Felszólalás adatai

DR. BAZSA GYÖRGY, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Az oktatási bizottság ülésén nem voltunk egyforma véleménnyel arról, hogy ez a beszámoló a hat évvel ezelőtti országgyűlési határozat végrehajtásáról mennyire ad valós képet egyrészt az ott megfogalmazott feladatok teljesítéséről, másrészt értelemszerűen a magyar felsőoktatás jelenlegi helyzetéről.

Azt láttuk, hogy elismeri ugyan a szocialista-liberális kormányzat által megfogalmazott feladatok, célok megvalósításában elért eredményeket, de ez a kép messzemenően nem teljes, a magyar felsőoktatás nincs ilyen megnyugtatóan jó helyzetben, mint amit ebből a jelentésből az olvasó alkalmasint kiolvashatna.

Alapjában tehát a benyújtott anyaggal, a határozattal vannak gondjaink, mert a magyar felsőoktatás egyébként működik, sok szempontból eredményesen, ugyanakkor nagyon nehéz körülmények között, nagyon sok kritikus helyzetet leküzdeni megpróbálva működik.

A hallgatói létszám emelésének - mint ezt már sokszor hallottuk - egyébként helyes szándékát és gyakorlatát természetesen üdvözölhetnénk, hogyha ez a létszámemelés nem egyfajta voluntarista célként lebegne a most keretszám felett döntők előtt, hanem azt is figyelembe vennék, hogy milyen feltételek és körülmények között lehet és kell ezt a hallgatói létszámot oktatni. Ezek ugyanis nagyon rosszak, egyre rosszabbak, és sajnos ezek a most elinduló fejlesztések három évet késtek, és így három év behozhatatlan hátrányban van a magyar felsőoktatás infrastrukturális fejlesztését tekintve.

Kétségtelen, hogy a 42,5 milliárd szép eredmény lehet és lesz, de ha hozzávesszük, hogy mondjuk, a 2000-es költségvetési beszámolóban az szerepel, hogy a felsőoktatást érintő 80 beruházásból 40 el sem indult, annak felhasználása nulla forint, tehát a fejlesztések fele el sem kezdődött, akkor már valósabb képet kapunk arról, hogy mi is a helyzet.

Szó volt a bizottsági vitában arról, hogy az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés valóban elindult, de még mindig csak a hallgatói létszám - ha a nappalit nézzük - 2 százalékát jelenti, annak a 160-170 ezer nappali hallgatónak mindössze 2 százaléka, 3 ezer fő vesz részt az AIFSZ-ben, és ebből is egyébként a fele a középiskolák által szervezett és folytatott képzésben.

(10.10)

Tehát az eredmény messze nem olyan jó, mint amit ez az önmagában - ugyan kicsi számoknál könnyen produkálható - évente 40 százalékos növekedés sugall az olvasónak.

Ami a képzés egyéb kérdései közül nem megnyugtató számunkra, az a szakburjánzás ügye. Igaz ugyan, hogy egy kritikusan működő Magyar Akkreditációs Bizottság hagyott jóvá, legalábbis ajánlott a miniszternek jóváhagyásra több mint 450 szakot, de amikor ott volt a bizottság előtt, maga a miniszter úr is világosan kimondta, hogy ez egy túlzott szakszám, ez túlzott specializálódást jelent; de sajnos nem történt semmi az ügyben, hogy kevesebb, szélesebb alapozású alapszakkal induljon meg a képzés, és csak később, amikor már a hallgató is jobban látja a kvalitásait, az érdeklődése is világosabbá válik, akkor teremtődjenek meg a szakosodás feltételei.

A kreditrendszert illetően, amely ennek a képzésnek egy valóban fontos, rugalmasságot, másrészt mobilitást biztosító lehetősége lenne, azt kell mondani, hogy lenne, mert ugyan jó néhány intézmény már elkezdte és gyakorolja is ezt az oktatásszervezési módot, de a kreditrendelet jó nagy késéssel, még mindig nem hatályosan jelent meg, majd most, a közeljövőben kezdődik el. De ennek az lesz az eredménye, hogy az igazi célja, az egységes, mindenki számára azonosan értékelhető kredit nem fog megjelenni a magyar felsőoktatásban, nem lesz olyan normális rendszer, mint abban a nagy Amerikában, ahol spontán is normálisabban alakultak ki a kreditrendszer használatának és működésének nem is feltétlenül szabályai, gyakorlata - nálunk a divergálás nagyobb mértékű, mint a konvergálás.

Az önálló hallgatói munkát illetően szépnek tűnhet az, hogy az infrastruktúra az informatika területén tényleg felgyorsult, lehetőségeket biztosít, de a könyvtári helyzet az elmúlt időszakban semmit nem javult, a tantervekben nem következett be ilyen értelmű változás. Tehát a hallgatói önálló tevékenység terén nincsen érdemi előrelépés, sőt azt kell mondanom, hogy a feltételek romlása miatt még rosszabb is a helyzet.

A vezérszónoki gondolatok között vissza fogok térni néhány más, lényeges kérdésre is. Mindezek alapján a bizottság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) kisebbsége úgy látta, hogy nem alkalmas általános vitára az előterjesztés. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)