Felszólalás adatai

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslathoz több módosító javaslatot nyújtottam be, és ma pedig még további kapcsolódó módosító javaslatokat.

Mielőtt megjelölném azt a négy javaslatot, amelyekhez konkrétan szólni szeretnék, szeretném elmondani, hogy támogatom a száz lépés programból az erre vonatkozó gondolatokat, ugyanakkor nem tudok egyetérteni a törvénynek azokkal a módosításaival, amelyek ezt az elvet olyan konkrét lépésekkel tarkítják, amelyek a mai ellátáshoz képest korlátozásokat, csökkentést jelentenek. Ezért kizárólag négy ilyen tartalmi kérdéssel szeretnék foglalkozni.

Mindjárt az első az ajánlás 5. pontja, amely a törvénynek ahhoz a részéhez kapcsolódik, hogy álláskeresési járadék illeti meg azt, aki négy éven belül legalább 365 nap munkaviszonnyal rendelkezik. A korábbi időszakban ez az ellátás 200 nap volt. Én meglehetősen goromba lépésnek tartom, hogy a 200 napot most majdnem a duplájára kívánja az előterjesztő felemelni.

Egyébként is rossz ez az elképzelés, mert a törvényjavaslat a további pontokban is olyan meghatározásokat tartalmaz, amelyek lehetetlenné teszik az érintettek számára, hogy az ellátásnak erre a szintjére, tehát a keresetpótló juttatásba visszakerüljenek.

(19.00)

Miért? Azért, mert aki álláskeresési járadékban részesül, és azt követően korábban talál munkát, megválthatja a hátralévő időszakot, de az ott keletkezett napok nyilvánvalóan elvesznek, ami a visszakerülést nehezebbé teszi. Még nehezebb lesz a sorsa azoknak, akik eddig a nyugdíj előtti munkanélküli-segélyt vehették igénybe, de azoknak is, akik egyébként is segélyre voltak jogosultak, azért, mert ők ugyan 200 nap után visszajuthatnak a munkanélküli-ellátásba, de csak a segélyezési formához, nem pedig az álláskeresési járadékhoz. Az álláskeresési járadékhoz csak akkor jutnának vissza, ha a 200 nap és a 365 nap közötti időszakot tudnák kezelni, tehát nem vennék igénybe a segélyüket, hanem ehelyett például dolgoznának és megszereznék a 365 napot. Ezek a kitételek teljesen lehetetlenné teszik a visszakerülést az álláskeresési járadékba, ezért a magam részéről azt kérem, változatlanul elégedjünk meg azzal, hogy ezen a helyen is 200 napos munkaviszonyt követelünk meg.

A következő az ajánlás 6. pontja, amely úgy szól a törvényjavaslat szerint, hogy “álláskeresési járadék illeti meg azt, aki munkát akar vállalni, de önálló álláskeresése nem vezetett eredményre, és számára az illetékes munkaügyi központ sem tud megfelelő munkahelyet biztosítaniö. A törvényben eddig az volt benne, hogy “munkát akar vállalni és az illetékes munkaügyi központ sem tud megfelelő munkahelyet biztosítaniö.

Elfogadom a törvényalkotónak azt a szándékát, hogy mindenképpen ösztönözni szeretne arra, hogy az érintett személy maga is keresse a munkát, de tessék nekem megmondani, ha valaki egy nap elveszti a munkahelyét, és másnap bejelentkezik álláskeresési járadékra, akkor hogy értelmezik azt, hogy “önálló álláskeresése nem vezetett eredményreö. Annál, aki régebb óta keres munkát és a segélyezési időszakban van, a magam részéről ezt el is tudom fogadni, de mit fognak kérdezni attól, aki azonnal jogosulttá válik és másnap odamegy? Megkérdezik, hogy a múlt éjszaka keresett-e munkát? Vagy azt, hogy nagyon nagy az elszánása? Tehát ez a beírás vagy tarthatatlan, mert nem tudni, hogy mit kell érteni alatta, vagy pedig azért kezelhetetlen, mert üres formalitás, és akármilyen pozitív is a szándék, hogy ösztönözni kell a munkára, ezen a helyen, ebben a pillanatban ez teljesen érthetetlen és kezelhetetlen. Mindenképpen kérem ennek a résznek a kivételét, mert ez nem praktikus.

A következő javaslat a 8. ajánlási pontban van. Az álláskeresési járadék összege a járadékalap 65 százaléka volt eddig, most pedig 60 százalékra tesz a törvényalkotó javaslatot. Teljesen elképzelhetetlen ez számomra. Miért? Nemcsak az 5 százalék miatt, hanem azért is, mert pont azoknak csökkentik itt a járadékát, akik azt saját jogon szerzik meg. Tehát ők kerestek valamennyi pénzt a munkaviszony időszakában, és ezzel a százalékos ellátással megszereztek egy munkanélkülijáradék-összeget. Teljesen szerencsétlennek látom, hogy ezeket az embereket bekorlátozzuk, amikor egyéb tekintetben a törvény ezen a részen általában kinyitja a lehetőséget a járadék első időszakában, tehát nagyobb lehetőséget biztosít.

Ugyanakkor kik lesznek ennek az áldozatai? A minimálbérből élők - számításokat csináltam erre -, valamint a minimálbér és a hatvannyolcezer-egynéhányszáz forint között kereső emberek. Ők teljesen rosszul fognak járni, s mivel őket a felső határ még nem feltétlenül korlátozza ezen a téren, az ellátásuk teljes időszakában rosszul járnak, ami azt jelenti, hogy az ellátás 93-94 százalékát fogják megkapni a mai állapotokhoz képest. Tehát ővelük nemhogy jót teszünk ezzel az eljárási formával, hanem kifejezetten rosszat sikerül tenni, ráadásul azokkal az emberekkel, akik a leginkább rászorulnak az anyagiakra, hiszen korábban is alacsony volt a keresetük, holott dolgoztak. Úgy gondolom, hogy ilyen lépéssel nem célszerű tarkítani ezt a jó szándékú törvényt.

Az utolsó pont, amihez szólnék, az ajánlás 11. pontjában van, amely az álláskeresési segéllyel foglalkozik. A Medgyessy-kormány idején módosítottuk az ellátásokat, és 45 éves kor alatt beépítettünk egy 180 napos álláskeresés-ösztönző juttatást, 45 év fölött pedig egy 270 napos juttatást. Ezzel szemben ez a törvénytervezet 50 évhez köt egy 90 napos álláskeresési segélyt, 50 év fölött pedig egy 180 napost. Ez duplán hátrányos, részben azért, mert a 45 évet felemeli 50 évre - azt gondolom, bizonyára rászorultak a 45-50 év közöttiek is, tehát őket hátrány éri, mert ők kiesnek ebből a körből (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.); azonnal egy mondatban befejezem -, másrészt pedig 90 nappal csökken mindkét időszakban az ellátásuk. Úgy gondolom, ahol tartós munkanélküliek vannak, az ellátást nem szabad csökkenteni.

Köszönöm a figyelmet.