Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért merek ebben a kérdésben megszólalni, mert 2012-ben, amikor az egycsatornás sportfinanszírozási rendszer bevezetésre került, a MOB gazdasági igazgatójaként magam voltam, aki ennek a rendszernek a felépítését elkezdte. Azért merek felszólalni, mert arról az oldalról szeretném ezt a kérdést megvilágítani, hiszen számtalan sportolónkkal, olimpiai érmeseinkkel, helyezetteinkkel személyesen találkoztam a munkám során  természetesen alapvetően az idősebb korosztályról beszélek , akiknek bizony az edzésártalmak, a rendkívül komoly fizikai erőfeszítés idősebb korukra sokkal hamarabb hozta el azokat a mozgáskoordinációs problémákat, azokat a mozgásnehézségeket, amelyek egyértelműen arra voltak visszavezethetők, hogy elképesztő fizikai teljesítményt kellett nyújtaniuk. Nekik, akik nem tudtak gazdag, szakmai pályafutást felépíteni, hiszen a sport rengeteg idejüket vette el, bizony a létfenntartásukat teremtette meg ennek az olimpiai járadéknak az intézménye.

2012-ben, amikor testközelből volt alkalmam a rendszer működését megtapasztalni, és felismertem azt, hogy bizony a többes helyezés és érmes pozícióban igazságtalanságok vannak a szabályban, kértem a MOB akkori elnökét és főtitkárát, hogy mielőbb az államtitkárságra terjessze be azt a javaslatot, hogy ezek igazságosabban kerüljenek megállapításra, mert, amint olimpiai bajnok képviselőtársam és államtitkár asszony is, aki olimpiai ezüstérmes sportolónk, elmondta, hogy bizony olyan igazságtalan helyzetek alakultak ki, hogy egy ötszörös olimpiai bajnok annyit kapott, mint két egyszeres olimpiai bajnok. De ezt még lehetne fűszerezni, mert számtalan olyan helyzet kialakulását láttam, ami feltétlenül korrekciót igényelt. Én egyet sajnálok, hogy ez hat év múlva kerül ide a Ház elé.

Államtitkár asszony egy rendkívül gazdag nyelvezetű és tartalmú előterjesztést tett a kormány nevében, és hogy őszinte legyek, eszembe jutott, hogy majd egyszer megkérdezem, mert hiszen az előterjesztő államtitkár asszonnyal is vagyok olyan nexusban, hogy magyarázzák ezt el, hogy ezt miért nem a kormány vagy a minisztérium terjesztette be. Bár az is igaz, hogy én azt szeretném, ha Bánki Erik képviselőtársunk ilyen jellegű javaslatokat terjesztene be, és nem a lakás-takarékpénztár és nem a Hírközlési Tanács kérdését, mert szerintem képviselőtársunknak ez a téma áll jobban.

Lehetséges, hogy azt akarta valaki, hogy a politikatörténetbe a három beterjesztő írja be a nevét, mindenesetre én azt hiszem, hogy azért elvárhatja a parlament és elvárhatják a parlamenti képviselők, hogy egy ilyen, a hazánk büszkeségeit érintő törvényjavaslatot, egy rendszer módosítására irányuló javaslatot hadd terjesszen már elő az a tárca, és annak államtitkára legyen az előterjesztő, aki a gazdája ennek az ügynek, akik az adófizetők pénzéből ezt a fajta tisztes és megérdemelt javadalmazást olimpikonjainknak nyújtják.

Egyetlenegy dolgot nem nagyon értek a javaslatban, és majd nagyon kérem államtitkár asszonyt, a végén ezt magyarázza el. Az 5. §., amiben az van, hogy majd a kormány határozza meg a Nemzet Sportolója cím elnyerésének részletes feltételeit és az életjáradék értékét. Én ezen nagyon csodálkozom. A magyar parlament nem méltó arra, hogy a Nemzet Sportolója cím elnyerésének feltételeit törvényben határozzuk meg? Miért degradáljuk ezt a rendkívül szép címet arra, hogy még az alapfeltételeit sem a nemzet templomában a nép képviselői határozzák meg, hanem egy kormány egy kormányrendeletben?

Én azt kérem a szavazásig nagy tisztelettel a kormány képviselőitől, hogy hagyják meg nekünk ezt a lehetőséget. Adják meg nekünk ezt a tiszteletet, hogy ha már a nemzet büszkeségeiről beszélünk, és elképesztően csodálatos sportmúltja van Magyarországnak, akkor legalább ebben a kérdésben hadd mi mondjuk meg, hogy kik lehetnek a nemzet sportolói. Már csak azért is, mert ezzel még inkább ők maguk érezhetik megtisztelve magukat, hogy nemcsak egy aktuálisan éppen valamely ideig regnáló kormány az, aki ezt meghatározta, hanem az egész népet képviselő összes országgyűlési képviselő ott lehetett ennek megfogalmazásánál, ott lehetett ennek a gyönyörű tisztségnek a jutalmazásánál.

Tehát én azt érzem, hogy olyan örömmel tárgyaljuk ezt a kérdést, és annyira örülök, mert pár órával ezelőttig azért itt a Házban eléggé impulzív viták folytak különböző kérdésekről, és most olyan finommá, széppé, kellemessé vált az ülésterem, még ha kevesen is vagyunk. Nem érzem azt, hogy egy ilyen szép javaslatba ezt a kitételt bele kellene venni, és hogy úgy mondjam, ennyire ledegradálni ezt a fajta döntést arra a szintre, amihez képest, úgy ítélem meg, hogy jobb kellene.

Ha már itt vagyunk a Házban, két kérdésről szeretnék még beszélni, hiszen a kormány képviselője jelen van. Az egyik az, hogy megemlítette Steinmetz Ádám képviselőtársam az Európa-bajnoki és világbajnoki érmek, helyezések kérdését. Vannak a nem olimpiai sportágak. A nem olimpiai sportágakban, ahol legalább ilyen mértékű és befektetett munkából eredő eredmények vannak, rendkívül méltánytalan, hogy ezek a sportolóink nem tudnak semmifajta életjáradékban részesülni, holott legalább ugyanolyan hosszú időn át, legalább ugyanolyan odaadással és ugyanolyan fizikai erővel, felkészültséggel és idővel nyerik el az Európa-bajnoki, illetve a világbajnoki érmeket, helyezéseket.

Tudjuk azt persze, hogy a sportágakban évente, nagy részében évente vannak Európa-bajnokságok, világbajnokságok, de én azt hiszem, hogy azok a szakemberek, akik a sport világában dolgoznak, össze tudnak ülni, és ki tudnak találni egy olyan rendszert, ami nem degradálja le ennek a járadékrendszernek az intézményét, de legalább a nem olimpiai sportágak számára, sportolók számára egy ilyen jutalmazást, egy ilyen köszönetet tud nyújtani.

A másik, amit még szeretnék megemlíteni, az az, hogy a Magyar Művészeti Akadémia intézményével a művészeinknek elég tisztes járadékot fizetnek az adófizetők. Tehát annak az intézménynek a felépítésével ez megteremtődött. Viszont van egy nagyon komoly társadalmi csoport, akikre büszkék lehetünk, ezek pedig a tudósok. A tudóstársadalmunk javára ilyenfajta rendszerszintű hálája a nemzetnek nincs. Persze vannak tudósaink, akik egy-egy eredményeik okán bizonyos, a világon megteremtett díjakat kapnak, mint például most Kondorosi Éva egyik nap, illetőleg van lehetőség arra, hogy különböző állami kitüntetésekkel, amelyekhez pénzjutalom jár, tudósainkat évről évre kitüntetik. De mégis úgy gondolom, hogy bizony nagyon sok olyan tudós honfitársunk van, akiknek eredményeire nagyon büszkék lehetünk, és Magyarország megítélését elképesztően növeli, amikor valamely tudós honfitársunk nemzetközi eredményeket ér el. Én úgy ítélem meg, hogy a tudományos eredményekhez igazodóan biztos, hogy ki lehet találni valamilyen olyan járadékrendszert, ami azt hálálja meg, hogy a kutatóinknak bizony sokkal nehezebb volt magas jövedelmet realizálni azzal, hogy éveken át, hosszú éveken, évtizedeken át a kutatóintézetekben, szemünk előtt nem látva, rendkívül odaadóan és szeretettel végzik ezeket a tevékenységeket, és adják hazánk jó hírét a tudományos világban is.

(16.50)

Ezt köszönöm az előterjesztőknek, de elsősorban, miután úgy gondolom, hogy ezt a minisztérium készítette el, és államtitkár asszony nem szimplán a kormány álláspontját fejtette ki, hanem valójában előterjesztőként vagy de facto előterjesztőként áll itt a Ház előtt, hogy megköszönjem ezt. Örömmel fogjuk támogatni, csak azt az egyetlen 5. §-t még a szavazásig tegyék már meg, hogy megfontolják. Köszönöm szépen. (Taps.)