Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két olyan téma van egymás mellett, az anyakönyvi eljárás, illetve a közfoglalkoztatás témája, amely tekintetében logikai összefüggés semmi. Logikai összefüggés semmi nincs, maximum annyi kapcsolódási pontot bírok felfedezni, hogy mindkét téma felügyeletét a Belügyminisztérium látja el. Annak idején, amikor a törvényalkotási program megszületett, akkor mindkét témát láttam, hogy tárgyalni kívánja a Ház, de önállóan, nem így, egybevontan olyan témákat, amelyek között, mint mondottam, semmifajta logikai összefüggés nincs. Ha jól emlékszem, az egyik 42., a másik meg 43. sorszám alatt, de önállóan volt megjelenítve.

Hogy érthető és világos legyen, egyrészt orcátlannak, mondhatnám, pofátlannak, szokták ezt a szót önök használni, és sok minden más jelzővel illethetőnek tartom azt, hogy a jogalkotást úgy folytatják le, hogy egymással semmilyen kapcsolatban nem lévő témákat sodornak egy égisz alá, és így kényszerítik ki a tárgyalásokat. Az anyakönyvi eljárás és a közfoglalkoztatás kérdésköre, mint mondtam, semmifajta logikai összefüggést nem hordoz magában. Ez egy lusta módszer meg egy olyanfajta próbaüzem, használjuk Orbán szavait, ami ma már az egész országra igaz. Mindent kipróbálnak, nem jön be, akkor vagy megváltoztatják, vagy még kínlódnak rajta egy kicsit, internetadó, sok minden egyéb más, aztán a végén eljutunk valahová, a próbaüzem próbaüzeméhez.

Na de nézzük! Nézzük ezt az anyakönyvi eljárást! 2014 nyara, amikor az elektronikus nyilvántartási rendszer bevezetésre kerül. Gyakorlatilag akkor már több mint négy év van a hátuk mögött kormányzás tekintetében. Több mint négy év eltelte nem volt elegendő ahhoz, hogy egy elektronikus nyilvántartási rendszert életre hívjanak, majd amikor ezt megteszik, rá egy bő fél évre újra a Parlament falai között vagyunk, újra ezt a témát tárgyaljuk, és azzal szembesülünk, hogy akár hatásköri, akár illetékességbeli, akár joghézagokból fakadó problémák sokaságát kell orvosolni.

Hát milyen az előkészítettsége az önök törvényalkotásának?! Talán inkább erre kellett volna több energiát fordítani és nem arra, hogy mondjuk, az anyakönyvi hálózat rendszerét vegzálják, hogy különféle olyan strukturális átalakítási folyamatokat hívjanak életre, amelyek bolygatják a működő rendszert. Öt év élethívásra és működtetésre nem volt elegendő önöknek ebben a kérdésben. Mondom még egyszer, egy céljuk volt, megúszni az önálló parlamenti vitát egy ilyen összevont tárgyalás keretei között. Ésszerű ez? Nem gondolom.

Arra is kíváncsi lennék, hogy a NAIH rendszerében ismert-e, beküldött-e mindez. Péterfalvi Attila állásfoglalása, álláspontja kialakult-e ezzel a törvénytervezettel kapcsolatosan? Amiért ezt kérdezem, az igazából az, hogy akárhogy is kerestem a 2015. évi jogjegyzékben, nem tudtam fellelni. Segítsen nekem, államtitkár úr, fellelhető-e Péterfalvi Attila állásfoglalása. Már csak azért is, mert ez a javaslat tele van adatkezelési kérdésekkel, adatkezelési rendelkezésekkel. Nem ragadnék le az anyakönyvi eljárás tárgyalásánál, áttérnék a közfoglalkoztatotti részre, amit, mondom, értékítéletem szerint önálló napirendként lenne célszerű tárgyalnia a kormánynak, és a tisztességes jogalkotás menetét figyelembe véve így kellett volna megtennie.

(9.20)

Közfoglalkoztatás: a közfoglalkoztatás tekintetében nekem a személyes álláspontom, és nyugodtan mondhatom, a Magyar Szocialista Párt álláspontja is, hogy a közfoglalkoztatás egy olyan foglalkoztatási forma, amelyre Magyarországon szükség van; szükség volt, szükség van, és nagy valószínűséggel szükség is lesz. De szeretném azt is hozzátenni, hogy nem abban a formában, ahogy ezt önök megvalósítják. Nem abban a formában, hogy a részt vevő embereket statisztikai alanynak tekintik ‑ szinte csak statisztikai alanynak tekintik ‑, s közben nem arról gondoskodnak, hogy ezek az emberek értékteremtő munkát végezhessenek. Egy része persze talál ilyen feladatellátást is, de nagy részben ‑ és ezt nem én, polgármesterek sokasága támasztja alá ‑ olyan tevékenységet folytat, vagy éppen majdnem hogy semmilyen tevékenységet nem folytat, amely az érintett emberek önbecsülését is szétzúzza. S nem csak az övékét; azokét, akik ezekre az emberekre rátekintenek, mert azt mondják, hogy hogy-hogy, azért a tevékenységért ‑ idézőjelbe tetten ‑ forráshoz lehet jutni, miközben egy csökkenő vásárlóerő-értékű minimálbérért ‑ 2010-hez képest ‑, mondjuk, szalag mellett dol­gozik valaki.

Embert emberrel szembeállít az, hogy önök felelőtlen módon csak foglalkoztatási statisztikát kívánnak javítani a közfoglalkoztatáson keresztül, persze csökkenő bérek megfizetése mellett. Hiszen 2010-ben a közfoglalkoztatottak 60 200 forintot vehettek kézbe, utána itt, a Parlament falai között is elhangzott, 47 ezerből is meg lehet élni ‑ Zsiga Marcell képviselőtársuk jeles képviselője volt ennek az ügynek, de csatlakoztak ehhez más képviselők is a kormány oldaláról ‑, s ma is ott tart a történet, hogy 52-53 ezer forint az a pénz, amit a közfoglalkoztatottaknak fizetnek. S ez a pénz ma, 2010-re átszámítva nagyjából 42 ezer forintot ér. Azaz önök, az önök kormányzása a közfoglalkoztatottak bére vásárlóerő-értékének az egyharmadát elvette. Tudják, az a kétharmados kormány, amely már elmúlt, az a közfoglalkoztatottak bérének az egyharmadát elvette. Így múlik el a dicsőség, de még a közfoglalkoztatottak nem jártak jól azzal, hogy önök kormányoznak.

Persze, cinikus módon emlékeznek arra is, ezeknek a közfoglalkoztatottaknak volt, aki kecskét kínált kiegészítő tevékenységként ‑ tartsanak kecskét; talán éppen az ön minisztere, Pintér miniszter használta ezeket a szavakat ‑, volt, aki gombászatra buzdította őket, és még egyéb kreatív ötleteik is voltak e tekintetben. Ahelyett, hogy értékteremtő munkatevékenységet biztosítottak volna, és tisztességes bért adtak volna ezeknek az embereknek, és mint mondtam, nem a foglalkoztatási statisztikák alanyaként használták volna őket. Hiszen önöknek nem ez lett volna a dolga, hiszen nem ez volt az ígéretük. Önöknek az volt az ígéretük, hogy egymillió új munkahelyet teremtenek a gazdaságban ‑ a gazdaságban, nem a közfoglalkoztatás színpadán ‑ tíz év leforgása alatt, aminek a felén most már túl vagyunk lassan, 500 ezer új munkahely meg sehol nincs a gazdaságban.

A közfoglalkoztatás egyéb más tekintetben is a megtaposott foglalkoztatási kategóriák körébe tartozik, hiszen 2012-ben, amikor a munka törvénykönyvét elfogadták, akkor olyan szabályozási rendszert is életre hívtak, ahol is, mondjuk, a munka törvénykönyve keretei alá tartozó foglalkoztatottak megkülönböztetésre kerültek. Példa: a közfoglalkoztatás szabadságszámításánál, ez a törvénytervezet is foglalkozik ezzel, a szabadság számításánál a pótszabadság, amely mondjuk, a korábbi időszakban munkaviszonyban eltöltött évek sokasága alapján állapítódik meg, vagyis a nevelt gyermekek száma alapján határozódik meg, ez a közfoglalkoztatottra érdekes módon nem érvényes. Milyen elbánási forma az, milyen odafigyelés vagy éppen nem odafigyelés az, amely negatív diszkriminációt, negatív megkülönböztetést tesz e tekintetben?

Most, ebben a törvénytervezetben ilyen szépségtapaszoknak nevezhető intézkedéseket próbálnak foganatosítani, a közfoglalkoztatott háromnapos képzéseken részt vehessen, és ez beleszámítódjék a közfoglalkoztatotti időtartamába. Szeretném jelezni, egy normális álláskeresési tréning általában ettől hosszabb futamidejű, nem sokkal, egy hét, két hét, de általában hosszabb futamidejű. Ez már nem számítódik bele.

Azt mondják, fogadjunk el olyan intézkedést, amely jogszerző időnek tekinti a közfoglalkoztatást az álláskeresés szempontjából. Helyeslem. Nem mondom azt, hogy a szépségtapasznak nincsenek olyan elemei, amelyek tekintetében nem kell ezt a törvénytervezetet legalább részben támogatni. De azt mindenképpen mondom, hogy alapvető változásokat kellene szülniük e tekintetben.

Akkor, amikor a fizetés nélküli szabadság kategóriájának a 90 napról 120 napra történő kibővítési lehetőségét adják meg, hogy határozott idejű munkaszerződések megkötésére sor kerülhessen, alapvetően mezőgazdasági típusú munkavégzések kapcsán, akkor azt mondom, rendben van, miért ne, hiszen lehet, hogy hosszabb futamidőt ölelhet fel ez a történet. De akkor, amikor az alapvető kérdésekről nem hoznak döntéseket, éspedig arról, hogy a közfoglalkoztatott ugyanúgy a munka törvénykönyve szabályozási keretei közé tartozó legyen, minden tekintetben, hogy a közfoglalkoztatott bérét érintően ugyanúgy, ha már bérről beszélünk, akkor a minimálbér elérhető kategória legyen, hogy mindezek mellett természetesen legyen követelményrendszer is, hogy olyan értékteremtő munkatevékenység folyjon, amely adott esetben teljesítményméréssel párosul, természetesen ‑ de ezek hol vannak? Ezek mind-mind hiányoznak. Ez a halmaz vagy az a halmaz, aminek meg kellene jelennie e tekintetben, abból ez, amit önök idehoztak, egy töredék, egy parciális felület, egy részlet, egy nagyon gyenge, nagyon apró kis részlet.

Két dolgot említenék még. Az egyik az, hogy mit kellene tenniük megítélésem szerint. Azt kellene tenniük ‑ még egyszer ‑, hogy nem statisztikai alanyként használni ezeket az embereket, hanem olyan, a társadalom számára hasznos értékteremtő tevékenységet biztosítani a számukra, amely a saját önbecsülésüket, a mások által történő megbecsülésüket fokozza, és mindezek mellett a megélhetés alapját biztosító tisztességes, legalább a minimálbér összegét elérő javadalmat biztosítana a számukra. És mindezek mellett azonos jogokat a munka törvénykönyve keretei között, ne legyen olyan a szabadság tekintetében, mint amit mondtam, hogy a pótszabadság számításánál valami nem kerül beszámításra.

Most itt a törvénytervezet kapcsán jönnek a szabadsággal, hogy a közfoglalkoztatónak előtte 15 nappal jelezni kell, ha szabadságra akarja küldeni, de ha a közfoglalkoztatott akar szabadságra menni, akkor előtte 7 nappal, 15 nappal, ha 7 napnál hosszabb futamidejű szabadságra akar menni… ‑ ezek részletkérdések, nem tartalmi ügyek. A tartalmi ügyekkel foglalkozzanak! Azonos jogokat ezeknek az embereknek, értékteremtő közfoglalkoztatási formát és lehetőséget, olyat, amely akár teljesítményméréseken keresztül visszaigazoltatható, amely a személyes önbecsülésüket erősíti, és mások megbecsülését is magában hordozza.

Még egyszer és utoljára, nem statisztikai alanyként kell használni ezeket az embereket, nem, mert akkor úgy járnak, mint Gyöngyfán, ahol 300 méter árok pucolása 30 ember részéről 6 hónapig tart, napi 6 centiméter teljesítéssel. Nem ezt a közfoglalkoztatást kell támogatni. Elnök Úr! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(9.30)