Készült: 2024.03.29.01:13:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

37. ülésnap (2010.10.20.), 87. felszólalás
Felszólaló Balog Zoltán (Fidesz)
Beosztás közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 4:48


Felszólalások:  Előző  87  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakran áll egy kormány olyan feladat előtt, hogy megpróbáljon valamifajta hátrányból előnyt kovácsolni, vagy bajból olyan módon megoldást keresni, hogy ebből az országnak előnye származzon, és a javára váljon. Azt gondolom, hogy a magyarországi és az európai romáknak az ügye, vagy mondjuk így, a magyarországi cigány közösségnek az ügye egy ilyen ügy. Azt is mondhatnám egy kicsit keserű iróniával, hogy hálásak lehetünk Sarkozy elnök úrnak és Franciaországnak, hogy ezt az ügyet olyan módon állította az európai érdeklődés középpontjába, hogy ma már megkerülhetetlen az ezzel való foglalkozás Európában.

Azt is mondhatnám, hogy a romaügy egyszerre nemzeti ügy és európai ügy, és az elkövetkező év soros elnöksége arra kínál számunkra lehetőséget, hogy egyfajta európai keretstratégiának a kialakításához mi úgy járuljunk hozzá, hogy Magyarország - ha lehet megint így mondani - a probléma oldaláról átmenjen a megoldás oldalára.

A mi saját megközelítésünk az, és ebben azért Európában még mindig nincs konszenzus, hogy az európai cigányközösségek ügye nem kizárólag és talán nem is elsősorban etnikai kérdés, hanem sokkal inkább a mélyszegénységnek egy speciális formája. Azt gondolom, hogy az üzenet, amit mi tudunk közvetíteni, az az, hogy mi olyan gazdasági és szociális kérdésnek tekintjük ezt az ügyet, amit elsősorban egy gazdasági fejlesztés típusú szociálpolitikával lehet megoldani, ugyanakkor nem szeretnénk eltagadni és elhallgatni ennek az etnikai vonatkozásait is. Ez elsősorban a demográfiai trendek kérdése, tehát hogy miközben az európai társadalom alapvetően öregszik, aközben a romatársadalom aránya lendületesen nő az össznépességen belül.

Azok a feladatok, amiket mi vállalhatunk, azt gondolom, elsősorban olyan jó gyakorlatoknak az összegyűjtése, amelyek Magyarországon a probléma súlyossága ellenére mégiscsak jelen vannak, és figyelmet érdemelnek. Másrészt pedig a tagállamok szociálpolitikájának az olyan irányú megvizsgálása, hogy mennyiben erősíti a szociálpolitika a foglalkoztatáspolitikát, vagy mennyiben mutat abba az irányba, hogy a segély helyett sokkal inkább a munka felé orientálódjanak ezek a honfitársaink a különböző országokban, tehát ilyen értelemben a szociálpolitikának az összehangolására van lehetőség.

A másik dolog pedig az, amire szintén a franciaországi események irányították rá a figyelmet, hogy természetesen ennek a kérdésnek a közbiztonsági és a belbiztonsági részét sem lehet figyelmen kívül hagyni, ezen belül is a szervezett bűnözésnek az Európai Unión belüli együttműködése igencsak figyelemre méltó, és elég nagy szégyen lenne ránk nézve, ha a szervezett bűnözők jobban tudnának együttműködni, mint azok, akik ez ellen föllépnek. Azt gondolom, ez mindenképpen figyelmet érdemel.

Lényeges pontnak tartom még azt a kérdést, azt a fajta integrált megközelítést, amit mi a saját magyarországi cigánypolitikánkban érinteni szeretnénk, hogy egyszerre foglalkozunk a munkahelyteremtéssel, az oktatás kérdésével, a lakhatási körülmények javításával és az egészség fejlesztésével, hiszen ezek a honfitársaink tíz évvel korábban halnak meg átlagban, mint az egyébként is meglehetősen korán meghaló állampolgárok.

(14.30)

Tehát ezt a fajta komplex kezelést, az ezzel kapcsolatos jó gyakorlatokat tudjuk felkínálni Európának.

Összefoglalóan annyit mondanék: az, hogy az elmúlt húsz esztendőben nemcsak a magyarországi romák helyzete, hanem bizony nagyon sok mélyszegénységben élő ember és közösség helyzete a volt kelet-európai, jelenleg közép-európai országokban romlott az előzőekhez képest. Ez egy olyan kihívás a demokrácia és az Európai Unió számára, ahol helyt kell állnunk, hiszen, ahogyan említettem, az a demokrácia szégyene lenne, ha egy diktatúra, ami húsz évvel ezelőtt véget ért, többet nyújtott volna vagy többet nyújtana ezeknek a honfitársainknak, mint az a parlamenti demokrácia, amelyben most élünk. Tehát ez ilyen értelemben az Európai Unió hitelességének és a demokratikus magyar kormány politikájának a próbája is, hogy tudunk-e lépni ebben az ügyben.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  87  Következő    Ülésnap adatai