A felszólalás szövege:

HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Ház! Alelnök Úr! Az eddigi hozzászólások és vezérszónoklatok alapján azt gondolom, kicsit úgy vitatkozunk, mintha ez az egész egy szükségtelen törvény lenne, és az egész ügyben nincsen semmilyen baj, és nincs is teendőnk igazán, csak cukkolni akarjuk a lakosságot.

Szeretnék idézni. Most a Ház előtt van az ÁSZ jelentése, illetve a zárszámadási törvény, abból csak néhány sort idéznék, amit az Állami Számvevőszék erről a kasszáról szól. Ez pedig a tb-alapok része. "Az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerének összkiadása a bevételeket meghaladó ütemben és mértékben nőtt 2002-2004 között, és ez a tendencia tükröződik a 2005. évi tervszámokban is. Mindkét alap pénzügyi helyzete, hasonlóan a korábbi évekhez, a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakul. Az alapok hiánya jellemzően dinamikusan a 2002. évhez mérten több mint négyszeresére növekedett, a GDP-hez viszonyítottan is egyre nagyobb arányt képvisel. Az alapokon az Egészségbiztosítási Alap hiánya volt a meghatározó; 2002-ben még csak 86,7 milliárd forint, 2004-ben 343,7 milliárd forint...", és önök a 2005-öset már ismerik.

Tehát úgy gondolom, ez egy megállíthatatlan folyamat, amiről szó van, és nem idézném tovább. Ezt valamilyen módon szabályoznunk kell, mert lehet látni, hogy ugyanakkor nincsen jobb egészségügyi ellátás, mivel az egészségügy járóbeteg-ellátó része, de a fekvőbeteg-ellátó része is az önkormányzatoknál csapódik le, nem tudunk minőségben sem jobbat biztosítani az egészségügyi szolgáltatásban mint kötelező közszolgáltatásokban.

Úgy gondolom, ez a törvény arról szól, hogy valami jobbat kell csinálnunk, és ezért emeltem szót.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! A forrásmegosztásról szóló törvénymódosítás majdnem a parlamenti választásokat megelőzően megszületett, és akkor négypárti konszenzus volt. A Fidesz részéről itt ül polgármestertársam, aki képviselte a négypárti tárgyaláson, és akkor lényegében kialakult egy konszenzus; egy vis maior helyzet állt elő, és emiatt ezt a módosítást nem tudtuk akkor elfogadni. Emiatt ebből jelentős hátrányai származtak a főváros kerületeinek, ezért gondoltuk, hogy a következő tervezést, tehát a költségvetési évet megelőzően még talán nem késő - egy évet ugyan veszítettünk -, de a következő költségvetés elfogadásának mind a tervezhetőség, mind pedig ennek a bizonyos forrásmegosztási törvénynek a tapasztalatait figyelembe véve... - hiszen 14 éven keresztül nem szabályozta törvény ennek a több mint 100 milliárd forintnak az elosztását, hanem évente egyfajta, több hétig vagy hónapig tartó politikai alkuval alakítottuk ki, hogy melyik kerület milyen arányban részesül a forrásokból.

A források mit jelentenek? A Budapesten beszedett iparűzési adó, amely központilag van kivetve - mármint fővárosi szinten van kivetve - és az idegenforgalmi adó, mindenekelőtt ezek elosztásáról van itt szó. A kétszintű önkormányzatiságból adódik, hogy kell foglalkoznunk Budapesten ezzel a forrásmegosztási kérdéssel. Ahogy elhangzott itt humoros hozzászólásokban, Szegednél ez nem probléma vagy Debrecenben, vagy bármelyik nagyvárosban, ez a forrásmegosztás csak Budapesten jelent gondot. Azért jelent gondot, mert a kerületekből szedjük be az iparűzési adót, az idegenforgalmi adót, a visszaosztása viszont osztottan történik meg, és ennek az elvei sokáig szabályozatlanok voltak. Ez történt meg '94-ben az első törvényben. Ennek a beérkezett gyakorlati tapasztalatai alapján tesszük meg a módosító indítványunkat, amelyet mind az előterjesztő Pál Tibor, mind pedig több hozzászóló részletesen ismertetett.

Valóban úgy van, hogy az elmúlt esztendőben ez már 170-180 milliárd forint körüli iparűzési adónak az elosztása, amely nélkül az önkormányzatok működése lehetetlenné válik. Tény, hogy a törvény tapasztalataiból kiindulva javasoljuk a módosító indítványunkban - hárman jegyezzük pillanatnyilag ezt a módosító indítványt -, amely a Pál Tibor által beterjesztett bizottsági módosítóhoz képest egy picike eltérés, amelynek az a lényege, hogy 5 százaléknál sem lefelé, sem fölfelé nem térhetnek el, tehát nem járhatnak rosszabbul a kerületek; merthogy a korábbi rendszerben ez nem így volt: akár 20 százalékos eltérések is, milliárdos nagyságrendű eltérések is bekövetkezhettek. Ez most, úgy gondolom, közel van ahhoz a konszenzushoz, amelyet már egyszer mi megteremtettünk ebben az esztendőben, illetve még a választást megelőző időszakban.

A másik, amit nagyon fontosnak tartok a törvénymódosításnál elmondani, az pedig azzal függ össze - és kapcsolódnék Fónagy János képviselőtársunkhoz -, hogy ez a bonyolult összetétel, hogy ténylegesen ilyen bonyolult elosztási mechanizmus alakult ki, ez az alap a '94-es törvényből adódik.

(14.10)

Annak a teljes körű megváltoztatására ma nincsen lehetőségünk egyrészt azért, mert olyan jellegű adatbázissal rendelkezünk - mind a főváros, mind a kerületek -, amely adatbázisnak a felborítása elég nagy káosszal járna.

Tehát ahhoz szeretném kérni a segítséget különösen azoktól a képviselőtársaimtól, akik nem Budapesten élnek - hogy ez a törvénymódosítás a következő évi tervezésnél már működőképes legyen -, hogy szavazzák meg abból is kiindulva, amit itt Fónagy képviselő úr megemlített: bizony itt a konszenzus mellett nagyon fontos az, hogy tervezhetőség legyen. Ennek a törvénymódosításnak a legfontosabb része, pontja, úgy gondolom, abban fogalmazható meg, hogy a tényadatokra épül. Konkrétan a korábbi években korrekció volt, ezt Pál Tibor nagyon szakszerűen elmondta az előterjesztésében, visszakorrigáltunk, és előfordulhatott, hogy valaki jól járt az első elosztásnál, majd amikor megszületett a zárszámadás, akkor derült ki, hogy 300 millió forint mínuszba került. Ez a bizonyos váratlan helyzet egy költségvetési év közepén érte az önkormányzatot, amikor nem volt már forrása se, hogy pótolja a visszakorrigálásból adódó hátrányt számára.

Ez kiszámíthatóságot jelent, azt fogja jelenteni a jövőben, hogy az előző évi mérlegben jóváhagyott tényadatokra épül, amelyek a Kincstár adatai és nem a fővárosi által a megadott adatok, tehát kincstári adatokra épül, a Kincstár által megadott tényszámokra. A jelenlegi forrásmegosztásnak az a fő baja, hogy eredetileg egy bemondott tervszámra épül. Ebben önkormányzati technikák alakultak ki, magasra tervezték - csak mondok néhány ilyen anomáliát, ami visszásságot szül - a beruházási hányadot, magasra tervezték a felújítási hányadot, a vagyonkataszteri adatokat jól feltuningolták, és ezek megtorzították az arányokat, azokat a bizonyos szorzószámokat. Ezzel jól jártak az indulásnál, de amikor megjöttek a tényadatok, ezek a bizonyos tényadatok az igazságot kimondták, és akkor derült ki, hogy 300-400-500 millió mínuszba került az önkormányzat, és év közben szinte csődhelyzet állt elő. Ezt korrigálja ez a bizonyos módosító indítvány.

A másik az - elhangzott itt Gegesy képviselőtársunk részéről -, hogy az úgynevezett belvárosi idős lakások felújítási hányadnál a módosító indítvány kezdeményezi, hogy vegyük figyelembe, hogy a külső kerületekben hatalmas paneltömeg van, 280 ezer panellakás van ebben a városban. Ugyan mi ennél többet szerettünk volna, azt szerettük volna, hogy a 20 százalék hányadot, ami most ezen öreg lakások felújítására mint szorzó megjelenik, felezzük el, és 10-10 százalékban legyen, mert arányában kevesebb a belvárosban lévő öreg lakások száma, mint a panel. Éppen a Panel Plusz programból adódó jelentős önkormányzati terheket így lehetne ellensúlyozni, és így a belvárosi kerületek és a külvárosban lévő panellakások egyensúlya is ki tudna alakulni.

A javaslatokban úgy tűnik, hogy 15, és 5 százalék a panelra, ez alakult ki az előzetes tárgyalásnál. Nagyon jó lenne, ha ez fele-fele arányban lenne, a számítások ezt alá tudják támasztani. Azt gondolom, miután eddig a forrásmegosztás figyelembe se vette, hogy létezik ilyen panel, még az 5 százalék is eredménynek számít, különösen azoknál a kerületeknél, amelyek a Panel Plusz programban részt vesznek, ahol ha leadnak pályázatot, 400 ezer forint lakásonként az önkormányzatokat terheli.

Összességében azt gondolom, megfontolandó az, ami itt elhangzott, hogy ne könyvvizsgáló nézze át ezt a bizonyos forrásmegosztást, bár ennek törvényes és alkotmányos háttere van, hogy könyvvizsgáló vizsgálja át. Ha az Állami Számvevőszék ezt vállalná - azt gondolom, ez az egyeztetés nem történt meg -, akkor lehetséges, hogy az Állami Számvevőszék még hitelesebb lenne. Tudtommal azért lett könyvvizsgáló kijelölve annak idején, mert az Állami Számvevőszék kapacitása véges, viszont ha ezt bevállalná, akkor minden évben folyamatosan, állandóan a Számvevőszéknek a fővárossal kellene foglalkoznia. Tudomásom szerint ez a javaslat akkor nem ment át, bár a törvény megalapozásához 1994-ben jelentős segítséget adott egy átfogó számvevőszéki vizsgálat. Az alapozta meg végül is, hogy ez a törvény ebben a formában megfelel, és a túl bonyolult összetételt és szorzószámokat is figyelembe véve a módosításokkal együtt mi úgy tekintjük, hogy életképes.

Azt szeretném kérni még egyszer a tisztelt Háztól, hogy a fővárosi kerületek és maga a főváros érdekében szavazzuk meg ezt a törvénymódosítást.

Köszönöm szépen.

HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzott megjegyzésekre szeretnék reagálni. Valóban egy regionális törvényről van szó, amely csak Budapestet érinti, és sokan ezeket a szavakat nem kell hogy értsék a más városokból, más településekről lévő országgyűlési képviselők. Csak annyit az itt elhangzottakhoz, hogy nagyon komoly számítások vannak a módosítás mögött. Tehát az, hogy 47:53 százalékos arány, ez egy tételes számítás, rengeteg ilyen számítás van, tehát ez figyelembe vesz számos olyan tételt, amely itt egyébként elhangzott. Tehát azt gondolom, hogy nem szubjektíven megállapított arányról van szó, és főleg nem politikai érdek által, hanem nagyon komoly számítások vannak mögötte.

A másik, hogy a Budapesti Külső Kerületek Szövetsége, amelyben nem tudom, azt hiszem 12 vagy 13 önkormányzat van, az ő egyeztetésük megtörtént. Azzal pedig, hogy négypárti egyeztetés legyen, mi egyetértenénk, vagy legalábbis miután módosító indítványt adtam be, úgy gondolom, hogy ez eddig is megtörtént, és Pál Tibornak, aki a bizottság előterjesztője volt, javaslom, hogy ezt a négypárti egyeztetést tegyük meg, ez nagyon fontos dolog lenne. Mindannyiunk érdeke, beleértve a fővárost is, hogy ez a törvénymódosítás megszülessen, tehát mi ezt tudnánk támogatni.

És még egyet: a fővárosban a forrásmegosztásoknál nagyon komoly vita volt mindig a BKV-finanszírozással és a színházak finanszírozásával - sok mindent idő hiányában nem tudok most elmondani -, ezt figyelembe veszi most a BKV és a kulturális finanszírozásokat is, úgy gondolom, hogy nem hátrányosan sem a fővárosnak, sem a kerületeknek.

Köszönöm szépen.

HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): (Mikrofon nélkül:) Tisztelt Elnök Úr! A törvénymódosításhoz, ahhoz a törvényhez, amelyet itt most tárgyal a parlament...

ELNÖK: Valami gond van, bocsánat. Valami gond van a mikrofonnal. Nem a szomszéd mikrofonjával próbálkozik?

HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Nem. Módosító indítványt adtunk be három képviselőtársammal együtt. (Hordozható mikrofonba:) Tisztelt Elnök Úr! Az előttünk lévő T/1339. előterjesztéshez, törvénymódosító javaslathoz hárman módosítást adtunk be, amelyet az önkormányzati bizottság kicsit átírt. Mi ezt az átírt változatát tudjuk támogatni mint módosító javaslatot tevők.

A módosító indítványunk a következőkre irányult. Először is egy olyan törvény van itt most a parlament előtt, amely törvény, mondhatni azt, hogy egy olyan regionális törvény, amely körülbelül 1,8 millió fővárosi lakost érint, tehát nem egy pici mikrorégiót, mégis azt szeretnénk kérni a parlamentben helyet foglaló nem fővárosi érdekeltségű országgyűlési képviselőtársainktól, hogy ez a módosítás kerüljön ma lezárásra a részletes vitával, és majd a szavazásnál fogadjuk el közösen; egyrészt azért, mert négypárti egyeztetőt tartottunk ebben az ügyben, és erősen közel vagyunk a konszenzushoz. Azt mondhatom, azért nincs is érdemi, éles vita közöttünk, mert konszenzus van a négy, illetve öt párt között. Másrészt a budapesti kerületek is egyeztetést végeztek e módosítás ügyében, itt is konszenzus alakult ki. Ezért szeretnénk kérni, hogy módosuljon.

A lényeget itt már az előttem szólók elmondták. Tulajdonképpen a törvénymódosításban azt szeretnénk korrigálni, és ez a legfontosabb, hogy eddig tervszámok alapján történt a Budapesten beszedett iparűzési adó és az idegenforgalmi adó kerületek közötti újraelosztása. Lényegében ez a forrásmegosztás e két forrásból származó mintegy 180 milliárd forint elosztását befolyásolja, amely a kerületek költségvetéseinek és a fővárosnak is közel azonos módon a körülbelüli költségvetési bevétel egyharmadát érinti. Tehát jelentős törvényről van szó, és a költségvetés szempontjából alapvető működési bevételről szól a költségvetési módosítás.

Mi úgy gondoltuk, hogy ne a tervszámok alapján, hanem a zárszámadás, a könyvvizsgálók által jóváhagyott zárszámadási tényszámok alapján történjen a jövőben a forrásmegosztás. Ezek a tényszámok már nem mozdíthatók, hiszen a jelenlegi azért szorul módosításra, mert egyrészt az Alkotmánybíróság kifogást emelt, másrészt pedig az utólagos korrekció - amely alapján eddig működött - több száz millió forintos eltérést eredményezett az önkormányzatok költségvetésében év közben már elfogadott kerületi fővárosi költségvetésekben, olyan mértékben, hogy egészen komoly működési, fejlesztési zavarok keletkeztek egyes kerületeknél. Ez a módosítás 5 százalékra minimalizálja azt a plusz-mínusz eltérési lehetőséget, ami korábban nagyobb és jelentősebb volt.

Tisztelt Ház! Azt szeretném kérni, hogy a kiszámíthatóság, a jogbiztonság, a kerületek és a főváros működése érdekében a törvényt és az itt szereplő módosításokat közösen fogadjuk majd el.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

HAJDU LÁSZLÓ, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Biztos Urak! Általános Helyettes Úr! Az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság megtárgyalta az előterjesztést, és november 21-ei ülésén egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta. A vitából néhány szót szeretnék kiemelni. Természetesen az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság mindenekelőtt a bizottságra tartozó szempontok szerint nézte meg a jelentést és hallgatta meg a biztosokat és az általános helyettest.

A szociális bizottságban a hozzászólásokban, majd pedig a szavazásnál is a következők kerültek kiemelésre, és azt gondolom, hogy talán azokról szólnék itt most a bizottság nevében, amelyek ott konkrétan megfogalmazódtak, és talán itt nem lettek a mai szóbeli kiegészítéseknél sem kiemelve.

A bizottság elismerte, hogy a szociális jogok egyik legfontosabb érdekvédelmi területét vizsgálhattuk ezen a bizonyos ülésen, és azt gondoljuk, hogy a szociális jogok az állampolgári jogoknak talán kiemelt részei. A gyermekvédelem, a gyermeki jogok részei a jelentésnek, tekintve, hogy ifjúsági és szociális bizottság is vagyunk, ezért ezzel a gyermekjogi kérdéssel foglalkoztunk talán a legtöbbet. Mindenekelőtt a gyámeljárást és a gyermekvédelmi kérdéseket vitattuk meg, és ezek kerültek szóba. Hozzá kell tegyem, hogy a bizottságban szinte nem volt olyan kérdés, amelyben vita merült volna fel.

Mindenekelőtt a hátrányos helyzet, az esélyegyenlőség, a diszkrimináció és az ezzel összefüggő etnikai kérdések voltak azok, amelyek szóba kerültek, és amelyeket a jelentés részletesen, szakszerűen, nagyon nyíltan és bátran felvetve terjesztett a Magyar Országgyűlés elé. Ezt egyébként évek óta megszoktuk, és ez a színvonalas jelentés volt most is olvasható. Igaz, egy kicsit elcsúsztunk, hiszen 2005-ről szól a jelentés, most pedig 2006 decembere van. Ezzel együtt is sajnálatos módon aktualitása van minden egyes megfogalmazásnak.

A fogyatékkal élők támogatása köréről szól a jelentésnek egy jelentős része. A bizottságunkban önkormányzati példákkal hasonlítottuk össze azt, hogy milyen jellegű kötelező és önként vállalt önkormányzati feladatok jelennek itt meg, és a fogyatékkal élők ügyében milyen hibákat követhetnek el a helyi hatóságok. Azt gondolom, hogy talán a jelentést csak meg tudtuk erősíteni, újat nem tudtunk fölvetni, és itt visszatérnék a gyermekvédelem kérdésére, ami elsősorban azokkal a részekkel foglalkozik, ami a gyermekvédelem, az örökbefogadás, a gyermek kiválasztása lehetőségének kérdését illeti.

(11.10)

Itt is az esélyegyenlőség jelent meg, hogy a szülők ma nem választanak ki olyan gyereket örökbefogadásra, aki mondjuk, enyhe fogyatékkal vagy egyáltalán fogyatékkal él vagy az etnikai kisebbséghez tartozik, és ezt a bizottságunk is fontosnak tartotta, hogy ma még a társadalmi szemlélet, ezeknek az embereknek az esélyhátránya már itt megjelenik.

Fontos a jelentésben, és a bizottság is alátámasztotta, hogy jelentős a szakemberhiány, ugyanakkor nagyon nagy még ezen belül is a fluktuáció ezen a területen, és ezt a biztosok a szóbeli kiegészítésükben és összefoglalójukban is megerősítették.

Végezetül még egy kérdésre szeretnék kitérni: a gondnokoltak a kérdésére, amely a jelentésben szintén benne van; a gondnokoltakra és a gondnokság alá helyezés problematikájára, amelyet, úgy gondolom, szintén nagyon fontos itt, a Ház előtt is szóvá tenni.

Összességében általános vitára alkalmasnak tartotta a bizottságunk a jelentést. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A H/2284. számú országgyűlési határozatnál én is azért kérek két percben szót, mert félek tőle, hogy annak ellenére, hogy előjegyeztem magam, nem férek bele a fél nyolcba, és elfogadom én is a fél nyolcas határidőt, hiszen folytatjuk.

Szeretném azt a megjegyzést tenni az elhangzottakat követően, hogy úgy beszélünk róla, mintha eddig erről a dologról senki nem gondoskodott volna, mintha eddig nem történt volna ebben az ügyben semmi, mintha a nulláról indulnánk. Nem erről van szó. Azt gondolom, hogy ez az országgyűlési határozat abban segíthetne, hogy a meglévő törvények között, amelyek horizontálisan, párhuzamosan egymás mellett külön-külön fejtenek ki hatást, ez egy koordináló szerepet tudna betölteni. Beleértem a szociális törvényt, beleértem a fogyatékosokról szóló törvényt, beleértem a családi erőszakról szóló és sok minden egyéb törvényt, amelyek mindegyike tartalmaz elemeket ebben az ügyben, amiről az országgyűlési határozat szól, csak éppen nem konkrétan erre fókuszál. Ezt az országgyűlési határozatot azért kellene nekünk segíteni, és a vitában kiegészítve még jobbá tenni, hogy hosszú távra meglegyen ez a koordináció, a működő és szerintem jól működő törvények, illetve az önkormányzatoknál a helyi rendeletek között. Számos helyi rendelet van, amely a gyermekszegénységgel kapcsolatban helyben kezeli ezeket a dolgokat.

Még egyben látom a fontos szerepét ennek az országgyűlési határozatnak, hogy ez nem egyszerűen csak kormány- és minisztériumi feladat, hanem nagyon is társadalmi összefogást igényel, és e társadalmi összefogást segítenénk elő, ha el tudnánk fogadni ezt az országgyűlési határozatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én az önkormányzatok oldaláról szeretnék pár gondolatot ehhez az egyéves értékeléshez elmondani, tekintve, hogy ez sok mindenben érintette az önkormányzatokat, ha nem is közvetlenül kimondva. Ma Magyarországon több mint 3100 önkormányzat van, és nyilván 3100 pozícióban eltérő differenciákkal és eltérő lehetőségekkel; de nem szólunk itt arról, hogy amikor az egészségügyről, a közoktatásról, a művészetoktatásról és sok mindenről beszélünk, ezeket az önkormányzatok hajtják végre, 3100-féle módon: fölkészültséggel, lehetőséggel és minden egyébbel együtt.

Azt gondolom, hogy amikor a kormány munkájának értékelését végezzük itt el közösen, akkor szólni kell azokról, akik ezen kormánydöntések végrehajtói, konkrétan az önkormányzatokról. Ezeket a döntéseket, amiket meghozunk, nem mi hajtjuk végre, hanem több ezer önkormányzat, több ezer pedagógus, több ezer egészségügyi dolgozó. Úgy gondolom, hogy amikor súlyos bírálatokat mondunk akár az egészségügyi reform végrehajtásáról vagy a közoktatásról, azokat az embereket is bántjuk, akik ezek végrehajtásában részt vesznek.

Hadd mondjak egy példát, polgármester is vagyok: mi a művészeti oktatás terén épp ettől a kormánytól az elmúlt esztendőben olyan zeneiskolát kaptunk, amely egyben egy kulturális palota - és éppen Rákospalotán -, és 200 millió forintos kormánytámogatással valósult meg, és magas szintű, 1100 gyereket oktató művészeti iskola jött létre. Tehát ilyen differenciált a dolog, amikor súlyos bírálatokat ex cathedra kijelentünk. Köszönöm.

HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ami a forrásmegosztásról elhangzott itt, az minden évben megjelenik, szinte már nem is tudunk a költségvetési törvény előtt másról beszélni, mint a fővárosi forrásmegosztásról. Ugyanis én a törvények közül nem a körjegyzőséghez és nem a vagyonkezelői szervezetek társulásához, hanem a forrásmegosztáshoz szeretnék egy bővített gondolattal hozzászólni. Annál is inkább, mert a kistérségek ügyeihez mi, budapestiek kevésbé értünk, ezért azt várjuk el, hogy a forrásmegosztási törvénymódosításban segítsetek bennünket, természetesen megértve az ismert problémát, de mi nem élünk benne, és mi, budapestiek egy viszontsegítséget szeretnénk kérni.

Itt nem egészen úgy van, hogy 23 budapesti kerület vitatkozik a fővárossal, persze van ilyen eleme is, hanem arról van szó, hogy az egységes Budapest működésének milyen porciókban osztja fel a működtetési feladatait a jelenlegi önkormányzati törvény. Ennek a működtetésnek elemi feltétele, hogy ezt a körülbelül 175-180 milliárd forintot, amit iparűzési és idegenforgalmi adóként gyűjtünk be, szétosztunk egymás között, egy viszonylag már elfogadható és jól kialakult gyakorlat alapján, ezt persze mindig politikai vita kíséri. De ebben szeretnénk azt a pontosítást kérni, amit az Állami Számvevőszék tárt fel, amely szerint nincs teljesen világos fogalom a tekintetben, hogy a különböző helyi adók részei-e a forrásmegosztásnak, vagy csak az említett két adónem. Ezért szeretnénk azt kérni, hogy egyértelműsödjön a dolog, és ne legyen vita az, hogy a gépjárműadó, az építményadó, a telekadó és minden más adó összesítve vagy külön értelmezve kerül elosztásra. Ebben tesz ez rendet, ezért kérném, hogy támogassátok.

Köszönöm.

HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Támogatólag szeretnék én is hozzászólni a törvényjavaslathoz. A bizottság tagjaként és az előkészítésben is részt vevő képviselőként én is köszöntöm mindazokat, akik ma kívülről, de a szakmán belülről vannak itt jelen, és figyelemmel kísérik ezt a vitát. Azt gondolom, egy olyan civil szervezet sorsáról születik egy törvény - a tűzoltó-egyesületekről szóló törvény - a mai vitában, ahol olyan embertársaink végeznek önkéntesen, saját elszántukból a közösség javára munkát, ahol saját teljesítményüket magánéletük terhére vállalják, értünk.

(19.00)

Azt gondolom, hogy önmagában ez már a törvény erkölcsi tartalmát megadja, ami alapján lehet törvényt alkotni egy olyan egyesületről, amely természetesen nem sérti törvényként az egyesülésről szóló kétharmados törvényt, ahol több tízezer ember ténykedik, miközben mások esetleg tévét néznek, szórakoznak, és egyéb tevékenységet folytatnak, ők pedig a köz javára végeznek szolgálatot, akik bizonyos szakértelemmel, bizonyos felelősséggel, felelősséggel értünk kockáztatnak is sok esetben. Ez a törvény lényegében arra is felhatalmazást ad, hiszen eddig is a tűzoltással, a műszaki mentéssel és minden egyébbel foglalkoztak, azonban ez a törvény most arra is felhatalmazza őket, hogy tűz esetén jogosan mennek lakást feltörni, autót bontani, sérült embert menteni.

Azt kell hogy mondjam, hogy ez a felhatalmazó jelleg is azt mutatja, azt mondja nekünk, hogy ezt a törvényt meg kell szavazni. A bizottságban egyébként jó volt látni azt, hogy háromszor került a bizottság elé, és mind a háromszor egyhangúlag támogatták.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 6 óra 32 perc van ennek a törvénynek a megvitatására. Én annak a bőségét látom itt, hogy túl nagy az idő ahhoz, hogy tudjunk érdemi dolgokat mondani. Hogy kitöltsük ezt a 6 óra 32 percet, beszélünk mindenről. Valahogy el kell tölteni ezt a napot, hiszen ennyi idő van rá, nem vihető egyik napról a másikra át a meglévő idő. Ezért mindenkinek minden eszébe jut. Csak ha valaki hallgat vagy néz bennünket: a költségvetést megalapozó törvényről vitatkoznánk természetesen, de egészen mást, mindenfélét, ami eszünkbe jut, mindent el lehet itt mondani. Ez a magyar parlament, olyan, mint a Hyde Park, kiállok, és azt mondok, amit akarok.

Tulajdonképpen a költségvetést megalapozó törvény nem másról szól, mint magának a költségvetésnek arról a tételéről, ami egyik oldalról biztosítja a bevételeket, a másik oldalról pedig megmondja, hogy milyen kiadások lehetnek, illetve a hiányt rögzíti, hogy az milyen határok között lehet, és milyen ára van ennek a hiánynak. Erről van szó ezekben a törvényekben, és bárhol, ahol költségvetést készítenek, mindenhol számításba kell venni, hogy milyenek a bevételi lehetőségeink, hogy tudjuk azt elérni, és ennek megfelelően mit tudunk finanszírozni a kiadási oldalon. Ha ezt itt nem értjük együtt, akkor persze elkezdünk mindenféléről beszélni. Ezt a parlamentben meg lehet tenni, de például egy önkormányzatban nem lehetne megtenni, mert attól nem működne a kerület, vagy nem működne az a település, legyen az kicsi vagy nagy, város vagy falu.

Tehát nekünk a szakmaiság igényével - az előbb egy idézetet mondott az elnök úr - kell hozzászólni, és ha nem úgy írták le a szakértők azokat a sorokat, ami a szakmaiság igényének megfelel, próbáljuk itt egymást figyelni, és így hozzászólni. Ennyi lett volna a gondolatom.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

HAJDU LÁSZLÓ, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság 2008. november 17-én, hétfőn tárgyalta az anyakönyvezéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/6644. számú törvényjavaslatot. A törvényjavaslat egy rövid terjedelmű módosítás véleményünk szerint.

A javaslat egyrészt szabályozni kívánja a termen kívüli házasságkötés, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat hivatalos helyiségen kívül történő létesítésnek szabályait. Rendezni kívánja továbbá a házassági név változtatására vonatkozó eljárást - amire ma nincs jogi lehetőség, ugyanakkor a strasbourgi döntés alapján foglalkozni kell ezzel a tárgykörrel -, valamint a bejegyzett élettársi kapcsolattal összefüggésben kíván szabályozni a tervezet.

A hatályos jogszabályok szerint a névváltoztatás illetéke 10 ezer forint, ez nem kerül megváltoztatásra, ráadásul a házassági név megváltoztatására irányuló eljárás illetékmentes lesz. Ami változna, az a többszöri névváltoztatási eljárásra vonatkozó, 20 ezerről 30 ezer forintra történő emelkedés. Egyre több olyan magyar állampolgár van, aki már sokadszorra változtatja meg a nevét, ezekre vonatkozik a 6. § (2) bekezdés c) pontjában szereplő rész.

Az előttünk lévő törvényjavaslat kicsit salátajellegű - hangzott el a bizottsági ülésen -, mert több törvényt vagy jogszabályt is érint. Egyrészt legalizál egy korábban született törvényt, és így azt gondolom, a bejegyzett élettársi kapcsolatok átvezetése is megtörténik az egyes paragrafusokban. Másrészt olyan technikai és egyéb jogszabályi hiányosságokat is pótol, amelyekkel már korábban is gond volt, és ezt a gyakorló polgármesterek itt a teremben is jól tudják. Az egyik ilyen hiányosság a kihelyezett esküvők vagy rendezvények megtartása, amelyeknél egész különleges dolog volt az, hogy a jegyző engedélyezhette eddig is. Ugyan nem nagyon tudunk olyan esetről, amikor a jegyző nem engedélyezett ilyen kihelyezett esküvőt. Probléma azonban továbbra is felmerül ezzel a kérdéssel.

Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság 14 igen szavazattal, 13 nem szavazat ellenében általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket.

HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az anyakönyvezéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/6644. számú törvényjavaslat módosítaná az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendeletet, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvényt, a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvényt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényt, illetve a schengeni végrehajtási egyezmény keretében történő együttműködésről és információcseréről szóló 2007. évi CV. törvényt.

A javaslat egyrészt szabályozni kívánja a termen kívüli házasságkötés, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat hivatalos helyiségen kívül történő létesítésének a szabályait. Rendezni kívánja továbbá a házassági név változtatására vonatkozó eljárást, amire ma nincs lehetőség, ugyanakkor egy strasbourgi döntés alapján foglalkozni kell ezzel a tárgykörrel, valamint a bejegyzett élettársi kapcsolattal összefüggésében kíván szabályozni a tervezet.

A házasságkötésre bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére alkalmas helyiség biztosítása önkormányzati feladat. A javaslat részletesen meghatározza a hivatalos helyiségen kívüli házasságkötés és a bejegyzett élettársi kapcsolat hivatalos helyiségen kívül történő létesítésének szabályait is. A családjogi törvény szerint a házasságkötés a hivatalos helyiségben történik, e szabály alól azonban a jegyző rendkívüli körülmények esetén felmentést adhat. Ennek részletes szabályait azonban törvény nem határozza meg. A törvénymódosítás szükségességét a hivatalos helyiségen kívüli házasságkötés iránti egyre növekvő igény indokolja. A szabályozás azt célozza, hogy a házasságkötő termen kívül is megteremthetők legyenek a házasságkötéshez szükséges törvényi feltételek, és biztosítható legyen az anyakönyv biztonságos szállítása, tárolása.

Garanciális szempontokból szükséges az anyakönyvi nyilvántartásokba történő betekintés szabályozása. A betekintés engedélyezése az anyakönyvvezetők hatáskörébe kerül, és minden állami szervre egységes szabályok fognak vonatkozni az engedélyezés elbírálásakor. A betekintésre vonatkozó módosítás indoka egyrészt a közigazgatási hivatalok leterheltségének csökkentése és az eljárás gyorsítása, ugyanis az anyakönyvvezetők is rendelkeznek azokkal az információkkal, amelyek alapján meg tudják ítélni, hogy jogos-e a betekintés engedélyezése. A módosítás indoka továbbá, hogy a javaslat megszünteti az engedély nélküli betekintésre jogosultak körét, mivel az engedély nélküli betekintésre is csak akkor volt lehetőség, ha az az adott szerv feladat- és hatáskörébe tartozó ok miatt volt szükséges, egyéb szervek pedig cél és jogalap igazolásával tekinthettek be az anyakönyvi nyilvántartásba. A két jogalap gyakorlatilag megegyezik egymással, ezért a javaslat megszünteti a jogosultak közötti indokolatlan különbségtételt.

A benyújtott törvényjavaslat a névviseléshez fűződő jog minél teljesebb érvényesülését biztosítja a házassági név megváltoztatásának szabályozásával. A házastársuk nevét házassági névként viselő személyek méltánytalan helyzetbe kerülhetnek akkor, ha a házassági nevüket nem az anyakönyvben szereplő formában viselték akár a társadalmi hagyományok, akár a hatóság tévedése miatt, és a házasság megszűnése után semmilyen módon nem tudják az általuk viselt nevet tovább viselni, ha a tévedésre és a név kijavítására egy esetleges okmánycsere kapcsán fény derül.

A házassági név megváltoztatásának lehetővé tételével biztosítható, hogy a volt házastárs azt a nevet viselhesse tovább, amellyel adott esetben már teljesen azonosult. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha személyazonosító okmánnyal vagy a személyazonosító igazolvány kiállításának alapjául szolgáló irattal igazolni tudja, hogy volt házastársa nevét a kért formában viselte. Az előbbi feltételnek köszönhetően a volt házastárs nevéhez való joga nem sérül, mivel a házassági névként viselt név nem akármilyen másik névre változtatható meg, hanem csak olyan formára, amit ő is viselt.

A hatályos jogszabályok szerint a névváltoztatás illetéke 10 ezer forint. Ez nem kerül megváltoztatásra, ráadásul a házassági név megváltoztatására irányuló eljárás illetékmentes lesz. Ami változna, az a többszöri névváltoztatási eljárásra vonatkozó 20 ezerről 30 ezer forintra történő emelkedés. Egyre több olyan magyar állampolgár van, aki már sokadszorra változtatja meg a nevét. Ezekre vonatkozna az előterjesztett törvényjavaslat 6. § (2) bekezdésének c) pontjában szereplő rész. Méltányossági szempontból indokolt, hogy a törvényjavaslat 27/B. § (6) bekezdése szerinti névváltoztatási eljárás illetékmentessége. A benyújtott törvényjavaslat ennek megfelelően módosítja az illetékekről szóló 33. §-t is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondott gondolatok alapján úgy gondolom, hogy a benyújtott törvényjavaslat elfogadása időszerű, január 1-jétől hatályba is léphet. A hatálybalépését a képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy nincs olyan település, ahol ez a probléma, amit ez a törvényjavaslat most átfog, ne lenne aktuális sajnálatos módon, ezért a támogatásomról szeretném biztosítani magát a törvényjavaslatot, és egyetlenegy témát megemlíteni ebben a két percben, ami ebbe belefér. Ez pedig azzal kapcsolatos, hogy a tapasztalatunk szerint ezek a kereskedések nincsenek a vállalkozó személyét illetően semmilyen igazi képesítéshez kötve. Tehát, ha ma bemegy valaki nyolc általánossal, és kivált egy vállalkozói engedélyt, attól kezdve ő műtárgyakat, egyebeket... - még az is igaz lehet, hiszen mi számos esetben találtuk meg a telepen az ilyen alkotást. Már kétszer hoztuk vissza például egy közterületi szobrunkat, a néhai miniszterelnök szobrát - nevesíteni nem szeretném a dolgot -, és azt mondja, ő nem tudta, hogy ez micsoda, ő nem ismeri ezt az embert, és egyébként meg hát ott volt a sarokban, el lehetett vinni.

Tehát az gondolom, hogy nincsen semmilyen képesítéshez kötve maga a vasbegyűjtés és -kereskedés. Ezt is szabályozni kellene, hogy bizony az élelmiszer-kereskedelemben, a hús- és sok más kereskedelemben előírások vannak, hogy ki az, aki a kereskedést folytathatja, milyen iskolai végzettséghez kötődik ez a dolog. A legnagyobb problémát abban látom, hogy kivált valaki egy ilyen vállalkozói engedélyt, és másnaptól kezdve a csatornaöntvényeket, a KRESZ-oszlopokat, ami alumíniumból van, és minden egyebet gyűjt oda magához.

(14.10)

A telephely engedélyezése is egészen különleges, némelyik helyen nem is kell telephelyengedély. Véleményem szerint azt is szigorítani kellene, hogy egy színesfém- vagy más fémgyűjtéssel foglalkozó vállalkozásnak milyen működési engedély, milyen telephely-engedélyezés szükséges, illetve hogy a vállalkozás milyen iskolai végzettséghez legyen kötve.

Köszönöm szépen. A törvényjavaslatot támogatom. (Taps az MSZP soraiban.)

HAJDU LÁSZLÓ, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság is tárgyalta a törvényjavaslatot 13-án, és nálunk is egyhangúlag támogatta a bizottság minden oldala és érintettje.

A bizottság nevében a bizottsági vitáról a következőt szeretném itt a Ház előtt is elmondani és a miniszter úrnak jelezni: az önkormányzati bizottság mindenekelőtt az önkormányzatok szempontjából tekintette át a törvényt, és a félelem az volt a hozzászólásokban, s a szakállamtitkár úr ebben egyfajta megnyugtatást próbált is adni, és úgy gondolom, elfogadhatóan érvelt, hogy milyen többletfeladatot fog ez jelenteni az önkormányzatok számára. Ez volt a fő kérdés az egész vitában.

(18.10)

A többletfeladat többirányú is lehet. Néhány szót szeretnék erről a vitáról megemlíteni.

Mindenki kifejezésre juttatta - az előttem szólóval azonosan -, hogy a körbetartozás vonatkozásában megjelenik a rendteremtés. Most nem a törvény sorrendjében szólok. A törvénynek az országgyűlési határozatot követően az egyik nagy értéke az, hogy megkísérli a körbetartozás szabályozását. Bár keretjellegű a törvény, s a végrehajtási rendeleteket és a különböző, még hiányzó jogszabályokat még nem ismerhette a bizottság, abban van a részlet elrejtve, hogy képesek vagyunk-e azt a most már morálisan is tarthatatlan állapotot megszüntetni, amit a körbetartozás jelent a piacon, ami begyűrűzik a közpénzek típusú beruházásokra is, hiszen az önkormányzatok egyben építéshatóságok, megrendelők és a saját vállalataikon keresztül kivitelezők is. Ebben a vonatkozásban a körbetartozás az önkormányzatokat is érinti; a vitának ez egy jelentős része volt.

A másik része - emiatt is indokoltnak és fontosnak tartjuk ennek a törvénynek a parlament elé terjesztését -, hogy az európai uniós források jelentős részben jelennek meg az önkormányzati engedélyezési eljárásban. A határidőhöz kötött pályázatok és egyéb források engedélyezését nem lehet teljesíteni akkor, ha nem egyszerűsítünk az engedélyezési eljáráson, ezért indokolt hozzányúlni a Ket.-hez is. Az önkormányzati bizottságban mindig felmerül, hogy mi lesz a részlettel, hogyan fog ez megjelenni a kistelepüléseken, a nagyobb településeken és a városokban. Elhangzott, hogy kistelepüléseken lehet térségi főépítészt alkalmazni; és az engedélyezést is társulásban végrehajtani.

A vita során az is felmerült, hogy az integrált városfejlesztési stratégia vagy koncepció elkészítését össze kell kapcsolni a terület, a város vagy adott esetben egy budapesti kerület szabályozási tervével, hogy összhang legyen a szabályozási terv és az integrált városfejlesztési stratégia között. Sokáig a tervezés mostohagyereke volt a hosszú távú tervezés, nem is beszélve a középtávú tervezésről. Ez a törvény ösztönözné, ha ez teljes megvalósulásában meg tudna jelenni.

Végezetül befejezésként szeretném megemlíteni, hogy a bizottság egyhangúlag támogatta, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna vita, mert majdnem két órán keresztül vitatkoztunk ezen a törvényen. Mindenki hangsúlyozta, azt várjuk a törvénytől, hogy valóban a kiszámíthatóság jelenjen meg ezen a piacon, ahol ma kiszolgáltatott helyzetek vannak, és ahol a szerződéses fegyelem méltatlanul jogsértő gyakorlatban jelenik meg, ezért hihetetlen nagy a bizalmatlanság. Ha ez a törvény e tekintetben tud egy picike biztonságot, stabilitást adni, akkor már fontos, hogy idekerült, de véleményünk szerint előbb kellett volna idekerülnie.

A bizottság nemcsak tárgysorozatba-vételre és általános vitára tartotta alkalmasnak a törvényjavaslatot, hanem a törvény elfogadását is kezdeményezi.

Köszönöm szépen. (Taps.)

HAJDU LÁSZLÓ, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és rendészeti (Sic!) bizottság 27-én tárgyalta a két törvényt összevontan, tehát a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosítást, amely a T/9817. számot viseli, illetve a vagyonadóról szóló T/9818. számú törvényjavaslatot.

A bizottságban az elején olyan indítvány is volt, hogy vegyük le a napirendről és ne tárgyaljuk, végül megtárgyaltuk több órán keresztül. Érdemi vita folyt erről, és a bizottság tagjainak a foglalkozását is tekintve, döntően polgármesterek, így a mi hozzászólásaink alapvetően az önkormányzati oldalról közelítették meg ennek a két törvénynek az üzenetét számunkra.

Mindenekelőtt az első és fő kérdés az volt, hogy a két törvény a 3186 önkormányzat számára jelent-e többletfeladatot. Lesz-e olyan többletfeladat, amelyet e törvény ránk fog róni, és hogy ehhez többletforrásigény felmerül-e, és hogy jön-e ilyen többletforrás. A kormány ott lévő képviselői megnyugtattak bennünket, hogy nem jelent többletfeladatot.

Másrészt vita alakult ki néhány kérdésben, és ezeket szeretném kiemelni, nyilván még majd a vita kapcsán ezek fel fognak merülni. Az egyik: azt több hozzászóló elismerte - különösen kormánypárti oldalon -, hogy a munkahelyek megtartásában az önkormányzatok legalább olyan érdekeltek, mint maga az ország, hogy az ország versenyképességének növelését is célzó két törvényre szükség van, és a legális foglalkoztatás ösztönzése is alapvető feladat, és természetesen az élőmunka adóterheinek csökkentése mindezeknek alapvető feltétele.

A vita arra vonatkozott elsősorban, hogy az adózásnak ez a formája - amelyről itt már az előttem szólók is részletesen említést tettek, és azokat nem ismételve -, ez az adóátrendeződés mennyiben fog megjelenni az egyes településeken, az ott lévő munkát adó cégeknél, és az önkormányzatok maguk is munkát adó, munkaadó cégek, hiszen saját vállalataik vannak, különösen a nagyobbaknak. Tehát itt sem mindegy, hogy ez az adóátrendeződés olcsóbb munkaerőt jelent-e az önkormányzati piacon és az ott lévő vállalkozásoknál vagy nem. Ott megnyugtató volt a kormány részéről elhangzott többszöri visszatérés egy-egy körre, hogy igen, ez jelent csökkenést, és itt a kormány részéről államtitkár úr a bevezetőjében ezt rendszerbe is foglalta, számunkra ez hihető.

Ami vitatott, és minden polgármesternél, így nálam is megjelenik kérdésként, az, hogy ennek az adónak a részletező, tehát a végrehajtási jogszabályai nem ismertek. Nem ismerjük pontosan, hogy ezek a végrehajtási jogszabályok végül is majd hogyan fognak megjelenni. Mondjuk, például az a része, amikor az adó beszedését, az adóbevallás alapján az adó behajtását az APEH fogja végezni. Például ez még az iparűzési adó esetében is így lesz, és az iparűzési adónál az önkormányzatok likviditása, az önkormányzati feladatok ellátása szempontjából rendkívül fontos, hogy biztos és pontos adófizetéssel érkezzen hozzánk, mert egyébként a pedagógusoknak és mindenkinek, aki közalkalmazottként vagy köztisztviselőként fizetést kap, és az önkormányzati működtetési feladatok ellátásához ettől az átmenettől pici félelem van. Ugyanis van egy tapasztalatunk, amikor az illeték átkerült az APEH-hoz, és ennek az illetéknek a megjelenése egy másik körből jelentős időszakos zavarokat jelentett.

Hadd mondjam azt, hogy ez a vagyonadó kérdésében még inkább megjelent nálunk, elsősorban abban a tekintetben - itt már valaki felvetette -, hogy az értékmegállapítás kérdése a mai nyilvántartási rendszerben - akár a földhivatali, akár ingatlanforgalmazói -, természetesen lehet, hogy az APEH-nál jobb nyilvántartás van, de ma az ingatlan-nyilvántartás bizonytalanságai miatt kétséges ennek a vagyoni típusú adónak a megállapítása, még akkor is, ha önbevallásos lesz a dolog. Félünk tőle, hogy az önbevallás úgy fog megjelenni, hogy mindenki 29 999 999 forintra értékeli, 1 forinttal alatta, és akkor majd elkezdődik a jogvita, hogy 30 millió vagy 29,99 millió ez a vagyonérték, miközben önbevallást végzett. Végül is csak kell valamilyen kontrollt ide bevezetni, és ennek az átmenetnek az időszakát többen bíráltuk, vitattuk, személyesen kormánypárti képviselőként is bizonytalanságot látok benne.

A másik, amit szeretnék megemlíteni - és erre a törvényalkotásban a kormány figyelmét szeretnénk felhívni - az, hogy van egy jelentős adóapparátus az önkormányzatoknál, amelyek igen komoly tapasztalatokkal, szakképesítéssel és települési helyismerettel rendelkeznek. Ennek az adóapparátusnak a sorsa rendkívül fontos kérdés lesz akkor, ha és amennyiben az APEH-hoz kerül át ez a feladat, hogy mi lesz ennek az adóapparátusnak a szakmaismeretével, egyáltalán a kenyerével. Ez a bizottsági ülésen többször is felmerült.

Az önkormányzatokat egyébként - úgy gondolom - jelentős számban, körülbelül ezer önkormányzatot egyáltalán nem nagyon fogja érinteni a vagyonadó, hiszen a 300-400-500 fős kistelepüléseken még a városháza sem éri el a 30 millió forintot. Tehát azt lehet mondani, hogy a nagyobb települések adójáról van itt szó, amikor a vagyonadóról beszélünk, és kiemelten a megyei jogú városokban vagy az iparosított területeken, ahol nagy iparűzési adó is van, tehát jelentős munkahelyteremtő befektetések működnek, és mindenekelőtt Budapesten jelent ez a vagyonadó jelentősebb bevételt - és talán elsősorban Budapesten. Ez a vitában külön is felmerült.

Az adózó járulékfizetése mint munkavállalóknál, az önkormányzat esetében is mint munkaadónál: ez természetesen kedvező hír, de úgy gondoljuk, az önkormányzatok működése egy ilyen adó bevezetése kapcsán nem kerülhet veszélybe. És főleg arra szeretnénk felhívni a figyelmet ismételten - ez a kérdés rendkívül fontos -, hogy az önkormányzati működés finanszírozásának biztosítása, a likviditás fenntartása érdekében nekünk van egy nem kedvező tapasztalatunk, például az áfa visszaigénylése kérdésében, ahol fél év is eltelik, mire a visszaigénylést sok esetben meg tudjuk szerezni, sőt bizonyos telefonálás és ráhatások is szükségesek ahhoz, hogy ehhez a pénzhez hozzájussunk.

(11.00)

Ha ez az iparűzési adó esetében csak az átmeneti hónapokban, fél évben így fog történni, az zavarokat okozhat, különösen a nagyvárosi működésben.

Összességében: az önkormányzati és területfejlesztési bizottság mind a két törvényt azonos szavazati aránnyal, 13 igen szavazattal, 10 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta.

Ennyiben tudtam és kívántam a bizottság véleményét elmondani. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A "felelős költségvetés-e ez, amit most vitatunk vagy nem" című kérdéshez szeretnék hozzászólni, és itt van a Napi Gazdaság, amelynek mai számából szeretném azt idézni, hogy van egy vezércikk ideírva; így szól: dől a pénz a magyar tőzsdére. Hadd említsem meg, hogy mit ír a szaklap. Azt mondja a szaklap: a Magyarországon befektető részvényalapokba továbbra is dől a pénz. Hét nap alatt valamivel több mint 14 millió dollár folyhatott be ilyen részvényalapokba.

Kedves Képviselőtársam! Folytatják, hogy mennyi folyt be az azt megelőző héten, és folytatják, hogy mi folyt be Lengyelországban, Romániában. Nem akarom a határon túli országokat kihozni, ennek az a lényege, hogy osztályelsők vagyunk e szerint a szaklap szerint. Itt az hangzott el, hogy nem jön Magyarországra semmiféle befektetői tőke. Kérem önöket, mindenki előtt itt van ez a szaklap, olvassák el, hogy mit írnak itt a "Dől a pénz a magyar tőzsdére" cím alatt.

Hadd említsem meg, hogy azt, hogy Magyarországon van-e munkahelyteremtő befektetés, nem szubjektív alapon, itt, ebben a Házban lehet megítélni, hanem azon az alapon, hogy az egyes térségek milyen pozícióban, milyen helyzetben vannak, milyen vonzáskörzetük van, milyen programjaik vannak, és képesek-e megoldani a helyi, lokális befektetők különböző kéréseit, van-e hozzá megfelelő infrastruktúra. Úgy gondolom, ha így tekintjük, akkor nagyon differenciált, de igenis megalapozott ez a költségvetés. Azt kérem, hogy puffogtatás helyett inkább konkrét példákat mondjunk a negatívra is, de mondjunk példát arra is, hogy létezik befektetés Magyarországon, mert ez a pénz valahova bejött.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A paneltémakör kifogyhatatlan, még az állami költségvetés vitája kapcsán is úgy látszik, népszerű, és talán még joggal is. A költségvetésből ki lehetett volna emelni azt, ami a panelben élőknek egy pozitív hír, mert éppen a költségvetés a panelban élőknek hoz pozitív üzenetet is, hiszen a panelfelújítás, az ökoprogram és egyéb ilyen ismert mostani, a lakhatás korszerűsítését és a lakhatás rezsijének csökkentését szolgáló javaslatok éppen nem csökkentésre, hanem emelésre kerülnek a költségvetésben. Azt gondolom, ez nagyon fontos. Azért zavaró az előttem szóló László Tamás képviselő úrnak, mert mi egy kerületből vagyunk, sőt egy lakótelepen ténykedünk, önkormányzati képviselőként, én parlamenti képviselőként, és azt gondolom, mi már megéltünk néhány olyan vitát panelügyben, ami azt jelenti, hogy ő tulajdonképpen a panelfelújítások elleni szakmai véleményt képviseli, és zavaró számára, hogy ebben a költségvetésben éppen a panelban élő embereknek üzen pozitívan ez a költségvetés. Azt javaslom mindannyiunknak, hogy figyelmesen olvassuk el, és ha nyilvánosság előtt beszélünk a panelben élők lakásrezsijéről, akkor éppen a felújítással kapcsolatban, konkrétan a panelfelújítással kapcsolatban azt mondjuk el, hogy ebben nincs csökkentés a költségvetésben, fordított dolgokról hallottunk, illetve én is nehezen értelmeztem azt, amit a képviselő úr itt megemlített.

Hadd említsem meg azt, hogy mivel szóba lett hozva a Zsókavár utca, a XV. kerület több mint 800 millió forint támogatást kapott ettől a kormánytól a különböző programokban, és 27 panellakás több mint 5 ezer (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) lakására van most beadva a pályázatunk, 27 nagy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) épület pályáztatására. Ezt is ez a költségvetés fogja majd megfinanszírozni, úgyhogy én jó hírt szerettem volna közölni.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)