - hányszor hallottuk ezt a szót? - riasztottuk, riogattuk egymást, riogatták az embereket, hogy ne szavazzatok, vagy vigyázzatok azokkal, akik jönnek majd a határon keresztül, mert meg kell osztanotok velük a nyugdíjalapot és az orvosi ellátást, sőt még talán a házatokat is vagy a munkahelyeteket, mert elveszítitek a munkahelyet, mert talán valaki majd Nagyváradról vagy Sepsiszentgyörgyről, vagy valahonnan egy ügyes, ravasz székely góbé jobban végzi a munkát, te pedig elveszíted az állásodat. Ilyenfajta dolgokat hallottunk.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Magyarország! Tisztelt Világ! Hát ébredjünk rá arra, hogy ez egy olyan téves gondolkozás! Miért? Nem bonyolódom bele, nem illene itten - hogy is mondjam? - részletes, komplikált közgazdasági analízisbe bonyolódni, azonban egyszerűen is ki lehet ezt fejezni úgy, hogy az ember termelő egyed. Az ember termel és fogyaszt. És azért fogyaszt, mert termel. A termelés révén jutalomhoz jut, amit munkabérnek nevezünk, és a munkabér révén aztán fogyasztóvá válik. De amit megtermel, és ismétlem sokszor, amit megtermel, annak az értéke több, mint amennyit elfogyaszt, több, mint amennyi bért kap, közgazdaságilag a határhaszon és a különböző elméletek ezt ékesen, világosan mutatják. De egy egyszerű újságolvasóval egy egyszerű tűzhely melletti beszélgetésben is kiderülhet az, nemde, hogy azok az országok boldogulnak és boldogultak a történelem során, évezredek során és az utóbbi évszázadokban is, ahol szorgalmas emberek voltak, emberek voltak, akik dolgoztak. És ahol nem voltak, azok az országok vagy nem is lettek országok, vagy pedig szegényként éltek - példák végtelenül, végtelenül.

Az Amerikai Egyesült Államok, ott, az óceánon túl, gazdag ország hírében áll. Miért? Azért, mert emberek azzá tették. Nem azért, mert egy gazdag föld. Lényegében a terület a két óceán között, az a földterület szegényebb, mint mondjuk, Oroszország vagy Szibéria; kevesebb ásvány, kevesebb termőtalaj. Mégis Észak-Amerika lett a világ gazdag országa, azért, mert emberek tették azzá, és az az ország 200-300, majdnem 350 éven át, már a gyarmati időkben is olyan embereket vonzott oda, akik dolgoztak, akik képesek voltak rá, és gazdaggá tették azt az országot. Tehát nem elszegényítették. És erre találhatunk példát sok helyen másutt is.

Tehát úgy érvelni most a mi törvénymódosításunk kapcsán, hogy óvakodjunk, hogy kit engedünk be, az egy nagy tévedés. Én inkább azt szeretném ajánlani a tisztelt Országgyűlésnek, hogy módosítóink révén, és a kormánynak, hogy a továbbgondolkodás révén inkább találjuk meg azokat a kapukat és ablakokat és eszközöket, amelyek révén az idejönni szándékozó emberek jöjjenek. Szent István király óta az örmények és a franciák és a görögök és a zsidók és a szlávok, ki mindenkik jöttek, és gazdagították, jó iparosokká váltak, jó közigazgatási emberekké váltak és így tovább. A magyar állam így lett azzá, ami lett.

Időm eljárt, köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz soraiban.)




Felszólalások:  Előző  36  Következő    Ülésnap adatai