Készült: 2024.03.29.06:23:29 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

191. ülésnap (2001.03.06.), 507. felszólalás
Felszólaló Farkas Imre (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:27


Felszólalások:  Előző  507  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Számos módosító javaslatunk közül mindössze kettővel és érintőlegesen még kettővel szeretnék foglalkozni. Az egyik a 15., a másik a 18., majd a 38. és a 42.

Az 15. ajánlási pontban arról van szó, hogy a 15. életévét betöltött, általános iskolát végzett tanulóknak a foglalkoztatása esetében egy kiegészítést javasoltunk. A kiegészítésnek az a lényege, hogy ezeknek a fiataloknak az alkalmazása esetében külön jogszabályban meghatározott tevékenységi köröket, feltételeket és óraszámokat kell megjelölni. Ezt két dolog miatt tartottuk fontosnak. Az egyik az, hogy nagyon sokszor, amikor ezeket a fiatalokat alkalmazzák, a tanulókkal olyan munkákat is elvégeztetnek a munkáltatók, olyan óraszámban és olyan körülmények között, amiket az ő esetükben, sőt más munkavállalók esetében sem lehetne megtenni.

Mivel ezek a tanulók ebben az egy-két hónapos időszakban pluszpénzhez akarnak hozzájutni, nagyon sokszor sem a tanuló, sem a szülője, senki nem mérlegeli, hogy milyen munkát kell végezni, nagyon fontos szempont, hogy dolgozzon a gyerek, és valamennyi pénzhez hozzájusson.

A kormányzat sem foglalkozik ezzel a kérdéssel, és mi úgy gondoltuk, hogy erre mégis ki kell térni, hiszen amikor a kormány a munka törvénykönyve kapcsán számos nemzetközi egyezményre hivatkozik, hogy mi mindent kell betartani, akkor úgy gondoljuk, hogy helye van ebben a körben a nemzetközi munkaügyi konferencia 1973. évi 58. ülésszakán elfogadott 138. számú egyezménynek is, amit egyébként az Országgyűlés 2000-ben a LXIX. törvényként ki is hirdetett ebben az esetben. Ez a törvény forgalmazza meg, hogy a fiataloknak az alkalmazása esetén bizony meg kell jelölni, hogy milyen tevékenységi körben, milyen feltételekkel és milyen óraszámban dolgozhatnak ezek a fiatalok.

Amikor a gazdasági bizottságban próbáltam érvelni a javaslatunk mellett, akkor az előterjesztő képviselője azzal próbálta indokolni, hogy a javaslat felesleges, hogy véleménye szerint nincs olyan külön jogszabály, amelyikben meg lehet jelölni a tevékenységi köröket, feltételeket és óraszámokat. Én úgy gondolom, hogy ketté kell választani a problémát. Az egyik, az igazi javaslatunk lényegében a figyelmet hívja fel arra, hogy igenis ezeket a fiatalokat egy Magyarországon elfogadott törvény értelmében is csak meghatározott munkakörökben, meghatározott feltételekkel és óraszámban lehet alkalmazni.

Az egy másik kérdés, hogy a mi módosító javaslatunk megfelelő formában kezeli-e ezt a problémát. Ez utóbbival - megmondom őszintén - nem kívánok foglalkozni, és erről vitatkozni sem. Ha a kormányzatnak van jobb elképzelése, és úgy gondolja, hogy ezt nem egy külön jogszabályban kell megtenni, akkor én azt készséggel el tudom fogadni. De úgy érzem, hogy ha ennek az egyezménynek és egy törvénynek bizonyos részeit beemelik, akkor az ahhoz szorosan kapcsolódó részekkel is foglalkozni kell.

Megjegyzem, hogy egyébként sem arra gondoltunk, hogy a kormánynak lesz egy rendelete, amelyikben a Magyarországon előforduló összes munkakört felsorolja majd, hanem egy olyan technikát ad, hogy azokban a munkakörökben, ahol ilyen fiatalokat alkalmaznak, mikor, hogyan kell meghatározni ezeket az eseteket, tehát a tevékenységi kört, a feltételt és az óraszámot. Mi erre a kezelőtechnikára gondoltunk gyakorlatilag, és kérem a kormányt, hogy ha komoly elképzelése van, és ezt szeretné kezelni, akkor kapcsolódó módosító javaslatot valamelyik képviselővel nyújtasson be, amelyik ennek a feltételnek meg tud felelni.

A másik ajánlás, amivel foglalkozni szeretnék, a 18. számú. Javaslatunknak az a lényege, hogy a munkaszerződést a munkába lépés napját megelőzően kelljen írásba foglalni. Gyakorlatilag a törvényjavaslat azt fogalmazza csak meg - és ez nem egy új elem a mostani módosítás során -, hogy a munkaszerződést írásba kell foglalni. Ez így is van. Sajnos, a gyakorlatban az fordul elő, hogy amikor egy munkaügyi ellenőrzés történik, akkor a munkáltató elmondja, hogy éppen ma vettem fel ezt a dolgozót vagy tegnap, készülünk megírni a munkaszerződést.

 

 

(23.00)

 

Ettől kezdődően már természetesen semmiféle ellenőrzésnek, szankciónak különösebben helye nincs, mert ebben sajnos a munkáltatónak kiszolgáltatott helyzete miatt a munkavállaló is megfelelő partnere, és az is igazolja, hogy éppen ma állt munkába.

Mi a feketegazdaság korlátozása érdekében javasoltuk azt a kiegészítést, hogy a munkaszerződés írásba foglalását a munkába lépés napját megelőzően kellene megtenni. Úgy gondolom, hogy a javaslatunk nem is egy eretnek felvetés, megvalósítható, és végeredményben a kormánynak a munka törvénykönyvéhez benyújtott javaslata is valójában ezt sugallja vagy ezt teszi lehetővé.

Szeretnék hivatkozni a 6. §-ra, amely a munka törvénykönyve 72. §-ának a (7) bekezdésében a következőt mondja ki. "A munkaszerződés megkötésével egyidejűleg a munkáltató a munkavállalót tájékoztatja - és itt több mindent mondanak - a d) pontban a munkába lépés napjáról." Akkor tessék elképzelni, hogy ha nem utólag... - tehát megkötik mondjuk a munkaszerződést, és ebben nem arról tájékoztatják a dolgozót, hogy két héttel ezelőtt felvesszük majd dolgozni. Mert nyilvánvalóan ennek semmi értelme nincs egyébként, ennek akkor van értelme, ha a munkaszerződés megkötésekor arról tudják tájékoztatni a dolgozót, hogy holnap, holnapután vagy egy hét múlva lesz majd a munkába lépés napja. Márpedig, ha ez így van, akkor úgy gondolom, hogy semmi formalizált akadálya nincs annak, hogy ez esetben egy írásba foglalt munkaszerződésre kerüljön sor. Amennyiben ez megtörténne, úgy gondolom, hogy a feketemunka esetében valamiféle előrelépésre kerülhetne sor.

Mint említettem, csak érintőlegesen foglalkoznék a 38. és 42. ajánlásban lévő javaslatunkkal, amikor azt fogalmaztuk meg több más képviselőtársamhoz hasonlóan, hogy a helyettesítés esetében helyettesítési díjat kell fizetni, és az átirányítás, kiküldés, kirendelés esetében pedig a mai szabálynak megfelelően jobb híján azt írtuk, hogy az átlagkeresetet, mert a kormány javaslata, amit benyújtott - előttem Sáling képviselőtársam is elmondta - abszolút elfogadhatatlan, amely minden esetben azt mondja ki, hogy a dolgozónak azt a munkát kell kifizetni, amit éppen teljesít, de néhány kivételes esetben az átlag személyi bérrel is lehet valamit kezdeni.

Erre az a kedvenc hasonlatom, hogy nagyon komolyan kell ezt a kérdést venni, mert lehet, hogy a példa durva, de ha egy kazánkovácsot egy kézihímzőműhelybe osztanak be dolgozni, az nyilvánvalóan nem tud az ottani teljesítménykövetelménynek megfelelni, és ha azon a területen teljesítménykövetelmény-rendszer van, akkor a kormánynak e javaslata egy elképesztő butaság, és megoldatlan, fantasztikus helyzetet teremt.

Én megmondom őszintén, hogy kompromisszumként e területen el tudom fogadni Bernáth Ildikó mindkét kérdésben beadott javaslatát, aki a helyettesítés, illetve az átirányítás és az ehhez kapcsolódó esetekben gyakorlatilag a távolléti díjat próbálja alkalmazni. Azt gondolom, hogy ez valamiféle kompromisszumként elfogadható, mindenképpen értelmesebb gondolat, mint amire a nagyszerű kormány megfelelő előkészítés után gondolt. Lehet, hogy a munkavállalók körében ez sérelmes, mert az átlagkereset kedvezőtlenebb, de mint korábbi munkáltató magam is úgy látom, hogy az átlagkereset alkalmazása nem mindig ösztönző, és kellő kompromisszumot jelenthet, ha itt a távolléti díj kerülhet bevezetésre.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)




Felszólalások:  Előző  507  Következő    Ülésnap adatai