Felszólalás adatai

BALSAY ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény tervezete megköveteli, hogy komolyan foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Miakich Gábor képviselőtársamnak a bizottsági véleménye után (Jauernik István: Jauernik István!) egy ellenzéki képviselőnek szinte nem marad feladata a törvény bírálatánál. Úgy gondolom azonban, hogy érdemes megállni néhány percre ennek a törvénytervezetnek és általában a magyar építésügy helyzetének a vizsgálatánál, legalábbis az általános vita erejéig.

A rendszerváltás óta az építésügy lényegében gazdátlan. Az építésügyi minisztérium megszűntével a legkülönbözőbb kormányzati felállásban foglalkoztak a kérdéssel, rendszeresen abba a hibába esve, hogy az építésügyet a magasépítésre, ezen belül főként a lakásépítésre szűkítették le, holott az ország gazdasága szempontjából az infrastrukturális mélyépítési tevékenység legalább ilyen súlyú - írja egy szakcikk, amelyet a Mérnöki Kamara is jegyez. Valóban kiemelten fontos terület lenne, és az egyetemes magyar kultúra része az épített környezet alakítása. Így van-e ez Magyarországon? Egyértelműen mondható, hogy nem.

Ez a törvény eklektikusan kísérletet tesz arra, hogy helyre tegyen néhány részletkérdést. Egyáltalán nem sikerül ennek a törvénytervezetnek, hogy a kiemelt fontosságát elősegítse. Gondolok arra, hogy ha a spanyol, a francia vagy akármelyik szerencsésebb nyugat-európai ország, de akár a csehek építési helyzetét vizsgáljuk, ott joggal elmondhatjuk, hogy azon túl, hogy nemzeti büszkeségük, a nemzeti kultúrának is a részét képezik az oktatástól a műemlékvédelmen át az építészet megemlítésén és az állami feladatok vitelén keresztül is.

Mit várnánk el az építésügy alapfeltételeiként? Egyértelműen a polgár szemével azt, hogy polgár közeli legyen ez a közigazgatási elem, ugyanakkor hatékony legyen, hiszen valóban nem lehet mind a 3200 önkormányzatnál felkészült és továbbképzett, közigazgatásban jártas szakembert alkalmazni. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy nem lehet burkoltan sem kísérletet tenni arra, hogy az Alkotmánybíróság által és a parlament által is többször figyelemfelhívásra ítéltetett kérdésben az önkéntes többcélú kistérségi társulások esetében kényszerítő eszközöket lehessen alkalmazni, még az állami feladatok esetében sem, így az igazgatásnál, az intézményfenntartó társulásnál és a területfejlesztési többcélú kistérségi társulások esetében sem. Az önkéntesség elve ezekben a kérdésekben és természetesen a tartós szakmai alkalmasság is alapvető kritérium.

Régi dilemmát próbál meg bontogatni. Megítélésem szerint a kísérlet túl gyengére sikerül, és nem is biztos, hogy ebben a politikai-történelmi szituációban, amikor kétharmados törvények sokaságához kellene hozzányúlni, és a rendszerváltás után eltelt 15 év tapasztalatait felhasználva egy hatékonyabb állam, közigazgatás, amelyben az államigazgatás és az önkormányzati igazgatás is megfelelő helyre kerül... Ez a dilemma, hogy az állami feladatot képező építési igazgatás önkormányzati keretekben is végezhető legyen, vagy az állam vonja vissza magához a feladatok jelentős részét, és a szerkezeti tervek és a szabályozások maradjanak az önkormányzatnál.

Ennek a dilemmának nem lehet az a magyarázata - mint ahogy több esetben itt a parlamentben nem, de szakmai körökben elhangzott -, hogy azért kell az önkormányzatoktól ezt az igazgatási feladatot elvenni, mert az önkormányzatok politikailag befolyásolhatóak, és befolyásolják a jegyzői, a hivatali döntéseket. Szerintem az sem biztos, hogy a mai Magyarországon alapvetően bizonyított, hogy az önkormányzatok ügyek eljárása során korruptabbak lennének, mint más intézmények, és nem adok igazat azoknak, akik ennek a feladatnak a változtatásánál csak a hatékonyságnövelés, csak a pénzszűke, csak az államigazgatási feladatok egy időben való koncentrálása, majd dekoncentrálása mellett érvelnek. Egyik lábbal nyomjuk a gázt, másikkal a féket, amikor az államigazgatásnak egy olcsósága mellett érvel egy parlamenti párt, és nem a hatékonysága mellett, amikor sorra bocsátanak el korábban milliókért vagy milliárdokért felkészített szakértő gárdát, és teszik lehetetlenné a működését, más esetben pedig újabb és újabb feladatokkal látjuk el.

Meg kellene tehát állapodni. Ennek a megállapodásnak egy teljes körű konszenzus lehetne az eredménye, és attól azt várnánk, hogy a városok, települések, falvaink képe, nemcsak a sziluettje, de az élet minősége és az épített környezet minősége javuljon, hogy egyre kevesebb szabálytalan építés legyen, amely rombolja nemcsak az ott élő emberek ízlését, életminőségét, életkörülményeit, hanem rombolja a jogszolgáltatásba, a jogkövető magatartásba vetett polgári hitet.

(17.40)

És itt találkozik a legtöbb polgár a szomszédjog jogán az engedély nélkül, más kárára, más bosszantására jóváhagyott tervekkel vagy utólag elismert engedély nélküli tevékenységekkel. Itt tehát a törvénynek szigorúnak kell lenni, ezzel egyetértek.

Olyan esetekben viszont, amikor falvakban egyszerűen az új beköltözők - főleg a nagyvárosokhoz közeli területen - lehetetlenné teszik az ott több száz éve gazdálkodó családok működését, akár az állattartást, akár más tevékenységet, itt viszont a szabályozásnak segítenie kellene a hagyományos történelmi magyar falu megtartását és esetleges fokozatos, emberi léptékű távolságokban, egy-egy életöltőn át való megváltoztatását. Tudom, hogy ez nagyon nehéz. Tudom, hogy az ezekbe való beavatkozás csak az önkormányzatokon keresztül lehetséges, mégis azt várnánk el az építési igazgatástól - mind az állami, mind az önkormányzati igazgatástól -, hogy a falu és a város élhetővé tételére adjon lehetőséget és tegyen lépéseket. Ez a törvénytervezet egy óvatos lépéssel próbálja megoldani ezeket a helyzeteket.

A településrendezési szerződés még az általános vita keretén belül külön szót érdemel. Súlyos csalódásaink vannak a nagybefektetők által készített településszerkezeti tervek, változtatások, belterületbe vonások esetében. Ezekben mindig - álszentekként - önmaguk felé hajlik a kezük, és amellé egy hatalmas médiakampánnyal felzárkóztatják még azokat az embereket is, akik eleve egy nyugodtabb környezetet, nagyobb áruházláncok távollétét szeretnék, és nem kívánják ipari parkok vagy gazdasági övezetek nyomulását lakóhelyük rendezésében.

Óvatosnak kell lenni tehát ezekkel a kérdésekkel, hogy kinek milyen lehetőséget adunk ezeknek a rendezési terveknek az elkészítésében, elfogadva azt, hogy ezek nagyon drágák, nagyon sok pénzbe kerülnek, és aki változtatni akar ezen a szerkezeti terven vagy be akar hozni a város, a település, a falu szövetébe olyan építményeket, az fizesse meg. De nem kell automatikusan ezeket a szerződéseket elfogadni, tudomásul venni, hanem az élet minősége érdekében feltétlen fontos, hogy kemény szigorúsággal megakadályozzuk városaink kereskedelmének, közlekedésének és egyáltalán szerkezetének tönkremenetelét.

Súlyos alapfogalombeli differenciákat vélek felfedezni a környezet- és a természetvédelem területén. Itt megpróbálunk módosító javaslatokkal javítani ezen a szövegen, mint ahogy a többiben is. Úgy látom, hogy a miniszter feladata, statútuma nem ebbe a törvénybe való lenne, hanem a minisztériumok, illetve a miniszter felsorolásánál, a miniszter feladatai felsorolásánál.

Én is azzal értek egyet, hogy hosszú idő óta van ez szakmai vitára bocsátva. Ez az egy hónap látszólag alkalmas lenne arra, hogy még egyszer átgondoljuk, de olyan súlyos hiányosságai vannak, olyan kezdeti és olyan kicsi lépés ez, amit megtesz ez a tervezet, hogy én is azt gondolom, egy nem kampányidőszakban való újragondolással többre mennénk, mint hogy most a várakozásnak megfelelően felkorbácsolt szakmai és önkormányzati értékítélettel szembemenjünk. Én is újragondolását javaslom e törvénytervezetnek.

Köszönöm a figyelmet.