Felszólalás adatai

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Várhatóan nem használom ki a lehetőséget. Én az eredeti, benyújtott, egyes agrártárgyú törvények utolsó részével, a bortörvény módosításával kapcsolatosan szeretnék néhány gondolatot fölvetni. Ezen belül is tudjuk, hogy több indítvány visszatérő, és a 2005 decemberében megfogalmazott szándék gyakorlatilag nem érvényesült. Az előterjesztő megpróbálja most újra életet lehelve ebbe az indítványba, működtetni.

2005-ben is több aggályomat kifejtettem ezzel az indítvánnyal kapcsolatosan, miközben nem kérdőjeleztem meg azt a szándékot, hogy a magyar borászatnak nagyon nagy szüksége van nemzetközi és hazai bormarketingre, és nagyon nagy szüksége van egy tisztességes ellenőrzésre a borászati termékek vonatkozásában, hiszen a becsületes gazdálkodók legnagyobb ellenfele a termékeket tisztességtelenül piacra juttató "versenytársaik". Idézőjelbe teszem a versenytársaikat, mert ezt annak sem lehet nevezni. Tehát, önmagában a szándékkal nincsen semmi gond.

Azonban a működésével kapcsolatosan szeretnék fölvetni néhány gondolatot, hogy hogyan látom én, mihez vezethet ez. A magyar bor mintegy 3,5-4 millió hektoliteres éves forgalmának a 80-90 százalékát, ez évjáratfüggő, asztali és tájbor kategóriában forgalmazzuk. A maradék kerül a minőségi vagy a védett eredetű borok kategóriájába. Közismert, hogy az asztali és a tájbor kategória nem marketingérzékeny, sőt egyáltalán nem az. Egyszerűen nem érdekli, nem tudja érdekelni, hogy a marketing őrá hatással van-e. Ugyanis nincs rá hatással. Az ő piaci pozícióját egyedül az árharc befolyásolja. Ez az árharc kíméletlen. Erre lenne jó néhány hatóság, hogy megnézné már, hogy hogyan kerülhet 200 forintos bor néhány multinacionális cég polcára, ami 2 literes PET-palackban kerül forgalomba. Köztudott, hogy nem létezik 2 liter bormennyiség 200 forinton előállítva. Nem létezhet! Tehát kíméletlen árharcban érdekeltek sajnos az asztali bort és a tájbort forgalmazók. Ők forgalmazzák Magyarország borászatának 80-90 százalékát.

Mi fog történni, ha ez a törvényjavaslat ebben a formában megvalósul? Az, hogy azok, akiket nem érint a marketingprogram, mert ők árharcban érdekeltek sajnos és nem marketingben, befizetik ma Magyarországon ennek az alapnak mintegy 80-90 százalékát, és igazából pont őrájuk nem fog hatni az egész elképzelés, azaz a marketing. Ezért önmagában ez egy igazságtalan megoldáshoz vezet. Pontosan tudom, hogy sokkal igazságosabb lenne, ha a palackonként vagy literenként eladott értékhez kötnénk a befizetési alapot, csakhogy ez az Unió szabályaival viszont ellentétes, így tömegszabályozás lehet csak, tehát literhez kötött szabályozás lehet.

Éppen ezért az egyik javaslatomban azt fogom javasolni, hogy a minőségi kategóriák függvényében kerüljön megállapításra a forgalombahozatali járulék. Ez ne 8 forint legyen, hanem változó mértékű legyen, a négy minőségi kategóriának, asztali, táj-, minőségi és a védett eredetű borok kategóriájának megfelelően növekedjen a befizetett alap.

(16.20)

Ugyanakkor nem megkerülhető egy súlyos kérdés, még akkor sem, ha esetleg ebből nemzetközi szinten kell majd védekeznünk. Kérdéses és ma egyértelmű válasz nincs rá, biztosan tudjuk-e állítani, hogy a külföldről importált borokra is ki tudjuk vetni a 8 forintot. Erre ma egyetlenegy EU-jogokat ismerő szakjogász nem merte azt mondani biztonsággal, hogy igen, ki tudom vetni a külföldi importborra is a 8 forintot. Na most, akkor innentől kezdve jön az izgalmas kérdés: 80-90 százalékban asztali és tájbort forgalmazó borász szemüvegén keresztül nézzük csak meg még egyszer, mi történik. Literenként befizeti azt a tömegű járulékalapot, amit nem ő fog felhasználni és nem az ő érdekében kerül felhasználásra; egyik nagy sérelem. Második: 8 forint árelőnyben részesítjük azt a külföldi bort, amely jelenleg - most már eddig a hónapig, ebben az évben közel százezer hektoliter olasz bor került be Magyarországra, és nem fognak, remélem, meglepődni - asztali kategóriában kerül a piacra. Mert 16-os az extrakttartalma; olyan legalsó minőségi szinten létező borok kerülnek be, amit más kategóriában nem is gondolnak az Olaszországból importálók forgalmazni.

Tehát a magyar borászat 80-90 százalékát forgalmazó borászatok egyszer befizetnek 8 forintot literenként, amire nem tudják, hogy mi történik utána marketingcélból, mert őrájuk ez nem fog hatni, és utána kapnak egy komoly versenytársat, a külföldit, akinek meg nem lesz 8 forint rátétje erre az egy liter borra. Csak megjegyzem, ma, amikor az alapborok az asztali és a tájbor kategóriában 100-120 forint alapáron kelnek el literenként, akkor ez azt jelenti, hogy majdnem 7-8 százalékos, néha 10 százalékos ez a 8 forint/literes járulék, amit most a törvény elrendel kivetni.

No, én mint felvetést szerettem volna ezeket megfogalmazni, amiben részben igazságtalanságot látok, részben pedig egy olyan árelőnyt a külföldi importőröknek és az import bornak, amit nem fog hosszú távon kiheverni a magyar asztali és tájbort fogalmazók sokasága, mintegy 3-3,5 millió hektoliter éves borforgalomról van szó.

Megjegyzem, van az indítványnak még egy része, hogy 500 hektoliter fölötti borforgalmazási engedélykérelemnél hatósági mintavételt javasolnak előírni. Megkérdezem, hogy tessék mondani, és miért. Én tudok mondani 50 hektó olyan bort, amely háromszor annyit ér, mint esetleg egy asztali kategóriában az 500 hektoliter. Mi értelme van pont 500 hektóhoz kötni egy hatósági mintavételt?

Államtitkár Úr! Jelenleg, ha jól tudom - azért mondom, hogy ha jól tudom, mert naponta változik az elbocsátások miatt, hogy hány területi borászati felügyelője van most az OBI-nak, 13-ról én 11-ig vittem le, amit tudtam, nem én vittem le, bocsánat, amit tudok, hogy 11 -, az elmúlt hónapokban már csak 11 országos borászati felügyelője, területi felügyelője volt az OBI-nak. Azért ugye nem gondolja senki sem komolyan, hogy a 11 felügyelő képes lesz Magyarország összes borászatában a hatósági mintavételezést ellátni napra pontosan? Lehetetlen, majd sorba állnak, a borászatnak pedig megáll a napi működése, mert nem kezdeményezheti az engedélyeztetési eljárást, mert nem ér oda a hatósági mintavételező személy.

Semmi értelme 500 hektóhoz kötni. Nincs értelme, nem látom az okát, hogy 500 hektó fölötti engedélyezési eljárásnál mintavételezési kötelezettséget írjunk elő. Minden bornál mintavételezési kötelezettség van, ez a gazdának, a gazdálkodónak az önös érdeke, ha nem tisztességes, korrekt, már le is húzhatja a rolót. Hát ő tisztességesen odafordul a hatósághoz, megmutatja, hogy ilyen borom van, kérem szépen. Ő nem bujkál, nem számla nélkül akarja forgalomba hozni. És mondom, tudok olyan 50 hektoliteres tételt, ami háromszor annyit ér jelenleg is, mint egy 500 hektoliteres asztali bor kategória.

A harmadik gondolat, amit föl szeretnék vetni, ez a borászati szakképzéshez kapcsolódik, és ezen belül is a Soós István Budafoki Borászati Szakiskolához. Mindenki ismeri a történetét, a megszűnése körül kialakult kálváriát, mind kormányoldaliak, mind ellenzékiek, mind szakmapolitikusok, mind diákok, mind pedagógusok, mind az ottani körzet polgármestere, az ottani körzet országgyűlési képviselő asszonya és az MSZP frakcióvezetője a maga módján próbál az ügy érdekében tenni valamit: mentsük meg a Soós István Borászati Szakközépiskolát! Teljesen egyetértünk. Magyarországon három szakiskola végzi a borászati szakképzés 90 százalékát, 95 százalékát, ez a budafoki Soós István, a kiskőrösi vincellér és a villányi borászati szakközépiskola. Javaslatomban arra teszek indítványt, hogy a marketingcélokat szolgáló 60 százalékos borforgalmi járulékból elvont pénz ne 60 százalékos legyen, csak 50 százalékos, és 10 százalékot a mindenkori borászati szakképzésre osszunk vissza.

Én azt gondolom, hogy ennél fontosabb helyet nem is célozhatunk meg, hogy a Soós István Borászati Szakközépiskola megmentését hogyan tudnánk tényleg a saját eszközeinkkel és pontosan a szakma kívánságának megfelelően megvalósítani. Mindamellett tudom, hogy a Soós István Borászati Szakközépiskola esetlegesen a Corvinus Egyetemhez, tehát a Villányi úti egyetemhez fog tartozni, vagy esetleg, ha jól értettem, a Pest megyei önkormányzat is jelezte, hogy hajlandó bizonyos feltételekkel a működtetését tovább finanszírozni. De úgy érzem, hogy a borszakma képviselői támogathatónak találják azt az indítványt, hogy itt van egy olyan forrás, amiből ezt a nagyon komoly múlttal rendelkező borászati szakközépiskolát megmentsünk.

És még egy gondolat. Szeretném javasolni és indítványomban meg is tettem, hogy a borvidékek által befizetett borforgalmazási járulék arányosan kerüljön vissza a borvidékek érdekében a marketingmunka során. Ez viszont a borvidékeknek egy elemi érdeke.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)