Felszólalás adatai

Felszólalások:   177-189   189-212   213-232      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki a vitában felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, az általános vitát lezárom. Megkérdezem államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Nem kíván.

Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatok benyújtására november 5-én, hétfőn 16 óráig van lehetőség.

Soron következik a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvénynek az Alaptörvény hetedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/2939. számon valamennyiünk számára a hálózaton elérhető.

Megadom a szót Völner Pál államtitkár úrnak, az Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr!

(19.30)

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés 2018. június 20-án elfogadta az Alaptörvény hetedik módosítását, ami az Alaptörvény 28. cikkét is érintette. Az Alaptörvény 2019. január 1jei hatálybalépéssel módosított 28. cikke a bíróságok és közvetetten más közhatalmi szervek jogértelmezésével kapcsolatosan ad kötelező erejű iránymutatást. A módosítás értelmében a jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni.Változatlanul érvényesül, hogy a jogértelmezés egyes módozatai, különösen a nyelvtani, a logikai, a rendszertani és a történeti értelmezés mellett az úgynevezett teleologikus értelmezés módszere nem kizárólagos, az Alaptörvény szerint ugyanakkor kitüntetett szereppel bír. Az Alaptörvény módosítása ehhez kapcsolódóan tette egyértelművé, hogy amennyiben a jogalkalmazó a cél szerinti értelmezés lehetőségével él, úgy a jogszabályjavaslat indokolása hiteles forrása lehet a jogalkotói cél feltárásának.

Ahhoz, hogy egy jogszabály indokolásban foglalt célja a gyakorlatban is minél egyszerűbben megismerhetővé váljon, az indokolások nyilvánosságának megfelelő biztosítása szükséges. Ezek jelentős részben jelenleg is hozzáférhetők a jogkereső állampolgárok és a jogalkalmazók számára. A jövőben a hatékony jogalkalmazás segítéséhez elengedhetetlennek mutatkozik az indokolások rendszerezett, intézményesített és szabályozott közzététele is. Önmagában az indokolások vizsgálata nem tekinthető a cél szerinti jogértelmezés kizárólagos módszerének. A közzétett indokolások mellett változatlanul felhasználhatók majd a jogszabály elfogadása kapcsán elhangzott érvek, a történeti alkotmány vívmányai vagy a jogtudomány eredményei is.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A jogalkotásról szóló törvény módosítására irányuló törvényjavaslat fő célja, hogy az Alaptörvény korábban ismertetett új szabályaihoz igazodva megteremtse a jogszabályok tervezeteihez tartozó indokolások nyilvánosságának jogszabályi kereteit. Ennek érdekében az indokoláskészítés már meglévő kötelezettsége mellett törvényben kerül előírásra az is, hogy az indokolások nyílvánosságát biztosítani kell. Az indokolások közzétételére a Magyar Közlöny mellékletét képező Indokolások Tárában kerül majd sor, és azok az interneten a Nemzeti Jogszabálytárban is elérhetők lesznek.

A törvényjavaslat garanciális jelentőséggel rögzíti, hogy a jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás kötelező erővel természetesen a közzétételét követően sem rendelkezhet. Kimondja továbbá, hogy a jogszabály értelmezésekor figyelmen kívül kell hagyni a jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás jogszabályszöveggel ellentétes részét.

Annak érdekében, hogy az ilyen eltérések vagy más jogszabály-előkészítői hibák lehetősége minimális legyen, a szakmai kontrollt az igazságügyi miniszter fogja gyakorolni. A közzétételre vonatkozó részletes szabályokat szintén az igazságügyi miniszter rendelete fogja meghatározni, és a közzététel alól szükséges esetben kivételeket is nevesíthet. A lehetséges kivételeket az indokolja, hogy különösen kormányrendeletek, miniszteri rendeletek vagy önkormányzati rendeletek esetében gyakori, hogy technikai vagy végrehajtási jellegük miatt azoknak a bírósági eljárás során történő értelmezése nem várható. Ezeknek a jogszabályoknak jelentős társadalmi, gazdasági, költségvetési hatása, környezeti és egészségügyi következménye, adminisztratív terheket befolyásoló hatása jellemzően nem mutatható ki. Ezek a körülmények szükségtelenné és célszerűtlenné teszik az Indokolások Tárában történő közzétételt.

További kivételt képez a költségvetés és a zárszámadás tervezetéhez tartozó indokolás. E törvények sajátos jellege miatt ugyanis indokolásaiknak közzétételre alkalmas megszövegezése különösen jelentős terhet jelentene. Ezek nyilvánosságát eltérő módon célszerű biztosítani. A társadalmi egyeztetésre bocsátott kormányrendeletek és miniszteri rendeletek indokolását a társadalmi egyeztetés során továbbra is kivétel nélkül közzé kell tenni.

A jogalkotásról szóló törvény módosítására irányuló törvényjavaslat további célkitűzése a deregulációs tevékenység meglévő szabályainak továbbfejlesztése is, ami alapvetően két nagy részre, technikai és tartalmi deregulációra osztható.

A technikai dereguláció révén a jogszabályok normatartalma nem változik meg, csupán a végrehajtott jogszabályok, jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezésére kerül sor, azaz a jogszabályok számának, terjedelmének a csökkentése történik meg.

Ezzel szemben a tartalmi dereguláció célja a tényleges normatartalom csökkentése, úgymint az adminisztratív terhek érdemi csökkentése, az állami működés egyszerűbbé tétele. A tartalmi dereguláció alapvetően szakpolitikai kérdéseknek alárendelt, jellemzően ágazati, jogpolitikai célok által vezérelt tevékenység, ami gyakorta nem pusztán deregulációt, hanem új szabályok megalkotását is jelenti. A tartalmi dereguláció tehát nemcsak mechanikus normacsökkentés, hanem a hatályos rendelkezésekkel érintett életviszonyok új koncepció szerinti újrarendezése, újraszabályozása vagy akár szabályozatalnul hagyása.

Az eddigi gyakorlat szerint az ütemezett technikai és tartalmi deregulációt a jogszabály-előkészítési gyakorlatban deregulációs programok útján valósították meg. Ezek mentén számos jogszabály, közjogi szervezetszabályozó eszköz technikai deregulációjára, illetve tartalmi felülvizsgálatára sor került.

A törvényjavaslattal a programozott technikai dereguláció kiváltásaként a már meglévő automatikus deregulációt biztosító rendelkezések fejlesztését is elvégezzük. Ennek keretében az eltérő szöveggel vagy kiegészítéssel hatályba léptető rendelkezések és a hatályba nem lépést kimondó rendelkezések automatikus deregulációja is lehetővé válik. Az automatizmust a javaslat igyekszik teljessé tenni annak érdekében, hogy a végrehajtott, kiüresedett, normatív rendelkezéseket nem tartalmazó jogszabályok a törvény erejénél fogva szintén hatályukat veszítsék.

A törvényjavaslat a tartalmi dereguláció előmozdítását célozva mintegy megelőző jelleggel a jogszabály-előkészítő tevékenységet is orientálni kívánja annak érdekében, hogy a deregulációs, illetve a jogalkotást észszerűsítő törekvések megvalósuljanak.

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában is kimunkált alkotmányos elvárásoknak megfelelően a jogalkotó számára egyértelmű és szilárd minimumkövetelményként jelenik meg, hogy az alapjogok közvetlen és jelentős korlátozását megvalósító rendelkezés megalkotására törvényi jogforrási szint alatt alkotmányosan nincs lehetőség. Az alapjogokat érintő szabályozással kapcsolatos további jogállami elvárásokat e rendelkezés természetesen nem írja felül és nem rontja le.

A javaslat előírja, hogy jogszabályba csak olyan normák kerüljenek, amelyek általánosan kötelező magatartási szabályt állapítanak meg. Célul tűzi ki a jogszabály-előkészítőnek, hogy a szabályozás absztrakciós szintje magas legyen: az egyedi problémákra adott jogalkotói válaszok ugyanis általában újabb, gyakran sokszoros jogalkotást generálnak.

A törvényjavaslat iránymutatást ad a jogszabály-előkészítőnek, hogy a szabályozás jogforrási szintjét lehetőség szerint szállítsa le. A jogforrási szint szempontjából felülértékelt jogszabályalkotás ugyanis a változó körülményekhez igazodó, kellően rugalmas jogalkotás gátját képezi. A cél, hogy a törvények kizárólag olyan rendelkezéseket tartalmazzanak, amelyek feltétlenül törvényi szintű szabályozást igényelnek.

A javaslat elvi éllel rögzíti, hogy a deklaratív jellegű, normatív tartalom nélküli jogszabályi rendelkezésekre a jogszabály-előkészítő ne tegyen, illetve ha ilyen rendelkezések hatályban vannak, azok hatályon kívül helyezésére a jogszabály-előkészítő tegyen javaslatot.

Úgyszintén a tartalmi deregulációs törekvések megvalósítását és a jogrendszer túlszabályozottságának csökkentését célozza az úgynevezett paragrafusfék jogintézményének bevezetése. A modern és hatékony állami működés egyik legfontosabb fokmérője, hogy adminisztratív kötelezettségekkel csak a legszükségesebb esetben terhelje a lakosságot és a vállalkozásokat. A törvényjavaslat ennek szellemében a jogszabály-előkészítők részére előírja, hogy ha új adminisztratív kötelezettséget, új fizetési kötelezettséget vagy egyéb módon a jogszabály címzettjeinek költségeit növelő új kötelezettséget kíván bevezetni, akkor lehetőség szerint tegyen javaslatot már fennálló ilyen kötelezettség megszüntetésére vagy arányos enyhítésére is.

Zárásként említem meg, hogy a törvényjavaslat tartalmi módosításokkal szorosan összefüggő technikai módosításai, illetve jogtechnikai pontosításai a jogalkalmazási zavarok kiküszöbölését és a jogalkotásról szóló törvény koherenciáját biztosítják.

Kérem a tisztelt Házat, hogy támogató szavazatával járuljon hozzá a törvényjavaslat megszavazásához. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Czunyiné dr. Bertalan Judit képviselő asszony. Parancsoljon, öné a szó.

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/2939. számú törvényjavaslat a jogalkotásról szóló 2010-es törvény módosításáról szól.Államtitkár úr az előbb elmondott expozéjában részletes elmondta a jogalkotási célt, a módosítási célokat, illetve azt a kétpillérű javaslatot, amely előttünk részleteiben fekszik.

(19.40)

Az első és fontos kiemelendő az államtitkár úr által elmondott részletes módosítási szándék mellett az, hogy most egy olyan törvényjavaslat fekszik a tisztelt Ház előtt, amely egy 2010-ben meghozott, akkor már az új jogszabályi és megváltozott életkörülményekhez igazodó jogalkotási rendszert határozta meg, nyilván a jogalkotási munkát segítendő és leginkább a jogalkalmazási munkát segítendő módosításokra kerül sor ebben a törvényjavaslatban.

Az egyik ilyen érdemi változás és módosítási javaslat az államtitkár úr által is említett, az Alaptörvény hetedik módosításából fakadóan a 28. cikkben foglalt, a jogszabályok preambulumának, illetve a törvényjavaslatok indokoló részének nyilvánossá tételéhez fűződő kötelezettség, illetve ennek részletes szabályai, valamint az az előírás, hogy a bíróságok és más közhatalmi szervek a jogértelmezés során mintegy kötelező érvényűen, kötelező erővel kell hogy iránymutatásként vegyék a törvényjavaslatok indokoló részét, illetve a preambulumban foglaltakat is.

Azt gondolom, hogy ez mind a jogalkalmazói munkát, mind pedig a jogértelmezési munkát sokban segíti. Ennek az alaptörvény-módosításnak is ez volt az elsődleges célja. Jól látjuk azt, hogy az Alaptörvényből fakadó átvezetési kötelezettségnek nemcsak a nyilvánosságra hozatalhoz kapcsolódó rendeleti szabályozása kialakításának, hanem a jogalkotási törvényben való elhelyezésének is megfelelő részletességű szabályozása fekszik előttünk a vonatkozó törvényjavaslatban.

Ami szintén lényeges, és talán a módosítási javaslatok második pillére, ez nagyon fontos, és azt gondolom, 2010 óta áthúzódó kormányzati törekvés ez a deregulációs törekvés mind a jogszabályok alkotásában, mind pedig a jogszabályok alkalmazásában. Hallottuk az előterjesztői expozéban, hogy mind a technikai, mind a tartalmi deregulációt könnyítő, segítő és annak végrehajtását praktikusan segítő jogszabály-módosítások kerülnek most jelen törvényjavaslattal bevezetésre a jogalkotási törvényben. Erről néhány szót, ha megengedik, részleteiben érdemes szólni.

Az egyik ilyen az a technikai dereguláció. Államtitkár úr néhány ilyen technikai deregulációra vonatkozó elvet és gyakorlatot kiemelt az expozéjában. Azt gondolom, hogy az a mennyiségű jogszabály és joganyag, ami az elmúlt évtizedekben keletkezett, és az, ami az elmúlt időszakban csak a deregulációs közigazgatási bürokráciacsökkentés, az állami bürokráciacsökkentés a jogszabályok előkészítésének munkája során, a különböző jogszabályokkal való koherenciavizsgálat, a kiüresedett, csontváz jogszabályok megléte, a hivatkozások kezelése mintegy egyszerűsödik, és valóban nemcsak a jogalkalmazók, hanem a jogalkotó számára is könnyebbséget nyújt.

Ennek az eljárásmódját az előttünk fekvő törvényjavaslat kezeli. Azt gondolom, ez hihetetlen könnyebbség azoknak, akik a jogszabály megalkotásá-ban, illetve a jogszabály szövegezésében részt vesznek bármelyik minisztériumban vagy bármelyik közigazgatási szervben, és az alkalmazást pedig különösen segíti.

A másik lényeges kérdés a tartalmi és érdemi dereguláció. Azt gondolom, ha érdemben és a jogszabályok következményeit tekintve fontos, hogy minél inkább az állampolgárok számára megfelelő jogszabályok készüljenek és kerüljenek hatályba léptetésre, akkor azt gondolom, hogy nemcsak a deregulációs szintek és nemcsak a normaszövegek közérthetősége, hanem az is nagyon fontos, hogy ne legyen egy élethelyzetet úgy szabályozó körülmény, amely az értelmezését és az alkalmazását nehezíti. És nemcsak a jogszabályok számbeli és terjedelmi deregulációja szükséges, hanem a jogszabályoknak valóban egy, a kormányzat által több területen elindított tartalmi vagy érdemi deregulációja.

Ennek a kereteit, ennek az eljárásrendjét és ennek a módját határozza meg az előttünk fekvő törvényjavaslat. Nyilván megfogalmaz a 2010-es jogalkotási törvény hatálybalépését követően olyan szabályokat és olyan pontosításokat is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az abban a törvényben kitűzött jogalkotási célok meg tudjanak valósulni, és minél hatékonyabban tudja mind a jogalkotó, mind pedig a jogalkalmazó a későbbiekben a munkájához segítségül hívni, illetve azt alkalmazni.

Ezek voltak azok a legfontosabb és a módosításban megjelenő szabályozási körülmények, amelyek, azt gondolom, fontosak ahhoz, hogy időnként megvizsgáljuk a jogszabályok működését a gyakorlatban. A kormány az előttünk fekvő jogalkotásitörvény-javaslatban most azt fogalmazza meg, hogy a jogalkotás és a jogalkalmazás során, a jogszabályok és a jogalkotói szándék egyértelműsítése okán, a törvények és a törvényjavaslatok indokoló részének nyilvánosságra hozatalával a közhatalmi és a bírósági munka, a végrehajtási munka segítését szolgálja, másrészt pedig a tartalmi és a technikai deregulációval nemcsak a jogászok, nemcsak a jogalkotók számára, hanem általános jogalkalmazói enyhítést is tesz. A tartalmi dereguláció pedig az átláthatóságot és a kiszámíthatóságot, ergo a jogbiztonságot szolgálja a jogalkotási törvény ezen módosításával.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztői expozéban elhangzott részletes módosítások ismeretében, az általam kiemelt fontosabb módosítási célok kiemelésével kérem a tisztelt Házat, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. A Fidesz-frakció a kormány T/2939. számú törvényjavaslatát támogatja. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Staudt Gábor képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Igyekszem tömören fogalmazni a kései órára tekintettel, és ha körbenézek, akkor sajnos képviselőtársaim nagy számát nem vélem felfedezni, de azért fontos javaslat, ami előttünk fekszik. Nekem az volt az első gondolatom, hogy minden jogszabály annyit ér, amennyit betartanak belőle. Államtitkár úr, ez tény, hogy nagyon szép és előremutató dolgok is le vannak itt írva. A kérdés az lesz, hogy ezt sikerül-e a Magyar Országgyűlésnek és a kormánynak betartania, és ennélfogva ezek a szép célok megvalósulhatnak-e a gyakorlatban. Ezen fog állni vagy bukni a dolog.

Sajnos az elmúlt időszak, vagy most már azt mondhatom, hogy két ciklus tapasztalata nem mindig azt támasztja alá, hogy ilyen formában kerültek az Országgyűlés elé a javaslatok, ilyen formában kerültek elfogadásra, de bízunk benne, hogy a jövőben ez megváltozik, és egy fordulattal egy jelentős hajtűkanyart láthatunk majd a kormányzat és a kormánypárti képviselők hozzáállásában a jogalkotás tekintetében.

Kiemelnék egy-két pontot, amiket mindenképpen szeretnék aláhúzni. Például evidenciaként belekerült a javaslatba, hogy jogszabályba csak olyan szabályok kerüljenek, amelyek általános kötelező magatartási szabályokat állapítanak meg. Ez megint csak az, amire mindenki, minden jogász bólogat, hogy ez így van, de azért ezt nem mindig tapasztaltuk az elmúlt két ciklusban.

Ráadásul még odaírják, hogy egyedi problémákra adott jogalkotói válaszok általában újabb jogalkotást generálnak. Azzal egészíteném ki, hogy sajnos szintén az elmúlt két ciklusban számos olyan jogszabályt láthattunk, azért ki lehetett tapintani, hogy éppen melyik  általában kormánypárti  képviselőre, állami vezetőre, leendő kinevezettre írták, és azután egyébként ezek be is igazolódtak. Elég csak arra gondolni, hogy majd a jövő héten kerül ide, ha az Országgyűlés elé nem is, de az Igazságügyi Minisztériumban jövő héten kezdődnek a közigazgatási bíróságokról az egyeztetések.

Államtitkár úr, volt itt egy javaslat, ahol felmerült, hogy Patyi András lesz-e az, aki ki van szemelve erre a pozícióra. Vagy még az államtitkár úr sem tudta, hogy ez így van, de azóta azt láthattuk, hogy Patyi András lemondott a fennálló pozíciójáról, újra bíróvá tudták kinevezni, pont azon törvénymódosítás kapcsán, amelyikre önök azt mondták, hogy csak egy technikai javaslat, hogy érdemben nem érinti egy személynek sem és így Patyi Andrásnak sem a kinevezését.

(19.50)

Úgy tűnik, hogy az élet ezt meg fogja cáfolni, és Patyi András is arrafelé robog, hogy őt nevezzék majd ki, válasszák meg a kétharmad birtokában az új közigazgatási bíróságok élére. Hogy ez miért nem fog az igazságszolgáltatás függetlenségének használni, hogy szépen fogalmazzak, arra még majd ki fogok térni.

Tehát itt is sajnálatos módon a gyakorlat más volt, amit láthattunk.

A cél, hogy a törvények kizárólag olyan rendelkezéseket tartalmazzanak, amelyek feltétlenül törvényi szabályozást igényelnek. Erre megint azt mondhatnánk, hogy rendben van. De hát hányszor volt az, hogy önök  ha most egy szinttel följebb megyünk  Alaptörvénybe írtak olyan dolgokat, amelyeknek nem ott lett volna a helyük, vagy törvénybe iktattak olyanokat, amiket adott esetben máshol is lehetett volna rendezni. Illetőleg a deklaratív jellegű, normatív tartalom nélküli, az Országgyűlés által elfogadott határozatok és egyéb jogszabályok tekintetében is azt kell mondjam, hogy majdnem rekorder volt az elmúlt két ciklus. Nem végeztem összehasonlítást, de szerintem mindenképpen megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltás után nem történt annyi deklaratív aktus elfogadásra arányaiban, mint a Fidesz 2010 utáni regnálása alatt.

Az a kitétel, hogy hangsúlyozzák, hogy csak és kizárólag akkor szülessen egy jogszabály, ha az más módon nem alkotható meg, megmondom őszintén, ennek a túl sokszor való leírása nekem egy kicsit egyfajta rendeleti kormányzás irányába hat. Aztán majd meglátjuk a jövőben, hogy így lesz-e, de valahogy az volt az érzésem, amikor ezeket elolvastam, a cél az lehet, hogy most egy kicsit szoktassák a jogi társadalmat, illetve az ellenzéket, hogy kevesebb jogszabályt szeretnének, és ennek leple alatt több rendelet vagy több felhatalmazás születhet meg. S azt is jól tudjuk, ez sem a nyilvánosságnak, sem a parlamenti vitáknak nem kedvez.

Érdekes volt olvasni  s erre külön fel szeretném hívni a figyelmet , ami önmagában megint csak nem lenne egy túl nagy felvetés, hogy az Országgyűlés bármely jogkört és hatáskört, amit korábban a kormányra, a miniszterekre vagy bárki másra telepített, magához vonhat. Ez egy elég egyértelmű és tiszta beszédnek tűnik, itt is leírásra kerül, csak akkor kérdem én, mi van azzal, hogy a Nemzeti Választási Bizottság  egyébként újra Patyi András neve kerül, és nem szakmai magaslatokban újra ide a Ház elé, amikor ezt mondom  számtalan esetben azzal utasította el a népszavazási kezdeményezéseket, hogy abban az adott tárgykörben azért nem lehet népszavazást kiírni, mert nem az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, hanem mondjuk, egy miniszternek vagy a kormánynak a rendeletalkotási jogkörébe.

Ez azért abszurd a jelen leírt anyag alapján is, mert az Országgyűlés saját hatáskörébe vonhatja miniszteri vagy kormányrendeletek megalkotásának a jogát, törvénybe emelheti, elveheti, visszaadhatja. Az Országgyűlés hatásköre ilyen formában korlátlan. Akkor viszont népszavazást ugyanúgy ki lehetne írni azokban a hatáskörökben, amelyek már telepítve vannak kormányrendeleti, rendeleti szintre. Ez a népszavazás körét, a népszavazási jogosultságot nem csorbíthatná; de a gyakorlat az, hogy csorbítja. Reméljük, hogy a jövőben ebben, akár a jelen javaslat elfogadása esetén is, változás állhat be. Azért bízom benne, hogy úgy az Alkotmánybíróság, mint a Választási Bizottság ezeket a jogszabályokat is gyakrabban fogja forgatni, amikor ezeket a népszavazási kérdésekről való döntéseket elbírálja.

A paragrafusfék jogintézménye megint csak egy olyan dolog, amit üdvözölni lehet. Ha új adminisztratív kötelezettséget, új fizetési kötelezettséget vagy más költséget (sic!) írnak elő egy jogszabályban, akkor legalább ennyit kell kivezetni. Itt megint nagyon kíváncsi leszek, mivel ez egy lex imperfecta, tehát csak törekedni kell, vagy egyfajta iránymutatásként szolgál, de kötelezettséget nem ró a jogalkotóra és a kormányra, hogy ezt minden esetben betartják-e. Ez megint csak egy szépen csengő passzus, de a gyakorlat fogja megmutatni, hogy mi megy ebből át az Országgyűlés és a kormány jogalkalmazásába.

Az indokolások tára nem olyan régen került bevezetésre az Alaptörvényben. Már ott is megfogalmaztuk, még nem látjuk pontosan, hogy ez milyen módon kerül majd kivitelezésre. Sokkal okosabbak itt se lettünk, csak annyiban, hogy egy-két morzsa még az ölünkbe esett ezt a törvényt átfutva. De az, hogy az igazságügyért felelős miniszter milyen módon és hogy fogja megállapítani rendeletben, és milyen körben kell majd ezeket az indokolásokat közzétenni és ilyen módon a bírósági és egyéb jogalkalmazásokban iránymutatónak tartani, még a jövő zenéje. Ha államtitkár úrnak van erről tudomása, azt nyilván megoszthatja velünk, akár a zárszóban is. Nagyon kíváncsi leszek rá, hogy ez milyen végeredményt fog kiadni.

A jogszabály előkészítőjének feladata, hogy az indokolásban meghatározza, mi az, amit ő az indokolások tárában kihirdetésre, illetve ismertetésre szán  ez jó. Persze hozzáteszem, azt se látjuk, hogy ez mennyiben fogja az igazságügyi minisztert behatárolni vagy korlátozni. És láthattuk azt is, hogy eddig is hatástanulmányok és különböző rendelkezések voltak arra vonatkozólag, hogy például milyen társadalmi vitát kell folytatni vagy hogy milyen módon kell egy jogszabályt előkészíteni. Ezt sokszor megkerülték úgy, hogy egyéni képviselői indítványként hoztak be nem egy esetben komoly javaslatokat, majdnem hogy kódexeket  azt talán pont nem, de lehet, hogy még erre is találnánk példát , és ilyenkor általában kikérték maguknak, hogy miért nehezményezzük ezt, amikor teljesen egyértelmű, hogy nem az adott képviselő írta a javaslatot, hanem valamelyik minisztériumban készült.

Kitérnék még a 2. §-ra is. Azért húztam alá magamnak a (8) bekezdést, mert ez szintén egy olyan passzus, amely teljesen egyértelműen arról szól, hogy ha felhatalmazást kap valaki egy rendelet megalkotására, akkor azt a rendeletet köteles megalkotni. Ez nemcsak valamiféle megalkotásra szóló javaslat vagy lehetőség, hanem köteles azt megalkotni. Ez azért is fontos, mert néhány éve talán Tállai Andrással volt egy olyan jogi vitánk itt, hogy amikor a kormány egy bizonyos tárgykörben felhatalmazást kapott egy rendeletalkotásra, és azt nem tette meg, nem alkotta meg, akkor ő azt mondta, hogy ez nem kötelezettség, hanem csak egy lehetőség, hogy a rendelet megalkotásra kerüljön. Örülök, hogy az idő és az Igazságügyi Minisztérium kodifikátorai alátámasztották, hogy nekem volt igazam. Jobb lett volna, ha ez már akkor más minisztériumok számára is egyértelművé válhat.

Én ezeket szerettem volna kiemelni. A végén pedig azt húznám alá, hogy a puding próbája az evés lesz, és ha a kormányzat és a képviselők, főleg a kormánypárti képviselők ezeket az itt lefektetett elveket betartják, akkor nyilvánvalóan jobban előkészített és jobb minőségű jogszabályok születnek. Remélem, hogy olyan jogszabályok, amelyeknek gyakorlati szankciójuk nincs, nem fogják sok esetben megkerülni. Ez ki fog derülni a jövőben.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Köszönöm képviselőtársaimnak az együttműködést. Úgy adom meg a szót Vejkey Imrének, a KDNP vezérszónokának, hogy az elnöklést átadom Sneider Tamás alelnöktársamnak.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

(20.00)

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2016. őszi kvótanépszavazás eredménye alapján a magyar emberek akaratát érvényesítve Orbán Viktor miniszterelnök úr az Országgyűlés elé terjesztette az Alaptörvény hetedik módosítását. A népszavazás által létrejött új egység, Magyarország egybehangzó akarata, amely több mint 98 százalékos többséggel egyértelműen kinyilvánította, hogy hazánkba ne legyen kényszer-betelepítés.A magyarok, átérezve a nemzet jövőjéért a felelősségüket, soha a rendszerváltás óta nem szavaztak ilyen egységesen. (Arató Gergely: Ez egy másik beszéd.) Nem másik beszéd, képviselőtársam, mert az Alaptörvény hetedik módosításával összefüggő jogalkotásról szóló törvényjavaslatról van szó. Ezért a magyarok akaratát itthon és külföldön mindenkinek kötelezettsége szem előtt tartani, még a Brüsszel-Strasbourg-Soros-féle triumvirátusnak is. Az Alaptörvény hetedik módosításának legfőbb célja az volt, hogy megakadályozzuk a migránsok Magyarországra való kötelező csoportos betelepítését annak érdekében, hogy megvédjük hazánk szuverenitását.

Az Alaptörvény hetedik módosítása világosan kimondja a népszavazás üzenetét, vagyis kategorikusan megtiltja idegen népesség Brüsszelből parancsra történő betelepítését. Az Alaptörvény hetedik módosítása továbbá egyértelművé teszi, hogy Magyarország alkotmányos önazonossága nem korlátoztatható, a szuverenitásból fakadó területi egységre és népességre vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jog pedig nem kérdőjelezhető meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Országgyűlés 2018. június 20-án elfogadta az Alaptörvény hetedik módosítását. Külön történelmi igazságtétel, hogy 2018 októberére pedig az eleve tarthatatlan és elfogadhatatlan Merkel-Gauck-féle álláspont megbukott. Vagyis megbukott az a német központi álláspont, hogy nem a német mainstream politikai elit jelenti a problémát, hanem azok az emberek, akik nem fogadják el a „Wir schaffen das”-t. Merkel már nem jelölteti magát újra sem kancellárnak, sem pártelnöknek, sem pedig képviselőnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország Alaptörvényének 28. cikke az alábbiak szerint rendelkezik: „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.” A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indoklását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény a jogszabályok értelmezésekor azt feltételezi, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgál.

Jelen törvényjavaslat fő célja tehát az, hogy az Alaptörvény hetedik módosításához igazodva megteremtse annak jogszabályi kereteit, hogy a jogszabálytervezetekhez tartozó indoklások nyilvánossága felmenő rendszerben biztosított legyen. Az indoklások közzétételére vonatkozó részletes szabályokat pedig egy új IM-rendelet fogja majd meghatározni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslat további célkitűzése a deregulációs tevékenység megalapozása és meglévő szabályainak továbbfejlesztése. A törvényjavaslat továbbá jogtechnikai pontosításokat és koherenciát elősegítő módosításokat is tartalmaz. A törvényjavaslat hatálybalépése az Alaptörvény hetedik módosításának hatálybalépéséhez igazodik, vagyis 2019. január 1.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem megismételve azt, amit expozéjában Völner Pál államtitkár úr és amit fideszes képviselőtársam, vezérszónoklatában Czunyiné Bertalan Judit mondott, azt tudom mondani, hogy a KDNP parlamenti frakciója támogatja a T/2939. számú törvényjavaslatot. Kérem, támogassák önök is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK : Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Varga Lászlónak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes műfaj a parlamenti felszólalás, mert van annak is egyfajta művészete, amikor jó távolról közelíti meg a konkrét előterjesztést egy-egy képviselő. Vejkey képviselőtársam, akinek egyébként nagy tisztelője vagyok, mégis itt a ’16. őszi kvótás népszavazásból indult, és volt itt Soros is; egyáltalán nem abban a tekintetben, hogy mondjuk, Soros-jogszabály-módosítás vagy bármi Soros-elnökség. Na de mindegy, tegyük ezt zárójelbe ezen a kései órán, különösen azért, hiszen tartalmilag végül is megerősítette az előtte szólókat emellett. Azt kell mondjam, hogy nagyon sok minden, ami elhangzott, rendben van, és természetesen támogatható. Kitérek itt rögtön az elején a deregulációs célt szolgáló rendelkezésekre. Azt gondolom, hogy amikor a felesleges joganyag mennyiségét csökkentő szándékról van szó, vagy hogy megtisztítsák a joganyagot a tartalom nélküli törvényektől, az mindig helyes. Tehát az ilyen célokat nyilvánvalóan támogatni tudjuk.

Másodikként azt említeném meg, hogy részben kibővíti a javaslat azoknak a tárgyköröknek a listáját, amiket törvényben kell szabályozni. Ez részben így van. Az Alkotmánybíróság évtizedek óta töretlen gyakorlatára utalnék. Alapvető jog közvetlen és jelentős korlátozásáról, illetve érvényesülésének lényeges garanciáiról törvényben kell rendelkezni. A 64/1991-es Ab-határozatban már kimondásra került a taláros testület által, és azt gondolom, azóta is irányadó. Tehát az ilyen irányok is helyesek.

Azonban néhány rendelkezéssel kisebb-nagyobb problémáink vannak természetesen. Ezekre részben az előttem szóló ellenzéki képviselőtársam már utalt. Itt kiemelném például, hogy ha új adminisztratív fizetési vagy egyéb kötelezettséget a jogalkotó előír, akkor más kötelezettséget ezzel együtt enyhíteni kell. Ez így nagyon jól hangzik, az Alaptörvény sokszor fogalmaz meg államcélokat, tehát olyan típusú kinyilatkoztatásokat, amelyek tulajdonképpen kötelezettséget a jogalkotóra valójában nem rónak. Szerintem ezek sorába zárkózik fel, jól hangzik, ugyanakkor semmiféle kötelezettséget nem ró.

Egyébként elvi kérdéseket is fel lehet vetni ennek kapcsán, mert mondjuk, ha egy másik kormánynak, ami majd önöket egyszer leváltja, az a szándéka, hogy a multikat jobban megadóztassa, akkor nem tudom, hogy ezt milyen módon kéne és pontosan kinek ellentételezni. De egyébként sorolhatnám itt, mondjuk, a környezetvédelmi vagy, ha már itt volt az előző napirend, a fogyasztóvédelmi szabályok kapcsán, ha szigorítások jönnek, nyilván a fogyasztók meg a környezet védelme érdekében, akkor ez is kérdőjeleket vethet föl. De hát itt valójában egy költői kérdésről beszélünk, ahogy előttem elhangzott, hiszen lex in perfectáról beszélünk.

A negyedik kérdés, amit az asztalra tennék, az az indokolások tára, az azzal kapcsolatos rendelkezések, amiket helyesen mondott itt Vejkey elnök úr is. Elmondta, hogy melyik jogszabályhely alapján van ez itt most előttünk. A törekvés nyilván az, hogy erősítse az indokolások szerepét a jogszabályok értelmezésében, elsődleges jogforrássá tegye az indokolásokat. Nyilván jogállami keretek között akkor rögtön el is mondható, hogy ez akkor van rendben, ha mindenki számára teljes terjedelmükben elérhetőek és megismerhetőek lesznek ezek az indokolások. Nyilván ezért jön létre az indokolások tára. Ugyanakkor itt volt, aki pozitívként emlegette. Én egy pici kérdőjelként raknám az asztalra, hogy ha a jogszabály előkészítőjének előzetes nyilatkozatához köti azt, hogy az indokolások meg fognak-e jelenni az indokolások tárában, akkor maradéktalanul megfelelünk-e ennek az elvnek. Magyarán, mindenki számára elérhetőek, teljes terjedelmükben megismerhetőek legyenek ezek az indokolások. Mondjuk úgy, hogy ennek kapcsán minimum megfogalmazódnak bennünk kérdőjelek, és nyilván jó lenne tényleg valamit megtudni itt a részletes szabályokról.

Egy másik előterjesztés kapcsán már kérdeztem, például a közjegyzők díjtételei kapcsán, hogy megtudhatunk-e valamit az IM-rendeletről. Itt is jó lenne valamit azért az általános vita kereteit kihasználva, vagy egyébként legalább a végszavazásig egy picit többet megtudni ebben a kérdéskörben.

(20.10)

A terminológiája az előterjesztés egy részének valóban még rak olyan kérdőjeleket is az asztalra, hogy félő, hogy egyfajta rendeleti kormányzást készíthet elő az előterjesztés. Cáfoljon meg minket az élet, de az az igazság, hogy sok ilyet látunk a gyakorlatban is. Még ennek az előterjesztésnek az elfogadása nélkül is hadd tegyem az asztalra például a kútadóként elhíresült ügyet. Elfogadtak egy rendelkezést, amely a vízkivételi helyeket szabályozta volna és tulajdonképpen egy december 31-én már beálló állapotot. Magyarán, hogy ezeket a vízkivételi műveket, házi kis kutakat (Dr. Kovács Zoltán: ’97-es jogszabály!), az engedély nélkülieket engedélyeztetni kell. Ezeket nyilvánvalóan későbbre tolták volna részben, részben máshogy szabályozták volna. Közben hallhattunk ennek kapcsán megjegyzéseket.

Tegyenek javaslatot akkor a helyzet rendezésére (Dr. Kovács Zoltán: Teszünk!), ezt javaslom Kovács Zoltán képviselőtársamnak. Nagyon sokakat fenyeget például nagyon komoly teher, és nem szép dolog szerintem az állampolgárokkal szemben, hogy ilyen típusú létbizonytalanságban és jogbizonytalanságban tartjuk őket.

Ennek kapcsán, amikor ezt behozták, megjegyeztem, hogy nagyon komolyan érint alapjogokat a rendelkezés, és nekünk két szempontot szinkronba kell hoznunk. Ez a feladatunk itt az Országgyűlésben. Önök akkor azt mondták, hogy majd később rendeletben szabályozzák annak a kérdését, hogy pontosan engedély nélkül milyen mennyiségben, hol, milyen mélységből lehet vizet kivenni az állampolgároknak az egyes területeken. Én elmondtam akkor is, hogy szerintem ez így problémás, nem fog működni. A köztársasági elnök normakontrollra küldte a törvényjavaslatot, és aztán az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta. Tehát azt gondolom, alapjogokat részben érintő ilyen kérdéseket utólagos rendeleti úton kezelni nyilván nagyon súlyos aggályokat vet fel.

Egyébként ezt osztotta a konkrét esetben az Alkotmánybíróság is. Remélem, hogy ezek a kérdőjelek, amelyeket itt megfogalmazunk, a későbbiekben nem kerülnek megerősítésre, tehát nem egy rendeleti kormányzást készít elő az előterjesztés. De azért a kérdőjelek a gyakorlati tapasztalataink alapján ott vannak bennünk.

Tehát egyelőre néhány kérdőjellel és szolid, távolságtartó tartózkodással tekintek erre a néhány kérdésre, de azért nagyon sok előremutató pont van az előterjesztésben. Ezeket is elmondtam. Úgyhogy ennek megfelelően a továbbiakban a várható módosítók függvényében még értékeljük a magatartásunkat. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Arató Gergelynek a Demokratikus Koalíció képviselőcsoportjából.

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt, hogy mi az önök viszonya ehhez a törvényjavaslathoz, és hogy mennyire bátran vállalják fel, nemcsak ez a késői óra bizonyítja, amikorra sikerült ezt az Országgyűlés napirendjére tűzni, nehogy véletlenül megzavarja az állampolgárok nyugalmát, hanem az az érvelés is, amely az általam szintén tisztelt Vejkey elnök úrtól származó érvelés, és amely az érvénytelen kvótanépszavazástól a német belpolitikán keresztül, egészen az általa felvázolt ördögi háromságig mindent tartalmazott. Mégiscsak az a helyzet, ha őszintén szembenézünk ezzel a jogszabállyal  és államtitkár úr nagyon korrekt módon ezzel is kezdte , hogy ennek az a része, amely érdemben tartalmaz valamifajta újdonságot vagy valamifajta kötőerőt, az lényegében arról szól, hogy önök megkezdték a végső támadást a jogállamiság még düledező, de álló bástyái ellen. Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy azt az Alaptörvénybe foglalt képtelenséget, hogy nemcsak a törvények, a jogszabályok, hanem azok indoklása is kötőerővel bír a bíróságok számára, elkezdték átültetni a gyakorlatba.

Ez a szabályozás egyébként annak az elismerése, hogy önök nem képesek normális jogszabályokat alkotni. Nem képesek olyan törvényt alkotni, amely törvény önmagában eléri azt a célt, amit önök kitűznek a jogalkotással, nem képesek olyan kormányrendeleteket, miniszteri rendeleteket létrehozni, amelyek külön az indoklás nélkül is alkalmasak arra, hogy ezek alapján a jogalkalmazók képesek legyenek megfelelőképpen eljárni.

Márpedig a törvényesség, a jogállam lényege éppen az, az a lényege, hogy nem az önök szándéka, nem a senki által sem ellenőrzött indoklások, nem a nyilvános vitának ki nem tett kormányzati szándékok, hanem a megvitatott, szabályos módon elfogadott jogszabályok azok, amelyek a jogalkalmazóra kötőerővel bírnak.

Az az abszurditás, hogy az indoklás lényegében a törvény vagy egyéb jogszabály részévé válik, aminek most megteremtik a technikai alapjait, teljesen nyilvánvaló módon ellentmond a jogállamiság alapelveinek. Ellentmond a saját Alaptörvényüknek is, amelynek 26. cikke szerint a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. Innentől kezdve a bírák nemcsak a törvénynek vannak alárendelve, hanem alá vannak rendelve a törvényjavaslatok indoklásának is. Lényegében nem a jognak vannak alárendelve, hanem a jogalkotói szándéknak, és ez nagyon komoly különbség. Azt is mondhatnám, említettem már itt, hogy a jog uralma helyett az uralom joga következik el, az az időszak, amikor az önök jogalkotói szándéka szerint kell a bíróságoknak dönteni.

Értem persze ezt az aggodalmat. Hiszen éppen legutóbb az önök által egyébként szokásos módon, minden érdemi vita és hatásvizsgálat nélkül  erre majd visszatérek  átvert, a hajléktalanságot büntető és a hajléktalanokat üldöző törvényről mondták ki a bíróságok, hogy alkotmányosan legalábbis kétségesek, és küldték el őket az Alkotmánybíróságra. Nyilván az a szándékuk, hogy majd lehessen azt mondani legközelebb, hogy de hát az indoklásba beleírtuk, hogy ez nem alkotmányellenes, beleírtuk, hogy mi a szándék, és majd tessék az Alaptörvény általános rendelkezései, a Nemzeti hitvallás meg az indoklás szerint értelmezni a jogszabályt, és akkor a jogtalan majd jogszerű lesz, akkor az alapjogok elvétele és sérelme rögtön indokolt lesz. Azt kell mondanom, hogy ez egy meglehetősen átlátszó ügyeskedés, aminek a célja az, hogy önök megtörjék a bírói függetlenségét, megtörjék az egyetlen kontrollt, ami a hatalmukat még korlátozza.

A törvényjavaslat egyéb részei, egyetértek képviselőtársaimmal, tartalmaznak nagyon kedves, rokonszenves részeket. Az a baj, hogy ezek a fantáziairodalom kategóriájába tartoznak. Beírhatjuk ezeket a törvénybe, de ezeknek egy jó része olyan általános szabályozás, ami nem számonkérhető, más részük tartalmaz konkrétumokat, például a hatásvizsgálattal kapcsolatban, csak mondják már meg nekem, tisztelt képviselőtársaim, hogy hol volt a hatásvizsgálat, mondjuk, a lakáskasszák állami támogatásának megszüntetésénél. Bejön egy képviselő, besétál, benyújt egy törvényjavaslatot, és a kormány lelkesen támogatja. Nem emlékszem, hogy államtitkár úr azt mondta volna, hogy te, drága képviselő úr, nézzünk már meg egy hatásvizsgálatot, nézzük meg, hogy mi lesz ennek a következménye! De hozzáteszem, kormányzati előterjesztésekhez sincs nyilvános hatásvizsgálat, amit megismerhetnének például az országgyűlési képviselők, mielőtt döntenek. Miről beszélünk?

Tisztelt képviselőtársaim, önök ezt a jogalkotási törvényt úgy hágják át naponta, ahogy akarják! Megszüntették lényegében az Alkotmánybíróságot, hiszen az önök elvtársai vagy kollégái ülnek az Alkotmánybíróságban, megtömték pártkatonákkal az Alkotmánybíróságot. Nem véletlen  hadd mondjak egy másik példát , hogy a CEU-törvényről az Alkotmánybíróság másfél éve nem mer állást foglalni. Miről beszélünk, tisztelt képviselőtársaim? (Dr. Kovács Zoltán közbeszólása.) Őszintén szólva lehet, hogy önök a jogalkotási törvénynek ezzel a részével a saját lelkiismeretüket megnyugtatják, de ezen túl ennek semmilyen hatása nem lesz.

Végül azt szeretném még megemlíteni, hogy természetesen önök is tudják, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak a bíróságokat korlátozza, hanem magát az Országgyűlést is. Az indoklások ugyanis nem kerülnek be az Országgyűlés elé, azokhoz nem lehet módosító indítványt beadni, nem lehet őket leszavazni. Az indoklásban az lesz benne, amit az előterjesztő beleírt. Ez azt jelenti, hogy az Országgyűlés le fog mondani a jogrendszer fölötti ellenőrző szerepének jelentős részéről. Le fog mondani arról, hogy ő alkosson érdemben törvényeket, hiszen a törvényben nem szereplő indoklások fogják innentől kezdve vezényelni a jogalkotást.

Nincs kétségem, és ahogy hallottam a vezérszónokokat, ez egy megalapozott kétség vagy könnyen elvethető kétség, szóval nincs kétségem, hogy kormánypárti képviselőtársaim persze ettől még boldog örömmel meg fogják szavazni a parlament hatáskörének ezt a csorbítását is, mint ahogy a ’33-as német parlament döntő többsége is boldog örömmel megszavazta a felhatalmazási törvényt. Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Kovács Zoltán: Elég erős túlzás!)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Kérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni a vitához. Nem látok jelentkezőt… (Jelzésre:) Elnézést, Vejkey Imre képviselő úr jelentkezett kétperces hozzászólásra. Öné a szó, képviselő úr.

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Nagyon röviden, de mindenképpen vissza kell utasítanom DK-s képviselőtársam, Arató Gergely felszólalását, különös tekintettel arra, hogy ez a törvényjavaslat bármilyen szinten is hasonló volna az 1933-as, harmadik birodalmi parlamentnek a döntéséhez. (Dr. Kovács Zoltán tapsol.)

(20.20)

Tisztelt Képviselőtársam! Ne tévesszük össze a totális diktatúrát egy jogállammal, mert ha az ördögöt a falra festi, az soha nem hoz jó eredményt. Én arra kérem, hogy ezt a nyilatkozatát vonja vissza. Olyan nyilatkozatokat is tett, mintha a magyar kormány részéről nem tisztességes, jó szándékú emberek lennének, hanem olyanok, akik ki akarnák játszani a jogalkotást, hogy majd beterjesszenek különböző törvényjavaslatokat ide a parlament elé, és teljesen más tartalmú indoklásokat fognak hozzá benyújtani. Nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslat indoklása magát a törvényjavaslat szövegét fogja megalapozni, mint ahogy eddig is így volt, a jövőben is így lesz.

Mindez pusztán azt a célt szolgálja, hogy maga a bírói hatalom, a jogalkalmazó könnyebben át tudja, könnyebben fel tudja fedni azt, hogy mi is a betűk mögött rejtező törvény szelleme. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Kovács Zoltán képviselő úr is jelentkezett kétperces hozzászólásra. Öné a szó.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Szívemből szólt Vejkey Imre itt összehasonlítandó a két parlamentet, én ezt nem kívánom megismételni. Egy dologra reflektálnék még, tisztelt képviselőtársam. Önök is kormányoztak, ön államtitkár is volt, éppen előttem ült akkor mint oktatási államtitkár. Én nagyon jól emlékszem, hogy önök jó néhány oktatási törvényt hoztak be a parlamentbe, egynél se volt hatásvizsgálat.

ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Jelzésre:) Staudt Gábor képviselő úr jelzett, és két percben megadom a szót.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, csak egy mondat. Ez milyen érv, hogy a szocialisták is ugyanazt csinálták, mint önök? Lehet, hogy mind a két kurzus törvénytelenül járt el. Tehát ezt fejezzük már be, törvénytelenségre jogot alapítani nem lehet. Attól még, hogy a szocialisták korruptak voltak, és a törvényeket így fogadták el, ez ne legyen hivatkozási alap! Köszönöm.

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Jelzem Kovács Zoltán képviselő úrnak, hogy kétperces hozzászólásra már most nincs lehetősége, de normál hozzászólásra van lehetőség. Ha már ilyen szép vita alakult ki, akkor én nem állok útjában. (Dr. Kovács Zoltán jelzésére:) Normál időkeretben megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem használom ki a 15 percet, noha lenne rá ingerencia. Staudt Gábor szerintem félreértette, amit én mondtam. Én azt a tényt mondtam el, hogy amikor Arató képviselőtársam államtitkár volt  ez nem jelenti azt egyébként, hogy Bánki Eriknek hatásvizsgálatot kellene benyújtania, ez egyéni képviselői indítvány. Ön jó néhányat beterjesztett már ez elé a parlament elé, egyre se hozott hatásvizsgálatot. Ott ülünk egy bizottságban, én még nem láttam azt, hogy a Staudt Gábor által aláírt jó néhány egyéni képviselői indítvány vagy módosító indítvány hatástanulmánnyal lett volna ellátva. (Dr. Staudt Gábor: Nem a minisztériumból hoztam!) Tehát én nem arról beszéltem, hogy a törvénytelenséget törvénytelenséggel hasonlítsuk össze, én csak egy tényt szögeztem le: amikor Arató képviselőtársam államtitkár volt, nem voltak az oktatási törvényhez… (Arató Gergely: De volt!) Bocsánat! Annyiban módosítok, hogy nem mindegyikhez volt hatástanulmány, és szerintem le is zárhatjuk ezt a részét, térjünk vissza a fő kérdésre.

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Varga László képviselő úr jelentkezett még normál hozzászólásra. Öné a szó, képviselő úr.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Csak ki szeretném használni ismét az alkalmat, hogy itt ilyen jövőbe mutató dolgokat is mondhassak. Azt szeretném javasolni, ha tárgysorozatba vesznek indítványokat, nagyon nagy lelkesedéssel fogjuk a parlamenti vita során csatolni hozzájuk hatástanulmányok tömegeit. Az igazi probléma vélhetően az Staudt Gábor számára is, hogy az ellenzéki indítványokat többnyire tárgysorozatba se veszik, se a bizottságokon, se a szakbizottságokon, se itt a Ház előtt. Tehát azért ez egy elég fura összehasonlítás, összehasonlítani a folyamatosan és dömpingszerűen leszavazott ellenzéki indítványokat egy olyan kivételes eljárásban elfogadott, több mint egymillió magyar embert érintő jogszabály elfogadásának körülményeivel, mint például a lakástakarék-rendszer átalakítása, szétverése; ki-ki politikai nézőpontja szerint tehet megfogalmazást erről. Úgyhogy ebben szerintem egy kicsi önmérsékletet érdemes gyakorolni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni a vitához. (Senki sem jelentkezik.) Nincs jelentkező, így az általános vitát lezárom.Megadom a szót Völner Pál államtitkár úrnak mint előterjesztőnek.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak az elhangzottakhoz kapcsolódva, ami a kérdés is volt. Az Igazságügyi Minisztérium rendelete az indokolások táráról a kormány honlapján fellelhető, tehát elérhető és megtekinthető annak a tervezete, társadalmi vita keretében kitettük a honlapra.Ami az egyéb elhangzottakat illeti, valóban itt Vejkey képviselőtársam és Kovács Zoltán képviselőtársam is említette, ez nem felhatalmazási törvény, maradjunk annyiban, tehát továbbra is a parlamentet illeti meg a jogalkotás fő sodorvonala, és törvényi keretek között születhetnek akár kormányrendeletek, akár miniszteri rendeletek, ugyanúgy, ahogy eddig is.

A képviselői indítványra kitért Kovács Zoltán, tehát hogy az a jogalkotás rendjének megfelelő előterjesztés volt, amit kifogásoltak. Azt hiszem, a beterjesztett javaslat éppenséggel hogy növeli a garanciális elemeit a jogalkotásnak.

Az indokolást pedig kirekeszteni, mondjuk, a bírói jogértelmezés köréből, szerintem felelőtlenség lenne, mert mégiscsak a jogalkotói szándék az, ami elsősorban megjelenik a jogszabályokban, és ugyanúgy, ahogy egy kommentár vagy akár egy szakmai, egyetemi vagy tudományos álláspont, legalább olyan erővel kell hogy bírjon a bírói jogalkotás, illetve a jogalkalmazás kialakítása. Köszönöm.

Felszólalások:   177-189   189-212   213-232      Ülésnap adatai