Felszólalás adatai

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem akarok bekapcsolódni abba a vitába, amely mindig visszakanyarodik bizonyos pontokra.

(19.00)

Egy másik nézőpontból szeretném a tervezet néhány előnyét kiemelni. Mindenekelőtt szeretném üdvözölni a javaslatot azért, mivel jól tudjuk, érzékelhetjük, hogy egy fontos hiányt pótol. Országos szinten szabályozza azt, hogy a magyar hősök emlékünnepéről meg kell emlékezni, ilyen rendezvényeket kell tartani. A dátumban meghatározásra is kerül az, hogy mikor.

Ez fontos hiánypótlás, hiszen tudnunk kell arról, hogy ma Magyarországon a közel négyezer helyi önkormányzat közül nagyon sok helyi szinten, önerőből, társadalmi összefogással, önkormányzati támogatással számos megemlékezést tart, amelyeknek a tárgya hasonló. Ezek a legkülönbözőbb időpontokra esnek és a legkülönbözőbb történelmi személyekhez kapcsolódnak, akik a magyar hősök fogalomkörébe vonhatóak, a történelmünkben ott foglalták el a helyüket, kisebb vagy nagyobb szeletet kivéve abból a múltból, amelyre büszkék lehetünk. Országszerte sok-sok emlékmű jelzi ezeknek a hősöknek az emlékét, egészen kis településeken is.

Ahogy már említettem, a legkülönbözőbb időpontokban szokták a helyi alapítványok, egyesületek megtartani ezeket a rendezvényeket; '48-as honvédekre, tisztekre, törökverő hősökre, kuruc generálisokra, Bocskaira és Kossuthra, Rákóczira, a nagy vezetőkre és a kisebb, a hadtörténelemben vagy a haza védelmében jelentős részt vállalt személyiségekre emlékeznek. Ezen személyek tisztelete fontos részét képezi a helyi közéletnek, összetartó ereje generációkat ível át, és ez elmondható határokon innen és túl egyaránt. Olyan mozgósító erővel rendelkeznek, amely a megmaradásban, a helyi közösségek összetartó erejében, a kultúra ápolásában, a rendezvények közös élményében jut kifejezésre. Én egy példát is szeretnék erre felhozni Karcagról, a városból, amelyet képviselek, ahol egy évtizede ünnepeljük Kovács Mihály huszár ezredes születésnapját, május 11-ét; azon katonának az emlékét őrizzük ezáltal, aki a magyarságnak és az amerikai népnek egyként hőse; végigharcolta Európa csatatereit az 1700-as évek közepén, végül az amerikai függetlenségért harcolva esett el. Ebben a teremben, amikor a magyar korona hazahozatalára sor került, Cyrus Vance külügyminiszter külön ki is emelte, hogy ma is emléknapja van Amerikában, és így van Karcagon és a Nagykunságban is.

Egy-egy ilyen rendezvényen több ezer fős tömeg gyűlik össze egyébként; nekik nem kell elmagyarázni azt, hogy egy hős emléknapja miről szól, ez magától értetődő a számukra, és sajnálom, hogy vannak itt a teremben olyan vitapartnereink, akik számára ez esetleg nem magától értetődő. Remélem, hogy sikerül őket meggyőzni. Egyébként azt hiszem, a törvény tárgya nem ragadható ki a történelmi korok szempontjából; szerencsétlen is, ha egyesek az egyiket osztályba sorolják, mások pedig erre hivatkoznak.

Azt hiszem, az a példa, amit említettem - visszakanyarodva a helyi rendezvényekhez, az önkormányzatok által támogatott megmozdulásokhoz, megemlékezésekhez -, mutatja azt, hogy szükség van arra, hogy ilyen emléknap legyen, szükség van arra, hogy ez országos szintre emelkedjen. S hogy ez a gyermeknappal vagy bármilyen más rendezvénnyel egy időpontban van, azt hiszem, nem kell, hogy különösebben zavarjon bennünket, mégpedig döntően azért, mert biztos vagyok abban, hogy ha jobban szétnézünk, ezzel a dátummal találunk még másik tíz-tizenöt ünnepet, egyházi ünnepet, olyan környezetvédelmi vagy nemzetközi jellegű rendezvényt, ami ekkor szokott lenni, kongresszust, konferenciát, s a többit, ami esetleg országosan is több helyen megrendezésre kerül. Ezek a rendezvények egy helyi közösség szintjén, együtt, egymáshoz kapcsolva véleményem szerint minden probléma nélkül megtarthatóak - ez akarat, odafigyelés kérdése, tehát ilyen szempontból gondot nem jelent.

Még egy dolgot szeretnék érinteni, ami itt a vitában elhangzott, és ami mellett tényleg nem lehet elmenni: ez a Hősök terének a rendje. Azt hiszem, ez mindenképpen megfontolandó. Biztos vagyok abban, hogy a Fővárosi Önkormányzat elég hamar értesül arról, ami itt már több alkalommal szóvá lett téve, hogy az, ami a Hősök terén tapasztalható - és itt nem okvetlenül csak a görkorcsolyás fiatalokra és más dolgokra gondolok -, az a közterületi rend, ami egy ilyen, gyakorlatilag intakt építészeti műemléknek minősülő közterületen megfigyelhető, Magyarországon szerintem példátlan. Ott a parkoló gépjárműtől kezdve a részeg, közterületen bolyongó alakokig, a görkorcsolyázóktól kezdve a biciklizőkig a legkülönfélébb közterület-használat - vagy nem tudom, minek nevezzem - figyelhető meg. Nem hiszem, hogy Magyarországon bármelyik nagyobb, magára valamit adó város egy ilyen kiemelt helyen ilyesmit eltűrne. Ez sajnos a budapesti, egyébként általános közállapotoknak egy olyan szimptómája, amit mindenképpen fel kell számolni. Tehát ott, azon a helyen, a Hősök terén, az ismeretlen katona sírjánál igenis rendnek, tisztaságnak kell lennie. Ha valaki elmegy Franciaországba, megnézi a Diadalív környékét, akkor példát lehet venni arról, hogy ott ez hogyan van. Voltam ott, láttam, az egy tiszta hely (Szalay Gábor: Ez az! - Bauer Tamás: Pont ugyanez!), a közterület rendje példás, és erre nagyon odafigyelnek.

Tehát nekünk is mindenképpen célszerű átvennünk ezt a példát, úgymond, a fejlett Nyugattól. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)