Felszólalás adatai

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Borkó úr megemlítette, hogy én 1996-ra utaltam. Igen, mert önkritikus vagyok, és szeretek visszautalni ezekre a dolgokra, de ne lépjünk ezen olyan könnyen túl. 1996-ban volt az első területfejlesztési törvény, amely nem beszélt arról, hogy regionális területfejlesztési tanácsok, megyeieket hozott létre, benne hagyta a kistérségi képviseleteket, benne hagyta a kamarákat, benne hagyott bizonyos civil szervezeteket. Önök tökélyre fejlesztették 1998-ban ezt, kiszedtek mindenkit, aki nem kormány által delegált vagy kormányzati tisztviselő, és akkor, 1996-ban is azt mondtam, hogy nagyon szeretném, ha ez az egész területfejlesztés nem megye- vagy régióhatáros lenne, hanem átjárhatóbb lenne, és a kistérségi társulásoknak nagyobb lehetőséget adna.

Megjegyzem, csak a saját védelmemben, hogy 1996-ban annak a kormánynak az államtitkára voltam, mégsem szavaztam meg azt a területfejlesztési törvényt; 54 százalékkal ment át itt a parlamentben.

(20.10)

És ha önök is valóban ennyire szakmaiak, mint amilyennek tartják magukat, akkor lehetne némi kitérőket tenni, bár nem is reszkíroz most államtitkári széket a tisztelt képviselő úr, ha esetleg ezt a határozati javaslatot nem szavazná meg, mert pontosan azoknak az elveknek nem felel meg, mint amiről itt jó pár kormánypárti képviselő is beszél - bár mondjuk, nem egészen a teremben, hanem itt-ott, amott, különböző fórumokon -, és nem éri el azt a célt, amiről beszélünk. Ez szakmai és nem politikai kérdés! Itt szó nincs arról, hogy különböző új testületeket hoznánk létre. Lehetőséget kell adni azoknak, akik saját maguk, saját elhatározásukból különböző programokat meg kívánnak valósítani, és ehhez rendelkeznek elképzeléssel és megfelelő saját erővel is, mert a jelenlegi törvényi szabályozás ezt teljes egészében megszünteti. Központi irányításra táncoló csapatokat hoz létre, és a pénzosztásban is ezt a kemény, közvetlen kézi vezérlést hozza elő. Ez a baj, erről beszéltünk.

Köszönöm szépen.