Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindösszesen három szakmai dologgal kapcsolatban szeretném a figyelmét kérni, és szeretném megosztani a Jobbik álláspontját ezekkel kapcsolatban. Kezdeném én az átsorolással, amihez eddig mindenki hozzászólt, de egy fontos motiváció nem hangzott el, hogy miért is van szükség erre a szabályozásra. E szabályozás változtatását egyébként a Jobbik régóta kéri önöktől. A mi motivációnk az, és ez nem hangzott el, hogy a jó tanulók, az önköltséges képzésen részt vevő jó tanulók átkerülhessenek államilag támogatott képzésre.

Ez nem hangzott el, és ez az egésznek a motivációja. Tehát mi nem büntetni szeretnénk, nem Damoklész kardjaként fenyegetni a diákokat, hanem egy igazságos rendszert szeretnénk bevezetni, ami azt teszi lehetővé, hogy akik önköltséges képzésre kerültek be egy rosszul sikerült érettségi miatt, vagy ki tudja, hogy éppen egy apró dolog miatt miért kerülnek oda a diákok, nekik legyen lehetőségük átjutni államilag támogatott képzésre. Nagyon sok olyan panasz jutott el hozzánk, hogy valaki színötös tanuló, 30 pluszos krediteket szerez minden félévben, ennek ellenére nincs hely az államilag támogatott képzésen, és nem tud átjutni. Azt tudjuk mindannyian, de azért elmondom, hogy azok helyére tud átjutni egy ilyen tanuló, akik lecsúsznak az államilag támogatott képzésről.

Tehát ez az egésznek a motivációja. És ha innen közelítjük meg a kérdést, akkor szerintem igenis lehetünk szigorúak, lehetünk egy kicsit szigorúbbak. Itt egy kicsit már az enyhítés irányába indult el Pósán képviselő úr. Mi ezt nem tartjuk jónak. Mi jónak tartjuk azt a javaslatot, amit ön is eredetileg és mi is benyújtottunk, és egyébként ezzel ért egyet a HÖOK is mint a felsőoktatási hallgatókat összefogó szervezet. Tehát úgy gondolom, Pósán képviselő úrnak is figyelembe kell venni, hogy egy olyan szervezetről van szó, amely összefogja a hallgatókat. Lehet, hogy néhány diáknak az volt a véleménye, hogy a mintatantervvel nincs tisztában, hogy az micsoda, de nem hiszem, hogy néhány diák véleménye meg kellene hogy változtassa azt, amit az őket is képviselő felsőoktatási szervezet fontosnak és helyesnek tart. Talán egy picit azért derogáló a hallgatókra nézve, hogy ők nem tudják, mi az a mintatanterv. Hát lehet, hogy akkor eddig nem mindenki tudta, de ha ez a követelmény bevezetésre kerül, akkor igenis oda fognak rá figyelni, meg fogják kérdezni a tanulmányi osztályon, eszerint fogják felvenni a tantárgyaikat. Szerintem azért nézzünk ki annyit a hallgatókból, hogy ezt meg tudják oldani.

Még egy problémát felvetnék ezzel kapcsolatban, egy kiskapura hívnám fel a figyelmet. Önök, ugye, ebben a 60 százalékos módosító javaslatban, amiről államtitkár úr is említést tett, úgy fogalmaznak, hogy a kreditmennyiség, a mintatantervben előírt kreditmennyiség 60 százalékáról van szó ebben a módosító javaslatban, amit Pósán László benyújtott. És ugye, ön is említést tett erről, mint egyik lehetséges alternatíva. A javaslattól függetlenül arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy azért kössük ezt a teljesítendő kreditszámot ahhoz az értékhez, hogy olyan tantárgyakat teljesítsenek ilyen kreditértékben a hallgatók, amik nekik elő vannak írva.

Mire is gondolok? Arra gondolok, hogy ha én most egy rossz tanuló helyzetébe képzelem magam, aki feltétlenül attól félek, hogy esetleg két féléven keresztül nem tudom teljesíteni az előírt kreditmennyiséget, akkor megtenném azt, hogy felvennék pluszban a szabadon választható tárgyak között nyelvi képzést innen-onnan, plusz kreditértékeket, amiket viszonylag könnyen el lehet végezni. Én is nemrég voltam még egyetemista, emlékszem olyan tantárgyra, hogy meg kellett írni egy beadandó dolgozatot, aztán kaptunk rá három kreditet. És ezekből minden félévben vannak. A nyelvoktatás szintén ilyen, ami kreditértékkel jár, és nem olyan bonyolultan teljesíthető tantárgyról van szó. Tehát fennáll annak lehetősége, hogy ha valaki fél attól, hogy a fő tantárgyakat, az előírt tantárgyakat nem tudja teljesíteni, akkor felvesz plusz olyan szabadon választható krediteket, amivel ő eléri ezt a határt, és gyakorlatilag kijátssza azt a lehetőséget, hogy mi most itt a szigorítással szeretnénk az ilyen, az egyetemet kevésbé komolyan vevő diákokat inkább átsorolni az önköltséges képzésre, és megnyitni ezáltal a jó tanuló önköltségeseknek az államilag támogatott képzést.

Arra kérem, amikor gondolkodnak önök is, és azt hiszem, erről bizottsági ülésen is fogunk beszélni, hogy azt is vegyék figyelembe, hogy ne legyen ilyen módon kijátszható ez a rendszer, főleg azon tantárgyakra vonatkozzon ez a szabály, amelyek a tantervben elő is vannak írva. Ez tehát az egyik fő dolog, hogy ezt a kiskaput valahogy zárjuk be. Lehet, hogy erre ön majd azt válaszolja, hogy a szabadon választható kreditek korlátozva vannak plusz 10 százalékban, de hát egy ilyen diák gyorsan kiszámolja, hogy ő sokkal jobban jár akkor, ha felvesz a plusz 10 százalékon túli krediteket, és majd ezért az egyetem végén fizet néhány tízezer forintot, ez neki sokkal jobb befektetés, mintha átsorolják önköltséges képzésre. Tehát úgy gondolom, fontos ezzel foglalkoznunk.

A második kérdés a szakmai gyakorlatok kérdése. Ugyanis az egyik paragrafus a duális képzés részeként teljesített gyakorlati képzés esetén is bevezeti a díjazást. Erről szerintem méltatlanul kevés szó esett ebben a vitában, pedig nagyon fontos dologról van szó, önmagáról a szakmai képzésről. Önök most a szakmai képzés díjazását kiterjesztik a duális képzésre, amivel nem önmagában van probléma, hanem azzal van probléma, hogy a szakmai gyakorlatok körül rengeteg rendezetlen dolog van, amire mi már itt többször felhívtuk a parlamentben a figyelmet, és sajnálatos módon ez nem került meghallgatásra az önök részéről. Amikor például egy interpellációt mondtam el ezzel kapcsolatban, akkor is a jogszabályi környezetet elismételte Rétvári államtitkár úr, de érdemben nem válaszolt a felvetésünkre.

Most ezt a szabályozatlan, véleményünk szerint sok esetben rosszul működő rendszert kiterjesztik a duális képzésre. Mondom még egyszer, nem a kiterjesztéssel van a gond, hanem azzal, hogy nem foglalkoznak kellő módon ezzel. Nézzük csak a díjazás kérdését! Jelen pillanatban úgy szól ez a paragrafus, hogy a kötelező legkisebb minimálbér 15 százalékát muszáj kifizetni a gyakorlaton részt vevő diákoknak. Ugyanakkor nincs tisztázva, hogy ez a 15 százalék helyes-e, jó dolog-e. Két, egymással ellentétes álláspontot fogok felolvasni, pont azért, hogy érzékeltessem, önök erről nem nyitnak vitát, önök úgy kezelik ezt a részt, mintha ez jól lenne, miközben nagyon komoly problémák vannak.

Az egyik álláspont: négy szakszervezeti szövetség ifjúsági tagozata a gyakorlati fizetés törvényszintű emelését kezdeményezte. Van tehát egy ilyen álláspont, vannak, akik szeretnék emelni a gyakornoki fizetéseket, és egyébként van ennek is realitása. Hiszen ha belegondolunk, a minimálbér 15 százaléka azt jelenti, hogy ha valaki lehúz egy adott munkahelyen hat hetet, ami után fizetni kell, akkor tizen-egynéhány ezer vagy 20 ezer forintot. Javítson ki, államtitkár úr! (Dr. Palkovics László: Hetente 15 százaléka a minimálbérnek.) Hetente, de összességében. Ez akkor… (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Államtitkár úr!

FARKAS GERGELY (Jobbik): Én kérdeztem államtitkár urat, úgyhogy felmentést kérek azért, hogy államtitkár úr válaszolt nekem.

Tehát mindenesetre minimális összegről van szó, nem hiszem, hogy a hallgatóknak ez olyan fontos lenne. Ugyanakkor vannak olyan irányzatok, amelyek azt szeretnék elérni, hogy ezt emeljék. Engedje meg, hogy egy másik álláspontot ismertessek. Ez egy ombudsmani jelentésből származó álláspont, ami pedig pont az ellenkezőjét veti fel, miszerint a szakmai gyakorlat megszerzésének és a megfelelő gyakorlati helyeket biztosító intézmények fogadókészségének komoly akadálya a munkáltatói munkabér-fizetési kötelezettség. Van tehát egy ilyen álláspont is, amely szintén logikus, hiszen egy gyakorlati helyet biztosító munkahelynek ez kiadásokkal jár, és emellett, valljuk őszintén, foglalkozni kell a gyakornokokkal is. Mindezzel csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy nagyon rendezetlen a szakmai gyakorlatok kérdése. Egyáltalán nem vagyunk, sőt biztosak vagyunk abban, hogy jelen állapotában nincs jól rendezve.

És csak az egyik probléma a díjazás, a gyakornoki munka díjazása. Számos dolgot felvetettünk már. Például nincs lehetőség arra, hogy a gyakorlaton részt vevő hallgatók értékeljék a gyakornoki helyeket, és az, mondjuk, valamilyen nyilvánosságot kapjon. Úgy gondolom, nagyon fontos lenne, hogy visszajelzéseket kapjanak a később gyakorlati helyet kereső diákok arról, hogy hová érdemes menni, hová nem érdemes menni. Nincs felkészítés, tanácsadás a munkába álláshoz, márpedig ez is óriási probléma szokott lenni a felsőoktatási hallgatóknak. Nincs adminisztratív segítség. A szakmai gyakorlati helyeket el lehetne ismerni. Lehetne kitalálni, mondjuk, arra vonatkozó elismeréseket, hogy mely munkahelyek, cégek, vállalatok nyújtanak kiváló gyakorlati helyeket, adó- és járulékkedvezményt lehetne biztosítani a gyakorlati helyek után.

Számos ilyen felvetésünk lenne még, mondom még egyszer, már csak azért is, mert mi ezekkel foglalkoztunk. Rengeteg panasz érkezett hozzánk. Sajnálom, hogy eddig nem voltak nyitottak. Én szerettem volna kihasználni a mostani vitát arra, hogy ezt önnek elmondjam. Bízom benne, hogy lesz önben nyitottság. Ha nem is feltétlenül itt, a mai alkalommal, de szerintem erről érdemes lenne komolyan beszélgetnünk, mert ez nem olyan válasz, amit szerintem most, két perc alatt meg tud válaszolni. Tényleg rengeteg gyakorlati problémánk van, ezekre megoldási javaslatunk van. És foglalkozni kell ezzel, mielőtt ezt a duális képzésre is kiterjesztik, mert, mondom még egyszer, egy hibás rendszer kiterjesztése nem biztos, hogy helytálló.

(21.50)

A harmadik nagyobb téma, amivel foglalkozni szeretnék, a nyelvtanulás kérdése. Többször fogalmaztunk már meg kritikát a nyelvoktatással kapcsolatban, már csak abból kiindulva is, hogy önök a felsőoktatásba való belépési feltételként szabták meg a középfokú C típusú nyelvvizsga meglétét, ugyanakkor nem hallunk arról, hogy milyen nyelvoktatási reformokat hajtanának végre. Úgy gondolom, az ebben a törvényjavaslatban szereplő idegen nyelvű képzés elvégzésének a lehetősége, kötelezettsége sem feltétlenül a nyelvtanulást szolgálja, mert ez sokkal inkább a nyelvtudás meglétét feltételezi, hiszen ebből a tantárgyból az illetőnek aztán vizsgáznia kell, márpedig nem valószínű, hogy egy ilyen alkalmat a nyelvtanulásra tudna felhasználni. Tehát sokkal inkább fontosabb lenne a nyelvoktatás megszervezése a felsőoktatási intézményekben.

Ezzel kapcsolatban már többször is letettünk egy olyan javaslatot, hogy bővítsék az ingyenes nyelvoktatási félévek számát a felsőoktatási intézményekben, addig a szintig, amely elvárás a diplomához. Az én gyakorlati példámat is el tudom mondani. Annak idején a Corvinuson még ötéves hagyományos képzésben vettem részt, és ha jól emlékszem, a tíz félévből négy félév volt az, amikor ingyenes volt a nyelvoktatás, utána már akkor is, nyolc évvel ezelőtt, 40-50 ezer forintokat kellett fizetni félévenként, és ez nemcsak engem sújtott, hanem jó néhány diáktársamot is rosszul érintette. Úgy gondolom, mindenkinek az lenne az érdeke, hogy a nyelvoktatást kiterjesszük a felsőoktatási intézményekre, és ezzel is segítsük a magyar társadalomnak a sajnálatosan gyenge nyelvtudását.

Ez arra is válasz lenne, hogy kevésbé ragadnának bent diplomák, ami, tudjuk nagyon jól ‑ hiszen erről is beszéltünk ‑, hogy milyen nagy probléma. S itt kell hozzátennem, hogy szakmailag teljesen elhibázottnak tartjuk az MSZP-nek azt a javaslatát, hogy egy nyelvvizsga-amnesztiát kellene bevezetni azok számára, akik nem tudták megszerezni a nyelvvizsgát. Nem akarok ebbe mélyebben belemenni, mert többen reagáltak rá, csak egy érvet mondanék el. Ilyenkor azt is érdemes figyelembe venni, hogy hogyan reagálnának erre a felvetésre azok az emberek, akik meg megszerezték a nyelvvizsgát és így jutottak a diplomájukhoz, teljesen jogosan végigjárva azt a nehéz utat, ami tudjuk, hogy egy nyelvvizsga megszerzésével jár. Ilyenkor őket sem szabad figyelmen kívül hagyni, az ő érzékenységüket és jogos igazságérzetüket.

Arra kérem államtitkár urat, hogy ebben a három kérdésben, az átsorolás kérdésében próbáljuk bezárni a kiskaput, és elérni azt, hogy ezáltal egy szigorúbbnak tűnő, de az igazságosság irányába ható szabályozással megadjuk a lehetőséget a jó tanuló, szorgalmas, de önköltséges képzésre felvett hallgatóknak arra, hogy átvegyék őket államilag támogatott képzésre. Szeretném kérni, hogy a szakmai gyakorlatok kérdéséről, ha lesz lehetőségünk, egyeztessünk, mert nagyon komoly problémák vannak a mi véleményünk szerint ezen a területen. A nyelvtanulás kapcsán pedig szeretném a figyelmébe ajánlani az ingyenes félévek kiterjesztésének a lehetőségét. Egyébként egy másik javaslatunk volt az első középfokú C típusú nyelvvizsgának az ingyenessé tétele, ezt is régóta javasoljuk. Úgy gondoljuk, ez is egy komoly segítség lenne. Vannak olyan szociális helyzetben lévő fiatalok, akiknek sajnálatos módon a 20-30 ezer forint is nehézséget jelent annak érdekében, hogy megszerezzék a nyelvvizsgájukat. Tehát érdemes lenne ezeken is elgondolkodni.

Bízom benne, hogy szakmai vitát tudunk folytatni mind a három felvetésről. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)