Felszólalás adatai
197. ülésnap (2001.03.28.), 30. felszólalás | |
---|---|
Felszólaló | Dr. Szentgyörgyvölgyi Péter (FKGP) |
Beosztás | |
Bizottsági előadó | |
Felszólalás oka | vezérszónoki felszólalás |
Videó/Felszólalás ideje | 17:47 |
Felszólalások: Előző 30 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A 3934. számú előterjesztés, a hírközlésről szóló új törvénytervezet magában foglal szinte teljes egészében három korábbi törvényt is - a postáról szólót, a távközlésről szólót és a frekvenciagazdálkodásról szóló törvényeket -, ám emellett mintegy 18 törvény előírásait érinti oly módon, hogy azokat részben hatályon kívül helyezi, részben módosítja. Ilyen címen nem volt korábban törvényünk, de a szó jelentését ismerjük, s amióta társadalomba szerveződött az emberiség, de feltehetően azelőtt is gyakorolta valamilyen formában a hírközlést, vagyis azt, hogy jeleket adva tájékoztatást adjon másoknak eseményekről, történésekről, tényekről.
Ismertek voltak a füstjelek, a hangjelek, a fény- és zászlójelek ősidőktől fogva, híreket vittek a kengyelfutók, lovasfutárok, postagalambok vagy a mesebeli holló, mint Arany János versében: "Ki kopog? / Mi kopog? / Egy fekete holló! / Nála még / A levél, / Vagy ahhoz hasonló." De ezt nem véletlenül mondtam, hanem azért, mert egy ideig, mégpedig az irányítószámok bevezetésének idején ez a mesebeli holló volt a kürt mellett a posta emblémája. A kürt pedig arra az időre emlékeztetett, amikor váltott postakocsik röpítették a híreket az egyes helységekbe, és mielőtt a helységbe értek volna, kürtjellel jelezték érkezésüket, mint később aztán a vonatfüttyök.
Ezzel a postai utalással arra is szeretnék utalni, hogy bár igaz, hogy a posta egy óriási szervezet, nagyon komoly szabályok vonatkoznak rájuk, de mivel szorosan összefügg a hírközléssel, mégiscsak itt kell tárgyalnunk a postáról szóló előírásokat is.
A társadalom adott technikai szintje határozza meg mindig a legkülönbözőbb hírközlési formákat, módokat. Természetesen a technikai fejlődés mindig ki is hatott a hírközlésre. A rohamos fejlődés azonban az utolsó 150 évben történt meg. Itt nem hallgatható el azoknak a magyaroknak a neve, akik örökérvényűen és nagy betűkkel írták be nevüket a magyar hírközlés történetébe: Puskás Tivadarra, a tudós pap-tanárra, Jedlik Ányosra gondolok és még sok másra. De kétségtelen, hogy a legrohamosabb fejlődés mégiscsak az utolsó tíz évben következett be. Gondoljunk arra, hogy tíz vagy akár csak nyolc évvel ezelőtt is egy távoli szabolcsi faluból telefonálni csak kurblis telefonnal lehetett, azt is csak délután 4-ig, mert akkor bezárt a posta. Tehát óriási a változás, ezért nevezzük ezt a kort talán, amiben élünk, az információ társadalmának.
Miután a hírközlés az adott társadalom technikai szintjének megfelelően változott, e változások maguk után vonták mindig a különböző jogi szabályozásokat is, az adott kérdéskör jogi szabályozását. Egy törvénytervezetet több szempontból is lehet vizsgálni, különösen egy ilyen összetett törvénynél vagy tervezetnél, amely a korábbi három törvényt magában foglalja. Én a szerkezet oldaláról közelítem meg az első vizsgálatot, éppen ezért, mivel egy rendkívül bonyolult, három törvényt is magába foglaló egyesítő tervezetről van szó.
A törvénytervezet preambuluma világosan rögzíti a törvény célját, mégpedig négy csoportban határozza meg a szabályozandó területeket. Ezek egészen leegyszerűsítve: az információs társadalom hírközlési infrastruktúrájának továbbfejlesztése, a fogyasztók védelme, a hírközlési piac fejlődése, a verseny bővítése, és a negyedik a hírközlési hálózatok hatékony együttműködése. Emellett, e fő célok mellett a 2. § még a)-tól l)-ig további célokat jelöl meg 12 pontban. De én azt hiszem, a preambulumban foglalt négy cél a leglényegesebb e pillanatban.
Ugyanakkor az a véleményem, ha ilyen szépen tagozódik a preambulumban ez a négy cél, akkor az lett volna a jó, ha e négy fejezet alakítja ki aztán a sorrendiségét magának a törvény tervezetének is, de ez nem így van. A törvénytervezet logikai sorrendje így nehezebben követhető, és ez a megértés rovására megy. A megértésnek a jogszabály olvasásánál és végrehajtásánál pedig különös szerepe van. Erre elmesélek itt egy történetet, amit emlékezetem szerint már két évvel ezelőtt elmondtam, de törvényhozók lévén, nem árt ezt egy évben egyszer elismételni. Ez a történet pedig az átlagszázados esete, amikor is a Monarchia idején a hadügy-minisztériumban alkalmaztak egy ilyen beosztást, az átlagszázados beosztását. Az volt a feladata, hogy a kimenő parancsokat, szabályokat észrevételezze, véleményezze, de csak két szóval teheti ezt: értem, nem értem.
Ennek azért volt különös fontossága, mert ha ő nem értette, az átlagszázados, akkor nem volt elvárható, hogy jól megértik ezeket a szabályokat, parancsokat azok, akiknek ezt végre kell hajtani, ezért azt át kellett fogalmazni. Én úgy gondolom, erre mindig gondolnunk kellene.
A tervezet 111 paragrafusból áll a záró rendelkezésekkel együtt, 6 részből, 13 fejezetből és 2 mellékletből. Ez is mutatja, hogy egy ilyen bonyolult, átfogó törvénytervezetről van szó. A 111. § 83 pontban határozza meg alfabetikus sorrendben a fogalmakat. Így a 26. pont határozza meg magának a hírközlésnek a fogalmát, ami a törvénytervezet címéül is szolgál, és ami eltér a hírközlésnek az általános szóhasználatban használt fogalmától. Ezért a tervezet kicsit nehezen kezelhető, mert az egyes fogalmaknál folyton előre kell lapozni a 111. §-hoz, és nézni, hogy miről is van igazán szó. Persze, még így sem biztos, hogy mindent megértünk. Mert aki egyszeri olvasásra például megérti... - aki korábban nem foglalkozott vele, tehát a törvénytervezetet olvasva találkozik először ezekkel a fogalmakkal, az biztos, hogy nehezen érti meg, vagy legalábbis zseniális rejtvényfejtőnek kell lenni, ha megérti az előfizetői hurok fogalmát vagy a távközlő végberendezés fogalmát, ami szóösszetétel ráadásul olyan szerencsétlen és gusztustalan. Én nem hiszem, hogy a gyönyörű magyar nyelvben erre ne lehetne egy szebb, találóbb fogalmat kitalálni. Ráadásul ezeket is mindig úgy kell értelmezni, hogy vissza kell lapozni a 26. pontra, hogy miről is van igazán szó.
Összegezve tehát: ha a célok szerint lenne szerkesztve, érthetőbb lenne, logikusabb lenne az egész tervezet.
Most nézzük a tartalmi kérdéseket! Maga a törvénytervezet, annak általános indokolása világosan utal rá, hogy keret jellegű. Igenis, keret jellegű, az a jogszabályszerkesztésben ismert. A társadalmi viszonyokat igenis, lehet keretjellegűen szabályozni, mert hisz az irányokat fogja megmutatni. Szükség van, különösen nagy, átfogó törvényeknél ilyen keret jellegre. Számtalan példát lehetne erre felhozni. Ez nemhogy levon az értékéből, hanem igenis, hozzátesz az értékéhez. Ismétlem: egy ilyen rendkívül bonyolult szabályozásnál egy még részletekbe menőbb szabályozás szinte áttekinthetetlenné tenné az egész törvényt. Majd nyilván lesznek olyan részletekbe menő szabályok, amelyek például a postai szabályoknál fognak olyan fogalmakat rendezni, amelyek értelmetlenül kerülnének egy ilyen törvénybe.
A tervezet tehát helyesen irányokat határoz meg. Három irányt lehet élesen megkülönböztetni: a hírközlési piac működési elveit, kereteit és a szervezet rendszerét határozza meg.
Az egyik lényeges rendelkezés az a liberalizáció, amely megkönnyíti a piacra jutást. Ez valóban külön említésre érdemes, ugyanis ez önmagában véve is elősegíti a versenyt, amely a szolgáltatás jobb minőségét eredményezheti, befolyásolja a szolgáltatási díjakat. Ezek így végül is a fogyasztók érdekeit szolgálják.
A piacra jutásnál tehát lényeg, hogy csak bejelentési kötelezettség szükséges a piacra jutáshoz, vagyis tulajdonképpen nincs semmiféle engedélyezési eljárás. Azonban vannak természetesen olyan berendezések, épületek, amelyek használatba vétele külön engedélyhez kötött, és amennyiben a versenyben, a piacban részt vevők ilyen berendezéseket, épületeket kívánnak működtetni, akkor erre természetesen a saját hatósági rendjében külön engedély szükségeltetik. Ezért a szolgáltatás megkezdésének bejelentésekor közölni kell a hatósággal, hogy ilyen külön engedély egyáltalán szükséges-e
(11.00)
Vagyis itt is egy könnyítés van, egy önbevallás, amikor azt mondja az, aki a piacon részt kíván venni, és bejelentési kötelezettségét megejti, hogy ő semmiféle pluszengedély - építési hatósági engedély vagy egyebek - beszerzésére nem köteles. Ezt természetesen a hatóság ellenőrizheti, de ez is a megkönnyítés érdekét szolgálja.
A hírközlés bonyolult szolgáltatás, amelynek hatályossága nagyban függ más közreműködőktől is, s a versenyben való erőfölénnyel könnyen vissza lehet élni, s más, a szolgáltatásban részt vevőket kizárni a versenyből. Ennek megakadályozására külön szabályok vonatkoznak, főleg az árképzésre és az árképzés ellenőrzésére. Amikor a keret jellegnél azt mondtam, hogy szükségtelennek tartom az egészen részletekbe menő szabályozást, itt, pontosan az árképzés mikéntjénél viszont nem ártana egy valóban szigorúbb, részletekbe menő szabályozás, hogy ez már itt feketén-fehéren kiderüljön, éppen azért, hogy az erőfölénnyel ne lehessen visszaélni azáltal, hogy az árakat úgy állapítom meg, hogy másokat kizárok, vagy nehezítem a piacon való részvételét.
A tervezet a szolgáltatók együttműködésből eredő jogvitáit egy önálló szervezetre bízza, a hírközlési döntőbizottságra, ilyen korábban nem létezett. Ennek feladata nemcsak a jogviták rendezése, hanem még ez előtt az egyeztetési eljárások rendezése is, amely szintén rendkívül fontos; éppen azt célozza, hogy majd igazi viták ne is legyenek.
Szólni kell valóban a postáról, mivel ez egy önálló, hatalmas törvény volt. Rengeteg dolgozót foglalkoztat, felöleli az egész ország hálózatát, egy kicsit el is különül itt a tervezetben egyébként a postai szabályozás, de mégis annak szerves részét képezi, helyesen. Utalás történik az üzletszabályzatra, ahol nyilvánvalóan ez a nagy múltú intézmény majd részletesen meg fogja azokat a szabályokat fogalmazni, amelyek itt nem nyernek szabályozást. Üzleti szabályzat jelenleg is van, de mégis olyan fogalmakat is használ ez a törvény, ami az eredeti postatörvényben sokkal bővebb, tehát most igazán nem lehet tudni, hogy vajon ez pótolja majd fogalmi rendszerében azt, amit az üzletszabályzatban kellene, vagy ez csak részben taglalja. Arra gondolok, hogy a postai résznél a fogalmakat nem kellene külön szabályozni. Viszont olyan rendkívül fontos, mégis az egész törvény keret jellegéhez nem illő fogalmak is vannak, hogy mi a postaláda. Ezeket itt nem lenne szükséges megfogalmazni, ezeket kellene majd abban a bizonyos üzletszabályzatban felsorolni, amivel jelenleg is rendelkezik a posta.
Viszont, ha ez így lenne, akkor utalni kellene arra, hogy ezeket a kérdéseket a posta viszonylatában milyen külön szabályok fogják meghatározni, mint ahogy helyesen, a posta kártérítési szabályozásánál szó is van arról, hogy az itt nem szabályozott kérdésekre a polgári törvénykönyv vonatkozó szabályai az irányadók, ami rendkívül lényeges, mert a gyakorló jogászok tudják, hogy a postával, biztosítóval szemben pereskedni rendkívül bonyolult és nehéz dolog. A Ptk. szabályai a kártérítésnél különösen nem elegendőek, itt külön szabályozás is van, és ezeket tartalmazza a törvénytervezet.
Lényeges rendelkezés az egyetemes szolgáltatás mibenlétének meghatározása. Itt egy taxatív felsorolás van, vagyis azoknak a postai, távközlési szolgáltatásoknak a meghatározása tartozik ebbe a fogalomkörbe, amelyek földrajzi elhelyezkedésüktől függetlenül mindenki által elérhetőek, mégpedig szabott áron. Itt felsorolás van, kiemelem ebből, hogy minden 500 lakos alatti helységben legalább egy nyilvános távbeszélőnek kell lenni és ingyenes segélyhívási lehetőségnek.
A Független Kisgazdapárt különösen érdekelt az ilyen kezdeményezésekben, és minden olyan kezdeményezésben, amely azt célozza, hogy a területi elhelyezkedéstől függetlenül bizonyos egyenlőség alakuljon ki a különböző területek között; ez egy ilyen rendelkezés. Ha arra gondolunk, hogy Baranyában, Nógrádban milyen kis helységek, kis települések vannak, ahol valóban rendkívül nehéz bármivel a kapcsolattartás, akkor érezzük át igazán azt, hogy ez a rendelkezés mintegy a vidék felhozatalát segíti elő.
Külön fejezet, a 10. fejezet szól a hírközlési felügyeletről, amelynek szervei a területi hivatal és a már említett döntőbizottság. A felügyelő hatósági eljárásokat szabályozza a 11. fejezet, a hatóság maga a területi hivatal, a helyi hivatal. A döntőbizottsági eljárás pedig a 13. fejezetbe van foglalva, ez egy vadonatúj intézmény. Meghatározza a törvény, hogy 12 tagja lehet ennek a döntőbizottságnak, amely azonban általában három tagból álló tanácsban működik, 12 tagból áll. A teljes ülés akkor működik, ha alapvető kérdésekben dönt, és akkor az elnök maga a hírközlési felügyelet elnöke. Azt is meghatározza, hogy a hírközlési felügyelet elnöke helyettes államtitkári beosztásban van, a döntőbizottsági tagok viszont egységesen főosztályvezetői fizetést kapnak. Kérdés, és ez nem tűnik ki világosan a tervezetből, hogy amennyiben háromtagú bizottságban jár el a döntőbizottság, akkor ki az elnök. Sorsolják, vagy miként lesz ez? Ez azért érdekes, mert egy ilyen döntőbizottság úgy működik, hogy általában az elnök szavazata az utolsó, hogy ne befolyásolja az egyébként szavazóbizottsági tagokat.
A döntőbizottság határozata - és ez garancia - bíróság előtt megtámadható, mint minden államigazgatási határozat. Az is meg van határozva, hogy a döntőbizottsági eljárás miként indul, hogy kezdeményezhető; kérelemre természetesen az, akinek jogát vagy jogos érdekét sérti valamely más versenytárs tevékenysége, ügyködése, fordulhat kérelemmel a döntőbizottsághoz. Illetve fel vannak sorolva azok a szervezetek, amelyek hivatalból is fordulhatnak a döntőbizottsághoz.
Visszakanyarodva a preambulumhoz: igaz, hogy kritika alá vontam olyan szempontból, hogy logikusabbnak tartanám a törvény szerkezetét, ha a preambulum szerinti felosztásban történne a szabályozás. Az azonban kétségtelen és megállapítható, hogy mindaz a négy pont, amely alapvető részét képezi a törvénytervezet céljainak, kiolvasható a törvényből, ezért a Független Kisgazdapárt általános vitára alkalmasnak tekinti. Azt pedig, hogy később módosító indítványokkal próbálja esetleg saját szája íze szerint egyes rendelkezéseit befolyásolni, még meggondoljuk, és akkor be fogjuk terjeszteni a részletes vita során. Köszönöm szépen.
Felszólalások: Előző 30 Következő Ülésnap adatai