Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amiről beszélni kellene, az nyilvánvalóan az a sok-sok hazugság, amit elmondott Fazekas Sándor miniszter úr, és az a teljesen nevetséges, kártya­várként könnyen összedönthető érvrendszer, amivel kiáll e mellett a termőföldrablás mellett. De én nem szeretem azt a szót, hogy mutyi, nem akarok mészároslőrincezni, nem akarok arról beszélni, hogy kihez kerül a föld.

Beszéljünk arról, hogy mi az értelme az eladásának, hogy szabad-e eladni! Beszéljünk arról, hogy mi Magyarországnak az elmúlt 25 éves története! Beszéljünk arról, hogy a rendszerváltáskor meglévő állami vagyonnak 10 százaléka maradt meg állami kézben! És egyszerűen arról van szó, hogy az elmúlt 25 évben aki épp hatalmon volt kormányon, lopott, amit ért, vitte haza, amit tudott. Ha meg nem tudta hazavinni, akkor eladta, és a pénzt használta el. Ezt önök is tudják, ezt az egész magyar közvélemény tudja, hogy itt nagyjából a privatizáció nevezetű folyamat, amit az elmúlt 25 évben a magyar társadalom átélt, az a közvagyon lenyúlása volt az épp hatalmon lévőktől. És voltak olyanok, amelyek valamilyen szinten szentségben voltak, védettek voltak, a termőföld is ezek közé tartozott, amihez senki nem mert hozzányúlni, mert senkinek nem volt elég vastag bőr az arcán, hogy ezt megtegye.

Ez az, hogy az a baj, hogy elfogyott a kamra. Kiürült a kincstár, nincs mit hazavinni, nincs mit értékesíteni, hogy bedugdossuk és kikozmetikázzuk a költségvetést. Most már ahhoz is hozzá kell nyúlni, amihez ugyanez a kormányzat nem nyúlt hozzá két teljes kormányzati ciklus alatt. Ahhoz is hozzá kell nyúlni, ami ’98 és 2002 között az első Orbán-kabinet idején szentnek és sérthetetlennek tűnt. Hozzá kell nyúlni ahhoz, amiről azt állították 2010-14 között, hogy a legjobb rendszer a bérleti rendszer, és adjuk oda bérleti jogon, mert nagyon jó a bérleti rendszer.

Hozzá kell nyúlni mindenhez, ami még megmaradt, és az a baj, hogy ez most az állami földvagyont érinti, és erről az elmúlt 25 éves lopásról kell hogy beszéljünk, arról, hogy a privatizáció mit jelent. Nem vonom kétségbe önöknek, hogy a termőföldhöz jutók között lesznek jó magyar emberek, mert engem nem érdekel, hogy Fidesz-szimpatizáns, LMP-szimpa­tizáns vagy MSZP-szimpatizáns, ha helyi közösséget épít, ha helyi munkahelyet teremt, mindegy. Nem erről akarok beszélni, hogy kihez jut a föld.

Arról akarok, hogy szabad-e eladni. Szabad-e kiadni azt a természeti erőforrást a kezemből, amivel tudnék hatással lenni bármikor a jövőben a vidéki népességmegtartásra, amivel feltételeket tudnék szabni. Önök 20 évnyi rossz gazdálkodás után megindultak egy jó úton. Azt mondták, hogy a pályázati rendszer jó lehet. Nem értek egyet a pályázati rendszerükkel, és nem tartom korrektnek azt, de maga az eszköz, hogy pályázati úton preferáljuk azokat, akik vidéki munkahelyeket teremtenek, értékteremtő gazdaságot hoznak létre, ez egy jó rendszer.

(15.40)

Az jó rendszer, ha tulajdonosként elvárom, hogy annak adjam oda a földet, aki azt vállalja, hogy majd 30 hektáronként vagy 50 hektáronként létrehoz egy munkahelyet. Aki azt vállalja, hogy egészséges élelmiszert biztosít a fővárosnak, és szerte a vidéken egészségmegőrzésből egy jobb minőségű élelmiszert fog biztosítani.

Maga a rendszer jó és támogatandó. A gyakorlat nem volt jó, nyilván ezért kritizáltuk, meg azért kritizáltuk, hogy jobb legyen. Mert nem az a cél, hogy hogy lehet ebből politikai tőkét kovácsolni, hanem ellenzékként azt érzem feladatomnak, hogy hogy tudom jobbá tenni a kormányzást, mivel tudok hozzájárulni ahhoz, hogy önök jobb döntéseket hozzanak, és felelősebben kezeljék az állami vagyont. Mikor ez ellen szólok, akkor nem pusztán termőföldről akarok beszélni. Én nem arról akarok beszélni, hogy mi van ezzel a termőfölddel, és még csak nem is arról, hogy mi van ezekkel a gazdálkodókkal, mert ez nem pusztán termőföld és gazdálkodók ügye, hanem ez a vidék ügye. És nem pusztán a vidék ügye, hanem miután ez több mint tízmillió ember tulajdonát képezi, ez minden magyar ember ügye. Ez a közös vagyonunk, a közös örökségünk.

Önök itt ülnek a kormánypárti padsorokban jó sokan, akik nem fognak részesülni ebből a bizniszből, nem fognak sem abból részesülni, hogy önökhöz föld jusson, sem abból, hogy ami bejön pénz és befolyt pénz, annak az elverésében részt tudjanak venni érdemben. És mégis kiállnak emellett, mégis támogatják, és olyan szavakat mondanak, amit önök sem értenek.

Elmondta Fazekas Sándor miniszter úr is, a Fidesz vezérszónoka is a kisgazda elveket, a kisgazda hagyományokat. Hát kérem szépen, mitől van az, hogy az, aki felkenten a magyar kisgazdákat képviseli a magyar Kisgazda Polgári Egyesületben önökkel szövetségben, az azt állította ebben az egész ügyben, mint az ellenzék? Nem lehet, hogy a kisgazda képviseli ezeket az értékeket? Mitől van, hogy nincs itt? Talán nem akar a saját kormányával szembemenni? (Dr. Nagy István: …szólni fog!) Tehát nyilvánvalóan felmerül a kérdés, hogy ki képvisel kisgazda értékeket.

Azt mondja Győrffy Balázs képviselő úr ‑ ugye, ez hangzatos, ezt már hallottam többször is a kormányzattól -, hogy azokról a földekről van szó, amiket államosítottak a kommunisták, meg elvették az emberektől. Kérem szépen, erről szó nincs. Önök rögzítették az Alaptörvényben azt, hogy a kárpótlás befejeződött. Én nem értettem ezzel egyet, de önök az Alaptörvénybe tették, és azt állították, hogy minden magyar kárpótlás befejeződött, és mindenki kárpótolva lett.

Ez a föld nem az, amit elvettek és államosítottak. (Győrffy Balázs: Ez nem kárpótlás!) Ez az a föld, ami a királyé volt, az egyházé volt, és valahogy az állam tett rá szert, mert bátran kérdezem, itt tanult emberek sokasága ül történelemtudományból, mondjanak már nekem a magyar történelemben egy olyan kort, amikor nem volt a koronának vagy az államnak érdemi tulajdona, amikor megszabadult a termőföldektől! Mondjanak egy olyat a magyar történelemben (Dr. Gyüre Csaba: Ezerkilencszáztizenkilenc, Kun Béla!), amikor nem akart a korona beavatkozni a földjeivel a vidéki foglalkoztatásba! És nyilvánvalóan, ha majd mondanak ilyet, akkor elgondolkodom, de mindaddig, ameddig azt látom, hogy az állam mindig is be akart avatkozni abba, hogy a vidéki munkahelyeket megőrizze, addig nem tudok mást tenni, mint tiltakozom az ellen a folyamat ellen, amit önök ezzel a termőföld-privati­zációval megkezdtek. Nyilvánvalóan sokszor elhangzik ez a gondolat, hogy a földműveseknek akarják juttatni ezeket a földeket, mert nyilván felmerül az a kérdés is, hogy ki a földműves. Önök szerint az a földműves, aki most két hét alatt egy aranykalászos gazdatanfolyamot elvégzett? Gőgös képviselőtársam már beszélt erről hosszan. Megötszöröződött az igény. 2012-13-14 között folyamatosan nőtt, egyszerű statisztikákból látszódik, hogy erre vannak, akik készülnek, és azt gondolják, hogy egy aranykalászos gazdával majd ők földművesek lesznek.

Bitay Márton Örs államtitkár úr ma egy azonnali kérdésemre azt válaszolta, hogy azért kell 300 milliós keret a hitelkeretből, mert akinek nincs semennyi, az is meg tudja venni a 300 hektárt, ami a birtoklási maximum a földforgalmi törvény alapján. Önök szerint az a földműves, akinek egy hektár földje sincs? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: És te hogy kezdted?) Aki elvégzett egy aranykalászos tanfolyamot, és ezzel szerzési jogosultságot szerzett? Tehát nyilvánvalóan felmerülnek ezek a kérdések, hogy kit gondolnak önök földművesnek.

És nyilvánvalóan nem lehet megkerülni azt, hogy két szóban ne emlékezzünk meg a Magoszról, amely az én véleményem szerint az összes eddigi elvét elárulta, szerintem becsapta és meglopja a magyar vidéket, és gyakorlatilag néhány szűk gazdasági érdekeltség miatt belemegy ebbe a színjátékba, amiben kétségkívül, még egyszer mondom, lesznek jó magyar gazdaemberek, akik földhöz fognak jutni. De az állam érdeke és a társadalom egészének az érdeke ennek ellenére nem ez, hogy kijátsszuk ezt a földet.

És ha már itt tartok, akkor néhány dologban hadd reagáljak a kormánypárti felszólalásokra, mert nyilvánvalóan, amiről beszélek, az, hogy kártyavárként dől össze az egész érvrendszer, ez világos. Azt mondja Fazekas Sándor miniszter úr, hogy nem kell majd bérleti díjat fizetni. Kérem szépen, mitől van az, hogy az Agrya, a Fiatal Gazdák Szövetsége azt mondja, hogy jobb a bérleti rendszer, mert kiszámíthatóbb és biztonságosabb? És az mitől van, hogy ha önök azt mondják, hogy nem kell bérleti díjat fizetni, ez jó, de ha törlesztést kell fizetni, az még jobb? Tehát mitől lesz más?

Önök most adósságba döntik a magyar gazdákat, ugye tudjuk azt, hogy minimum 150 milliárddal, de lehet, hogy többel, hiszen Bitay Márton Örs azt is mondta, hogy majd a piaci bankok is be fognak szállni a finanszírozásba. Tehát az jelenti a biztonságot, hogy 150 milliárdos hitelkeretet majd felvetetnek a gazdálkodókkal? Szó nincs erről!

Azt mondják ‑ ugye, erre már reagálni sem akarok, annyira nevetséges -, hogy megvédik a magyar földet a külföldiektől. Kérem szépen, Magyarországon ‑ önök tisztában vannak vele, gondolom, hogy olyanok ülnek itt, akik ezt tudják ‑ megközelítőleg a hússzorosa azoknak a száma, akik termőföld-tulajdonosok, mint azok, akik valójában termelnek. Jelen pillanatban el akarna adni valaki egy földet, akkor ott lecsapnak rá, mert van rá jelentkező, hiszen van igény a földre, ezt önök jól mondják. De ha az állam megjelenik 380 ezer hektárral, hogy ezt eladom, akkor az elsődleges földpiacon ami föld keletkezik, nem biztos, hogy ugyanazok a gazdálkodók meg tudják venni.

Önök most nyitják meg a terét annak, hogy ez a földpiac kinyíljon a tagállambeli állampolgároknak. És a földforgalmi alapján a tagállambeli, nem külföldiekről beszélek, mert így fog megnyílni az a lehetőség. Így fog megnyílni az a lehetőség, hogy majd 20 év múlva ‑ vagy nem is kell 20 év, mert nyilvánvalóan, ha hagyaték van, akkor az elidegenítési tilalom megszűnik -, akár hamarabb majd el lehessen adni ezt a földet. Tehát valótlanságot állít Fazekas Sándor.

Ugyanígy valótlanságot állít azzal, amikor azt mondja, hogy megerősíti a magyar gazdákat, miközben hitelbe taszítja azokat és eladósítja. Azt mondja, hogy azonos feltételeket biztosít a gazdálkodóknak. Kérem szépen, ez is egy hazugság. Milyen azonos feltételeket? Eleve az van a hitelkonstrukcióban, hogy 10 százalék önerő kell a hitelhez azoknak, akik már bérlők, akiket önök helyzetbe hoztak az elmúlt három évben, és 20 százalék önerő ‑ dupla annyi ‑ azoknak, akik nem bérlők. Itt, kérem szépen, két embernek éri meg földet venni: aki bérlő ‑ tehát önök helyzetbe hozták az elmúlt három évben -, vagy nem akar dolgozni, aki tényleg spekuláns, mert nem számít neki az, hogy húsz évig nem lesz övé a föld. Ez a kettő, akinek megéri.

És amikor azt mondják, hogy azonos feltételek: hogy lenne azonos feltétel egy licit? A licitre önök azt mondják, hogy korrekt. Persze, önök azt mondhatják, hogy korrekt, ha tőkeerősek. De a licitet mindig az viszi el, akinek a legtöbb pénze van. A licit arról szól. És egyáltalán már a liciten ki tud részt venni? Miután be kell fizetni a földek 10 százalékát, vajon hány kisgazdálkodó, közepes gazdálkodó van, aki most 30 hektáron gazdálkodik, 40-en, hogy majd be tudja tenni egy tízhektáros földnek vagy kettőnek vagy háromnak? Azok, akik tőkeerősek, akiket önök nem akarnak állítólag helyzetbe hozni, azoknak nem probléma az, hogy egy közigazgatási területen mindenhova bejelentkeznek licittel. Nem probléma, mert megvan a tőke hozzá. De ezt a tízszázalékos részvételt, hogy részt vegyen a liciten, nagyon-nagyon sokan nem fogják tudni befizetni! És majd nézzük meg az arányokat! Önök azt mondják, hogy van 103 ezer gazdálkodó, nézzük meg, hogy hány gazdálkodó tud részt venni a liciteken. Mert a probléma az, hogy itt szó nincs azonos feltételekről. Pontosan arról van szó, hogy akinek a sok pénze van, az fog tudni hozzájutni ehhez az egészhez.

Nyilvános árverés és árelőny lehetőségéről beszél a miniszter úr. Nyilvános árverést nyilvánvalóan lehet tartani, de ha az mindenkor és mindig az erősebbnek enged, akkor nyilvánvalóan nem segítheti a kis- és közepes birtokosokat, akiket önök szerint helyzetbe akarnak hozni. Azt mondja a miniszter úr, hogy ezek a területek, birtoktestek háromhektárosak meg tízhektárosak, ugyanakkor nem beszél arról, hogy nyilvánvalóan a hitelkeret is, miután 300 milliós egy főre, azért van így kitalálva, mert meg lehet venni 30 darab tízhektárost is. És akinek van pénze és be tudja fizetni az összes liciten való 10 százalékot, az megteheti ezt. Szó nincs arról. Ez akár egy darab 300 hektáros birtoktest, akár 10 hektárosból 30 darab, a tulajdon ugyanaz, és a magyar mozaikolt birtokszerkezetben nem jelent problémát az, hogy az egyik itt van a határban, a másik pedig ott van a határban. Nyilvánvalóan a magyar társadalmat kevésbé érdekli ez, de nyilván engem szakmailag kifejezetten bánt az, hogy a természetvédelemért felelős miniszternek halvány lila gőze nincs arról, hogy mi minősül védett területnek és mi nem, és hogy a Natura 2000-es védett terület az vagy nem. Ilyeneket mond, ezt mondta szó szerint, hogy a nemzeti parki vagyonkezelésben lévő Natura 2000-es területeknél egy magasabb védettségi szint valósul meg, mint az NFA-nál lévőnél. Szó nincs ilyenről. A kormányrendelet, ami foglalkozik a Natura 2000-es területekkel, nem különbözteti meg ezeket, a ’96. évi LIII. törvény 4. § g) pontja meghatározza azt, hogy Magyarországon mi a védett terület, és ezek védett területek. De erről sem akarok beszélni, mert én nem arról akarok vitázni önökkel, hogy a Natura 2000 maradjon vagy ne maradjon, hanem arról, hogy adjuk vagy ne adjuk, és nyilvánvalóan az utóbbi mellett teszem le a voksot.

Győrffy Balázs képviselőtársam azzal a szokásos kormányzati demagógiával kezdi, hogy legyen a föld azé, aki megműveli. Kérem szépen, 25 ezer hektár Csányi, 25 ezer hektár Simicska. Azé legyen, aki megműveli? Most ők művelik ezt a földet. Aki majd megveszi ezektől, nem fogja tudni művelni, mert még 36 évig itt lesz a tulajdonosoknál. Ez ilyen demagóg szólamnak, hogy legyen azé, aki megműveli, elmegy, de valójában arról van szó, hogy ezek a földek húsz évre le vannak kötve, és miután olyanok meg fogják venni, akik nem tudnak abban a pillanatban elkezdeni rajta gazdálkodni, ezért nem fognak tudni mit kezdeni vele. Tehát ne legyen azé minden esetben, aki megműveli, legyen olyan esetekben, ahol ez munkahelyteremtő és jó, és ne legyen azon esetekben, ahol spekulatív szándékú. Falvak elnéptelenednek ‑ vetette fel Győrffy Balázs képviselőtársam, és teljes mértékben igazat adok ennek, és éppen ezért jelent problémát az, hogy azt gondolják, hogy az az út, amin önök járnak, az helyes.

(15.50)

Miniszterelnök úrnak próbáltam elmondani nemrégen az egyik azonnali kérdés keretében, hogy 2000 és 2010 között az öt fő alatti foglalkoztatású gazdaságok, tehát klasszikusan a kis családi gazdaságok 40 százalékkal csökkentek. Ez történt 2000 és 2010 között. Majd mi történt a következő három évben? További 15 százalék tűnt el. Ez azt jelenti, hogy önök három év alatt felgyorsították az öt fő alatti gazdaságok eltűnését. Lehet hozni más statisztikai adatokat, de ez egyszerűen tény. Az a kedvez­ményezetti közeg, amelyről önök beszélnek, amelyet helyzetbe szeretnének hozni, fogy elfele. Ezt mutatja minden. Nyilvánvalóan lehet ezt cáfolni és az ellenkezőjét állítani, meg játszani a számokkal, hogy hol mennyi alkalmazott jelent meg, de azok, akik a kis falvakban ott tudnak maradni, és nem alkalmazottként, hanem gazdálkodóként szeretnének megélni, akik önöknek állítólag fontosak, azok pont a legrosszabb helyzetbe kerültek az elmúlt időszakban.

Nyilvánvalóan hosszan lehetne még beszélni, és nagyon sok mindenre szeretnék még reagálni az elmondottakból, de azt szerettem volna világossá és érthetővé tenni, a Lehet Más a Politika képviseletében nem azt szeretném, hogy arról vitázzunk, Mészáros Lőrincé lesz-e a föld vagy nem, vagy lesz-e ez a mutyinak nevezett, nem tudom, milyen folyamat ‑ amit a közéletben így hívnak -, vagy nem lesz, hanem arról szeretnék beszélni, hogy önök hogyan gondolkoznak az államról. Van-e az államnak feladata a foglalkoztatásban, vagy kiengedheti a kezéből? Fontos-e az, hogy amit örököltünk, azt megőrizzük és gyarapítsuk, vagy pedig felélhetjük azt? Az elmúlt 25 év kormányai nagyon-nagyon sok privatizációval eljátszották azt a magyar vagyont, ami ránk maradt, úgy, hogy közben növekedett az államadósság GDP-arányosan.

Nyilvánvalóan felmerül a kérdés, hogy egy magát nemzetinek mondó jobboldali kormány, amely konzervatív értékeket vall, mit gondol az államról és az állam tulajdonáról. Azt szeretném, ha a vitának legalább egy része erről szólna, mert az én véleményem szerint a legtöbb olyan értékkel, amit önök nagyon-nagyon sokszor hangoztatnak, ez a lépés ellentétes, és sérti azokat az értékeket, amelyeket önök felvállaltak és a zászlójukra tűztek. Ellenzéki politikusként nekem nyilvánvalóan nem kell, hogy könnyen azonosulni tudjak az önök értékeivel, ennek ellenére jó néhány értéket tisztelek, amit önök képviselnek. De azokkal az értékekkel, amiket én tisztelek és önök képviselnek, ez a törekvés ellentétes. Ezért szeretném azt, hogy a mai nap újragondolják a sorsukat, és a kormányukat jobb belátásra bírják. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)