Felszólalás adatai

Ezért vártuk ezt a jogszabályt nagyon. Döbbenten álltam az előtt, amit Baka András elnök úr elmondott, hiszen amikor ennyire fontos törvényről van szó, ennyire fontos jogszabályt fogunk meghozni, akkor hogyan lehet az, hogy az előterjesztő és a kormányzati többség nem akarja tudni a szakma véleményét erről, nem akarja tudni a szakma csúcsának véleményét erről, és általában nem akarja tudni azt, hogy hogyan vélekedik erről a nemzet, a nép. Nagy szavak ezek, de az az igazság, hogy szükség lenne erre, minimum a szakmai vitákra. És amikor halljuk azt, hogy október 21-e, azóta eltelt két hét, hát, én nem hiszem, hogy egy ilyen súlyú törvénynél két hetet kellene erre ráhagyni, hogy ezeket meg lehessen beszélni.

Ugyanis ebből mi következik? Egyértelműen az következik, hogy aki ezt előterjeszti, a kormányzati többség nem is kíváncsi, egyáltalán nem kíváncsi, és Bárándy képviselőtársam feltette a kérdést, hogy vajon miért van ez. Azért van, mert egyáltalán nem is kíváncsiak arra, hogy másoknak milyen véleményük van, nem kíváncsiak arra, hogy a szakmának milyen véleménye van. Az ellenzéki pártoknak meg kötelességük itt elmondani. Mi elmondjuk, aztán falra hányt borsóként ez majd szépen le fog peregni, a módosítóink ugyanúgy el lesznek utasítva; Bárándy képviselőtársamnak is az ötven módosítója vagy amennyi lesz, ugyanúgy, mint ahogy az alkotmány és alaptörvény vitájában szépen el voltak utasítva folyamatosan a módosítóink, és nyilván az a koncepció fog megvalósulni, amit valahogy most kiötlöttek. Hogy ez most honnan jött, Áder János gépéből jött ki, vagy pedig egy szakmai munkának volt a gyümölcse, ezt nyilván nem tudjuk, de azt azért látjuk, hogy valahogy ez a törvény nem teljesen illik be a Fidesz-KDNP korábbi koncepciójába.

Ugyanis alapvető változások történtek ebben a néhány hónapja elmondottak között, illetve a most történtek között, a most beterjesztettek között, például utalok arra elsődlegesen, hogy ki lesz az, aki a megyei bíróságok, illetve most már törvényszékek vezetőit kinevezi. Ezzel kapcsolatosan nagyon ádáz vitát folytattunk le, amikor a Fidesz ezt módosította, akként, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke, illetve a Kúria elnöke legyen, aki kinevezési jogkörrel fog bírni. Itt most megláttuk azt, hogy itt a koncepció alapjaiban megváltozott.

Ezzel kapcsolatosan eszembe jut még Navracsics miniszter úr, miniszterelnök-helyettes úr szeptemberi nyilatkozata, amikor az alkotmányügyi bizottság hallgatta őt meg ennek a koncepciójával kapcsolatosan, és akkor miniszter úr, miniszterelnök-helyettes úr arról nyilatkozott, hogy jelenleg még nincs is ilyen koncepció, illetve majd - ahogy ő mondta - a szakmai vitákon a tisztelt Ház fogja együttesen kialakítani a véleményét ezzel kapcsolatban. Hát, most ezt tesszük nyilván; kíváncsi leszek arra, hogy mennyire fog alakulni a benyújtott törvénytervezet ahhoz képest, ahogy majd elfogadásra fog kerülni.

Nyilván már megszoktuk, hogy zömében a kormánypárti módosítók elfogadásra kerülnek, az ellenzéki módosítók pedig teljes egészében elutasításra kerülnek, vagy pedig majd két szót beemelnek Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársamtól, és lehet majd hivatkozni rá, mint az alaptörvényben, hogy de két vagy három szó az ő javaslatára került be. Ennyit arról, hogy milyen körülmények között került ez beterjesztésre.

De ami a legfontosabb egy ilyen törvénnyel kapcsolatosan, azon túl, hogy a jogállamiság és a demokrácia alapelvei tudnak-e érvényesülni a jövőben, a másik nagyon fontos a bírói függetlenség kérdése. Magát a függetlenséget, a bírók pártatlanságát fogja-e garantálni ez a törvény? Ez az egyik legfontosabb felvetés.

És akkor egy picit én is visszautalnék az elmúlt másfél év kormányzati tevékenységére. Mit láttunk? Azt tapasztaltuk, hogy nyilván élve azzal a lehetőséggel, amit a kétharmados többség megengedett - egy korábbi felszólalásomban ezt úgy mondtam, el, hogy tulajdonképpen azzal, hogy a Fidesz-KDNP megkapta a kétharmadot, Magyarországon a demokrácia intézménye felfüggesztésre került négy esztendőre. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Dr. Schiffer András tapsol.) Erre felhatalmazást adtak önöknek a választóik, ezt én elismerem. A szólásszabadság érvényesülhet itt bent, de önmagában az ellenzéknek semmilyen lehetősége nincs, hogy érdemben befolyásolja a folyamatokat Magyarországon. A törvényalkotásban el tudjuk mondani a véleményünket, de befolyásolni - ez az eddigi tapasztalat - nem lehet, tehát itt a demokrácia négy évre alkotmányos jogkörben felfüggesztésre került.

Ezzel élve vagy visszaélve - ezt ki-ki döntse el maga - bizonyos centralizáció figyelhető meg. Súlyos centralizáció figyelhető meg ebben az országban, amely a korábbi jogállamiság, a demokratikus értékrend folyamatos, de következetes felszámolásával jár ebben az országban, ami teljesen egyértelmű, mert következhet a kétharmados többség által megteremtett feltételekből. Ilyen volt, amit mi úgy nevezünk, hogy párturalmi alkotmány, amelyhez, mint már mondtam, Gaudi-Nagy Tamás háromszavas módosítója bekerült, de azonkívül kizárólag a Fideszé, mert még a KDNP módosítói sem nagyon kerültek be ebbe az alaptörvénybe, illetve volt ebből több probléma is annak idején, de hát született egy párturalmi alkotmány. Aztán gyakorlatilag megszüntette az utólagos normakontrollt a tisztelt Ház, hiszen ameddig mindenkinek volt rá lehetősége ebben az országban, mára már utólagos normakontrollra gyakorlatilag a kormánynak van lehetősége, az alapvető jogok biztosának, illetve a Fidesz-frakciónak, mert ők fogják a saját beterjesztett törvényjavaslataikat majd utólagos normakontrollra vinni, hiszen senki másnak nincs erre lehetősége.

Az, hogy majd bírósági úton néhány év múlva, ha majd sérült az alaptörvény, akkor majd esetleg valamit fog tenni az Alkotmánybíróság - fog, ha fog, hiszen majd meglátjuk, hogy mi fog vele történni -, az is négy-öt év, és addig is azok a jogszabályok élnek, és akkor majd esetleg valamit módosítunk rajta. Gyakorlatilag tehát olyan jogállami alapelvek kerülnek megnyirbálásra, amelyek egyébként nagyon fontosak lennének.

Ebbe a körbe tartozik az Alkotmánybíróság megrendszabályozása. Abban a pillanatban, amikor az Alkotmánybíróság a kormányzati többségnek nem megfelelő döntést hozott, akkor mit tettek? Azonnal Lázár János képviselőtársunk, frakcióvezető úr javasolta az Alkotmánybíróság jogköreinek megkurtítását, hogy azt vegyük el tőle.

(11.00)

Nehogy már a sokmilliárdos magánnyugdíjpénztár-államosítási ügyben majd valaki az Alkotmánybírósághoz forduljon, és az Alkotmánybíróság ezt a legfontosabb pénzügyi csapot elzárja, akkor vegyük el azt a jogkört. Nyilván ez volt a legegyszerűbb és a legkönnyebb. Ugyanígy mondhatjuk, amiről tegnap itt folytattuk le a vitát, a népszavazás kezdeményezésével kapcsolatos törvényi szabályozás, amely gyakorlatilag odajuttatja az országot, hogy a népszavazásnak nincsen jelentősége, a nép, a nemzet a szuverenitását közvetlen módon nem fogja tudni gyakorolni az új törvény alapján, illetve nem várható az, hogy érvényes népszavazás lehessen a jövőben.

Ugyanilyen pont a közigazgatás centralizálása. Ez is erőteljesen antidemokratikus folyamat, illetve amire Bárándy képviselőtársam is utalt, itt a pártembereknek, illetve a párt közeli embereknek az állami vezetői funkciókba, illetve azokba a funkciókba való kinevezése, amelyekre leginkább a pártatlan embereket, elfogulatlan embereket kellene kinevezni; gondolok itt elsősorban az államfőre, az Alkotmánybíróság tagjaira, a legfőbb ügyész személyére. Tehát ezekből is látható, hogy erőteljes centralizáció figyelhető meg. Azt vártuk ezek alapján, ha ebbe a sorba beillesztjük ezt a jelenlegi törvényjavaslatot, akkor azt vártuk, hogy ebben is folytatódik ez a menetrend. Azt kaptuk, amit vártunk, hiszen tökéletesen beleilleszkedik abba.

Azt is látnunk kell, hogy ennek alapvetően egy szakmai törvénynek kellene lennie, egy tökéletesen szakmai törvénynek, amely mindenfajta politikai befolyástól mentesítené a bíróságok működését, és ezáltal teszi lehetővé azt, hogy a bírói függetlenség maradéktalanul tudjon érvényesülni. De nem ezt kaptuk. Azt látjuk, hogy nagyon szépen meg van fogalmazva a nagy része, viszonylag szépen, mondjuk így, mondhatjuk, hogy még a nyolctizedével, négyötödével akár egyet is lehet érteni, de itt alapvetően a koncepcióval van óriási nagy probléma.

Nagyon tetszett Baka András elnök úr mondanivalójában az, hogy igazándiból a cél mi lett volna ezzel, amellett, hogy a bírói függetlenséget biztosítjuk; amellett módosítjuk a bíróság szervezeti rendszerét, mégpedig oly módon, hogy lehetővé tesszük azt, hogy a szervezet megfelelően tudjon működni, tehát hogy jobbá tegyük a működését, hamarabb tudjuk az ügyeket befejezni, ésszerűsítsük, szervezzük át az alapbíróságokat, a középbíróságokat, és az alapján építsünk fel egy olyan struktúrát, ami meggyorsítja az ügymenetet. Viszont az ő véleménye szerint - akinek ebben nagy tapasztalata van, nyilván - nem az igazgatási rendszer átszervezése fogja ezt meggyorsítani, hanem a szervezet módosítása, és azzal kapcsolatosan ő ki is fejtette az álláspontját, mindamellett, hogy a többletköltségek biztosítása is rendkívül fontos, és anélkül nem képzelhető el az ügymenet gyorsítása. Itt elsősorban az új bíróságok megteremtése, a rekonstrukciók megteremtése, az informatikai rendszer átalakítása, modernizálása, a személyi állománynál a bérnövekmény, a munkakörülmények javítása az, amivel el lehetne érni, plusz a szervezeti átalakítással, nem pedig az igazgatási szervezetnek az átalakításával lehet azt elérni, hogy Magyarországon a bíróságok hatékonyabbá és gyorsabbá váljanak.

Ha már a rendszerénél és a koncepciónál tartunk - én azt hiszem, elég éles kritikát fogok ezzel kapcsolatban megfogalmazni -, a Fidesz-KDNP valamiből nagyon tanult. Nagyon tanult a saját szervezeti felépítéséből, amelyet én a magam részéről leginkább - elnézést a kifejezésért - egy hűbéri társadalomhoz tudok hasonlítani, ahol legfelül áll a legfőbb hűbérúr, és alatta hűbéri rendszerben működően áll fel ez a rendszer (Dr. Hoppál Péter: Ne mondjon már ilyet! - Moraj a kormánypártok soraiban.), amely kitűnően, egyébként meg kell hogy mondjam, a Fidesz belső rendszerében ez kitűnően működik jelen pillanatban, és ezt nagyon jól fel lehet építeni a bírósági rendszerben is, hiszen jelen pillanatban nincs, de majd lesz az országos bírósági hivatal elnöke, akit itt kinevez az Országgyűlés. Ez látszatra rendkívül demokratikus, hiszen Magyarország legfőbb népképviseleti szerve fogja kinevezni (Dr. Hoppál Péter: Parlamenti demokrácia van.), csak azt is látnunk kell, hogy kétharmados többség birtokában ez egyértelműen pártdöntést fog jelenteni.

Persze, lehet mosolyogni, ezt ki lehet nevetni, hogy ez nem egy pártdöntés, hanem a legfőbb népképviseleti szerv dönt, de egyértelmű, hogy ezt a többség fogja meghatározni. Egyébként ez teljesen természetes is (Dr. Répássy Róbert: Ki nevezze ki? Az MSZP nevezze ki?), így van, erről beszéltem, hogy most négy évre gyakorlatilag felfüggesztésre került a parlamenti demokrácia. (Dr. Bárándy Gergely: Parlamenti diktatúra van!) Nyilván a választók akaratából ezt is tudomásul vettük, de önök 9 évre fogják megválasztani az országos bírósági hivatal elnökét (Közbeszólások.), akinek közvetlen kinevezési joga van a bíróságok elnökeire, így az ítélőtáblán, a törvényszéken, és ahogy megyünk lejjebb, a törvényszék elnöke pedig a járásbíróságokon, és szépen felépül ugyanaz a lánc, amiről az előbb beszéltem. Ebből adódóan bizony az embernek nagyon nagy kétségei vannak, hogy ez a rendszer megfelelően fog-e tudni működni. Tehát ez egy olyan része a törvénynek, ami miatt sajnos már ez a törvénytervezet nem támogatható álláspontom szerint egy demokratikus jogállamban.

Támogatható lenne akkor, ha bizonyos, nagyobb szakmai ellenőrzési lehetősége lenne a bírósági szervezeteknek, hogyha az országos bírósági hivatal elnökének a kinevezésére például olyan módon kerülhetne sor, hogy arra nem a köztársasági elnök úr tenne javaslatot, hanem például a legfőbb bírói szervezet tenne erre javaslatot egy jelölési rendszer alapján, és azt nevezné ki a parlament, az már megfelelő garanciát jelentene arra, hogy olyan szakember, egy valóban a bíróság berkeiből kinövő szakember kapna erre megbízást, és ugyanígy lehetősége lenne arra ennek a legfőbb bírósági szakmai szervnek, hogy vissza is hívja abban az esetben, hogyha nem felel meg. Tehát ne csak a parlament döntsön erről, hanem a bíróságnak is legyen beleszólása. Ez most be kell hogy lássuk, nincsen, és ez súlyos kritikája álláspontom szerint ennek a törvénynek, egy olyan súlyos kritikája, ami miatt gyakorlatilag ez nem támogatható.

Ilyen fontos kritikája egy másik kritika, amit én nagyon fontosnak látok, ez pedig egy súlyos összeférhetetlenségi szabály az országos bírói tanács és az országos bírósági hivatal között, illetve azok elnökei között. A jogszabály tervezete meghatározza, hogy kik nem lehetnek tagjai az országos bírói tanácsnak, itt pontosan meghatározza az összeférhetetlenséget. Ebből szerintem egy nagyon fontos rész kimaradt, és így nem valósulnak meg a garanciális elemek. Ebbe az országos bírói tanácsba, álláspontom szerint nem lenne szabad hogy bekerüljenek a bírósági rendszer igazgatási vezetői. Tehát ne kerüljön be a Kúria elnöke, ne kerüljenek be a törvényszékek elnökei, ne kerüljenek be az ítélőtábla elnökei, sőt még a járásbíróságok elnökei sem, hiszen a rendszer szerint az ellenőrzési jogkörrel ezek alapján saját magukat fogják ellenőrizni, illetve egy olyan belterjes rendszert fog kialakítani, amit gyakorlatilag lehetetlen lesz leváltani.

Egyértelmű lesz az, hogy amikor a helyi bíróságok össze fognak ülni, a törvényszéken össze fog ülni az összbírói értekezlet, akkor nyilván olyan személyt fognak támogatni, aki köztiszteletben áll, akit ismernek, tehát itt nagyobb esélye van egy járásbíróság elnökének, nagyobb esélye van egy ítélőtábla-elnöknek, egy törvényszéki elnöknek arra, hogy bekerüljön ezekbe, és így saját magukat fogják ellenőrizni, saját személyükre fognak javaslatot tenni adott esetben a két ciklus után a mandátumuk meghosszabbítására, és így a legalapvetőbb garanciális elvek sem fognak tudni érvényesülni. Tehát itt mindenféleképpen szükség lenne egy további garanciális szabályra, hogy ezek a bírósági vezetők, akik az igazgatásban közreműködnek, ne vehessenek részt az országos bírói tanács munkájában.

(11.10)

Tehát ez a két legalapvetőbb dolog, ami miatt ez a törvény ebben a formában nem támogatható, és ezek mellett még vannak apróbb hiányosságok, amik nem is olyan aprók, mert az egyik legfontosabb a finanszírozása és finanszírozhatósága, és Baka András elnök úr is beszélt arról, illetve egy mondattal említette, hogy a bírósági költségvetés deklarált garantálása is hiányzik ebből. Ennek azért örültem, mert éppen a Jobbik Magyarországért Mozgalom vetette fel az alaptörvény vitájában azt, hogy bizony alaptörvényi szinten kellene garantálni a bíróságok mozgásterét, azaz a költségvetését, amihez nem nyúlhatna hozzá a mindenkori kormány, mert akkor válna teljesen függetlenné a bírósági szervezet, ha ez alaptörvényi szinten van deklarálva, és mindig tudná kiszámítható módon, hogy milyen összegből tud gazdálkodni, és ebből tudná a saját gazdálkodását megvalósítani. Ezért tartottuk mi fontosnak az alaptörvény vitájában azt, hogy ez a garancia kerüljön be, de ugyanúgy, ahogy a többi módosító javaslatunk, ez is elutasításra került.

Egyébként döbbenetes volt számomra az a megfogalmazás, még visszatérve erre, tehát ez a három probléma - és főleg az országos bírósági hivatal vezetőjének, elnökének a kijelölésével kapcsolatban -, az a korlátlan, egyszemélyi hatalom, amely átláthatatlan és ellenőrizhetetlen hatalmat jelent. Ez az, aminek ma a XXI. század Magyarországából teljes mértékben hiányozni kellene, pontosan erre kellene törekedni, nemcsak a kormányzó pártoknak, hanem az ellenzéknek is, tehát valamennyi parlamenti pártnak, amely elfogadja a demokratikus értékrendet, hogy Magyarországon ilyen helyzet ne alakulhasson ki, ne legyen lehetőség arra, hogy bárki ezzel a váddal illesse a kormányt, az Országgyűlést, a törvényhozókat és a bíróságokat vagy a bíróságok hivatalának elnökét, hogy átláthatatlan, amit mond, nincs ellenőrző szervezete, és olyan hatalmat képvisel, amilyen hatalomnak nem lenne szabad léteznie egy demokratikus államban. Tehát ezek azok a legsarkalatosabb pontok, amelyek miatt semmiféleképpen nem tartjuk jónak ezt a rendszert.

Beszélnék még egy kicsit a bíróságok alulfinanszírozottságáról. Gyakorlatilag mind a szervezeti, mind pedig a személyi alulfinanszírozottság egy óriási nagy probléma. Az Európai Unióban az egyik legkevésbé megfizetett bírák Magyarországon vannak. Azt látjuk, hogy az elmúlt években, különösen az elmúlt 6-7 évben a bírák fizetésrendezése rendre elmaradt, és a fizetésük gyakorlatilag leamortizálódott. Kaptam egy kimutatást, amely alapján 2004 óta mindösszesen 10,5 százalékkal emelkedett a fizetésük, amíg Magyarországon ez alatt az idő alatt több mint 41 százalék volt az átlagbérnövekmény. Ezáltal egy folyamatos és állandó leszakadás figyelhető meg Magyarországon a többi terület bérezése, díjazása és a bíróságokon a bírák díjazása között. Ez is egy olyan fontos kérdés, amellyel mindenféleképpen foglalkozni kellene, és ezt arányosabban és jobban kellene elosztani. Természetesen tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy Magyarországon éppen milyen pénzügyi és gazdasági problémák vannak, viszont a bírói kar mint a harmadik hatalmi ág az egyik legfontosabb ág, tehát meg kell hogy becsüljük, és viszonylag nem nagy létszámot érint. Nyilvánvalóan az ország teljesítőképességéhez képest lehetőség lenne arra, hogy legalább egy bizonyos mértékben ezt a felzárkóztatást meg tudjuk oldani.

Még egy érdekes dologra szeretném felhívni a figyelmet, a Bszi. 54. §-ára, amelyben azt látjuk, hogy az önkormányzati tanács 90 napon belül hozza meg a határozatát az önkormányzati rendeletekről, és egy kicsit hízott a májam, amikor ezt olvastam, mit ne mondjak, hiszen éppen a Jobbik Magyarországért Mozgalom volt az, amely azt mondta, hogy bizony ezeket a jogszabályokat, amelyek Magyarországon születnek, az Alkotmánybíróság is - hiszen én erre asszociáltam ebből - egy bizonyos határidőn belül képes lenne elbírálni, és amennyiben önök úgy látják, illetve az előterjesztő úgy látja, hogy 90 napon belül egy önkormányzati rendelet jogszerűségét, alkotmányosságát, alaptörvénynek való megfelelőségét el tudja bírálni az önkormányzati tanács, akkor talán az Alkotmánybíróság is el tudná bírálni 180 nap alatt, fél év alatt a törvényt, hiszen ezekben az esetekben általában minden rendelkezésére áll. Ugyanígy, ahogy ebben a jogszabálytervezetben is le van írva, hogy amennyiben másokat is meg kell hallgatni, ez még egyszer meghosszabbítható, a Jobbik Magyarországért Mozgalom is ilyen módosító javaslatot nyújtott be, pontosan ilyet, amelyben az Alkotmánybíróság elnöke egy alkalommal meghosszabbíthatná, tehát analóg módon az Alkotmánybíróságra is lehetne ezt a szabályt alkalmazni, illetve fontos lenne, hogy ott is meghatározzuk, hogy mennyi időn belül kell eljárni.

Álláspontom szerint alkotmányossági aggályt vet fel a Bszi. 60. §-a, amikor arra kap lehetőséget a fővárosi, illetve megyei kormányhivatal vezetője, hogy önkormányzati rendeletet alkosson. Ez elég furcsa, amikor azt látjuk, hogy egy olyan szerv vagy egy olyan személy, aki nem számít népképviseleti szervnek, mégis annak a jogkörét fogja megkapni, és annak a nevében, illetve ahelyett fogja meghozni, hiszen az önkormányzati rendelet jogszabály, és így egy személyben fog jogszabályt alkotni, holott erre a népképviseleti elv alapján semmilyen jogosítványa nincs, ezért álláspontom szerint ez súlyos aggályt vet föl.

Rubovszky György képviselőtársam szavaira egy gondolattal reagálnék, aki elmondta, hogy nem ördögtől való a Kúria-elnöknek és az igazgatási szervezet vezetőjének a szétválasztása, és hogy ezt tulajdonképpen nem is a kormánytöbbség találta ki, hanem már korábban is volt erre szocialista gondolat, illetve előterjesztés. Ezzel mi is egyetértünk, hogy valóban ezt nem kell alapból elutasítani, és mi sem ezt utasítjuk el alapból, hogy szétválasztódik a Kúria elnökének és az igazgatási szervezetnek az elnöki pozíciója, egyáltalán nem ez a baj, hanem az a baj ezzel, hogy a bírói szervezetnek nincs ráhatása arra, hogy az igazgatási szerv csúcsára ki fog bekerülni. Azon kívül, hogy van egy látszatdemokrácia azért, hogy valamit fel tudjunk mutatni, hogy van itt demokrácia ebben az országban és ebben a törvényben is, be kell látnunk, hogy tulajdonképpen semmilyen érdemi beleszólása ebbe nincs.

Ugyanúgy nem értünk egyet azzal sem - és ezt már minden fórumon elmondtuk korábban is, amikor ez felvetődött -, hogy a legfőbb ügyésznek lehetősége legyen arra, hogy meghatározza, egy büntetőügyet hol fognak elindítani. Ez bizony megint alkotmányossági aggályt vet föl, illetve a legfontosabb alaptételt, hogy nem lehet senkit a bírájától elvonni. Ebben az esetben a legfőbb ügyész fogja azt meghatározni - vagy határozná meg, ha ez elfogadásra kerülne -, hogy melyik bíróság legyen illetékes. Ugyanilyen alkotmányossági aggályt vet fel - amire Baka András elnök úr hívta fel a figyelmet - az, amikor az igazgatási szerv elnökének van lehetősége arra, hogy az illetékességet megállapítsa, hogy azt az ügyet melyik bíróság tárgyalja. Tehát ezek olyan garanciális kérdések, amelyekbe álláspontom szerint nem lenne szabad megengedni belenyúlni olyanokat, akik felborítják azt a rendet, amely - akár mondhatnám azt - évtizedek vagy évszázadok alatt kialakult, de ezt most valahogy felbolydítjuk, és megnyitunk egy olyan lehetőséget, amelynek az alkotmányossága messze megkérdőjelezhető.

Mindezek alapján a Jobbik Magyarországért Mozgalom ebben a formájában ezt a törvénytervezetet nem tudja támogatni. Amennyiben a két legfontosabb alapkoncepcióban változtatásra kerülne sor a kormány részéről, abban az esetben tudnánk támogatni a további szakmai részét, de így sajnos nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)