Készült: 2024.03.28.09:12:19 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

180. ülésnap (2008.11.24.),  254-260. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 13:57


Felszólalások:   252-254   254-260   260-268      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön határozunk.

Most pedig soron következik a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Bárándy Gergely és Dér Zsuzsanna, MSZP-s képviselők önálló indítványát T/6655. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását T/6655/1. számon kapták kézhez. (Dr. Avarkeszi Dezső: Elnézést, de Csiha Judit az előterjesztő, elnök úr.) Akkor elnézést kérek, Csiha Judit képviselő asszony.

Most pedig akkor megadom a szót e malőr után Bárándy Gergely képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, egy társadalmat minősít az, hogy hogyan bánik az állatokkal. Minősíti az, hogy az állampolgárai milyen módon állnak az állatok védelméhez, és minősíti ugyanúgy az is, hogy mit tesz meg a jogalkotás, és mit tesz meg a jogalkalmazás az állatok védelme érdekében.

Az állatkínzás bűncselekménnyé tétele, nyugodtan kijelenthetjük, egy társadalmi igény volt, és a jogalkotó ennek tett eleget, amikor pönalizálta ezt cselekményt. Ezért tudott az én meglátásom szerint olyan hamar igazán sikeressé válni ez a törvényhely, ugyanis erős társadalmi támogatottságot élvezett a jogszabály. Nagyon sok lakossági bejelentés segítette a jogalkalmazó munkáját, a rendőrség munkáját, szívesen mentek, ha lehet ilyet mondani, az emberek tanúvallomást tenni a bíróságra, és ezért az eljárások sikerrel tudtak lezárulni. Ugyanúgy, ahogy egyébként állatvédő szervezetek szinte, mondhatom azt, szakosodtak arra, hogy nyomozzanak az ilyen jellegű cselekmények elkövetői után, és ezt a hatóságnál bejelentsék, feljelentsék.

Úgy hiszem, ez nagyon helyes, és erre lehet azt mondani, hogy egy törvény, egy jogszabály elérte a célját. A törvény alkalmas arra, hogy formálja a szemléletet, formálja annak a kisebbségnek a szemléletét, aki úgy gondolja még mindig, még a mai napig, hogy az állatot tárgyként, dologként lehet kezelni. Úgy hiszem, hogy az elfogadott, a négy évvel ezelőtt elfogadott jogszabály alapján egyre kevesebb szerencsétlen, kiszolgáltatott és nagyon sok esetben az ember felé bizalommal közeledő állat esik áldozatul ilyen jellegű atrocitásoknak, és adott esetben veszti az életét.

A törvény tehát nagy áttörés volt. Nagy áttörés volt, hogy az állatkínzás többé nem rongálásnak minősül. Ugyanis disszonáns volt, és a társadalomban sokak felháborodását váltotta ki az, hogy amikor történt egy ilyen esemény, akkor a jogalkalmazó azt kezdte vizsgálni, hogy egy keverék kutyának vagy macskának, mondjuk, milyen értéke van, egyáltalán rendelkezik-e értékkel. Miközben a társadalom felháborodott a szerencsétlen állat pokoli kínok közti kimúlásának körülményein, akkor a jogalkalmazó tényleg és valóban azt nézte, hogy ér-e ez az állat kétezer forintot vagy nem ér, és nagyon sok esetben teljesen mindegy volt, és jelentéktelen dolog megállapítani, hogy bírt-e értékkel, hiszen a saját dolog megrongálása nem minősült bűncselekménynek.

A büntetőjog négy éve elismeri, hogy az állat érző lény, és elismeri azt, hogy minőségileg több, jóval több, mint más tárgy vagy dolog. Nem tekinthető egy kategóriának, valahol az ember és a dolog között helyezkedik el félúton, az én meglátásom szerint egyébként közelebb az emberhez jóval, mint a dologhoz. A törvény tehát sikeres, sikeres lett, és négy év után érdemes elgondolkodni azon, hogy azon kívül, hogy örülünk a törvényjavaslat, illetve az elfogadott törvény sikerének, hogyan lehet továbbhaladni ezen a megkezdett úton, hogyan lehet differenciálni, pontosítani és árnyalni az állatkínzás törvényi tényállását.

Nos, módosító javaslatunk, melyet Csiha Judit képviselő asszonnyal terjesztettünk be, éppen erre irányul. Egyszerűen és közérthetően fogalmazva, ha egy mondatban szeretnénk a képviselői önálló indítvány lényegét megfogalmazni, azt tudnám mondani, hogy a brutálisan elkövetett állatkínzást szeretnénk, ha súlyosabban lehetne az eddigieknél büntetni. A hatályos jogszabály ugyanis nem értékeli egyelőre súlyosító körülményként azt, ha az elkövető az állatkínzás törvényi tényállását olyan módon valósítja meg, hogy az különös szenvedést jelent az állatnak. A különös szenvedést okozó állatkínzás fogalma alá az átlagosat lényegesen meghaladó, rendkívüli brutalitással véghezvitt, illetve az állatnak az átlagosnál lényegesen nagyobb szenvedést okozó cselekmények vonhatók. E cselekmény megállapíthatóságát támasztja alá például, ha a bántalmazás hosszan tartó, elhúzódó, illetőleg ha az elkövetéskor az állat szenvedése láthatóan rendkívüli mértékű.

Fölmerült az, hogy hogyan lehet megállapítani azt, hogy az állatnak mi az, ami rendkívüli szenvedést okoz. Hiszen - és ezzel egyet kell hogy értsek, ez valóban így van - ami néha a hozzá nem értő szemlélő számára úgy tűnik, hogy különös szenvedést okoz, az valójában nem okoz az állatnak különös szenvedést, és fordítva is igaz, amiről nem is gondolnánk, az az állatnak, annak a konkrét állatnak vagy annak a fajta állatnak különös szenvedést okoz.

(22.40)

Nos, ha kétsége van a bíróságnak, a jogalkalmazónak - mi alatt értem én itt a rendőrséget is -, hogy valami ilyen kategóriába esik vagy sem, akkor ugyanúgy, ahogy más esetekben, szakértő, például állatorvos szakértő segítségét kérheti, aki bizton meg fogja tudni állapítani, hogy az különös szenvedést okozott-e az állatnak vagy sem, amely cselekményt el kíván bírálni.

A büntetőjog elismeri tehát, hogy az állat érző lény, így nem lehet indifferens, hogy a szenvedése milyen mértékű. Az átlagosat meg nem haladó mértékű szenvedés okozása esetén a jogalkalmazó az alapesethez rendelt törvényi tényállás keretein belül differenciálhat, amikor kiszabja a büntetést az ott meghatározott tétel keretei között. Tehát kiszabhat két hónapot is, és kiszabhat két év letöltendő szabadságvesztést is.

Az átlagosat meghaladó szenvedés esetén azonban úgy véljük képviselőtársammal, hogy a jogalkotónak lehetővé kell tennie súlyosabb büntetés kiszabását is. Ez szükséges ugyanis ahhoz a mi meglátásunk szerint, hogy a büntetés ezekben az esetekben is elérje a célját.

A tényálláson belül indokolja ezt a gondolatmenetet tehát a kiemelt társadalomra való veszélyessége ezeknek a cselekményeknek, ugyancsak az elkövető bűnösségi foka az ilyen cselekmények elkövetésekor, és az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyesség, amelyet a büntető-jogdogmatika alapján szintén értékelni kell, úgy hisszük, ezt már nemcsak a jogalkalmazónak, az alapeseti tényállás keretei között, hanem a jogalkotónak úgy, hogy lehetővé teszi egy fokozattal, egy grádiccsal súlyosabb büntetés kiszabását is. Úgy hisszük, hogy ez a megoldás felel meg egyébként a tettarányos büntetőjog alkotmányos követelményének is.

Amikor a törvényjavaslatot, a képviselői önálló indítványt benyújtottuk, az az Állatok Világnapjának a hónapja volt, és egyúttal megemlítem azt is, hogy tíz év telt el a benyújtáskor az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényjavaslat elfogadása óta. Úgy hisszük, hogy ez a törvényjavaslat, amelyet képviselőtársammal benyújtottunk, alapja vagy kezdőpontja lehet egy olyan ötpárti tárgyalásnak, amelyre javaslatot tettünk, és a pártok képviselői elfogadták a meghívásunkat az egyeztetésre, amely megvizsgálná azt, hogy milyen módosítások szükségesek esetleg tíz év elteltével az állatvédelmi törvényben. Úgy hisszük ugyanis, hogy ennyi idő elteltével érdemes erről beszélgetést kezdeményezni, s ilyen jelzéseket kaptunk az ezzel foglalkozó társadalmi szervezetek részéről is.

Egy dolgot mindenképpen szeretnék kiemelni az elmúlt hónapok eseményei kapcsán. Szilárd meggyőződésünk az, hogy az állatvédelem az emberek érdekeinek szem előtt tartásával történhet csak. Aki ezt nem így gondolja, az a mi meglátásunk szerint csak árt az állatvédelem ügyének, csak lejáratja az állatvédelem ügyét. Mélységesen elítélem azokat, akik az állatvédelem apropóján, vagy ki tudja, még mi okból, családok százainak a megélhetését veszélyeztetik, milliárdos károkat okoznak hazánknak, és egy hungarikum tönkretételén fáradoznak. Ezeket nemcsak elítélem, hanem úgy gondolom, hogy ezek kifejezetten ártanak az állatvédelem ügyének.

Az állatok érdekeit az emberek érdekeivel összhangban kell képviselni, és én a további egyeztetéseket is ebben a szellemben kívánom folytatni, s ez a hozzáállás motivált engem is és képviselőtársamat is a tekintetben, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot az Országgyűlésnek elfogadásra ajánljuk.

Nos, tisztelt Országgyűlés, mihamarabbi hazatérésem reményében nem nyújtom tovább a felszólalásom, nem kívánom ugyanis az általam tiltani javasolt magatartást megvalósítani, és a Szálem nevű fekete macskám tovább éheztetni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki szólni. (Jelzésre:) Államtitkár úr jelzi, hogy igen. Avarkeszi Dezső államtitkár urat illeti a szó.

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztő Képviselő Úr! Szeretném tájékoztatni az Országgyűlést arról, hogy a kormány támogatja a benyújtott törvényjavaslatot, úgy gondolja, hogy valós társadalmi problémára hívja fel a figyelmet.

Az utóbbi időben sokak felháborodását vívta ki néhány olyan ember, aki az állatkínzást olyan mértékben követte el, hogy valóban fokozott szenvedést okozott állatoknak. Egyetlenegy dologra szeretném azonban felhívni a figyelmet, méghozzá arra, hogy az alkotmányos büntetőjog alapvető követelménye a büntetőjogi szabályok változása kapcsán a kiszámíthatóság és a megfelelő felkészülési idő, ezért helyesebbnek tartanánk, ha nem a kihirdetést követő nyolcadik napon lépne hatályba a törvény, hanem egy legalább 30 napos hatálybalépési időpontot lehetne meghatározni akár egy módosító indítvánnyal vagy egy bizottsági módosító indítvánnyal. Így még jobb szívvel tudnánk támogatni a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Az alkotmányügyi bizottság véleményét szintén Bárándy Gergely képviselő úr ismerteti, ötperces időkeretben. Megadom a szót a képviselő úrnak.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy az előző felszólalásom végén ígértem, a macskám kímélete miatt most tényleg nagyon rövid leszek.

Az alkotmányügyi bizottság megtárgyalta a törvényjavaslatot, és egyhangúlag azt általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Írásban senki nem jelezte előre, hogy szólni kíván. Megkérdezem, hogy most kíván-e valaki részt venni a vitában. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, így nincs mire válaszolnia Bárándy Gergely képviselő úrnak.

Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. A következő ülésünkön a törvényjavaslat elfogadásáról döntünk.

Soron következik az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Bárándy Gergely és Dér Zsuzsanna, MSZP-s képviselők önálló indítványát T/6708. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását T/6708/1. számon megkapták, és a honlapon megismerhetik képviselőtársaim.

Megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.




Felszólalások:   252-254   254-260   260-268      Ülésnap adatai