Felszólalás adatai

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A ma elhangzott bizottsági ajánlásokban és a szónoki hozzászólásokban, szónoklatokban elég sok aggály fogalmazódott meg.

Ugyanakkor látszik az is, hogy az aggályok javítására már készülnek módosító javaslatok, amelyek segítségével jó törvény születhet meg. A gondolataim sok mindenben csatlakoznak Bauer képviselőtársam gondolataihoz, de én pontosan ellentétes következtetést szűrtem le ebből; ő a gyanakvást tette első helyre, jómagam azt hiszem, hogy nem a gyanakvást, hanem a konstruktivitást és a segítőkészséget kell első helyre tennünk, azért, hogy egy elfogadható, mindenki által élvezhető, előnyökkel rendelkező, jó törvény szülessen. A magam részéről a törvénynek egy szűkebb szeletével kívánok részletesebben foglalkozni, az állami pénztárfelügyeletek szerepével.

Úgy vélem, hogy a törvényjavaslat a felügyeleti rendszer erősítését célozza, ezáltal hozzájárul a pénz- és tőkepiac stabilitásához, a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődéséhez; ezt a szándékot támogatom. A törvényjavaslat annyiban nem felel meg e célkitűzéseknek, amennyiben a törvény hatályát kiterjeszti olyan szervezetekre, nevezetesen az önkéntes, kölcsönös biztosítópénztárakra és magánpénztárakra, amelyek nem pénzügyi, hanem személyi egyesülés alapján létrejött társadalmi szervezetek.

Ezt az álláspontomat igazolják az önkéntes biztosítópénztárakról és magánpénztárakról szóló jogszabályok, amelyek egyértelművé teszik, hogy ezek a szervezetek a társadalombiztosítási rendszer részét képezik, az egyesületekhez hasonlóan személyek egyesülése alapján létrejött társadalmi szervezetek, működésük nem haszonelvű, ezért nem gazdasági társaságok; tevékenységük, a jogállásukból is következően, több lényeges elemet tekintve, jelentősen eltér a pénzügyi szervezetek tevékenységétől.

Az idevonatkozó törvények az alkotmányos alapelvekre hivatkozva határozzák meg az új intézmény típusaként a pénztárakat. A jogalkotó e szervezeteket a társadalombiztosítás, a szociális ellátórendszer részének tekinti. Mindkét pénztártípust a vonatkozó törvények önkormányzati elven működő, a csatlakozó tagok önkéntes szervezeteként határozzák meg. A kölcsönösség, öngondoskodás és szolidaritás mellett az 1993. évi XCVI. törvény határozottan kimondja, hogy a pénztár gazdálkodásának eredményét sem osztalék, sem részesedés formájában nem fizetheti ki, azt csak az alaptevékenység érdekében használhatja fel. A pénztárak nyilvántartásba-vételi szabályai is a nem haszonelvű működést támasztják alá. A szabályozás ebben a vonatkozásban is egyértelmű, kifejezetten a társadalmi szervezetekhez hasonló, azokkal párhuzamos jogi szabályozást alkalmaz a jogi státusz megszerzése terén is.

Más vetületben, adózási szempontból is megállapítható e szervezetek különállása. Az adózás rendjéről szóló törvény alapítvánnyal, közalapítvánnyal, társadalmi szervezettel, köztestülettel és az egyházzal együtt határozza meg mint adóalanyt. Jelenleg e speciális státuszt támasztja alá az a szervezeti megoldás is, hogy a pénztárak felügyeletét az Állami Pénztárfelügyelet látja el, amely teljesen elkülönül más felügyeleti szervektől, jogállását és hatáskörét az 1993. évi XCVI. törvény külön fejezete szabályozza.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetközi joganyagot áttekintve, azt is fontos rögzíteni, hogy nincs egységes felügyeleti rendszer a világ fejlett országaiban; országonként más-más megoldást találunk. Például az Egyesült Királyságban nemrégen létrehozott, összevont pénzügyi felügyeleti szervezetnek nem része a nyugdíjalapokat felügyelő állami hatóság. Svájcban ugyancsak külön szervezet foglalkozik a nyugdíjpénztárak felügyeletével. Finnországban a szociális és egészségügyi minisztérium ellenőrzi a nyugdíjalapokat. Elkülönült állami felügyeleti szervezet foglalkozik a nyugdíjpénztárak felügyeletével az Egyesült Államokban és Hollandiában. Az Európai Uniónak nincs olyan követelménye, amely az egy felügyeleti intézményben megtestesülő ellenőrzést írná elő.

Az egységes felügyelet hatálya alá vonni szándékozott területek közül a pénztári szféra olyan mértékű eltéréseket mutat a többi szabályozandó területhez képest, hogy a felügyeleti tevékenység összekapcsolása a többi pénzügyi szolgáltató ellenőrzésével előreláthatólag több problémát vethet fel, mint amennyi előnnyel jár.

Ezek a különbségek a teljesség igénye nélkül a következők: A pénztári rendszer alapvetően különbözik a többi pénzügyi intézménytől abban, hogy szociális funkciót tölt be, és így több szálon kötődik a társadalombiztosítás szereplőihez, jogszabályok, nyilvántartások, munkáltatói kapcsolatok, különböző beszedés, ellenőrzés területén. A pénztár jogi szempontból a tagok tulajdonában lévő és - elsősorban az önkéntes pénztárak esetében - alulról szerveződő, nonprofit intézmény. Az önkéntes nyugdíjpénztárak mellett az egészség- és önsegélyező pénztárak is működnek, amelyeknek közvetlen tőkepiaci kapcsolódása gyakorlatilag nincs, hanem csak és kizárólag a szociális ellátórendszer részein.

Eltérő és nem összeegyeztethető a pénzügyi szféra három részéhez tartozó adatszolgáltatási rendszer, annak alanyait, gyakoriságát, tartalmát tekintve. Ezen túlmenően a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló, 1992-es LXXXIII. törvény meghatározott feltételek esetén teszi lehetővé a személyes adatokat tartalmazó adatbázisok összekapcsolását, de ennek egyik lényeges eleme a törvényi felhatalmazás ereje, amely a jelen törvénytervezetből hiányzik. Nem véletlenül, hiszen alkotmányossági kérdéseket vet fel a biztosítási titok, értékpapírtitok, banktitok és a központi pénztártag-nyilvántartás adatainak összekapcsolása, amelyek mind a személyes adatok körébe tartoznak, és amelyek a következő hónapokban kell hogy megoldást nyerjenek.

Az Állami Pénztárfelügyelet esetében kiemelt felelősséget jelent, hogy a szociális biztonsághoz fűződő, alapjogon alapuló, kötelező rendszer felügyeletével kapcsolatos feladatok ellátásáról van szó. Ennek semmilyen szervezeti, irányítási átalakulás során sem szabad sérülnie, mivel az az alkotmányban rögzített állampolgári alapjogok sérelmével járna.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Pénztárfelügyeletnek az egységes felügyeletbe történő beolvasztása a jelenlegi törvényjavaslat szerint pusztán technikai, szervezeti átalakítás. Ez nem lehet indok arra, hogy a Magyarországon amúgy is gyenge civil szférát a legsikeresebb társadalmi szervezeteitől azáltal fosszuk meg, hogy ezeknek a szervezeteknek társadalmi jellegét megkérdőjelezzük.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.)