Felszólalás adatai

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Az Országgyűlés munkarendjének kialakítása az Országgyűlés belső ügyének tekinthető. Ilyen értelemben született meg egyébként a formája is, mert amikor 1990 óta azon vitatkoztunk, hogy milyen műfajú legyen az Országgyűlés, akkor azért lett országgyűlési határozat, hogy a végrehajtó hatalomnak ne lehessen beleszólni abba, hogy az Országgyűlés maga milyen működési rendet alakít ki, itt tehát elsősorban az Országgyűlés és az országgyűlési bizottságok felelőssége az, hogy hogyan fogják kialakítani ezt a szabályozást. (Dr. Kóródi Mária közbeszól.)

A házelnök úr, a frakcióvezetők számtalanszor nyilatkoztak már ebben a kérdésben, és még egyszer szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy az Alkotmánybíróság, amely megállapította azt, hogy a Házszabályban kellene szabályozni az Országgyűlés ülésezési rendjét, december 15-éig biztosított az Országgyűlésnek arra időt, hogy tegye meg ezt a szabályozást. (Dr. Balczó Zoltán: Semmi köze ehhez!)

Erre van az Országgyűlésnek egy bizottsága, az ügyrendi bizottság. Az ügyrendi bizottság ennek előkészítésére létrehozott egy albizottságot. Jó lenne, ha minden képviselőcsoport ezekben a bizottságokban tenné meg azokat az összegezéseket... - egyébként nagyon jó szívvel hallgattam a képviselő úrnak azt a tárgyilagos felszólalását, amelyben az ellene és mellette szóló érveket egyformán felsorakoztatta. (Dr. Balczó Zoltán: Nem egyformán!)

Mi, akik nyolc éve itt ülünk a Magyar Országgyűlésben, fel tudjuk sorakoztatni az elmúlt nyolc év egyhetes ülésezéséből adódó pozitív és negatív következményeket. Mert az egyhetes ülésezésnek úgyszintén voltak olyan negatív következményei, hogy nem volt elegendő idő a parlamenti felkészülésre. (Dr. Kis Zoltán közbeszól.) Nem mondom a háromhetes időpontról, hogy ez a kizárólagosan jó megoldás, de ennek is vannak előnyei és vannak hátrányai. (Kuncze Gábor: Az előnyeit nem láttuk.)

Egy dolgot szeretnék azonban elmondani: a statisztikánk nem egyezik a mennyiséget illetően. Ha összehasonlítom 1995 első félévét és 1999 első félévét, törvényalkotási tapasztalatait, akkor míg 1999-ben az elfogadni tervezett 38 törvényjavaslat közül az Országgyűlés 30-at, vagyis a tervezett 79 százalékát tudta teljesíteni (Dr. Kis Zoltán: Mert nem hoztuk meg a Magyar Köztársaság és a mongúz köztársaság közötti hiúzvédelmi egyezményt. Ez kétségtelen.), addig például 1995 első félévében a 46-ra tervezett törvényjavaslatból 33-at fogadott el, ami 72 százalékos teljesítést mutatott.

(9.50)

Ez a tény azt bizonyítja számomra, hogy nem attól függ az Országgyűlés mennyiségi jogalkotása, hogy hetes vagy háromhetes módon ülésezünk, hanem hogy az ülésezéseket hogyan tudjuk kihasználni.

A minőség vonatkozásában úgyszintén egyetértek a képviselő úrral. (Dr. Kis Zoltán: Bravó!) Szerintem az, hogy háromhetes tempóban ülésezik az Országgyűlés, és egy hetet biztosít a bizottsági felkészülésekre, ez a munka minőségét kell hogy szolgálja, mert az egyhetes ülésezésben sem az Országgyűlésre, sem a bizottságok ülésére nem volt kellő felkészülési idő. Azoknak a képviselőknek, akik a fővárosban laktak, sokkal kényelmesebb volt egyébként az egyhetes ülésezési rend. De azoknak a vidéki képviselőknek is meg kellett teremteni a lehetőséget, akik kétlaki életet élnek, és emellett még vidéki országgyűlési képviselőként 30-40 településsel kellene a kapcsolatot tartaniuk. (Dr. Kis Zoltán közbeszól.)

Én még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy számomra a háromhetes ülésezési rend egyike a működőképes ülésezési modelleknek, és nagyon jó szívvel vesszük, ha december 15-e előtt a frakciók meg tudnak állapodni egy olyan ülésezési rendben, ami az egész Országgyűlés szándékával egyezne. Várjuk ezt a megállapodást a kormány nevében is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)