Készült: 2024.04.19.22:31:13 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

147. ülésnap (2016.05.02.), 6. felszólalás
Felszólaló Dr. Latorcai János (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:36


Felszólalások:  Előző  6  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen a szót, igen tisztelt elnök úr. Kedves Képvi­selőtársaim! Az a barátság és egymáshoz kötődés, amely napjainkig jellemzi a lengyel és a magyar nép történelmi múltját, példa nélküli. Közös szentjeink, királyaink és hőseink, az egymás szabadságáért való áldozatvállalás, az első világháborút követően a lengyeleknek nyújtott magyar segítség, a második világháború során befogadott lengyel, majd az 1956 után befogadott magyar menekültek története örök kapocs a két nemzet életében.

Ez a nemzeteink közötti szolidaritás mind a mai napig formálja országaink sorsát, de jövőnkre csak akkor lesz igazi hatást gyakorolni képes, ha megőrizzük közös hőseink emlékét, és áldozatukat a magunk számára is hasznosítjuk. A közös emlékezés szükségességétől vezetve fogadta el 2007-ben a lengyel és a Magyar Országgyűlés azt a közös határozati javaslatot, amely a lengyel-magyar barátság napjának megünneplését hivatott szolgálni, 2014-ben pedig azt, amelyik idősebb Antall József és Henryk Sławik tettei előtt tiszteleg, és ezért kerülhetett sor arra is, hogy ezt az idei, a 2016-os évet a magyar-lengyel szolidaritás évévé nyilvánítsuk. A döntések megszülettek, feladatunk, hogy azokat valódi tartalommal, a jelennek és a jövőnek szóló üzenetekkel tudjuk megtölteni, és hogy hőseinket ne feledjük el.

Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A mai napon egy olyan emberre emlékezünk, aki akkor is képes volt nyíltan kiállva szolidaritást vállalni a lengyel néppel, amikor ez akár az életébe is kerülhetett volna. Egy olyan emberre emlékezünk, akit méltatlanul elfeledett az utókor, sajnos benne mi, mai utódok is. Salamon-Rácz Tamás a második világháború alatt a magyar-lengyel kereskedelmi kamara tisztviselője, majd a magyar-lengyel menekültügyi bizottság titkára, aki ebben a minőségében segítette a hazánkba érkező lengyel menekültek elhelyezkedését, beilleszkedését, és szerzett elévülhetetlen érdemeket a lengyel menekülteknek, civileknek és katonáknak a déli határainkon történő kimenekítésében.

A lengyelek egymás között kissé különleges kiejtéssel csak drávai hajósnak nevezték, mivel egyik szervezője volt annak az akciónak, amelynek során drávai halászok vitték át a magyar oldalról a jugoszláv oldalra a menekülőket. Tevékenységének köszönhetően közel 60-70 ezer Magyarországra menekült lengyel katona távozott így a zöldhatáron át, és kezdhette meg a lengyel hadsereg újjászervezését. A londoni emigráns kormány 1943-ban a lengyel érdemrend katonai tiszti keresztjével tüntette ki, amit akkor értelemszerűen nem tudott átvenni.

A mi kötelességünk nem hagyni, hogy a történelem pora elhalványítsa érdemeit és elfedje emlékét. A mai nap délutánján megtesszük az első lépést ezen a téren is, azzal, hogy az egykori lakóhelyén emléktáblát avatunk a tiszteletére. Az emléktábla avatásának jelentőségét nagyban növeli, hogy a lengyel szenátus marsallja, Stanisłav Karczewski úr is lerója tiszteletét Salamon-Rácz Tamás helytállása előtt, ráadásul egy olyan napon, amely különös jelentőségű a lengyelek életében, hiszen Lengyelország május 2-án a nemzeti zászló napjának és a külhoni lengyelség világnapjának, a Polóniának ünnepén, valamint május 3-án Isten anyja, Lengyelország királynéja és az alkotmány ünnepén emlékezik mindazokra, akik életüket áldozták hazájuk függetlenségéért, a lengyel szabadságért, emlékeznek a nagy nemzeti tragédiákban elpusztultakra, emlékeznek a második világháború borzalmaira, Katyńra, a varsói felkelésre és Auschwitzra is. De emlékeznek a bajban helytálló és segítséget nyújtó Henryk Sławikra, idősebb Antall Józsefre és mától Salamon-Rácz Tamásra is. Ezekben a napokban emlékezzünk mi is azokra a lengyel hősökre, akik mindent kockára téve a magyar szabadságért harcoltak, de azokat a hazánkban élő lengyeleket se feledjük soha, akik szorgalmas, sokszor szinte észrevehetetlen mindennapi munkájukkal gyarapították és gyarapítják hazánkat, erősítve ezer szállal összefüggő és összefonódó történelmi kapcsolatainkat. Isten éltesse a lengyel-magyar barátságot! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az MSZP padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  6  Következő    Ülésnap adatai