Felszólalás adatai

Tisztelt Államtitkár Úr! Az a közérdekű adat fogalom, amit itt mi most az 1. ajánlási pont alatt vissza akarunk állítani úgy, ahogyan volt december 31-ig, a korábbi és szélesebb közérdekű adat fogalom alapján sikerrel lehet perelni például azokat a fideszes Döbrögiket, akik az Azori-szigetekre utaztak nyaralni az állampolgárok pénzéből. Az a közérdekű adat fogalom, amit itt önök bevezettek, legalábbis kétségessé teszi, hogy az érdeklődő állampolgárok vagy az újságírók sikerrel perelhetnek-e egy önkormányzati vagy kormányzati szervezetet akkor, amikor a közpénzfelhasználás nem a közfeladat ellátásával összefüggésben merült fel. Önök erre nyilván azt mondják, hogy az Azori-szigeteken is közfeladatot láttak el, de hát a megjelent információk alapján ez viszonylag kevéssé valószínű.

Szeretném jelezni, az, hogy milyen tágan értjük a közérdekű adat fogalmát, hogy a közérdekű adat fogalmába valóban beletartozik-e minden olyan információ, amit például egy költségvetési szerv, egy közfeladatot ellátó szerv birtokol, avagy ezt leszűkítjük például kifejezetten csak a közfeladat ellátására, ez alapvetően befolyásolja azt, hogy az átláthatóság mennyire érvényesül egy országban, mennyire sikerül az átláthatóság biztosításával elejét venni a politikai korrupció nyomulásának.

A 2. ajánlási pont alatt - és ehhez kapcsolódik az is, amit a 11. ajánlási pont alatt Szabó Timeával előterjesztettünk - nem tettünk mást, mint a hatályos polgári törvénykönyv üvegzsebszabályát, egész pontosan a hatályos Ptk. 81. § (3) bekezdését próbáltuk átültetni az információszabadság-törvénybe. Miért tettük ezt? Amikor pár héttel ezelőtt megjelent a polgári törvénykönyv tervezete, a nagy csinnadratta mellett azt láttuk, hogy a polgári törvénykönyv tervezetének az üzleti titokra vonatkozó szabályainál sunyi módon kiszedték azt az üvegzsebszabályt, amit hogy, hogy nem, a megelőző nyolc év azért csak belerakott 2003-ban a polgári törvénykönyvbe. Az más kérdés, hogy a szocialisták és a szabad demokraták nem akarták ezt betartani, de legalább létezett egy ilyen üvegzsebszabály. Önök rendkívül alamuszi módon egyszerűen kivették ezt a Ptk. tervezetéből, és amikor kérdőre vonta az LMP a kormányzatot, hogy miért akarja összetörni az üvegzsebet, akkor természetesen nem volt politikus, államtitkár úr sem, aki vette volna a bátorságot és megvédte volna a védhetetlent. Kiküldtek egy miniszteri biztost, aki azt mondta, hogy azért hiányzik a Ptk. tervezetéből az üvegzsebszabály, mert ennek rendszertanilag nem is a polgári törvénykönyvben lenne a helye, hanem az információszabadság-törvényben. Az más kérdés, hogy önök ezt a törvényt tavaly nyáron alkották meg, és valamiért tavaly nyáron sem iparkodtak, hogy beletegyék az üvegzsebszabályt. Mi úgy gondoltuk, hogy ha így állunk, és ha már meg van itt nyitva brüsszeli nyomásra az információszabadság-törvény, akkor nosza neki, tegyük ide bele az üvegzsebszabályt. Semmi akadálya nincs ennek. Ha őszinte lenne önökben a szándék, hogy fönntartsák legalább azt a szintű átláthatóságot, ami az előző kormányok alatt megvolt, ha őszinte lenne az a szándék, hogy az üvegzsebszabályt meg akarják tartani, akkor semmi okuk nem lett volna a bizottságban sem arra, hogy ezt a módosító javaslatot leszavazzák. Önökben természetesen nincs ilyen szándék. Akkor tudnak szabadon mutyizni, akkor tud a Nyerges-vontató akadálytalanul haladni, ha nincs üvegzseb, ha meglehetősen szűk a közérdekű adat fogalma, és ha nem látunk bele azokba az üzelmekbe, amik mondjuk, különböző önkormányzatoknál folynak.

Ehhez kapcsolódik az is, hogy a 11. ajánlási pont alatt 2010 júniusa után még egyszer kísérletet tettünk arra, hogy a Magyar Fejlesztési Bank gazdálkodását kivonjuk a banktitok fogalma alól. S még valami: az, amit a 2. ajánlási pont alatt javasolunk, az természetesen némileg bővebb is, mint a hatályos Ptk. üvegzsebszabálya. Egész egyszerűen arról van szó, hogy azt sem engednénk meg, hogy a közpénzek felhasználásával, a közvagyonnal való gazdálkodással összefüggő információkat banktitok, értékpapírtitok mögé lehessen bújtatni. Az meg egész egyszerűen pofátlanság, hogy az állam létrehoz egy Magyar Fejlesztési Bankot, amelyen keresztül áramoltat közpénzeket, és ez a Magyar Fejlesztési Bank a banktitok mögé bújva bármikor el tudja titkolni a polgárok elől azt, hogy mi a közpénzek, a közvagyon sorsa. Éppen ezért bármelyik kormány, nem csak önök, az elmúlt kormányok is ha valamit el akartak titkolni, ha valamilyen sötét ügyletre készültek, akkor elég volt az MFB-t igénybe venni, mert ha az MFB-nél történik valami, akkor szét lehet tárni a kezeket, és azt lehet mondani, hogy ez banktitok, és ne kutakodjunk. Itt van a lehetőség, tettünk egy javaslatot arra, hogy egyrészt ne egyszerűen csak az üzleti titkot, hanem a bank-, illetve értékpapír-biztosítási titkot is korlátozza az információszabadság igénye, és a Magyar Fejlesztési Banknak ne legyen felmentvény a banktitok az érdeklődő polgárok figyelme alól. Túl nagy meglepetést nem okozott, hogy önök ezt a bizottságban leszavazták, viszont szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy teljes egészében szembemennek azzal a szemfényvesztéssel, amit 2010-ben választási kampány címén műveltek. Önök pontosan ott folytatják, ahol az elődeik abbahagyták, sőt azt még meg is fejelik azzal, hogy még azokat az üvegzsebszabályokat is megsemmisítik, amelyek az előző kormányokat legalább valamennyire kötötték.

A 4. és 5. ajánlási pont alatt egyébként a tavaly elfogadott információszabadság-törvény pontosítására tettünk javaslatot Szabó Timeával. Az adatigénylő polgárnak azt a pozícióját szeretnénk erősíteni, ami csökkenti a kiszolgáltatottságot az adatigénylővel szemben.

(21.40)

Arról van szó, hogy az odáig helyes, hogy az adatkezelőnek lehetősége van pontosításra felhívni az adatigénylőt, az is rendben van, eddig is így volt, hogy költségtérítést meg lehet állapítani, de ebben az esetben kösse határidő, méghozzá jogvesztő határidő az adatkezelőt, hogy mi az a tartalom, ami alatt egyáltalán joghatályosan fölhívhatja pontosításra, illetve költségek megelőlegezésére, megfizetésére az adatigénylő állampolgárokat. Ennek hiányában a pontosítás, illetve a költségmegállapítás intézményével szabadon manipulálhat az adatigénylő, de ahogy látom, ez a bizottságban ülő fideszes, KDNP-s képviselőket kevéssé zavarja.

Összegezve azt tudom mondani, hogy azok a módosító javaslatok, tisztelt államtitkár úr, amiket előterjesztettünk, nagymértékben helyreállítanák az információszabadság-törvénynek azt a funkcióját, hogy valóban garantálja azt, hogy az állampolgároknak lehetőségük van érdemben tájékozódni a közpénzek, a közvagyon sorsát illetően, illetve miközben önök nem állítják vissza az adatvédelmi biztos intézményét, a másik oldalon megteremtik azt a lehetőséget, hogy az érdeklődő állampolgárok az eddigiekhez hasonlóan szabadon - legalábbis, ami az anyagi jogi szabályokat illeti szabadon - érdeklődhessenek a különböző közpénzekből gazdálkodó szervezetek lépései után.

Arra szeretném kérni a tisztelt államtitkár urat, hogy a cinikus válaszok helyett próbálja meg az általunk benyújtott módosító javaslatokat egyrészt összevetni azzal, hogy 2010-ig, illetve az információszabadság-törvény elfogadásáig milyen jogi környezet volt hatályban, ehhez képest az anyagi jogi szabályokat illetően mit rontott az információszabadság-törvény az információszabadság helyzetén. Szintén a cinikus válaszok helyett arra kérném a tisztelt államtitkár urat, hogy nézzen tükörbe, nézze meg, hogy 2010 tavaszán mikkel kampányoltak, mikkel ostorozták - joggal - a szocialista-szabad demokrata kormányokat, és mit ígértek önök a kormányprogramjukban, és ezzel vessék össze azokat a cinikus válaszokat, amikkel lesöprik az asztalról az olyan ellenzéki javaslatokat, amik egyébként az átláthatóság helyreállítása érdekében születnek.

Köszönöm szépen.