Felszólalás adatai

JÁRVÁS ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/5264. számú törvényjavaslat a földrendező és földkiadó bizottságokról szól, és egy módosítást tartalmaz. Érdemes azon elgondolkozni, egy kicsit elpolemizálni, hogy jó tíz évvel a rendszerváltás után még mindig a földkiadásról és ennek a törvénynek a módosításáról kell törvényt alkotni. Azért nem mondható az, hogy hűbelebalázs módjára kezeli a magyar közigazgatás a földkérdést. Sőt, ha még azt is hozzávesszük, hogy már a Németh-kormány idején is a tagi tulajdonú földeket ki lehetett méretni, használatba lehetett venni, akkor ez az időszak már a tíz évet is meghaladja. Azt hiszem, a tízéves tapasztalat már jelenthet annyit, hogy ezt a törvényt valójában jól és szakszerűen módosítani tudjuk, különös tekintettel arra, hogy 1999-ben is volt ennek a törvénynek módosítása.

Annak a helyzetnek, hogy a tagi részarányú földek jelentős része még ma is osztatlan közös tulajdonban van, talán az egyik oka az, hogy az 1993-as törvény ugyan lehetőséget nyújtott arra - ha nem tévedek, március 20-ai határidőt adott -, hogy az ezekre az osztatlan közös tagi tulajdonokra vonatkozó igényt be lehetett jelenteni, hogy közös tulajdonba kívánják adni vagy esetleg helyrajzi számmal ellátni. Ezen időszak lejártával egy államigazgatási eljárás megtörtént, és a földek nagyon nagy része osztatlan közös tulajdonban maradt. A tulajdonosok élethelyzete viszont folyamatosan változik: van, aki 1993-ban vagy '94-ben nem volt abban a helyzetben, hogy ezt a földterületét művelje, később viszont abba a helyzetbe került, de abban az időszakban már nehezebben tudott hozzájutni a földjéhez, mert a törvények más szabályozást írtak elő. Az lett ennek a következménye, hogy mintegy másfél millió hektár van még ma Magyarországon osztatlan közös tulajdonban, tehát érdemes volna olyan szabályozást bevezetni, amely évenként visszatérne, illetve az osztatlan közös tulajdon megszüntethetővé válna, mint ahogy ezt a törvénytervezet tartalmazza is.

Azon is érdemes elgondolkozni - ezt az emberek nagy része nem érti, és a bizottsági vitában is előkerült -, hogy miért kell ezen földterületek kiméretésének költségeit a tulajdonosoknak vállalni, hiszen ők valamikor 1959-ben, amikor ebbe az osztatlan közös tulajdonba bevitték a földjüket, nem mindig teljesen a saját akaratukból tették ezt meg. Lakossági fórumokon és egyéb fórumokon is előjön, hogy a kárpótlási földterületeket helyrajzi számmal ellátva adták vissza, míg a tagi részaránytulajdonoknál ez nem történt meg ebben a formában.

Érdekes a földkiadó és földrendező bizottságoknál - mert óhatatlanul összehasonlításra kerülnek a kárpótlási és a tagi részarányú földek -, hogy míg a tagi részarányú földek tulajdonát sosem veszítették el a tulajdonosok, tehát mindig nyilván volt tartva a tulajdonuk, annak ellenére ehhez a földterülethez mégis nehezebb hozzájutni. A törvénynek az a célja, hogy ezt az ellentmondást valamilyen módon feloldja.

A törvénytervezet bizottsági vitája során inkább szakmai kérdések merültek föl, amiből arra következtetek, hogy valójában e törvény kapcsán jelentősebb politikai aggályok nem fogalmazódtak meg. De majd a kisebbségi vélemény előadója el fogja mondani, ha mégis vannak ilyenek. Úgy gondolom, hogy a több mint tízéves gyakorlati tapasztalatok alapján, a módosításokat is figyelembe véve lehet olyan törvénymódosítást végigszavazni, amellyel ezt a problémát egyszer s mindenkorra meg lehet oldani Magyarországon.

A törvénytervezetet végül is 2 tartózkodás mellett, 6 nem ellenében és 14 igen szavazattal a mezőgazdasági bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)