Felszólalás adatai

DR. BARTHA LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslat alapvető változásokat irányoz elő az egészségügyi közszolgáltatások működtetésében. Bár a törvény nem ír elő kötelező átalakulást a működési formák tekintetében az egészségügyi közintézmények számára, mégis azáltal, hogy egyértelműen szabályozza az egészségügyi intézmények közhasznú társaságként történő működtetését, régóta lappangó folyamatokat indít el, illetve gyorsít fel.

Az egészségügyi intézményeket fenntartó önkormányzatok és minisztériumok többsége számára már évek óta világossá vált, hogy a költségvetési intézmény nem az ideális működtetési formája a teljesítményelv alapján finanszírozott egészségügyi szolgáltatóknak. Nyilvánvaló, hogy a társasági forma sokkal alkalmasabb erre, hiszen például a kiadásokat meghaladó bevétel a közhasznú társaságnál eredményként mutatkozik, szemben a költségvetési intézménnyel, amely számára ez maradvány, amit a felügyeleti szerv akár el is vonhat. Átmeneti finanszírozási nehézségek esetén a közhasznú társaság hitelt vehet fel, míg a költségvetési szerv csak kifizetetlen adósságát halmozza, kitéve magát a késedelmi kamatnak és annak, hogy létfontosságú szállítások maradnak el. Amíg egy új orvosi eszköz a költségvetési szerveknek csak a vagyonát gyarapítja, addig a közhasznú társaságnál az értékcsökkenés költsége is megjelenik, hatékonysági követelményt állítva az új eszköz működtetése elé.

A fenti előnyök ellenére mégsem vált tömegessé az egészségügyi intézmények közhasznú társasági formában való működtetése, bár a hatályos jogszabályi környezet lehetővé tette, mivel a konkrét törvényi szabályozás hiánya miatt az átalakulási kísérleteket szakmai és heves politikai támadás kísérte, ezért ezek elmaradtak. Joggal feltételezhetjük ezért azt, hogy az új törvény hatálybalépése átalakulási hullámot indít majd meg.

Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a törvény szerkezetátalakítási filozófiájáról. A "szerkezetátalakítási filozófia" kifejezést szándékosan használtam a "privatizáció" szó helyett, hiszen ez a törvény nem az egészségügyi intézmények privatizálásáról szól, hanem arról, hogy az egészségügyi közszolgáltatásokról gondoskodó önkormányzatok és minisztériumok találják meg az egészségügyi szolgáltatások nyújtásának leghatékonyabb szervezeti és működtetési formáit. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a megfelelő struktúra nélkül nem lehet hatékonyan működni. Ugyanakkor a működésiforma-váltás bizonyos esetekben együtt járhat azzal, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat nem önkormányzati vagy állami tulajdonban, hanem magánkézben lévő szervezetek működtetik majd, következésképpen egyfajta privatizációs filozófia is megfigyelhető a törvényjavaslatban.

Hadd szóljak néhány szót az orvosi egzisztenciaváltozásokról az alapellátásban, és ennek szükségességét látva a szakellátásban. A törvényjavaslat kidolgozói abból indultak ki, hogy az egészségügyi alapellátásban megkezdődött magánosítási folyamatot célszerű tovább folytatni, elősegítve azt, hogy a rendelők és azok berendezései is a háziorvosok, házi gyermekorvosok, illetve az alapellátást végző fogorvosok tulajdonába kerüljenek. Az alapellátás területén ugyanis olyan, úgynevezett egzisztenciaváltozások vannak kialakulóban, ami az orvosok és beosztottjaik hosszú távú munkalehetőségét teremti meg, olyan stabil praxis kialakítására törekszik, amelyet a páciensek szeretnek, amelyhez kötődnek, amit nem akarnak elhagyni.

Nyilvánvaló, hogy az orvos ezt a célt akkor tudja elérni, ha nemcsak munkájával, szakértelmével szolgálja betegeit, hanem befektet a rendelőjébe, az orvosi berendezésekbe is. Erre viszont csak akkor kerül sor, ha az orvos tulajdonába kerül a rendelő, annak berendezéseivel együtt. Az alapellátás színvonala növekedéséhez szükséges befektetések mértéke nem teszi szükségessé külső befektető bevonását, könnyen hozzáférhető, kedvező kamatozású vállalkozói hitelek révén elérhető, hogy valódi orvosvállalkozások jöjjenek létre.

Az alapellátás teljes magánosításának természetesen feltétele a tőkebefektetések legalább költségszintű megtérülése. Ezt a kormány azzal segíti elő, hogy az alapellátási vállalkozások számára bevezeti az eszközhasználat térítését, amennyiben saját tulajdonú rendelőben, illetve saját eszközökkel dolgoznak. Ezt segítette elő a működtetési jog vagyoni értékű jogként való bevezetése is.

(10.00)

Tipikusan egzisztenciaváltozások esetén is meg kellett oldani egy közgazdasági problémát, nevezetesen meg kellett akadályozni az egészségügyi célt szolgáló ingatlanok kivonását az egészségügyi ellátásból.

Miről van szó? Arról, hogy ha az önkormányzat például a háziorvos számára azzal a céllal értékesíti az ingatlant, hogy abban területi ellátási kötelezettséggel háziorvosi rendelést tartson, akkor az ingatlan eladási árának meghatározásakor több, az ingatlan árát egyébként befolyásoló tényezőt is figyelembe vesz. Következésképpen fennáll a veszélye annak, hogy a háziorvos tevékenységének megszüntetésekor a rendelőt nem háziorvosi rendelőnek, hanem jelentős haszonnal más célra értékesíti. Ebben az esetben az önkormányzatnak úgy kell új háziorvosi szerződésekről gondoskodnia, hogy megfelelő rendelőt már nem tud biztosítani. Azonban alapálláspontunk szerint lehetővé kell tenni azt is, hogy később ezt az orvos eladhassa. Az ilyen és hasonló, a szakellátás magánosítása esetén is elvileg lehetséges esetek elkerülése érdekében vezeti be a törvényjavaslat a célvagyon fogalmát, előírva, hogy az egészségügyi közszolgáltatás céljára megvásárolt vagyont a vevő csak ugyanilyen célra értékesítheti, azaz megkísérli elejét venni az ingatlanspekulációnak.

Néhány szót hadd szóljak egy másik elvről, a nonprofit elvről a szakellátásban. A szakellátásokra nem lehet ráhúzni az alapellátásokra kidolgozott magánosítási modellt, azaz orvosi egzisztenciaváltozások kezébe adni a szakellátási kapacitásokat is. Pontosabban a törvény-előkészítés során nagy dilemmát jelentett, hogy milyen szerkezeti felépítés szolgálja leghatékonyabban az egészségügyi ellátást. Végül az a javaslat született, hogy a szakellátás esetében egységes szabályozást vezessünk be, amely szükségképpen lényegesen különbözik az alapellátási modelltől. A szakellátás egészét tekintve ugyanis inkább a magas eszközigény a meghatározó, és többnyire állandó pacientúráról sem beszélhetünk.

Ugyanakkor éles piaci verseny alakulhat ki a betegek ellátásának megszerzéséért. Reális ezért a veszélye annak, hogy ha a szakellátások működtetéseiben tág teret engedünk a vállalkozásoknak, akkor azok elsősorban nem orvosok, orvoscsoportok egzisztenciaváltozásaiként, hanem tipikusan egészségügyi befektetők nyereségorientált vállalkozásaiként jönnek majd létre, azaz az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásánál uralkodóvá válik a profit motívum.

Ugyanakkor - ha kerülőutakon is - beépítettük a törvényjavaslatba azokat a jogi megoldásokat, amelyek járóbeteg-szakellátásban is lehetővé teszik orvosi vállalkozások meghatározó súlyúvá válását. A profitorientált egészségügyi szolgáltatás dominánssá válását az egészségügyi kormányzat el kívánja kerülni.

A magyar egészségügy számára a következő évtizedekben az egyik legnehezebb feladat lesz optimalizálni, hogy a technikailag, technológiailag lehetséges egészségügyi ellátásból mi a pénzügyileg finanszírozható egészségügyi ellátás a magyar lakosság számára. Ebben a helyzetben viszont nem tolerálható, hogy a kiválasztást az egészségpolitika helyett a nyereségorientált egészségügyi szolgáltatók végezzék el.

Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az alvállalkozások szerepéről szeretnék néhány szót szólni. A törvényjavaslat az alvállalkozások esetében tudatosan nem mondja ki a nonprofit elvet, azaz újabb széles kaput nyit a tőkebefektetések előtt. A törvény-előkészítők célja ugyanis az volt, hogy a kifejezetten tőkeigényes egészségügyi szolgáltatások esetében lehetővé tegye a külső tőke bevonását. Természetesen ez azt jelenti, hogy ezen alvállalkozások esetében is meg kell jelennie a profitnak. Ez azonban az egészségügy egészétől nem idegen, hiszen itt is vannak a gyógyszergyártóktól kezdve az informatikai szolgáltatásokon át a mosodákig nyereségtartalmú tevékenységek.

A jogszabály-előkészítő csak magában a gyógyítómunkában nem akarja a profit motívum megjelenését, de természetesnek tartja, hogy a gyógyítómunka hatékonyabbá tételét jelentő nagy értékű műszerek üzemeltetése nyereséget eredményezhet. Normatív és a nyereséghányadot nem tartalmazó finanszírozás esetén ez csak úgy lehetséges, ha olyan alvállalkozások, befektetések jönnek létre, amelyek az átlagosnál hatékonyabbak, például olcsóbb, rövidebb, több ellátást nyújtanak, azaz a nyereség a normatívánál alacsonyabb ráfordításokból vagy magasabb teljesítményekből keletkezik. Természetesen a finanszírozóknak nagyon fontos feladata lesz a díjtételek harmonizációja, illetve a finanszírozási normatívák, igénybevételi szabályok rendszeres felülvizsgálata, hogy ezzel az extraprofit keletkezésének elejét vegye, illetve hogy az egyes szakmák közötti finanszírozási aránytalanságok megszüntetésre kerüljenek.

Az alvállalkozások felé való nyitás másik célja a járóbeteg-szakellátás munkavállalói privatizációjának az elősegítése. A járóbeteg-szakellátás privatizációjának a második, a jogszabály-előkészítő által lehetővé tett formája ugyanis az, amikor a szakrendelő megmarad egészségügyi közintézménynek, de az intézmény az önkormányzat egyetértésével az egyes szakrendelőket alvállalkozásba adja az ott dolgozóknak, az orvosoknak, a szakszemélyzetnek. Ezen az úton ismét csak ellenőrzött módon és az orvosi vállalkozások preferálásával valósulhat meg a járóbeteg-szakellátás privatizációja. Ennek részletes szakmai feltételeit a törvény felhatalmazása alapján a miniszteri rendelet határozza majd meg.

Az orvosi tevékenység végzésének formáiról. A törvényjavaslat részletesen szabályozza az orvosi tevékenység végzésének lehetséges formáit is. Az alkalmazott orvosként végzett orvosi tevékenység gyakorlatilag megfelel az eddigi tevékenységi formáknak. A szabadfoglalkozású orvos fogalmának megteremtésével azonban létrejön egy olyan tevékenységi forma, amelynek keretében egészségügyi közintézményekben is rugalmasabb keretek között dolgozhat egy orvos. Ez az új forma lehetővé teszi többek között azt, hogy a járóbeteg-szakellátásban dolgozó orvosok szerződéseket kössenek fekvőbeteg-ellátó intézményekkel betegeik esetleges, például műtéti ellátására. Természetesen ehhez a formához a továbbiakban a finanszírozást is ki kell alakítani, hiszen elképzelhető egy olyan működési forma, amelyben a szabadfoglalkozású orvos közvetlenül a pénztártól részesül finanszírozásban.

A törvényjavaslat részletesen szabályozza az orvosi tevékenység ellátásáról szóló szerződés kötelező tartalmi elemeit is. A szerződés szabályozása kapcsán külön hangsúlyt fektettek a törvény előkészítői arra, hogy mind a szerződést megkötő orvosok, mind az egészségügyi szolgáltatók megfelelő jogi garanciákat kapjanak.

Összegzésként: a törvényjavaslat az egészségügyi intézmények új működtetési formáinak törvényi szabályozásával lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy az egészségügy hatékonysága javuljon, tőkevonzó képessége erősödjön. Ezzel az egészségügy gazdaságpolitikai súlya is lényegesen növekedhet. Ezzel párhuzamosan a törvényjavaslat tág teret nyit orvosi, szakdolgozói egzisztenciaváltozások létrejöttének is. Azonban maradt még néhány megoldandó feladat. Ez a törvényjavaslat csak egy lépcső a reformok sorában, és közel sem tekinthető végleges reformnak.

A rugalmasan változó környezeti feltételekhez gyorsan alkalmazkodó működési formák kialakítását követően folytatódnia kell a finanszírozási rendszer átalakításának is. Olyan finanszírozást kell kialakítani, amely érdekeltté teszi a szolgáltatókat abban, hogy betegeiket minél alacsonyabb ellátási szinten részesítsék kezelésben; rövid távon sem megkerülhető az amortizációs kérdés körének rendezése az egészségügyi szakellátásban. A minőségbiztosítási kérdéseket a jövőben a finanszírozási kérdésekkel egységes keretben tartjuk érdemesnek kezelni.

Szükséges, hogy az egészségügyi jogszabályi környezet kialakítása során az egészségügyi szolgáltatások igénybevevőinek véleménye az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kapjon.

Összegezve: a Fidesz-Magyar Polgári Párt a törvénytervezetet nemcsak általános vitára tartja alkalmasnak, hanem kifejezetten mérföldkőnek tartja a magyar egészségügy szerkezetének átalakításában.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)