Felszólalás adatai

Megadom a szót Szőcs Géza úrnak, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben.

SZŐCS GÉZA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy röviden felvázoljam önöknek a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvénytervezet megalkotásának előzményeit, valamint hatálybalépésének szükségességét és indokoltságát, a tervezet lényegi elemeit.

A kulturális örökség védelméről szóló 2001. LXIV. törvény módosításáról szóló 2011. évi CXLIX. törvény 2011. november 15-én hatályba lépett rendelkezései jelentős részben megváltoztatták a régészeti feltárásokra vonatkozó szabályokat. Az elmúlt időszakban számos nagyberuházás esetén problémaként merült fel, hogy a magas költségű, nagy telephelyigényű beruházások vonatkozásában a kulturális örökségvédelmi szabályok által kötelezően előírt megelőző régészeti feltárások teljes költségigényét nagyon nehéz volt előre megbecsülni. A korábban hatályos jogi keretek és eljárás szerint a régészeti érintettség tényével, annak járulékos idő- és költségvonzataival a beruházó az építési engedélyezési eljárás során szembesült első ízben. Mindez komoly, előre nem kalkulált nehézségeket keletkeztetett egy beruházás sikeres, határidő szerinti, gazdaságos megvalósításában, sőt ezzel akár nemzetgazdasági szempontból fontos befektetők elállását eredményezhette, komoly versenyképességi hátrányt okozva.

A tavalyi módosítás egyrészt törvényi szinten bevezette az előzetes régészeti dokumentáció intézményét, amely elsősorban a régészeti érintettség egyértelmű bizonyítására alkalmas, de bizonyos határok között az elvégzendő megelőző feltárás formájához, pénz- és idővonzatához is sok ismerettel járult hozzá. E dokumentáció birtokában a befektető már jóval reálisabban fel tudja mérni a ténylegesen felmerülő költségeket, és határozhat a terület megvásárlásáról vagy új telephely kereséséről. Eszerint az előzetes régészeti dokumentáció alapjául a lelőhely állapotában maradandó változással nem járó műszeres lelőhely- és leletfelderítés, terepbejárás, illetve indokolt esetben próbafeltárás szolgál. Emellett az állami nagyberuházások esetén folytatott próbafeltárásra és megelőző feltárásra idő- és költségkorlát meghatározásával speciális szabályokat adott. Az állami nagyberuházás esetén a próbafeltárás legfeljebb 30, a megelőző feltárás és az elfedés időtartama legfeljebb további 30, régészeti feltárás végzésére alkalmas nap lehet, amibe a hatósági eljárás időtartama nem számít bele. Rögzítette továbbá, hogy a beruházó a próbafeltárás, a megelőző feltárás és az elfedés költségeként összesen legfeljebb a beruházás teljes bekerülési költsége 1 százalékának megfelelő összeg viselésére köteles, ami nem haladhatja meg a 200 millió forintot. A 2011 novemberében hatályba lépett törvény végrehajtásával kapcsolatban azonban számos nehézség merült fel a gyakorlatban, így szükségessé vált egyes fogalmak pontosítása, további értelmezési nehézségek feloldása.

A jelen törvényjavaslat által válik lehetővé a 2011 novemberében bevezetett új fogalmak - például a nagyberuházás vagy elfedés és követelmények - pontosító kibontása, a gyakorlatban történő alkalmazáshoz szükséges további részletszabályok megfogalmazása. Az önök előtt fekvő javaslat célja tehát az említett hiátusok kezelése, a törvény jogtechnikai jellegű módosítása, valamint annak biztosítása, hogy a kulturális örökség védelmében végzett régészeti feltárások ne tegyék terhesebbé az állam fejlesztéspolitikai, infrastrukturális elképzeléseinek megvalósítását.

(9.50)

A törvényjavaslat az egyes eljárási határidőket lerövidítette a régészeti eljárások megfelelő határidőben történő lebonyolítása érdekében. Jelenleg a megyei kormányhivatalok részeként működő kulturális örökségvédelmi irodák előzetes jóváhagyása szükséges a megyei múzeum és a beruházó feltárásra vonatkozó írásbeli szerződéséhez. Ennek megszüntetésével pusztán a szerződés megkötésének bejelentése is előírható, ezzel a 15 napos jóváhagyási eljárás kiiktatható. A kulturális örökségvédelmi iroda így a bejelentéssel tudomást szerez a próbafeltárásról és azt ellenőrizheti is.

A feltárást végző intézmény a további régészeti feladatellátás engedélyezése iránti kérelmet a próbafeltárás befejezésétől számított 5 napon belül köteles előterjeszteni, arról az örökségvédelmi hatóságnak 15 napon belül szükséges döntenie, mindez tehát jelentősen lerövidíti a további régészeti feladatellátás megkezdéséhez szükséges időt.

A 200 millió forintos felső határ túllépésére vonatkozó kormánydöntés kezdeményezése tekintetében a javaslat rögzíti, hogy a feltárást végző múzeum köteles megindítani a kormány döntésére irányuló eljárást a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál, amely a kultúráért felelős miniszternek javasolja az erről szóló előterjesztés kormány előtti képviseletét. A hatályos törvényi szabályozás szerint ugyanis a kezdeményezés a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól indul, ugyanakkor a felső határ túllépési igénye a múzeumnál keletkezik, ahogy a szükséges információk is a múzeum birtokában vannak. A módosítás azt is egyértelművé teszi, hogy a törvény szerinti 200 millió forintos értékhatár bruttó értékben számítandó.

Fontos megemlíteni továbbá, hogy a javaslat a jelenlegi nagyberuházás, állami nagyberuházás megkülönböztetést elveti, mivel a nemzetgazdasági érdekek szempontjából nem állapítható meg érdemi különbség közöttük.

Tekintettel továbbá arra, hogy indokolt a nagyberuházások esetében a régészeti feltárások speciális szabályainak kormányrendeleti szinten történő szabályozása, a törvényben erre meg kell adni a szükséges felhatalmazást, amely kiterjed a régészeti feltárásra vonatkozó szerződés kötelező tartalmi elemeinek szabályozására is. E felhatalmazó rendelkezést szintén tartalmazza a tárgyi módosítás.

A szabályozás pontosítására vonatkozó előterjesztés megalkotását tehát a korábbi törvénymódosítás végrehajtásával kapcsolatosan felmerülő eljárási nehézségek tették indokolttá, illetve az érdekeltségi rendszerek különös figyelembevétele. Erre való tekintettel tisztelettel kérem önöket, hogy a törvényjavaslat elfogadását támogatni szíveskedjenek. Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint öt-öt perces időkeretben.

Megadom a szót Nagy Csabának, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadójának. Öné a szó.

NAGY CSABA, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság a T/6474. számú, a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló javaslatot 2012. április 2-án megtartott ülésén megtárgyalta.

A bizottsági ülésen elhangzott az a képviselői felvetés, túl azon a módosítójavaslat-soron, amit a törvényjavaslat tartalmaz, hogy fontos lenne a végrehajtási utasítások során kitérni arra a tényre, hogy a régészeti feltárások során hogyan és mi módon írjuk elő kötelezettségként a régészeti munkálatokat végzőknek, illetve a területet biztosító cégeknek szerződéses kereteken belül az őrzésnek a szükségességét és elkerülhetetlenségét.

Éppen a bizottsági ülésen hangzott el egy olyan példa, ami arra mutatott rá, hogy e tekintetben a jogi szabályozásban hiányosság keletkezett, úgyhogy ezt a végrehajtási utasítás során mindenképpen szükséges hogy kezeljük, mert e tekintetben, azt gondolom, hogy előrelépésre van szükség.

Szóba került a bizottsági ülésen magának a törvényjavaslatnak a szükségszerűsége, ami, azt gondolom, hogy vitathatatlan, hiszen fontos az, hogy a kulturális örökség vonatkozásában meglegyenek azok a jogi eljárások és azok a határidők, amelyek kiszámíthatóvá teszik a különböző állami beruházásoknak a tervezhetőségét mind a költségoldalon, mind az időtartam vonatkozásában.

Az is fontos, hogy az állami nagyberuházások tényét, fogalmát rögzíti a jogszabálytervezet, hiszen a nemzetgazdasági szempontból kiemeltté nyilvánított beruházásokra is vonatkozik, illetve az európai uniós forrásokból megvalósuló beruházásokra is vonatkozik.

Nyilvánvaló, hogy itt egy kompromisszumos javaslatot kell beterjeszteni, hiszen mindnyájan azt szeretnénk, hogy kulturális örökségeinket a lehető legnagyobb mértékig meg tudjuk őrizni, de azt gondolom, hogy az is egy nagyon-nagyon fontos szempont, hogy a nemzetgazdasági érdekek is megjelenjenek ebben a szabályozási rendszerben.

Azok a határidők, amik itt biztosítva lesznek a tekintetben, hogy hány régészeti napot lehet eltölteni a régészeknek kutatással, hány napot lehet eltölteni a gépi földmunkával, illetve ezeket a feltárásokat hogyan és milyen rendszerben lehet még, ha szükségszerű, hiszen lehetnek olyan értékes területek, amelyekre nem elég a 30 nap, megnyújtani, azt gondolom, hogy ezek garanciák, egyben felemelik annak a hatósági eljárásnak is a fontosságát, ahol is a határidő-módosításokra sor kerülhet.

A törvényjavaslat a tekintetben, azt gondolom, előremutató, hogy bizonyos kereteket szab a szakmai munka elvégzésére. Ezek a keretek kiszámíthatóak, ezek a keretek pénzügyileg is bebiztosíthatóak, tehát ily módon nem áll meg akkor az élet, hogyha egy kulturális szempontból fontos régészeti feltárással találkozunk, mondjuk, egy beruházás vonatkozásában. Ezért fontosnak tartom azt is, hogy e vonatkozásban ez a szabályozás előremutató lehet, és kiszámíthatóvá teszi a beruházásoknak a menetét, és az is nagyon fontos szempont, hogy a költségoldalon is megteszi ezt.

Végül szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat arról, hogy az önkormányzati és területfejlesztési bizottság a dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter úr által előterjesztett T/6474. számú törvényjavaslatot 16 igen és 7 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Varga Zoltán képviselő úrnak, aki a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi álláspontot ismerteti.

VARGA ZOLTÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy képviselőtársam a mondatát befejezte, bizony volt ellenszavazat is ezzel a törvénymódosítással, illetve a törvénymódosítási javaslattal kapcsolatban.

Mégpedig azért volt - és ezt a bizottsági ülésen elég jól kitárgyaltuk -, mert érthetetlen, hogy a 2011 végén meghozott törvény, amiről az államtitkár úr is beszélt, és a közben végrehajtott intézményi, szervezeti változások, jelesül az, hogy 2012. január 1-jével gyakorlatilag az a múzeumi hálózat, amiről ön, államtitkár úr, beszélt, az gyakorlatilag állami fennhatóság alá került. Tehát érthetetlen, hogy arról, és a bizottsági ülésen is mindannyian elismertük, hisz nagyon sok önkormányzati ember volt, megyei önkormányzati vezető tagja ma is az önkormányzati bizottságnak, és tény, hogy az elmúlt időszakban bizony a beruházások környékén és régészeti feltárások kapcsán voltak viták, hisz a fenntartók, a megyei önkormányzati fenntartók abban voltak érdekeltek, hogy forrásokat kapjanak a régészek, nyilvánvalóan a mindenkori kormányzat pedig abban volt érdekelt, hogy a beruházások a lehető leggyorsabban haladjanak.

Tehát mivel ez a konfliktus gyakorlatilag az önök törvényalkotása során megszűnt, ezért érthetetlen, hogy a kormány ahelyett, hogy a saját struktúrájában próbálta volna meg azokat a hiányosságokat és azokat a problémákat kezelni, amelyek lehet, hogy valósak, ehelyett egy nagyon drasztikus lépést hozott ezzel a törvényjavaslattal. Hisz ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden beruházás, hisz ha valaki elolvassa, hogy a nagyberuházás fogalmába mi tartozik, azt kell hogy mondjam, hogy az elkövetkezendő időszakban gyakorlatilag minden lényeges beruházás tekintetében a kulturális örökség védelme abszolút háttérbe szorul.

(10.00)

Csak és kifejezetten a beruházó érdeke valósul meg, és azt gondolom, ez azért teljességgel érthetetlen. Talán furcsa, hogy egy ellenzéki önkormányzati ember hozza fel ezt a problémát, de szeretném jelezni az államtitkár úrnak, hogy hosszú távon ez a helyi közösségekben fog problémát okozni, mert egyszerűen azok a struktúrák, azok a kiállítóhelyek, azok a múzeumok, azok a látványosságok, amelyek ma még megvannak Magyarország településein, egyszerűen el fognak lehetetlenülni, mert én nem bízom abban - nyugtasson meg, államtitkár úr -, hogy majd a központi kormányzat ezeket az intézményeket úgy fogja működtetni, olyan forrásokkal fogja ellátni, hogy ezek hiánya nélkül el tudják látni azokat a feladatokat, amelyeket egyéb törvények rájuk bíznak.

Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy azért az egy picit álságos, és a bizottsági ülésen is erről volt szó, hogy ezek a régészeti feltárások azután minden beruházást megakadályoztak Magyarországon. Azért mindannyian tudjuk, hogy nagyon komoly beruházások valósultak meg, autópályák épültek, vonalas létesítmények épültek, vagy multinacionális cégek adtak át beruházásokat, amelyeket ugyan most nem önök készítették elő, de gyakorlatilag önök avatják fel, és akár a győri Auditól, akár a kecskeméti Mercedesig ezek megvalósultak. Persze, nyilván voltak gondok és problémák, de ezeket a problémákat normális módon lehetett rendezni, hiszen, ha nem lehetett volna, akkor ezek a beruházások ma sem működnének, nem lehetett volna ezeket átadni.

Persze, egyik képviselőtársam fel is vetette, hogy ez az elfedés egy nagyon érdekes terminológia. Igazából mit is jelent ez az elfedés? Nem az államtitkár úr, hanem egy régész szakember volt a bizottsági ülésen, aki erre válaszolt, és ebből azt lehetett kiolvasni, hogy ha például egy Magyarországot átszelő távvezeték épül, és nyilvánvalóan a nyomvonalon régészeti feltárásokat kell csinálni, akkor valakik majd kijelölnek ezen a szakaszon egy valamekkora szakaszt, ezen a szakaszon megtörténik a régészeti feltárás, a többi szakaszon pedig belép ez az úgynevezett elfedés, és ha majd valamikor, ne adj' isten, még egyszer azon a szakaszon valamilyen beruházás történik, vagy ne adj' isten, valakinek valami eszébe jut, akkor majd lehet bizonyos feltárásokat végezni. Tehát azt gondolom, ez azért egy nagyon súlyos probléma és nagyon súlyos dolog (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), amelynek a felelősségét nyilván önöknek kell vállalniuk, ezért a bizottság kisebbségi csoportja általános vitára sem támogatta ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Gulyás Dénes képviselő úrnak, a kulturális és sajtóbizottság előadójának.

GULYÁS DÉNES, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A T/6474. számú, a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot a kulturális és sajtóbizottság a tegnapi, azaz az április 2-ai ülésén megvitatta. Ezen elhangzott olyan észrevétel, amely a nagyberuházással kapcsolatos aggályokat fejezte ki, olyan is, amelyik a módosító egészét kifogásolta, illetve olyan is, amely a szakmával történt egyeztetésre kérdezett rá.

A kulturális és sajtóbizottság 4 nemmel, 3 tartózkodással és 8 igennel a javaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Karácsony Gergely képviselő úrnak, aki a bizottságban kialakult kisebbségi véleményt ismerteti.

KARÁCSONY GERGELY, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr.

Tisztelt Ház! Valójában azt kell mondanom, hogy a bizottságban kialakult többségi álláspontot fogom képviselni, legalábbis ami a vitában elhangzottakat illeti. Gulyás képviselőtársam említette azt, hogy végül is a bizottság 8 szavazattal támogatta, 7 szavazattal nem támogatta a javaslat általános vitára való alkalmasságát, és a vitában egyetlenegy érv sem hangzott el a javaslat mellett.

Ez egy sajátos vita volt, ahol tulajdonképpen maga az előterjesztő is, az államtitkár úr is megérkezett a bizottsági ülésre, bár a vita egy későbbi pontján, és arról beszélt, hogy tulajdonképpen az államtitkárság nem teljes mellszélességgel tud felsorakozni a javaslat mellett. Kormánypárti képviselőtársaim is kérdéseket, illetve csípős megjegyzéseket tettek a javaslatra. Persze, nyilván a kormány-ellenzék logika érvényesült a bizottsági szavazásban, de úgy érzékeltem, hogy kormányzati képviselőtársaim, akik végül is igen szavazattal támogatták az általános vitára való alkalmasságot, de ezt ők sem tették nagy lelkesedéssel.

A későbbiekben majd az LMP álláspontját ismertetve elmondom azokat a részletes szakmai kritikákat, amelyek miatt én is nemmel szavaztam. Kétségtelen, hogy a bizottsági ülésen leginkább az ellenzéki képviselők tették szóvá a javaslatnak azokat az elemeit, amelyekről azt gondoljuk, hogy súlyosan veszélyeztetik a kulturális örökségünk védelmét.

Csak szeretném a jegyzőkönyvnek itt is elmondani, hogy a javaslat mellett egyetlenegy érv sem hangzott el.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre bejelentett képviselői felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Gyimesi Endre képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt, kedves Képviselőtársaim! Ahogyan az államtitkár úr is utalt rá, a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvényt nem olyan régen módosította a parlament. 2011. november 15-én lépett hatályba a 2011. évi CXLIX. törvény, amely megváltoztatta a régészeti ásatásokra vonatkozó jogszabályokat. Most ismét szükségessé vált az újabb módosítás.

A mostani előterjesztés nehéz feladatra vállalkozik, keskeny pallón egyensúlyoz, hogy többféle kívánalomnak is meg tudjon felelni. Ezek a kívánalmak a következők. Egy és elsődleges a kulturális örökség védelme. Kettő: a fejlesztéspolitikáért való felelősség. Három: az infrastruktúráért való felelősség. Meg kell találni azt a szabályozórendszert, ami nem rak elviselhetetlen terhet anyagi és megvalósítási idő tekintetében a munkahelyet teremtő nagyvállalkozások számára, ugyanakkor biztosítja a tudomány számára az elmélyült, alapos kutatómunkát is. Jogi szabályozással igyekszik összhangot teremteni az ágazati érdekek között. Lehetővé kívánja tenni azt, hogy a kulturális örökség védelmében végzett régészeti ásatások az állam érdekein túl ne lehetetlenítsék el a fejlesztéspolitikai, illetve infrastrukturális elképzelések megvalósítását. Magyarra lefordítva: a munkák ésszerű gyorsításáról van szó.

Az előterjesztés pontosítja az eljárási határidőket, szigorítja az ellenőrzést, szankciókat, kötbért alkalmaz a feltárást végző intézmények irányában is. Ez bizony vadonatúj elem a múzeumok tekintetében. Ugyanakkor lerövidíti a határidőket, csak bejelentési kötelezettséget ír elő a hatóság irányában próbafeltárás esetén, amelyet 30 napban maximál. Ebbe nem tartozik bele a feltáráshoz kapcsolódó földmunkák elvégzéséhez szükséges idő, amely legfeljebb 10 nap lehet. További változtatás, hogy a feltárást végző intézmény a próbafeltárástól számított 5 napon belül kérelmet nyújthat be a hatósághoz, kérve a feltárás folytatását. Erről a hatóság 15 napon belül dönt. Tehát - és ez óriási felelősség - a nagyberuházások érdekében lerövidülnek a határidők. A határidők be nem tartása, mint említettem, kötbért von maga után, ami rendkívül veszélyes az alulfinanszírozott múzeumok működése szempontjából.

A törvénymódosítás pontosítja, hogy a feltárásra szánt 200 millió forint bruttóban értendő, és a feltárást végző intézmény köteles a kormány döntésére irányuló eljárást kezdeményezni a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál, ha túl kívánja lépni ezt az összeghatárt.

(10.10)

Mindezeket a szabályozókat a már folyamatban lévő ügyekre is ki kívánja terjeszteni a döntéshozó. A törvénymódosítás eltörli a megkülönböztetést nagyberuházás és állami nagyberuházás között; azt hiszem, ez a szempont érthető, hiszen nemzetgazdasági szempontból mindkettő rendkívül fontos lehet.

Összegezve megállapítható, hogy a törvénytervezet a nagyberuházások érdekében felgyorsítja a régészeti feltárásokat, megfelelő ellenőrzési és szankcionálási szabályokat teremt, biztosítja az összkormányzati érdekek megjelenítését is. Ugyanakkor látható, hogy a muzeológus-régészeti szakma egy része nem ért egyet ezzel a törvénytervezettel, főleg a kiemelkedő ügyekhez kapcsolódó szabályozással. Nem támogatja, hogy próbafeltárás esetén előzetes hozzájárulás helyett bejelentés elegendő legyen a munka elkezdéséhez. Elégtelennek tartja a kormányhivatalok részét képező kulturális örökségvédelmi irodák szakmai irányítási jogát a hatékony irányításhoz.

Úgy gondolom, hogy a korábbiakban jelzett változtatások biztosítják azt a hármas követelményt, amelyről a bevezetőben beszéltem, a kulturális örökségvédelmi, fejlesztéspolitikai és infrastrukturális követelményt, amelynek az ország érdekében meg kívánunk felelni. A szakmai aggályokat jól időzített és menedzselt módosító javaslatokkal ki lehet küszöbölni, maga a kulturális bizottság is készül ilyen javaslatokkal. Mindezek figyelembevételével és beépítésével - és ahogy hallottam, az önkormányzati bizottságtól is érkeznek ilyenek - támogatható lesz a törvényjavaslat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Hiller István képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Mondanivalómat két részre kívánom bontani, az egyik szakmai rész, a másik inkább történeti, politikai. A szakmai rész elemzését azzal kívánom kezdeni, hogy önök kevesebb mint két évvel ezelőtt, 2010-ben, kormányuk megalakítását követően hamarosan szétvertek egy működő intézményt, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot. A működőképes intézmény kategória bizonyítására azt kívánom felhozni, hogy számos beruházás, legyen az külföldi nagyberuházás vagy európai uniós forrásból magyar részfinanszírozással megvalósított beruházás, rendben, kellő alapossággal és a beruházóval való egyeztetett menetrend szerint került régészeti feltárás alá, és ezután történt meg a beruházás. Így történt ez a korábban már emlegetett győri eset idején, vagy a hazánkban az utóbbi évek legnagyobb beruházását képező, általunk előkészített, önök által meg átadott kecskeméti Mercedes-nagyberuházás esetén.

Tehát sok mindent lehet mondani az önök által 2010-ben szétvert rendszerre, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy működött. Ehhez képest létre kívántak hozni valamit, ami nem világos, hogy pontosan micsoda, mert két év alatt éppen most módosítják másodszor. Az elsőnek a tanúbizonyságát tehát nem nagyon lehet megadni, mert mire életbe lépett volna a működése, addigra éppen most fekszik itt előttünk, és módosítják.

A jelenlegi módosításban teljes mértékben felborul a nemzeti örökség, a nemzeti kulturális örökség védelme, a kulturális érdek és a beruházói érdek közötti egyensúly, harmónia. Nincs itt semmilyen egyensúly, az egyensúly megbontásának egyértelmű és világos gyakorlati kivitelezése történik ezen törvényjavaslat elfogadásával, amelyet egyébként, tiszteletére legyen mondva Gyimesi képviselő úrnak, a szakma, a régészeti szakma, a kutatás, amelynek jelentős hagyománya van Magyarországon, és színvonalát soha, senki se az országon belül, se az országon kívül nem kérdőjelezte meg, nemhogy kritizálja ezt a törvényjavaslatot, hanem ennek meghatározó pontjait egész egyszerűen elutasítja.

Nem részleteiben utasítja el, úgy utasítja el, ahogy van. Ez ugyanis teljesen egyértelművé teszi - két kategóriát szeretnék, tisztelt elnök úr, felhozni -, az egyik a régészeti feltárás itt engedélyezett időtartama, amely egyszerűen lehetetlenné teszi az alapos munkát. Önök is pontosan tudják, hogy 30 nap alatt ekkora területet feltárni jó szakmai lelkiismerettel nem lehet. A másik ez a bizonyos értékhatár, a 200 millió forint, amely, mint államtitkár úr közölte, bruttó 200 millió, a nettót tehát 160 millió forintnak kell értékelni. Azt kell mondjam, hogy egy olyan beruházás esetén, mint például a Mercedes vagy a győri, ez messze milliárdos értékhatár fölött van. Így aztán magukra veszik annak ódiumát, hogy minden lényeges esetben az állami nagyberuházás kormány elé vitelét fogja ez a javaslat indítványozni, a kormány munkáját ismerve azonban, a mindenkori kormány munkáját, nem feltétlenül ez lesz az elsődleges, amelyet ilyen gazdasági helyzetben megtárgyal, az egész egy teljesen elképesztő bürokratikus láncolatot eredményez, amely a nemzeti kulturális örökség védelmét majdnem lehetetlenné teszi ebben a formában.

A második része a mondandómnak pedig történeti, bár rövid idő áttekintését teszi szükségessé. Az Országgyűlés tegnapi kulturális bizottsági ülésén államtitkár úr, azt gondolom, a szakma érdekeit, az államtitkársága érdekeit tisztességesen védő, egyértelmű beszédet tartott. Tisztelet érte, hogy elmondta. A probléma csak az, hogy ennek lényege mégiscsak az volt, hogy ön magyar értelmiségiként, a kultúrát védő magyar emberként ezzel az előterjesztéssel gyakorlati értelemben nem ért egyet. Előterjesztőként szembekerült saját értelmiségi önmagával, hiszen az önnön felfogása és az államtitkár kötelező előadása között ég és föld volt. Itt ez a probléma. Az a probléma, hogy az előterjesztés nem szolgálja a magyar kultúra érdekeit, és ezt a kultúráért felelős államtitkárnak, államtitkárságnak kell előterjesztenie. Mint bizonyos tapasztalattal rendelkező ember, tisztelt államtitkár úr, azt kell mondjam, hogy - még egyszer tisztesség azért, amit mondott - államtitkárként vagy miniszterként én nem tettem volna, nem a hozzászólást, hanem az előterjesztést.

Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Gyimesi Endre képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Azt hiszem, hogy az előttem szóló képviselőtársammal abban megállapodhatunk, hogy Deák Ferenc bölcs mondása, miszerint minden törvényt lehet javítva változtatni, az erre a tavalyi törvényre is érvényes, és azt gondolom, hogy ha szükséges, márpedig szükséges sok tekintetben a módosítás, akkor ezeket meg kell tenni a határidők tekintetében, a pontosítások és egyebek tekintetében.

De nem ezért kértem szót, hanem azért kértem szót, hogy bár én megértem, hogy egy volt miniszter mindig visszatekintve a saját pályájára, úgy gondolja, hogy csak helyes döntéseket hozott, de azért fogadja el tőlem, miniszter úr, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat központosítása, létrehozása a szakma tiltakozása ellenére jött akkoriban létre, és a szakma megnyugvását jelentette az, hogy - az ön szavaival élve - szétverték; nem verték szét, hanem a Nemzeti Múzeum alá helyezték. Nem tudta a szakma semmiképpen azt tolerálni, hogy a többi régészhez képest irreálisan magasabb béréért, központosítva, a pénzes feladatokat egy szervezet alá vonták, ugyanakkor a vidéki múzeumi hálózatnak pedig el kellett végeznie a szükséges aprómunkát. Úgy érzem, hogy e tekintetben meg kell védenem a változtatásokat és a kormány döntését, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatnak ezt a kiemelt privilégiumát megszüntette.

Köszönöm szépen.

(10.20)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Hiller István képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Hosszú vitát nem kívánok kerekíteni az ügyből, de azért érdemes elmondani, hogy akkor mik a tapasztalatok. Önnek abban igaza van, hogy ez egy központosított szervezet volt, olyan szervezet, amely lehetővé tette egyébként centralizált, szakmailag elismert erőkkel egy-egy nagyberuházás esetén, az előbb említett Kecskemét például ilyen volt, hogy viszonylag gyorsan és szakszerűen ellássa a feladatát. Na, most ami a 2010-es szétverés után következett, valóban azok a régészek, akik ehhez a szakszolgálathoz tartoztak, immáron kevesebb pénzt kapnak, következésképpen sem azok nem kapnak többet, akik a korábbi rendszer múzeumi hálózatában dolgoznak, sem azok nem kapnak többet, sőt kevesebbet, akik korábban a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatnál dolgoztak.

De kérem, hogy gondoljanak egy konkrét, a következő évek egyik lehetséges nagyprojektjére. A Nabucco-vezetékről nem kulturális értelemben, hanem gazdasági értelemben az elmúlt években sokat lehetett hallani. Egy olyan nemzetközi projektről van szó, amely Magyarország területének jó részét érinti vagy legalábbis átszeli. Ez az önök törvénye, amelyet most kívánnak elfogadni, teljesen alkalmatlanná teszi a régészetet, a magyarországi régészetet, hogy egy ilyen hosszú, nem egy konkrét területre koncentráló, hanem az ország területét hosszan átszelve, mint egy autópálya, mint egy nagy vezeték építésénél szükséges feltárással elvégezze. Itt, kérem, önök vagy az a kormány, amelyik a Nabucco-vezeték építésénél kormányon lesz, olyan elképesztő problémákkal fog szembenézni, hogy az első lesz, hogy ezt a törvényt kidobja.

Nem beszélve arról, hogy tényleg komolyan gondolják, hogy egy ilyen nagy projektnél 200 millió forint bruttó a kiindulási alapár? Módosítaniuk kell majd a törvényt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), miközben - tisztelt elnök úr, azonnal befejezem - most látható, hogy ilyen projektek lesznek és lehetnek Magyarországon.

Köszönöm szépen a türelmet.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Hegedűs Lorántné képviselő asszony, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő asszony.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az az abszurd tragikomédia, amit most már lassan két éve vagy közel két éve a Fidesz-kormányzat játszik, illetve játszott velünk, a magyar nemzettel mint statisztákkal, ez egy újabb fordulathoz érkezett, mondjuk így. Miért gondolok erre a törvényjavaslatra úgy, mint egy drámai fordulatra? Szeretném emlékeztetni önöket, hogy nemrégiben, mondhatjuk, az elmúlt napokban, hetekben napokon keresztül, órákon keresztül vitatkoztunk és tárgyalt a Ház, egyébként nagy egyetértésben több esetben, a magyar nemzeti értékekről szóló, illetve a hungarikumokról szóló törvényről.

Aztán most a napokban is elénk került, de már előtte több héttel ezelőtt is más esetben elénk került olyan törvényjavaslat, amely a magyar közigazgatás átszervezéséről szól, és ezeknek a törvényeknek a preambulumában rendre-módra előkerül a Jó Állam megteremtésének illúziója, csupa nagybetűvel, nem is idézőjelben. Olyan lendülettel, hogy úgy gondolom, hogy Morus Tamás valószínűleg irulna-pirulna ezen ambíció láttán. No, hát mindenesetre mindezen rendkívül romantikus, mondjuk így, pásztorjáték kellős közepette egy rendkívül prózai és kijózanító ez az etűd, amivel most szembe kell hogy nézzünk. És miért gondolom azt, hogy hiba lenne erre az előttünk fekvő javaslatra mint egy törvényalkotói munkára gondolni? Azért gondolom ezt, mert tudjuk, a jogalkotási törvény szerint a törvényjavaslat benyújtójának kötelessége lenne társadalmi egyeztetést kezdeni, szakmai szervezetekkel konzultálni, meghallgatni e fórumok véleményét, hatásvizsgálatot csináltatni egy-egy ilyen nagy jelentőségű törvényjavaslat kapcsán. Na, erről már réges-régen nincs szó. Hallhattuk itt az imént is, és olvashattuk a szakmai fórumokon is, hogy a kormányzat csak a Magyar Régészeti Szövetséget kerülte ki ebben az ügyben, senki mást, és azok nem győznek tiltakozni e módosítás ellen. Tehát nyugodtan mondjuk ki, hogy itt nem törvényalkotási munkáról van szó. Mondjuk azt, hogy egy irodalmi munkásság részeként kell hogy tekintsük ezt az előttünk fekvő irományt, amelyben egy politikai ars poetica van.

És akkor nézzük ezt, mint egy szövegelemzést, egy olyan dolgozatot, amely szövegelemzést igényel. Ugye rögtön két tételmondattal kezdődik, két fogalommagyarázattal. Az egyik fogalommagyarázat a nagyberuházást jelenti, a másik pedig az elfedést. A nagyberuházás címszava alatt, most már tudjuk, hogy ezentúl a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánított beruházást avagy pedig a részben vagy egészben európai uniós forrásból megvalósuló beruházást érthetjük minden más mellett. És amikor az előbb azt mondtam, hogy a kormányzat valószínűleg elfelejtett egyeztetni vagy nem fordított rá kellő energiát, hogy a szakmai fórumokkal egyeztessen, egyfajta egyeztetésen ezek alapján biztosan átesett ez a törvényjavaslat-módosítás, nevezetesen olyan beruházókkal, mint - nevesítem - Nyerges, Csányi, Simicska, Pomázi és így tovább és így tovább, valószínűleg lehetne ezt a sort még hosszan folytatni, ezekkel bizonyosan megtörtént az egyeztetés. Ebben nyugodtan biztosak lehetünk.

A másik fogalom, amelyet megmagyaráz tételmondatként ez az előttünk fekvő iromány, ez az elfedés. Elfedésnek pedig ezentúl nevezhetjük a megelőző feltárásra nem kerülő régészeti lelőhelyek megóvása érdekében előírt intézkedéseket, illetve azok fizikai védelmét biztosító jogszabályban vagy a hatóság határozatában meghatározott megoldásokat. Hogy ez mit is jelent, ez a fizikai védelem, gondoltam, rákérdezek az államtitkár úrnál, illetve a minisztérium egyik magas beosztású illetékesénél, hogy mondják meg, magyarázzák meg nekem, egyszerű kisembernek, naiv laikusnak, hogy vajon mit jelenthet ez műszaki szempontból. Hát, kérem, talán nem meglepő módon nem kaptam rá választ. Talán most itt az államtitkár úr a tévé- és rádióközvetítés előtt megmagyarázza nekünk, hogy mit is jelent ez műszakilag. Attila király sírjára rátolunk még két métert a biztonság kedvéért, és elfedjük? Azt mondta a minisztérium illetékese, hogy majd a későbbiek során megvalósuló későbbi beruházások esetén esetlegesen feltárásra fognak kerülni ezek a régészeti leletek, ezért egyelőre meg kell őket óvni. Na, de most tessék már nekem megmondani, hogy ha mondjuk, odaépül egy Nabucco-gázvezeték, vagy odaépül egy autópálya, akkor mi lesz az a későbbi beruházás, amelynek az érdekében most egyelőre el kell fedni a múltat? Vagy pedig az, ami ezer éve, kétezer éve ott pihen a mélyben, az még várhat száz évet, kétszáz évet? Telik az örökkévalóságból, mondhatjuk? Melyik lesz az a beruházás, amikor már úgy érzi majd a magyar kormány, hogy érdemes feltárni a múltat? És aztán menjünk tovább! Itt azért vannak más, nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások, amelyek valójában műemléki jelentőségű területeket érintenek, illetve régészeti szempontból kiemelt jelentőségű területnek minősíthetők, például a budai Vár. Ott is nagyberuházások kezdődnek most! És akkor mondhatjuk, hogy az egyszerűség kedvéért, hogy ott valójában biztosan nem lesz elég 200 millió forint bruttóban, amely nettó 157 millió forint. Hát fedjük el az egész budai Várat, nem igaz? Nem egyszerűbb, nem korrektebb megoldás talán? És akkor majd nyerges vontatóval fel lehet oda húzni szép nagy toronyházakat, hiszen nemzetgazdasági szempontból az fontosabb. És hát mennyi-mennyi munkahelyet teremthetne, hát ezzel nem lehet vitatkozni! Ehhez képest pár csont a föld alatt vagy egy-két ezüstpénzecske mit jelentene, ugye? Régebben a múltat végképp el akarták törölni, most meg végképp el akarjuk fedni? Ez törvényalkotás?

(10.30)

Ahhoz képest már a többi része ezen törvényjavaslatnak, vagy az előttünk fekvő irománynak már csak technikai pontosítás, hogy hogyan is próbálja a kormányzat ezt az elfedést az életbe építeni, mondjuk így, úgymint az eljárási időtartamok csökkentése, a gépi földmunka időtartamának 10 napra való korlátozása, a próbafeltárás maximum 30 napra degradálása, illetve a próbafeltárások engedélykötelességének eltörlése és így tovább és így tovább.

De ezzel kapcsolatban még egy dolgot hadd kérdezzek meg. Amikor egy település helyi építési szabályzatot készít, számtalan szakhatóságot be kell vonni, 20-25-öt egészen biztosan, többek között a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is egy ilyen szakhatóságnak számít, és a műemléki jelentőségű területet, illetve a régészeti területet nemcsak a helyi építési szabályzatba mint rendeletbe, hanem az annak mellékletét képező szabályozási tervbe is bele kell rajzolni. Minden olyan ingatlant, amelyet ez bármilyen módon érint, a későbbiek során bekövetkező építkezéseknél kötelező jelleggel meg kell kutatni. Tehát egy önkormányzati beruházás esetében ez majd kötelező lesz, csakúgy, mint mondjuk egy bármilyen magánház felépítése esetén, de amikor nagyberuházásokról van szó, nagy fejlesztő mogulok állnak mögötte, akkor majd nem lesz kötelező? Jól értem ezt a kettős mércét? Vannak egyenlők, és vannak egyenlőbbek a Fidesz-kormányzat szerint?

Ez aztán a normatív szabályozás! Ez aztán a törvényalkotás! Azt gondolom, hogy ezen a törvényjavaslaton nincs mit szépíteni, nincs mit igazítani. Ugyan be fogunk adni módosító indítványt, de alapvetően azt kérjük és kezdeményezzük a kormányzatnál, hogy ezt az egész javaslatot vonják vissza, mert egyszerűen méltatlan a magyar törvényhozáshoz. Ez semmilyen módon semmilyen mércét nem üt meg. Így akkor majdhogynem egy doktori dolgozatot is lehetne ebből írni, mondhatjuk, mert mostanában az a mérce a kormányzat számára. Azt gondolom, hogy nekünk itt törvényalkotó képviselőknek az a feladatunk, hogy a magyar nemzeti értékeket megvédjük. Adott esetben úgy is, hogy más beruházások ezáltal hátrányt szenvednek, vagy valamifajta időcsúszásban lesznek. De ez nem írhatja felül azt a szempontot, hogy megismerjük a múltunkat, hogy valójában ténylegesen minőségi módon az dokumentálva legyen, és tisztességesen meg legyen őrizve a jövő nemzedékek számára.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Karácsony Gergely képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Itt ellenzéki képviselőtársaim már nagyjából elmondták azt, amit el lehet mondani erről a törvényjavaslatról, bizonyos szempontból csak ismételni tudom ezeket. De azért elmondanék én is néhány konkrét kritikát, és aztán egy kicsit tágabb összefüggésben beszélnék arról, hogy az elmúlt, lassan két évben mi is történt tulajdonképpen a régészeti feltárásokkal kapcsolatosan, és hogy mi lehet a kiút abból a slamasztikából, amibe, most úgy tűnik, bele fog kerülni a magyar kulturális örökség védelme. Itt általában beszélnék arról, hogy milyen a kultúra érdekérvényesítő képessége ebben a kormányban.

Valóban, ez a javaslat, ha szembeállítjuk egymással a beruházók és a kulturális örökség védelmét, akkor teljesen egyértelműen kimondja az ítéletet, hogy a beruházók oldalára állt. Az a javaslat, amit három hónappal ezelőtt fogadott el a parlament, és ami szintén nagy felháborodást váltott ki a magyar régészeti szakmában, ennél a javaslatnál is továbbmegy azon az úton, hogy kiszolgálja a befektetők érdekeit. Az egyik kérdés az elfedés, amivel kapcsolatosan, amennyire át tudtam tanulmányozni a szakmai véleményeket, még azok is, akik azt gondolják, hogy ez egy járható út, azt gondolják, hogy az elfedésnek ez a definíciója tulajdonképpen csak az egyes régészeti leletek fizikai védelmére koncentrál, ez teljesen tarthatatlan. Hiszen az örökségi elemek sérülhetnek a beruházás által okozott nem fizikai jellegű változásoktól is, tehát amikor nem közvetlenül a beruházás váltja ki ezeket. Például a talajszint változása vagy vegyi anyagok kémiai hatása révén is elpusztulhatnak a leletek.

Továbbhaladva az egyes paragrafusok mentén, többen szóvá tették, én is szóvá teszem azt, hogy innentől kezdve a próbafeltáráshoz nem kell örökségvédelmi hatósági engedélyt kérni. Ez egyfelől persze gyorsítja a folyamatot, másfelől pedig teljesen egyértelműen csökkenti azt a hatósági kontrollt, amit gyakorolni kellene a beruházások felett. Az is teljesen abszurd határidő, hogy 5 nap áll rendelkezésre a próbafeltárás végén a régészeti feladatellátás érdekében benyújtható irományok benyújtására, ami szintén szakmai szempontból nehezen tartható. És ami talán a legszigorúbb határidő, ami legkevésbé tűnik szakmailag megalapozottnak, az az, hogy 10 nap áll a gépi földmunka elvégzésére, illetve egyáltalán, hogy a javaslat teljesen egyértelműen ketté akarja választani, és külön akarja ütemeztetni a régészeti feltárás során a földmunkát, illetve a későbbi feltárást, hiszen ezeket nagyon nehéz egymástól elválasztani.

A visszamenőleges jogalkotás szép példája az, hogy az elfogadás után 3 nappal a javaslat életbe lép, és a folyamatban lévő ügyekre is vonatkozik. Ez azért érdekes, mert a 47-es út felújításánál, Békéscsaba környékén már egy jókora botrány kezd készülődni, ahol valóban egy nagyon fontos lelőhelyet találtak a régészek, és ez valóban lassította a 47-es út befejezését. Valószínűleg ennek a javaslatnak is az az egyik értelme, hogy ott megsürgessék a régészeket, és kiebrudalják őket onnan, hogy végre elkészüljön az út.

Szintén teljesen abszurd az a bruttó 200 millió forintos költségplafon, amit ugyancsak szóvá tettek már képviselőtársaim, ami nyilván a töredéke annak, amit egy nagyobb beruházás esetén feltárásra kellene fordítani.

Van még egy érdekes, és azt hiszem, kielemzésre érdemes része a törvényjavaslatnak, ami azt mondja, hogy a szabályozás részletes szabályainak kidolgozása a kormány feladata, tehát kormányrendelet fog ezekről dönteni. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag a Nefmi kiszorul egy olyan rendeletalkotási területről, ami az ő kompetenciája kellene hogy legyen, és ahol azért elvárhatnánk azt, hogy a szakmai szempontok legalábbis surranópályán a rendeletalkotás terén visszaérkeznek.

Ez a javaslat, azt gondolom, ebben a formában botrányos. Egy módosítás mindenképpen kellene hozzá, hogy nem a kulturális örökség védelméről szóló törvénynek nevezzük ezt, hanem inkább a lerombolásáról szóló törvénynek. Éppen ezért mi nem is fogunk módosító indítványokat benyújtani, mert az egész, úgy, ahogy van, nyilvánvalóan nemcsak szakmaiatlan, hanem egyszerűen teljesen más szempontokat vesz figyelembe, mint amit a kulturális örökség védelménél figyelembe kellene venni.

Egy kicsit kitágítva a horizontot, én is arról beszéltem, hogy ha így állítjuk szembe az érdekeket, és azt a kérdést tesszük föl, hogy a beruházók vagy pedig a kulturális örökség védelmét kell jobban érvényesíteni, akkor nyilván ez a javaslat leteszi a garast. Ugyanakkor nem gondolom azt, hogy ne lehetne olyan szabályozást, illetve olyan ösztönzőket kialakítani, ami ennyire élessé teszi ezt a konfliktust. Ugyanis az elmúlt időszakban az a látszat alakult ki ugye, hogy a régészek abban érdekeltek, hogy jó sok beruházás legyen, ahol jó sok feltárást kell majd végezni, de valójában örökségvédelmi szempontból egyáltalán nem ez a legideálisabb, hanem az, amikor a régészek az ásatások során előre tervezett módon tárják fel ezeket az örökségvédelmi szempontból fontos helyeket, és nem egy időkényszer és egy állandó konfliktus keretében kell feltárniuk ezeket a helyeket.

Sajnos, ez a szabályozás, ami Magyarországon az elmúlt időszakban kialakult, illetve az a helyzet, hogy a megyei múzeumok így lettek finanszírozva, és a megyei múzeumokon keresztül nagyon sok megyei kulturális intézmény úgy lett finanszírozva, hogy érdekeltté vált abban, hogy jó sok pénzt szedjen be a befektetőktől régészeti feltárásokra. Ez alakította ki ezt a konfliktushelyzetet. Ezen semmit nem változtatott az, hogy később aztán központosították a feltárások egy részét, majd utána visszaadták a megyéknek a feltárás jogát. Az LMP-frakció annak idején megszavazta ezt a törvénymódosítást, nem azért, mert azt gondoltuk, hogy ez megoldana minden problémát, hanem azért, mert láttuk azt az akut forrásigényt, ami kialakult a megyei múzeumoknál.

(10.40)

De mióta a megyei múzeumokat államosították, és remélhetőleg a sorsuk ezzel nem fog megpecsételődni, hanem rendeződni fog, ezzel kapcsolatosan még sajnos nem tudunk végső döntésről, hogy végül is mi lesz a megyei múzeumok sorsa, de végül is nem sikerült megtörnünk eddig a hamis szembeállítást, ami a beruházók és a kulturális örökség védelme között van. Még egyszer mondom, mindenkinek az lenne az érdeke, hogyha a kulturális örökség vagy a régészeti feltárások nem a beruházásokhoz kapcsolódnának, hanem a saját logikájukat követve tárnák fel az ország területét, és a beruházók is pontosan tudhatnák azt, hogy ott, ahol éppen beruházást kívánnak megvalósítani, van vagy nincs olyan, örökségvédelmi szempontból fontos régészeti lelőhely, amely befolyásolja az ő beruházásuk sikerét is.

De beszélnem kell arról is, hogy hogyan fordulhat elő az, hogy a Nefmi egy olyan törvényjavaslatot nyújt be, ami nyilvánvalóan a kulturális ágazat érdekeit sérti. Államtitkár úr a tegnapi bizottsági ülésen, ahol udvariasan szabadkozott azért, hogy elkésett a téma tárgyalásáról, azt mondta a tegnapi napjára, hogy a vis maiorok mentén való sodródás jellemezte ezt a napot. Én azt gondolom, hogy általánosan is használhatnánk ezt a leírását a kulturális államtitkárságának

Ami az érdekérvényesítő képességet jelenti a kulturális területen, azt gondolom, hogy az a legrosszabb az összes humánterület közül. Soha annyi pénzt kultúrából nem vontak ki, mint az elmúlt két évben, soha olyan sok veszteséget az ágazatok közötti küzdelemben a kulturális tárca vagy ágazat nem vághatott zsebre, mint ebben a ciklusban. Az összes jól finanszírozott vagy többé-kevésbé jól finanszírozott kulturális ágazat elkerült a Nefmitől - lásd a filmügyeket vagy pedig a külföldi magyar intézetek fenntartását -, ami ott maradt, abba pedig egyre kevesebb pénzt folyósít az állam.

Részben ez a konfliktus is, aminek, mondom, szimbolikus eleme az, hogy a régészeti feltárásokkal kapcsolatos részletszabályokat kormányrendeletben szabályozzák és nem miniszteri rendeletben, magyarán megkerülik a Nefmi - azért mégiscsak meglévő - kompetenciáját és - azért remélem - elkötelezettségét a kulturális ügyek iránt. Ez szimbolizálja azt, hogy az egész kulturális ágazatnak milyen súlya van a magyar kormányzatban, és ez a magyarázata annak, hogy miért is áll ilyen csehül a kultúra ebben a kormányzati ciklusban.

Hogy kicsit bővítsem a kört, itt azért nemcsak arról van szó, hogy a régészeket ebrudalják ki a nagyberuházások környékéről, hanem az állampolgárokat is és a természetvédelmi szakhatóságot is. Más törvények vitájához tartozik, de szeretném azért elmondani, hogy részben az állampolgári részvétel, az átláthatóság és a környezetvédelmi, természetvédelmi engedélyezés szabályait is próbálják lazítani.

Ezzel kapcsolatosan a nagyberuházásokról szóló törvény vitája is itt van a Ház előtt, meg van nyitva ez a törvény, aminek egyébként az elfogadása az előző parlamenti ciklusban ötpárti konszenzussal történt. Szerintünk, az LMP szerint, ez egy teljesen vakvágány, ugyanis nyilván nagyon fontos Magyarországon, hogy legyenek beruházások, nagyon fontos, hogy legyenek új munkahelyek, de minden nagyberuházásnál, főleg ott, ahol nagyon komoly állami pénz is forog, hiszen amikor az állam a beruházó, akkor mindenképpen az adófizetők pénzét költi, amikor meg nagyberuházások történnek magáncégek esetén, ott is szinte mindig van valamilyen állami támogatás - az állam vagy adókedvezményt ad, vagy pedig konkrétan állami támogatás formájában -, ami egyébként önmagában persze helyénvaló lehet, de az ilyen esetekben különösen fontos lenne az, hogy minden adóforintot a lehető legátláthatóbb módon költsenek el.

Az előző kormányok is mindent megtettek azért, hogy az állampolgárok lehetőségeit szűkítsék a közérdekű adatokhoz való hozzáférés terén, de az a javaslat, amit a múlt héten Font Sándor képviselőtársam nyújtott be, ami szakirányú diplomai végzettséghez kötné a közérdekű adatok kikérését, azt gondolom, hogy egy nyílt hadüzenet az állampolgárok felé.

Ahogy említettem, bár ebben talán még nem a rossz irányba dőltek el a dolgok, de napirenden van az a javaslat is, hogy nemcsak az örökségvédelmi, hanem a természetvédelmi engedélyezés határidejét is szűkítsék.

Ebből kirajzolódik egy elég világos kormányzati filozófia. Ez a filozófia nemcsak azért kritizálandó, mert mondjuk mi nem értünk vele egyet, hanem azért, mert azt gondolom, hogy a magyar választópolgárok nem arra adtak felhatalmazást önöknek, hogy olyan módon vezényeljenek le Magyarországon nagyberuházásokat, hogy azok a kulturális és a természeti örökségünk sérelmére történjenek meg, és olyan módon, hogy az állampolgároknak diplomát kell szerezni ahhoz, hogy kikérjenek bizonyos közérdekű adatokat ezzel kapcsolatosan.

Nyilvánvaló, hogy ki diktál a kormányzatnak, és akkor ez kinyit egy sokadik kérdést, ez pedig a korrupció kérdése. Ahol nagyberuházás van, ott mindig nagyon figyelnünk kell arra, hogy a nagyberuházással kapcsolatosan született kormányzati döntések úgy szülessenek meg, hogy ne legyen a döntéshozókon semmilyen korrupciós nyomás.

Egy általános kérdésről beszélek, nem konkrétumokról, de mondjuk a sukorói beruházás, ami egy konkrét történet, amit viszonylag jól ismerünk, egy állatorvosi lova annak, hogy mi van akkor, hogyha nagyberuházásokat úgy akarunk levezényelni, hogy tulajdonképpen a politikusok kimondják azt, hogy mi ezt a beruházást szeretnénk, ehhez adnak pénzt, paripát, fegyvert, hatósági engedélyezéseken való átlépést, és akkor ilyen ügyeket fog produkálni az élet.

Most egy törvényjavaslatról beszélünk, ami ugyanezeket a kapukat nyitja ki, és tulajdonképpen minden akadályt el akar hárítani a nagyberuházók elől.

Nagyon könnyű védeni az ilyen típusú törvénykezést azzal az érvvel, hogy Magyarországon több munkahelyet szeretnénk, és nem is ezzel szeretnék vitatkozni. Azzal szeretnék vitatkozni, hogy be szabad-e áldozni a természeti és a kulturális örökségünket bármilyen beruházás miatt. Úgy tűnik, ebben a kérdésben az önök álláspontja világos, önök azt mondják, hogy igen; az LMP álláspontja is világos, mi azt mondjuk, hogy nem. Éppen ezért nem fogjuk tudni ezt a javaslatot támogatni.

Nagyon bízom abban, hogy legalább egy picit szelídülni fog, hiszen a kulturális bizottságon belül az ott lévő kormánypárti képviselőtársaim egyértelműen elutasították ezt a javaslatot, legalábbis a szemük villantása ezt mutatta, és amikor szavazni kellett, akkor nem lehetett megszámolni az igen szavazatokat, mert olyan alacsonyra tették a kezüket. (Halász János: De azért sikerült.) Nyilván nem szívesen adták a nevüket ehhez a javaslathoz.

Ezzel együtt is szeretném újrahangsúlyozni, hogy valahogy teljesen más mederbe kellene terelni a régészeti feltárások ügyét, mert azt gondolom, hogy az a konfliktus, ami most kiéleződik ezáltal a javaslat által a beruházók és a kulturális örökségvédelmi szempontok között, egy kicsit enyhíthető lenne azzal, hogyha a régészeti feltárások ügyét megpróbálnánk abba az irányba átterelni, hogy a régészeti szempontokat figyelembe véve tervásatások során tárnánk föl a földben rejlő kulturális örökségünket, és nem csak akkor találnánk erre forrást, amikor éppen egy beruházó akar majd valamilyen nagyberuházást megvalósítani.

Nyilván ehhez koncepció kellene meg nyilván pénz is. Azt, hogy pénz nincs, még inkább el tudom fogadni, mint azt, hogy koncepció nincs. A koncepciótlanságot mutatja azt hogy három hónap után újra hozzányúlunk a törvényhez. Egyszer már teljesen újraszabtuk a régészeti feltárások ügyét, odaadtuk a megyéknek a feltárás lehetőségét, majd a megyéktől elvettük az intézményeket. Azt gondolom, hogy ez minden, csak nem koncepció.

Nagyon szomorúan tapasztalom azt, hogy a Nefmi folyamatosan elveszít minden politikai küzdelmet a kormányon belül, ami a kulturális ágazatot érinti. A Nefmi egyetlen sikerágazata egyébként pont talán a sport, ahol újabb források jelentek meg, és újabb beruházások lehetnek a látványsport miatt. (Halász János: Meg az egészségügy, meg a szociális terület, meg az oktatás, mindegyik sikeres.) Még az is lehet, hogy a sportberuházások miatt kell majd elveszítenünk bizonyos kulturális örökségvédelmi szempontból fontos lelőhelyeket. Nem a sport ellen beszélek, de nagyon szeretném, hogyha egy kicsit összeszedné magát a Nefmi és a kulturális államtitkárság. Sajnálom, hogy államtitkár úr már elment, hiszen elsősorban neki címzem ezeket a szavakat, hiszen az általános politikai államtitkár nyilván az összes ágazatot egyformán fontosnak kell hogy találja, de az a vesszőfutás, amiben a kultúra van ebben a kormányzati ciklusban, azt gondolom, hogy rendkívül veszélyes.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi kérdésben kért szót Ferenczi Gábor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.

Megadom a szót.

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak egy technikai jellegű kérdésem lenne ön felé, illetve a tisztelt Országgyűlés felé, hogy a módosító javaslatokat ne a vita, hanem az ülésnap végéig lehessen beadni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm a jelzését, képviselő úr. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy bizottsági ülések nem lesznek a délután folyamán, tehát az ülésnap végéig benyújthatják a módosító javaslataikat a mai nap. Köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a felszólalásokat. Felszólalásra következik Vágó Sebestyén képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mielőtt a hozzászólásomat elkezdeném, nem mehetek el szó nélkül amellett, ami Hegedűsné Kovács Enikő képviselőtársam felszólalása alatt történt, nem mehetek el anélkül emellett, hogy a felháborodásomat ki ne fejezzem. Ugyanis mikor Hegedűsné Kovács Enikő képviselőtársam jól érzékeltetve és egy jól érzékelő példával próbálta azt bemutatni, hogy az elfedés tulajdonképpen mit is jelent, és Attila király sírját hozta föl példaként, akkor L. Simon Lászlótól egy gúnyos kérdést hallhattunk, hogy ki is volt az az Attila király.

(10.50)

A Ház méltóságát sértené, ha erre válaszolnék. Erre tulajdonképpen csak az állítólagos irodalmi műnek nevezett, gúnyos szóval élve: verseiből idézett trágárságokkal tudnék válaszolni, de én ezt most nem teszem meg, ugyanis én vele ellentétben tiszteletben tartom a Ház méltóságát.

Szintén Hegedűsné Kovács Enikő képviselőtársamra hivatkoznék, aki tragikomédiának és irodalmi műnek nevezte a törvényhozást. Én ezen továbbmennék, és inkább azt mondanám, hogy ez nem más, mint egy jól felépített lózunggyűjtemény, kezdve az alaptörvénytől, ha bármilyen törvényt veszünk, az utóbbi időszak országgyűlési határozati javaslatait akár belevéve, amelyek nagyon sokszor a kulturális értékek védelméről, a nemzeti kulturális örökségről vagy akár a világörökség részeiről szólnak. És ezeket a lózungokat néha megspékelik egy-egy konkrét törvényjavaslattal, ami semmi másról nem szól, csak arról, hogy a hatalmat minél jobban központosítani lehessen. Semmi másról nem szól, mint arról, hogy a gazdagok kormánya a felsőbb rétegeket kiszolgálja és semmi másról nem szól, mint például ez a törvény, hogy a Fidesz közeli, illetve a kormányközeli befektetőket kiszolgálja, vagy akár a gyarmatosító európai birodalmat minél jobban próbálja kiszolgálni, illetve minél jobban próbálja az ő igényeinek megfelelően alakítani az ország működését.

Itt is ezzel találkozunk, ha csak azt nézzük, hogy mi minősül nagyberuházásnak a törvény szerint. Nagyberuházásnak az minősül, ami európai uniós forrásból valósul meg. Magyarra fordítva ez mit jelent? Azt jelenti, hogy ami az európai birodalom koncepciójának megfelel, amire az európai birodalom pénzt ad, amelyik beruházás az európai birodalom szempontjából fontos, az nagyberuházásnak minősül, tehát ott a kulturális örökség védelmét nem kell figyelembe venni.

Mi a másik kitétel? A másik kitétel az, amit a kormány rendeleti úton azzá minősít. Mit fog azzá minősíteni? Természetesen azokat a beruházásokat, amelyek nem feltétlenül nemzetgazdasági, illetve infrastrukturális szempontból fontosak, hanem amelyek olyan szempontból fontosak, hogy a kormány közeli nagyvállalkozók, kivitelezők zsebét minél jobban meg lehessen tömni.

És közben bezárul a kör. Elindult a központosítás az egyéb törvények által. Lesz maga a kormány, amelyik meghatározza, hogy mi minősül nagyberuházásnak. Lesznek a szakhatóságok, illetve szakintézmények, amelyek majd ezeket a kutatásokat és a feltárásokat elvégzik, és esetleg gátat szabhatnának bizonyos kulturális értékek védelmében egy-egy nagyberuházásnak, de mivel ezek is már a központosítás következtében a kormány fennhatósága alá tartoznak, valószínűleg a saját kormányuk rendelete vagy a saját kormányuk által bálványozott európai birodalom beruházásai ellen nem fognak tenni. Tehát bezárult a kör, indulhat az úthenger, indulhat a kulturális örökség és a kulturális örökséghez tartozó megmentendő értékek lerombolása, pusztán anyagi és pusztán birodalmi elvek tekintetében.

Ahogy képviselőtársam is elmondta, ez a törvényjavaslat a Jobbik frakciója szempontjából elfogadhatatlan, és a Jobbik frakciója mindent meg fog tenni az ellen, hogy ez a kulturális örökségromboló, pusztán a nagybefektetők, illetve a kormány közeli pénzemberek zsebét tömő törvénymódosítás hatályba léphessen.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre bejelentett felszólalások végéhez értünk.

Normál időkeretben jelentkezett felszólalásra Ferenczi Gábor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaimhoz szeretnék kapcsolódni: egészen felháborító ez az előttünk fekvő előterjesztés.

Szőcs Géza kulturális államtitkár úr, aki sajnálatos módon jelenleg nem tartózkodik az ülésteremben, pedig azt gondolom, hogy illő lenne egy ilyen kulturális témában neki is megnyilatkoznia. Azt mondta a kulturális és sajtóbizottság hétfői ülésén, hogy az örökségvédelmi szakma szempontjait nemzetgazdasági érdekek alapján voltunk kénytelenek felülírni. Azért azt szeretném megkérdezni, hogy önök hogyan képzelik azt, hogy magukat a nemzeti ügyek kormányának tekintik, és kulturális kincseink feltárása másodlagos lehet, mondjuk, egy autópálya-beruházás esetében. Szeretném önöknek a jegyzőkönyv kedvéért felolvasni a Magyar Régész Szövetség közleményét, mert úgy gondolom, hogy ez a szervezet, ez a szakmai plénum a legkompetensebb abban, hogy erről az előterjesztésről véleményt alkothasson.

"A Magyar Régész Szövetség a sajtóból értesült arról, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma indítványára az Országgyűlés ismét napirendre tűzte a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosítását. A szövetség megütközve vette tudomásul, hogy bár az elmúlt hónapokban nemcsak szakmai részről érték erőteljes kritikák a legutóbb 2011 novemberében átírt törvényt, mégis újból a szakma részvétele nélkül és az örökségvédelmi szempontok - egyebek mellett Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásainak - mellőzésével készül a kormány annak módosítására.

Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter részére 2012. március 29-én eljuttatott levelében a szövetség kifejtette, hogy a Nefmi jelenlegi, a törvény módosítására irányuló indítványa nemcsak szembemegy az elmúlt hónapok együttműködésének előremutató, a beruházások érdekeihez és a világos tervezhetőség igényéhez alkalmazkodó, valamint az örökségvédelem szempontjait is figyelembe vevő szemléletével, de a feltárásokat érintő szakmai kérdésekben mutatott tájékozatlanságával még inkább ellehetetleníti régészeti örökségünk, így kulturális értékeink védelmét. Bár érthető a gazdaságpolitika céljait szem előtt tartó, az eljárások időtartamának rövidítését célzó szempont, ugyanakkor a próbafeltárások engedélykötelességének eltörlése és a régészeti feltárások engedélyezési kérelmének ötnapos határideje a megalapozott szakmai munka feltételeit veszélyezteti. Problémát jelent a gépi földmunka időtartamának egységesen tíz napra történő korlátozása, ez ugyanis teljességgel figyelmen kívül hagyja mind a régészeti feltárások gyakorlati, szakmai szempontjait, mind a beruházások eltérő léptékéből adódó realitásokat. A nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárásokra fordítható keretösszeg 200 millió forint bruttó értékre történő további leszállításával nemzeti identitásunk egyik pillérét jelentő régészeti örökségünk, múltunk megismerését szolgáló forrásanyag további jelentős része fog örökre elveszni a magyarság és a nemzetközi érdeklődés számára."

A Magyar Régész Szövetség levelében felajánlja további együttműködését, és felhívja a törvényalkotók figyelmét, hogy a szövetség koncepciója és törvénymódosítási javaslata formájában rendelkezésre áll egy olyan szabályozás kerettervezete, amely egységes rendben és hosszú távra lenne képes szabályozni a beruházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárások kérdését - áll a Magyar Régész Szövetség közleményében.

Akkor hadd kérdezzem meg, hogy önök mégis milyen szempontok alapján döntenek úgy, hogy a Ház elé terjesztenek egy ilyen gyalázatos törvénymódosítást. Engedjék meg, hogy hadd fordítsam le magyarra, hogy miről is van itt szó. Tehát, amit Szőcs Géza államtitkár úr mondott, hogy az örökségvédelmi szakma szempontjait alá kell vetni a nemzetgazdasági érdekeknek, ez valójában véleményünk szerint azt jelenti, hogy a magyar nemzet érdekeit ismét alávetik az Európai Unió érdekeinek, a nagyberuházók érdekeinek, a különböző tőkés lobbicsoportok érdekeinek. Itt gondolok többek között annak az autópálya-lobbinak az érdekeire, amelyek különösen érdekeltek abban, hogy ne kelljen egy adott területen hosszú időn keresztül régészeti feltárásokat végezni.

Azt viszont nem értem, hogy önök, Magyarország kormánya, a kormánypárti többség, miért érdekelt abban, hogy ősi értékeinket, kulturális kincseinket elfedjék. Én egy olyan előterjesztést látnék szívesen a Magyar Országgyűlésben, amelyben nem az elfedés fogalom szerepel, hanem kulturális értékeink megőrzése, megóvása, a jövő számára való bemutatási kötelezettsége.

(11.00)

Elfogadhatatlan számunkra, hogy miközben olyan kulturális értékekkel rendelkezünk, még mindig olyan kincsek találhatók a Kárpát-medencében a föld felszíne alatt, amelyeket unokáinknak, dédunokáinknak is be kellene mutatni, önök egy ilyen gyalázatos előterjesztést mernek idehozni elénk, amely azt indítványozza, hogy ezeket az értékeket egy számunkra érthetetlen összetételű plénum döntése alapján akár el is lehessen fedni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több jelentkezőt nem látok a monitoron... (Jelzésre:) Most már ismételten bejelentkezett Ferenczi Gábor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. Tájékoztatom, hogy felszólalásának időkerete 15 perc.

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Még néhány gondolatot engedjenek meg ehhez a törvényjavaslathoz, ugyanis számos visszás kérdést vet fel ez az előttünk fekvő előterjesztés, a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítása, és szeretnék ezeken a visszás kérdéseken egyenként is végigmenni.

Az első az "állami nagyberuházás" helyét átvevő "nagyberuházás" kifejezés, amely az államilag kiemelt fontosságú beruházások mellett a részben vagy egészben EU-s pénzekből zajló beruházásokat is nagyberuházásoknak titulálja a jövőben. Így már egy kisebb volumenű, de uniós pénzből megvalósuló fejlesztés esetén is ugyanazon törvényi szabályozás lépne életbe, mint egy nemzetgazdasági szempontból rendkívül fontos, állami forrásból finanszírozott infrastruktúra-fejlesztésnél.

Idetartozik az is, hogy a nagyberuházást végrehajtó cégek a jövőben a feltárások megfizetésére 200 millió forint helyett bruttó 200 millió forintig vagy a beruházás bruttó bekerülési összegének 1 százalékáig lesznek kötelezhetőek. Mindez jelentős megtakarítást eszközöl majd a beruházó cégek számára.

Egy ugyancsak visszás ügy, amit már az előbbi felszólalásomban említettem, az elfedés témaköre, amellyel szintén a törvény értelmező rendelkezéseit egészíti ki a javaslat. Ez a megelőző régészeti feltárásra nem kerülő régészeti lelőhelyek, örökségi elemek fizikai védelmét hivatott védeni, az önök értelmezése szerint, nekem azonban sajnos mást sugall. Félek, hogy a javaslat egyik célja, hogy ősi múltunkból előkerülő csodás dolgokat regélő leleteket elhallgathassanak, elfedhessenek a magyar közvélemény szeme elől, arra hivatkozva, hogy a feltárások az állam érdekein túlmenően teszik terhessé a fejlesztéspolitikai és infrastrukturális fejlesztéseket.

Általános vita lévén engedjék meg számomra, hogy néhány szemléletes példát is felhozzak. Még 2011. május 24-én nyújtottam be egy írásbeli kérdést a Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz arról érdeklődve, hogy támogatni kíván-e a kormány olyan feltárást, amely Árpád apánk vélt Bad Deutsch-Altenburg-i tumulusának, sírjának régészeti vizsgálatára irányul. A mostani Ausztria területén található Templom-hegyen lévő tumulusról először Jeremiah Milles, a XVIII. századi brit kutató állította, hogy Árpád sírja. A XIX. században többen is régészeti kutatásokat végeztek, amelyek során számos lelet került elő a földhalomból. 1912-ben a Nemzeti Múzeum is kutatásokat végzett a helyszínen, amely azonban egy alagútomlás miatt félbeszakadt. Azóta sajnos tudomásom szerint magyar részről semmilyen érdemi kutatás nem zajlott a területen. A kérdésre a miniszter úr mindössze annyit válaszolt, idézem: "A kultúráért felelős miniszterként semmilyen módon nem kívánok a magyar honfoglaláskor szakkérdéseiben állást foglalni. A feltett kérdésével kapcsolatban a kormánynak nem feladatköre megtervezni a Nemzeti Múzeum kutatásait."

De van más példa is, tisztelt képviselőtársaim. 2008-ban, 20 év után folytatták Somogyváron Koppány várának feltárását. A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága ekkor mindössze 9 milliót szánt a feltárás folytatására, ami csupán egy hónapra volt elegendő. Bakay Kornél, a feltárás vezetője így is nagyszerű eredményekről és páratlan leletanyagról számolt be a területen.

A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága akkoriban mostohán bánt ezen történelmi emlékhelyünkkel, ugyanis a gondnokság által összeállított, 40 milliárd forint elkülönített forrással rendelkező országbemutató programba Somogyvár már nem fért bele. Tudomásom szerint a régészeti feltárás ma is áll.

De említhetném a Pilis-hegységet is, amely számtalan rejtélyével, mitikus, legendás történeteivel és a krónikák sokatmondó, de az MTA által zagyvaságnak titulált állításaival kapcsolatban a jövőben ígéretes kutatások folyhatnak a területen.

Bizonyára önök előtt is ismert Karos csodálatos temetője, amelyből honfoglaló őseink sírjai kerültek elő. A felállított emlékmű közelében ma is érezni őseink szellemét és erejét. A vezérek sírjából páratlan értékű leletanyag került elő, a felmerülő kérdések hosszú ideig adhatnának munkát a történészeknek és a régészeknek egyaránt.

Bár nem régészeti téma, de közvetve idetartozik az Árpád-kori emlékeket jelző közúti tábla esete is. Korábban szóbeli kérdésben érdeklődtem az iránt, hogy a korábban az MSZP-SZDSZ-kormány alatt eltörölt táblát mikor állítják vissza eredeti állapotába. Külön pikantériája az ügynek, hogy az Árpád-sávos pajzsot ábrázoló tábla jelzőszámát, az I-028-as jelzőszámot zsinagógára cserélték, tehát egy Dávid-csillagos tábla lépett az Árpád-pajzsos tábla helyébe. Kérdésemre Fónagy János megígérte, hogy megvizsgálják a tábla visszaállításának lehetőségét, ez azonban azóta is várat magára. Így azóta már írásbeli kérdést is intéztem a minisztériumhoz, ennek jelenleg is várom majd az eredményét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számos olyan komoly leletegyüttes található még hazánkban, amelyet a későbbiekben akár fenyegethet a befedés réme. Úgy gondolom, mindannyiunk érdeke, hogy ez ne történjen meg, hiszen igaz múltunk feltárása szent kötelességünk; egy nagyszerű lehetősége annak, hogy gyermekeink ismét büszkék lehessenek hazájukra, magyar identitásukra.

Szeretném még azt is megemlíteni, hogy miközben a régészeti feltárásokra, mint látjuk, általában nincsen pénz, különösen akkor, hogyha magyar értékekről van szó, azért szeretnék itt egy-két számadatot megemlíteni, amire viszont van pénz jelenleg is hazánkban. Az egyik a finnugor nemzetközi konferencia szervezése, amelyre jelenleg is 150 millió forintot különítettek el a költségvetésben, miközben nagyon jól tudják önök is, hogy a finnugorelmélet hazugság. (Révész Máriusz közbeszólása.)

A másik, hogy Jáksó László Marslakók című sorozatára pedig napi 6 millió forint áll rendelkezésre. Ennek tükrében is elfogadhatatlannak tartom, hogy nem tudunk mindenhol régészeti feltárásokat végezni, ahol különböző nagyberuházásokról van szó.

Azt már említettem, hogy milyen plénum, milyen szerv fogja eldönteni, hogy valahol feltárásra vagy elfedésre kerülhet sor. Tehát aggályos az is egyébként, még emellett, hogy a döntés ellen fellebbezésnek nincs helye. Ez is elfogadhatatlan számunkra.

Bízom abban, hogy miután nyilván be fogunk adni számos módosító javaslatot az előterjesztéssel kapcsolatban, meg fogják ezeket fontolni, és reményeink szerint, bár jelenlegi formájában ez az előterjesztés egészen elképesztő, bízom abban, hogy talán a módosító javaslatokkal tudunk némiképpen finomítani rajta.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett L. Simon László képviselő úr. Megadom a szót.

L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán elég sok mindenről lehet vitatkozni.

Lehet arról vitatkozni, amit Hiller miniszter úr felvetett, hogy a 200 millió forint elegendő-e egy olyan nagyberuházás esetén feltárási költségekre, amilyeneket példaként említett, lásd Mercedes- és egyéb más beruházások. Ez egy releváns vita, és eldől majd a későbbiekben, hogy szükséges lesz-e a jogszabály módosítása vagy kiterjesztése.

De itt jobbikos képviselőtársaim egy sor olyan kérdést vetettek fel, amelyek szinte értelmezhetetlenek. Tehát az elfedés fogalmát nem most vezetjük be jogszabályban, ezt már bevezettük ősszel, ráadásul emögött szakmai konszenzus volt, éppen a lelőhely védelme érdekében. Tehát nem tudok már mást mondani (Hegedűs Lorántné közbeszólása.), csak valami ősmagyar paranoia az, ami itt megnyilvánul, amikor képviselőtársaim azt vizionálják, hogy a kormánypártok a nemzeti kultúra szempontjából meghatározó jelentőségű értékeket akarnak elrejteni az utókor elől.

(11.10)

Nem tudok mást mondani, ez már betegség, képviselőtársaim! Nyilvánvalóan arról van szó, hogy azokat a leletanyagokat, amelyeket máshogy nem tudunk védeni, ezzel az intézménnyel akarjuk megvédeni. Egyébként szeretném világossá tenni mindenki számára, hogy az az óriási mennyiségű leletanyag, amely a magyar termőföldek és a magyar ipari területek alatt található, nem tárható fel teljes egészében. A jelenlegi múzeumi intézményrendszer képtelen annak a kőanyagnak a feldolgozására és raktározására, ami csak az elmúlt húsz évben előkerült az autópálya-építések során. Ötven év nem lenne elegendő arra, hogy katalogizálják és tudományosan feldolgozzák ezeket, nemhogy még a nyilvánosság számára is bemutassák őket.

Egyébként meg autópálya-lobbiról beszélni a jelen jogszabály-módosítás esetén egyszerűen botorság, hiszen nem arról szól ez a jogszabálytervezet, hogy mit csináljunk - máris befejezem - az autópálya-építéseknél, hanem arról szól, minthogy az autópálya-építés állami beruházás, hogy miképpen akarja a jogszabályalkotó kiterjeszteni a nem állami beruházásokra is az ősszel bevezetett rendelkezéseket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Hegedűs Lorántné képviselő asszonynak.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ne haragudjon meg, képviselőtársam, de ha ön is személyeskedésre vette a hozzászólását, akkor én is ebben a stílusban folytatom. Azt gondolom, nem az a betegség, hogy mi a magyar kulturális örökség védelmét tartjuk elsődleges szempontnak, hanem az a tünetegyüttes betegség, amit az ön idézőjeles "verseiből" lehet kiolvasni - na, az betegség. (Halász János: Jaj!)

Ugyanakkor pedig azt gondolom, hogy az elfedés, ez a jelenség valóban létezett már korábban is, csakhogy most került pontosításra, most került fogalom szerint meghatározásra a törvényben. Tessék elolvasni, arról szól a törvényjavaslat.

Ezzel párhuzamosan a nagyberuházás is definiálásra került, és ha ezt a kettőt egymás mellé tesszük, akkor abból rajzolódik ki az az életveszélyes kép, amiről mi itt beszéltünk. Ugye, nem annyira naiv, ugye, ön is Magyarországon él, ugye, látja, hogy azokat a nagyberuházásokat kik szokták és milyen módon közbeszereztetni, kik szokták megnyerni, hogyan írják ki ezeket a közbeszerzéseket? Úgy, hogy valakinek a képére és hasonlatosságára szokták ezeket a pályázatokat kiírni. Ugye, nem tetszik azt gondolni, hogy nem egyéni tőkeérdek az, ami mögötte van, és ami a törvényjavaslat benyújtójának a tollát is vezette?

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra jelentkezett Ferenczi Gábor képviselő úr.

Öné a szó.

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. L. Simon képviselő úrnak szeretném mondani, hogy nem vagyok meglepve. Tapasztalhattam már az önök bizottsági ülésén is, amikor jelen voltam, ott is éppen egy közös kulturális kincsünkről, a magyar rovásműveltségről volt szó, és ön arra sem volt hajlandó, hogy a Rovás Alapítványnak egyáltalán szót adjon ezen a bizottsági ülésen. (Halász János: Nahát! Skandalum!)

Ezek után egyáltalán nem vagyok meglepve, hogy ennél az előterjesztésnél is ön ősmagyar paranoiának nevezi azt, amikor mi kiállunk a magyar nemzeti értékek mellett, amikor mi valóban (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) féltjük a magyar nemzeti értékeket, és valóban nem szeretnénk, ha ezek a feledés homályába vesznének, nem szeretnénk, ha különböző gazdasági érdekekre hivatkozva ezek betemetetlenül várnák majd a szebb jövőt, hanem szeretnénk valóban, ha ezeket feltárnánk, és nem folyamatosan a különböző gazdasági érdekekre hivatkoznának akkor, amikor a magyar nemzet értékeiről van szó.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Gyimesi Endre képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy politikust az jellemez, hogy felül tud emelkedni a saját érdekein az ország érdekében.

Én azt gondolom, hogy nem egymás fejére kell olvasni azt, hogy ki a jobb hazafi, ki az, aki jobban becsüli a nemzet értékeit; őszintén remélem, hogy azok, akik itt vagyunk a parlamentben, valamennyien azért dolgozunk, hogy a nemzet kulturális értékeit megtartsuk, továbbörökítsük az utánunk következő generációk számára. Én úgy gondolom, hogy a kulturális örökség érdekei és az ország azon fejlesztési érdekei, amelyek munkahelyet teremtenek, nem egymással szemben álló érdekek, hanem egymás mellett megjeleníthető érdekek. Ezt kell végigbeszélnünk, azt kell a törvénykezésben pontosan meghatározni, hogy a kettő ne üsse egymást, hanem erősítse egymást, pontosan az ország érdekében. Nagyon rossz felé megyünk, ha egymást megpróbáljuk lejáratni, gyalázkodással vádolunk egy jobbító szándékú előterjesztést vagy egymást pocskondiázzuk. Én úgy gondolom, hogy ez nem méltó az Országgyűléshez.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Hiller István képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Én leszek az utolsó, aki békéltető lesz a Jobbik és a Fidesz között, de tisztelettel felhívom a figyelmet arra, hogy a törvénymódosítás benyújtása óta itt valóban egy szakmai vita folyt.

Fontos dolgokról van szó, nem önmagában kultúráról, hanem a kultúra és - helyesen mondja Gyimesi képviselő úr - a beruházások, a munkahelyteremtés feltételeinek megteremtése és a nemzeti kulturális örökségünk védelme összehangolásáról. Nem fogom megismételni, szerintem ez az előterjesztés ezt nem segíti elő, mert ez felborítja az egyébként megteremthető vagy újrateremthető egyensúlyt, feladja a nemzeti kulturális örökség védelmének lehetőségét.

Kérem, mint aki bizonyos tapasztalatokkal rendelkezik, hadd mondjam el önöknek, hogy viszonylag prózai ám a valóságban egy ilyen törvénynek az alkalmazása. Van egy nagyberuházó, amely valóban az országunk érdekében is, nyilván a saját hasznára is egy beruházást akar létrehozni, munkahelyeket teremt. Vannak bizonyos feltételei, nekünk meg nyilván van az országunkat, a múltunkat, az örökségünket joggal védő igényünk. A kettőt érdemes összehangolni. Ezt több esetben meg lehetett teremteni. Javaslom, hogy arról vitatkozzunk, hogy ez törvény, törvénymódosítás útján hogyan lesz a legjobb.

Ha másik irányba borul fel az egyensúly, a helyzet akkor is kristálytiszta: a beruházó azt mondja, hogy nagyon szépen köszönöm, hogy itt lehettem, és elmegy egy másik országba, vagy - felborítva az egyensúlyt - feladjuk a nemzeti kulturális örökségünk védelmét. Erről szól a törvényjavaslat, erről folyik a szakmai vita. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

A törvényjavaslat szerintem rossz, de a vita idáig jó volt. Azt gondolom, hogy érdemes ide visszatérni.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra jelentkezett Novák Előd képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.

Megadom a szót.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! L. Simon László provokációja ingerelt engem is felszólalásra.

A képviselőtársaim már valóban elmondták, hogy ha már ő itt személyeskedve valami ősmagyar paranoiának nevezte a mi aggodalmunkat (L. Simon László közbeszólása.), amit egyébként, mint ismertettük is itt a vitában, a Magyar Régész Szövetség is oszt, tehát annak a szakmai kifogásait is megfogalmaztuk, mely szerint a nagyberuházások bizony felülírják a régészeti értékeket, valóban elhangzott, hogy mi - ha már személyeskedett valóban - ilyenfajta perverziónak is inkább az ön öncélúan obszcén és trágár versesköteteit tartjuk, amit szégyenszemre állami pénzből, állami támogatásból adtak ki, viszont én jobban örülnék, ha az elnök úr inkább azon aggályainak adna hangot, amelyeket a szakmai bizottságban is megfogalmazott. Hiszen, hadd idézzem csak a tegnapi jegyzőkönyvből például a Szőcs Géza aggodalmas felvezetése utáni összefoglalóját, ön azt mondta akkor: "Már kezdtem megijedni, még jó, hogy a végén egyértelmű volt az államtitkár úrnak az összefoglalója, hogy arra kéri a képviselőtársainkat, hogy támogassák a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, mert azt hittem, hogy más jön ki belőle, de így megnyugodtam." Valóban, az államtitkár, aki most lehet, hogy megint elaludt, mindenesetre itt most nem látjuk az Országgyűlés ülésén (Halász János: Te is most jöttél, tíz perce!), úgy tűnik, olyan aggodalmakat fogalmazott meg, amelyek alapján tulajdonképpen ő maga is elismerte - hogy idézzem őt -, hogy itt most nem egy olyan módosításról van szó, amely a szakma érdekei alapján fogalmazódott meg.

(11.20)

Azt mondta, hogy itt most nem a nagybetűs tudomány, nem a muzeológusok vagy nem a régészek viszonylag szűk kasztjának az érdekei, hanem makroszempontok érvényesülnek. Lehet, hogy ezek a makroszempontok egészen tágan, ki tudja, meddig, Brüsszelig, Washingtonig vagy szokás szerint Tel-Avivig is elérnek. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Mindenesetre mi igenis az aggodalmunkat osztjuk, nemcsak a sajátunkat (Az elnök ismét csenget.), hanem a szakmai szervezetekét is.

Köszönöm a figyelmet. (Dr. Hoppál Péter: Bravó! - Kucsák László: Köszönjük a szakmai hozzászólást!)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra megadom a szót L. Simon László képviselő úrnak.

L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Ígérem, hogy az utolsó kétpercesem lesz. Először is itt Hoppál képviselő úr a hátam mögött mondta, hogy bravó, Novák képviselő úr alulmúlta magát. Nem, megnyugtatom a képviselő urat, nem múlta alul magát, képviselőtársam a parlamenti bizottsági ülésen is rendszeresen zsidózik, direkt módon és burkoltan is, most is arról beszél, aminek semmi köze nincsen a tárgyhoz, aminek semmi értelme és amely méltatlan az Országgyűléshez. Képviselőtársam, még csak azt sem mondom, hogy szégyellje magát, mert ezt a fogalmat se ismeri, hogy szégyellni önmagamat valamiért.

De mindezeken túl Ferenczi képviselőtársamnak szeretném elmondani, hogy világos legyen, és ne égjen ránk megint valami itt, a parlamentben. Ön rendszeresebben is járhatna a mi bizottsági ülésünkre, hogy lássa, hogy ott milyen magas színvonalú munkát folytat például éppen Novák képviselő úr.

Hogyha járna és tisztában lenne a Házszabállyal meg a működési gyakorlattal, akkor tudná azt, hogy amikor módosító indítványokról szavazunk a bizottsági ülésen, ajánlási pontokról, nevezetesen amire ön utalt, a hungarikumtörvényről vitatkoztunk, nagyon sok ajánlási pont közül az öné volt az egyik ajánlási pont, amely arról szólt, hogy legyen-e a törvényben megfogalmazva az, hogy a rovásírást hungarikumnak tekintjük-e, avagy nem. Akkor ön kérte azt, hogy adjunk szót a Rovás Alapítvány vezetőjének, én pedig közöltem, hogy ilyenkor parlamenti vitában, bizottsági vitában nem adunk szót, csak országgyűlési képviselőnek, illetve a kormány jelen lévő tagjainak. Tehát nem szeretem ezt a sunyiságot, amellyel önök folyamatosan élnek. Teljesen természetesen a Házszabálynak és a bizottsági gyakorlatnak megfelelően adok szót vagy vonom meg a szót.

Egyébként pedig én azt gondolom, hogy az lenne a helyes irány, amelyet Hiller miniszter úr az előbb jelzett: térjünk vissza, amennyiben van még érdemi hozzászólás, ahhoz, hogy mégis milyen irányban kellene haladnia a magyar örökségvédelemnek, akár ennek a törvénynek a megvitatása mentén is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! További három kétperces felszólalás van. Felszólalásra megadom a szót Pörzse Sándor képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából.

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem akartam hozzászólni, de ha már L. Simon László a sunyi jelzőt hívta elő, hát ez az igazi sunyiság. Tehát sértegetni valakit, majd utána összecsókolózni a másikkal, hogy térjünk vissza a szakmaiság terére, ez az igazi sunyiság.

És a jegyzőkönyv miatt szeretném elmondani: Novák képviselő úr nem zsidózik rendszeresen és nem mondta azokat, amiket ön mond. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Néha! - L. Simon László: Folyamatosan zsidózik! - Pálffy István: És olykor cigányozik!) Sunyiság, hazugság, pofátlanság! L. Simon László! Ön folyamatosan hazudik! Hazudik, pofátlan és sunyi!

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban. - L. Simon László: Gyógyszer! Szedjél gyógyszert!)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt megadom a szót a további kétperces felszólalóknak, illő tisztelettel kérem, hogy az ország Házában vagyunk, és tisztelettel kérem, hogy a személyes sérelmeket ne az adott tárgy kapcsán vitassuk meg és főleg ne itt, a Házban.

Felszólalásra megadom a szót Ferenczi Gábor képviselő úrnak.

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Csak egy tévedést szeretnék helyretenni, amit L. Simon László követett el az imént.

Ön azon a bizottsági ülésen, amelyen én a módosító javaslatomat a hungarikumokról szóló törvényjavaslat módosításánál igyekeztem megvédeni, adhatott volna szót a Rovás Alapítvány jelen lévő kuratóriumi elnökének, mint ahogyan az oktatási bizottság ülésén Pokorni képviselőtársunk, a bizottság elnöke adott is szót egyébként a Rovás Alapítványnak. Ön ezt megtehette volna. Én részt vettem azon a bizottsági ülésen, egyáltalán nem volt olyan hosszú az a bizottsági ülés, hogy ne fért volna bele egy néhány perces ismertetés a Rovás Alapítványról. Egyébként valószínűleg önre is ráfért volna, legalább lenne valamilyen fogalma arról, hogy mit is jelent a rovásműveltség.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra megadom a szót Novák Előd képviselő úrnak.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy most itt L. Simon László be is kiabálta, én annak adok szót, akinek akarok, ezt a pökhendiséget már megszoktuk tőlük. De vegye figyelembe Schmitt Pál példáját, ő is így indult, és hova jutott. Ezt a fajta pökhendiséget, ne higgye azt, hogy...

ELNÖK: Képviselő Úr!

NOVÁK ELŐD (Jobbik): ...a végtelenségig tudja folytatni.

ELNÖK: Most a nemzeti örökségvédelemről van szó.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Világos! Érdemi vitát szeretnék folytatni.

És azt már megszoktuk, hogyha mi fogalmazunk meg szakmai aggályokat, akkor azt önök mindenféle érdemi ellenérv nélkül egyszerűen szakmaiatlannak minősítik, ezért hadd idézzem most kivételes módon Szőcs Géza kulturális ügyekért felelős államtitkár urat, ha már nincs itt, hadd idézzem meg a szellemét és a tegnapi megfogalmazásait.

Legyen szíves azzal vitába szállni vagy mondja arra azt, hogy ez szakmaiatlan érv, amely szerint "...itt most nem egy olyan módosításról van szó, amely a szakma érdekei alapján fogalmazódott meg, hanem a nemzetgazdasági szempontok, érdekek és logikák alapján voltunk kénytelenek felülírni a saját jobb meggyőződésünket" - mondja ezt az államtitkár, mondta ezt a tegnapi napon - vagy mondjuk úgy, hogy szakmai meggyőződésünket. Amennyiben akarják, hogy őszintén beszélgessünk, erről van szó. Itt most lehetne mondvacsinált szakmai érveket gyártani meg előkeresni, a pőre igazság azonban az, hogy itt most a régészet, a tudomány, az archeológia és a közgyűjtemények szempontjait az a tény írta felül, hogy nagyberuházások álltak le vagy váltak bizonytalanná. Folyamatos ostromállapot alakult ki, folytatja Szőcs Géza tulajdonképpen azt a lobbihadjáratot, amelynek áldozata most tulajdonképpen ez a terület, és amelynek eredményeképpen itt fekszik előttünk egy ilyen elképesztő javaslat.

Azt is mondja az államtitkár úr, hogy "...megértve minden egyes régészt és minden egyes közgyűjteményi szakember aggodalmát, megértem és osztom is, de ha tudomásul vesszük azt, hogy ez az életnek csak egy szegmense, egy szelete, amely mellett érvényesülnie kell az egész nemzet sorsát meghatározó szempontrendszereknek és folyamatoknak, akkor nem ajánlhatok mást, mint hogy támogassák a törvényjavaslatot". Tehát tulajdonképpen érveket végig amellett hozott, hogy ez ellen kell szavazni, ez elfogadhatatlan szakmailag. Végül mégiscsak a politikai lobbi, felülírva ezt, arra buzdít, hogy támogassuk. Nem fogjuk támogatni. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíván-e még valaki a napirendi ponthoz hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Halász János államtitkár urat, kíván-e reagálni az elhangzottakra. (Halász János jelzi, hogy szólni kíván.) Megadom a szót, államtitkár úr.

HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem örülök annak, hogy betekintést nyerhettünk a kulturális bizottság vitáinak mindennapjaiba, mert ha jól látom, itt ez történt, és ez a sokszor méltatlan és elfogadhatatlan stílus ide került a Ház falai közé. De Novák Előd megérkezett 11 óra 7 perckor, és rögtön megtörtént az, aminek itt nem kellett volna megtörténnie, képviselő úr. (Dr. Mátrai Márta tapsol.)

Itt beszélünk egy olyan törvényjavaslatról, amely kapcsán itt ön előtt a jobbikos képviselők is megfogalmazták aggodalmaikat.

Ezeket az aggodalmakat én komolyan figyelemmel kísértem és figyelemmel kísérem, és egyúttal pedig szeretném visszautasítani azokat a megjegyzéseit, amelyek méltatlanok, elfogadhatatlanok és egy demokratikus gondolkodású ember világképébe bele sem férnek - véleményem szerint.

A vita során éppen a képviselő úr többször megemlítette, hogy Szőcs Géza nincs itt. Szőcs Géza államtitkár úr itt volt, elmondta az expozét, figyelemmel kísérte a vitát és 11 órára el kellett mennie egy Kőrösi Csoma Sándor szoboravatásra, talán ezt önök sem kifogásolják. A jegyzőkönyvben el fogja olvasni még azt is, amit Novák képviselő úr mondott, és természetesen a véleménye kialakításakor mindazt, amit még a jegyzőkönyvben is elolvas, majd figyelembe veszi.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Én egyébként itt voltam, itt vagyok, és a kormány képviseletében szeretném mondani, hogy a jobbikos képviselők, de a többiek véleményét is köszönjük szépen a vita során, igyekszünk azt figyelembe venni. Köszönöm Simon László értő hozzászólását, és abban bízom, hogy az önök módosító javaslatai tudnak olyanok lenni, hogy azok közül néhány vagy akár mind elfogadásával ez a törvény csak javulni fog, de meggyőződésem, hogy a mostani formájában is teljesen elfogadható és mindnyájunk érdekeit szolgálja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(11.30)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Ügyrendben kért szót? - mert nem éreztem a személyes megtámadtatást, de megadom a szót, hogy lássuk, valóban erre tud-e reagálni.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban arra kívántam fölhívni a figyelmet, bár lehet, hogy nem látszott, hogy itt vagyok az épületben, a babára kellett vigyáznom, a kisgyermekünkre, de tévén a közvetítést nyomon követtem, ezért is tudtam hivatkozni képviselőtársaim felszólalására. (Halász János: És Szőcs Gézát miért piszkálod?) Ettől függetlenül igenis azt gondolom, jogos volt, hogy sérelmeztük azt, hogy államtitkár úr ezt a vitát nem hallgatta végig, és nem folyt bele érdemben. (L. Simon László: Vegye el a szót, elnök úr.) Mint ahogy azt is sérelmezzük általában, ha zárszóként állnak már csak vitába, amikor már reagálási lehetőségünk nincs, és most is csak az elnöki jóindulatnak köszönhetem, viszont érdemben már nem tudok reagálni (Dr. Hoppál Péter: Méltatlan!), de méltatlan volt ez a kis vita.

Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Mivel igyekeztem a televízión nyomon követni a vitát, nyilvánvalóan az ön felszólalása annyiban személyes megtámadtatás volt, hogy a távolléte vagy a vitában más módon való részvételét itt tisztázta, ennek helyt adtam; a további rész valószínűleg túlmegy azon, az én megítélésem szerint, ami a személyes érintettséget érinti.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik a nemzeti örökségről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Lázár János, Fidesz, Semjén Zsolt, KDNP, L. Simon László, Fidesz, Potápi Árpád János, Fidesz, képviselők önálló indítványát H/6548. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót L. Simon László képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

Képviselő úr, öné a szó.

Felszólalások:   17-18   19-77   77-110      Ülésnap adatai