Készült: 2024.03.29.14:08:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

244. ülésnap (2001.11.29.), 40. felszólalás
Felszólaló Szalay Gábor (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:02


Felszólalások:  Előző  40  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, örülünk mi mindannyian, akik itt, a parlamentben vagyunk, hogy az előttünk lévő országjelentés összességében tekintve pozitív hangvételű, és akár bizonyos pozitív hangulatot keltőnek is érzékelhető vagy értékelhető, hogy megerősíti a jelölt országok közötti vezető pozíciónkat vagy élteljesítő pozíciónkat.

Ugyanakkor valóban nem igazán örülhetünk annak, hogy az utóbbi időben egymást erősítve egyre több olyan hír érkezik az európai uniós fővárosokból, miszerint ismét felmerült a big bang, a széles bővítés lehetősége, amelyik nyilván ellene mondani látszik az egyéni teljesítményen alapuló értékelésnek. Ez valóban zavaró, és némileg elveszi azon örömünket, amit érzünk ezen jelentés bizonyos megállapításai felett vagy esetleg az összességében érzett pozitív értékelő hang felett.

Természetesnek tartjuk, hogy egy ilyen bizonyítványosztás során vagy egy ilyen értékelés esetében a dolog jellegéből fakadóan a kormány vagy a kormányoldali politikusok elsősorban a jelentésben megtalálható, számukra kedvező, pontosabban az egész ország számára kedvező, de általuk kedvező jelentésként megítélt véleményeket emelik ki, a dicséretekre, a pozitívumokra helyezik a hangsúlyt, míg az ellenzék ugyanezen érdemek elismerése és visszaigazolása mellett inkább a kritikai megállapításokat állítja a figyelme középpontjába, ezek kiküszöbölésének szükségességére hívja fel a figyelmet.

Szájer bizottsági elnök úr felszólalásában elmondta, hogy az országjelentésben egyes pontokban megtalálható, fellelhető az ő, különféle szempontok szerinti véleményüknek a visszaigazolása. Én azt gondolom, hogy miközben ez nyilvánvalóan igaz lehet, mi az ellenzéki oldalról a kritizált területek egész tárházát tudnánk felemlíteni, amelyek a parlamenti viták kereszttüzében állnak évek óta. Amikor ezeket felemlegetjük, rendszeresen, már-már a monotónia érzetét keltve, ezt mi sem azért tesszük, mert ezeknek a kiküszöbölése az EU-által előírt követelmény, hanem elsősorban és leginkább azért, mert tudjuk, hogy a saját önbecsülésünk és a saját érdekünk okán ezeken a területeken javítani kell.

Én csak felsorolásszerűen az évek óta leglényegesebben, legerőteljesebben kifogásolt területeken jelzésértékűen átfutnék: a korrupció, ami folyamatosan téma a parlamentben; a romakérdés úgyszintén; a közszolgálati televízió helyzete úgyszintén, bár ilyen erőteljes megállapítás még országjelentésben nem szerepelt, hiszen azt olvashatjuk, hogy vajon képes-e még teljesíteni a közszolgálati médiával szemben támasztott követelményeket a magyar közszolgálati televízió, amely anyagilag és morálisan is csődben van. A médiakuratóriumok ügye most már harmadszor fordul elő; a szociális párbeszéd hiánya bizony benn van: tisztelt Glattfelder politikai államtitkár úr, megmondom önnek, hogy a 21. oldalon felülről a harmadik bekezdésben található, aminek a hiányára ön az előbb hivatkozott. (Glattfelder Béla közbeszól.) Nincs előrelépés az egészségügy területén, ez is régi vitatéma; a regionális különbségek nem csökkennek; a kormány túlzott mértékben avatkozik bele az árak kialakításába egyes területeken; az infláció csökkenése megtorpant; a közpénzek felhasználása során egyre jelentősebb az átláthatóság hiánya, a transzparencia hiánya.

 

 

(12.40)

 

A nyugdíjreform gyakorlatilag leállt, veszélyeztetett a végrehajtása, végül a közbeszerzési eljárások mellőzése - nem csak az autópálya-építésnél; ott a legszembetűnőbb - és a közbeszerzések átláthatatlan volta, talán a leglényegesebb kritikai megállapításai ennek az országjelentésnek; azt mondhatom, hogy évek óta, és sajnos egy kicsit úgy tűnik, mintha süket fülekre találnának ezek a kritikai értékelések, mert nem történik előrehaladás.

Ezen túlmenően új elemként jelent meg a kedvezmény- vagy státustörvénnyel kapcsolatos igen éles és viszonylag hosszú kritikai része az országjelentésnek, amiről már sok szó esett, de az energetikai fejezet is olyan, amely sokkal kritikusabb hangvételű, mint az eddigiek voltak.

Ezek ismert, nagy területek, én azonban a rendelkezésemre álló idő rövidségére való tekintettel egyetlen, látszólag egyszerű, akár könnyen el is sikkadható, jelentéktelennek tűnhető mondat fontosságára és igazságtartalmára szeretném felhívni mindannyiuk figyelmét. Ez a mondat az országjelentés 25. oldalán található, és így hangzik: "A makrogazdasági helyzet továbbra is szilárd, a korábbi strukturális reformok és a körültekintő makrogazdasági irányítás az átmenet kezdete óta elért legmagasabb gazdasági növekedést eredményezte."

Miért gondolom, hogy elsikkadhat? Azért sikkadhat el, mert ebben a mondatban három szó az, aminek a lényegére felhívnám a figyelmet. A korábbi strukturális reformoknak tudja be a jelentés a makrogazdaságunk kiváló eredményeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékezzünk vissza, hányszor érte méltatlan támadás itt, ebben a Házban az előző kormány gazdaságszanálási tevékenységét, strukturális reformjait és a kényszerhelyzet által elkerülhetetlenül alkalmazott, megkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozott Bokros-csomagot. Mindig méltánytalannak és felháborítónak tartottam, hogy miközben ennek az eredményeiért, pozitív gazdasági következményeiért járó dicséreteket folyamatosan, nem kis önelégültséggel és mosolyogva zsebeli be a kormány és a kormányoldali politikusok, miután az ezáltal megteremtett lehetőségekkel élve folytatnak népszerűség-növelő, osztogató akciókat szinte minden sarkon előbukkanó Mikulás bácsiként, addig ugyanezen időben engesztelhetetlenül, méltánytalanul és szemtelenül rágalmazzák az őket, a mostani kormányt helyzetbe hozó előző kormányt, s különösen annak pénzügyminiszterét, Bokros Lajost.

Felteszem a kérdést: vajon mit kezdett volna ez a kormány '94-ben, amikor osztogatni nem lehetett, viszont különféle megszorításokkal kellett megóvni a gazdaságot a fizetésképtelenségtől, az országot a csődtől? Vajon önök mit tudtak volna kezdeni ebben az időben? Ahelyett, hogy hálásak lennének ezért, hogy legalább elismernék ezt a nem kis teljesítményt, élnek az ezáltal nyújtott lehetőségekkel, és szemtelenül, folyamatosan és állandóan kritizálják az akkor megtett lépéseket.

Azt hiszem, hogy most az országjelentés egyértelműen igazolja ezeknek a törekvéseknek, a '95-ben alkalmazott reformoknak az igazságát, a korábbi strukturális reformoknak az elkerülhetetlenségét és eredményeit. Ugyanakkor, ha nem revideálják ezt az álláspontot, és úgy gondolják, hogy ezek az akkor megtett lépések és strukturális reformok örökrevalóan biztosítják azt a kényelmes, jó helyzetet, amiből csak osztogatni kell, és strukturális reformokat nem kell véghezvinni, akkor figyelmükbe ajánlanám az országjelentés 37. oldalán megjelenő bekezdést, amely így szól: "Mindazonáltal a költségvetési politika expanzívvá vált 2001-ben, az új keletű, nem átlátható költségvetési gyakorlatok, a nyugdíjreform további sorsát illető bizonytalansággal és az egészségügyi reform késedelmeivel párosulva aggályokat ébresztenek a költségvetés középtávú fenntarthatósága és konszolidációjának folytatása vonatkozásában. A hatóságoknak fenn kell tartaniuk a költségvetési fegyelmet annak érdekében, hogy a költségvetési politika támogassa az új monetáris politikai keretet, és ne veszélyeztesse a külső egyensúlyt. Az egészségügyi reformot gyorsan fel kell vállalni."

Tehát, tisztelt kormányoldali képviselőtársaim, elismerve az országjelentésben megfogalmazott pozitívumokat, szeretném felhívni a figyelmüket, hogy nagyon sok teendő van, mert ha ezekkel a teendőkkel nem foglalkozunk, veszélyes helyzetbe hozzuk, hozzák elsősorban önök az országot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

 

(A jegyzői széket Mádai Péter helyett Kapronczi Mihály foglalja el.)

 

 




Felszólalások:  Előző  40  Következő    Ülésnap adatai