Felszólalás adatai

DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A karácsony nagyon mélyen gyökerezik kultúránkban. Ez az az ünnep, amelynek vallási, kultúrtörténeti, néprajzi, emberi, családi vonatkozásaival szinte mindenki tisztában van. Ennek egyik alapvető oka valószínűleg az, hogy a karácsony a szeretetről, a hitről, a békességről, az összetartozásról szól, azaz csupa olyan dologról, ami fölötte áll hétköznapjaink kisszerű vagy éppen nagyon is súlyos gondjainak, konfliktusainak. A karácsony természetéből fakadóan az az ünnep, amely mindenekelőtt a legkisebb és egyben a legfontosabb közösséget, a családot érinti.

De vajon megengedhetik-e maguknak a közélet szereplői, hogy pusztán személyes ügyüknek, saját családjukat, hozzátartozóikat érintő ügynek tekintsék a karácsonyt? Nyilvánvalóan nem. Ha pedig így van, akkor szembe kell nézzünk azzal a kérdéssel, milyen karácsonya van 2001-ben Magyarország lakóinak. Egy rétegnek bizonyosan boldog és meghitt ünnepe lesz, mert ezek az emberek ép, egészséges emberi kapcsolattal rendelkező családokban élnek, és mert megvan a lehetőségük arra, hogy valódi karácsonyi hangulatot teremtsenek otthonukban. Az emberek egy másik, sajnos igen jelentős csoportja azonban nem így készül, nem így gondol a karácsonyra. Félreértés ne essék, nemcsak a megromlott emberi kapcsolatokra, a széthullott családokra gondolok. Az is nagyon nagy baj, talán a legnagyobb. De gondolok azokra, akik nélkülöznek, akik önhibájukon kívül is úgy élnek, hogy szorongva gondolnak rá, milyen étel kerül az ünnepi asztalra és milyen ajándék a fenyőfa alá. Sok ilyen ember van Magyarországon? Sok ilyen család van Magyarországon? Sajnos igen. A politika legelemibb felelőssége, hogy rájuk is gondoljunk, amikor boldog ünnepeket akarunk kívánni.

Erről szól lényegében a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának kezdeményezése, amikor azt javasolja, hogy a családi pótlékot és a nyugdíjakat egyszeri alkalommal egészítsük ki, egy gyermek esetében kétezer forinttal, két gyermek esetében gyerekenként háromezer forinttal, három vagy több gyermeket nevelő szülők esetében vagy gyermekeiket egyedül nevelő szülők esetében gyerekenként ötezer forinttal és a fogyatékos gyermekek esetében gyermekenként hétezer forinttal. Erről szól a javaslatunk a nyugdíjak esetében, hogy a nyugdíjakat egyszeri alkalommal ötezer forinttal egészítsük ki. Hozzáteszem, a múlt héten benyújtottunk egy javaslatot, amely a közalkalmazotti bértábla átalakításáról, a tarthatatlanul alacsony bérek emeléséről, a kialakult béraránytalanságok megoldásáról szól.

(11.50)

Ezek, tisztelt képviselőtársaim, valódi problémák, és van rájuk válasz. Kérem a kormánytól, a kormánypárti képviselőktől, szánják rá magukat, és közösen tegyük meg a szükséges lépéseket. Hagyjanak fel azzal, hogy a társadalom egyes csoportjainak minduntalan azt üzenik, hogy most éppen a másik csoportot részesítették előnyben, kiváltképp akkor, ha ez nem is felel meg a tényeknek.

Ne mondják a pedagógusoknak, hogy most az egészségügyön van a sor, vagy az egészségügynek, hogy most éppen az oktatás kapott valamit! Ne mondják a nyugdíjasoknak, hogy most a családtámogatásra fordítjuk a pénzt, és ne mondják a családoknak, hogy most a nyugdíjakat emeltük, kiváltképp akkor, ha mindez nem tükrözi a valóságot. Ne mondják a szövetkezeti üzletrész-tulajdonosoknak, hogy mindenki megkapja a tulajdona ellenértékét - a nyugdíjas is meg az aktív dolgozó is -, mert ez nem így van, különben nem gyűlnének össze most már egyre többen különféle gyűléseken - például legutóbb, most már másodszor Hajdúböszörményben a volt Bocskai Termelőszövetkezet tagjai - azért, mert érzik, hogy becsapták őket. Ez akkor is igaz, ha néhány kormánypárti képviselő nincs tisztában a tényekkel, és valami torz vigyorral akarja mindezeket a mondatokat kísérni. (Moraj a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Kérem, hagyjanak fel a közpénzen folyó reklámkampányokkal, és fordítsuk a pénzt a rászorulók támogatására! Értsék meg végre, hogy a téli tűzrevaló legalább olyan fontos, sőt fontosabb, mint a nyári tűzijáték. Kérem, tegyék félre egy pillanatra a szekértábor-logikát, és tegyük közösen az ország karácsonyfája alá azt, amit egyébként az emberek megérdemelnek. Kívánjunk együtt boldog karácsonyt és sikeres új esztendőt, de nemcsak szavakban, hanem tettekben, mert minderre az ország gazdasága és teljesítményei megadják az alapot. El kell végre dönteniük, valóban az ország javát akarják-e, vagy csak kevesek boldogulását szolgálják.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)