Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nemzeti ünnepünk után egy nappal és egy héttel a magyar-lengyel barátság napja előtt kötelességünk megemlékezni azokról a bátor lengyelekről, akik több mint 170 évvel ezelőtt hazájukat és szeretteiket hátrahagyva tömegével keltek át a Kárpátokon, hogy támogassák a magyar szabadság ügyét. De nemcsak a Kárpátokon túlról jöttek, a megszállt területekről, hanem önkéntesek is érkeztek hozzánk a világban szétszóródott lengyel emigránsok közül, hiszen ott is meghallották hívó szavunkat. Kossuth már 1848 őszén utasította a kormány párizsi megbízottját, gróf Teleki Lászlót, hogy az 1831-es lengyel felkelés Franciaországban élő egykori tábornokai közül többeknek ajánlja fel a szolgálat lehetőségét a honvédseregben. Hazánknak tisztek hiányában szüksége volt jól képzett, kellő tapasztalatokkal rendelkező, megbízható parancsnokokra, így érkezett hozzánk a lengyel-magyar barátság jegyében a nagy emigráció néhány vezető képviselője, mint Bem József, Dembinszky Henrik vagy Visoczki József is, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. Az ő tudásuknak, szakértelmüknek, majd a hamarosan megszerveződő első és második lengyel légió tapasztalt katonáinak köszönhetően rövid idő alatt képesek voltunk felvenni a harcot a császári csapatokkal. A témát alaposan ismerő és feldolgozó Kovács István professzor úr legfrissebb munkájából tudjuk, hogy három tábornok, öt ezredes, 12 alezredes, valamint 18 őrnagy és több mint 1500 lengyel közkatona ontotta vérét, s ha kellett, áldozta életét a magyar függetlenségért. Ezek a bátor lengyelek a magyar függetlenség kivívását Lengyelország újraegyesítése, feltámadása zálogának tekintették.

Sajnos, ahogy mi is elbuktunk, úgy a lengyel törekvések sem érhettek el sikert. Lengyelország függetlenségét csak az első világháború hozta meg, amelyet azonban nem sokkal később már az agresszív szovjet terjeszkedés fenyegetett. Nekünk, magyaroknak ekkor nyílt lehetőségünk arra, hogy barátságunk szellemében bajtársias tettekkel viszonozzuk a lengyelség addigi önzetlen támogatását. Joggal lehetünk büszkék, tisztelt képviselőtársaim, arra, hogy a trianoni diktátum terhe alatt is képesek voltunk támogatást nyújtani a szabadságukért küzdő lengyel hazafiaknak. A sorsdöntő ütközetben, a varsói csatában, vagy ahogy ők nevezik: a visztulai csatában létfontosságúnak bizonyult ugyanis a csepeli Weiss Manfréd-gyárból indított magyar lőszerszállítmány, lengyel testvéreink ugyanis ezzel voltak képesek megfordítani a csatát, így őrizve meg Lengyelország frissen visszanyert függetlenségét és szabadságát.

Sajnos az idén mindezekre a koronavírus okozta világjárvány miatt csak lélekben tudunk emlékezni, de cselekedeteink mozgatórugója továbbra is csak a bizalomra, egymás kölcsönös tiszteletére és megértésére épülő politika lehet, mert csak ez biztosítja, hogy száz év múlva is nemzeti és keresztény identitását büszkén őrző, szuverén nemzetek polgáraiként köszönthessük egymást a magyar-lengyel barátság napján. Ebben a vészhelyzetben is, a nehézségek ellenére is Isten éltesse a magyar-lengyel barátságot! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)